Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-18 / 75. szám

1993. március 18., csütörtök uj Dunántúli napló 9 Pirruszi pályázatok Sokat köszönhetünk az ókori görögöknek. Például az európai értelemben vett színházat is. Mindezek ellenére a színház- igazgatói pályázatokat legjobb tudomásom szerint nem ők ta­lálták fel. Viszont a pirruszi győzelem fogalma egészem bizonyosan az ókori Hellaszból származik. Pontosabban Pürrhosz epeiroszi királytól, aki a rómaiakkal ví­vott sokadik csatája után ezzel fogadta a gratulációkat: Ha még egy csatában győzünk a római­akon, végképp elveszünk! Talán túl erőltetett párhu­zamként kimondani, hogy még egy színházigazgatói pályázat és a Pécsi Nemzeti Színház mint társulat végképp elveszik. Erőltetett lenne, hiszen - ha kö­vetkezetesen tartja magát a közgyűlés legutóbbi határoza­tához - nem lesz újabb pályá­zat. Legalább is néhány évig. Március 25-én - ha ugyan való­ban meg tudnak majd egyezni a pártfrakciók egy személyben - felszáll majd a fehér füst és az önkormányzat testületé kine­vezi az új színházigazgatót. Félő, hogy netán azon az ala­pon választ a négy közül, me­lyikük ígér olcsóbban működő színházat. Ez lenne ám csak pir­ruszi győzelem a közgyűlés és a város színházszerető közönsége számára, hiszen tudvalévő, hogy olcsó húsnak híg a leve. Már pedig pont a színházi, sőt a színház ügyeiben legbennfente- sebb városatya jelentette ki a közgyűlés legutóbbi ülésén, hogy szakmai körökben nincs túl jó híre a Pécsi Nemzeti Színháznak. Ha ez így van, akkor épp ideje lenne megvizsgálni, hogy miért van így. Csak gyanítom, hogy mindazok, akik a színház ügyével a politikai szféra részé­ről hosszú és elvesztegetett évek során át foglalkoztak, ötle­teikkel, intézkedéseikkel, mu­lasztásaikkal nem tették von­zóvá Pécset a színházi művé­szek számára. V Például a legutóbbi két szín­házigazgatói pályázattal sem, amikor még 1988-ban művé­szeti igazgatót kerestek, de hi­ába; és most, amikor éppen el­lenkezőleg, menedzser-igazga­tót kerestek, és szintén hiába. Legalábbis a bíráló bizottság minimális többséggel azt állapí­totta meg, hogy a feltételeknek egyik jelentkező sem felelt meg maradéktalanul. Közülük most majd az egyik igazgató lesz en­nek tudatában, sőt ennek köztu­datában. Számára ebben a győ­zelemben ez lesz a pirruszi. Hiába, no: Pécs rátartian igé­nyes. Nem általában színház- igazgatót keres mostanában, hanem szűkítő értelemben mi­nősítettet. Hogy találhatók-e ilyenek a mai magyar színházi életben, arról inkább csak a ku­darcok után szokás itt morfon­dírozni. Előtte, közben és utána pedig több dráma zajlik színház körül, mint a színpadán. Való igaz, dráma nélkül nincs színház, a dráma pedig eredeti értelmében cselekvést jelent. De már az ókori görögök is úgy tartották, hogy a cselek­vés előtt nem árt tetteink lehet­séges következményeinek meg­fontolása. Dunai Imre Program és önkormányzati rendelet a parlagfű visszaszorítására Az allergiás betegségek 60 százalékát a vadkender okozza Pécsett minden harmadik ember szenved allergiában! A szénanáthával és aszthmával je­lentkező tünetek legfőbb elői­dézője a levegőben előforduló fűpollen. Az általa okozott al­lergiás betegségeknek is mint­egy 60 százaléka parlagfű „fer­tőzés” következménye. A népiesen vadkendernek is nevezett rendkívül veszélyes gyomnövény az utóbbi években különösképpen elterjedt a város közigazgatási területén. A par­lagfűvel borított terület nagy­sága a felmérések szerint meg­közelíti a 114 hektárt. Különö­sen a város észak-keleti területe fertőzött, de bőven található parlagfű Uránváros és Kertvá­ros határában is. Az allergiás betegségek lefo­lyása tavaly különösen súlyos volt az aszály miatt bekövetke­zett magas pollenkoncentráció miatt. A betegség az allergiás panaszokon túl jelentős munka­időkiesést is okozott. A gyógyí­tás magas költségekkel jár - egy beteg gyógyítása több, mint tí­zezer forintba kerül! -, s ráadá­sul a kezeléssel is csak a tünetek időleges megszüntetése érhető el. Egyetlen megoldásként a be­tegség megelőzése, vagyis az allergiát okozó parlagfű irtása mutatkozik. Erről fogadott el programot, s annak fontos részeként önkor­mányzati rendeletet a város közgyűlése. A program alapjául szolgáló project a Városgond­nokság, a Baranya Megyei Nö­vényegészségügyi és Talajvé­delmi Állomás, az ANTSZ me­gyei intézetének, valamint az Egyesített Egészségügyi Intéz­mények Igazgatóságának köz­reműködésével készült. A parlagfű visszaszorítására hozott rendelet hatálya jogi és magánszemélyekre, valamint jogi személyiséggel nem ren­delkező más szervezetekre egy­aránt kiterjed. Őket kötelezi a rendelet arra, hogy a tulajdo­nukban, kezelésükben, haszná­latukban, bérleményükben lévő területeket a virágzó parlagfűtől mentesen tartsák; az időjárástól függően szükséges gyakoriság­gal gondoskodjanak a parlagfű irtásáról. A parlagfű gyomirtá­sát a lehetséges mechanikus és vegyszeres eszközök, illetve engedélyezett készítmények felhasználásával kell elvégezni. A vegyszeres gyomirtás tekinte­tében a Baranya Megyei Nö­vényegészségügyi és Talajvé­delmi Állomás szakvéleménye az irányadó. Szabálysértést követ el és tíz­ezer forintig terjedő pénzbír­sággal sújtható az, aki a par­lagfű visszaszorításáról szóló rendelkezéseket megszegi. Azokon a területeken, ahol a parlagfű irtási kötelezettségnek a szabálysértési eljárás lefolyta­tásától számított 15 napon belül nem tesznek eleget, a terület tu­lajdonosa, kezelője, bérlője költségére a parlagfűtől való mentesítés munkáját a város jegyzője elvégezteti. Á környezetvédelmi és váro­sépítészeti bizottság előterjesz­tésének egyhangú elfogadásá­val megalkotott rendelet és ha­tározat egyaránt előírja, hogy a parlagfű felismerésével, előfor­dulási helyeivel, irtásával, to­vábbá e gyomnövény okozta al­lergiás megbetegedésekkel kapcsolatos legfontosabb tud­nivalókról a lakosságot szóróla­pokon és a sajtóban is tájékoz­tatni kell. Az eddigi felmérések szerint a leginkább fertőzöttnek tekint­hető 114 hektárnyi terület közel fele az önkormányzat tulajdo­nában van. A példamutatáshoz tehát ez a kényszerítő körül­mény adott. A parlagfű pollen­jei azonban nem tartják tiszte­letben a közigazgatási határo­kat. Ezért olyan kiegészítő pontja is született a határozat­nak, hogy a várossal határos önkormányzatok figyelmét is felhívják a parlagfű veszélyeire, az együttműködés eredményes­ségén is múló vissszaszorításá- nak fontosságára. D. I. Húsz éve: szabad az út! Magasház-sztori - a vég felé közeledvén Pécs az IMS-technológiával törököt fogott, és az most sehogy sem ereszti Huszonnégy emelet gond a város felett Fotó: Läufer László Ha tudták volna akkori - 1973-74-beli - városatyáink, hogy milyen terhet raknak döntésükkel a város képzelet­beli vállaira, aligha hozzák meg döntésüket a (második!) pécsi magasház építéséről. De nem tudták, és meghozták az ominózus döntést. 1973. január 21-én, tehát va­lamivel több, mint 20 eszten­deje - adtunk hírt a Dunántúli Naplóban arról, hogy „Szabad az út!”, megjött a ÉVM engedé­lye a toronyház építésére. Ak­kor még nem volt döntés a kivi­telezőt és az alkalmazandó technológiát illetően, bár a téma már öt esztendeje „élt”, s az idő tájt a panelról szólt a tör­ténet, jóllehet e szerkezetből ilyen magasat közel s fávolbah nem építettek még. Négy hó­nappal utóbb viszont lelkesen írtuk meg, hogy „új építési technológia tör be Pécsre” (ó, nem!), 24 emeletes toronyház és magasabb a székesegyház tornyainál, s hogy új magashá­zak a Budai városrészben... Bizony, mi tagadás, lelkesek voltunk, de miért is ne lettünk volna az újsütetű magyar hó­bort pécsi hajtását illetően, amikor oly sok szép és jó hang­zott el a két civakodó (panel és alagútzsalus) technológia kö­zött harmadikként diadalmas­kodó új jugoszláv technológiá­ról, amelynek egyik legna­gyobb érdeme a földrengés-ál­lóság, s ami hamarosan IMS néven kezdett „hódítani” Pé­csett. És 1976 január végén már bokrétaünnep volt, és újabb másfél év sem telt el, hogy az átadás megkezdéséről számol­tunk be, augusztusra ígérve a beköltözés indulását. Bő egy évtized után pedig az országra szóló kudarctól lett „hangos” az egykor oly „lel­kes” újság. S ezt főleg azért volt nehéz megélnie a lelkesült- ségben közreműködő újságíró­nak is, mert végeredményben nem az alaptechnológia kudar­cáról volt szó, hiszen attól még talán(?) az idők végezetéig áll­hatna ez a ház is, hanem az al­kalmazás körüli okoskodásé. Ezért is jó volna tudni, hogy mi lett a volt Jugoszláviában épült IMS-házak sorsa, a kuba­iaké, meg a világ más részein - pl. az USA-ban, Olaszország­ban, stb. - épülteké. Ennyit ta­lán megérdemelne a Branko Zsezselj zágrábi építész-pro­fesszor által a 60-as években ki­fejlesztett új építési technoló­gia. De erre a nagy hazai IMS-kudarc árnyékában senki nem gondolt még. Pécs azonban - nagyon úgy néz ki - az IMS-ben törököt fo­gott, s az nem ereszti. Az önkormányzat a múlt hé­ten sokadszor, s biztosan nem utoljára foglalkozott az IMS-üggyel, vagyis a magas­házzal, ami ma szomorú me- mentóként magasodik a város fölé, elveszítvén minden vala­mikori „előremutató” büszke­ségét: Évek óta tanakodnak a ház jövőjéről, s egyre kemé­nyebb nézetek kapnak hangot. Ezek már arról szólnak, hogy: lebontani... visszabontani..., mert oly riasztóak a megerősítés becsült költségei. De vajon az utóbbiak?... Az egyik képvi­selő teljes joggal figyelmeztette a társait: a bontás legalább any- nyiba kerülne, mint a megerősí­tés. Mert a bontás alatt a szó igazi értelmében vett tevékeny­ség értendő, nem pedig a leg­gyorsabb bontási mód, a rob­bantás, amiről ebben a környe­zetben szó sem lehet. Az önkormányzat a megerő­sítés elengedhetetlen voltát ki­mondva áprilisban akar a ház jövőjét illető minden részletre kiterjedően tárgyalni, s remél­hetően dönteni. A jövőbe a funkcióváltás is beletartozhat, a ház mostani helyzete alkalom lehet a lakás-korszak lezárására. De hát akkor mi legyen? Ez a nagy kérdés... Hársfai István Városvédő őrjárat A történelmi városmag mindig jobban szem előtt van, mint a város többi része. Több idegen fordul meg utcáiban, de a város polgárai is megkülönböztetett figyelemmel tekintenek meg benne minden házat, minden változást. S persze a nagyobb figyelem miatt a hiányosságok is jobban „kijönnek”. Például a Király utcát járva óhatatlanul a Boltív-köz bejáratára téved szemünk. Va­jon mikor fejezik be az itteni munkát? Ha viszont bemegyünk a Nick-udvarba, akkor feltűnik annak rendezettsége. Még a kuká­kat is „paravánnal” takarták el. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Egyesület és nem közterület felügyelet A március 15-i 48-as téri pécsi ünnepséghez kapcsoló­dik az alábbi eset. Amikor a Pécsi Városszépítő és Város­védő Egyesület nevében he­lyeztük el koszorúnkat, a tö­megben lévő egyik férfi így szólt kisfiához: -Látod, ezek büntették meg apát a tilos parkolásért, biztosan abból tellett nekik koszorúra! Közlöm Önnel és mindenki­vel, akit illet, hogy a Pécsi Vá­rosszépítő és Városvédő Egyesület tagjai nem azok, akik kékesszürke egyenruhá­jukban a várost járják. Az egyesületünk tagjai nem ren­delkeznek hatósági jogkörrel! A Pécsi Városszépítő és Vá­rosvédő Egyesület tagjai olyan öntevékeny pécsi polgá­rok, akik szívükön viselik a város sorsát, és minden ellen­szolgáltatás nélkül tenni is akarnak érte, sőt tagdíjat is fi­zetnek. Sajnos, nem vagyunk elegen. Kérjük Önt és min­denkit, hogy csatlakozzon hozzánk. Ha megteszik, bizto­san érzékelni fogják a különb­séget! Dr. Vargha Dezső A Mária utca 9. hasznosítása A város közgyűlése legutóbbi ülésén jóváhagyta azt a megál­lapodást, amely a Mecseki Szénbányáktól megvásárolt Mária utca 9. számú ház to­vábbi hasznosításáról szól. En­nek értelmében az önkormány­zat a szerződés jóváhagyásának időpontjától határozatlan időre ingyenes használatba adja az épületet a Foundation for Eng­lish and American Culture el­nevezésű alapítványnak, amely a házban nemzetközi angol in­formációs és kulturális közpon­tot alakít ki és ennek során fel­újítja az épületet. 220 gépkocsi Az év első két hónapjában 220 darab, a forgalmat nagy mértékben akadályozó gépko­csit szállíttatott el a Városgond­nokság az INTERGLOB Me­gyeri úti telephelyére. Kommunális munkák A Városgondnokság felkérte a parkfenntartó vállalkozókat, hogy a hó elolvadása után kezd­jék meg a parkok takarítását és rendbetételét. A közterület-tisz­títást végző vállalkozók meg­kezdték a síkosságmentesítő anyagok összegyűjtését és fel­takarítását. Most végzi a Kert­városban és a Mohácsi úton lévő fák gallyazását a Kertészeti és Parképítő Vállalat, amely egyébként a Felső-Balokány utcai autóparkoló melletti zöld­területre koros fát ültetett ki. r a i á Pécsi Körkép

Next

/
Oldalképek
Tartalom