Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-22 / 79. szám

1993. március 22., hétfő aj Dunantait napio 7 Megsokallták a tartozást Az egykori Szovjetunió me­zőgazdasági importját támogató amerikai segélyprogram egyik legnagyobb privát résztvevője felkérte a washingtoni mező- gazdasági minisztériumot: ígé­retének megfelelően fizesse ki Moszkva helyett az elmaradt törlesztőrészleteket. A denveri Szövetkezeti Bank több mint 200 millió dollárért folyamodott a kormányhoz, amely korábban 98 százalék erejéig kezességet vállalt az Oroszországnak és más egykori szovjet köztársasá­goknak nyújtott hitelekért. A denveri bank az első teljesen amerikai tulajdonban lévő pénz­intézet, amely megsokallta az orosz tartozást. A bankok nagy része egyelőre tűri a vesztesé­geket, és nem kéri a kormányt a volt szovjet számla kiegyenlíté­sére. Erőműóriás A kínai kormány fel kívánja emelni a villamosenergia fo­gyasztói árát, hogy a többletbe­vételből finanszírozhassa a vi­lág legnagyobb vízerőműve, a Három Szurdok-duzzasztógát felépítését a Jangce folyón - je­lentette a UPI a China Daily című pekingi lapra hivatkozva. A lap által megszólaltatott ille­tékes nem közölte a tervezett áremelés mértékét, de korábban olyan értesülések láttak napvi­lágot, hogy a kormány 10 év alatt évi közel 400 millió dollárt kíván előteremteni a villamosá­ram díjából a majd 10 milliárd dolláros beruházás finanszíro­zására. A 185 méter magas duz­zasztógát felépítése miatt több mint egymillió embert kell kite­lepíteni az ország középső ré­szén fekvő Hupej tartomány­ban. Lövésre kész pisztollyal Ha valakit országúti ellenőr­zés során Lengyelországban megállítanak a rendőrök, egyi­kük lövésre készen tartott pisz­tollyal kezében lép az autóhoz, míg társa géppisztollyal fedezi - így járnak el ezentúl az orszá­gos rendőrfőkapitány új paran­csának megfelelően. Az új sza­bályozás egy múlt heti eset egyenes következménye: egy országúti ellenőrzésre éjszaka megállított kis Polski Fiatból kiszálló férfiak egyike agyon­lőtte az egyik rendőrt, s a mási­kat életveszélyesen megsebesí­tette. Az új előírás, amelyet első­sorban éjszaka, és az országuta­kon kívánnak alkalmazni, csu­pán esélyt akar adni a rend­őröknek a hasonló veszélyek elkerülésére. A német hírszerzés ex-főnöke Jelcin „hatalmának végén” Jelcin unokájával a Moszkvai Szpartak - Rotterdami Feye- noord futballmérkőzésen Miközben új és régi kremli- nológusok vitatkoznak, ki győ­zött illetve vesztett az elnök s a népképviselők csatájában, ab­ban mindannyian egyetértenek, hogy a moszkvai hatalmi harc folytatódik. Immár látványos nyugati segédlettel Jelcin olda­lán. Erre utalt Mitterrand vil­lámlátogatása az orosz főváros­ban, a vancouveri Clinton-Jel- cin csúcstalálkozó előkészü­let-sorozata, a legfejlettebb ipari országok G-7-es csoport­jának tárgyalás alatt levő se­gélyprogramja. A hirtelen élénkülés nem vé­letlen. A Nyugat, amely már úgy vélte, hogy végkép búcsút vehetett a hidegháborútól s en­nek megfelelően dolgozta ki le­szerelési, gazdasági terveit, egyszerre kénytelen azon töp­rengeni, mi történik, ha mindez mégsem megy ilyen simán? Ha Moszkvában Jelcin helyére a mai elnöknél nehezebben ki­számítható vezetők kerülnek? Ezért kisérte olyan nagy fi­gyelem Washingtonban Paul A. Scherer tábornoknak; a MAD, a német elhárítás volt vezetőjének látogatását és tárgyalásait. Hi­vatalos státuszát tekintve „csak” egy nyugdíjas generálisról van szó, de az egyik legkiválóbb ke­leti szakértőnek tartják, s ő volt az aki előrejelezte Gorbacsov bukását, a Szovjetunió szétesé­sét, a délszláv háborúskodást, szinte „percnyi” pontossággal. Belső körben és nyilvánosan ki­fejtett véleménye ezúttal távol állt minden optimizmustól. „Nagyon valószínű lehetőség­ként” említett egy katonai pucs- csot Oroszországban, Jelcinről pedig így beszélt: „Jóakaratú, nyugatbarát beállítottságú poli­tikus, de mégis abból kell kiin­dulnunk, hogy hatalmának vé­gén van.” Scherer úgy véli, hogy egyes orosz katonai vezetők a Nyugat bizonytalanságát és tétovázását a jugoszláviai válságban szinte felhívásként értékelhetik, hogy nem kell visszarettenniük el­képzeléseik megvalósulásától. A tábornok szerint Szentpéter­vártól nyugatra különleges elita­lakulatokat vontak össze s ezek akár az újonnan függetlenné vált baltiállamokat is veszélyez­tethetnék. Arra nem szá­mít,hogy hatalmas katonai erő­ket mozgatnának - erre nincs reális lehetőség - de különleges egységekkel megpróbálhatnák ellenőrzésük alá vonni a hazai és szomszédos stratégiai fontos­ságú pontokat. Mindenképen Ukrajnát s a balti térséget tartja a következő válság színhelyé­nek, valamint a Borostyán-öve­zetet (Kalinyingrád-Königsberg szabadkereskedelmi zónájának neve), ahol máris akadályozni igyekeznek az oroszországi német nemzetiségűek áttelepe- dését, miután azok egyik szél­sőséges vezetője bejelentette: ha kétszázezren lesznek ott, szabad államot létesítenek, - függetlenül Oroszországtól. A német ex-hírszerző főnök végül elbizonytalanodott saját borúlátásában, amikor arról szólt, hogy az orosz hadsereg széleskörű bénultsága viszont ésszerű tárgyalásokra kénysze­rítheti a katonai vezetőket. Vagyis a szakértő is csak a bi­zonytalanságban biztos... Husszein Kamel Hasszán tábornok, az iraki elnök, Szaddam Husszein tanácsadója és veje egy március 17-én újra üzembe helyezett gyárat tekint meg, amelyet január 17-én pusztítottak el az amerikai robotrepülők. Zűrzavar Az orosz hadseregnek még bőven van fegyvere, de zűrza­varba szédült szakember- és pa­rancsnoki gárdája, fegyelme és kohéziója annyira leromlott, hogy többé nem jelent fenyege­tést Európára nézve. Ezt állapították meg a brit sandhursti katonai akadémia és a Észak-Atlanti Szövetség szakértői, akiket a The Times című brit lap kérdezett vélemé­nyükről. Az orosz hadsereg jelenleg nem vethető be komolyabb el­lenséggel szemben: az egységek szétzüllenének, a hadtáprend- szer tönkrement, a fegyveral­katrészek utánpótlása és minő­sége megbízhatatlan - mondják a szakértők. James Baker - magáncég Az amerikai kormányzat tag­jait gyakran bírálják a sajtóban amiatt, hogy posztjukról tá­vozva ott szerzett tapasztalatai­kat, kapcsolataikat azonnal a magánszektorban kamatoztat­ják - nem ritkán külföldi kor­mányok, cégek javára. A Bili Clinton vezette új, demokrata párti kormány minden korábbi­nál szigorúbb etikai normákat vezetett be, tagjait évekre el­tiltva az ilyenfajta „váltástól”. Az új rend természetesen nem vonatkozhat az előző, republi­kánus kormány tagjaira, így an­nak volt külügyminisztere, Ja­mes Baker rendkívül jövedel­mező pozícióra talált: a was­hingtoni Carlyle Befektetési Bankház tagja lett. A Carlyle több, mint 5 milli­árd dollár értékű befektetések, cégek felett rendelkezik világ­szerte és kiterjedt kapcsolatai, érdekeltségei vannak az ameri­kai védelmi iparban: többek kö­zött azért, mert elnöke, Frank Carlucci, a Reagan-kormány védelmi minisztere volt. A bankház most új vezető emberei közé számíthatja a Bush-kabi- net egy másik kulcsfiguráját, Richard Darmant, a Fehér Ház költségvetési hivatalának volt vezetőjét is. A Carlyle-nek kiterjedt kap­csolatai vannak a Közel-Kele­ten és a világ más térségeiben és további külföldi beruházók megnyerésében kívánnak tá­maszkodni a volt külügyminisz­terre - írták Baker feltűnést keltő új munkahelyével kapcso­latban amerikai lapok. Baker egy évig nem kamatoztathatja ugyan páratlan összeköttetéseit Washingtonban, de annak, hogy volt kormánytagok korábbi kapcsolataikat külföldön hasz­nálják fel, nincsenek törvényes korlátái. James Baker egyébként - a volt kormány több más tagjához hasonlóan - milliós tiszteletdí­jat kap készülő emlékirataiért, és leszerződött egy washingtoni cégnél, amely előadóként köz­vetíti ki. A Bakerhez (vagy Henry Kissingerhez) hasonló kaliberű előadók egyetlen rövid előadá­sért több tízezer dolláros tiszte­letdíjra számíthatnak - utazási és szállásköltségeik megtéríté­sén felül. Powers sorstársai Szigorúan titkos jelentés ér­kezett 1952. június 25-én a szovjet Állambiztonsági Mi­nisztériumba arról, hogy Vla­gyivosztoktól 160 kilométerre megtalálták annak a RB-29-es amerikai felderítő bombázó­gépnek a roncsait, amelyet a „szovjet légierő egy MÍG-15-ös vadászgépe lőtt le a Japán-ten­geren, a szovjet felségvizek fel­ett a Valentyin-öböltől délre. Az amerikai archívumokban ta­lált okmányok szerint a szóban- forgó gép tizenkéttagú sze­mélyzetével június 13-án tűnt el. Az amerikai külügyminiszté­rium sohasem érdeklődött a pi­lóták sorsáról, családtagjaik pe­dig csupán néhány hete tudják, hogy mi történt. ' A légierő akkor és később is csak annyit közölt a családok­kal, hogy a gép és személyzete „eltűnt”. Francis Gary Powersnek, az amerikai U-2 kémrepülőgép pi­lótájának nevét annak idején az egész világ megismerte. Ő volt az, aki miatt 1960-ban meghiúsult a szovjet-amerikai csúcstalálkozó, illetve mint ma már bizonyosan tudjuk, az egész Powers-ügy csupán az ürügyet szolgáltatta Hruscsov- nak a találkozó lemondásához. Csakhogy amíg a világ azt kép­zelte, hogy rendkívüli esemény történt, a két főváros titkosszol­gálatainál nagyon jól tudták: a Powers-ügy csak a jéghegy csúcsa. Az amerikai külügyminiszté­rium egyik ügyvédje, dr. Klaus nemrégiben' talált rá egy Mary­landi kisvárosban elhelyezett archívumra, melyben harmincöt kartondoboz őrizte évtizedeken át a titkos légiháborúnak a do­kumentumait. Több mint 30 amerikai repülőgépet lőttek le 1950 és 1970 között a Szovje­tunió felett, vagy határainak mentén. E felderítő utak szol­gáltattak egyebek között bizo­nyítékot arra, hogy a Szovjetu­nió északi határai az ötvenes és a hatvanas évek folyamán végig védtelenek voltak. A Pentagon, az amerikai hadügyminiszté­rium titokban tartotta ezzel kap­csolatos értesüléseit, mert egy harmadik világháború esetén ez lett volna az amerikai nehéz­bombázók fő támadási iránya. Goodpaster tábornok, Eisenho­wer elnök vezérkari főnöke így emlékszik erre: „Észak-Szibéria jelentékeny részén, egészen az Északi Sarkig, nem voltak rada­rok ... Ennek az információnak hadműveleti jelentősége volt arra az esetre, ha konfliktusba keveredtünk volna a szovjetek­kel.” Az amerikai légierő 1950-től kezdve legkevesebb tízezer fel­derítő repülést végzett a Szovje­tunió körzetében. Ezekben 18 különféle géptí­pus vett részt. A szovjetek ösz- szesen 31 gépet lőttek le, köz­tük két U-2-öt, négy P2V-t, két C-47-et, három-három RB-29-es, illetve RB-50-es bombázót. Az amerikaiak vesz­teséglistája jelentékeny. A hi­degháború éveiben 252 ameri­kai pilótát, illetve repülőtisztet lőttek ki a Szovjetunió felett. Közülük 24 életét vesztette, 90 túlélte a katasztrófát, 138-nak a sorsáról mind a mai napig nin­csenek megbízható adatok. Siklós Áron « Londoni pillanatképek (2.) Az idő egyébként gyorsan szalad a hosszabb távon közle­kedő szerelvényeken is, mert szinte mindenki olvas. Könyvet, legsűrűbben valami izgalmas krimit, újságot, jegyzetet. Nem véletlenül a szigeten adják el a legtöbb újságot Európában. Csak napilapokból 14 fajtát számoltam össze, és ehhez jön még a vasárnapi kiadványok, a heti és havi magazinok tömke­legé. Január vége felé közeledve a slágerhírek közé a populárisabb lapokban a trónörökös Charles (walesi) herceg és Diana folya­matos különélése, a herceg pletykaízű flörtjei; síbalesetek; tömeges és egyéni öngyilkossá­gok; droghalál tartoznak. A ke­vesebb példányszámú, kvalifi­káltabbaknak