Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-11 / 69. szám
1993. március 11., csütörtök új Dunántúlt napló 3 Kórós beszédes nyomorúsága Játszadozunk, j átszadozunk Gondolatok egy pályázatról és ami mögötte van Különös, szerelmes viszonyom van a Pécsi Nemzeti Színházhoz. Sem végleg kötődni hozzá, sem végleg elszakadni tőle nem sikerült. Ez a bennem élő kettősség akadályozott meg abban, hogy két évvel ezelőtt elfogadjam a felkínált főrendezői posztot, és emiatt nem indultam most az igazgatói pályázaton sem. Az a mély kapcsolat azonban, amely az évtizedek óta itt dolgozó emberekhez fűz, most arra ösztönöz, hogy ne hallgassak, hogy beszéljek. Értük és miattuk. A lényegről. Arról, amiről itt nem szokás, nem illik beszélni. A pécsi színház életét évek óta purifikátori hévvel igyekszik megreformálni egy tehetséges irodalmár politikus. Hol a városi közgyűlés döntései mögé bújva, hol pedig a Kulturális Bizotttság névtelenségével takarózva Csordás Gábor időről időre új ötletekkel kísérletezik, amelyektől a pécsi színház életének látványos javulását, produkcióinak művészi fellendülését reméli. Csordásnak ezek az egyéni koncepciói már sok botrányt és zavart okoztak, pozitív, építő hatásukról azonban ez- idáig nem értesültünk. 1991-ben az országosan is hírhedtté vált pécsi színházi vitában a Csordás által is támogatott koncepcióról Ba- barczy László, a Színházművészeti Szövetség képviseletében kertelés nélkül kijelentette: „ tökéletesen dilettáns elképzelés, amely mögött személyes ambíciók vannak. A rendszerváltásnak is van demagógiája, amivel nem lehet élni, illetve visszaélni. ” Két év múlva Csordás újabb kísérleti koncepció jegyében olyan „manager-igazgatói” pályázati kiírást fogadtatott el a Kulturális Bizottsággal, amelynek nem kritériuma a színházi szakmai képzettség. Amikor ezt a példa nélkül állóan hibás pályázati koncepciót a Kulturális Bizottság a Közgyűléssel megszavaztatta, feltehetően a következő mellékkörülmények ismertetésétől kímélte meg a gyanútlan képviselőket: 1. Nem tudjuk pontosan, mit jelent az, hogy színházi managen 2. Fogalmunk sincs arról, hogy hol képezik őket, kik és mire. 3. Az az igazság, hogy pillanatnyilag egyetlen magyar színházi managert sem ismerünk. A pályázatok beérkeztek, és nagy meglepetésre a nem létező színházi managerek nem jelentkeznek. Pályáztak viszont különböző művészek különféle elképzelésekkel. Úgy hírlik, a Kulturális Bizottság most fanyalog. Lehet, hogy új pályázat kiírásával kísérletezik. Ha ez igaz, akkor hangosan megkérdezem: Ezt valóban komolyan gondolják? Egy városi önkormányzat közgyűlése valóban csak arra volna jó, hogy felületes és meggondolatlan egyéni koncepciók szavazógépe legyen? Valóban nincs ott egy ember, aki fel- állna, hogy megkérdezze: - Nem jó a pályázat? Hát mit csináltatok egy évig? Tavasz óta tudjátok, hogy pályázat lesz. Ennyi idő nem volt elég ' átgondolni, hogy mit akartok? Persze, tudom, hogy egy ilyen jelenet csak elrugaszkodott fantáziám terméke lehet. Inkább kézbe veszem a Kurírt, és olvasom Csordást: „Csak azt láttam, hogy kedvezőtlen a színház szerkezete és rosszul gazdálkodik ” - nyilatkozza. Irigylem ezt a mondatot. Az eleganciáját. A magabiztosságát. Ő vizsgálódik, bekéret, számonkér. Rajta semmi nem kérhető