Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-17 / 74. szám

1993. március 17., szerda üj Dunántúli napló 3 Interjú dr. Octavian C. Buracuval Mi II. Ferenc, , Isten kegyelméből... Előkerült a pécsi Irgalmas rend alapító levele Kisáruházat épít a pécsváradi Áfész Több ízben beszámoltunk a pécsváradi Gesztenyés úti tel­ken építendő ABC kisáruház körüli vitáról, amely szerencsé­sen zárult: az Áfész visszavásá­rolta a vállalkozótól a telket és boltot adott bérbe neki, míg az önkormányzattal megegyezett, hogy megépíti az ABC-t és a presszót. Dr. Gyenis László, az Áfész elnöke elmondta, hogy ünnepé­lyes alapkőletétel nem volt, de a napokban átadta a kész kivitele­zési terveket és az építési telket a pécsváradi Építőipari Kisszö­vetkezetnek. A munkálatokat a kivitelező megkezdte és október 15-én kívánják átadni az épüle­tet. A megegyezéstől eltérően nagyobb költséget, 15 millió fo­rintot vállalnak, eleget téve an­nak az igénynek is, hogy a le­endő kisváros arculatába illesz­kedjék az új létesítmény. Az épület boltíves kiképzésekkel, csúcsíves tetőszerkezettel, mű­emlék jellegű cserépfedéssel készül. A 150 négyzetméteres alapterület ugyancsak nagyobb lesz a tervezettnél. A korszerű ABC kisáruház mellett külön autóparkolót is kialakítanak. Nemcsak a külsőségeire, hanem az áruválasztékra is hasonló fi­gyelmet fordítanak - hangsú­lyozta az Áfész elnöke. Sántha László Uszoda épül Bolyban Boly Nagyközségért Alapít­vány az elmúlt év végén a la­kosság támogatását kérte, hogy megvalósíthassák a helybéli gyermekek és szülők vágyát - egy úszó-oktató medence épí­tését. Eddig a községben lakó gyerekek közül kevesen és rö­vid ideig jártak csak úszásokta­tásra a pécsi Belvárosi Iskola uszodájába. Ha felépül a bólyi nyitott medence az 520 hely­béli kisdiák mellett a szomszé­dos falvakban élő gyerekeknek is megtanulhatnak itt úszni. Nyáron pedig strandként üze­meltetik. A tervezéssel Abay Nemes Istvánt bízták meg. A kivitele­zésre pályázatot hirdettek - két vállalkozó vetélkedik érte. A bólyi önkormányzat több ma­gántelket vásárolt meg a Műve­lődési Ház és az általános is­kola környékén, hogy nagy te­rületet biztosítsanak a majdani strandnak. Természetesen pénzzel is segítik az Alapít­ványt, hisz az előzetes költség- vetés szerint 9 millió forint szükséges a medence létesíté­séhez. Az összeg kétharmada már összegyűlt. A munka rövi­desen megkezdődik. Azt hiszem, többségünk szé- gyellené szavakba önteni, mi is köti a hazájához. Vagy egysze­rűen csak élethez. Ahogy az ér­zéseknek se az az első dolguk, hogy önmagukat magyarázzák. A televízió március 15-iki, egésznapos ünnepi étlapját böngészve erős zavarban va­gyok ezért is. Elfogultságom, nemegyszer megrendültségem okán. Ebből azután az követke­zik, hogy nem tudok ide illő kérdéseket feltenni. Az ünnepi műsort érzelmi telítettsége, tar­talma felől firtatni. Ellenkezőleg: több okom van megkérdezni azt, hogy mi né­zők győzzük-e Galkó Balázst és társait követni? És esetleg ön­magámnak, s azzal együtt a né­zőknek tehetem föl a kérdést: fölfedeztem-e - fölfedeztük-e újra és újra, hogy Petőfi nyelvi leleményeiben, érzelmeiben mennyire modem? S nem csu­Március 18-ikán Pécsre lá­togat dr. Octavian C. Buracu, a Romániai Interetnikus Pár­beszéd Szövetség elnöke. Bu­racu úr neve ismerősen cseng azok fülében, akik figyelem­mel kísérték az 1989-es romá­niai fordulatot követő fonto­sabb eseményeket. Mint Kolozs megye volt pre­fektusa nagy erőfeszítéseket tett a demokratikus folyamatok fel­tételeinek megteremtéséért, az etnikai kisebbségek jogainak érvényesítéséért. Az ő nevéhez fűződik többek között Kolozs­várott a magyar anyanyelvű is­kolák működésének engedélye­zése, és egyik kezdeményezője volt a Kolozsvár-Pécs testvér- városi kapcsolatok kiépítésé­nek. Az utóbbi időben az In­teretnikus Párbeszéd Szövet­ségen belül szervezi a demokra­tikus ellenzék harcát. Szerdai látogatását megelőzően kolozs­vári lakásán adott exkluzív in- teíjút lapunk számára.- Nem rég érkezett haza Bu­dapestről, ahol hosszabb orvosi kezelésen esett át. Reméljük, gyógyultan tért vissza.- Igen. Ezúttal is szeretném köszönetemet kifejezni azok­nak, akik lehetővé tették, hogy Budapesten gyógykezeljenek. Ám ott-tartózkodásom alatt más fontos ügyeket is intéztem.- így például?- Részt vettem egy konferen­cián, ahol előadást tartottam a romániai demokratikus ellenzék célkitűzéseiről. Tárgyalásokat folytattam Göncz Árpád köztár­sasági elnök titkárságán is, arról a szándékunkról, hogy az elnök urat felkérjük: legyen a szövet­ségünk tiszteletbeli tagja. ígére­tet kaptam arra, hogy május vé­gén már személyesen is fogad Göncz Árpád. pán a kissé fölszínesen túlhang­súlyozott történelmi párhuza­mok miatt. Beszélhetnék arról, hogy ez a hatás az irodalmi műsort egysé­ges fűzérré fonók erénye is, amelyben költészet, politikai példabeszéd, naplótöredék ölel­kezik intellektuális percizitással - de mindjárt el is marasztal­hatnám szerkesztőit, hogy e hosszasan verbális, vizuális öt­let híján lévő, egyben-másban modoros összeállítással az el- kényelmesedett publikumot nem tudták igazán megnyerni maguknak. Dehát ezek csak olyan kérdé­sek, amelyeket még mindig csak másoknak teszünk fel, mert a példás, jól adagolt kon­zerv anyagokon, emlékezéseken túl olyan, igazán eredeti, új ösz- szeállítás nemigen akadt, ami önmagunkkal - a múltat a je­lennel, a lélek jelenben lezajló-Az önök egyesülete milyen körülmények között működik?- Nézzék. Az erdélyi nép harca nagyon nehéz harc. Most a szélsőséges erők élveznek na­gyobb támogatást. Az itt élő román szélsőségesekről beszé­lek. Míg 1990-ben Kolozs me­gyében a Vatra 15 százalékos eredményt ért el, most, 1992-ben már a szavazatok 55 százalékát könyvelhették el. Fő­leg az alulképzett, tudatlanabb rétegek körében érvényesültek a vatrások. Az elszegényedett vá­rosi munkásokat és a leépült falvak lakóit tudják fanatizálni, a magyarok ellen hangolni. Mi abból a megfontolásból hoztuk létre a Romániai Interetnikus Párbeszéd Szövetséget, hogy összefogásra buzdítsuk a tér­ségben élő románokat, magya­rokat, németeket, örményeket és cigányokat. Meg akarjuk ér­tetni velük, hogy itt, Erdélyben együtt kell élnünk és léteznünk. Meg kell találnunk a legjobb módját annak, hogy találkozza­nak az érdekeink, és közösen kell fellépnünk az alapvető em­beri jogok betartásáért.-Nem érik támadások ami­att, mert nyíltan kiáll a kisebb­ségek jogaiért?- De, nagyon gyakran. Névtelen levelek, telefonhívá­sok tömkelegével fenyegetnek nap mint nap. Azzal vádolnak, hogy el akarom adni Erdélyt a magyaroknak.-Miként látja a jövőt? Bí­zik-e a román demokratikus közélet létrejöttében?-Már az említett budapesti konferencián is megemlítettem, hogy itt Romániában sok olyan fórumot kell szerveznünk, tűtől hatni tudunk a román nép néze­teire. Újra meg kellene szer­vezni a román-magyar barát­drámáit a múlttal - szembesített volna. Valóban, mi dolgom Márci­ussal? Pusztán csak nagybetű­vel írni, lázakat hozó mítoszá­val betölteni a történelmi amné­zia réseit, visszatekinteni rá, azonosulva az öngyilkos döb­lingi, a keserű turini, a megsok­szorozott világosi magánnyal? Dehát tudnivaló, legnagyobb nemzeti ünnepünk nem a töp­rengések ünnepe, nem a jövő fölötti fájdalmas, méla vagy ép­pen reménnyel teli bölcselkedé­sek napja, hanem a cselekvésé. Tudnivaló, a Múzeum lépcsője, a forradalmas gondolat tovább, az Igéknek testet adó cselek­véshez vezet, azon át a Petőfi ál­tal megfogalmazott lehetőség­hez; „hogy emberségünkből áll­jon fönn hazánk.” És lehetséges-e ennek a mai, a napi gyakorlata? Erről a kávé­házi lázadó jólértesültség mond ság-vonatot is, mint azt tettük 1990-ben. Annak ugyanis rend­kívül pozitív hatása volt. Akik azon részt vettek, azóta is hirde­tik, hogy a magyar nép civilizált és vendégszerető. Az a véleményem, hogy a román nép nehezen ébred, saj­nos ezért a folyamat még sokáig eltarthat. Addig is a jogellenes megnyilvánulásokkal szemben keményen fellépünk. Például Kolozsvár polgármestere, Ge- orghe Funár esetében gyűjtjük azokat a dokumentumokat, amelyek a város vezetőinek tör­vényellenes, alkotmányellenes rendelkezéseit tartalmazzák. Egyik bizonyítéka ennek a Má­tyás szobor körüli herce-hurcára való reagálásunk, amelynek eredményeként a Műemlékvé­delmi Bizottság beperelte a jog­sértő vezetőt.- Buracu úr! Ön most Pécsre készül. Milyennek értékeli a két város közötti testvérvárosi kap­csolat alakulását?- Egyetértek azokkal a néze­tekkel, amelyek szerint a két vá­ros közötti hivatalos kapcsola­tok az utóbbi időben megmere­vedtek. Ennek egyértelműen a Funár féle vezetés az oka. Ami­kor például a megye prefektusa a közelmúltban felsorolta Ko­lozsvár testvérvárosait, Pécs nevét meg sem említette. Azon­nal a telefonhoz nyúltam, hogy jelezzem: képtelenség, hogy a megye prefektusa ne tudna a Péccsel meglévő kapcsolatról. Ha pedig tud róla, akkor miért hallgatja el? Szerencsére min­dettől függetlenül az intézmé­nyek, a társadalmi szervezetek és baráti társaságok szintjén él a kapcsolat. Mostani látogatá­sommal magam is ezt kívánom tovább építeni. Balog Nándor - Varga Ferenc kevesebbet már a feldolgozás keresettsége miatt is, amely szócsövekből ácsol történelmi kulisszát; és Szabó Lőrinc Szö­kevénye mond többet. A vak parasztasszony, aki a sebesült Petőfit megtalálja, de a férje sem tud semmit, mi is történt abban a gyönyörűséges és fáj­dalmas másfél évben. Forrada­lom? Költészet? Levert szabad­ságharc? Volt ilyen? Egy nyughatatlan zseni né­hány hetes irdatlan magánya okán a társadalomból többé ki nem söprűzhető eszmék magá­nyára - az „elszökött” történe­lem zsugorodására is rádöbben­hetünk -, valami olyanfajta, na­gyon is jelenvalóan közönséges dráma ez, amely a mindenkori keletkezőt köti össze a minden­kori múlandóval, amelyben a hit is törékeny hajóvá válhat, hacsak útja nem a végtelen át vezet felénk. Bóka Róbert Szenzációs, történelmi, egy­ház- és Pécs-történeti jelentő­ségű dokumentum került - pon­tosabban: visszakerült - a pécsi Irgalmas rendház birtokába. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az 1797-es kelte­zésű, II. Ferenc római császár által fogalmazott és saját kézje­lével ellátott eredeti alapító ok­irat épségben előkerült. Az Irgalmas rend magyaror­szági tartományi rendfőnöke, Hilár atya elmondta, hogy ezt az okiratot egészen a második világháborúig a pécsi rendház széfjében őrizték. Annyit tudott róla, hogy elődje, a pécsi prior, Gusztáv atya valahova elmene­kítette, de hogy pontosan hová, arról nem volt tudomása. Nem­rég felkereste valaki (az infor­mátort nem nevezhette meg Hi­lár atya) s elmondta, hogy tu­domása van arról, hogy Gusztáv atya annak idején a családjához, Pozsonyba menekítette az érté­kes alapító okiratot, ott a család házának pincéjében befalazták, s hogy ez azóta is ott van. Hilár atyának ezután sikerült felvenni a kapcsolatot ezzel a pozsonyi családdal, akik az okiratot való­ban megtalálták, személyesen elhozták Pécsre, s visszaadták a rendnek. Az alapító okiratot oly mó­don helyezték a biztonságos rej­tekhelyre, hogy nem érte káro­sodás. Az ember csak áhítattal meri kézbe venni, hiszen rég­múlt idők szellemével szembe­A hét végén Mohácson meg­rendezett zeneiskolai tovább- képzős növendékek első orszá­gos fesztiválján pénteken és szombaton párhuzamosan két helyszínen tartott 8 hangverse­nyen 131 produkció hangzott el. Hasonló nagyszabású találkozót ifjú zenészek részvételével a hatvanas évek végétől, a helikoni ünnepségek megszűnése óta ha­zánkban nem tartottak, ezért ért­hető, hogy az eredetileg lényege­sen kisebb létszámúra tervezett eseményre végülis az ország 62 zeneiskolájából összesen 400 diák és tanár jött el. A vasárnap délelőtti záró- hangversenyen a Kossuth Film­Legyen az március 15-e, hús­vét, karácsony, a két, három, négy napos ünnep legátkosabb pillanatai mindig is az „ünnepi bevásárlások”. Persze, az is hü­lye - szidjuk főként magunkat - aki az utolsó percre hagy min­dent. Dehát mit van mit tenni! Több összetevőből áll egy ilyen horrorisztikus, bevásár­lásnak titulált tortúra. Az első döbbenet akkor ér, mikor a boltba érve szembesülünk a mindent ellepő tömeggel. Még szerencse, ha már a bejáratnál a kosárért nem kell sorbanállni. A „modern” élelmiszerosztályo­kon ugyan újabban kocsi van, boldog-boldogtalan azt tolo­gatja maga előtt, minden olyan mint egy túlzsúfolt dodzse- mempálya a Vidámparkban. Az ABC-ben azonban senki sem vidám. Sőt. Lehet mon­dani: sőt! Folyik a puszta létért való harc, hogy legyen mit enni az elkövetkező néhány napban. A dolog ugyanis csalóka. Első látásra mindent lehet kapni, soha nem remélt bőség tekint ránk a polcokról. Van is min­denféle majonézes salátadres- sing, tengeri hal, olivabogyó, csak éppen a kis cetlinkre fölírt csökkentett zsírartalmú tejföl meg tej fogyott már el (nem is érkezik), a sajtnak csak a gya­nús, kissé elszíneződött vége sülni, kicsit megrendítő érzés. Az okirat borítója kutyabőr kö­tésű, s hatalmas, díszesen fara­gott fatokban őrzött eredeti kirá­lyi viaszpecsét van zsinóron hozzáerősítve. Belül a finom tapintású pergamen lapokon gyönyörű kézírás, olyan egy­forma betűkkel, mintha nyom­tatva lenne. Az első oldalon ez olvasható: Nos Franciscus Se- cundus dei gratia electus Ro- manorum Imperator. Jelen­tése: „Mi II. Ferenc, isten ke­gyelméből választott római csá­szár.” A folytatásból pedig ki­derül, hogy egy gazdag pécsi polgár, bizonyos Krautzak Já­nos György megvette az üresen álló, a II. József által feloszla­tott Kapucinus templomot és zárdát (a mai irgalmasrendi templom és kórház helyén) s a királyhoz folyamodott felaján­lással és kéréssel, hogy ezen a helyen alapíttassék meg a bete­geket ápoló Irgalmas rend. Erre a célra 5000 rajnai forintot le­tétbe helyezett. Az okirat ezután felsorolja, hogy az alapítványi összeget még hány pécsi polgár, milyen összegekkel gyarapí­totta, majd a legvégén „Uralko­dásunk ötödik évében, decem­ber 9-én ” a király hozzájárul a rend alapításához. A királyi kézjel mellett még egy aláírás szerepel, bizonyos Comes Ka­rolus Pálffy. Az értékes doku­mentumot szerencsére most is­mét a pécsi rendházban őrzik. Sarok Zs. színházban elsőnek a Dobos Jó­zsef vezette Ifjúsági Fúvószene­kar adott elő négy zeneszámot és aratott fergeteges sikert. A zsúfo­lásig megtelt nagyterem közön­sége két ráadást is kikövetelt, melyek közül a Radeczky-induló játszása közben többször kirob­banó ütemes tapsvihar a zene hangjaival vegyülve szinte meg­remegtette a falakat. A mohácsi, sombereki és palotabozsoki fú­vósok minden jelenlévő elisme­rését kiváltó bemutatója után Kovács Győző, a vendéglátó mohácsi zeneiskola igazgatója köszönte meg a fesztiválon résztvevő 250 zeneiskolás szín­vonalas produkcióját. B. M. kapható. Lassan azért összeáll a kép, rámolunk a kosarakba, mint aki az éhhalál szélén áll, egy sereg olyasmit is magun­kévá teszünk, amiről tíz perce, otthon, még álmodni sem mer­tük, milyen égető szükség van rá. Akkor következik a pénztár­nál való sorbanállás. Nem na­gyon van kisebb vagy nagyobb sor. Többen próbálnak az előt­tük állók kosarának púpossága szerint választani, de voltaképp mindegy. Mellettem azt mondja valaki, ő mindig oda áll, ahol sok a nyugdíjas, ők úgyse ve­sznek annyi mindent. Pechem van, előttem egy burzsuj nyug­díjas vár, több mint kétezer fo­rintot fizet a csurig lévő két ko­sár tartalmáért. A pénztáros - akire már rég nem tudunk úgy tekinteni, mint embertársunkra, ő a pénztáros, aki természetesen lassú és idi­óta - közli, ezressel, ötezressel ne is próbálkozzunk, nem tud visszaadni. Egy harcos úr vála­sza: akkor ő nem fizet! Ribil- lió. Aztán mégis. Fizet, mert felváltják az ezreseket. Hurrá. Halad a sor. És egyszerre csak vége. Szabadság! Lehet menni haza. Odakint az égen ko- kárda-Nap. Úgy süt. Éljen március 15-e! M. K. Caryl Churchill: őrült erdő című darabjának ősbemutatóját tartották tegnap este a Pécsi Kis- színházban. Képünkön a darab egyik főszereplője, Koszta Gabriella. Fotó: Tóth László Képernyő előtt A lül/lí F<)l, még mílldíg Országos zenei fesztivál zárása Ünneprontó bevásárlás l 1 7 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom