Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-03 / 33. szám

10 új Dunántúli napiö 1993. február 3., szerda Az TJj Dunántúli Napló politikai vitafóruma Megalakult a Szociáldemokrata Néppárt Baranyai Szervezete Szociáldemokrata - szociális biztonság Tőkés László püspök levele Méder Ferenc úrnak Pécs Kedves Uraim! Szívből köszönöm együttér­zésüket és egyetértésüket kife­jezésre juttató levelüket, mely megerősített vállalásaimban. Az azóta eltelt időben történt fej­leményeket minden bizonnyal ismerik. Legjobb belátásom szerint igyekszem népünk javát szolgálni. Igazságért folytatott küzdel­mükre Isten áldását kérem. Eredményes munkát kívánok a TIB Dunántúli Szervezete és a Recski Szövetség Baranya Me­gyei Szervezete minden tagjá­nak és igen tisztelt Vezetőségé­nek részére - tisztelettel és sze­retettel Tőkés László a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke BBC-normák A kormány felelősséggel tar­tozik a társadalomnak és köte­lessége a tájékoztatás. Ehhez azonban nem volt partner a rá­dió, a televízió. Ezt a fajta együttműködést a kormányzat, a politikai pártok és a tömegtá­jékoztatás között meg kell te­remteni - mondotta Katona Tamás a tömegkommunikáció időszerű kérdéseivel foglalkozó Széchenyi István népfőiskola nyitó előadásán. Kérdésre vála­szolva a Miniszterelnöki Hiva­tal politikai államtitkára kifej­tette: a rádiónál kidolgozott új szervezeti és működési szabály­zattervezet a BBC-normákra épül, és kizárja annak lehetősé­gét, hogy a rádióelnök diktató­rikus hatalmat gyakoroljon, míg a jelenlegi szabályozás erre módot ad. Mind a rádiónál, mind a televíziónál kemény­kezű menedzserekre, s nem nagyrabecsült társadalomtudó­sokra van szükség. Ellenőrzött átalakulás? Közép-Kelet-Európa totali­tárius rendszereire nincs példa a történelemben. Átalakításuk is sajátos módon, fokozatosan, szociális érzékenységgel mehet végbe; különben a kevesek gaz­dagsága és a sokak szegénysége társadalmi-politikai robbaná­sokhoz vezet. Ebben összegezte a térség átalakulásával kapcso­latos értékelését Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt elnöke a davosi világgazdasági fórum plénuma előtt elhangzott elő­adásában. A politikus elmondta, hogy a térség átalakulását elemző plenáris vitában két markáns nézetrendszer „csa­pott” össze. Hanna Suchocka és Václav Klaus általában a radi­kális gazdaságátalakítás mellett tette le voksát. A rendszerváltást megelőző időszakban, amikor az ellenzéki mozgalmak a felszínen nyíltan megjelentek, elkezdődött az elmúlt 40 év mérhetetlen becs­mérlése. Abban az időben semmi sem volt jó, ami a „kommunista” világban történt. A népnek azt hirdették, hogy majd az új rendszerben lesz demokrácia, rövid 3-4 év után társadalmi felemelkedés és el­indulunk a jóléti társadalom út­ján Európába. Azt hiszem, akkor sokan hit­ték, hogy az ígéretek valóra válhatnak. Hitték, azért, mert a fejlett Nyugat megcsillantotta a gazdaság helyrehozásának pénzügyi lehetőségeit. A politi­kusok maguk is meg voltak győződve arról, hogy 3-4 év, és elkezdődik a fellendülés. Közömbösség, elhatárolódás A rendszerváltás idején a po­litikai küzdőtéren megjelent a gyakorlati politikustól a szélső­séges kalandorokig minden el­képzelhető embertípus. Ennek következtében minden írott és íratlan szabályt a sárba tiportak. A választások után a kor­mánykoalíció megkezdte a munkás-munkavállaló réteg tel­jes kisemmizését. A hatalom tudatosan szétverte szervezeteit, a múlt rendszerben elért vívmá­nyait. Nem vették figyelembe azt, hogy a létbiztonság, a szo­ciális biztonság megszüntetése negatív magatartást vált ki a tömegekből. Tudatos tevékeny­ségük eredménye, hogy az em­berek többsége elfordult min­den politikai tevékenységtől, így az időközi választásoktól és szinte minden politikai rendez­vénytől is. Ennek a hatása igen negatív, mert nem csak az MDF vagy egy-egy párttal szemben nyil­vánul meg ez a közömbösség, az elhatárolódás, hanem mind­egyikkel szemben. Mivel a poli­tikailag elkötelezettek száma igen kicsi, nagy a veszélye a szélsőséges-diktatórikus erők felszínre kerülésének. Ez a ve­Balsai István igazság­ügy-miniszter hétfőn Debre­cenben, a Hajdú-Bihar me­gyei összbírói értekezlet után sajtótájékoztatót tartott. Itt közölte, nincs tudomása arról, hogy a kilátásba helyezett kormányátalakítás érintené az igazságügyi tárcát. Egyúttal eloszlatta azokat a szély azért is nagy, mert amiről ezek az erők beszélnek, az nagy mértékben találkozik az embe­rek igazságérzetével is. Az a kb. 20 %-nyi, ami taszító és elfo­gadhatatlan, nem jelentkezik az egyének számára olyan súllyal, ahogy annak jelentkezni kéne. A kisember az áldozat A Szociáldemokrata Néppárt baranyai szervezete ezt a kiala­kult helyzetet elemezve az alábbi megállapításait adja közre: Tisztában vagyunk azzal, hogy a társadalmi átalakulás a munkások, munkavállalók,' nyugdíjasok számára, de termé­szetesen más rétegek egyes tag­jaira vonatkoztatva is fájdal­mas, nehezen viselhető követ­kezményekkel jár. Tudjuk, hogy a gazdaság helyreállítása, a piacorientált gazdaság megte­remtése áldozatokkal jár. Na­gyon sajnálatos, hogy a hatalom ezt az áldozatot csak a „kisem­bereken” kéri számon, az összes terhet az ő nyakukba rakja. Ami az átalakulási folyamatban el­fogadhatatlan, ez az, hogy csak azért verték szét a munkások, munkavállalók intézményrend­szereit, mert ez a réteg volt az első, amely szembeszegülhetett volna a számunkra kedvezőtlen folyamatokkal. A hatalom eb­ben a kérdésben is nagy hibát vétett, ugyanis a nép többsége, így a munkások is elfogadták, sőt elősegítették a rendszervál­tást, de az intézményesített tá­madásra a reagálása nem az, amit tőle elvárnának. Mi azt mondjuk a legnagyobb hibát a hatalom ott követte el, hogy megszüntetett minden kapcsola­tot, párbeszédet a néppel, a ki­semmizett rétegekkel. A legje­lentősebb és legkirívóbb példája ennek a létminimum alatt élők­kel szembeni megnyilvánulás. Párbeszéd a néppel A kormány és a parlament tevékenysége és a széles nép­feltevéseket, amelyek szerint jövő tavasszal, esetleg már márciusban megtartanák az országgyűlési választáso­kat. Miután az Országgyűlésre még jelentős törvényalkotói munka vár, annak elvégzése előtt nyilvánvalóan nem dönt az új választásról. Balsai Ist­tömeg között ma áthidalhatat­lannak látszó szakadék tátong, ami a mi véleményünk szerint a szociáldemokrácia talaján hi­dalható át. A kapitalista vagy szép divatos szóval nevezve pi­acgazdaság útját járó társada­lomban a munkások, munkavál­lalók és azok nyugdíjasainak érdekeit a szociáldemokrácia ta­laján lehet a legmagasabb szin­ten megvalósítani. A szociál­demokrácia egyszintre emeli programjában, és ha megvaló­síthatóság helyzetébe kerül, ak­kor a gyakorlatában is szociál­politikát a gazdaságpolitikával. A szociáldemokraták folyama­tos párbeszédet kívánnak meg­valósítani és ebből fakadóan va­lóságos érdekegyeztetést a nép­pel. Támaszkodni kívánnak a munkavállalók szakszervezete­ire még akkor is, ha a szakszer­vezetek a mai napig nem ismer­ték fel az együttműködésben rejlő kölcsönös előnyöket. Keressük a kapcsolatot Tudjuk, hogy a szociálde­mokrata pártok magatartása az elmúlt időszakban kevés lehető­séget biztosított az együttmű­ködésre. Elmondhatjuk, hogy ma már a Magyarországi Szoci­áldemokrata Párt is megszaba­dult a vezetésben helyet foglaló diktatórikus elemektől. Ma már nyitott az út a szociáldemokrata pártok egyesítése vagy legalább szövetségbe tömörülése előtt. A szervezetünk eldöntötte, hogy a megyei szociáldemokrata szer­vezetekkel felveszi a kapcsola­tot együttműködésre és a pártok egyesítésének elősegítése érde­kében. A Szociáldemokrata Néppárt Baranyai Szervezete felajánlja együttműködését és keresi a kapcsolatot a megye szociálde­mokratáival, a szakszerveze­tekkel és minden demokratikus erővel. Szociáldemokrata Néppárt Baranyai Szervezete Kovács Mózes ügyvivő ván az idei esztendő feladatai­ról szólva reményét fejezte ki, hogy „az ügyészséget illetően az alkotmányos helyzet meg­változtatását elfogadja a par­lament”. Ez annyit jelentene, hogy az ügyészség felügyele­tét nem a parlament, hanem a kormány gyakorolná. A mi­niszter szerint ez a befejező momentuma lenne az igazság­szolgáltatással kapcsolatos törvénykezési munkának. A kormány felügyeli majd az ügyészséget? Balsai István véleménye a változásról Utazni szeretnénk Pécs Megye Jogú Város (li­berális többségű) Közgyűlése többszöri „visszatapsolás” után, ismét megszavazta a he­lyi tömegközeledés díjának közel 30 %-os emelését. Azt, hogy egy-egy ülésen hányszor lehet egy-egy témá­ban szavazni, azt mindig a többség morális hozzállása (demokrácia?) határozza meg, de most nem ezzel szeretnék foglalkozni. 37 éve lakom a „régi Kertvá­ros” területén - remélem elhi­szik -, jól ismerem a terület tömegközlekedését. Megszen­vedtük a sorompós, busztalan világot. Az említett időszak­ban, csak két időszak volt, amikor - rövid időre - javult az utazási lehetőség. Ez a két al­kalom a felüljáró megépítése és a gyorsjáratok üzembehe­lyezése.Ezek már mind-mind történelmi időpontok. Hat-hét éve rohamosan romlik váro­sunk, így a „régi Kertváros” tömegközlekedése is. A gyors­járatok, amelyek valamikor ja­vították az utazásunkat, most azok keserítik meg. Pár éve azt vesszük észre, hogy az u.n. „sima” járatok terhére állítják be a gyorsjáratokat. Egyes megállókban 20-25 percet kell várni, hogy a busz lépcsőjére gombszakadások után feljut­hassunk, míg a gyorsjáratok 60-70 %-os telítettséggel men­nek el előttünk. Az autóbuszra várva van időnk a kihelyezett menetrendet tanulmányozni, ahol azt olvassuk, hogy csúcs­időben 6-8 percenként kellene egy-egy busznak a megállóban megjelennie. Ilyenkor jut eszünkbe a vicc, hogy miért kell a Volánnak a menetrend? Hát azért, hogy a menetirányító tudja, mitől tért el és mennyi­vel. Három éve mint a térség képviselője sok panaszt és fel­háborodást hallgattam meg, nagyon sok felháborodás hangzik el egy-egy áremelés alkalmával, pláne ha az még az adott termék, szolgáltatás szín­vonalromlásával is társul. így van ez a mi esetünkben is, ne­vezetesen a helyi közlekedés­sel. A közgyűlés az elmúlt há­rom évben, mindig megszava­zott 20-25 % körüli áremelést, mondván, követjük az inflá­ciót, de a közlekedés színvona­lának emelése uram bocsá’ szintentartása, nem volt senki­nek érdekes. Az elmúlt három évben az áremelési igény mellé sem a Volán, sem a városunk vezetése nem tett le egy „kéz­zelfogható” utascentrikus ter­vet, koncepciót, stb., ami re­ményt adhatna a jelenlegi tart­hatatlan helyzet áthidalására. Sokan megoldást látnak a Volán Vállalat átalakításában, de gondolom a részvénytársa­sággá történő átalakulástól még nem lesz több autóbusz és olcsóbb az utazás. Bárcsak én tévednék! De ha nem, a pénzünkért ad­dig is utazni szeretnénk és nem fagyoskodni a megállókban. Perényi József önkormányzati képviselő Megdöbbenéssel és felháborodással S még ők mondják! A Pécsi Extra január 21-i számában a Munkáspárt által közzétett fizetett politikai hirde­téssel kapcsolatosan mély meg­döbbenésünknek és felháboro­dásunknak adunk hangot. Ho­gyan merészel egy olyan párt gyalázatos kritikát gyakorolni a törvényes kormány felett, amely a hatalom birtokában minden ellenzéki megnyilvánu­lást a legdrasztikusabb módon, börtönnel, kínzásokkal, fegyve­res erőszakkal elfojtott. A hirde­tés minden szava hazugság és demagógia. Elpazarolt milliárdok A hirdetés nem szégyellj azt állítani, hogy évtizedeken ke­resztül virágzó országot terem­tettek. A kommunista társada­lom a nyomor társadalma volt és elsősorban az alacsony ter­melékenység következtében gazdaságilag omlott össze. Még a Szovjetunióban is ezért voltak kénytelenek a hatalmat a de­mokratikus erőknek átadni. A 22 milliárd dollár kölcsön, amit részben lakbérben, olcsó tüze­lőben, tej és kenyér árában fe Időtlenül szétosztottak az or­szágban, teljes csődöt, fize­tés-képtelenséget eredménye­zett. Kétségtelen, hogy ma ne­hezebb az élet, mivel az elmúlt 30 év kölcsöneit nekünk kell megfizetnünk. Igaz, hogy 600 000 munka- nélküli van hazánkban, de ez a munkanélküli tömeg 40 éve lé­tezik. Csak annyi a különbség, hogy a szocializmus időszaká­ban a munkanélküli segélyért a munkahelyeken kellett tartóz­kodni, ahol az emberek nagy ré­sze nem végzett társadalmilag hasznos munkát, vagy amit egy ember is könnyen elvégezhetett volna, azt három személlyel vé­geztették. Az emberek jó része deficitet termelt. Köztudomású, hogy az uránbánya napi 1 millió forint ráfizetéssel üzemelt. Ha az üzemet bezárták volna, eny- nyivel több kenyér jutott volna mindannyiunk asztalára. Még csupán annyi megjegyzést eh­hez, hogy a mostani munkanél­küli több segélyt kap, mind Ká­dárék idején a munkahelyre be­járók. A munkanélküli legalább személyileg érdekelt, hogy tár­sadalmilag hasznos tevékeny­séget találjon és előbb-utóbb mindenki megtalálja a megfe­lelő munkakört. Rágalom és izgatás A hirdetmény azon kitétele, hogy politikai okokból feladata a kormány a hagyományos ke­leti piacokat, félrevezető. Sem­miféle piacot nem adtunk fel, de árut csak olyan országnak szál­líthatunk, amelyik annak ellen­értékét megtéríti, vagy meg tudja téríteni. A jelenlegi sze­génységünk másik oka, hogy számolatlanul küldtük a dollár- milliókat és az árukat - ingyen - a „baráti” országokba. Az or­szág módszeres kifosztását a munkáspárt akkori vezetői azért tették, hogy Moszkva parancsá­nak engedelmeskedve kivétele­zett állásukban megmaradhas­sanak, ha az egész ország bele­roppan is. Ä hirdetés azt állítja, hogy eluralkodik az erőszak. Mutas­sanak egyetlen esetet is az el­múlt 3 évből, hogy valakit poli­tikai okokból erőszak ért. Ezzel szemben az elmúlt 45 évben emberek százezrei voltak poli­tikai üldözés áldozatai. Még a Nemzeti dal vagy a Himnusz el- szavalása is bűncselekmény volt, mivel kimerítette az izga­tás törvényi tényálladékát. Az a rágalom, hogy a kor­mány nem tartja be a törvénye­ket, minden alapot nélkülöz. Mutassanak csak egyetlen tör­vényt is, melyet a kormány át­hágott, és mondja ezt olyan párt, amelyik a hatalmon nem is törvényekkel, hanem rendele­tekkel és „kézi vezérléssel” kormányzott... A hirdetés azon kitétele, hogy az MDF vezette kormány feladta az ország külpolitikai önállóságát, a Munkáspárt szá­jából komikusán hangzik. 1526 óta nem voltunk ennyire szaba­dok idegen befolyástól. Ez a tény, szemben azzal, hogy 1945-89-ig Magyarországon még miniszterelnököt sem lehe­tett a Kreml előzetes jóváha­gyása nélkül funkcióba állítani. Ki retteg ma ? A hirdetésből kiérződik, hogy az elszakított országrésze­ken élő magyarság védelmezé- sét helytelenítik. A Munkáspárt a határokon túli magyarság sor­sát az illető országok belügyé- nek tekinti. Ez az internaciona­lista felfogás nemzetellenes és egyértelmű a hazaárulással. Ilyen pártnak nincs helye a de­mokratikus Magyarországon. Ahogy az állam nem engedé­lyezi a nemzeti szocialista pár­tok működését, ugyanúgy tör­vényen kívül kell helyezni az ilyen nemzetközi szocialista pártokat is. A nemzeti szocialis­ták 6 millió embert gyilkoltak meg, a nemzetközi szocialisták a szovjet gulágoktól Kambo­dzsáig 30 millió ember lemé­szárlásáért felelősek. És ne fe­lejtsük, hogy Molotov-Ribbent- rop paktum nélkül a második vi­lágháború sem törhetett volna ki. És végül nem restellik leimi, hogy rettegés és félelem nélkül akarnak élni. Ki retteg és fél ma Magyarországon? Ha van ilyen személy, jeletnkezzen! Bezzeg az elmúlt 45 évben még a legor- todoxabb marxista sem tud­hatta, hogy mikor tartóztatják le, mennyire kínozzák meg és egyáltalán élve kikerül-e a rendszer börtöneiből. Az ország 10 millió lakosa 45 éven keresz­tül rettegésben élt. A legszeré­nyebb számítás szerint is 1 mil­lió ember ellen indult eljárás po­litikai okokból a Rákosi-Kádár aranykorban. Méder Ferenc (a Történelmi Igazságtétel Bizottság Bara­nya Megyei Szervezete), Vár- hidi György (a Politikai Fog­lyok Szövetsége Baranya Me­gyei Szervezete), dr. Breer Pál (a Recski Szövetség Baranya Megyei Szervezete) A Nemzeti Demokrata Szövetség a nyilvánosság elé lép A Nemzeti Demokrata Szö­vetség hét végi közgyűlését kö­vető sajtótájékoztatón Pozsgay Imre elnök bejelentette: az NDSZ - amely szeptemberi megalakulása óta alig jelent meg a közvélemény előtt - a közgyűlést követően a nyilvá­nosság elé lép, egyben meg­kezdi a felkészülést az 1994-es választásokra. Pozsgay, mint mondotta, biztos abban, hogy pártja az új Országgyűlés egyik meghatározó politikai erejévé válik. Nyilvánosságra hozták programjuk kivonatos változa­tát, amely az önmeghatározáson túl tartalmazza a párt gazdaság- és társadalompolitikai koncep­cióját is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom