Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-17 / 47. szám

10 üj Dunántúlt napló 1993. február 17., szerda Vastag hajszál a levesben Német mezőgazdasági szakértő is segít az átalakításában A minőségi termelés lesz az elsődleges 17% A kétkulcsos ÁFA belé­pése nyomán az év első hetei jónéhány kellemetlen megle­petéssel szolgáltak. Az élel­miszerek, a gyógyszerek, egyéb fogyasztási cikkek és szolgáltatások árának januári emelkedését februárban kö­vette a kenyér és a pékáruk, a postai szolgáltatások drágu­lása. S akárhogy szorzunk, osztunk, mindez nagyobb ki­adási többletet jelent a csa­ládi költségvetések számára, mint amennyit a 6 százalékos ÁFA indokolna. Ráadásul a közeljövő sem sok jóval biz­tat - elég, ha csak a gáz és a háztartási enrgia vagy a fővá­rosban a tömegközlekedés árának várható emelésére gondolunk. S levegőben lóg a lakbérek régóta esedékes „rendezése” is . . . Sokakban merül fel a kér­dés, hogy az erre az évre - az ÁFA kihatásaival együtt- ter­vezett 14-17 százalékos inflá­ció tartható lesz-e? Sáska Sándor közgazdász, az MSZOSZ gazdasági szakérője szerint egyelőre megalapozot­tan nem állítható, hogy az idei inflációs ráta meg fogja ha­ladni a tervezettet. A jelenlegi összkép alapján inkább az prognosztizálható, hogy „csak” a jelzett felső - azaz 17 százalékos - határt fogja el­érni. A számítások azt mutatják, hogy a múlt évi árnövekedé­sek áthúzódó hatása 1,5 száza­lékkal magasabb, mint amivel eredetileg kalkuláltak. A kor­mányzati hatósági körbe és a helyhatósági önkormányzati körbe tartozó áremelések zöme (pl. a víz- és csatornadí­jak) januárban nagyrészt lezaj­lott. A múlt évi augusztus-de­cember közötti nagy áremelé­sek után újabb jelentős árnö­vekedés következett be. Nem egyszerűen a 6 százalékos AFA hatására növekedett te­hát az alapvető élelmiszerek árszínvonala - hanem az emlí­tett egyéb tényezők nyomán is. A lakosság megélhetési költségeit azonban olyan - az árindexben számításba nem vett - tények is növelik, mint például a biztosítási díjak, a különféle illetékek jelentős emelése vagy az oktatás, az egészségügy terén bizonyos szolgáltatások térítésessé té­tele - mondja a közgazdász. Véleménye szerint az évele­jei „árzuhatag” a későbbiek­ben elcsöndesül, s így nem el­sősorban az inflációs határ be­tartása a fő gond, hanem a 17 százalékos drágulásnak az el­viselése. Ez ugyanis legalább 1 500 forint értékű lakossági fogyasztásra vetítődik, más szóval: 1 százalékos fogyasz­tói árszint növekedés 15 milli­árd forintot jelent. Ha ezt be­szorozzuk 17-tel, az ered­mény: 225 milliárdos többlet vagyis ennyivel nőnek a la­kosság idei terhei. E terhek mintegy 80 százaléka az év elején már belépett. Sajnos, nem ilyen „fürgék” a nyugdíjak és a bérek - foly­tatja Sáska Sándor. Ez is, az is hosszú évek óta az áremelések mögött kullog. A gazdálkodó szervezetek nehezen szánják rá magukat a bérfejlesztésre, vonakodva ülnek le a bértár­gyalásokra. A nyugdíjakkal kapcsolatos számítási és egyéb viták szintén a lassú követési tempót érzékeltetik. A családi kiadások alakulá­sára vonatkozó számítások egyébként azt mutatják, hogy éves szinten az egy főre jutó többlet-kiadás mintegy 24 700 forint, havi átlagban pedig személyenként 2056 forint. Természetesen család és csa­lád között különbség van - a relatív terhelés az alacsony jövedelműek esetében nő na­gyobb mértékben. Újvári Gizella Tavaly májusban a parlament elfogadta a közalkalmazottak jogállását szabályozó új tör­vényt. Időszerűségét, szándé­kának tisztességét nem vitatták. Nem is vitathatták, hiszen töb­bek közt a pedagógusokat is ide sorolva, számukra az elsők közt igyekezett nagyobb anyagi biz­tonságot nyújtani. A pedagó­gusbéreket magasabb szinten minimalizálta, rendelkezett a ti­zenharmadik fizetésről és más kedvezményeket is deklarált. Csakhogy az íncsiklandó il­latú levesbe már a múlt év vé­gén hajszál került. Először is á végrehajtáshoz - függetlenül az önkormányzatok egyetértésétől, , jó” vagy „rossz” szándékától - általában hiányzott a pénz. Jól példázta ezt az a közelmúltbéli eszmecsere is, amelyen a me­gyei középiskolák, szakiskolák igazgatói - döntően pécsiek - találkoztak, hogy a nyakukba szakadt áldást, a közoktatásban dolgozók új bérbesorolásának végrehajtási utasítását megbe­széljék. Beszámoltak arról, hogy az iskolavezetők egy része a pa­ragrafusok iránti „elkötelezett­ségből” szívesen ugrott fejest az ismeretlenbe, hiszen azt a peda­góguskollégái, intézménye ér­dekében tette; „biztos, ami biz- tos”-alapon mindenkit, akit csak lehetett, a lehetséges leg­magasabb kategóriába sorolt -• D-ből E-be, E-ből F-be - hogy majd ennek megfelelő fizetés rendelődjék hozzá. Jóhisze­műen vagy éppen rátartian úgy gondolkodtak; a paragrafus az paragrafus, a végrehajtásához szükséges pénzt ki lehet köve­telni azután is. Csak így zök­kenhetnek a helyükre a dolgok. A megyei önkormányzat képvi­selői erre csak azt válaszolhat­ták, hogy az 1994-es „költség- vetési” esztendőben fog „rob- bani a bomba”, a törvény ugyanis olyan lehetetlen hely­zetbe hozta az önkormányzato­kat, hogy a fizetésképtelensé­güket jóelőre bejelenthetik, a beosztottjaikkal szemben gá­láns iskolavezetők pedig járhat­nak majd ezután gyalog - azaz eladhatják először csak az autó­jukat (ha van), aztán a tetőt is fejük fölül, ha ki akarják fizetni kollégáikat az előírtak szerint. De ha a pénzügyi akadályok mintegy varázsütésre el is há­rulnának, és lenne elegendő fe­dezet a paragrafusok betű sze­rinti követésére - a konfliktusok akkor sem simulnának el! Az új rendelkezés bérbesoro­lásra vonatkozó végrehajtási utasítása - ahogyan Póla József, a Nagy Lajos Gimnázium igaz­gatója fogalmazott - ahelyett, hogya minőségi munkát, a több­irányú felkészültséget emelné ki a bérekben is - dekvalifikáló ha­tású. Magyarán leminősíti az ér­tékeket, a teljesítményt, ahe­lyett, hogy a bérekben is kifeje­zésre juttaná. Lassan két év telt el azóta, hogy az Aranykereszt meg­kezdte működését. Ma már négy helyen ápolják, gondozzák a rászorulókat. Tevékenységük­ről, munkájukról Németh Sán­dort, az otthon egyik alapítóját- kérdeztem.- Mi indokolta, hogy létre­hozzák ezt a szervezetet, és mi­lyen munkát végeznek a négy te­rületen ?- Úgy tudom, csupán a fővá­rosban közel 8 ezer olyan idős ember él, aki ápolásra szorul, s jelenleg is aktív kórházi ágyon feksznek. Ezeket az ágyakat szeretnénk kiváltani úgy, hogy ellátjuk az ápolási, gondozási teendőket. Jelenleg mintegy 180 előjegyzésünk van, leendő ápoltjaink kórházakban várják, hogy idekerülhessenek. Ezek az emberek gyakorlatilag semmi­lyen kórházi ellátást, gyógyítást nem igényelnek. Csupán arról Például a gyakorlati évek számától és a beosztástól füg­getlenül a legmagasabb fizetési kategória illeti, meg mindazo­kat, akik másoddiplomát szerez­tek. Nem nehéz belátni, hogy ez milyen cifra, néha a végletekig képtelen helyzeteket teremthet. Abban semmi kivetni való nincs, ha valaki továbbképzi magát: - sokan szereznek a fő­iskolai diplomát követően va­lamelyik vagy mindkét szak­jukból egyetemi végzettséget is, s jó ha ezt anyagilag is elisme­rik. Az igazgató az esetek egy jórészében mégis tanácstalan marad, hiszen a katedránál to­vábbra is csak közepesen telje­sítő kollégájának bérét kötele­zően a legmagasabb kategóri­ába kell sorolnia, míg a számta­lan eredményt felmutató, eset­leg többször is kitüntetett beosz­tottját csak akkor ismerheti el hasonló módon, ha erre „kigaz- dálkodja” a fedezetet. Még az is előfordulhat, hogy valaki leve­lezőn szerez egyszakos főisko­lai diplomát, majd később má­soddiplomát, anélkül hogy va­laha is tanított volna, mégis amikor először lép be egy iskola ajtaján munkavállalóként, akkor azonnal a legmagasabb - az F - kategóriába kell sorolni pálya­kezdőként . .. Ez a kategórizálási „rend” kevéssé veszi tekintetbe, hogy Valakinek egy vagy több tan­tárgy tanítására van-e diplo­mája, másfelől kiváló „egydip- lomás” üzemmérnök és mű­vész-tanárok is tanítanak az kö­zéfokú intézményekben, akik a papírjuk szerint csak „D”-kate- góriásak, és hiába keresnénk fogódzót azok bérezésére, akik fizika-kémia szakos egyetemi diplomával történetesen mate­matikát tanítanak - esetleg kivá­lóan -, ők ugyanis „képesítés néliküliek”. A példák bővíthetők, mondta dr. Bárdi László, a Dél-Dunán­van szó, hogy nem tudják haza­engedni őket, mert nincs aki felügyeljen rájuk. Nálunk 24 órás nővéri ügyelet működik, egy orvos főállásban (bőrgyó­gyász, urológus, szemész) há­rom pedig hetente látogatja ápoltjainkat. Ezek a szolgáltatá­sok egy szociális otthoni ellá­tásba már nem fémének bele. Nagy gondunk a munkaerőhi­ány. Sajnos mi sem tudunk töb­bet fizetni, mint az állami kór­házak. Képzett nővérből mindig hiányunk van, jelenleg is csak 65 nővért tudunk foglalkoztatni, pedig 180 ággyal működünk. Tulajdonképpen egy soroksári szociális otthonból fejlődött ki az Aranykereszt szolgálat.- Hogyan kerülhetnek ide az ápoltak?- A kibocsátó kórházból kell egy igazolás, hogy normál ápo­lási intézetbe kerülhet az idős ember. Gyakran előfordul, hogy túli Regionális Oktatási Köz­pont igazgatója, hiszen értelme­zés kérdése az is, hogy hova so­rolandó az, akinek az egyik szakágon egyetemi, a másikon főiskolai diplomája van, és ho­gyan értékeljük azokat a gyors­talpalón szerzett diplomákat, amelyek valamikor igencsak divatban voltak. Az iskolákban dolgozók bére is sokban külön­bözhet, attól függően, hogy az iskolavezető milyen szigorral, milyen követelményszint szel­lemében értékeli kollégái telje­sítményét. Az viszont tény - és ehhez nem volt szükség a szakszerve­zetek ösztökélésére -, hogy a parlamenti szakbizottságok, a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium tanügyigazgatási fő­osztálya az inkriminált végre­hajtási utasítás újragondolását és alapos módosítását tervezi. A kifogások teljességgel jo­gosak, és bár az új besoroláso­kat múlt év december 15-ig el kellett készíteni, csak 1994 ja­nuárjától érvényesülnének a bé­rekben is. A központ igazgatója szerint korai a riadalom, hiszen mindent tisztázni akarnak mi­előtt a játszma élesre fordulna, és egy biztonságot nyújtó bére­zési rendszert szeretnének ki­dolgozni. A határidő szerint - amit persze akár idézőjelbe is rakhatnánk -, még az esztendő első felében. Sokak szerint ez korántsem lesz olyan egyszerű, s nem is lehetne megtalálni az útjára in­dított „gombolyag” végét, hogy „vissza” majd „újra”-gombo- lyítsák az egészet. Á tehetősebb önkormányzatok ugyanis már most mindent megtettek a tör­vény érvényesüléséért. Egy olyan törvényért, amely tulaj­donképpen már tavaly, az őszi iskolaév kezdete előtt hatályba lépett, éppen elég papírmunkát és annál több bosszúságot okozva. Bóka Róbert a hozzátartozó érdeklődik. 1-2 hétre - amíg saját problémáját megoldja - hogyan helyezhetné el nálunk ápolásra szoruló szü­leit. Ebben az esetben a házior­vosnak kell adnia egy igazolást, hogy az idős ember kórházi, gyógyászati ellátást nem igé­nyel. Ha letellik a meghatáro­zott idő, általában a hozzátar­tozó hosszabbítást kér. Ilyenkor már tudjuk, hogy lelkileg nem tudja feldolgozni azt a tényt, hogy az idő elszállt, a szülei megöregedtek, s ő kényszer- helyzetbe került. Át tudom érezni ezeket a nehéz helyzete­ket, hiszen sok esetben a mun­kája, vagy a családja és a szülei között kell választania a még aktív dolgozónak. És a halál, a vég közeledtét elfogadni na­gyon nehéz. Mi gyógyászattal nem fog­lalkozunk. Á kórház, a kezelő­orvos által beállított gyógyszer- ezést végezzük el. Tehát azt, amit az idős ember a lakásban, a hozzátartozó segítségével együtt elláthat. A magyar mezőgazdaság át­alakulását külföldi szaktanács- adók is segítik. Günter Brüning mezőgazdasági mérnök a DLG-szaktanácsadója Pécsett székel, de tevékenysége kiteljed az egész Dél-Dunántúlra.- Pécsett és környékén sok a német nemzetiségi település és Tolna megyében is nagy a szá­muk, ezért is van a székhelyem Pécsett - mondja Günter Brü­ning. - De nem csak nekik, ha­nem minden mezőgazdaságban tevékenykedő embernek szeret­nék segíteni. Elsődleges célom: a magyar mezőgazdaság piac- gazdaságra való átállásának előmozdítása. Nem pénzbeli támogatást nyújtása és szerzése a feladatom. Szaktanácsokat adok a magángazdáknak és me­zőgazdasági vállalkozásoknak, legyen az állami gazdaság, ter­melőszövetkezet. Piaci ismere­teket közvetítek. Megismerte­tem a mezőgazdasági vállalko­zókat az ármegállapítás mód­szereivel. Segítek megkeresni a helyi termékek elhelyezésének lehetőségeit, a piaci hézagok feltárását. A tevékenységi kö­römbe tartozik a legkülönbö­zőbb marketing ismeretek köz­vetítése. Ezek a szolgáltatások itt ingyenesek, a Német Szövet­ségi Köztársaság fizeti a költsé­geit. Minőségi osztályok ismerte­tését is vállalja Günter Brüning, hiszen, mint mondta, Magyar- ország is aláírta a társulási szer­ződést az EK-val, ezért a ma­gyar termelőknek is pontosan meg kell ismerniük, hogy mi­lyen előírásoknak kell megfe­lelniük. Lehetőség lenne a saját termék közvetlen eladására is. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a magángazdák közössé­get alkossanak, hogy egységes áruval jelenjenek meg a piacon. Ezen kívül a parasztok, a keres­kedők és a feldolgozók között is szükség lenne egy horizontális együttműködésre. Magyarországon a mezőgaz­daságban a mennyiségi termelés volt az elsődleges, és a termé­nyeket a keleti piacokon adták el. Ez összeomlott, mert az egy­kori Szovjetunióból, Jugoszlá­viából alakult utódállamok fize­tési gondokkal küszködnek, képtelenek megvásárolni ezeket az élelmiszereket. Valószínűleg A brit The Sun című vezető bulvárlap hétfőn címoldalán közölt nyílt levélben bocsánatot kért II. Érzsébet királynőtől ka­rácsonyi ünnepi beszédének ki­- Milyen szabályok, köttötsé- gek vannak az intézményben?- Teljesen nyitottak va­gyunk. Hozzánk bármikor, bárkijöhet látogatni. Ha mód és lehetőség van rá, a városba is elviheti az idős embert a hozzá­tartozó. Sőt olyan ápoltunk is van akit egy-egy családi ese­ményre, ünnepre hazavisznek.- Mennyi térítési díjat kell fi­zetni?-Térítési díjként a szűkített önköltséget számítjuk fel. Ide tartozik az ápolt étkeztetése, a szakszemélyzet munkabére, a vegyszer- és gyógyszerellátás. A többit normativ támogatás­ként kapjuk. Például Nagyko­vácsiban egy ötágyas szobában napi 500 forintot kell fizetni. Ezt az összeget a hozzátartozó fizeti, az ápolt nyugdíjával nem mi rendelkezünk. Ha nincs hoz­zátartozó, egyösszegű hozzájá­rulást fizet az idős ember.- Tervek?- Szeretnénk bővíteni a háló­zatot. A X. kerületi Venyige ut­cában 75 ágyas gondozó-ápoló visszatér majd a keleti piacok felvevőképessége egy idő után, de már ott is mások lesznek az igények. Magyarországnak a minőségi termelést kell előtérbe helyezni. Ez az átállás egy nagyon nehéz időszak és hosszú folyamat lesz, de ez nyugaton is gondok, problémák elé állítaná a terme­lőket. Az itt előállított termékek is sokszor jó minőségűek, de mire a fogyasztóhoz eljutnak, már sokat veszítenek a minősé­gükből. Nyugaton is a minő­ségre helyezik a hangsúlyt, a jelszó ott is: Minőséget, meny- nyiség helyett. A privatizációs folyamatot itt az teszi még különösen ne­hézzé, hogy hiányzik a tőke, a megfelelő berendezések, ame­lyek beszerzése és fenntartása is sokba kerül. Többféle elképze­lés született már arra, hogyan juthatnának gépekhez a terme­lők. A legjobb megoldás a kö­zösségi használat lenne, és ha a korábbi tsz-ek a gépeikkel ki­szolgálnák a kisgazdaságokat és a szolgáltatásaikért megfizet­hető árat kémének. Senkire nem lehet semmiféle megoldást rákényszeríteni. Mindenkinek magának kell el­döntenie, hogy neki mi a leg­megfelelőbb. Közösen kell ke­resni a megoldást. Baranyában nagyon nagy gondot jelent a bor, a méz, a cukor eladása. Egy speciális szakértőt is felkértem, ennek a problémának a megol­dására. Németországban a termelők 30 százalékának kimondottan rosszul megy, 30 százaléka át­lagon felüli, 40 százaléka átla­gos helyzetben van. Minden azonban az egyes embereken múlik. Személyiség kérdése is, hogy talpon marad-e. Persze at­tól is sok függ, milyen épületei, gépei, állatai vannak, mennyi a forgótőkéje. A kezdeti időszak azért nagyon nehéz, mert földnek, állatnak, gépnek, pénznek együtt kell lennie, és még ott a legfontosabb kérdés is, amit el kell dönteni, hogy mit is termeljen, milyen állatokat tartson. Tulajdonképpen csak akkor érdemes termelni, ha van felvevőpiac és az értékesítés so­rán nemcsak a befektetés térül meg, hanem valamennyi ha­szonra is szert tesz. Sz. K. szivárogtatásáért. A lap 200 ezer fontot ajánlott fel az Anna hercegnő védnökölte gyerme­kekkel foglalkozó jótékonysági alap javára. részelgünk működik, ezt szeret­nénk még 75 ággyal bővíteni, ahol - ha pályázatunkat elfo­gadja a Társadalombiztosítási Intézet - elmegyógyászati rész­leg működik majd. A Nagykovácsiban lévő rész­legünket idővel átalakítjuk. Itt garzonházakban fogadjuk majd az idős embereket, s nem hasz­nálati, hanem tulajdoni jogot kaphatnak a jelentkezők. Ha egy-egy otthont megnyitunk, minden esetben 1-2 hónap alatt stabilizálódik a beteglétszám, hiszen a hozzátartozó hajlandó fizetni, azért, hogy idős szülője ne 10 vagy ennél is többágyas elfekvő-intézetben legyen.- Működik még az országban hasonló intézmény?- Úgy tudom, Mezőkövesden van egy szociális otthon. Egy volt üdülőben, nagyon jó kö­rülmények között, 2-3 ágyas fürdőszobás szobákkal várják az idős embereket. Hasonló fel­tételekkel dolgoznak mint mi. Az ő nevük: Gondviselés Háza. Urbán Ilona Az Aranykereszt Tizenharmadik havi fizetés és más kedvezmények is megillet­nék a gy akorló pedagógusokat Fotó: Läufer László A pletykasajtó visszavonul?

Next

/
Oldalképek
Tartalom