Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-17 / 47. szám

1993. február 17., szerda üj Dunántúli napló 3 „Ha a világon mindenki ilyen lepne .. Az emberség iskolája a Széchenyiben A pécsi Széchenyi Gimná­zium és Szakközépiskola a név­adó gróf emlékének ápolására életre hívott egy alapítványt. Immár több mint két éve műkö­dik, s igen komoly összegekkel támogatja az arra rászoruló és azt megérdemlő diákjait, kü­lönböző rendezvényeket, ápolja segítségével nemzetközi kap­csolatait. A kuratórium elnöke az iskola tanára, Nagy Lajos.- A Népi Ifjúsági Szövetség Gróf Széchenyi István Baráti Köre által tett alapítvány rende­lése szerint többek között fel­adatunk a hátrányos helyzetben lévő, tehetséges diákok tanul­mányainak elősegítése. Erre fi­gyelemmel az arra érdemes ta­nulóink kollégiumi, albérleti dí­jának kiegészítésére eddig mintegy 15 000 forintot fordí­tottunk. A tankönyvek, a szük­séges felszerelés megvásárlását 20 000 forinttal segítettük. Az iskolai, városi, megyei és or­szágos versenyek, pályázatok, vetélkedők nyerteseinek díjazá­sához 50 000 forinttal járultunk hozzá. Ugyanekkora összeget fordítottunk az erdélyi és a hor­vátországi menekült diákok megsegítésére. A brassói líce­umnak félszázezer forint értékű tanszert, taneszközt juttattunk, a horvátországi menekülteknek a múlt év karácsonyára 100 000 forintot sikerült összegyűjte­nünk. Az alapítvány néhány rászo­ruló, továbbtanulni szándékozó végzős diákot - idén először - 10 000 forinttal támogat. Ugyancsak a hátrányos helyzet­ben lévő diákok segítését szol­gálja a TIT-tel közösen szerve­zett egyetemi, főiskolai előké­szítő tanfolyam, 35 000 forintot szán erre a kuratórium. Nem tudom, hányán emlé­keznek a „Ha a világon min­denki ilyen lenne” című filmre. Valakin segíteni kellett - s aki tehette, megtette. Ennyiről, nem többről szólt a film. Az alapítvány legújabb akci­ója juttatta ezt az eszembe. Az iskola két diákja nagyon beteg. Egyikőjük a legtehetségesebbek közé tartozik, kitűnő ■ sportoló, élenjáró tanuló és nagyon jó társ. Az esetleges műtétre, az utó­kezelésre 1,4 millió forintra van szükség. Most, ha valaki belép a Széchenyi kapuján, a portásfül­kében egy kék szövettel letakart befőttesüveget lát. Rajta egy név: Szabolcsnak. A betegebb diáké. Valakik nagyon gyorsan megmozdultak. Nem kérte senki. Osztály- és iskolatársak, taná­rok, szülők ajánlották a segítsé­güket. A görcsönyi polgármes­teri hivatal - a községben lakik a széchenyista diák - 50 000fo­rintot utalt át. Egy diáktárs en­gedélyt kért - és kapott -, hogy templomokban szentmise után gyűjthessen. Melegszívű mun­kája eddig több mint 30 000fo­rintot hozott. A pécsi Pius- és a kertvárosi felajánlotta jótékony célú orgonahangversenyre a templomot. Cseh Tamás és Hobo tervezett pécsi koncertjük bevételét kínálták fel. A Ságvári Művelődési Ház rendezvény- termét adja, természetesen in­gyen. ' Segít - például a Hobo-koncert esetében - talán a Sportcsarnok is. A Széchenyi szülői munkaközössége 100 000 forintot utalt át a csak külföldön elvégezhető műtét, gyógyulás költségeinek fedezetére. Az alapítvány külön alszá- mon számlát nyitott a segítséget jelentő összegeknek: az OTP Baranya Megyei Igazgatóságán vezetik, száma 581-011655-4. Szétküldtek már és küldeni fog­nak még egy körlevelet, cégek­nek, intézményeknek. A végén nagyon rövid mondat: „Köszön­jük, hogy levelünket elolvasta. ” Meglehet, több pénz is ösz- szegyűlik, mint amennyire szükség lehet - néha az ember jósága egészen meglepően fénylik fel az elkendőzött arcok mögött. A beteg diák szülei azt szeretnék: ez esetben az összeg a Baranya Megyei Rák Alapít­vány számlájára kerüljön, on­nan a gyermekklinika haemato- lógiai osztályára. Szolgálja a rákos fiatalok gyógyulását. Csak ennyit kértek. M. A. Zsolnay épületkerámia Budapesten Felújítják Budapesten, a Vám­ház kőrúton a pécsiek körében is jól ismert, népszerű Vásár­csarnokot. A felújítás során az épület tetőcserepeit, tető-, oromzatdíszeit is cserélik, ame­lyek még a nagycsarnok építé­sekor készültek a pécsi Zsolnay gyárban. Most ismét a pécsi gyárban készítették el az új szí­nes fedőcserepeket, amelyek a napokban már a helyükre is ke­rültek, már készülnek a nagy­méretű, világos színű homlok­zatdíszek, és tetőcsúcsok is, a patináns pécsi gyár épületkerá­mia üzemében. Fotó: Läufer László Vállalkozó típusú lakásszövetkezet Kérdések össztüze a pécsi küldöttközgyűlésen Több, meglehetősen éles, kí­nosnak tűnő kérdés hangzott el a pécsi „Kertváros” Lakásfenn­tartó Szövetkezet küldöttközgyű­lésén, amelyen a tavalyi gazdál­kodási eredményekről és az idei terveikről számoltak be a szö­vetkezet vezetői. Dr. Székelyhídi Gyula elnök, dr. Papp László, a felügyelő bizottság elnöke és Pénzes Gábomé gazdasági ve­zető az elszámolás egyes tételei­nek esetleges pontatlansága mi­att felmerült kételyeket részben a szolgáltató vállalatok költség­számlázási hiányosságaival, részben pedig az 5,7 millió forin­tot kitevő kinntlevőséggel ma­gyarázta. A valamivel több mint 3000 lakást kezelő szövetkezet az elmúlt évet 18 millió 597 ezer forint bevételi többlettel zárta, gazdasági beszámolója alapján. A vezetőség szerint idén várható a közüzemi díjak további emel­kedése, így az 1993 évi tervet is csak hozzávetőleges adatokkal tudták elkészíteni. A tavalyihoz képest a bevételi 9 millió 327 ezer, a költségterv 16 millió 597 ezer forint növekedéssel számol. Lapunk kérdéseire dr. Szé­kelyhídi Gyula elnök részletezte a problémákat:-A gondok egy részét a víz árának rendkívüli megemelése és a számlázás körüli bizonyta­lanság okozza. Akadtak olyan lakóközösségek, amelyek az el­múlt év második felében egyálta­lán nem kaptak vízszámlát, pedig rendszeresen közöljük az egyedi vízórák állását. A vízmű megke­resésünkre csak a türelmünket kéri, de az véges.- Mintegy 12 ezer ember kö­zérzetét befolyásolja munkánk. Tájékoztatásuk érdekében ha­vonta 3000 forinttal támogatjuk a „Déli városrészek” című in­gyenes lapot.-A havi 2,38 forint négyzet­méterenkénti közös költségből a felújítási alapra fordítandó részt pénzintézetekben kamatoztatjuk, de az üzemeltetési költségek mind nagyobb hányadot visznek el. A lakosság elszegényedik, egyre kevesebben tudnak fizetni, ezért nagy a hátralék. S még kiu­tat sem látok, hogyan csökkent- hetnénk ezt az 5,7 milliót, pedig vállalkozó típusú szövetkezet va­gyunk. R. T. A. H. mosolya nélkül Képernyő előtt Arány, kecsesség, szépség és báj. Szellemében is. Audrey Hepbumt utoljára, „élőben” a Szomáliái éhezők között láthat­tuk szenvedésre nyitott, szép őzike szemeivel. Számomra olyan valóságosan, olyan kér­lelhetetlenül a jelenidőben, hogy Tolsztoj Natasájaként mintha már csak egy rég-volt, bár örökké ragyogó, romantikus ifjúság panoptikumát testesí­tené meg. Valami művit, nagy írók képzeletében fogant, ro­mantikus, sosemvolt múltat, amelyben dühöng a Napóleont legyőző tél, bár a telet legyőző muzsiknak csak egy metafórá- nyi helye van. Ebben a világban a világ így volt egész. Hessegetném magamtól a vi­lágmúlásnak ezt á jellegzete­sen századvégi szuggesztióját, maradjon a nosztalgikus kö­dökkel fátyolozott illúziókból, a fényüket utoljára még felvil­lantó pulzárokból — A. Hep- burnből is. Egyre nehezebb bemérni, milyen távolságban van tőlünk Szomália vagy Bosznia és most mennyire Pörböly. És ha tudom is, hogy mindhárom helyszín más-más korszaka és csillagállása a szenvedésnek, a telő idővel közössé teszi őket az öncsalás, az utólagos felol- dozás esélye; hinni abban, hogy plútói, szaturnuszi, vagy más, ismeretlen erők foglyai va­gyunk. Csakhogy bejelentették: a tragédiát követően is loptak el akkumulátorokat, minekutána tovább szaporodott a megvakult fénysorompók és valószínűleg a síneket szorongva leső bakterok száma is. Ezek igencsak kézzel­fogható, közönséges tények, ahogyan a másnapi hír is a so­rompó újabb, szinte „önkéntes” áldozatairól. Most ismét kapóra jön, hogy a két eset alapján in­kább higgyünk a kettős előfordu­lásban, mint hogy beismerjük; a nyitott vasúti sorompónál több­ségünk is csak úgy tessék-lássék módon áll meg, az egyezményes szabályok felrúgásának egyez­ményes és békés elfogadásával. Vagyis a mi földi léptékeink szerint az okok nincsenek csil­lagtávolban. Ellenkezőleg; na­gyon is prózaiak. Hogy egyesek az újságból, a televízióból, de a máig legfrissebb médiából, a rá­dióból sem értesültek a tragédiá­ról - az a kisebbik, múlasztható baj. A nagyobb, az orvosolhatat­lan az, ha tettük lehetséges kö­vetkezményeit akkor sem, az­után sem veszik magukra, mi­után a hír a fülükig jutott. Ha egyáltalán engedik, hogy a fülü­kig jusson az öreg autók bütykö- lése, a seftelés vagy az ország­úton való rohanás közben. Ugyanis bütykölni, seftelni, ro­hanni, néha önmagunk elől is el­bújni jó. Tér és idő legyőzésének mámorát már csak elveszett ösz­töneink pótolhatnák, melyek ma is épek és ugrásra készek do- mesztikált állatainkban is. Mó­ricz sóhaját, miszerint gyalo­golni jó, rég belefojtottuk az íróba. Gyalogolni ólommal fecs­kendezett útszéleken, zúgó autó­csodák közt egyébként is ön- gyilkosság. Ha mégis vesztegelni kény­szerülünk, elvárjuk, hogy a kép­ernyő száguldjon velünk. A képernyő pedig akár egy ro­hanó szélvédő, habzsolja az utat, az arcokat - miniszterjelöltek képmásait, újabb intimbetéteket, néha egy új tévéjátékot darál elénk. A tévéjátékban kissé fád, életcéljukat pénzre váltó átlag­hősöket látunk, akik a rohanás nyűgét, vágyaik és gyarapodá­suk keresztjét nyegle eleganciá­val cipelik. A. H. mosolya nél­kül. Bóka Róbert Szigetváron már egyéves a Családsegítő Szolgálat Baranyában az elsők között kezdte meg működését egy év­vel ezelőtt a szigetvári Család- segítő Központ azzal a céllal, hogy az anyagi, vagy lelki prob­lémákkal küzdő embereknek segítsen, ügyeikben megbízás alapján eljárjon. Azóta különösen a tél beáll­tával egyre többen és többen - havonta 200-300 személy is.- keresi fel a családsegítő három munkatársát. Ez sikernek is el­könyvelhető, az emberek isme­rik szolgáltatásaikat, bizalom­mal fordulnak hozzájuk. A szomorú valósághoz azon­ban az is hozzátartozik, hogy az elmúlt egy évben rohamosan csökkent az emberek, családok szociális és egzisztenciális biz­tonsága, nőtt a munkanélküli­ség, általánossá vált az elszegé­nyedés. Az anyagi biztonság megszűnése lelki problémák sokaságát is felszínre hozta, a város lakosságának legkülön­bözőbb rétegeiben. Az időközben Családsegítő Szolgálattá változott intézmény élére az elmúlt év végén új ve­zető került Gábor Ferenc sze­mélyében, aki Szigetvár és kör­nyéke egyik legsúlyosabb prob­lémáját a nagymértékű munka- nélküliségben látja. Új elképze­léseik is ehhez kapcsolódnak.- A szolgálat a hagyományos karitatív segítségén túl a mun­kanélküliséggel járó lelki terhe­ken is szeretne segíteni azzal, hogy irodánkban minden szer­dán délután helyet adunk az ál­láskeresők összejövetelének. Itt a hasonló problémákkal küzdő emberek híreket cserélhetnek, érdekképviseletet alakíthatnak. segíthetnek egymásnak is. Egyre több ember szorul men­tálhigiénés támogatásra is: helyzetfelismeréshez, rejtett képességeik feltáráshoz, tarta­lékaik mozgósításához, ügyeik menedzeléséhez segíti hozzá őket a szolgálat pszichológusa. Az álláskeresők találkozójára azokat is várjuk, akiknek sike­rült elhelyezkedniük, ők mód­szert ajánlhatnak a sikerre - mondta a központ vezetője. A szociális törvény egyes rendelkezései ezekben a hetek­ben lépnek életbe a feltételrend­szer megteremtésétől függően. Ebben kötelező feladatként sze­repel minden önkormányzat számára a családsegítő szolgála­tok megalakítása. A szigetvári önkormányzat már a törvény megszületése előtt életre hívta a szervezetet, így az elmúlt