számon. Sem a pályázati hercehurca költsége, sem a múló idő eróziója, amely a színházat bomlasztja. Azt a színházat, amelynek „épületét” nem téglákból, hanem eleven emberi életekből emelték. A kísérleti színház ideje a hetvenes években lejárt. Vajon mikor jár le az emberek sorsával felelőtlenül játszadozó kísérleti-politikusok ideje? Szikora János Seat-szalon Pécsett Itt még a szép is szebb, mint másutt. A hívatlan márciusi havazás vastagon betakarta az utat, megülte a mezőt, sapkát-sálat font a kiserdő fáinak megdőlt derekára, koronájára. Találomra megy a kocsink is, s bár így a vezetés felettébb izgalmas, a táj szépsége mindenért kárpótol. Mondom is útitársamnak, az egykori kórósi református lelkész fiának, Erdélyi Jóskának, hogy akár mesekönyvben lapoznánk. Rábólint, hogy visszaigazolja a mondottakat, bár szótlanságából kitetszik; őt gondolatai a messzehullt múltba vitték. Érthető. Itt született, itt nőtt fel. A község minden házát ismeri, s minden akkori lakóját, s mivel mostanában ritka vendég itt, szívét elöntötte a meleg. Készült is az útra, hóna alá csapva a kórósi evangélikus-református egyház takarék-magtári főkönyvét, mely éppen száz esztendős, s melyet pécsi otthonában őrzött azzal a szándékkal, hogy előbb-utóbb visszajuttatja a kórósiaknak. Az alkalom nyárra kínálkozik: a csodaszép kazettás mennyezetű református templom építésének 200 éves ünnepére, amelyről jó fél órát elbeszélgettünk Horváth Sándor helybéli igazgató tanítóval és polgármesterrel. (Horváth úr nagyszerű ember, sok kéne belőle. Nemcsak azért, mert érti s megérti a helybélieket, hanem mert 1985-ben Siklósról való kitelepülésével sajátos értelmiségi létet vállalt föl. A kihalással és összeomlással küszködő község vele igazi vezetőt kapott.) Az önsegélyező kórósi takarék-magtár 1893. május 29-én alakult avval a céllal, hogy e magtárból adjanak búzát, árpát, kukoricát annak, aki a két aratás között rászorul. A tanúsítvány szerint Nagy Imre lelkész és Bonyár Sándor 1 -1 mérő gabonát, a falu többi lakója pedig egy vagy kétnyolcadot adott be a közösbe. Az önsegélyzés ma még jobban rájuk fér, rájuk férne. Kórós nyomorúságának lehető legrosszabb napjait éli ma. Az utcasor itt-ott foghíjas. A közelmúlt politikai-gazdasági viharainak emlékművei a féreg rágta, összedőlt házak, elhagyott porták. (Pedig egykor Kórós esperesi székhely volt az Ormánság falvainak bokrában.) A még lakott, vakolata hulló széptomácos, meglehetősen nagyméretű házai azt mondják: egykor módos emberek is lakták e vidéket. A megélhetés, vagy egyszerűbben, az élet élése azonban feltételekhez kötött, s e feltételek sorát vesztette el nem egy ormánsági község, Kóróssal együtt. A harmincas években 650 lakosa volt, megannyi iparost tartott el: volt saját tanítója, orvosa, kereskedője, papja. Élénk kulturális élete. (Jó időben gyalog, kocsin átjártak lakói Adorjásra vagy földúton Rádfalvára.) Ma 248 lakosa van, alig néhány a régiek közül. Egyedül élők, öregek. Varga néni, Király néni, Koncos Mariska néni, Jo- lánka néni. . . Majd mind nyolcvan felett. Ma már a lakók többsége bevándorló, zömében a környékbeli, felszámolásra érett cigánytelepek lakói. Nem sok ambícióval. (Maguk sem mennek a munka után, de a munka se jön elébük.) Jövedelem alig. Az italbolt forgalma is legföljebb a segélyek és a családi pótlék osztása napján ugrik meg, de így sem éri el a havi huszonhétezer forintot. Való igaz: majd mindenki rokkant- nyugdíjas vagy segélyen élő. Vagy önhibájából, vagy a sors hozta úgy. (A kocsmában elbeszélgettem egy 43 esztendős, leszázalékolt öregemberrel (!), akit koránál vagy húsz évvel idősebbnek néztem. Időnként alkalmi munkát vállal, s a bevételt a torka nyeli.) Persze hol is dolgoznának: a gazdaságosság jegyében az ipar legelébb a bejárókat, ingázókat bocsátotta szélnek, s a kórósi ember legföljebb a pécsi baromfifeldolgozóban, bőrgyárban végzett segédmunkát. Ma már a közlekedés sem igazi: egy Volán-busz megy reggel, s egy jön este. A mélyre csúszó emberek mintha valami csodára várnának az állam segély-forintjaira koncentrálva. Még a földet sem művelik, s kertet se kapálják. Állattartás minimális. Legföljebb kutya. (Szégyen, említette valaki, hogyha néha ideér egy vándorkereskedő, krumplit, hagymát tud eladni!) Ráérősen el vannak, s ha nem küszködne a márciusi tél a tavasszal, biztosan kiülnének a kerítés elé, s bámulnák a szemközti házsort. Most azt az Erdélyből áttelepült embert csodálják, aki minden nap gyalog átmegy Rádfalvára, onnan busszal Pécsre, s fölvállalja a bányamunkát is. Fura figura. Dolgozni jár s nem segélyért. Hasonlóan furcsa emberek érkeztek a minap: valahonnan, tán Vas megyéből. Két mesterember, akik a községben épülő víztorony glóbuszát he- gesztik, s bár nincs főnökük, munkairányítójuk, reggeltől estig képesek megállás nélkül dolgozni. Persze a polgármester, a falu tanítója mindent megmozgat a változásért.- Tanítóként barátot szereztem, polgármesterként ellenséget is - jegyzi meg némi keserűséggel, s azzal foglalkozik, hogy utóbbi posztjáról lemond. Válasszanak azt, akit akarnak. Kevesen értékelik mindazt, amit eddig tett, pedig jól sáfárkodott a nehezen csurranó forintokkal. A víztorony Nagy De- zsőék szép, de üresen álló háza közelében áll majd föl, s közel harminc méter magas lesz. Az iható ivóvizet mindenki ingyen vezetéken kapja, bevezetve az udvarba. Több község összefogásának eredménye ez, de erre voksoltak a helyi képviselők, Gotthár László, Tóth Gyula, Vas István és Orbán László is. A közlekedés megjavítását saját kézbe vették. Mikrobuszt vett a község: ez a legbiztosabb kapocs a külvilággal. Evvel szerveznek, ha kell, bevásárló járatokat Siklósra, evvel viszik a beteget orvoshoz, gyógyszerért. A polgármester a minap elment a vajszlói erdészetbe, máshova, folyamatos munkale hetőséget keresni. Ha akadna több embernek, a mikrobuszon azokat is elvihetnék-hozhatnák naponta. De nem akad. Amennyire szép Kórós, any- nyira szegény. (Az osztott kisiskola régi padjaiban ott a ténta- tartó üvegének helye.) Az egyetlen telefon, századelős, te- kerős masina. (A mai műholdas távközlés világában valamiféleképpen azért ez is csoda.) S, szégyen ide, szégyen oda, a község lakóinek több mint 10 százaléka analfabéta.(!) Esteledik már, a hegesztőpálcák szikraesője a tér közepén gyönyörű látvány. Ezt a lapos, teknő alakú mélyedést Apa- dás-nak nevezik, de a valamikori ingoványos-mocsaras tér régen kiszáradt már. Mondom, a hegesztőpálcák szikraesője talán valamit elindít. Talán sokakat ráébreszt: egy kis összefogással, . önsegélyezéssel és sok-sok munkávai át lehet formálni a község ma még nagyon is temetői arculatát. S ehhez egy út is kéne, Rádfalva felé vezető betonút, amivel egycsa- pásra 20-25 kilométerrel közelebb kerülhet Kórós Pécshez. Gazdára találna a sok üres ház, értékeket hoznának ide városiak, gondolkodásban, viselkedésben, másban. Horváth Sándor a lelkemre köti:- Az utat el ne felejtse megemlíteni. Szerepelt a megépítése ugyan már többféle tervben, de valahogy mindig elmaradt. S nem csak a kórósiaknak volna jó. Aki ránéz a térképre, könnyen belátja: sok apró község helyzetét javíthatná meg e néhány kilométernyi kivezető út, résként a sokféle semerre sem vivő zsákutcából. A beszédes nyomorúságból. Kozma Ferenc Pécsett lesz a Volkswagen csoporthoz tartozó spanyol Seat gépkocsik dél-dunántúli márkaképviseletének és szervizének a központja: a minap aláírt szerződés értelmében az Autó- sziget Kft. látja el a a dealeri feladatokat. A társaság már elkezdte Kertvárosban a 150 négyzetméteres reprezentatív autószalon és korszerű, 260 négyzetméter alapterületű szerviz építését - a kivitelezést a Pécsi Építő Kft. végzi -, amit a tervek szerint májusban nyitnak. A hatalmas víztartály már a falu főterén vár felállításra, beszerelésre Fotó: Läufer László Vadvilág, kerítésen belül Buzgó József, a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság sellyei igazgatóságának fővadásza precíz ember. Bő évtizedre előre pontosan tudja: adott területen mennyi, korukat és nemüket tekintve milyen megoszlású vaddisznóállomány lesz majd. Ezt pedig a lassan négy évvel ezelőtt kezdődött, s most már gondosan gépelt tanulmányban összegzett felmérő-szervező munka eredményeként állíthatja. Summázva: szó szerint vadgazda. Nem kis munka 600 hektárt bekeríteni. Teljes hosszában hat és fél kilométer. (Jórészt használt anyagból csinálták, így mindössze másfél millió forintba került.) A lakócsai községhatárban azonban részint a szükség, részint az élőhely kitűnő természeti adottságai, végül a praktikum diktálta a vad- disznóskert kialakítását. A szükség: ebben az - ahogy az erdészek mondják - erdőtömbben van egy 180-200 hektáros fiatalos, a szarvasok kedvence. Megvédeni az állatoktól: alapvető feladat. Eljutottak addig, hogy most már alig néhány darab van itt. Meglátszik ez a fiataloson. Bodor László igazgató végigsimít a tenyerével néhány fácskát -: ezekből már erdő lesz. A bekerített terület környékén mindenütt mezőgazdasági táblák. Ha innen nem vonják el a vaddisznókat, tetemes kárt okoznak a kultúrában. Természetesen nem az a megoldás, hogy kilövik az összes állatot. „Beterelték” őket a kerítésen belülre. Az élőhely: a vaddisznónak nagyon sok víz kell. A területet érinti másfél kilométer hosszan egy vízfolyás is, a Körcsö- nye-csatorna. Csak aszály idején áll meg medrében a víz. Széltében-hosszában, a fák között, mélyedésekben kis tavak, dagonyák: paradicsom a kon- dáknak. A praktikum: szerte a világon csökkennek a vadászati lehetőségek. A sellyei a MEFAG legnagyobb üzemi vadászterülete: 18 000 hektár. Már évekkel ezelőtt kialakult itt egy, a vadászatot szolgáló infrastruktúra, a körcsönyei és a hamuházi vadászházakkal, a terület megközelíthetőségét szolgáló utakkal. Mindez eddig is jó bevételi forrást eredményezett, a