Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-07 / 65. szám
Amerikai érdeklődés a POTE iránt Komputeres könyvtárat hoznak? A világhírű magazin, a US News & World Report írta a philadelphiai Thomas Jefferson Orvosi Egyetemről, hogy a világ egyik legjobb magánegyeteme, s a családi orvoslás tudományában valószínűleg a csúcsot jelenti. Nos, ez az egyetem kívánja felvenni a Pécsi Orvostudományi Egyetemmel a kapcsolatot, méghozzá, mint Dr. Blasszauer Bélától, a POTE tudományos főmunkatársától megtudtuk, az amerikai egyetem igen nagyvonalú gesztussal szeretne indítani. Nevezetesen, hogy a brazíliai mintakönyvtár után Pécsett is szeretnék kialakítani azt a könyvtári komputer-rendszert, melynek segítségével - a folyóiratok, könyvek úgynevezett „scannelése” révén - gyakorlatilag ingyen juthatnának a pécsi hallgatók és oktatók szakiroda- lomhoz. Az amerikai Pennsylvania állam valamivel nagyobb, mint Magyarország, s egymillióval több a lakosa is. Fővárosában Philadelphiaban mintegy másfél millió ember él - a híres magánegyetem, a Thomas Jefferson University 23 felhőkarcoló-szerű épületből és a 9000 dolgozót foglalkoztató kórházból áll. Főleg alapítványi pénzekből tartja fenn magát, s az egyetem vezetői szerint ezekből a pénzekből a pécsi kapcsolatnak is juthatna jónéhány dollár. Az amerikaiak leginkább a családorvoslásban tudnának a POTE-nak segíteni, de örömmel vennék a diákcseréket is. A philadelphiai orvosegyetem külügyi rektora, dr. Jussi Sauk- kenon várhatóan még ez év nyarán Pécsre látogat, s vele tart valószínűleg - néhány diákja kíséretében - Dr. John Engel tanszékvezető professzor is, a tor vábbképzési igazgató. Dr. Blasszauer Béla - kilenc éves USA-beli tartózkodás tapasztalataival a háta mögött -, úgy véli, hogy a philadelphiaiak közeledését és szándékaikat komolyan kell venni, hiszen nem minden amerikai Budapesttel szeretne kapcsolatba kerülni. Nem is a jótékonysági intézmény szerepét szeretnék magukra vállalni a pécsi kapcsolattal, sokkal inkább profitálni szeretnének ebből. Úgy gondolják, az általuk nyújtott segítségért cserébe igen sokat jelent, ha megismerhetik az itteni kultúrát, mentalitást és a tudományok, tudományágak magyarországi helyzetét. P. Zs. Nemzetközi táncdalfesztivált nyert egy pécsi lány Egy csapatban a „nagyokkal” Bogolin Ági elobb-utóbb lemezt szeretne készíteni Hogy tíz tinédzser közül hét ismeri Vincze Lilla, Délhúsa Gjon, vagy a- Pompadour együttes nevét, arra mérget vehetünk. De hogy Bogolin Ágiét ismerik-e, az azért egyelőre még kérdéses. S ez így van jól. A 18 éves pécsi diáklány maga is tudja, van még mit tanulnia - de, hogy a fenti sztárokkal együtt említhetjük a nevét, azért jelent már valamit. Nevezetesen azt, hogy „Bogi Ági” - így hívták a suliban, s egy-két koncertjén is használta már a becenevet - Lillával, Délhúsa Gjonnal és a Pompadour egy csapatban lépett fel február végén, Horvátországban a háború elleni tiltakozás jeleként megrendezett Arany hangjegy fesztiválon. S ha már ott voltak, nyertek.- Négy ország, Ausztria, Horvátország, Szlovénia és Magyarország csapatait hívták meg, s a Hungarokoncert menedzsere engem is felkért, hogy szerepeljek a magyarok között. Minden állam négy produkciót adhatott elő, én mint „az új magyar felfedezett" egy Barbra Streisand-nótát adtam elő- mondja Ágnes. A dalokat lezsűrizték, s a legjobb átlagot szerző ország győzött: a magyarok megnyerték a fesztivált. Bogi Ági a Kodály gimnáziumban érettségizett, jelenleg kozmetikusnak tanul, de nem a szalonok mestereként képzeli jövőjét. Talán a színművészetire, de lehet, hogy a „konzira” felvételizik. Egyelőre pedig hetente kétszer felutazik Pestre, ahol Sík Olga művésznőtől vesz énekórákat. S természetesen koncertezik is. Szereti a jazz-t és a popot,' de úgy gondolja, ha majd lemezt is csinálhat már, inkább az utóbbi műfajt választja, mert a jazz-ből megélni manapság nemigen lehet. - Van ugyan néhány elitklub már Pesten is, ahol a közönség vevő a jazz-re; de ez túl kevés ahhoz hogy arra építeni lehessen - mondja. Bogolin Ágnes jelenleg a Ki mit tud?-ra készül. Egy-két fordulón ugyan már túljűtott - a táncdal kategóriában —, de célja természetesen a döntőbe jutás. S ha bejön a dolog, talán az oly’ nagyon áhított lemez is megfogható közelségbe kerül - mert jelenleg csak abban bízhat, hogy egy pénzes meneBogi Ági Fotó: Läufer László dzser fantáziát lát benne, s rászán néhány milliót. Bár ki tudja? Talán nem is olyan hihetetlen ez ma már. Főr leg egy nemzetközi fesztivál első díjával az ember háta mögött. P. Zs. Köpülés kétezerért, kenyér nélkül Csomópont-korszerűsítés Balatonbogláron A nyár már papíron van A múzeum állandó kiállításának egyik látványossága a mamutbébi csontváz Fotó: Gottvald Károly Elkészült az az ajánló, mely az iskolák számára sorolja fel a főváros és a 19 megye múzeumainak programjait. Elsősorban a helybeli pedagógusokra és gyerekekre számítanak a szervezők, de azokra is, akik már most tervezik a tavaszi szünetre, vagy az év végére a tanulmányi kirándulásokat. Széles a választék, bár van ugyan olyan fővárosi kiállító- hely, ahol egy 60 perces köpü- lésért 2000 forintot fizethet egy osztály, és ha még kenyeret is igényelnek, akkor az ár persze emelkedik.. .. A múzeumi kínálat hol szegényes, hol elképesztő, bár vannak remek példák is, mint például a Tolna megyei Szek- szárdon, ahol remek programokkal várják a diákokat. A Wosinsky Mór múzeumban Deli Erzsébet mondta el, hogy az állandó kiállítások mellett milyen lehetőségekkel várják az általános -és középiskolás diákokat.- A múzeumunknak nagyon régi törekvése, hogy az iskolát és az intézményt közel hozza egymáshoz. Szerencsére a mi kiállításainkat jól fel lehet használni az oktatásban, az őskori, római kori, népvándorlás kori anyagunkhoz olyan bemutató tárlatvezetéseket szervezünk, melyekkel a pedagógus élményszerűbbé teheti az óráját. Lehet kérni múzeumi órát is, ezeket többnyire a muzeológusaink tartják. Amihez tudunk, fűmet, diát kapcsolunk. A múlt évben körülbelül 50-50 órát vettek igénybe az általános iskolások és a középiskolások. Nagy előny, hogy ezeken a foglalkozásokon a gyerek a kezébe veheti a tárgyakat, a holt anyag megelevenedik, nemcsak üveg mögé rejtett kődarab marad egy őskori balta, lélektelen fémtárgy egy bronzkori ékszer. A szekszárdi megyei múzeum nem akar nyerészkedni, nem üzletel, hanem szolgáltat. Úgy tapasztalták, nincs az iskoláknak túl sok pénzük. Örök dilemma ez, és annyi biztos, hogy előbb-utóbb járható középutat kell majd találni az ingyenesség és a borsos ár között.- Mostanában a látogatók száma megcsappant, kevesebb a külföldi is - folytatta beszélgetőtársam. - Szeretnénk, ha legalább a mi gyerekeink ideszoknának hozzánk. Ezért kezdtük el úgy 2 éve a megyei múzeumi gyermekrajzpályázatot, illetve körülbelül 8 éve a megye-és városismereti vetélkedőt. Ez idén csak szekszárdi témájú lesz, az elődöntők már le is zajlottak. Á gyerekek lelkesek, szorgosan járják a múzeumokat, sőt maguk is tárlatvezetők lesznek, amikor barátaiknak, szüleiknek bemutatják, "amit tanultak. A régióban egyébként Tolna mellett Zalában is hasonló kezdeményezésre bukkantunk, ott a Göcseji múzeumban iskolai osztályoknak tartanak témazáró történelem órákat, illetve a rajztagozatos osztályoknak kínálnak lehetőséget a Strobl gyűjteménnyel való közelibb ismerkedésre. Hodnik I. Gy. Korainak tűnik a nyárról beszélni. A minap még kegyetlen erővel préselte a jeget a szél partra, a felhalmozott táblák éle szinte pengett a hidegtől. A sirályok, a hattyúk - „A Balaton új átka ...”, fogalmazzák meg sokan mostanában - mind elbújtak a süvöltő mérgű vihar elől. Kovács Miklós, Balatonbog- lár polgármestere mégis a’ nyárról beszél, mert - mondja nincsen szünet két szezon között. A legutóbbiról elkészült mérleg utolsó számát jószerével azonnal követi a következő szezon első adata. Mondhatnánk: az idei nyár már papíron van. Ezt nem csak a vendégvárók, de a vendégek oldaláról is megfogalmazza: aki szereti a Balatont, az már februárban a tó mellett eltöltendő nyári hetekre gondol. Nem valószínű, hogy mind kevesebben szeretik a magyar tengert. A vendégek számának csökkenéséből nem erre következtethetünk. Sokkal inkább oka ennek a szervezett belföldi nyaraltatás, a szak- szervezeti üdültetés drasztikus visszaesése, Kovács Miklós szerint a lehetséges minimumra: Hogy ez hány embert jelent, nehéz lenne megmondani, a bogiári polgármesteri hivatal azonban az idegenfogalmi adóból származó bevétel 30 százalékos csökkenéséből a belföldi vendégforgalom nagyjából ilyen mértékű viszszaesésére következtet. Idén egyébként nem változtattak a városban az idegenforgalmi adón. Magyarázata: a stabil vendégek visszajöjjenek. Mégpedig egyre szebb környezetbe. Ennek érdekében például a Kertészeti Egyetemtől megrendelték a város zöldterületeinek rekonstrukciós tervét, amit ugyan egy év alatt végrehajtani nem lehet, de idén már elkezdik: több lesz a virág, fokozott gondot fordítanak a parkokra. A város vezetőinek - de az itt lakóknak és a nyaralóknak is - az idén eltűnhet egy-két ránc a homlokáról. A Boglár és Lelle találkozásánál lévő, eddig sok bajt szülő, a két benzinkutat is érintő közlekedési csomópontot korszerűsítik, a belterületen megoldják a 7-es út átvezető szakaszának csapadékvíz-elvezetését, illetve arról tárgyaltak éppen ezen a héten a MÁV-val, hogy a vasúthoz csatlakozó különböző létesítményeket rendbe teszik, ne rontsák tovább a városképet. Balatonbogláron azonban mindenek előtt a tisztaságra gondolnak. Ennek érdekében vásároltak - már megérkezett a Városgazdálkodási Igazgatósághoz - egy korszerű, univerzális takarítógépet. Ez nagyon sokat tud, egy valami - közismert rendetlenségünk miatt - mégis kérdéses: bíija-e majd a versenyt a szemetelők1 kel... Mészáros A. Rádió mellett.. „Kinézek az ablakon». . . nagy vatta-pelyhekben hull a hó ... fehérbe öltözött a ... - ria ebből elég. így is lehetne kezdeni ezt a dolgozatot - a kora tavaszit - de közhely, csapnivaló és nem is nagyon igaz. Mert eléggé utálom a telet, a hótól pedig boldogabb nem leszek, különben is rossz a kedvem mostanában. Persze azért reggelente kinézek az ablakon, milyen idő lesz, mire számíthatok, a hó vakít, meg vizes, sárral keveredett, meg minden bajom van vele, de a jobbik eszem tudja, hogy mennyire kellett ez a megdermedt csapadék. Hosz- szú évek óta telente alig esett valami, a földek méternyire mélyen kiszáradtak, mert eső sem volt elegendő sem tavasszal, sem az ígéretes Medárd-napo- kon. Az amúgy is lerobbant mezőgazdaságot még az aszályok is nyomasztották, emlékezhetünk rá, tavaly már állami támogatást adtak aszálykár címén a gazdaságoknak: a gondokon enyhített valamit, de a szárazságtól elsenyvedt, vagy kiégett kultúrnövényt a pénz nem pótolhatja. A szárazság - a több év óta kisebb-nagyobb mértékű - veszélybe hozta a gabonatermést is, napjainkban éppen azt latolgatják a hivatali szinten, rászorulunk e behozatalra, vagy sem? Ha igen, megszólal a kórus, - „Magyarország soha nem szorult gabonaimportra, kenyerünk mindig volt...” - mondják. De a Hivatal megnyugtatja a népet: annyi gabona van még raktáron, hogy az újig kitartson. Van - lesz kenyér. Tehát jó ez a sok hó, ha majd olvad, leszivárog a repedezett, kemény talajba. Ez kell, az éltető víz, aztán majd a napfényért is könyörgünk, amikor kell, mondjuk tavaszon vagy nyáron, amikor érnie kell a búzának, gyümölcsnek, veteménynek: már persze ha valaki meghallgatja könyörgésünket. Hiszen ha csak ezen múlna ... .. . Aztán - hogy el ne felejtsem - nagyon kell a hó - a gyerekeknek. Komolyan mondom. Ha egy gyermek boldog, kifényesedik körülötte a levegő. Nézd csak meg őket ebben a gyönyörű hóesésben. Sivalkod- nak a havas lejtőkön, utcákon, dombokon, hemperegnek, csúszkálnak, dobálóznak, végre egyszer nem olvad el a hó, hanem több napig tart, ez is ritka esemény, hiszen az utóbbi években - ha jól számítom, talán nyolc-tíz éve nem volt ekkora hó: képzeljük el, akik akkor születtek, most hat-nyolc évesek, és talán most ülnek először szánkóra. A jó ég tudja, hogy van ez, de saját gyermekkoromban minden tél meghozta a nagy havazásokat, két-három hónapig élveztük a tél áldását, mostanában meg mintha megbolondult volna az időjárás, a nyarak forrók és szárazak, a telek pedig szintén szárazak és enyhék. A kisgyerekek örömmel ébrednak a fehér reggelekre ... pedig hát ez sem tart soká, hiszen már március van, ez a tavasz hónapja, az időjárás megváltozhat szinte egyik napról a másikra, egy langyos, tavaszi eső elviszi a fehér takarót a háztetőkről, szántásokról és lemossa az erdők fáit, bokrait. Itt lesz a tavasz. Gyorsan megy az idő, hiszen egy bő hét múlva tizenötödike, talán legszebb nemzeti ünnepünk. Az emberek már nosztalgiáznak, buszmegállóban, presszóban, : „Emlékszem, valamikor fehér térdzokniban, fehér ingben mentem az iskolába ünnepségre ...” - „Emlékszem húszfokos melegre, a fák rügyeztek .. — „A nővérem esküvője volt előtte napon, meleg eső esett, amikor bementünk az esketésre, amikor kijöttünk, egy csepp felhő sem volt, sütött a nap”. Várjuk a tizenötödikét, ami meghozza a tavaszt. Remélhetően a közéletbe is. A pártok most fogadkoznak, higgadtan, nyugodtan: egyik sem igyekszik kisajátítani magának a nemzeti ünnepet. Egyik sem akar melldöngető magyarnál magyarabb lenni. Félreteszik a hamis pátoszt-, a demagóg álhazafi szöveget. Tavaly még voltak botrányok. Az idei tavaszon nem hiányoznak. Jubileum Győrött Ünnepi közgyűlésen emlékeztek meg Győr szabad királyi városi rangra emelésének 250 éves évfordulójáról szombaton. A jeles jubileum alkalmából Göncz Árpád köztársasági elnök és Habsburg Ottó, az Európa Parlament elnöke táviratban üdvözölte a várost. Mária Terézia 250 évvel ezelőtt kiadott kiváltság-levele elsősorban a személyes szabadságot, s ennek keretét, az önkormányzatot biztosította a győri polgárok számára. Emellett szabad bíró- és tanácsosválasztást, szabad végrendelkezési jogot, a saját áruk után rév-, vám- és harmincadmentességet jelentett. A város polgárait megillette a malomtartási, hús- és italmérési, valamint a vásártartás és az árumegállító jog. Mária Terézia privilégiumában arra hivatkozott, hogy Győr város sokat szenvedett lakói tehetségükkel, erejükkel küzdöttek a török ellen, s magukat mindenkor a közjó előmozdítóinak mutatták. Tavaszi hó 4 Új VDN 1993. MÁRCIUS 7., VASÁRNAP