Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-27 / 57. szám

1993. február 27., szombat üj Dunántúli napló 7 Hajtok, és örülök, ha a munkahelyem biztos marad! Félelem a munkanélküliségtől Magyarországon már hét­százezer a munkanélküli, s számuk tovább növekszik. Hogyan foglalkoztatja a még biztos állással rendelkezőket a munkanélküliség réme? A pécsi Zsolnay Porcelángyár Rt. Zsol- nay gyáregységében néztünk utána. Szeszélyes piac- A hagyományos Zsolnay porcelánfajansz és eozin termé­kek keresletétől függ, hogy mennyi embert foglalkoztatha­tunk. Két éve, amikor még re­mélhettük, hogy meglódul a piac, volt 440 fizikai dolgo­zónk, ma nincs több mint 350 - fogad Markóné Tóth Éva, a gyáregység vezetője. A piac igencsak szeszélyes. 1990 végén nagyarányú munkásfelvétellel készültek a várható kereslet-felfutásra, de mivel ennek a fordítottja követ­kezett be, 1991 tavaszán-nyarán kényszerű átcsoportosításokkal igyekeztek gyáron belül tartani a gyártásban fölöslegessé válta­kat. Sokan utcára kerültek. Ta­valy a termelésüket meghaladó mennyiségű terméket is el tud­tak volna adni, zömét a hazai piacon. A porcelánfajansz és az eozin termékek előállítása igen élő­munka- és időigényes. Csoda-e ha ennyire értékes, tehát drága? Manapság meg egyre kevesebb jut luxusra. Kényszerlépések Mosonyi Attila dekorüzem- vezető a leépítésekről:-Két éve az aranyozóban a 140-150 emberünkből csak 80 maradhatott. Képzelheti, mi­lyen gyötrelmeket éltünk át va­lamennyien! Olyan dolgozótól is meg kellett válnunk, akit személy szerint sajnáltunk a családi háttere, szociális hely­zete miatt. A felmondás kegyetlen va­lami. De ki(k)nek, és miért épp azoknak mondják meg, hogy nélkülözhetők? A marad- hat-menjen mérleg serpenyőjén a megmérettetés alapján ide-oda billentek az emberi sorsok. S néha csak egy hajszálon múlott minden. (Az aranyozóban és a színes máz festésben dolgozó és véle­ményüket elmondó nők nevét kérésükre nem írom ki. Jobb a békesség a külvilággal.) Nőnapi ajándék? O. a gyerekei miatt hagyta ott tanult szakmáját, nem vállal­hatta a két műszakot. Álláshir­detésre 1988 őszén jött a gyár­egységbe aranyozónak.-Tavaly március 7-én aján­lották fel nekem is: ha elfoga­dom, a nyerstisztitóban dolgoz­hatok tovább. Megnéztem. Fi­zikailag sokkal nehezebb, poros is, anyagilag hiába kerestem volna ugyanannyit mint aranyozóként. Annyira feszült volt már a légkör, hogy másnap nemet mondtam. A többiek is így döntöttek. Kaptam két hó­nap végkielégítést és osztoztam a férjem sorsában, aki már janu­árban munkanélkülivé vált. Fia akkor hetedikes volt, lá­nya nagycsoportos óvodás, a kettejük járadéka nem érte el a havi tizennyolcezer forintot. Nyár végén a férjét szerencsére visszavette a volt munkahelye.- Borzasztóan nehéz volt megélni a munkanélküliséget. Szégyelltem is. Máshol munkát nem találtam, idejöttem meg­kérdezni: nem vennének-e visz- sza. Örülök, hogy január 20-ától visszakerültem, hogy van ismét munkám. A nőnapot viszont egy életre meggyűlöltem. Visszavették ./., amikor három éve ideke­rült, mai megítélése szerint még meggondolatlan fiatal volt. Fél év után önként ment el a na­gyobb kereset reményében. Az­tán megszületett a kisfia. Há­nyattatások után újabb munka­helyre került, nem sokkal rá munkanélküli lett, az albérlete is megszűnt. Ott állt a kisfiával minden nélkül, magára hagyatva. A legnagyobb bajban fordult jobbra a sora.- A Támasz Alapítvány szál­láshoz és étkezéshez segített és már két hete itt dolgozom. Visszavettek. Megértették a helyzetemet. Ez nagy szó a mai világban. Köszönöm. Jól érzem itt magam, mintha hazajönnék. Fátyolos hangjából arra kö­vetkeztetek, hogy sírás környé­kezi. Megnyugtat, csak a meg­fázástól ilyen.-Van végre munkám, kezd sínre kerülni minden. Ha az ember tényleg igazán akarja rendezni az életét, van is benne ehhez akarat, akkor a legmé­lyebb pontról is fel tud emel­kedni. Bölcs gondolatok egy húsz­évesnél alig idősebbtől. Biztos munkahely? M. eredeti szakmája női szabó, tizenkét éve dolgozik a Zsolnay ban, hat éve a színes máz festészeten, januártól szak- szervezeti bizalmi. — Tavaly még itt ötvenen fes­tettünk, de a kevés kereset miatt tízen elmentek, úgy tudom, csak kettejüknek van azóta munkahe­lye. Jobb így nekik? Nagylánya és fia is csak nem­rég talált munkát.- A fiam, hogy állása legyen, az eredeti szakmája mellé meg­szerzett még egyet. Csoportve­zető meósként hetven forintos az órabére. Nem sok, ugye? Pe­dig kezdőként mennyivel több a keresete, mint az enyém. Mégis örülök, ha ez a helyem biztos marad. Nem szeretnék az utcára kerülni, ezért is hajtok. Arra gondolni sem mer, mi lesz velük, ha nem készíthetik tovább a porcelánfajanszot. Bármit elvállalni Zs. az itteni tizennégy éves munkaviszonyából kettőt önhi­báján kívül volt kénytelen ki­hagyni. Vétlenül közlekedési balesetet szenvedett. Míg nagy hozzáértéssel az ál­tala kikevert színes mázzal festi ki a vázára előrajzolt mintákat, kifejti véleményét a munkanél­küliségről:- Ha én kerülnék ilyen hely­zetbe, átmeneti időszakra biz­tos, hogy bármilyen munkát el­vállalnék, még ha a korábbi igényszint alatt kellene is létez­nem. Sokan viszont erre nem képesek, mert megalázónak ér­zik, rangon alulinak tartják és boldogtalanok, mert a szakmá­jukban annak telítettsége, vagy egyéb más okok miatt nem tud­nak, talán nem is akarnak elhe­lyezkedni. Havi bruttó keresete most 11-13 ezer forint között van. Nem túl sok. De legalább nem segély, hanem a munkájáért kapja. Komolyan gondolja amit mondott. Oka is van rá. A csa­ládjában van már munkanélküli.- Az óvodai-bölcsődei min­denesként dolgozó húgom janu­ártól állástalan. Az eredeti szakmája divatszabó, elvégzett egy harminc órás gépíró tanfo­lyamot is, de egyikkel sem tud sehol elhelyezkedni. Úgy néz ki, a férje is nemsokára utcára kerül. Szükséglakásban élnek egy gyerekkel. Cseppet sem irigylem, de munkát nem tudok neki adni. Itt maradt mégis I. nyolc éve lett porcelánfestő szakmunkás. A színes máz fes­téshez, azaz a fajanszkitöltéshez húzta a szíve, de sehogy se sike­rült. Ezt megelégelve négy éve itt hagyta a gyárat.-- Két hónapig voltam mun­kanélküli. Nagyon rossz volt, úgy éreztem, ferde szemmel néznek rám. Megélni is nehéz volt. Egy év alatt négy munka­helyen négy féle munkát végez­tem. Egyiket se szégyelltem. Hogy miért jött vissza mégis?- Hiányzott a gyár, a szak­mám. Hallottam, hogy van fel­vétel az aranyozóba, jelentkez­tem, s akkor kiderült, hogy itt a fajanszkitöltőben is van ürese­dés. Végre ide kerültem. Ha ko­rábban ez sikerül, sose lettem volna hűtlen a Zsolnayhoz. Ősszel mégis itt akarta újra hagyni a gyárat.- Az alacsony bérek és a normaidő szigorítás engem is elkeserített. Körülnéztem, volt öt munkahely lehetőségem, de egyik sem jött be, maradtam. Én tudom, hogy munkanélkülinek lenni a legrosszabb. Sajnálom is a fiatalokat... Ő is még csak huszonöt éves. Murányi László A kárpótlási munkák keretében végzik a kijelölt táblák geo­déziai bemérését Fotó: Szundi György Kié lesz a pécsi Geodézia? A privatizáció előtt álló, há­romszáz dolgozót foglalkoztató pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat sikeres évet hagyott maga mögött. Tavaly 6%-os nyereséget értek el, jelentős műszaki fejlesztéseket és 42%-os bérfejlesztést hajtottak végre, nincsenek hiteleik és köztartozásaik. Munkájuk idén is van bőven. Aki azt hiszi ezek után, hogy semmi gondjuk sincs, az téved. Dr. Riegler Péter igazgató első helyen azt említi, hogy a már kiszolgált, jó öreg terepjáró UAZ-okat és a Nysa-kat még az idén le kell cserélniük Lada-Nyvakra vagy használt nyugati terepjárókra, ha lesz erre pénzük. S hogy győzzék a munkát, az országban lévő 14 részlegükhöz főként pálya­kezdő geodéta-mérnököket sze­retnének felvenni. Mivel a Geodézia állami vál­lalat, még idén be kell fejezniük az átalakulást. Az Állami Va­gyonügynökség listájából ma­guk választhatták a szakértő-át­alakító céget, de a Földművelési Minisztérium ragaszkodva a 25%-os tulajdonosi jogaihoz, leállította ezt a folyamatot. Ha az FM megkapja az általa kikö­tött tulajdonrészt, a cég kikerül az ÁVÜ hatásköréből és vissza­kerül a minisztérium felügye­lete alá, az ő vezényletükkel az­után kezdődhet meg a tényleges átalakítás. Egyben szeretnék privati­zálni az egész vállalatot vagyo­nostól, piacostól, mindenestől, hogy a megrendelőiknek meg­maradjon a már megszokott vál­lalatkép, és mert a potenciális francia és izraeli vevőjelöltek­nek is ez lenne a célja. A privatizáció kapcsán napi­renden szerepel a vállalati va­gyon 10%-át biztosító kedvez­ményes dolgozói kivásárlás, az önkormányzatoknak a 8­10%-ot kitevő részvénycsomag, az FM 25%-os részesedése és az efölötti vagyonrészt értékesí­tenék külföldi vevőnek, vagy a Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) keretében a dolgozóknak. Várják a döntést, melyiket léphetik meg. A fejlesztésekben ugyancsak az élmezőnybe tartoznak. A műholdas megfigyeléshez szükséges műszerparkkal a partnercégekkel közösen ren­delkeznek, ezzel eltűnt minden hagyományos munka a geodé­ziai alappontok kijelölésénél, és ez az alapja az ilyen és a digitá­lis térképkészítő munkák válla­lásának. Mivel számítástechni­kában megfelelnek a piaci köve­telményeknek, gyorsan és pre­cízen dolgoznak, jól keresnek az embereik. Három éve együttműködnek a japán SOK­KJA műszergyártó céggel, ma­gyarországi referencia cégként forgalmazzák, szervizelik a termékeiket. Megkezdték Pécs, és buda­pesti társcégükkel közösen Szombathely számítógépes tér­képének elkészítését, több éves munkával a geometriai alapokat teremtik meg, melyre idővel rá­épül a teljes információs rend­szer mindkét városban. A kárpótlási munkákban is részt vesznek. Műholdas meg­figyeléses helymeghatározásra alapozva végzik a geodéziai alappontokra épülő hálózat fe­hér foltjainak felszámolását Pest és Bács-Kiskun megyében, a fővárosi testvér céggel és a Földmérési Intézettel közösen. Több dunántúli és alföldi me­gyében megkezdték a kárpótlási munkák keretében a kijelölt táb­lák geodéziai beméréseit, vég­zik a földek és idén kezdik el a tsz-be bevitt tagi földek kiméré­sét, valamint az ehhez kapcso­lódó munkarészek elkészítését. Murányi L. Regionális félsiker Négyszáz méterre a napszinttől A különleges bányamunkák mesterei több szintes pincegarázsok építését tervezik a városközpontokban Félsikerré torzult - remélhe­tőleg csak egyelőre - a ma­gyar, lengyel, szlovák és ukrán határmenti területek között ter­vezett Kárpáti Eurorégió. Az együttműködés dokumentumát négy helyett csak hárman írták alá: Szlovákia távolmaradt a debreceni ceremóniától. Foly­tatásként a lengyel parla'ment- ben a koalíciós partnerek kö­zött robbant ki éles vita a meg­állapodás céljairól és körülmé­nyeiről. Magyarországon és Ukrajnában meg értetlenked­nek a történteken. Kinek, miért támadtak gond­jai? Más dolgokban is érzékel­hető, hogy az éppen csak önál­lósult Szlovákia vezetése még nem tisztázta önmaga számára sem teljesen a Magyarország­hoz fűződő kapcsolatainak stratégiáját és az Európához fűződő egész kapcsolatrend­szerének lényegét. Lengyelországban pedig a koalíción belül is erősödik az európai együttműködéssel szembeni gyanakvást hirdetők hangja, ahogyan nálunk a leg­nagyobb kormányzópártban érzékelhető a leginkább a vita a magyarság és az európaiság összetartozásáról. Ráadásként most Iliescu ro­mán elnök is voksolt - kívülről - a régióról. Azt nehezmé­nyezte, hogy éppen Magyaror­szág szorgalmaz egy ilyen, „határokat átívelő kárpáti együttműködést”, amikor „Magyarországnak semmi köze a Kárpátokhoz”, hiszen „a Kárpátok főleg Romániában vannak”. Aki csodálkozik, an­nak szólhat a lengyel külügy­miniszternek a varsói parla­menti vitában tett megjegy­zése: „Úgy látszik, nem ugyanabban a világban élünk”. Vagy még inkább: aki megle­pődik a fordulatokon, nehezen veszi tudomásul, hogy sokan, sokféleképpen képzelik el erre­felé a jövőt. Kocsis T. A hat méter átmérőjű, végte­len fenekű kútba lefelé eresz­kedve a napfény gyorsan sötét­ségbe vész. A drótkötélen függő bödön mesébe illő mélység felé tart. 400 méterre a napszinttől, alant még mindig 200 emeletnyi űr tátong. Itt, az uránbánya IV-es szállí­tóaknájában dolgoznak a BAVTRANS Kft. emberei, föld alatt, s mégis ég és föld között. Az aknafalon meggörbült csö­vek, hullámba hajló acélgeren­dák, kiégett kábelek tanúskod­nak a tavaly októberi bányász- tragédiáról. 180 tonna hasz­nálhatatlanná vált fémelemet kell innen kiépíteni, valamint egy felismerhetetlenségig de­formálódott szállítókast, egy szál kötélen függve, a „dantei pokol” kapujában. A százmillió forintos nagyságrendű munka várhatóan ez év májusára készül el, de még ezt követően is jócs­kán akad tennivaló, mire a bá­nyászok ismét birtokba vehetik a cég legfrekventáltabb szállí­tási útvonalát. A BAVTRANS Kft. ennek a munkának a nehézségeit idéző kötél táncot járt akkor is, amikor fél évvel ezelőtt 120 fővel meg­alakult a korábbi Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetéből. A kezdetben 88,5 százalékos törzstőke arányú BAV részesedést a tagok köl­csönök, részletfizetési kedvez­mények igénybevételével foko­zatosan kivásárolták, így jogi­lag és anyagi szempontból egy­aránt megszűntek a kötelezett­ségeik a BAV-val szemben. Időközben a létszám 140-re duzzadt, s ma már csak a kéttu­catnyi embert foglalkoztató Ha- limbai Vagyonhasznosító Fő­mérnökség emlékeztet a nagy­múltú vállalatra. A kft. nagy tervekkel indult. Az országban egyedülálló ötletet akarnak megvalósítani, nagy városok központjaiban meglévő épüle­tek alá mélyszinti garázsokat terveznek - akár több emelete­set is. Az igény megvan ezekre a lé­tesítményekre, a társaság pedig rendelkezik a szükséges gépek­kel és technológiákkal a mun­kához, ígéretesen haladnak a tárgyalások is a nagyvárosi ön- kormányzatok illetékes szak­embereivel, csupán egy dolog hátráltatja a megvalósítást, az anyagi finanszírozás. A folya­matos munkamegrendelések azonban így is lekötik a társaság teljes létszámállományát. A Mecsekurán Kft.-nek az akna rekonstrukció mellett két aknamélyítős brigád 1 kilomé­ter hosszban hajt az év során vágatokat, másutt pedig előre­haladott tárgyalásokat folytat­nak aknatömedékelésre. Negy­ven dolgozójuk Németország­ban metrót épít, s ezt a garnitú­rát az itthon maradottak kivá­lasztottjai két évente váltják fel. Szó van arról is, hogy Pécsett a Tettyét természetvédelmi ^öve­zetté nyilvánítják, ami az Ágos­ton téren végzett mélyszinti csapadékcsatorna építéshez kapcsolódó újabb közmű mun­kálatokat jelentene. Az azonban figyelemre méltó, hogy ma Magyarorszá­gon nemigen találni olyan vál­lalkozást, mely döntően bányá­szati profilú munkákat végez, s az a legfőbb dilemmája, miképp tegyen eleget egyre halmozódó megrendeléseinek karcsúsított létszámával, miközben nincse­nek prosperálási gondjai. Mészáros B. Endre A gyár épületkerámia üzeme Fotó: Läufer László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom