Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-09 / 67. szám
10 aj Dunäntüit napio 1993. március 9., kedd Nem szúrja a szemét a szemét? Csak nagyobbodik a szemétkupac Fotó: Läufer László Bizony szúrja. Legalábbis azoknak a járókelőknek és környékbelieknek, akik hetek óta rákényszerülnek arra, hogy gyönyörködjenek egy nap- ról-napra növekvő szeméthegy látványában. A történet úgy kezdődött, hogy a Komlói úton 42 lakás számára biztosított konténer kerekei - a köztisztasági vállalat embereinek jóvoltából - letörtek, ezáltal a mozgatása lehetetlenné vált. Majd feldöntötték és egy matricát ragasztottak rá, amelyben felszólítják a tulajdonost a konténer megjavítására. A tartalma így - a kóbor kutyák legnagyobb örömére - a szeméttároló mellé került és egyre növekszik. A probléma itt kezd közérdekűvé válni. Ki a tulajdonos? A 3-4 lépcsőházas ház körül van, amelyik magántulajdonban, amelyik vegyestulajdonú, mert egy részét megvették és egy része még önkormányzati tulajdonban van. Elvben a tulajdoni hányad alapján az új tulajdonosok részére, 25 lakásonként egy új vagy felújított konténert át kellett volna leltárilag adni. (Ez nem történt meg.) A fennmaradó hányad után pedig a PIK-nek kell gondoskodni a tárolóedényekről. Miközben a közös képviselők és a köztisztasági vállalat között folyik a párbeszéd, hogy kinek a feladata (és most már nem a konténer megjavítása a tét, azon törjék a fejüket azok, akik több évtizede nem tudták a vállalat nyakába sózni azt a konténert, amit az ő embereik tesznek rendszeresen tönkre), hanem az egyre nagyobb mennyiségű szemét elszállítása. Az itt élők fontolgatják, hogy amíg ez a kérdés nem rendeződik megtagadják a díj fizetését. Ugyanis a díjfizetés (nevében is benne van) nem a konténer ürítése, hanem a szemét elszállítására vonatkozik. Ez akkor is igaz, ha a szemét nem a ház mellett, hanem az árokparton gyűlik össze. A másik és jogosnak tűnő kérdés, hogy továbbra is miért a szobák száma alapján történik a díj beszedés és miért nem a bentlakók száma alapján? Az egyik szomszéd megfogalmazása szerint a nálam képződő szemét - tekintettel, hogy egyedül él és étteremben ebédel - egy tejeszacskó naponta. Ezt összegyűjtve és postai küldeményként elküldve a szeméttelepre, nem kerülne többe, mint a kétszobás lakás után fizetendő díj. Az sem tűnik egyértelműen jó megoldásnak, ami egy más, fegyelmezettebb, vagy más mentalitású állampolgárok által lakott országban jól bevált. Nevezetesen, hogy az előre megvásárolt matrica (szemétjegy) ráragasztása a tárolóedényre az alapja az elszállításnak. Számtalan esetnek lehetün tanúi, amikor különböző vállalatok, vállalkozók terítőjárataiból vagy máshonnan érkező gépkocsikból töltik föl a kitett szemétszállító edényeket. Nem irigylem a polgármesteri hivatal vagy önkormányzati testület illetékes szakbizottságát, amely feladatul kapja vagy kapta a probléma megoldásának kidolgozását, de ezt a kérdést a lakosság részéről egyre nagyobb mértékben felmerülő elégedetlenség miatt tovább elodázni nem lehet. Traj Ferenc Pécs Levél a pécsi Képviselőtestülethez Mohácsi képviselő a testületi vitáról Az Új Dunántúli Napló február 23-i számában B.M. szignóval tudósítás jelent meg a mohácsi önkormányzati ülésről „Többe kerül a gázbekötés” címmel. Ebben a cikkíró más képviselőtársaimmal együtt engem is elmarasztalt, mondván „.. .megintarészeltekbefeled- kezve számos olyan kérdést igyekeztek volna tisztázni, amely nem lehet feladata egy koncepciónak. így az időhúzó kitérő után ...” A tisztázandó részletek — néhány valóban lényegtelen kérdésen kívül - számszaki hibák voltak, amelyeket egy előterjesztésen akkor is számon kell kérni, ha az csak koncepció. A másik kifogásolt részlet az volt, amelyben a koncepció a következő évekre az intézmények működésének kiadásaira 3,5, illetve 2,6 százalékos növekedést javasolt. Ezek a „fejlesztések” az intézmények teljes pénzügyi összeomlásához vezetnének, kifogásolásuk nem csak jogom, hanem kötelességem is. Kovács Győző városi képviselő Mohács A Gyárvárosi Sziebert Róbert Általános Iskola Szülői Munka- közössége nyílt levélben kéri az önkormányzat támogatását az iskola gyermekközössége érdekében. Az iskola tanulóinak létszáma 569 fő. 25 tanulócsoportban tanulnak. A több mint 60 éves főépületben mindössze 17 osztály fér el. Az oktatásra nem alkalmas könyvtárszobában 1 csoport, az ebédlőben egy csoport dolgozik. Ezért két osztály naponta Újhegyre utazik. Gyermekeinknek korábban kell érkezniük reggelente, a gyülekezőből nehéz táskával, testne- nevelés fölszereléssel buszoz- nak naponta kétszer. Aggódunk, hogy a téli időszakban nem lesz probléma- mentes a közlekedés, egyúttal rendkívül fárasztónak tartjuk ezt a gyermekek számára. Másik négy osztály a volt tanács ,3” épületében tanul rendkívül szűk helyen, ahol nem lehet a XX. század végén joggal elvárt követelmények szerint sem tanulni, sem tanítani. Minden fórum nagy erővel hangsúlyozza, hogy az egészséges életmódra nevelés, a mozgási lehetőség biztosítása elengedhetetlen feladata az iskolának. Sajnos a mi gyerekeink egy kis méretű tornaszobában zsúfolódnak, egy órában két osztály is. Alsó tagozatos gyermekek be sem juthatnak a tornaszobába. A kinti pálya sem felel meg a szabványoknak. Azok a gyermekeink, akik tagjai a határainkon túl is ismert fúvószenekarnak, szintén szűkös körülmények között próbálnak, nem megoldott a hangszerek, az egyenruházat tárolása. Ezért kérjük a tisztelt képvsi- előtesületet, szíveskedjék támogatni, hogy az iskolával szemben lévő volt I. kerületi tanács, Fekete Gyémánt mozi teljes épületét (volt Fürst S. u. 69) a Szekszárdi Állattenyésztő Állomástól történő megvásárlás után a gyárvárosi Szieberth Róbert Általános Iskola kapja meg oktatási célokra. így lehetőség nyílna árra, hogy hat osztálytermet, zenekari próbatermet, hangverseny- termet, tornatermet, számítás- technika szaktantermet, háztartástechnikai oktatótermet, kiszolgáló helyiségeket alakítsanak ki a főépülethez közel. Az átalakítási munkák elvégzéséhez az 1992. október 7-i SZM választmányi ülésen a szülők segítségként egy munkanapot felajánlottak. A holnap gazdasága a ma iskolájában dől el. Gyermekeinkről, a jövőről van szó. Kérjük támogatásukat. Bízunk benne, hogy a gyermekeket szerető, értük gondolkodó, jövőjükért tenni akaró támogatókra találunk önökben. Vilyevácz József a Szülői Munkaközösség elnöke Hozzászólás az iskolavitához Lakásvásárlás kárpótlási jeggyel Pécsett az ingatlankezelő értékesíti a kezelésében lévő állami lakásokat. A közelmúltban lehetőség nyílt számunkra, hogy a családunk 1950-en kártalanítás nélkül államosított ingatlanért kapott kárpótlási jegyekért, a jegybank által jelzett mindenkori kamatértékéért megvásárolhatjuk az 1970 őszétől főbérlőként lakott állami lakásunkat. | A PIK-hez bejelentettük igényünket, a lakásunk felmérése, illetve az érték megállapítása után szerződéskötésre, illetve megvásárlásra került volna sor. Azonban a Budapest Bank pécsi fiókjánál átvett kárpótlási jegyeket a PIK-nél nem névértékben, hanem a törvény által biztosított értékben szerettük volna felhasználni fizetőeszközként. Ott közölték, hogy a kárpótlási jegyeket csak a januári kamat alapján tudják elszámolni, mert még nem kapták meg azt a Magyar Közlönyt, ahol a februári elszámolható kamatérték szrepel, pedig a pécsi Budapest Bank januári értéke 125,70 százalék, a februári kamat pedig 127,30 százalék, a bank közlése szerint ez az érték február 1-jétől érvényben van. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal által meghatározott kamat csak a Budapest Bank által kiadott kárpótlási jegyekre vonatkozik, de az annyiszor leírt és újságokban is közzétett határozat a PIK-re nem? Dr. Lárencz László Pécs városának egyik lakója Párbeszéd a békéről- Anyú, ez itt mi?- Temető.-Itt katonák is vannak eltemetve?- Igen.- Német katonák is?- Igen.- Angol, orosz, magyar katonák is?- Igen.- Legyőzte őket az ellenség?- Igen, legyőzte.- En már voltam katona?- Nem, te nem voltál.- És Apa, ő volt?- Ő igen. Volt. Épp eleget! -Én nem akarok katona lenni!- Miért? Minden fiúnak katonának kell menni.- És akkor háborúzunk? -Nem, remélem nem! Nem, háborúztok! A háromév körüli kisfiú nagy, tágranyílt szemekkel bámult a nagyvilágba. Számára az ellenség csak a filmekből ismert, ellene nem érez egy csöppnyi gyűlöletet sem. Vajon, valamikor őt is beleránthatják az önpusztításba egy „magasabb cél” érdekében? Reméljük nem. Minden háborúnak megvannak a maga áldozatai. Legtöbbször a győztesek között is sok a vesztes: az Édesanyák, akik fiaikat várják vissza, reménytelenül. Talán, ha a világon mindenütt az Édesanyák arra tanítanák fiaikat, hogy a háború ártalmas, önpusztítás, embertelen tett, akkor talán a kisfiú és társai nem ismernék meg a borzalmait. Bandi András Az átmenet nehézségei Riasztás? A pécsi kertvárosban újra megszólalt egy kirakat riasztója. Jó fél óra hosszan víjjon- gott, mire kikapcsolták. Elektromos hiba, vagy megint a kamaszok játszadozásának volt a következménye? Nem lehet tudni, de tény, hogy frászt lehet tőle kapni. Nem beszélve arról, hogy az állatok megvadulnak, a csecsemők felriadnak ártatlan álmukból, míg a szívbetegek az ijedségtől görcsöt kaphatnak. Igaz jólesik rosszalkodni, majd fedezékbe húzódva kuncogni mások bosszúságán, megannyi társinknak a merészségükről. Ez nem játék! Jó lenne, ha a fiataloknak több szórakozási lehetősége volna, de az sem ártana, ha másféle „játék” után néznének. Bné Márton Sz. Az ÚJ DN március 2-i számában újból a gilvánfai gyerekek iskoláztatásáról jelent meg egy hosszabb cikk. Szóba került a vitában, hogy a gyerekek esetleg a vajszlói általános iskolába járnának.Ehhez a következőket jegyzem meg: Gilvánfa Magyarmecskén tart fenn iskolát, a gyerekek a mecskei iskolában már megkezdett és sikerrel folyó, speciálisan az ő helyzetükhöz igazított nevelési-oktatási program szerint tanulnak. Érzelmileg is a régi iskolájukhoz, nevelőikhez kötődnek. A közlekedés is sokkal jobb Magyarmecskére. A kérdés jogilag sem olyan egyszerű. A szabad iskolaválasztás a szülőket illető jog. A fogadó iskola természetesen több szempont szerint mérlegelhet a felvételről. Ettől teljesen független az önkormányzatok iskolafenntartási kötelezettsége. Munkatársaim és saját véleményem szerint a gilvánfai gye- rekekproblémáját elsősorban a magyarmecskei iskola, a gilvánfai önkormányzat és a többi iskolafenntartó önkormányzat megegyezésével kell megoldani. Remélhetőleg mihamarabb megállapodnak a gyerekek érdekeit figyelembe véve és az önkormányzatok megelégedésére is. A megoldás tehát nem a Vajszlóra járás, aminek a feltételei sem olyan egyszerűek. Az ügynek van egy ennél sokkal mélyebb gyökerű tanulsága. Egy-két iskola finanszírozás körüli vitáról már olvashattunk az Új DN-ben. És nem tudok olyan iskoláról, amely probléma és konfliktus mentesen tudott költségvetést készíteni. A helyzet önmagában mindkét fél, iskola és az ön- kormányzat, jószándéka ellenére is komoly, sokszor vérre menő küzdelmekhez vezet. Okát nemcsak az állami normatívák elégtelenségében kell keresni, hanem a „tanács rendszer” továbbélésében is. A községi önkormányzatokra lehetőségüket és felkészültségüket meghaladó kötelezettségek hárulnak, amire a nyugati demokráciák többségében nincs is példa. Egészségtelen dolog a köz- igazgatás, közoktatás, közművek e fajta összekapcsolása. Remélhetőleg az átmeneti korszak többi nehézségével együtt ezek a probémák is megoldódnak. Somogy Antal iskolaigazgató, Vajszló Volt e^y íivitóm . Volt egy autóm Magyarországon. Szép, új, drága. Csaknem 300 000 forint. Volt előtte egy Dáciám is. Az is szép és benne volt ebben az autóban az ára. Meg másfél éven keresztül havi 7000 forint törlesztés a volt autóra. Ez egy szép homokszínű Lada 2105-ös. Éjfélkor még megvolt. Reggel 6-kor már csak a hűlt helye. Soha többet ilyen nem is lesz. Aznap, amikor eltűnt, a kislányom még reménykedett. Napközben legalább tízszer megkérdezte: Anya, megvan az autónk? Nem, kislányom, még nincs meg. Erika tizenkét éves, és nem érti. Benne nem tudatosult, hogy számunkra az autó lét- szükséglet. Ő ugyanis nem tud járni. Nincs tisztában azzal, hogy eztán hiába mondja: anya, menjünk el ide, vagy amoda. Nincs nyáron strandolás, üdülés, s a vasárnapi uszodáról is le kell mondanunk, mert a Nevelési Központ a mi lakásunktól messze van, oda legalább két busszal kellene menni. A buszmegállók közti gyaloglás mindent összevetve legalább 1 kilométer, ennyit Erika segítséggel is képtelen megtenni. Ha csak 10 métert kell sétálnia, panaszkodik még az utcán velünk szemben jövőnek is: Nem tudok járni! Pedig a jó szándék, az akarat látszott rajta, amikor sírva borultunk egymás nyakába, s hangosan feltettem magunknak a költő kérdést: Mivel fogunk ezután járni?!- Hát busszal és lábbal - válaszolta Erika vigasztalásképpen. Gyermeki optimizmusa mgnyugtatott némileg, de csak átmenetileg. Neki nincs fogalma arról, hogy talán életünk végéig nem lesz többet annyi pénzünk, hogy autót vegyünk. A volt autónknak az egyik fele a mozgáskorlátozottaknak adható 50 százalékos állami támogatás, a többi lemondás nagyon sok mindenről, a múltban és a jövőben, amíg ki nem fizetjük a hátralévő 100 000 forintot. Ez körülbelül másfél év. Utána újabb két évig le kell mondani új ruháról, új cipőről, fagyiról, csokoládéról és még sorolhatnám. A bal oldali vezetőülés melletti ajtótáskában található parkolási engedélyt - kedves új tulajdonos - használja „egészséggel”. Bizonyára tudja, hogy e kék alapon fehér színű stilizált tolókocsi a mozgássérültek, mozgáskorlátozottak .jelvénye”. E megkülönböztető jelzésre parkolásnál volt szükségünk. Tartsa meg „emlékül”, „nyugodt, tiszta lelkiismerettel”. Nekünk már nem valószínű, hogy lesz rá szükségünk. Nem kell többet parkolnunk. Csak buszra kínkeservesen, nyugdíjas édesanyám segítségével felkapaszkodnunk. Leszállásnál pedig vigyáznunk, szemfülesnek lennünk, nehogy egyensúlyunkat vesztve a busz alá zuhanjunk. Mit is szomorkodom? Megspórolhatjuk a benzinpénzt, a kötelező biztosítást, az adót, a gépkocsi javíttatásának költségeit. Ez sem kevés. Bizony, egy keresetből élni... CASCO nem volt az autón, ugyan miből fizettem volna, marad a reménykedés a csodavárás. Hátha kinézek az ablakon és reggelre ott áll a megszokott helyén. Hát, majd csak lesz valahogy ... az élet megy tovább .. . Volt egy Ladám Magyarországon, a Mecsek hegység lábánál (Pécsett). Leírta: Gyurasics Éva Pécs, Rippl-Rónai u. 14. A szerkesztőség postájából
