Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-14 / 72. szám
Deák Zsuzsa hosszúhetényi műtermében Fotó: Läufer László Pasztellszínű hangulatok- Ha a kapuban nem haraptak meg, most már nem is fognak - bíztat Deák Zsuzsa nevetve, amikor a három kutya gyűrűjében álldogálok a hosszúhetényi ház előterében. Alma, az angol szetter, fajtája sajátosságához hűen, különösen barátságos és mellső lábaival finoman bö- ködve követeli ki a simogatást. Deák Zsuzsa grafikus művész évekkel ezelőtt Pécsről költözött Hosszúhetényre, mert úgy érezte, ez az életmód lehetőség jobban megfelel a számára. A pályát, a szakmát nem szabad kis helyen kezdeni, de hosszabb idő után már lehet faluban is folytatni, töpreng hangosan, miközben megtekintem dolgozószobáját. Filcek, színes ceruzák, ecsetek és vonalzók katonás rendben egymás mellett. Deák Zsuzsa ugyanis idejének egy részében tervező grafikusként dolgozik. Szakmájának ezt a részét is kedveli, s nem csak azért, mert ez nyújtja számára a megélhetést. Mindig nála lévő vázlatfüzetében az egyéni motívumok nem csak azt a célt szolgálják, hogy egyszer egy képen keljenek új életre, hanem sokszor megjelennek egy embléma terven vagy egy esztétikus csomagolóanyagon. A pécsi művészeti gimnázium elvégzése után tíz évig a Tempónál dolgozott dekoratőrként, s akkor is, most is, az emblémákat kedvelte a leginkább az alkalmazott grafika világából. Ezek a kis rajzok is a maradan- dóság esélyét kínálják, vallja, s így is van, hiszen ma is Deák Zsuzsa emblémáját látjuk például a Pécsi Körzeti Televízió Stúdió adásai előtt, de az ő általa elgondolt tejesdobozból töltünk, ha a pécsi Tejipar termékeiből választunk. Nemzetközi díjat is kapott egy csomagoló doboz grafikájának megtervezéséért. Egészen más hangulatot tükröznek képei. A kék és pasztellszínek világa, a különleges formák, a bennük rejlő gondolatok vallanak alkotójukról. Deák Zsuzsa képei számos önálló kiállításon szerepeltek Magyarországon és külföldön. Kellemes gondja, hogy tavasztól őszig alig ér rá rajzolni, mert ideje nagy részét püspökszentlászlói magángalériája köti le. A galériát hét évvel ezelőtt nyitotta meg és sok művésznek kínált kiállítási alkalmat. A galéria hamar népszerűvé vált, egy-egy szezonban négy-ötezren megfordulnak falai között. Deák Zsuzsának nagy örömet jelent, mert ott is azzal foglalkozhat, amit szeret. Igaz, a galéria működtetése anyagi áldozatot követel tőle, mert fenntartásához a hosszúhetényi önkormányzattól nem kap támogatást.-Az a fontos, megcseleked- jük, amit nagyon szeretnénk, hogy mindennap úgy tudjunk aludni térni, hogy ne érezzük hiábavalónak az eltelt napot - mosolyog, és barátságosan megkéri Almát, engedje már meg felállni a székről, hogy kikísérje vendégeit. Alma, ha nem is kitörő örömmel, de megértőén viselkedik, s ő is csatlakozik a kapuhoz menőkhöz. Barlahidai A. Ehető szobrászkészlet Gyúrhatok és ehetők a színes marcipángolyók Fotó: Proksza Zarándokokat várnak Mecseknádasdon Itt született Skóciai Szent Margit Mecseknádasd skóciai kapcsolatokat épít, ugyanis a kilencszáz esztendővel ezelőtti történelem szálai vezetnek . innen a szigetországba. Történt, hogy Magyarországra menekült Eduárd angol királyfi, aki Szent István rokonát, Ágotát vette feleségül, kettejük leánya, Margit született Nádasdon 1046-ban. Egy ■ 1056-körül érkezett küldöttség hazahívta a családot, majd Margit fivérét Edgárt, aki szintén Magyarországon született, királlyá kiáltották 1067-kö- rül. Nádasdot még az 1235-ben kelt oklevelek is a britannok földjének nevezték. Később Hódító Vilmos elől menekülve az anyakirályné gyermekeivel állítólag Magyarországra indult, de a hajóját a vihar Skóciába vetette. Itt ment nőül Margit Malcolmhoz, akit alattvalói „Véres”-nek neveztek. A legenda szerint a királyné „megszelídítette” urát, templomokat építtetett. Férjével egy esztendőben, 1093-ban hunyt el. IV. Ince pápa 1251-ben a szentek közé iktatta, XII. Ince pedig 1693-ban június 10-ét rendelte neve ünnepéül. A szentéletű királynő halálának kilencszázadik évfordulóján skóciai zarándokok jönnek júniusban Me- cseknádasdra. A falu templomában ereklye és Gregor Smith skót festő képe őrzi Skóciai Szent Margit emlékét. G. M. Milyen szép is volna! Minden szobor, kisplasztika ehető anyagból. készülne, s az ízlésromboló műveket csak egyszerűen be kellene kapni, és máris el lehetne felejteni őket. Igaz, valószínűleg nagy civakodás keletkezne, mert a pamutgombolyaggal játszó kiscicát ugyanannyian kívánnák elfogyasztani, mint ahányan szeretnék kitenni a vitrinbe. Pedig, az ehető szobrászkészlet már nem a fantázia szüleménye, mert a Játékkal az emberért programiroda vezetője, Dunai Attila ötletének megvalósítását itt forgatom a kezemben, a színes, kis víz hozzáadásával jól formázható marcipán golyócskákat. Lehet belőlük gyúrni akármit. Tini nindzsa teknőcöt és szuperhőst, állatokat, embereket, tárgyakat. S ha valaki megunta saját alkotását vagy átgyúrja más figurává vagy szépen megeszi ebéd utáni desszertként. Dunai Attila, aki játékfilozófusnak nevezi magát, elmondta, a Gyurmarci(pán) játék ötlete onnan származik, hogy megleste, miként dolgoznak az ügyes cukrászok, amikor elkészítik a különböző tortadíszeket. Szövetkezett a Szamos Marcipán elnevezésű céggel, és a KERMI engedélyével előállították a hat alapszínben pompázó marcipán golyókat. Budapesten, a Kölyökvárban találkoztak velük először a gyerekek, akiknek roppant tetszett és ízlett az új játék. A siker akkora volt, hogy a televízió Micimackó Klubjával közösen mar- cipán-szobrászversenyt is hirdetnek ezekben a napokban a gyerekeknek, akik április 30-ig adhatják be vagy küldhetik el fényképen eredeti marcipán műveiket a Szamos Marcipán boltjaiba.- Sokat dolgoztam azért, hogy játszhassak, mert a játékot alapvető fontosságúnak tartom az emberek életében és nem utolsósorban a közösségteremtésben - jelenti ki Dunai Attila, aki évekig a baranyai Magyar- lukafán lakott a családjával. A kis faluban gyerekszínházat szervezett, Pécsen drámapedagógiai tanfolyamot vezetett, majd Budapestre költöztek. A Gyurmarcipán nem egyedüli ötlete, hiszen ő találta ki a Csokitőzsdét, a tőzsdeszimulációs óriási társasjátékot, amelyet ötven, de ötszáz gyerek is játszhat egyszerre. A Csokitőzsdét a budapesti Bocskai Iskola Alapítvány és az Alternatív Közgazdasági Gimnázium támogatásával hozták létre. Harminc forintért lehet bekapcsolódni a tőzsdejátékba, amely a szakemberek véleménye szerint fejleszti a gyerekek gyors döntési, kockázatvállalási és kompromisszumos készségét, de a számo- lási-és a kapcsolatteremtési képességekre is előnyösen hat.