Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-13 / 71. szám
8 o j Dunántúli napló 1993. március 13., szombat Szép magyar vers 1 Petőfi Sándor: Ha életében ... Ha életében nem szerettem volna A szőke fürtök kedves gyermekét; Övé leendett életem, szerelmem, Midőn halotti ágyon feküvék. Mi szép, mi szép volt a halotti ágyon! Mint hajnalban ha fényes hattyú száll, Mint tiszta hó a téli rózsaszálon: Lengett fölötte a fehér halál. T avaszi fesztivál kezdődik Kaposváron 1993. március 14-én. A kéthetes rendezvény gazdag programokat kínál. Valamennyien megtalálhatjuk az érdeklődésünkhöz, szívünkhöz, pénztárcánkhoz közel állót. Hogy mit is kínál a szervező gárda? Átfogó zenei, illetve koncert programokat Erkeltől a Benkó Dixielandig, kiállítások színes palettáját nyújtva, majd szakmai tanácskozások, konferenciák lehetőségét biztosítva, - sportrendezvények és a kiegészítő programok sokszínűségével csábít. Az ezerszínű tavaszi rendezvény-csokor egyik legcsaSomogyi Tavasz logatóbb kiállítása lesz remélhetőleg, a Kaposvári Művelődési Központban, március 26-tól 28-ig megrendezésre kerülő „Gasztronómia, Szabadidő, Utazás” elnevezésű nagyszabású bemutató. A mottó takarta kínálatról, ill. program-lehetőségekről Hamvas Péter úrtól, a Somogy Megyei Idegenforgalmi Hivatal igazgatójától tudtunk meg többet: A rendezvény nem önálló kiállítás, hanem a Somogyi Tavaszi Fesztivál része, és annak színességét próbálja gazdagítani. Elsősorban nem szakmai programokat nyújt, bár a kiállítók között osztrák, német és természetesen magyar partnerek is felsorakoznak. Az utazni vágyók most optimális áron juthatnak tavaszi, ill. nyári bel- és külföldi turisztikai ajánlatokhoz. A szabadidő kulturált eltöltéséhez programkínálattal járulnak hozzá, szakmai részről viszont az új reklám- és piaclehetőségek kiterjesztését nyújtják. Tehát - aki szabadba vágyik, bel- és külföldi utazást tervez, ismerkedni kíván a népművészettel, hagyományőrzéssel, vagy talán csak a gasztronómia nyújtotta élvezetekben kíván elmerülni meg kell, hogy tekintse a programokkal, játékokkal és neves előadók közreműködésével tarkított háromnapos „G.Sz.U”-t. Végezetül a mindent felölelő, valamennyiünk igényét kielégítő „kiállítás - bemutató - rendezvény” - börzén felül - mit is ígérhetünk? H ogy jó időt? Mindenesetre a csillagászati naptár szerint március 21-től TAVASZ-t! Porga Andrea A Jelenkor legújabb számából Márciusi napok Pozsonyban A Pécsett szerkesztett Jelenkor márciusi száma gazdag szépirodalmi rovatot ígér: itt kapott helyet Baka István, Rába György, Petri György, Nagy Gáspár, Pákolitz István, Meliorisz Béla, Peer Krisztián és Schein Gábor (ők versekkel szerepelnek a számban), továbbá Darvasi László, Kaszás Máté, Láng Zsolt, Körösi Zoltán és Zelei Miklós, akik elbeszéléseket írtak. (Zelei István kirűly emlékezete c. írását itt közöljük.) Újra szerepel a Jelenkor hasábjain a századfordulón élt, elfeledett erdélyi költő, Lázáry René Sándor: huszonegynéhány verset számláló hagyatékából ezúttal újabb négy darabbal ismerkedhet meg az olvasó. Második részével folytatódik Thomka Beáta Tolnai Ottó művészetét megismertető kismonográfiája, melyet még két folytatás követ majd. Kabdebó Lóránt kistanulmányában azt vizsgálja, vajon kimutatható-e Kálnoky László költészetében az a pont, ahol a Nyugat vershagyományai már kevésbé érzékelhetők. Kossuth Lajos A lengyel Gustaw Her- ling-Grudzinski Casanova -esszéjének fordítása mellett még egy nagyon izgalmas korkép olvasható a Jelenkor márciusi számában: az Ascher Tamással beszélgető Fischer Iván arra próbál válaszolni, melyek számára a legfontosabb kihívások a huszadik század utolsó évtizedében. A márciusi szám kritikarovatában Csűrös Miklós Rába György Kézrátétel, N. Horváth Béla Baka István Farkasok órája című verseskötetét méltatja. Simon Attila a pécsi Kaszás Máté első regényéről, a Lázregény című könyvről írt bírálatot, Ágoston Zoltán pedig Nagy András Európa utolsó nyara című regényének bölcse- leti-kultúrtöténeti hátterét világítja meg. A jelenkor márciusi számának képanyagát azok a rajzok képezik, amelyeket Forgách András készített Petri Györgyről. Itt hívjuk fel olvasóink figyelmét, hogy mindazok, akik legkésőbb március 31-ig közvetlenül a Kiadónál (Pécs, Széchenyi tér 17., 7621) fizetnek elő a Jelenkorra, kedvezményben részesülnek és számonként 20 forinttal olcsóbban juthatnak hozzá a pécsi folyóirathoz. István király emlékezete A leszakított ajtajú szekrény viaszosvászonnal borított fölső polcán egy urna várakozik. Mellette kizöldült tányérsapkák, lejjebb száraz kenyér, uborkásüveg, hagymaszár, konzervdobozok teli és üresen. Körben a falon fogas, melós- nadrágokkal, pufajkákkal, meg néhány esőkabát. Egy szék alatt korhadt bakancs, a sarokban kerti szerszámok, néhány kupac koszorúabroncs. Egy temetői szerszámoskamra csendélete, a nehéz lakattal bezárt redves faajtó védelmében. Alulírott, Budapest, II. kerület Városi út 27. I. 25 . alatti lakos, a BRFK KEA által 10 111 027 8 számmal 1978. november 22-én kiállított KL 054790 számú állandó lakhatási engedéllyel rendelkezem. Születtem Magyarországon, Szőregén, 1930. október 14-én. Édesapám, Horváth Tamás, született Magyarországon, Szőregén 1900. május 21-én. Édesanyám, Trombitás Ilona, született Magyarországon, Szőregén 1901. február 9-én. Édesapám és édesanyám ösz- szeházasodott Magyarországon, Szőregén 1925. szeptember 4-én. E házasságból születtem Magyarországon, Szőre- gen 1930. október 14-én. Édesapám, Horváth Tamás és édesanyám, Trombitás Ilona házassága felbontatott Budapesten, 1943. augusztus 11-én. Édesanyám új házasságot kötött Rockov Péter kolozsvári lakossal Magyarországon, Sző- regen 1943. november 5-én. Édesanyám Rockov Péterrel Kolozsvárra költözött Észak-Erdélybe, Kolozs vármegyébe, amely akkor Magyarországhoz tartozott. Én édesanyám után mentem Kolozsvárra, a területrendezés ott ért bennünket. Mivel Magyarországon születtem, édesapám és édesanyám is Magyarországon született, édesanyám mindkét házassága Magyarországon köttetett, magyar állampolgárnak tekintem magam. Magyar állampolgárságom bizonyítására csatolom kérvényemhez a magyar születési és házassági anyakönyvi kivonatokat. Ha magyar állampolgárságomat nem lehet megállapítani, kérem Magyarországra, honosításomat a következő indokokkal. Házastársam 1974. augusztusában tragikus körülmények között meghalt Székelyudvarhelyen. 1977. március 4-én egyetlen gyermekem a bukaresti földrengés áldozata lett. Három éve telepedtem át Ma- gyarorszgára, e tragikus események következéseképpen. 1977 nyarán megkaptam a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsától a Magyarországon való végléges letelepedési engedélyt. 1978 nyarán Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa jóváhagyta Magyarországon való végleges letelepedésemet, tekintettel a tragikus körülményekre, amelyek miatt Magyarországra való végleges letelepedésemért folyamodtam, valamint tekintettel veszélyeztetett egészségi állapotomra. 1978. szeptember 25-i dátummal G-18357 számú román konzuli útlevelet kaptam, budapesti lakhellyel. Ismétlem, mivel Magyarországon születtem, mivel édesapám és édesanyám is Magyarországon született, mivel édesapám mindkét házassága Magyarországon köttetett, magyar állampolgárnak tekintem magam. Ha magyar állampolgárságomat kimutatni nem lehet, Magyarországra honosításomat kérelmezem. 1977. szeptember 1-től Budapesten a Szabó Ervin Könyvtárban dolgozom könyvtárosként. Csatolom munkahelyi igazolásomat. Borbélytányérszerű rézedény közepében a letakart urna, mint egy cilinder. A pap mindjárt elővarázsolja belőle a halál fekete nyulát. Meghajol, és imába fog. A temetői földút mellett kétoldalt a családi villák, szobrokkal, megfújt kőedények horpadásos helyével, és a primőr gerberák. A lakótelep, az urnások panel nyughelye, hét-nyolc emelet egymás fölött. Az örök világosság számára kiszakított akkora terek, amikben egy közepes méretű éjjelit sem lehet elhelyezni. A sírkövek, amiken kint a fotó. Pipsó, pipsó. A pusztulás falába erőszakolt lyuk, amin azonban a virágzásra látni. A gyászolók a sóhajjal, viszontlátásra, minél később. És a granulált élet az ezüsthímzésű, feketekendő alatt. Nevezett tragikus körülmények között Magyarországon, Budapesten hunyt el 1980. december 19-én. Hivatalunk kéri a Román Szocialista Köztársaság Egészségügyi Minisztériumát, hogy halotti urnájának Romániába, Odorheiu Secui- esc városba szállítását, és a halott urna elhelyezését Oderheiu Secuieschben engedélyezze. Nevezett román állampolgár volt. Házastársa, aki 1974-ben Oderheiu Secuiescben, és gyermeke, aki 1977 márciusában a román fővárost sújtó tragikus földrengésben halt meg, mindketten román állampolgárok voltak, szintén Odorheiu Secuiescben vannak eltemetve. Nevezett okiratainak másolatai (7 db.) és a tisztiorvosi igazolások (2 db.) mellékelve. A pap a szertartást befejezte, becsukja a könyvet. „Bízzál Istenben, és nem hagy el.” Mint az szép híves patakra Az szarvas kívánkozik, Lelkem úgy óhajt uramra, És hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én lelkem, Vájjon színed eleiben Mikor jutok, élő Isten? Az ének után az urnát a gyászhuszárok a temetkezési furgon hátuljában kiképzett emelvényre helyezik, rácsukják az ajtót, és a gyász-Nisa elindul. Szép lassan halad, de egyre zavartabban lépdelnek mögötte, mert már rég elhagyták az urnafalat. „Otthon lesz eltemetve?” A kijárathoz érkezve a sofőr hármasban nyomja a sebváltót, és a menetet a kapuban hagyva, csikorogva fordul a temető belseje felé. 1848. március 15-ét ünnepelve átvillannak gondolatainkon az események, színhelyek: a pesti Pilvax, a 12 pont, Länderer és Heckenast nyomdája, a Talpra magyar! Á nemzet szíve azonban a márciusi napokban nem csupán Pesten dobogott. Vert ott is, ahol az országgyűlés törvényalkotó munkáját végezte: Pozsonyban. Itt ugyanúgy lelkesedtek a jurátusok,mint a márciusi ifjak Pesten. S nem csak ők, hanem az országgyűlésre küldött követek is. Pesten a forradalmi hevület munkált, Pozsonyban ezzel együtt a törvényhozás is dolgozott, hiszen a rendek voltak hivatva a kívánt polgári átalakulásnak jogszabályi kereteket adni. Kossuth Lajos március 3-án előterjesztett ún. felirati javaslatát - amely a közteherviselést, a jobbágy felszabadítást, a parlamentnek felelős magyar kormányt, és a nép politikai jogainak elismerését követelte - az alsótábla után, március 14-én a felsőtábla is a gyorsan elfogadta, miután az előző napon Bécsben kitört forradalom híre Pozsonyba érkezett. Báró Pod- maniczky Frigyes, ifjú főrend erről így ír: „Három órakor délután volt ülésünk, melyben nádorunk, István főherceg lelkes beszédben független állást ígérvén, ajánlotta a felirat elfogadását. Ez legott megtörténvén - harsogó éljenek között oszlott el az ülés ... Este fáklyásmenet lön rendezve, melynek alkalmával a Zöldfa Hotel első emeletéből a néphez szólván Kossuth - gróf Batthyány Lajost ajánlotta premier ministernek.” Még 14-én, Kossuth javaslatára az országgyűlés elhatározta, hogy a mindkét táblán elfogadott felirati javaslatot népes küldöttség személyesen viszi uralkodói jóváhagyásra. A küldöttek - tizenhármán a felsőtábláról, ötvenkilencen az alsótábláról - március 15-én délelőtt 10 órakor a Ferenc Károly nevű gőzhajón elindultak Bécsbe. István főherceg nádor kocsin hagyta el Pozsonyt. Kossuth azért sürgette az utat, mert szerinte a reform ügye az országgyűlés kezében alkotmányos úton halad. Ameddig ott marad, addig az békésen, vérontás nélkül győzhet. Azt vallotta, hogy a feliratnak az uralkodó előtt kell lennie, mielőtt a bécsi forradalom a pesti fiatalok szenvedélyét fölkavarhatná. Mégpedig többek között azért is, hogy „... se a király, se az országgyűlés ne látszassék a tömeg hatása alá kerülni, s utóbb a hatalomnak ne lehessen az a kifogása, hogy a reform visszavehető, mert nem a törvényes tényezők műve, hanem az utca csikarta ki” - írja elemzésében Márki Sándor. „A küldöttség Bécsbe való menetele után - olvashatjuk Podmaniczky könyvében - azonnal nyughatatlankodott az ifjúság, felkísérni óhajtván az ország reményét; gőzhajót fogadónk tehát, melynek felkészülődését éjjel a színházépület földszintjén akkor létezett kávéházban várták be sokan a kissé fáradt s eltikkadt ifjúsággal; mi néhányan fenntartandó a rendet, szintén ott valánk a hajó Bécs felé való indulásáig ... Az engedmények kivívása Bécsben akadályba ütközött: a siker biztosítását teljes odaadással mozdították elő: István főherceg, gróf Széchenyi István, báró Vay Miklós, herceg Esterházy Pál, Lajos főherceg (az uralkodó megbízottja) irányában egész nyíltsággal s őszinteséggel nyilatkoztak az illetők, elmondván, miszerint félős, hogy sikertelenség esetére István főherceg kiáltják ki királynak.” ' A küldöttség végül is eredményesen tért haza március 17-én. „Ot óra körül Dévény felől először az országgyűlési ifjúságot szállító Béla gőzös tűnt fel - írja Urbán Aladár -, majd mögötte a küldöttséget hozó Hermine. Amint az ifjúság hajója partközeibe ért a velük utazó Bónis Samu, Szabolcs megye ellenzéki követe - és a bécsi út idején az ifjúság vezetője - elkiáltotta magát: éljen Batthyány Lajos, első magyar miniszter! A várakozók lelkes éljenzése volt a válasz. Mindenki megértette, hogy a híradás jelzi: Kossuth beváltotta ígéretét, és Battyány Lajossal, az ellenzék vezérével mint miniszterelnökkel térnek vissza.” Podmaniczky pedig így örökítette meg ezt a napot: „Ä küldöttség megérkezésének napján, 17-én este a város önként ki lett világítva, s hatalmas fáklyásmenet lön rendezve. dr. Csonkaréti Károly István nádor