minősített lapok a boszniai eseményeket, Clinton elnök beiktatását, az iraki fej­leményeket és a növekvő mun­kanélküliséget taglalják minde­nekelőtt. Fájdalom, de Közép-Ke- let-Európáról (Bosznia kivéte­lével) egyetlen cikket nem ta­lálni, pedig minden nap átfutjuk a jelentőseb hat-hét lapot. Néha felvillan egy-két sor valamely orosz politikus nyilatkozatáról, de beszámolókat, tudósítást nem olvashattunk még környé­künkről sem. Vigasztaló csak az lehet, hogy Észak- és Dél-Eu- rópa is eléggé mellőzött. Úgy tűnik, a sziget mindenekfeletti téma és ehhez adalékok néhány angol nyelvterületű ország ese­ményei. A televízió híradások hasonló benyomást keltenek. A műso­rok is főleg brit alkotások, de gyakori az amerikai filmek vetí­tése is. A BBC-nek négy csa­tornája működik, azonban az egyéni antennák behozzák az összes műholdas adást. Éppen aktuális téma és élénk tiltako­zást vált ki parlamenti tagokból is, hogy a parabolák segítségé­vel bejut az országba a pornog­ráfia, amely fertőzi a jóízlést és erkölcsöt. Egyelőre ez nem je­lent többet, mint hogy az éj­jeli-hajnali órákban megjelenik egy-két fedetlen női kebel a tévé képernyőjén. Ha már a jóízlésnél tartunk, el kell mondanom, a hölgyek igen szürkén öltöznek, mintha számukra nem léteznének szí­nek. Szinte elmaradhatatlan a különböző vastagságú és minő­ségű fekete harisnya, és valami­lyen sötét ruha, és a legújabb divatirányzatnak megfelelő magas, vastag talpú és sarkú, tompa orrú, darabosnak tűnő cipő. (Talán visszatér a 70-es évek divatja?) Általában nem híresek az an­gol nők a szépségükről, mégis azt mondom, a helyzet e téren jobb, mit mi otthon gondoljuk. Sok kellemes, ápolt női arcot lehet látni, amelyek sokszor kö­rülöleltek két vékony zsinórral. Ezek a Walkman (sétálómagnó) füldugó zsinórjai, amely szintén slágercikk. Fiatal, öreg, nő, férfi szinte mindenki hordja, buszon, vonaton, utcán. Klasszikus ele­ganciával öltözött üzletember, bankhivatalnok benyomását keltő esemyős urak is hódolnak ennek az élvezetnek. Az esernyőről jut eszembe - és a brit társalgási illemszabályt figyelembe véve ezzel kellett volna kezdenem híradásomat - az időjárás kiszámíthatatlan. Naponta ezerszer változó, egyre azonban mindig lehet számítani: esőre. Alig telik el nap, hogy „szárazon megúsz­nánk”, ezt még néha tetézi egy jó erős szélfúvás. Erőssége rit­kaságszámba megy hazánkban. Az itt élők nagyon edzettek, fej­fedőt hordó férfit alig látni, höl­gyeknél és főleg gyerekeknél nem ritkán előfordul a szoknya vagy rövidnadrág(l) alól kikan­dikáló fedetlen láb. Esernyő és (vagy dzseki, sapka) kalap nélkül nem ajánla­tos a szigetre kérdezni. Csakúgy mint pénz nélkül sem, és itt en­gedje meg a kedves olvasó, hogy tájékoztatásul közöljek néhány árat a mindennapokból. A közlekedéssel kezdem, mivel ez jelentős tétel és elma­radhatatlan. Egy első zónabeli havi („kombinált”) bérlet 40 font, ez a 4. zónában már 78 font. (cirka 10 000 Ft!). A tö­megétkeztetést lebonyolító gyorséttermekben („hamburge­resek, pizzások”) 4-5 font alatt nem nagyon lehet megúszni egy menüt. Éhhez jön az 1 font kö­rüli igen keserű sör, Bitter, La­ger fajták világosban, Guiness barnában. Hosszúujjú férfi inget 10 font alatt alig látni, legfeljebb a ja­nuári leárazásoknál, és cipőt sem itt érdemes venni, mivel 25-30 fontnál kezdődnek. A mozijegyek árai 4 font körül in­dulnak és 10-ig futnak fel, a színházjegyek 7-9 fontnál star­tolnak és szó szerint a csillagos égig mennek. Ennek fényes bi­zonyítéka, hogy a híres Royal Albert Hal 1-ban vendégszereplő moszkvai „BALSHOI” (ango­losan) színház nem kevésbé hí­res balettkarának előadására 15 fontosak az állóhelyek!!) és 65 fontosak (közel 9000 Ft) a leg­előkelőbb ülések. Dr. Fenyvesi Csaba f >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom