Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-01 / 31. szám

8 aj Dunántúli napló 1993. február 1., hétfő Bush: depresszió után horgászás o • Öten nz ex-elnok klubjäbän Ha Bili Clinton a Fehér Ház negyvenkettedik lakója, akkor George Bush a harminckette- dik, aki kiköltözik onnan - A többi előd elnökségének ideje alatt távozott az élők sorából - a világ legnagyobb hatalmú poli­tikusából egyik percről a má­sikra Mister George Bush lett, akinek szónoki emelvényén már nincs ott az elnöki pecsét és nem kiséri a „vörös koffer” az atomfegyverek bevetésének el­rendelését szolgáló kódokkal. Igaz, az Egyesült Államok im­már magas tisztség nélküli pol­gáraként még egyszer igénybe vehette az elnöki különgépet, az „Airforce One” fedélzetén re­pült feleségével, Barbarával és kutyájával, Millie-vel új lakóhe­lyére, a texasi Houstonba. Bush jelképes csatlakozásá­val ötre emelkedett az életben levő ex-elnökök száma, soha nem voltak még egy ennyien. Annakidején még Truman tett egy olyan javaslatot, hogy a le­köszönt elnök váljék szavazati jog nélkül tiszteletbeli szená­torrá, de ezt elvetették. így hát mindenki másként csinálja ... A 82 esztendős Nagy Kom­munikátor, Ronald Reagan elő­adásokat tart. Legutóbb egy Ja­pánban tartott másfélórás be­szédéért 83 millió forintnak megfelelő tiszteletdíjat kapott, ami a Rekordok Könyvébe ke­rült. Richard Nixon (most janu­árban töltötte be a nyolcvanat) megírta visszaemlékezéseit és további nyolc külpolitikai tár­gyú könyv szerzője. Gyakran ad televíziós nyilatkozatokat és utazik külföldre. A hetvenkilenc esztendős Gerald Ford valóban véletlen­szerűen került a magas tiszt­ségbe (a megválasztott elnök és alelnök különböző botrányok miatt kényszerült távozásra), így hihetőek szavai: „Nem je­lentett számomra megrázkódta­tást, hogy mennem kellett.” Golfozik a californiai Pebble Beach-ben no meg ő is tart elő­adásokat, igaz „csak” másfél- millióért. A legfiatalabb, hat­vannyolc éves Jimmy Carter ENSZ felkérésre megfigyelői szerepet vállalt különböző vál­ságövezetekben és egy hazai, hajléktalanokat segítő program védnöke. Bush még nem döntött to­vábbi tevékenysége részleteiről, nyugdíja egyébként 337 800 dollár lesz évenként,, tisztes magánvagyonnal is rendelke­zik. Felesége, Barbara viszont már elhatározásra jutott: az UPS sajtóügynökség cikkírója lesz, tanácsokat ad „életkérdések­ben”, főként nők számára. Honecker pálmák és mandulafák között Emlékiratokat tervez 2 millió márkáért Gyalogolni ma is jó Nagy-Britannia új fran­ciaországi nagykövete, Sir Christopher Mallaby pénte­ken reggel elindult leendő ál­lomáshelyére - gyalogszer­rel. Sem repülőgépre, sem komphajóra nem szállt, ha­nem átsétált a La Manche Csatorna alatti alagúton. Az 56 éves diplomata dél­tájban Folkestone-ba érke­zett, s ott jól szabott öltönyét kezeslábasra cserélte fel, gumicsizmába bújt, felfúj­ható búvármellényt csatolt magára, s bányászsisakot csapott a fejébe. Sangatte-ig az alagút építésén dolgozó munkások által használt vo­naton tette meg az utat. (A La Manche alatti alagút a tervek szerint az év végén nyílik meg.) A munkálatok miatt a szerelvény gyakran hosszabb időre megáll és vannak szakaszok, amelye­ket gyalog kell megtenni. Az út legkevesebb öt óra hosszat tart, míg a komp Doverből 90 perc alatt ér át Calaisba. Sir Christopher annak a véleményének adott hangot, hogy a La Manche alatti alagút „a modem világ cso­dáinak egyike”, amely lehe­tővé teszi Nagy-Britannia és Franciaország számára, hogy jobban megismerjék egy­mást és fejlesszék együtt­működésüket. Sir Christopher a nyuga­lomba vonuló Sir Ewen Fer- gussont váltja fel a párizsi nagyköveti poszton. Előző­leg Bonnban képviselte Nagy-Britanniát, 1988. már­cius óta. A volt NDK párt- és állam­fője 81. évében új életet kezd. Erich Honecker, aki az elmúlt három évben megjárta Moszk­vát, élt Chile moszkvai nagykö­vetségén, majd 168 napig Ber­lin Moabit nevű börtönének la­kója volt, valószínűleg Chile Los Almendros nevű települé­sén tölti hátralévő napjait. Nyolcszáz márkás nyugdíját havonta fogja kézbesíteni a pos­tás, s ha ebből nem futná a kia­dásokra, csak el kell mennie a bankba és hozzányúlni a folyó­számlájához, amelyen állítólag megközelítőleg 700 ezer márka van. Erich Honecker a Chilé­ben férjhez ment lányának két­emeletes házában szándékozik lakni. A kertben pálmák és mandulafák pompáznak, a lu­gasra vadszőlő fut föl. Ideje nagy részét itt emlékiratai meg­alkotásának akarja szentelni, amelyben úton Chilébe el­mondta tervei szerint Gorba­csov peresztrojkájáról és német társairól szedi le a keresztvizet. Ha horgászni szottyanna kedve, akár pisztrángokat is foghat Chile legszebb tavában, a Min­denszentekről elnevezett Lago Todos Los Santos-ban. Bár spanyolul csak néhány szót tud, aligha lesz nyelvi nehézsége, ha szóba akar elegyedni környeze­tével. Nemcsak lánya és unokái tudnak németül, a szomszédság fele is Németországból szárma­zik. * A német közvélemény a jog­állam diadalának látja, hogy a volt NDK vezetőjének bíróság elé kellett állni, s a vád elejtése nélkül, csupán betegségére való tekintettel engedték szabadon. Román-német együttműködés A bukaresti külügyminiszté­riumban aláírták a román-né­met kulturális és tudományos együttműködési egyezmény végrehajtásával foglalkozó ki­lencedik kétoldalú találkozó jegyzőkönyvét. Ez együttműködést irányoz elő az oktatás minden szintjén, a szakmai, képzésben, a német nyelv romániai oktatásában, a zenei, képzőművészeti, iro­dalmi, filmművészeti, tévé-, sajtó, ifjúsági és sport-, vala­mint levéltári területeken. Az aláírás alkalmából mon­dott beszédekben kiemelték: a két ország közötti kapcsolatokat erősíti az, hogy Romániában él egy német kisebbség. A jegy­zőkönyv konkrét intézkedése­ket tartalmaz e kisebbség ter­mészetes fejlődésének előmoz­dítására. Titkos ügynökök paradicsoma Oroszország a külföldi tit­kosszolgálatok paradicsoma: ügynökeik lehetőségei korlátla­nok, gyakorlatilag akadálytala­nul férkőzhetnek be a külön­böző szintű hatalmi és kor­mányzati szervekbe - állította a Szovjetszkaja Rosszija című konzervatív moszkvai lapnak nyilatkozva egy magasrangú orosz illetékes. Az orosz biz­tonsági minisztérium tájékozta­tási részlegének főnöke kijelen­tette: - Legalább tucatnyi nem­zetközi alapítvány fiókja műkö­dik a volt szovjet köztársaságok és Oroszország területén, amely fiókok irányítói külföldi tit­kosszolgálatok munkatársai. Még most is 12 millió ember dolgozik a hadiiparban Az orosz értelmiségi kivándorol, ha tud Szibériában, Novoszibirszk- től harminc perces autóút vá­lasztja el Akademgorodokot, az 1959-ben létrehozott városkát, a tudósok orosz elefántcsonttor­nyát. A tajga kellős közepén el­helyezkedő település még nem is olyan régen Mihail Gorba­csov peresztrojkájához és glasznosztyjához szolgáltatta a szellemi muníciót. Az egész bi­rodalomból sereglettek ide a legjobb koponyák, mert a szov­jet vezetés ideális körülménye­ket teremtett a kutatás és a tu­dományos élet számára. Ma a városka ezer sebből vérzik, sőt hamarosan elnépte­lenedik. A valaha ajnározott és jól fizetett intézeti vezetőknek most be kell érniük havi mint­egy 600 forintnak megfelelő il­letménnyel. Nem csoda, ha a nemzetközileg elismert tudósok java kivándorol. A genetikai in­tézet ötven munkatársa például az Egyesült Államokba írt alá munkaszerződést, a fizikusok pedig szinte testületileg távoz­tak az Újvilágba. Akademgoro- dokban csak a kevésbé tehetsé­gesek maradnak. De nemcsak a tudósok hagy­ják el Oroszországot, hanem a művészek is. A nemzetközileg ismert festők Nyugatra helyezik át a műtermüket és valutáért festenek. Igyekeznek azonban ezt titokban tartani, mert félnek az adóhatóságtól, és a maffiától, melynek tagjai rendszeres rab­lótámadást intéznek a külföldön is elismert művészek műtermei ellen. A leglesújtóbb helyzetben azonban a fegyveripar van. A Szovjetunió fennállása idején úgyszólván kényszerítették a legtehetségesebb műszakiakat, hogy ebben az ágazatban dol­gozzanak. Még ma is tizenkétmillió embert foglalkoztatnak Orosz­ország fegyvergyáraiban. Egy felmérés szerint csaknem het­ven százalékuk dolgozna szíve­sen külföldön. A jelenlegi rubel­jövedelemből legfeljebb néhány kiló kolbászra futja. Az Orosz Tudományos Aka­démia vezetői nem kis elkese­redéssel veszik tudomásul, hogy éppen a legígéretesebb utánpótlás fordít hátat az or­szágnak, miközben a kormány­zat a jelek szerint közömbössé­get tanúsít. A külföld sokkal in­kább aggodalmaskodik amiatt, hogy a szellemi elit cserben­hagyja Oroszországot. A Közös Piac pénzalapot hozott létre, hogy gátat vesen a nukleáirs szakértők elvándorlásának. Per­sze van ebben egy jó adag önös érdek is: hiszen nem alaptala­nok azok a híresztelések, hogy orosz atomtudósokat alkalmaz Irán, Libia és Irak. Az orosz la­pok mindennek a gondnak az ismeretében cikkeznek Soros György akciójáról, aki száz mil­lió dollárt áldoz arra, hogy az orosz kutatók otthon maradja­nak. Az orosz értelmsiég helyzete azért is elszomorító, mert a most felnövekvő új generáció­nak alig van esélye arra, hogy elképzeléseit megvalósítsa. Ko­rábban a sztálini önkény tize­delte meg a szellemi elitet, most pedig - legalábbis sok értelmi­ségi szemszögéből - az új orosz kormányzat lelkén szárad a tu­domány és a kutatás elsorva­dása. Orvosok és művészek szá­mára sem rózsás a jövő Orosz­országban. Ráadásul mind ke­vesebb azoknak az országoknak a száma, ahová ki lehet vándo­rolni. Még a valamikori főellen­ség, Amerika a legvonzóbb: az ígéret földje. Tornádókat vesz Szaúd-Arábia A brit ipar pénteken John Major miniszterelnököt ünne­pelte: a kormányfő hatnapos in­diai, ománi és szaúd-arábiai körútja végén elintézte Fahd ki­rálynál, hogy Szaúd-Arábia to­vábbi 48, brit-német-olasz együttműködésben készülő Tornado vadászgépet vásárol­jon a British Aerospace repülő­gépgyártó cégtől, amelyet a nyolcvanas években privatizál­tak. Az új üzletet 6-7,5 milliárd dollár értékűre becsülik. Autópályák helyett vasutakat A svéd lutheránus egyház püspökei felszólították a kor­mányt, hogy hagyjon fel a to­vábbi autópálya-építésekkel. Megnyilatkozásukat azzal in­dokolták, hogy _ kötelességük megvédeni az Isten teremtette világot. Az egyházi vezetők le­velet intéztek Mats Odell köz­lekedési miniszterhez és ebben kifejtették, hogy a közpénzeket a közutak építése helyett a kör­nyezetet kímélő vasútak fejlesz­tésére kellene fordítani. Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Hogyan került Tomahawk a bagdadi szállodába? Az Irak elleni amerikai táma­dáskor a Bagdad környékén levő, atomipari berendezéseket gyártó üzemet is célba vették a hadihajókról indított, 40 pilóta­nélküli cirkálórakétával. Ezek a Tomahawk rakéták nem olcsó fegyverek: darabjuk körülbelül 1 millió dollárba kerül - ám ta­lálati pontosságuk rendkívül jó és alig lehet védekezni ellenük. A cirkálórakéták ugyanis ar­ról nevezetesek, hogy a földfel­szín közvetlen közelében, átlag 100 méteres magasságban, tehát a lokátorok számára szinte ész­revétlenül közelítik meg célju­kat. Fedélzeti számítógépük a műholdak készítette fotók alap­ján, szabályosan megtervezi a legcélszerűbb útvonalat. Eleve úgy, hogy kevés legyen a magas hegy, az akadály. A fedélzeti irányító rendszer a robotgépet nemcsak a prog­ram szerinti repülésre utasítja, hanem a repülési pályát ellen­őrizve az esetleges eltérést ki is igazítja. Mindezt úgy, hogy a hajóról indított robotgép az in­dítás után' az első jellegzetes szárazföldi tereppont elérésekor azonosít, majd beállítja a repü­lési irányt és magasságot. Az esetenként 2-300 kilométeres egyenes szakaszokon a szél, a változó légnyomás sodró hatása érvényesülhet, netán az irányító szerkezet hibázhat - ezért az ilyen szakaszok végén a számí­tógép ellenőrzi és pontosítja az irányt. Az utolsó pályahelyesbí­tés rendszerint célközeiben, a célra ráfordulva kerül sor. A precíziós vezérlésnek kö­szönhetően a Tomahawk talála­tai pontossága többszázkilomé- teres távolságból is néhány tíz(!) méter. Ezért is hatott a vá­ratlanság erejével a hír, hogy a rakéták - 250 kilgorammos töl­tetükkel - nemcsak a nukleáris alkatrész-üzemet találták el, ha­nem a bagdadi A1 Rasid szállo­dát is, s a támadásnak több pol­gári áldozata is volt. A szövetségesek számára fö­löttébb kínos és nehezen iga­zolható baleset részletes magya­rázata egyelőre késik. Elkép­zelhető, hogy az egyik — nehe­zen sebezhető - cirkáló rakétát mégis találat érte menet közben, s így, immár irányítás nélkül maradva csapódott be a szálloda kertjébe. Az sem kizárt azon­ban, hogy a beprogramozott út­vonalon valamit félreértett, rosszul regisztrált a rakéta ér­zékelője, s ez okozta a tragikus végű céltévesztést. Szemerei László

Next

/
Oldalképek
Tartalom