-A csepeli játékpedagógiai műhelyben „Játszd tovább!” elnevezéssel kapcsolat-és közösségteremtő délutánokat is fogunk rendezni óvónőknek, álta- lános-és középiskolai tanároknak, művelődési intézmények vezetőinek. A program célja, hogy ami megtetszik nekik, bővítsék, alakítsák majd tovább. Engem kezdettől fogva is elsősorban a JÁTÉK, a gyerekekkel való kapcsolatteremtés érdekelt, s ezért foglalkozom játékok kitalálásával, fejlesztésével. Jó lenne, ha minden pedagógusban, szülőben tudatosulna ennek fontossága, személyiség- formáló lehetősége, s ehhez megkeresnék az ötletes, nem szabványos játékokat - mondja Dunai Attila. B. A. Írók és művészek levelei Csányi Lászlóhoz „Levelezésem kiadására soha nem gondoltam. Nincs mit titkolnom, azt is tudom, hogy a levélírók - barátaim - nem tiltakoztak volna, valószínűleg megfordult a fejükben, hogy egyszer majd nyilvánosságra kerül, amit magánemberként írtak, de úgy érzetem, mindez személyes ügy, talán a hiúság vádjának is kitenném magam közlésükkel, jobb hát az időre bízni” - írja Csányi László, a Szekszárdon élő ismert író, újságíró, akinek levelezése, illetve az őhozzá írt kortárs írók, művészek leveleinek egy része mégis megjelent a közelmúltban egy kötetben a szekszárdi Wosinszky Mór megyei múzeum kiadásában, Csányi László hetvenedik születésnapja alkalmából. „Ez a válogatás Vadas Ferenc barátom biztatására és szerkesztői közreműködésével jött létre”, folytatja Csányi László: „Az egyetlen cél, amit igyekeztünk megvalósítani, csak az lehetett, hogy olyan leveleket közöljünk, amelyek egyszerre jellemzik írójukat, a kort és engem is egy meghatározott történelmi időszakban.” Lássunk egy-két idézetet. Illyés Gyula, 1978. ápr. 8.: „Kedves Laci, örülök, hogy könyved megjelenik - végre! Megkérlek, küldess a Dunatáj- ból még két példányt. Köszönöm közreműködésedet, hogy a malomkőasztal az egresi csalánból felkerüljünk hozzánk, Pestre. (...) Nekem az kedves gyerekkori emlékem valóban: anyánk szokta azon elmérni a tejet, hámozni a krumplit, belezni a baromfit. Apám hozta a sáregresi malomból, - így hát (szülőházam utolsó darabjaként) az én tulajdonom.” Tolnai Gábor, Bp. 1987. jún. 23. : „Kedves Barátom, örültem lapodnak, melyben egyrészt megköszönted a Teleki könyvet, másrészt jelezted, hogy írni fogsz róla. Újabb öröm volt, amikor megküldted az Égtájak utassal című szép könyvedet. Az irodalom, a mű lényegét mindig pontosan értelmezed, gyakran meglepetéseket szerezve számomra, még olyan költő esetében is, mint Radnóti, akinek műve minden mozzanatát ismerni vélem.” Várkonyi Nándor, Pécs, 1966. szept. 21. : „(.. .jPersze tudom, Neked aktuális tárgyú dolgok kellenek, de sajnos, az a baj, hogy a mai irod. tárgyú (sőt semmiféle tárgyú) kiadványok nem jutnak el hozzám, igaz, hogy 99%-uk távolról sem érdekel, (...) Persze az 1 %-ban akad igen becses mű is, így pl. Mészöly Miki Atlétája, de hát ez súlyos ügy, az exisztencializmusról különvéleményem van, nem könnyű kifejteni és egyenlegbe hozni Miklós írásművészetével. (Úgy tudom, most Szekszárdon remeteprésházban dolgozik Szent Pálján, ennek egy csodás részét már élveztem, ha netán találkoztok, add át jókívánságaimat és meleg üdvözletemet.)” B. A. Rádió mellett___ Nem csak a rádió mellett, hanem a tévé előtt is ülök vagy fekszem, és hogy ne unatkozzak, közben olvasgatom az újságokat is. (A villanyóra persze, pörög, eléggé vadul). S közben alszom is. Aztán amikor fölébredek, elemezgetem az olvasottakat, látottakat, hallottakat, majd az ebből származó élmények - érthető módon - felvidítanak vagy feldühítenek. Ez utóbbit ugyan mellőzhetném, hiszen - amennyiben demokratának vallom magam, már pedig ez így van -, akkor mások nyilatkozatán dü- höngenem illetlenség, hiszen a vélemény-nyilvánítás szabad, mindenki azt mond, amit akar. A rádió éjszakai műsorából- tehát szűkebb hallgatói körökben ismert riporter, aki mostanában elég sűrűn masze- kol a tévénél - a kamerák előtt beszélget a neves színművészszel, abból az alkalomból, hogy éppen most 50 esztendős. (Apropó: a művész úrnak jó egészséget kívánok.) Visszaemlékezik az évtizedekre, voltak jó szerepei, voltak kevésbé jók is, szívesen emlékszik visz- sza a pálya nagy öregjeire, meg egykorú kollégáira és egyáltalán. Ez a hivatás-, az élete. Ekkor a riporter megjegyzi. „Benned azért sok a tüske ...”- utalva az elmúlt évekre, évtizedekre, vagyis az átkosra. A színművész meglepődik és egykedvűen válaszol: „Bennem ugyan nincs tüske, miért lenne? Én is meglepődtem. A kérdésen. A riporter nem tudja elképzelni, hogy ha valaki élete eddigi éveiről vall, az nem okvetlenül szénveleg ilyen-olyan „tüskékről”? Mást szeretett volna hallani, minimum meg-nem-kapott szerepekről politikai okokból kifolyólag, vagy mellőzésekről, vagy vérre menő vitákról, sőt, ellenállásról - „ .. .Megmondtam én nekik a szemükben, hogy ...” — ismert „hősi” szleng jegyében. A színművész nem ellenálló volt, hanem színművész. És - érdekes módon - nincs „tüske a szívében”. Mit lehet tenni? Egy másik műsorban a riporter rövidke beszélgetésre hívta meg az ismert országgyűlési képviselőnőt - akit ezúttal kedves egyszerűséggel - nevezzünk Áginak. Elmondotta, hogy egy törvényjavaslaton dolgozik, amelyet majd a T. Ház elé terjeszt és reméli, valamelyik ülés napirendjén helyet is kap. „És miről lenne szó, már ami a javaslatot illeti?” - kérdi valahogy így a riporter. Ági asszony elmondotta, hogy ő ellenzi a lakosság egy részének feltűnő tartózkodását mindenféle választási rendezvényektől. Ő úgy véli, hogy minden magyar - szavazati joggal rendelkező - állampolgárnak kötelessége az urnákhoz járulnia a négyévenkénti választáskor, és szavazatával kiállnia valamelyik párt vagy képviselő mellé. „Mert ugye, a gyerekeket is irányítani kell az iskolában, hiszen nincs még tapasztalatuk . ..” - satöbbi, satöbbi. A példát említi - megvallom számomra eléggé érthetetlenül - és felsejlik bennem valami. Az elmúlt évtizedek politikai megmozdulásain - dedósnak nézték a népet, mindent a szájába rágtak, mert a népet meg kell agitálni, rávezetni a helyes politikára, megmagyarázni a magyaráz- hatatlant és a mélységes ostobaságot. (Hogy mást ne mondjak: központilag komponálták meg az április negyediki, vagy május elsejei fellengzős jelszavakat is, amelyeket aztán a felvonulók tábláin viszontláthattunk . . .) Ági asszony most aggódik a „népért” és az általa említett példán is naiv gyerekké minősíti a választókat. De nem is ez a gond. Hanem: „Aki nem megy el szavazni, az szabálysértést követ el ...” - ecseteli ötletét a törvényjavaslatba foglalva. Az Isten szerelmére, Ági asszony: tudja mit beszél? Akár csak öt forintra is megbüntetni azt, aki nem megy el szavazni jövő év tavaszán? Javaslatát előbb saját szavazókörzetében olvassa fel, mit szólnak hozzá hajdani választói? A hatás nem marad el, legföljebb egy szűk körre korlátozódik. És az se semmi. Aki nem szavaz, az szabálysértő 4 Új VDN 1993. MÁRCIUS 14., VASÁRNAP