év végén sok idős embert és nagycsaládosokat kerestek meg az önkormányzattal és a háziorvosi szolgálattal együtt­működve, hogy problémáikról tájékozódjanak és segítséget nyújtsanak. Tavasszal pedig a város egész területén feltérké­pezik a nagycsaládok és a nyugdíjasok helyzetét. Ez fon­tos a szociális törvény helyi megvalósítása érdekében. Gábor Ferenc szerint a fiata­lok önbizalom vesztetten kerül­nek ki az iskolákból. A stressz­hatások elviselésére feszültsé­goldó tréningeket szeretnének tartani pszichológus bevonásá­val, erről a tervükről az iskolá­kat is értesítették. A Családse­gítő Szolgálat a Széchenyi u. 1-ben található, a 12-637-es te­lefonon. S. M. Dráguló horgászjegyek, romló fogási lehetőségek A nagy társadalmi átalakulás megérintette a horgásztársa­dalmat is, az eddigi merev szö­vetségi rendszer reformja is na­pirendre került. A minap meg­tartott közgyűlésen Baranya legnagyobb létszámú horgász egyesületének tagjai ugyanis arra szavaztak: súlyuknak, a szövetségen belül elfoglalt he­lyüknek megfelelő részt kémek az új megyei szövetség alapsza­bályának kidolgozásában. A Pécsi Horgász Egyesület közel 4 ezer tagja egyébként igen szép eredményt ért el az elmúlt évben. Az ide tartozó horgászok ugyanis átlag 24,8 kilogramm halat fogtak tavaly, javarészt az egyesület kezelésé­ben lévő 6 tóból. De mint azt a beszámoló és a hozzászólások is megállapították, a lehetősé­gek tovább romlottak, legfő­képpen azért, mert megnöveke- detek a költségek, sokan azért voltak kénytelenek megválni szenvedélyüktől, mert a hor­gászjegyek díjnövekedését a romló életkörülmények miatt már nem tudták kifizetni. Az áremelkedés legfőképpen a nyugdíjasokat és az ifihorgá­szokat tartja távol ettől az egészséges időtöltéstől, e két ré­teg volt az, ahol a legnagyobb volt a csökkenés. Sajnos, az idei viszonyok sem ígérhetnek semmi jót, az egyesület költsé­gei, a szövetségi díjak növeke­dése további áremeléseket tet­tek szükségessé. Az általános fogyasztási adó változása pedig a haltelepítések lehetőségét csökkentette. Manapság egy át­lag horgásznak, ha továbbra is hódolni akar szenvedélyének, éves jegyért 3-6000 forintot kell leszurkolnia, a napijegyek ára pedig megközelíti a 300 forin­tot Épen ezért az egyesület veze­tői igyekeztek olyan horgász­rendet kidolgozni, amely a ter­heket igazságosan osztja el. A nyugdíjasoknál, az utánpótlást jelentő ifihorgászoknál kisebb mértékű a horgászjegyek ár­emelkedése. A legnagyobb vitát a természetesen a horgász szö­vetség átalakításának tervezett megoldása váltotta ki. Az egye­sületekbe tömörült horgászok többsége azt szeretné, ha a me­gyei és az országos szövetség alulról építkezne. Az elképzelés szerint június 30-ig kell az új megyei szövetség alapszabályát kidolgozni. Ennek alapján dönthetik el az egyesületek, be­lépnek-e a majd megalakuló szövetségbe vagy pedig nem. A PHE tagságát képviselő mint­egy 200 küldött arra szavazott, hogy a megválasztott képvise­lők vegyenek részt az alapsza­bály kidolgozásában, s csak an­nak elfogadása után döntsenek hovatartozásukról. B. G. Parabola-mérleg Sásdon A sásdi Parabola Antennakö­zösségi Alapítvány kuratóriuma napokban készült pénzügyi mérlegéből megtudhattuk, hogy az alapítványnak 400 ezer forint induló alaptőkéje van az 1993-as esztendőre. Viszont a kétkulcsos ÁFA bevezetése miatt a havi 70 fo­rintos fenntartási költség helyett 80 forint desz a havonta fize­tendő tarifa. Az ez évi költség- vetés elkészítése után megálla­pították, hogy így biztosított a továbbiakban a biztonságos működtetés, és finanszírozni tudják tervezett feladataikat. Nevezetesen a Tv 1-es és 2-es csatornájának megerősítését, a Duna Tv és még egy műholdas adás vételi lehetőségének ki­munkálását, és a rendszer rész­leges rekönstrukcióját. Szó van a megyében oly nép­szerű HBO bekapcsolásáról is. Megyeriné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom