Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-01 / 59. szám

1993. március 1 ./hétfő aj Dunántúli napló 3 Új műszerek a szigetvári kórházban „Segíts, hogy gyógyíthas­sunk!” - ezen a néven tettek alapítványt a szigetvári kórház intenzív osztályának dolgozói, hogy az osztály műszerezettsé­gét javítsák. Dr. Rodek Gyula osztályve­zető főorvos elmondta, hogy egy-egy fontos műszer, melyre a gyógyításhoz szükségük van, 3-4 millió forint. A kórház éves műszervásárlására van összesen- ennyi pénz. Az alapítvány számlájába közel 1 millió forint érkezett. Ebből sikerült vásá­rolniuk egy korszerű nővérköz­pontot, amely a betegek adatait tárolja, az értékeket elemzi, így gyorsabb beavatkozásra is lehe­tőség van, ha szükséges. A me­nekültek ellátásának javítására kapott pénzből 5 őrzőmonitort, 3 pulzoximétert és egy Holter monitort vásároltak. Ezek a be­tegek pontosabb, gyorsabb, fáj- dalommentesebb vizsgálatát segítik elő. Egy műszerrel most terheléses vizsgálatokat is tud­nak végezni. Intenzív osztály 1988 óta van Szigetváron.-Az emberek először bizal­matlanok voltak - mondta dr. Rodek Gyula -, de az elmúlt években sikerült elfogadtatni. Gond azonban, hogy a városnak nincs mentőorvosa és jól felsze­relt mentőautója. Az intenzív és a sebészeti osztály május 21. és 23. között rendezi meg a szigetvári orvos­napokat. A rendezvényre 30 or­vosi műszereket gyártó és for­galmazó cég is jelezte részvéte­lét. S. M. Ismét keresett a műtrágya Naponta 50-60 teherautóból álló sor várakozik a Péti Nitro­génművek Rt. műtrágya gyára előtt. A kelet-európai dömpin­gáru behozatalának szigorítása, vagyis a kontingensek meghatá­rozása meghozta az eredményt: ismét a hazai ipar felé fordult a mezőgazdaság. A gyár vezetői szerint, a műtrágyabeszerzés alakulásából arra lehet követ­keztetni, hogy kezd magához térni a mezőgazdaság. Az átala­kuláson túljutott termelőszö­vetkezetek is belátják, hogy a kimerült talajokról csak ala­csony hozamot várhatnak. Három év óta először tehát teljes kapacitással termel az ammóniaüzem és a műtrágya- gyár; a hazai mezőgazdaság mellett szállítanak Olaszor­szágba, Ausztriába és Németor­szágba is. Arról azonban nincs szó, hogy az rt. ismét a hajdani nagyvállalat eltúlzott méreteit öltené fel. Az elmúlt négy év alatt gyárrészeket számoltak fel. Nemzetközi polgári védelmi nap Pécsett Ma ünnepük az Európai Kö­zösség országaiban a polgári védelem napját, az 1972. már­cius 1-jén, Genfben megrende­zett XX. kongresszuson elfo­gadott alapelvek tiszteletére. Ez többek között kimondja, hogy a polgári védelem aktívan közreműködik a katasztrófák megelőzésében, illetve követ­kezményeinek elhárításában, valamint az életvédelmi felada­tok ellátásában.. Magyarorszá­gon 1992-től emlékeznek meg erről a napról, így idén az or­szágos rendezvények mellett Baranyában, illetve Pécsett is megünnepelték a parancsnok­ságokon a polgári védelem napját. A megyei parancsnok­ságon pénteken tartották az ün­nepséget, amelyen az országos polgári védelmi parancsnok el­ismerését vehette át a hosszú időn keresztül végzett kiemel­kedő munkájáért Horváth Ist­ván hadnagy, a siklósi körzet­parancsnokság helyettes veze­tője, és Kiss András egységpa­rancsnok. A köztársasági meg­bízott elismerését és dícséretét Eizler Lajos polgári védelmi százados kapta. A budapesti rendezvények közül a metró életvédelmi be­rendezéseinek bemutatása ígérkezik a leglátványosabb programnak, ezek március 2-án 0.00 órától látogathatók. A csoportok tehát éjszaka, a sze­relvények leállása után, 30 per­cenként indulnak rövid sétára az alagútban. Pécsett, az új Centrum áru­ház földszintjén, a déli oldalon lévő kirakatsoron rendezett a nemzetközi polgári védelmi nap tiszteletére egy bemutatót a megyei parancsnokság, ahol a rövid történeti áttekintésen túlmenően láthatók a korszerű csecsemő, gyermek és felnőtt egyéni védőruhák, légzőkészü­lékek, gázálarcok, valamint kü­lönböző szennyezettség-mérő műszerek, berendezések. H. Zs. Polgári védelmi kirakat a Centrum Áruházban Fotó: Läufer Könyvből nem lehet megtanulni a vendéglátást Három év helyett három hónap alatt szakmunkásbizonyítvány? Kinek kell a Carbon cipőüzeme? Szinte naponta jelennek meg hirdetések napi-, heti-, havi- és szakmai lapokban, amelyek fel­adói a jelentkezőknek három hónap alatt szakmunkás-bizo­nyítványt ígérnek, ha elvégzik az általuk indított tanfolyamo­kat. A Mecseki Gasztronómiai Társaság legutóbbi ülésén is heves vitát váltott ki ez a téma.-A társaság szakmai védel­met nyújt, oktatásokat és verse­nyeket szervez - mondja Tankó Józsefe lnök. - A Gasztronómiai Társaságnak van egy külön ta­gozata Pécsett, a Zsolnay Vilr mos Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Itt folyik elsősorban a vendéglátós szak­emberek képzése. A gyerekek rendszeresen részt vesznek a versenyeken, segítenek elkészí­teni az ételeket. Elvisszük őket Bécsbe, Budapestre szakmai ki­állításokra. Ez egy erősen manufakturális szakma, sokat kell gyakorolni. Nem lehet csak könyvből meg­tanulni. Három év is kevés, hogy valaki a vendéglátás forté­lyait igazán elsajátítsa, nem ám három hónap, mint ahogy azt a hirdetések feladói ígérik. Ráa­dásul képesítést nyújtónak is nevezik, oklevelet adnak. Úgy érezzük, becsapják a jelentke­zőket. A kollégák fel vannak háborodva, szerintük ennyi idő alatt nem sok mindent lehet megtanulni. Észrevételeinket elküldtük a Magyar Szakács és Cukrász Szövetségnek, és az il­letékes minisztériumnak is fel­hívtuk a figyelmét jelenségre. Senkit nem akarunk bántani, csak a szakmunkásképzés eme formája ellen tiltakozunk. Akad azért jó példa is, hiszen minden az embereken múlik, nagyon lelkiismeretesen lehet valamit csinálni, de az a tanfolyam is tíz hónapig tart. Ez az egész két-három évvel ezelőtt kezdődött meg. Eleinte egy szervezet csinálta, de az le­galább egyéves tanfolyam után adott végbizonyítványt. A ven­Évek gyakorlata kell... Fotó: Läufer László déglősök, cukrászok, felszolgá­lók aggódnak, hogy felhígul a szakma. Mi lesz itt az Expo ide­jén? Várhatóan sok külföldi jön. Milyen hírünket viszik, ha nem lesz megfelelő a vendéglátá­sunk színvonala? A hároméves tanulóképzés­ben részt vevők között is elő­fordulhatnak gyengébb képes­ségű gyerekek, éppen ezért sze­retnék megszigorítani a szakmai képzést. A Zsolnayban már má­sodik éve folyik integrált ven­déglősképzés, amelynek keretei között a tanulók elsajátítják, a felszolgálás, a cukrászat, a sza­kács mesterség alapjait. Ebben a képzési formában a legjobb képességű diákok vesznek részt, akik négy évig tanulják a szakmát. Azok, akik már a szakmában dolgoznak, de nincs meg a végzettségük, két év alatt szerezhetnek szakmunkás-bi­zonyítványt. Az iskola nem mindenhova helyez ki tanulót, csak olyan helyre, ahol megfe­lelő a színvonal, az ételválasz­ték, a felszereltség és rendsze­resen ellenőrzik, hogy ne se­gédmunkásként foglalkoztassák a gyerekeket. Az is fontos szempont, hogy a későbbiekben alkalmazni tudják-e a tanulót, mert ezek a helyek előnyt él­veznek.- Az Alpok-Adria keretein belül Grazban vendéglős talál­kozót szerveznek április-má­jusban, ahova Pécsről is utazhat egy üzlet. Erre is el visszük a ta­nulókat. A terveink között sze­repel az is, hogy a legjobb ét­termeket emblémával látjuk el. Érettségizett munkanélküliek részére mi is szeretnék egy egy­éves, szünet nélküli tanfolya­mot szervezni, amelynek hall­gatói hideg- és melegkonyhai, cukrászüzemi, valamint Buda­pesten szállodai gyakorlaton vesznek részt. Ezen kívül két nyelvet kell tanulniuk. Alapítványt is életre hívtak a HEXACO Kft-vel közösen, amelynek célja a belföldi ide­genforgalom fellendítése. Szó­rólapokat és reklámfilmeket ké­szíttetnének, amelyeket a kábel- televíziók mutatnának be. Pécsett két információs köz­pontot állítanának fel. Ezeknél a pavilonoknál a turisták három nyelven kapnának tájékoztatást, fényképpel és térképpel ellátott szórólapokkal segítenék eliga­zodásukat a városban. Sz. K. Tovább tart a bizonytalan­ság a komlói Carbon cipő­üzeme körül. A fő részvényes ugyanis - látván a gyár ter­mékei iránti keresletcsökke­nést - úgy döntött, hogy a veszteségek csökkentése ér­dekében meg kell szüntetni a cipőgyártást. Ez így persze egyszerűen hangzik, ám a döntés mögött emberi sorsok húzódnak meg, 250 itt dolgo­zót kellene az utcára tenni. Éppen ezért a cég megpróbált más megoldásokat keresni - eddig kevés sikerrel. Amikor a Carbont megvásá­rolta egy nyugati cég, az új tu­lajdonos még abban bízott, hogy az addig több millió pár lábbelit keletre szállító üzem termékeit megpróbálja nyuga­ton eladni. Időközben azonban kiderült, a KGST piacon még kelendő csizmák és cipők az EGK országaiban nem eladha­tók, legalábbis olyan nagy mennyiségben nem, hogy a ci­pőüzem termelési költségeit fe­dezzék. Amikor ez kiderült, döntött úgy a tulajdonos, a te­temes veszteséget okozó üze­met meg kell szüntetni. Erről azonban a cég irányítói hallani sem akartak, hiszen „kedvenc” gyermeküknek tekintették az üzemet, abban gondolkodtak tehát, hogy a fennmaradás ér­dekében eladásra kínálják fel vagy pedig megpróbálnak bér­munkát szerezni a cipőgyártás folytatására.-Ha a tulajdonos érdekeit vesszük figyelembe, akkor va­lóban meg kell szüntetni a ter­melést - mondja Szűcs István, elnök-vezérigazgató. - Ez vi­szont 250 munkahely megszün­tetését eredményezné, május végéig feldolgoznánk - esetleg bérmunkában - a raktáron lévő nyersanyagokat, s azután be­zárnánk az üzemet. Igen ám, de akkor elveszítenénk a nehezen kiépített hazai piacot is, éppen ezért mi most azon dolgozunk, hogy ezt a fájdalmas lépést el­kerüljük. Tőke kellene, és ha lesz, aki felkarolja a megmentő akciót, lesz újra munka. Persze ebben az esetben kevesebb em­berrel és nagyobb termelékeny­séggel kell dolgoznunk. Tőkeemelési ígéretek viszont csak abban az esetben válhatnak valósággá, ha a tulajdonos aka­ratának megfelelően eladják az üzemet. Ebben az esetben egy svájci bankház hajlandó lenne tőkeinjekcióval talpra állítani a Carbont, a hitelek jelentős ré­szét törleszteni tudnák. Ha megszabadulnak a szorító fize­tési gondoktól, a konfekció üzem bérmunka termelésével, később a saját anyagos exporttal néhány év alatt erőre kaphat­nak. Szűcs István ugyan hisz a befektetőknek, de csak akkor mondhat bizonyosat, ha a pénz megjelenik a cég számláján. Ezzel viszont még nem oldó­dott meg a cipőüzem sorsa. Volt ugyan egy vásárlói szándékkal jelentkező német üzletember, aki a 160 millió értékű gyárért 40 milliót ajánlott.- Hogy hogyan tovább? - te­szi fel a kérdést önmagának is az elnök-vezérigazgató. - Meg­várjuk a tőkeemelést, bízunk a konfekcióban, hogy a bérmunka folyamatos és életképes lesz. Arra is számítunk, a cipőüzem­ben dolgozók átvészelik a nehéz időszakot, továbbra is lesz lehe­tőségünk a termelő egység el­adására vagy bérbeadására. A megszüntetését mindenképpen el akarjuk kerülni. Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerülünk, a ke­letiek után a nyugatiakban is csalatkoznunk kell. B. G. Kittka Dalma A debreceni „Segítsd, óvd fogyatékos társadat” Alapít­vány országos pályázatán két pécsi kislány, Kittka Dalma, a Jurisics Miklós úti Iskola 7.b, és Tasnádi Emese, a Belvárosi Ál­talános Iskola 3. b osztályos ta­nulója második díjat nyert, ame­lyet a múlt hét végén vehettek át. Nem véletlen, hogy a debre­„Segítsd, óvd fogyatékos társadat” Két pécsi kislány díjnyertes dolgozata ceni Gyermek Rehabilitációs Központban létrehozott alapít­vány a gyerekekhez fordul, amikor a magyar társadalom fi­gyelmét kívánja felhívni a kü­lönböző fogyatékosságokkal küszködő emberek problémáira. Telitalálat volt ez a pályázat. „El sem tudom képzelni, hogy egy annyi idős gyerek, mint én ne lenne képes arra, hogy felfusson a lépcsőn, pe­dig van ilyen __ H ány és hány iskola, gim­názium, felsőoktatási intéz­mény épült úgy fel, hogy eze­ket a gyerekeket eleve kire­kesztették a valódi iskolai kö­zösségekből, többek között azzal, hogy nem építettek a lépcsők mellé lejtőket - a to­lókocsiknak - nem biztosítot­ták az elemi feltételeket.” Ezek a felnőtt gondolatok Kittka Dalma pályamunkájából idézett sorok.-December elején hozta be magyar órára Balázs Erika ta­nárnő a kiírást. Nagyon sokat köszönhetek neki. Olyan komo­lyan gondolta, hogy feladta házi feladatnak, aztán megkért, bő­vítsem ki. Nem gondoltam, hogy levelet kapok az alapít­ványtól, nagyon örültem neki.- Mit kapott a második he­lyezett?- Nem a tárgyjutalmak az igazi ajándékok. Megjelentetik az írásokat könyvben, a tv Segí­tőtárs műsorában és a napila­pokban is szerepel majd.- Miért fontos ez?-Az emberek keveset fog­lalkoznak ezzel a problémával, pedig sok a fogyatékos ember, akik nem tudják úgy élvezni az életet, mint mi. Nekem ez a pá­lyázat lehetőséget adott, hogy együttérezzek velük, ha meglá­tok valakit azon gondolkozom, mit tehetek értük.- Megváltoztál?- Komolyodtam? Azt nem hiszem - mondja úgy, ahogy csak egy 13 éves kamasz tud fontos dolgokról beszélni. A Jurisics Miklós úti iskola fogadta be a „Világ világos­sága” Alapítvány csökkent látó gyerekeit, Dalmáék osztályába is járt egy fiú. A 7. b, ahogy ő fogalmaz ,/osszak vagyunk, de jól tanulunk”. Küzdenek a jó jegyekért, és ez mindegyikük­nek fontos. Tasnádi Emese bánatosan mondta, hogy a rossz idő miatt nem mehetett el Debrecenbe, de az Alapítványnál megígérték, elküldik neki az ajándékát.- Bemutattam a Sanyikát, aki sajnos nem tud járni. Mindig át­toljuk a hittanra, meg a számí­tástechnikára. A Zolika a leg­jobb barátja, amikor születés­napja van meghív mindenkit.- A Sanyika is ott van?-Semmiből nem marad ki, mert a szülei elviszik minden­hova. A németen is mindig ve­lünk szerepel. Nagyon kedves. A szünetben a hetesek játszanak vele, mert hoz játékokat.-Amikor először találkozta­tok vele nem volt furcsa, hogy nem tud járni?-Elsőtől járt velünk, akkor még tudott, de most csak toló­kocsival. Nagyon megszerettük, és elhatároztuk, hogy segítünk neki. Az igazgató néni, Koszo­rús Lászlóné, megengedte, hogy az osztályunk lent maradjon, a többi harmadikos osztály fel­Tasnádi Emese jebb van. A dolgozat végére ír­tam, mit szeretnék az iskolában a Sanyikának: olyan kocsit, amit maga tud irányítani, meg olyan játékokat, amik kapcso­lódnak a tanuláshoz.- Miért fontos ez a dolgozat?- Ha más gyerekek is elol­vassák, akkor nem csúfolódnak. Gáldonyi M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom