Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-27 / 57. szám

1993. február 27., szombat üj Dunántúli napló 3 Beszélgetés - sok mindenről - dr. Mikes Éva pécsi alpolgármesterrel A jövőt felélni nem szabad Hogy kevesebb pénzből gazdálkodik ebben az évben Pécs városa, mint tavaly, az az alábbi, dr. Mikes Éva alpol­gármester és munkatársunk közötti beszélgetésben is több­ször szóba kerül. Főként, mert e tény sok mindent meghatá­roz. A tudakozódás módját és a (néha kénytelen) válaszokat - egyaránt. Kevesebből gazdálkodni-A pénzhiány persze legin­kább az intézményekben érző­dik majd. Például a szakközép- iskolákban, ahonnan máris hallatszik a csatazaj. Az elmúlt hetekben valaki azt nyilat­kozta: az önkormányzat azt a pénzt pályáztatja, melyből a fű­tésszámlát kellene az iskolák­nak kifizetniük.-Ez, azt hiszem így eléggé sarkított. A kérdés lényegére viszont azt kell mondjam: ha a város kevesebből kénytelen gazdálkodni, akkor elvileg a költségvetés valamennyi sze­lete, így a középfokú oktatás is kevesebbet kellene, hogy kap­jon. Nem így történt, hiszen így is többet kap, mint tavaly. Mire jut és mire nem?- A számokkal játszunk.. .- A város költségvetése szempontjából mégis az a helyzet, hogy az össz-csökke- néshez képest a középfokú is­kolák többet kapnak, mint a többi intézmény. Érthetően, hi­szen az oktatásról van szó.- Valójában nem is a meg­közelítésekkel van a baj, ha­nem inkább azzal, hogy csak annyi pénz jut, amennyi.- Márpedig ehhez kell tarta­nunk magunkat. *S e közben alapvető strukturális változta­tásokat is keresztül kell vin­nünk - ahhoz, hogy legalább szinten tartsuk a várost, s lehe­tőségeit. Arról nem beszélve, hogy a következő évezredre is fel kell készülnie Pécsnek.-Miközben alig futja a „ megélhetésre ” ?- Az egyik módszer a va­gyon megfelelő hasznosítása lehet. Tehát, hogy például az eladott önkormányzati lakások bevételét ne napi dolgokra költsük, hanem, mint az törté­nik, visszaforgassuk újabb be­ruházásokba. A jövőben ugyanis a város vagyona a vál­lalkozói szféra és az oktatás szempontjából is érték kell, hogy legyen. Ha a most befo­lyó pénzeket toldozgatásra-fol- tozgatásra költjük, lehet, hogy népszerűbbek leszünk a válasz­tásokon, de egyben, fel is éljük Pécs jövőjét, amit nem tehe­tünk meg. Fejleszteni, amit lehet- És azt hiszem, itt jön be a képbe az úgynevezett önkor­mányzati bank.- Igen. Az elképzelés azóta- a törvényi szabályozás miatt- módosult: ma már a Dél-Du­nántúli Regionális Fejlesztési Intézetről (DRFI) kell beszél­nünk. A dolog lényege, hogy a régió gazdasági életére ugyan­úgy hat a régió-központ, tehát Pécs gazdasági helyzete, mint viszont. S ha ez így van, nyil­vánvaló, hogy a regió fejlesz­tésében érdemes gondolkod­nunk - de az is -egyértelmű, hogy nekünk, pécsieknek első­sorban a saját érdekeink a fon­tosak. Nos, az előbbiek mellett látható, hogy a régió fejleszté­sére helyenként nem csak a koncepció hiányzik, de ha egy befektető például részt sze­retne venni e, számunkra egyébként létfontosságú fej­lesztésben, megfelelő szerve­zet, s megfelelő infrastruktúra hiányában nincs akihez for­dulni tudna. A Fejlesztési Tár­saság tehát a profi informá­ció-áramlást, a régióba érkező külföldi és belföldi befektetők fogadását és tájékoztatását, va­lamint nemzetközi és hazai pá­lyázatok elnyeréséhez szüksé­ges háttér megvalósítását hiva­tott biztosítani. Egyértelmű, hogy nem csak kifejezetten vállalkozói projectek, de inf- rastruktúrális, önkormányzati érdekeltségű beruházásokról is szó lehet.-Mikor kezdi meg működé­sét a DRFI?- Már ebben az évben. S hogy kinek a pénzéből? Remé­nyeink szerint nagyobb rész­ben bankok, nagybefektetők, kisebb arányban pedig a régió önkormányzatainak pénzéből.- No, most, ha én, mint pécsi önkormányzat, hogy ilyen ma­gasba képzeljem magam, azt kérem majd a Fejlesztési Tár­saságtól, hogy valósítsa meg egy ötletemet, mondjuk, hogy legyen Kertváros és a belváros között lóvasút, akkor ennyivel el is intéztem az ügyet? S megy minden a maga útján?- Nem hiszem, hogy ez lenne a Társaság feladata. Még komolyabb ötletek esetén sem. Ha konkrét terveket tesz le egy önkormányzat, s annak a nye- reségességi szempontból tör­ténő elbírálását kéri, valamint azt, hogy a Fejlesztési Intézet szerezzen az ügyhöz befekte­tőt, akkor sikerrel járhat.- Beszéljünk egy kicsit a testvérvárosokról. Mi van pél­dául Lvovval, vagy Kütahyá- val?-Vannak kapcsolatok, me­lyek működhetnének jobban is, s vannak, melyek kitűnőek. A kolozsvári Funar- A kolozsvári Funarral pél­dául találkozott már valaki a pécsi vezetők közül?- Eleinte küldtünk néhány üzenetet, próbáltuk felvenni a kapcsolatot a város új vezeté­sével.- . . .de amióta Funar úr, hogy úgy mondjam, belemele­gedett, tudomásom szerint nem.- így van. Van viszont két új, amerikai kapcsolatunk: Tu­cson és Seattle. Mindkettő él, utóbbi már a polgárok szintjén sem ismeretlen dolog. A he­tekben alakult meg a két város baráti társasága Pécsett.-Amiben nagy szerep jutott az alpolgármester Mikes Évá­nak is. Mint még jónéhány do­logban. Tényleg: hallani, hogy a FIDESZ-ben betöltött tiszt­ségei révén esélye van rá, hogy a fővárosban folytassa pálya­futását.- Ideje tisztázni ezt is: tény, hogy többen is szememre ve­tették már, hogy túl sok időmet viszi el a párt...- S ez az itteni munka rová­sára megy?- Nem, ezt még nem mondta senki, mert úgy gondolom, nincs is így . . . Hadd tegyem hozzá, hogy az, hogy a FI­DESZ Önkormányzati Tanács­adó Testületének az elnöke, s az Önkormányzati Kabinet tagja vagyok, a városnak is megtérül - a tapasztalatokban és az információkban minden­képpen. Gőgös az önkormányzat is?-Lassan a beszélgetés vé­gére érünk. Nem állom meg, hogy ne beszéljek kicsit egy egészen más témáról is. Neve­zetesen, hogy időnként úgy tű­nik, óriási a változás, időnként meg úgy, megállt az idő. Vala­hol a hatvanas évek magassá­gában. A kulturális élet terüle­téről veszem a példáimat, de lehet, hogy vehetném máshon­nan is. Szóval, néha az az érzé­sem, az önkormányzat gőgös, arrogáns, nem veszi figye­lembe az őt megválasztó ál­lampolgár véleményét, érde­keit. Vagy akár csak egy illeté­kes szakmai szervezetét - mely persze ugyanígy választókból áll.- Például?- Például a színház igazga­tója körüli hercehurcára, ami­kor a művészek egy szavazáson nyilvánították ki, hogy szívesen dolgoznának tovább az igazga­tóval, s az önkormányzat ezt nem vette figyelembe. Ha jól emlékszem, a testület illetékes bizottsága visszaüzent nekik, s az üzenet lényege az volt, hogy „mi" nem kértük a „ti”, véle­ményeteket.- Nem, ez nem igaz. Üze­netváltás nem volt. Az igaz­gató személyének kiválasztása még hátra van.- Hasonló eset történt nem­rég a Magyar Lajos Gyermek- otthonban az igazgató-váltás­kor, ahol, ugye, felkérték a tan­testületet, hogy véleményezze a pályázat jelöltjeit, s bár a döntő többség X-et támogatta, az önkormányzat mégsem őt nevezte ki. De nem is a példák a lényegesek. Inkább, hogy több alázatot várna az általa megválasztott képviselő(k)től az ember. Én legalábbis így gondolom.- A gyermekotthon ügyében nincs végső döntés, az önkor­mányzat új pályázatot írt ki. Pauska Zsolt Futnak a képek Kolumbusz polgártárs Európa tavaly a sorsdöntő történelmi eseménynek járó tisztelettel emlékezett meg Amerika felfedezésének fél évezredes évfordulójáról. Ha­sonló ünnepségeket rendeztek a tengerentúlon is. Mindezzel egyidőben viszont Mexikóvá­ros katedrálisa előtt egy táblán a következő felirat volt olvas­ható: „1492. október 12.: a Nemzeti Szerencsétlenség Napja”. A szöveg megfogal­mazói jó néhány amerikai et­nikai kisebbséghez hasonlóan nyilván úgy vélték, hogy Ko­lumbusz tette az Újvilág ősla­kói számára tragikus követ­kezményekkel járt, kultúrájuk megsemmisüléshez vezetett, s a bennszülöttek kiirtását eredményezte. E vádakat akár az Óvilág nézőpontjából is folytathat­nánk. Hiszen Amerika létének tudomásul vétele itt azzal járt, hogy amit mindaddig egész­nek tekintettek, arról kiderült, rész csupán, s ráadásul nem is tekinthető a létezés közép­pontjának-. Felettébb törté­nelmietlen lenne azonban, ha az újjal járó fájdalmas veszte­ségek miatt nem vennénk tu­domást a létrejött értékekről, s elfeledkeznénk azokról a fér­fiakról, akik ötszáz éve neki­vágtak az ismeretlennek. Ridley Scott filmje, az 1492 - A Paradicsom meghódítása nekik állít emléket. A rendező nem bölcselkedik, nem mérle­gel, nem is fanyalog, hanem a letűnő középkor felfeslő bur­kából kibontja számunkra fő­hőse ellentmondásos sorsát, amelyet mégis egységessé formál egy uralkodó szenve­dély, a küldetéstudat. Gérard Depardieu erőteljes játéka nem idealizálja Kolumbusz alakját, viszont igen határo­zott véleményt formál róla. Mert hát ki is volt ez az em­ber? Eltévedt olasz tengerész, akit valójában az indiánok ta­láltak meg már-már reményte­len bolyongása során? Örült spanyol, aki megszállottan hajszolta álmainak ködképeit? Vagy a kudarc jegyese, aki voltaképp Ázsiába akart el­jutni, s míg az Antillákon ke­reste az aranyat, hagyta, hogy az új kontinensre, a „nuova terrá”-ra honfitársa, Amerigo Vespucci lépjen először? E kérdésekre Ridley Scott majd háromórás, kissé bőbe­szédű filmje úgy felel, hogy a válasz egyszerre ünnepélyes és közérthető. Az eposzi tá­gasságot idéző jelenetek fenn­költsége ugyanis a népszerű film simára csiszolt, gördülé­keny retorikájával párosul. A rendező már a szereposztással is elárulta kettős igényét: együtt lépteti fel Bunuel ked­velt színészét, Fernando Rey-t, s a kalandfilmekből is­mert Sigourney Weaver-t. A színészeken kívül különösen az operatőri munka és a kísé­rőzene segítette az ellenséges szándékokat összebékítő, kie­gyensúlyozottan konzervatív stílus kialakítását. Adrian Biddle képei dús látványt kí­nálnak, választékosak és kitar­tóan szépek, s bizonyára a hangvételből adódik, ha né­hány beállítást színpadiasnak érzünk. Ahogy Vangelis kor­festő melódiákból építkező, telt hangzású zenéjének né­hány megoldása is feltehetően szándékoltan teátrális helyen­ként. De ki is volt hát valójában Kolumbusz? Polgár, aki cse­lekedni akar, s befejezni azt, amit elkezdett. És megörökí­teni a történteket. Ezért olyan szép az a jelenet, amikor azon a bizonyos augusztusi hajna­lon nekivág a végtelennek, vagy amikor felszáll a köd, s a hajós megpillantja a keresett földet. De a legméltóbb pátosz azt a pillanatot hatja át, amikor a már idős, meghurcolt és mel­lőzött Kolumbusz tettei igazo­lására diktálni kezdi fiának élete történetét. így kezdi: „Emlékszem . . Mert neki volt mire visszaemlékeznie. Nagy Imre Rögtön szigor vagy türelem? Kihelyezésre várnak az új KRESZ-táblák a Pécsi Közúti Igaz­gatóság rácvárosi raktárában Fotó: Hári C. Péter KRESZ: változás! Március 1-jétol új közlekedési szabályok Néhány nap, s a gépjárművel közlekedőknek több, a közúti szabályokat érintő változással kell megbarátkozniuk. Sokak számára talán a legfájdalma­sabb - nagy vita is dúlt a beve­zetése körül -, hogy március el­sejétől lakott területen belül 10 kilométerrel csökken a megen­gedett legnagyobb sebesség, amelynek felső határa 50 km/ó lesz. A KRESZ módosításának, vagy ahogy sokan fogalmaznak, az európai normákhoz igazítá­sának fontos eleme, hogy azok­ban a járművekben, ahol gyári­lag beszerelt biztonsági öv van a hátsó üléseknél - az új ko­csiknál ez kivétel nélkül így van -, az utasok kötelesek bekötni. Ugyancsak jó lesz arra figyelni, hogy a gépjárművek világítását- tompított fényszóróját - lakott területen kívül be kell kap­csolni, függetlenül attól, hogy milyen az időjárás. Mondják, minden rendelke­zés annyit ér, amennyit be- tarta(t)nak belőle. A rendőrség eltökélt szándéka, hogy lehető­ségeihez mérten érvényt szerez­zen az új szabályoknak. Dráno- vits Pál rendőralezredes, a Ba­ranya Megyei Rendőr-főkapi­tányság közlekedési osztályá­nak vezetője szerint azonban nem egyik napról a másikra „keményít be” a rendőrség, lesz bizonyos kifutási idő. Ez azt je­lenti, hogy például a biztonsági övék használatánál - emlékezte­tett, elől eddig is kötelező volt a használata! - az ellenőrzést végző rendőr egy hónapig fi­gyelmezteti a szabályszegőket, a második hónapban helyszíni bírságot szab ki, ezután pedig feljelentést tesz. A járművek vi­lágításával kapcsolatban a már­cius még a türelem időszaka, azonban áprilistól feljelentik a renitenskedő autósokat. A sebességgel kapcsolatban Dránovits alezredes beavatott bennünket a „kulisszatitkokba”, a rendőrségi belső szabályo­zásba. Türelmi idő ugyan nincs- ennek ellentmondana, hogy a balesetek nagy része a sebesség helytelen megválasztásából ered -, de változatlan marad az eljárás, miszerint a megenge­dettnél 20 km/ó-nál kisebb se­besség túllépés esetén helyszíni bírságot szabnak ki, az ennél az értéknél nagyobbnál szabálysér­tési eljárást kezdeményeznek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha a járművezető 50 he­lyett 69 kilométeres sebességgel halad kocsijával, s bemérik, ak­kor 500 forintra bírságolják, de amennyiben 71-el megy, akkor szabálysértési feljelentést tesz­nek ellene. Ennek pedig már nem cse­kély a büntetés tartalma, mert hiszen jelentős sebesség túllé­pés esetén 10 000 forintig ter­jedhet, s a vezetői engedélyt is bevonhatják akár 12 hónapra. Ez utóbbi intézkedés pedig maga után vonja a kötelező után képzést, ha a vezető vissza akaija kapni a jogosítványát. Információnk szerint a Ma­gyarországon, így Baranyában működő sebességmérő műsze­reket - Traffipaxok - fokozato­san újak váltják fel, szó van többek között a svájci Multa- nova cég, eddig COCOM-listán szereplő, s csúcstechnológiát képviselő vadátjárói”. A lakott területen belüli leg­nagyobb megengedett sebesség csökkenése a nagyobb települé­seken a forgalomirányító be­rendezések „áthangolására” készteti az üzemeltetőket. Pé­csett azonban március 1-jétől egyelőre nem lesz változás. Árki Sándor, a Pécsi Közúti Igazgatóság forgalom-szabá­lyozási osztályvezető-helyet­tese elmondta, a megyeszékhely „rendőrlámpái” úgynevezett téli üzemmódban dolgoznak, a pe­riódus idő 100 másodperc, azaz ilyen időközönként változik a jelzéskép, például pirosról, zöldre. Már korábban elhatározták a rendszergazda Siemens szak­embereivel - emlékszünk, né­hány hónapja működik a város­ban a központi közúti forgalom- irányítás -, hogy a tavasszal, fi- gyelembevéve az új sebességha­tárt, az eddigi tapasztalatokat, a közlekedők észrevételeit - tel­jesen új üzemelési programokat állítanak be. Ez március köze­pétől „él”, ami azt is jelenti, hogy például a 6-os számú fő- közlekedési útvonal Pécsett át­haladó szakaszán zöld hullám­ban, lámpás várakozás nélkül közlekedhetünk. Roszprim Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom