Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)
1993-02-18 / 48. szám
8 aj Dunántúli napiö 1993. február 18., csütörtök Közgyűlés az Ifjúsági Házban A Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete ma, február 18-án délután 2 órakor, az Ifjúsági Házban tartja a közgyűlését. A napirendi pontok között szerepel az elmúlt évben végzett munkáról szóló beszámoló és a vezetőség megválasztása. Ismertetik, hogy hol tart a szociális bizottság abban a felmérésben amelyet az önkormányzattal egyetértésben kezdtek és amelynek célja, hogy pontos képet kapjanak a nyugdíjasok életkörülményeiről. Elmarad a jogi tanácsadás A Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete hétfőtől péntekig délelőtt 10-től 12 óráig minden nap ügyeletet tart Pécsett, az Apáca u. 15.sz. alatti irodájukban. Ugyanitt minden héten csütörtökön 2 órától jogi tanácsadást tart dr. Mészáros Nyerges Benjámin. Kivétel a mai nap. A tanácsadás a közgyűlés miatt elmarad. Autóbuszon Felnőtt tanuló ült az első I ülésen, szétvetett lábai között iskolástáskával. Egy nénike topogott előtte hajlottan, egyik kezében bottal, a másik kezével görcsösen az ülés támlájába kapaszkodva. Egy idő múlva nagyot zökkent a robogó busz egy kátyúban.- Beteg vagy, fiacskám? - szakadt a néniből a szó csendesen, együttérzőn.- Nem! Nem vagyok beteg. — Nézd az én nyomorult lábaimat. 20 éve társam már ■ ez a mankó. Mivel 86 vagyok, talán nem sokáig. - És lassan megtörtént a „csoda”, a helycsere, mert megállt az autóbusz. Az iskolába sietők leugráltak róla.- * Valamikor régen, a járművek ablakára felragasztott rajzos táblácskák szóltak az utasokhoz: „Adjuk át az ülőhelyeket az időseknek, a kisgyerekes anyáknak, terheseknek!” „Köhögjenek, tüsszentsenek zsebkendőbe!-’ Ma már nem kötelező, - mert nincs kiírva. A „kapaszkodjunk”-ot sem látom sehol. Egy-egy hirtelen fékezésnél, ha egymáshoz csapódunk, .egyszerűbb a vezetőt szidni, mint megmarkolni a fogódzót. A járdáról figyelmetlenül lépőre is vigyázni kell valakinek, a hirtelen fékező autókra is. A jó vezető türel-' mes, figyelmes. És rövid életű. Szilágyi Jánosné ............ A kötéltáncos bátorsága Ismerik az anekdotát, amelyet kedvesemlékű Kellér Dezsőhöz köt a nosztalgikus emlékezés? Kellér élete derekán túl fűnek-fának panaszkodott, hogy lassan ráköszönt az öregkor s akkor tőle az élet könyörtelenül meg fogja vonni az eddig bőkezűen osztogatott javakat. Barátja azonban vigasztalni próbálta Dezső bátyánkat és imigyen szólt: „Ne keseredj el, hiszen az öregkornak is megvan a maga szépsége!” Mire Kellér így replikázott: „Kérlek, mondj akárcsak egyet is!” Nos, kihívó bátorsággal most megidézem Kellér Dezső szellemét és neki szánom itt közzétett gondolataimat. Utólagos vigaszképpen persze tamáskodását illetően. Igenis az öregkornak - legalábbis mostanság - egyre több öröme, rejtett ajándéka, váratlan meglepetése van. A computer-kor ránk köszöntével belül elszégyelltük magunkat, hogy míg unokáink játszi könnyedséggel kezelik a legrafináltabb technikai eszközöket, mi a távirányítós tv-vel is alig birkózunk meg. Ez az idő elmúlóban. Most az élet szoktat, kényszerít rá, hogy agysejtjeinket az eligazodás, a felismerés szolgálatába állítsuk. Már tudunk (vagy még tudunk?) kapásból fejben összeadni, a kivonással sincs különösebb gondunk, követni tudjuk a számok bűvös játékait, melyek elsősorban az élelmiszeráruházakban kitett cédulákon incselkednek velünk. Ismerjük hát az alapvető matematika mindennapokban használatos elemeit. Igaz, az átlagszámításnál már megakad a tudományunk. Akár nyugdíj-* emelésről, akár életszínvonalbeli átlagról esik szó. Nem tudjuk ugyanis, hogy a különféle hivatalok és hivatalos megnyi- latkozók, közölt és utólagos kiderült számadatok voltaképpen mennyire igazak, s mennyire érintenek bennünket. Az ígéretek és nyilvánosságra hozott mértékek szerint-e vagy annál súlyosabban. Itt csak a tapasztalat segít az eligazodásban. Hogy tudniillik mindig a kedvezőtlenebb adat a mérvadó. Gyermekkorunkban még a falusi vándor cirkuszok artistáit is csodálattal szemléltük, holott ma már egy még gyermekszámba is alig vehető tornász különb talajgyakorlatot mutat be. A salto mortale, a halálugrás idegek borzoló látványa nemcsak élvezetes, de irigylést keltő is volt. Elfakult újságok már megjelenésükkor is halvány fotói igazolják, hogy voltak, akik a new-york-i felhőkarcolók között kifeszített kötélen kísértették istenüket és oly játszi köny- nyedséggel sétálgattak a kötélen, mint mi tesszük koranyári estének a sétatéri gesztenyefák árnyas lombjai alatt. Mert á világ dolgaiban való eligazodás és a bátorság közé sokszor teszünk egyenlőségjelet. Részint, mert a történelem s vele együtt- sorsunk erősen megkérdőjelezte ezt az egyenlőséget, részint mert a más rétje mindig zöldebb áligazsága nem engedett valóságos belpillantást „abba a világba”, amely ezt a bátorságot kitermelte és alkalmazni tudta, az egyenlőségbe plántált hitünk is szertefoszlott. Most kitárultak a kapuk s holmiféle kötéltáncos bravúrokkal már nem lehet lenyűgözni bennünket. Mert most már mi is tudunk, mert kényszerülünk, kötéltáncolni. Igaz, a kötél, melyen tétován topogunk, reszketve vigyázva arra, hogy egyensúlyunkat ne veszítsük, ne felhőkarcolók, de a napi gondok tornyai között van kifeszítve. ígéretek, hasznosnak és sikeresnek deklarált tétovaság, nehezen érthető és emészthető szenvedés lyek, hol magasra csapó lánggal égő hazafiság, hol könyörtelen kegyetlenség hírei és tényei között téblábolunk. És mindeközben büszkék vagyunk és lehetünk. Ezt a világot mi sohasem tanultuk. Reméltük ugyan és akartuk is. De mintha a nehezen és egyre nehezebben elviselhető meglepetései és kiszámíthatatlansága még abbéli szándékunkat és kétségessé teszi. Szóval, kedves Dezső Bátyám, látod, van az öregkornak is öröme szép számmal. A túlélésé! Lám, nemcsak a marokszámra szedett Cavinton ébren tartása, de a gondok útvesztőiben eligazodni kényszerülő tájékozódás célba találó öröme is osztályrészünk. A kesztyűt, melyet a kor dobott elénk, felvettük. Néha ugyan lopva körültekintünk, hol is tehetnénk le, veszíthetnénk el, de győz bennünk az életerő, előre löködnek, taszítanak újjászülető remények és miközben a kötéltáncos halált megvető bátorságával egyensúlyozunk a nehezen kiismerhető célpontok felé és között, gyermekdeden kerekre nyitott szemmel csodálkozunk a világra. És önmagunkra, akik mindezt produkálni, elviselni és átélni vagyunk képesek. Soha ki nem irtható reményekkel a szívünkben. Mert Neked, Dezső Bátyám, tudnod kell, hogy .forduljon bármerre Fortuna' istenasszony szekerének rúdja, barátod és kortársad Heltai Jenő-János szólásmondássá emelkedett szavainak csak van valami igazsága: „Az élet szép! Tenéked magyarázzam?” Bokrétás András A 84 éves tenorista még énekel... Szabó Miklós: mindent szabad, csak unatkozni nem!. Januári árakon számítva Hatszáztizenhét forinttal több kell a létminimumhoz A régi idők operájának, dalestjeinek egyik legnépszerűbb alakja kétségtelenül Szabó Miklós volt. A fényes hangú, pompás technikájú tenorista -mellesleg Liszt-díjas, érdemes művész- hivatalosan csaknem negyed százada elköszönt a világot jelentő deszkáktól. Valójában azonban máig nem vonult vissza: 84 évesen is rendszeres vendégművésze jótékonysági esteknek, nyugdíjas összejöveteleknek - s hangjára figyelve sokan úgy vélik: mégiscsak .nyomtalanul múlnak az évek...- Rengeteg a dolgom, öreg fejjel is alig van szbad időm- panaszkodik (vagy dicsekszik) a veterán művész. Tanítok, föllépésre készülök, komponálok, lazításként pedig verset írok vagy éppen dalszöveget fordítok. Amióta az eszemet tudom, sokat és sokfélét dolgozom. Évtizedeken át énekeltem az operairodalom legszebb darabjait, de mindig találtam időt zeneszerzésre, szövegírásra, fordításra, egyszóval afféle alkotói kirándulásokra. Lehet, ha csak „egy műfajú” művészember lettem volna, most nem tudnék mihez kezdeni a nyugdíjas életforma kínálta szabadidő többlettel; így azonban pillanatnyilag sem fenyeget a fárasztó tétlenség veszélye. Életritmusom, napi foglalatosságaim menetrendje hosszú évtizedek alatt szinte alig változott. Szegény feleségem halála óta egyedül élek, s ez is rákény- szerít arra, hogy ne hagyatkozzam másokra. Nem vagyok - nem is voltam - korán kelő típus, viszont naponkénti munka-adagommal rendszerint a késő éjszakai órákban végzek. Ami az étkezést illeti: nem tartozom az ínyencek közé. Előfizetéses koszton vagyok, mert főzni nem tudok. Ha az epém rendetlenkedik, akkor persze rákényszerülök az önellátásra; burgonyapüré porból, tejjel, margarinnal, különféle ételízesítőkkel; egész változatos egytál ételeket kotyvasztok magamnak. Sosem voltam nagyétkű, jószerével ma is ugyanakkorra adagokkal élek, mint megboldogult úrfikoromban. A testi-szellemi frissesség konzerválására nincs külön bejáratú csodaszerem, vagy receptem. Illetve - ahogy talán az előzőekből kiderült, mégis van: az értelmes, örömet adó munka. Mindenekelőtt, majdnem azt mondanám: mindenek helyett ezt ajánlhatom mindazoknak, akik sok évtized terhével a vállukon is fiatal öregek akarnak lenni. Vannak, akik az öregedés árnyai ellen valamiféle szerzetesi életmóddal hadakoznak, - s lehet, hogy igazuk van. Szerintem azonban a hajlott korúak első számú közellenségei unalom. Ha ezt száműzni tudjuk, nem kell egyhamar megadni magunkat az éveknek. Aki nem hiszi, jöjjön el egy föllépésemre, győződjön meg róla:a 84 éves tenorista még mindig énekel... Szabó Margit Az Újpesti Családsegítő központ ismét nyilvánosságra hozta a legújabb létminimum-számításának eredményeit. A januári elsejei árakon számoltak, mivel az 1993-as év is, áremelésekkel kezdődött. Eszerint 1993-ban 5,5 százalékkal, személyenként 617 forinttal nőnek a minimális megélhetési költségek az év elején. A korábbi években az áremelkedések az állami támogatások megszüntetésének voltak tulajdoníthatók. Az idén túlnyomó- részt a kétkulcsos áfa bevezeLevél Seattle-ből A pécsi Apáca utcai Idősek Klubja kedves levelet kapott a napokban Clyde Fishertóí, a Seattle-i Lifetime Learning Center (életkor oktatási központ) igazgatójától, aki a központ idős hallgatói nevében örömmel köszönte meg a pécsi meghívást, és arról számolt be, hogy keresik a lehetőséget a látogatásra. A meghívás előzménye, hogy a pécsi klub Carmen E. Karády révén vette fel a kapcsolatot az amerikai idősekkel, és a találkozás reményében több, mint húszán el is kezdték az angol nyelvtanulást. Kakas Lászlóné, az intézmény vezetője és munkatársai igyekeznek lépést tartani az idősekkel, mert a nyugdíjas korú diákok nagyon szorgalmasak. tése révén, a költségvetés pozícióit javítandó került sor rájuk. A 617 forintos létminimum-növekedésének hatvan százaléka (375 Ft) a kétkulcsos áfa bevezetésének vonzata. A minimális megélhetési költségeknek további növekedése a termelők és a forgalmazók áremeléseinek „köszönhető”. Mindezek alapján ez év január 1-jén egy egyedülálló nyugdíjas nő létminimuma 14 855 forint, egy nyugdíjas férfié 14 642, egy nyugdíjas házaspáré pedig 23 429 forint. Elismerés a baranyaiaknak A napokban zárta kapuit a nyugdíjas klubok és az Idősek „Életet az Éveknek Országos Szövetsége által szervezett kézimunka kiállítás, amelynek Budapesten a Láng-Gépgyár Művelődési Központja adott helyet. Az országos kiállítást megelőzően a megyei klubszövetségekben mutatkoztak be az alkotók. A baranyaiak munkáiból végül 21 alkotó 85 darabját tartották méltónak az országos bemutatóra. Budapesten 12 díjat osztottak ki.Bukovszky Ferencné (pécsi Vasutas Nyugdíjasklub tagja) emléklapot, oklevelet és tárgy- jutalmat kapott. Rábai Lászlót a keresztszemes munkáiért részesült elismerésben. B. F. A rendszerváltást megelőző esztendőben - 1989-ben - hozzávetőlegesen 600 000 tsz-nyugdíjas élt Magyarországon, ugyanakkor Baranyában 15 290 ilyen emberről szólt a statisztika. Ezek a számok feltehetően nem sokat változhattak azóta, hiszen az „•elmentek” helyére újak jöttek. Az említett esztendőben szerény -4200 forint körüli- nyugdíjat folyósított számuk«! a Társadalombiztosítás, azóta az emelések és a tavalyi korrekció javított a tsZ-nyugdíjasok. szemlátomást nem rózsás helyzetén. A nyugdíj összege azért volt alacsony, mert az állam a tsz-ekre bízta a „kiegészítést”. Ezt foglalta össze dr. Szilágyi Károlyné, a Baranya Megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetségének a nyugdíjasok ügyeivel is foglalkozó főmunkatársa:-Mindenekelőtt a saját tulajdonú földterület ingyenes A tsz-nyugdíjasok eleve rosszabb helyzetben voltak Szakadéknyi a különbség megművelését kell említeni, aztán a háztáji juttatást, ami terményekben volt értendő, az értéke pedig legutóbb 25 000 forint körül volt. Ez tette lehetővé, hogy az idős falusiak állattartással foglalkozzanak, ami jelentős jövedelem kiegészítő tevékenység volt. A tsz-ek esetenként szociális segélyt juttattak a rászorulóknak, továbbá kedvezményes, vagy ingyenes étkeztetésben részesítették a nyugdíjasokat. Igen sok helyen kedvezményes üdülést biztosítónak a nyugdíjasoknak, évente egyszer ingyenes kirándulást szerveztek, hagyományosság vált a tsz-ekben az öregeknapi cspládi ünnepség, s a legtöbb tsz-ben még karácsonyi ajándékkal is kedveskedtek az időseknek. Helyenként úgynevezett tagi pótlékot is fizettek.- Mindez együtt jelentékeny segítség lehetett a termelőszövetkezetek nyugdíjasainak...- És mindez a tavalyi törvények következtében megszűnt. A földet ma már pénzért művelhetik tsz-eki gazdasági érdekeik nem tűrik a jótékonykodást, és megszűnt a többi, például a háztáji juttatás, ami az állattartást telte kérdésessé. Nincs kedvezményes étkeztetés, üdültetés, kirándulás ...- A felsorolásból kimaradt a szociális segély.-Az viszont most az önkormányzatok feladata. Csak azt nem tudni, hogy lesz-e erre elegendő pénz, tekintve, hogy idén lecsökkent a személyi jövedelemadóból az önkormányzatoknál maradó hányad. S azt sem tudni még, mit fog megoldani a most elfogadott szociális törvény.- De azért jött is valami...- Természetesen a nyugdíjasok is megkapták a szolgálati idő és a bevitt vagyon arányában az üzletrészüket, aminek a birtokában is csak kevesen váltak ki. Főleg olyanók, akiknek a földjére egy-egy zajosan alakult társaságnak szüksége volt. Az átalakult szövetkezetben hagyott üzletrész után, ha eredmény lesz, osztalékra lehet számítani, a bent maradt földet a szövetkezet, persze pénzért, megműveli. Énnyi maradt a kapcsolat.- S a felszámolt szövetkezetekben?- Ott az üzletrész elveszítette az értékét. Csődeljárásban a ki* váláshoz a hitelezők hozzájárulása szükséges, a felszámolásnál minden közpréda lett, a tagi érdekék eltűntek.- Mi van az újjáalakulóknál?- A vagyon tíz százalékát szolidaritási alapra kell elkülöníteni, ennek a leendő hozadéká- ból számíthatnak majd támogatásra a nyugdíjasok, de amíg hozadék lesz, addig évek telnek ■el.- Úgy tűpik a rendszerváltás igazi kárvallottjai a tsz-nyugdíjasok . ..- És ők éleve rosszabb helyzetben voltak városi társaiknál. A városi és falusi nyugdíjasok között szakadéknyi a különbség. Többségükben magukra maradt emberekről van szó, az életük munkája a gyerekekkel együtt a városba került. Különösen az Ormánságban és a Hegyháton látom rossznak a helyzetet. Hársfai István
