Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)
1993-02-20 / 50. szám
1993. február 20., szombat üj Dunántúlt napló 11 A tudományos-technikai forradalom és az általa vezérelt fejlődési pálya A tudományos-technikai főt radalom gyakran használt kifejezés. Az egyik felfogás szerint közvetlenül a második világháború után kezdődött és alapját képezte a nagy „békebeli” fellendülésnek. Ez a nézet azonban nem tud számot adni az 1970-es évek nagy töréséről, nem képes ezt a fontos korszak- határt megragadni, illetve konkretizálni, hogy mi következett ama hetvenes évek után. A másik felfogás szerint a tudományos-technikai forradalom éppen az 1970-es években kezdődött, és a nagy strukturális válság kényszerítette ki. A II. világháborútól az 1970-es évekig terjedő periódus pedig egyszerűen csak a háború utáni általános fellendülés eredménye. Ugrások a fejlődésben Van egy technokrata szemlélet, amely a nagy bázisinnovációk megjelenéséhez köti a nagy civilizációs ugrásokat, és ennek megfelelően az atomenergia, az űrkutatás, a számítógép indította el a legutóbbi ugrást, vagyis a tudományos-technikai forradalmat. Az első iparilag is használható atomerőművet a Szovjetunió helyezte üzembe Obnyinszkban 1953-ban, az első szputnyik 1957 október 4-én állt Föld körüli pályára, a számítógép elvét pedig Neumann János dolgozta ki a háború-alatt és után. Az ipari forradalom megindulását is sokan James Watt gőzgépszabadalmának 1769-es benyújtásától számítják, holott tudjuk, hogy sok előzménye volt. Az emberiség fejlődését sokan egy folyamatos, egyre gyorsuló jelenségként értelmezik, holott sokkal inkább hasonlítható hosszú stagnálások és rövid ideig tartó ugrások láncolataként, legfeljebb a stagnáló szakaszok hossza rövidül. A fejlődést valóban a bázisinnovációk indítják be, de. nem mindegy, hogy ezek hol, mikor, milyen társadalmi közegben keletkeznek. Héron már az ókorban ötletes gőzszerkezeteket készített, mégsem használták termelésre ezeket, hiszen olcsó volt a rabszolgamunka. A kínaiak évszázadokkal Európa előtt ismerték a puskaport, az iránytűt, a vitorlát, mégis európai Kolumbus fedezte föl Amerikát. Lényeges kérdés, hogy készen áll-e az adott társadalom’a bázisinnovációk fogadására. Az ipari forradalom idején James Watt gőzgépe nem any- nyira megindította, mint inkább megkoronázta és továbblendítette a már-már kifulladt, korábban beindult fejlődést. Bázisinnovációk Az ipari forradalom, amelynek alapinnovációja a gőzgép, lassan, kimerítette önnön tartalékait a XIX. század második felére. Már inkább egy térbeli tovaterjedés, semmint belső fejlődés jellemezte ezt a fejlődési pályát, miután minden olyan tevékenységet meghódított, amit egyáltalán meghódíthatott. Gőzgépek gőzhajó, gőzmozdony, a rövid életű gőzautó, stb. Az újabb ugrás már a XIX-XX. század fordulóján, egy komplex technikai-technológiai forradalomhoz kötődik. Elektromosság, a vegyipar kezdetei, a műanyagok megjelenése, telefon, tengeralatti kábelek, rádiózás, kép- és hangrögzínyezte a „szociális piacgazdaság” kiépítésével: és egyben ugyanerre a fejlődési pályára épült az úgynevezett „szocializmus” időleges megszilárdulása, átmeneti sikereinek időszaka. Gondoljunk a szovjet űrkutatásra például az 1960-as években! Húzóágazatként hazánkban is megjelent az autógyártás tés, film, és nem utolsó sorban a belsőégésű motor. Valójában a II. világháború után még három évtizedig azt látjuk, hogy ennek a század elején kezdődött komplex forradalomnak a térbeli kiterjedése és technikai be- tetőződése megy végbe, egyszerűen azért, mert ennek a bázisinnovációira alapozódik. A két világháború egyrészt megakasztja ezt az ugrást, a technika, az infrastruktúra közvetlen pusztításával, másrészt az erőforrásoknak a polgári termelésből való elvonásával, ugyanakkor a II. világború utáni általános fellendülés kedvező helyzetet teremt a komp- lex-technikai-technológiai forradalom betetőzéséhez. Időközben valóban megjelennek olyan új bázisinnovációk, amelyek már a következő nagy ugrást készítik elő, azonban például a számítógép csak a mikroelektronika, a chip megjelenésével válik igazi fejlődést meghatározó eszközzé, és ez már az 1970-es évek története. Valójában az 1970-es évek nagy strukturális megrázkódtatása éppen a század elején kezdődött komplex technikai-technológiai forradalom lezárulását jelezte. E forradalom eredménye volt a perifériák bevonása a világ- gazdaságba, a közelekedés gyors fejlődése, s mindez elhozta a II. világháború után az olcsó nyersanyag és energia ■korszakát, amely egyben a pazarlás, a környezetszennyezés kora is. A TTF kezdete A komplex technikai-technológiai forradalomra és ezzel összefüggésben az olcsó nyersanyagra és energiára alapozott pazarló tömegtermelés az 1973-as olajválság kirobbanásával kifulladt. Erre a fejlődési pályára alapozódott a paternalista, „beavatkozó” állam eszménye, amely a szociáldemokrácia látványos sikereit eredméAlapvetően megváltozik a helyzet 1973 után. A paternalista állam túl költséges luxussá válik, a nyersanyag- és energia- igényes termelési struktúra pedig versenyképtelenné. Nyugaton mindez a szociáldemokrácia bukásához, és az olcsó állam (kevesebb adó!) jelszavával operáló „konzervatív” áramlatok győzelméhez vezet, valamint a nagy világgazdasági korszakváltáshoz, amelynek lényege a konzervatív nyersanyag- és energiaigényes tevékenységek karcsúsodása, visz- szaszorulása, és ezzel párhuzamosan a „szürkeállomány igényes”, vagyis tudás- és kreativitásigényes ágazatok felendü- lése. A „szocialista” régióban a merev politikai strukúra nem tette lehetővé a politikai váltást, így itt nem mehetett végbe a gazdasági korszakváltás sem. Tovább folyt az erőlködés az elavult energia- és nyersauya- faló szerkezet dinamizálására, ami törvényszerűen vezetett az erőforrások kimerüléséhez és az összeomláshoz. A fejlett nyugati régióban viszont a tudomány, az információ vált a legfontosabb termelőerővé, a gyárkéményes ipart felváltotta a fehérköpenyes ipar, a legfontosabb gazdasági ág az infrastruktúra, a szolgáltatások területe lett. Es Magyarország? Magyarország, amely pedig magát szellemi nagyhatalomnak tartja, kimaradt a korszak- váltásból, vagyis a tudományos technikai forradalomból. Ezen a tényen a rendszerváltás sem változtatott, nem kezdődött meg a gazdaság új fejlődési pályára való átállítása. A termelés csökkenése az iparban ugyan nagyobb mértékű, mint az 1929-33-as nagy világválság idején volt, azonban ez egy spontán folyamat, nem jelenti azt, hogy a konzervatív nyersanyag- és energiaigényes ágazatok, valamint az ezeket kiszolKétszázéves kéziratok a Goethe Házban A XVIII. századból származó kéziratokra bukkantak a weimari Goethe Ház kertjében tatarozási munkálatok közben. A kéziratok azonban nem Johann Wolfgang Goethétől, hanem a ház egy korábbi tulajdonosától származnak - közölte a Weimari Klasszikusok Alapítvány. Valószínű, hogy a kéziratok Gotthelf Friedrich Helmershausen weimari polgármester tulajdonát képezték. A leletre a kert egyik kőpavilonjának tetőzetét javító tetőfedők bukkantak. Kézzel írott feljegyzésekről és nyomtatványokról van szó az 1755 és 1781 közötti évekből. A nyomtatványok közt könyvek és patikai árujegyzékek találhatók, továbbá egy sütemény receptje, egy adóslevél két véka gabonáról, egy tajtékpipa es egy gyógyszeres üvegcse. Goethe 1817-ben vásárolta meg a pavilont és természettudományi gyűjteményének legnagyobb részét ott helyezte el. Ma megtekinthető a költő által készíttetett 18 szekrényben tárolt, 18.000 darabból - ásványokból, kövekből, csontvázakból - álló hatalmas gyűjtemény. gáló kitermelőipar épülne kizárólag le. Ellenkezőleg. Bizonyos mechanizmusok még mindig gátolják ennek a szférának a kellő ütemű és mértékű leépülését (nézzük csak a borsodi iparvidék elhúzódó agóniáját, vagy a Dunaújvárosnak most dobott hétmilliárd forintos állami mentőövet!), a másik oldalon pedig nem folyik kellő ütemben a csúcs- és húzóágazatok kiépülése. Pontosabban csúcságazatot egyáltalán nem látunk; és bár külföldi tőkével megjelent már húzóágazatként például az autógyártás, azonban egyelőre inkább elszigetelt enklávéként a magyar gazdaság testében, semmint igazi fejlődést indukáló tényezőként. Sajnos közben az agrártermelés, mint fontos teherviselő (és nem húzó!) ágazat leépül, és félő, hogy hamarosan elveszíti teherviselő képességét. Magyarország alapproblémája ma nem a gazdasági növekedés, hanem a struktúraváltás! Ezért nem az a fő kérdés, hogy megindul-e idén, vagy jövőre a termelés növekedése, hanem az, hogy az ezredfordulóig végre tudjuk-e hajtani a gazdasági korszakváltást, azaz a nagy szerkezetváltást. A mai tendenciákat figyelembe véve félő, hogy lesz ugyan bizonyos részleges modernizáció, de nem lesz általános áttörés, azaz felemás módon, a régi koloncokat továbbcipelve megy végbe a struktúra átalakítása, és ezért továbbra is Európa szegényházához fogunk tartozni a XXI. század elején. Hacsak nem változnak meg a mostani tendenciák. Gazdag László Magyarul magyarán Pécsett vagy Pécsen? B. L„ lapunk buzgó olvasója, miután telefonon dicsérettel nyugtázta az újság nyelvművelő vállalkozását: föltette a címben megfogalmazott kérdést, hozzáfűzve egy hatvanon felüli életkorú ember személyes véleményét, amely szerint ő úgy tanulta, hogy az első a helyes. Egyúttal finoman elmarasztalta az Új Dunántúli Naplót, mivel benne egyre sűrűbben a második alakkal találkozik. Azt hiszem, tovább borzoltam kedélyét a kérdésére adott válaszommal, amely szerint mindkettő helyes. Úgy érzem, ezzel okot adtam arra, hogy opportunistaként könyveljenek Vállalva a következményeket, hadd emlékeztessem olvasóinkat arra, hogy a földrajzi nevek helyhatározóragos alakjairól már szóltam néhány hónappal ezelőtt, amikor a Muraszombaton alakot helytelenítve egyértelműen a Muraszombatban alak helyességéért szálltam síkra. Általános szabály hiányában azt is megjegyeztem, hogy „A raghasználat bonyolt, egyértelmű szabálya alig foglalható.” A részszabályok alkalmazására nézve a földrajzi név véghangzója, illetőleg az összetétel utótagja a mérvadó. De lássuk közelebbről városunk hol? kérdésre felelő alakját! A Nyelvművelő Kézikönyv szerint (676. oldal) „Néhány város- és község név hol? kérdésre hagyományosan -t, -tt viszonyraggal is (!) használható (A !-et én tettem ki), főképp a választékos, iro- dalmias fogalmazásban: Győrött, Pécsett, Vácott.” - Némely -vár utótagú helynevünkre is jellemző a -tí-vel alkotott alak: Székesfehérvárott, a -t pedig az erdélyi nyelv- használatra: Kolozsvárt, Vásárhelyt. Hogy milyen mértékben igaz az idézett megállapítás, könnyen igazolhatnánk egy nyelvszociológiái kísérlettel. Itt helyben, illetőleg a város környékén minél több embernek tehetnénk föl a kérdést, ő hogy mondja: Pécsett vagy Pécsen? Bizonyos vagyok benne, hoy a nyilatkozatok többsége az utóbbi alak gyakoriságát igazolná. B. L.-nek csak annyit mondtam - a telefondíjak emelkedésére való tekintettel - hogy a nyelvhasználatnak, a nyelvi helyességnek nincsenek örök érvényű, változatlan szabályai. Ugyanis a nyelv változásával használatának szabályai is vál- toz(hat)nak. Valamikor a hova? kérdésre ilyen alakok járták: Győré, Szegedé. Ennek nyomát őrzi a még ma is hallható Szögedébe alak. De nem is kell a messzi múltba menni. Magam is elbizonytalanodom, ha például a Vajszló, Szenna vagy Hencse helynevünk hol? kérdésre felelő alakját kell használnom. Ilyenkor a helyi nyelvszokás igazíthat útba bennünket. Ne tessék csodálkozni, ha az is megoszlik. A nyelv már csak ilyen! Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés március 1-jén (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON, 7601 Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A február 6-i lapban közölt rejtvény megfejtése: A férjem ragaszkodik hozzá, hogy mindennap sétáljunk egy órát. Utalványt nyertek a következők: Káldi Lajosné, Pécs, Nagy I. u. 66., ifj. Kovács István, Pécs, Bokor utca 79. sz., Nagy Tibor, Szilágy, Templom utca 21., Schelhammer Tiborné, Sásd, Hársfa utca 6., Veres Gyuláné, Pécs, Eszék utca 9. Az utalványokat postán küldjük el.
