Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-23 / 53. szám

10 ajDuncmtüit napiö 1993. február 23., kedd j£d A szerkesztőség postájából A nyugdíjemelésről Az 1993. évi nyugdíjemelés 14 százalékos átlagos értékének értelmezésével kapcsolatban szinte folyamatosan jelennek meg nyilatkozatok, vélemé­nyek, ellenvélemények. Megdöbbentőnek tartom, hogy felelős miniszterek nin­csenek, vagy úgy tesznek, mintha nem lennének tisztában az átlagos érték fogalmával. Az eddig ismert adatok alapján a nyugdíjemelés 1993. évi ha­vonkénti (éves) átlagos értéke egyszerű számtani művelet sze­rint az alábbi: Az adatokból egyértelműen megállapítható, hogy az 1993. évi nyugdíjemelés átlagos ha­vonkénti értéke az infláció vagy a várható bérfejlesztés, mintegy 50%-át éri el, tehát az értékme­gőrzés alapelve csak elméletileg létezik. Az 1992. december 31-i nyugdíjak áthúzódó költségha­tása természetesen jelentkezik, mind ahogy az 1992. évi inflá­ció vagy bérfejlesztés hatása is. Az 1993. évi infláció, az előző években halmozódott infláció (áremelés) értékét növelő té­nyezőként jelenik meg, a nyug­díjak értékmegőrzését is, a hal­mozott érték biztosítaná. Az el­hangzott nyilatkozatok tartalma a félrevezetés, a bizalommal- való visszaélés kategóriájába sorolható. Az egyszerű számtani műve­lettel szerettem volna érzékel­tetni, hogy a sokat hangoztatott 14%-os nyugdíjemelés valósá­gosan hány %-ot jelent. Csepregi István Pécs Légszeszgyár u. 7. PIK kézbesítés 1991 tavaszán az IKV felkí­nálására készpénzben egy ösz- szegben térítve megvásároltam főbérleti lakásomat. 1992. januárjában a PIK által készített lakásrészlet elszámo­lást és befizetési csekket kézbe­sített nevemre a posta, amely miatt tiltakoztam akkor a válla­latnál. Tiltakozásomra a PIK elnézést kérő levelet küldött. 1993. januárjában 4 külön­böző névre szóló, PIK fel­adó-bélyegzővel ellátott kül­demény volt lakásom ajtaján bedobva, amelyből a nevemre szólót felbontva az egy évvel ezelőtti eset megismétlődését tapasztaltam. Ezen és a kézbesítés módján is felháborodva felhívtam a pos­tán a levélkézbesítők főnökét - Balázs Lászlónét -, aki átkérve a leveleket megállapította, hogy azok nem postai kézbesítésűek, a feladó által alkalmilag fizetett, vagy más módon ügyleteit kéz­besítésről lehet szó. Hozzáfűzte, hogy ez a lelkiismeretlen eljárás az ő számukra is hitelrontó, mert a lakosság minden ilyen ügyet megszokott módon a posta levélkézbesítő szolgálta­tásával hoz elsődlegesen kap­csolatba. Mutatott két ugyanilyen le­vélküldeményt, amit az ő kéz­besítői gyűjtöttek be, a lépcső­házakban elszórva találták azo­kat. Elmondta, hogy e levelek címkeresésével nem foglalkoz­nak, annak költségeit nem áll­ják. Miután a levél címzésén nincs feltüntetve se a nevezett épület szám, se a lépcsőház szám, se az emelet szám, se a lakás szám. így azok címzet- lennek tekintendők, s nem csoda ha a mi 4 épületől álló 3 lépcsőházas 110 lakásos társas­házunkban a címzettek nem megtalálhatók, illetve lelkiis­meretlen kézbesítők a levelek eldobják. Tekintve, hogy a PIK egy évvel ezelőtti felhívásomra sem módosított a név és címpontosí­tás vonatkozásában számítógé­pes programján, céltalannak ér­zem ismét a vállalat figyelmét erre felhívni, de kötelességem­nek tartom felhívni erre a pol­gármester figyelmét, lévén a PIK önkormányzati felügyelet alatt áll, a befizető csekkeken befolyó pénzek pedig önkor­mányzati, azaz közösségi pén­zek, melyeknek tudomásom szerint meglehetősen szűkében van a város. Szívesen venném, ha a pol­gármester az önkormányzati re­ferens által tolmácsolná a PIK illetékes vezetői részére, hogy ismételt zaklatásom kárpótlása­ként, s levélkézbesítési fiaskó­juk helyre hozatalában való közreműködésemért hajlandó vagyok - és méltányosnak tar­tok - tőlük soron kívüli utalás­ban 2 000 forint tiszteletdíjat elfogadni, ez - úgy gondolom - töredéke lehet az ez ügyben ki­szabandó prémium elvonás ösz- szegének. Farkas Ferenc Pécs Garay u. 32/B. fsz.9. Műsor az alkoholmentes klubban Február elején vendégek lá­togatták meg a pécsi, dr. Majo- rossy I. u. 10. alatt működő Al­koholmentes Klubot. Pécsi amatőr költők hozták el művei­ket, és verseiket, novelláikat át- szellemülten mondták el a hall­gatóságnak. Reméljük, hogy újabb talál­kozókra is sor kerül, mindany­nyiunk örömére. Foglalkozása­ink - hétfőnként 16-20 óra kö­zött - nyitottak, de egyben bi­zalmasak. A „visszatérést” szakemberek - köztük pszicho­lógus - segítik, valamint azok a klubtagok, akik már nem rabjai az alkoholnak. Panka József pécsi klubtitkár Felelősség! A pörbölyi tragédiáért nem csak a busz vezetőjét terheli fel­elősség ... Szakember nem vitathatja, hogy a gépjárművezetőnek kö­telessége lett volna a „vakso­rompó” előtt megállni, de ez nem mentesíti a MÁV felelős­ségét. A MÁV, mint az ország legnagyobb mamut vállalata nem hivatkozhat arra, hogy az eltulajdonított akkumulátort nem tudta beszerezni. Tanulsá­gos tény, hogy a tragédiát kö­vető napon az akkumulátor pót­lása megtörtént. . . A MÁV az előírt 72 óra alatt a meghibásodott fénysorompót üzemeltetni nem tudta, ezért kö­telessége lett volna a helyszínre jelzőőrt állítani. Megállapítot­ták, hogy a mozdonyvezető a 10 napja nem üzemképes átjáróban a megengedettnél nagyobb se­bességgel haladt át, kürtjelzést sem adott le. Ezekkel a súlyos mulasztásokkal szinte elősegí­tették a tragédia bekövetkezé­sét. Lelkiismeretes, szakmun­kával a tragédiát megelőzhették volna! A felelősség közös, meg­ítélésem szerint a MÁV-ot is sú­lyos felelősség terheli. Nem is­meretes a vizsgáló bizottság megállapítása, de remélem, hogy a teljes felelősséget nem vanják az autóbuszvezető nya­kába. Olvastam, hogy az ország te­rületén 2728 különböző megol­dású sorompót üzemeltetnek. Elérkezett az ideje, hogy kor­szerűsítést hajtsanak végre. Újí­tásként javaslom, hogy minden vasúti kereszteződésben elhe­lyezett különböző alakú és tí­pusú jelzőtáblákat fényvissza­verő anyaggal vonjanak be. Mint közlekedési szakember­nek több újítási elképzelésem van, amiket az illetékesekkel ismertetni fogok. Keszthelyi István nyugdíjas Büntetés 1992-ben a sajtóban, rádió­ban közölték, hogy a nyugdíjas utazási szelvényeket a férj-fele­ség kölcsönösen felhasznál­hatja, ha a saját utalványa elfo­gyott. Ezt a pécsi pénztáros is megerősítette, így 1992-ben 3, 1993-ban 1 alkalommal így utaztam. Az utóbbi alkalommal a jegyvizsgáló közölte, hogy csak a 60. életévem betöltése után (nők 55 év) leszek jogosult a fe­leségem utalványának felhasz­nálására, és megbírságolt. További 4 megkérdezett ka­lauz, illetve pénztáros közül kettő változatlanul nekem ad igazat... Simon János Pécs Közel két éve, hogy az első menekültek megérkeztek a nagyharsányi menekülttáborba. A felnőt­tek mellett jónéhány gyerek is él itt, akik iskola után, szabadidejükben segítenek a környék rendbentartásában. Fotó: Läufer László Gondozzuk az állatokat Akkor kezdődött az egész, mikor elmentünk az ősszel Ke­rékhegyre kirándulni. Játszás közepette István észrevett egy szemétkupacot. Elkezdte egy botra felszúmi a rengeteg szennyező szemetet. Ezt meg­látta Áttila, és odament hozzá.-Látom nem győzöd egye­dül, segíthetek?- Jó lenne! Nem is gondoltuk volna, hogy így kezdődik a vasasi is­kolai. osztályának környezet­védelmi akciója. Aztán osztály- főnöki órán eldöntöttük, hogy mindenki vállal egy környezet- védelmi feladatot. A lányok egyik csoportja osztályunkat tartja rendben. Anika, Zsófi, Tündi és Magdi az iskola körül figyelmeztetik a szemetelőket és rongálókat. Marci, Joci, Norbi és Gyuri plakátokat készítettek, ame­lyeken a természet és az álla­tok védelmére szólítottak fel mindenkit. Sajnos leszakították ezeket. A fiúk egy másik csoportja kukoricát, makkot, és geszte­nyét gyűjtött télre az éhező álla­toknak. Vannak, akik a Pakrerdő egy-egy részét „takarítják”. Zsolti és Pisti fabrikált egy őzetetőt. Mások a technikát ta­nító tanárbácsi és szüleik segít­ségével madáretetőket készítet­tek, amiket kivittünk az erdőbe. Az őzetetőt el is lopták, a tettest még nem találtuk meg. Minden csütörtöki testnevelés órán vi­szünk ki az állatoknak elemó­zsiát. Ti is gondozzátok az álla­tokat, ha kerül hozzátok árva madárka, etessétek, ápoljátok! Üzeni a Vasasi iskola 4. osztályának _ 31 tanulója Irtják a kutyákat Babarcon Egy polgármesteri rendelke­zés nyomán fegyveres mezőőr veszélyezteti a múlt hét óta Ba­barcon a faluban kószáló négy­lábúak életét. Az első akció után több gazda hiába kereste hűséges tár­sát, mert a rendelet végrehajtá­sára fölkért mezőőr anélkül, hogy meggyőződött volna arról, hogy kié az útjába kerülő állat, válogatás nélkül lelőtte az általa kóbornak vélt kutyákat. „A tet­tesek” (mert kísérői is voltak!) autóval járták a falu utcáit, és közvetlen közelről lőtték agyon az elcsatangolt, gyanútlan álla­tokat. A polgármester állítólag így akarja „rendre szoktatni” a gazdákat, hogy ne engedjék az utcára a kutyáikat. Az esetben az is fölháborító, hogy a lakosságot a kóbor és veszett kutyák kilövésére hozott rendeletről csak a havonta egy­szer jelentkező Falu-TV adásán keresztül értesítették. Elgondolkodtató az is, hogy a rendelet így érvényesíteni ép­pen a párzási időszakban kezd­ték. Nem kell kutyabarátnak, vagy állatvédőnek lenni ahhoz, hogy ne hagyjuk szó nélkül az esetet. Az áldozatok gazdái pe­dig mindent megtesznek azért, hogy törvényes úton bizonyít­sák az eljárás jogtalanságát, és elejét vegyék annak, hogy ha­sonló akcióra sor kerüljön bár­hol az országban. M. B. (Név és cím a szerkesztőségben) A televízióban, rádióban, napi sajtóban szinte minden naposak a hírek a különböző mezőgazdasági termékek vé­delmére kezdeményezett tün­tetésekről. Egyes kormányok kerek-perec kitiltják a kül­földi eredetű élelmiszereket, vagy olyan vám-, és minőségi korlátokat támasztanak, amikkel lehetetlenné teszik a külföldi áruk behozatalát. Franciaországban felgyújt­ják az idegen árut, élelmi­szert, tiltakozásul a „sógo­rok” „traktoroznak” a határ mentén, az EK államok, él­ükön a franciákkal nem ve­szik át a magyar libamájat. Szinte minden állam védi a saját termelőit, azok érdekeit, míg nálunk.. . Saláta-háború Ismerősöm panaszolja, hogy családi barátjuk évek óta szállított primőr zöldséget az egyik pécsi ABC-be. Igen ám, de ezt az ABC-t is a privatizálták és a régi-új fő­nök sajnálattal értesíti a régi kliensét, hogy az „új” ABC külföldi érdekeltségű, mind­addig nem vehet át árut a helybeli termelőktől, amíg külföldről behozhat. Vajon a többszáz kilómé­terről behozott saláta, retek, paradicsom vagy paprika ízle- tesebb, netán olcsóbb, mintha itthonról szereznék be? És mit tegyen a hazai „fóliás”? Bontsa le, mert nincs rá szük­ség? Meddig? A sertés és szarvasmarha állomány látványosan csök­kent az elmúlt évben. Ered­mény: húsimport olyan álla­mokból, akiket évtizedekig mi láttunk el hússal. Nincs hol tárolni a tengernyi bort? Kivágni a szőlőtőkéket - jött a ragyogó válasz. Pár év múlva már csak idegen-cím­kés borokat fogunk inni, ha meg tudjuk fizetni. A tej megfizethetetlen a nyugdíjasok és a létminimum szintjén élők számára. Ha odafigyelnének a helyi terme­lőkre, akiknek termékeiből mi is vásárolhatnánk, így ők is megélnének, meg talán mi is. A napokban röppent fel a hír, hogy a Centrum Áruház-lán­cot tíz magyar vállalkozó sze­retné megvásárolni. Drukko­lok nekik! Bandi András Pontatlan címzés Az Új Dunántúli Napló ja­nuár 11-i számában „Kellemet­len helyzetbe hozott a posta” címmel megjelent Berényi Ist­ván panasza alapján a szükséges vizsgálatot elvégeztem, és a kö­vetkezőket állapítottam meg. A december 10-én feladott utalványt a sellyei postahivatal késedelem nélkül kézbesítette az Általános Fogyasztási Szö­vetkezet központjának. Azért fizették ki az összeget oda, mert a címben csak „ÁFÉSZ” Bolt szerepelt, s mert ebből több is van Sellyén, nem tudták megál­lapítani, hogy melyik bolt ré­szére küldte a pénzt. Ez a tuda- kozvány beérkezésekor derült ki, hogy a pénz a 19. számú Kultúrcikk boltot illeti. Amennyiben ilyen címre küldi az összeget ezt a „kellemetlen” helyzetet elkerülhette volna. Áz ÁFÉSZ Központ hozzám írott levelében Berényi Istvántól is elnézést kér, hogy csak de­cember 29-én tudta eljuttatni a 700 Ft-ot a tulajdonképpeni rendeltetési helyére. Dr. Gazda Ferenc osztályvezető Pécsi Postaigazgatóság Hiánycikk a DELA MILK Miért nem kapható a tejcu­kormentes tej a DELA MILK? 1992 decemberében a Kon- zum és FEMA áruházban kap­ható volt, azóta hiánycikk. Gyermekeink tejcukorézéke- nyek, így ez a termék nagyon sok segítséget nyújtott az ellátá­sukban. Szeretnénk, ha újra kapható lenne. Tíz pécsi édesanya Várjuk a ping-pong asztalokat Évek óta elnézem a pécsi Kodolányi úti játszótéren spor­toló gyerekeket, sőt többedma- gammal gyakran játszom velük. 1992 őszén azonban két ping-pong asztalt elszállítottak a térről. Vajon miért és kinek az utasítására? Köztudott, hogy e nagy terü­letű játszótéren, főleg nyáron a vakációzó diákok igen intenzív sport élete zajlik (ennek csak örülni lehet), s ilyenkor még a négy asztal is kevésnek bizo­nyul. Szeretnénk remélni, hogy visszakapjuk mire kitavaszodik, sok fiatal örömére. Kis-Gadó Istvánná és még 47 aláírás 1. változat időszak % hónap % szorzat 1993. január-február 0 2 x 0 = 0 1993. március-auguszt. 10 6 x 10 =60 1993. szept.-december 14 4 x 14 = 56 Összesen: 12 hónap 116 Az 1993 évi nyugdíjemelés havonkénti %-os értéke: 116/12=9,67% 2. változat időszak % hónap % szorzat 1993. január-február 0 2 x 0 = 0 1993. máricus-auguszt. 9 6 x 9 = 54 1993. szept.-december 14 4 x 14 = 56 Összesen: 12 hónap = 110 A 2. változat szerinti érték: 110/12=9,17%

Next

/
Oldalképek
Tartalom