múlt évben 32 millió forintot. Ezt a lehetőséget parlagon hagyni, nem kihasználni - egyértelmű mulasztás lenne. Időközben pedig a vaddisznó felértékelődött. Társas- és egyéni vadászatokon egyaránt keresett - és fizetett - kikapcsolódás. Érvényes ez akkor is, ha az erdők ez óvatos, okos, rendkívüli alkalmazkodóképességéről számos bizonyítékot adó lakóját továbbra is dúvadnak minősítik. Nos, egy szép agyarért akár 4000 márkát is kifizetnek. A vendég pedig nem csak a trófeáért, hanem a húsért is fizet, a benzinért, a szállásért, az ételért, az italért - röviden: költi a pénzt. S ha szép zsákmányt hoz terítékre, jó hírét is teijeszti a vadászterületnek, a kapcsolódó szolgáltatások minőségének. A sellyei vaddisznóskert nem intenzív telepítésű: külterjes, extenzív a tartás, ami azt jelenti, hogy a disznó megmarad vadnak, semmit nem veszít természetes viselkedéséből, megőrzi reflexeit, óvatosságát, félelmét az emberrel szemben. A szaporulattal együtt 300 állat él a kertben. Az ivararányt szabá1 lyozzák. így is megvan az állomány elkorcsosulásának veszélye. Égy kert nem működtethető a végtelenségig, legfeljebb 15-20 évig. Az említett veszélyt az úgynevezett cseppvér-ke- resztezéssel, vérfrissítéssel igyekeznek kizárni. Elkerülésére a sellyeieknek megvan minden reményük. Kitűnőek ugyanis a gerincállományt adó kocák, átlagsúlyuk 150 kiló körül mozog. Ezekből vadászatok előtt a 10 hektáros karanténkertbe mindig „átmentenek” 10-15 darabot. Az itt dolgozó szakemberek: a kertet fő faladataként gondozó Pergás László hivatásos vadászon kívül csak egy fogat, és két, a kerítés javításán, más apróbb munkákon dolgozó nyugdíjas szolgálja ki a 600 hektárt. Bizakodóak az idén kezdődő társasvadászatokra várva: a 3-4 napos hajtásokon 80-100, az egyéni vadászatok során 30-40 vaddisznó elejtésével számolnak. Az egyik legfontosabb cél a trófea: évente 20-25 olyan kan kerüljön terítékre, amelynek agyara hosz- szabb 15 centiméternél. Lesznek persze ennél nagyobb agyarak is. Megvan annak a valószínűsége, hogy kerítésen belül is néhány kan „átmenti magát” idősebb korára, s híressé váló trófeát ad majd minden bizonynyal szívesen fizető elejtőjének. Ami persze nem azt jelenti, hogy „a nagyúr” esik ki. Néha a kisebb agyarúak a dominánsak: a disznók pontosan tudják, ki a főnök - ez esetben - a kertben. Mészáros A. Taxiengedélyek Kedvezőek az első tapasztalatok a március elsejétől hatályban lévő, a taxizás feltételeiről rendelkező jogszabály betartásáról - mondta el Tóth István, a Közlekedési Főfelügyelet főigazgatója az MTI-nek. Ellenőrzéseik során csupán egyetlen alkalommal tapasztaltak szabálysértést, az eljárást pedig már megindították a vidéki taxis ügyében. Az engedély nélküli szolgáltatók ellen a megyei, fővárosi közlekedési felügyeletek, a rendőrség és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség is tehet feljelentést. A szabálysértési eljárással egyidőben pedig a közlekedési hatóság megtiltja a tevékenység folytatását. Ámeny- nyiben a vállalkozó a tiltás ellenére sem függeszti fel tevékenységét, a rendőrség a jármű hatósági jelzéseit meghatározott ideig bevonja. A március elsejei határidő óta az engedéllyel üzemelő taxisok száma lényegesen nem változott. Március 8-ig országosan 11 202 engedélyt adtak ki.
