Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-01 / 31. szám

1993. február 1., hétfő uj Dunán túli napló 3 Agyelszívás vagy tapasztalatszerzés Nyilatkozik az Akadémia főtitkárhelyettese Működésképtelenné válnak a pécsi középiskolák? Tudományos életünk súlyos gondja az elvándorlás, a szel­lemi élet kiválóságainak kül- födre távozása. Az „agyelszí­vást” a nálunk sokkal gazda­gabb országokban is a tudo­mány színvonalát veszélyeztető jelenségnek tekintik és nagy erőfeszítéseket tesznek meg­akadályozásáért. Mi a helyzet nálunk? - kérdeztük Csurgay Árpád akadémikustól, az MTA főtitkárhelyettesétől.- Alapvetően pozitívumnak tartjuk, hogy a kutatóintézetek­ben és egyetemeken dolgozó legkiválóbb kollégáink járják a világot és - túlzás nélkül mond­ható - mindenütt sikeresen sze­repelnek. Komoly figyelmezte­tésnek kell vennünk azonban, ha a magyar tudomány egy-egy fontos műhelyében, például a Szegedi Biológiai Központban, a Budapesti Központi Fizikai Kutatóintézetben vagy egyik-másik egyetemen elnép­Tér és Társadalom- Nem az intézetünket akaijuk bemutatni, mert bízunk abban, hogy 1984 óta már nem csak a szakma ismerte meg a Magyar Tudományos Akadémia pécsi székhelyű Regionális Kutatások Központját - mondta dr. Csefkó Ferenc, az RKK ügyvezető igazgatója a konferencia részt­vevőinek. A Magyar Újságírók Székházában találkoztak az inté­zet és az általuk kiadott folyóirat, a „Tér és Társadalom” szerkesz­tőbizottságának képviselői a Tu­dományos Újságírók Kamarájá­nak tagjaival. A találkozó célja a folyóirat szélesebb körű megis­mertetése volt. A társadalomtudományi kuta­tóintézet fő profilja a település- tudomány. Ahogyan ők fogal­maznak, „tudományos közszol­gáltatást” is végeznek, vagyis felkérésre közreműködnek pél­dául az önkormányzatok terület- fejlesztési feladatainak kidolgo­zásában. Számos törvény és kormányzati döntés előkészíté­sében dolgoztak, dolgoznak a kutatóik, többek között a terület- fejlesztési törvénytervezet ki­dolgozásában kaptak jelentős szerepet. A pécsi központ és a szintén pécsi, nagymúltú Dunán­túli Tudományos Intézet mellett az orszáj*több régiójában hoztak létre kutatóintézetet, tudomá­nyos osztályokat, csoportokat. Az alapkutatásokon kívül alkal­mazott kutatásokat, megbízásos feladatokat is végeznek. Folyóiratuk, a „Tér és Társa­dalom” 1987 óta jelenik meg negyedévenként. Először Pé­csen szerkesztették, majd a bu­dapesti osztályuk vette át ezt a feladatot, de a lap terjesztése Pécsről történik. Csakúgy, mint a tudományos könyv-és lapkia­dás többi résztvevője, nincse­nek könnyű helyzetben a folyói­rat olvasótáborának kialalá'tá- sában. Ennek ellenére a „Tér és Társadalom” szakmai körökben. népszerű, s az egyetemi okta­tásban is helyet kap. A szer­kesztők szeretnék, ha a lapot mások is megismernék, hiszen közölt tanulmányaik, kutatásaik empirikusak, következtetéseik, eredményeik jól hasznosíthatók egyebek között az önkormány­zati munkában is. A Budapesten tegnap bemutatott folyóirat 1992/ 1-2. száma a területi poli­tika kérdéseivel foglalkozik, míg a közeljövőben megjelenő számuk tematikus része Buda­pest fejlesztési problémáit he­lyezi előtérbe. Az egyes tanul­mányok összefoglalása angolul is olvasható, „Kitekintő” rova­tukban külföldi tanulmányokat közölnek és nem maradnak el a könyvrezenciók sem. Tavaly nívódíjat is alapítottak, amellyel egy-egy évfolyam legjobbnak ítélt tanulmányának íróját ju­talmazzák. B. A. telenednek osztályok, tanszé­kek, mert a kutatók fele egyide­jűleg külföldi munkavállalásra kényszerül. S persze nem zár­ható ki, hogy egy részük nem is jön vissza, hiszen az eddigi ta­pasztalatok szerint a külföldi munkavállalóknak csaknem 15 százaléka erre az elhatározásra jut. Az Akadémia azt a gyakorla­tot szeretné meghonosítani, hogy a kutatók osszák meg ide­jüket itthoni és a fogadó or­szágban levő munkahelyük kö­zött. Ahogy például a világhírű közgazdászunk, Komái János évek óta teszi. Az esztendő egyik felében itthon, másik fel­ében a Harvard Egyetemen folytatja kutató munkáját. E tö­rekvés jegyében született az MTA és a Finn Tudományos Akadémia között olyan megál­lapodás, amely évente öt ma­gyar tudósnak kínálja a lehető­séget, hogy 6 hónapot itt, 6 hó­napot ott dolgozzon. Előrelé­pést igér ezen a téren az Aka­démia közgyűlése által megtár­gyalt és elfogadott terv, amely szerint külön intézetet hozunk létre azoknak a külföldön tevé­kenykedő világhírű magyar tu­dósoknak, akik hosszabb időt töltenének el nálunk. Az inté­zetben biztosítjuk számukra a megfelelő munkafeltételeket, s azt is, hogy közvetlen kapcso­latba kerülhessenek mind a ma­gyarországi, mind a környező országok kutatóival. Mindez talán jelzi, hogy nem korlátozni, inkább segíteni akar­juk tudósaink külföldi munká­ját, nemzetközi tapasztalatszer­zését. Viszont minden módon és formában támogatjuk azt, hogy a határainkon túl „befu­tott” magyar kutatók tartsák a szakmai és munkakapcsolatokat az itthoni kollégákkal, a hazai tudományos élettel. Nyilvánvaló, hogy az elván­dorlás elleni igazán hatékony eszköz a jobb anyagi megbecsü­lés lenne. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében azonban ezen a téren semmi rendkívülit nem ígérhetünk. A nehézsége­ket talán érzékelteti, hogy míg 2 évvel ezelőtt a bruttó nemzeti termék 2,5 százaléka jutott tu­dományos célokra, addig az idén ez az arány mindössze 1,18 százalék. A kutatók fizetése re­lative olyan alacsony, hogy va­lóban hivatástudat és önfeláldo­zás kell a pályán maradáshoz. Ennek ellenére sem vagyok borúlátó a tudomány jövőjét il­letően, mert közép- és főiskolá­inkon, egyetemeinken nagyon sok olyan Ígéretes fiatal van, aki az eltávozottak helyébe léphet. Azok, akik - mint jómagam is - egyetemeken tanítanak, tudják: a mai diákok legalább olyan te­hetségesek, sőt, talán tehetsége­sebb is, mint a mi generációnk. B. Szabó László A jövendő farmergazdáinak képzésére vállalkozott a Sellyéi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet. A közelmúltban átadott új, korszerű tangazdaságában minden olyan tevékenység gya­korlati oktatását végzik, amely egy korszerű kisgazdaságban nélkülözhetetlen. Képünkön Lo- sonczi Lajos oktató, telepvezető tart gyakorlati órát. Fotó: Proksza László Százezer ECU-re pályázik Komló Inkubátorház vállalkozóknak (Folytatás az 1. oldalról) Az alapos munkával és szak­értelemmel kidolgozott fejlesz­tési pályzázatot és szándékot Tóth József, Komló város pol­gármestere ismertette az Ouver­türe Program képviselőivel az önkormányzat gazdasági bizott­sági tagjainak jelenlétében. Egyébként az egyik a hazai ol­dalt képviselte még Gál Zoltán, a komlói Munkaügyi Központ igazgatója, Kovács Péter városi főépítész, Varga Sándor, a Car- boker Kft ügyvezető igazgatója, a helyi Gazdasági Kamara el­nöke, valamint Tompa Árpád, az AD-MÜ B.T. Tanácsadó és Ügyviteli Szolgáltató Iroda ve­zetője. Az Ouvertüre Program európai aligazgatója, Femando Mendez-Navia csoportjá volt a másik oldalon, e csoportban Adrien Karvella, a francia Fi- nistére megye közgyűlésének elnöke, Chaterine La Page, a külügyi iroda vezetője, az Ou­vertüre Program koordinátora, Andy Jackson az angliai Devon megye valamint Debbie Laity, Cornwall megye képviselői. Mint azt megtudtuk, az ou- verturosoktól várt pénz legföl­jebb az elképzelések konkreti­zálására elegendők, további kormányzati és egyéb támoga­tásra is számítanak a komlóiak. (A tervek szerint a háromemele­tes inkubátorház a rendőrség és az ABC közötti üres telken épülne majd föl.). A városházi találkozót köve­tően a vendégek „ítélethoza­talra ” hazautaztak. Hiszen a későbbiekben dől majd el, hogy megkapják-e a komlóiak az ou- verture áldását arra a munka- nélküliséget kezelő programra, melyet dr. Kóródi József, a földrajztudományok doktora készített. Kozma Ferenc A pécsi középfokú oktatási intézmények vezetői értet­lenül állnak a városi önkormányzat legújabb, egyelőre csak tervezett lépése előtt. A költségvetési előirányzat­ban ugyanis az szerepel, hogy a tavalyihoz képest tíz százalékkal kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk az idén. A helyzet - bár az intézmé­nyek vezetőinek riadalma ért­hető - ennyire azért hál'Istennek nem drámai, az önkormányzat oktatási bizottsága ugyanis nem végleges elvonást, csupán egy, a teljes keret racionálisabb fel- használását célzó, időleges zá­rolást javasol. Ennek lényege, mint dr. Varga Istvántól a pol­gármesteri hivatal pénzügyi irodájának vezetőjétől megtud­tuk, az lenne, hogy az ominózus tíz százalékból (mintegy 243 millió forintból) pályázati ala­pot képeznének, s év közben az egyes intézmények - megfele­lően alátámasztott érvek alapján - a közös kalapból akár a tőlük elvont tíz százaléknál többet is kivehetnének. Mindez persze, csak úgy le­hetséges, ha egy másik intéz­mény kevesebbet kap, hiszen a 243 millió fix összegnek tekin­tendő. A pénzügyi iroda veze­tője szerint viszont így kiderít­hető lenne - s az oktatási bizott­ság álláspontja is ez —, hol köl­töttek az elmúlt években a szük­ségesnél többet, s hol lenne in­dokolt - a sok évi gyakorlathoz képest - a nagyobb támogatás? A pályázati rendszernek ez lenne az értelme, ez viszont - a képviselők szerint - minden­képpen akceptálandó. Szerintük - de nem az érintet­tek szerint. Szederkényi József a Zipernovszky Károly Gép­ipari Szakközépiskola igazga­tója például sarkítva közelíti meg a problémát:-Ha elvonják az iskolától a tavalyi bázis tíz százalékát, az azt jelenti, hogy működésképte­lenné válunk már az év közepén. Egy iskolai költségvetés ugyanis úgy áll össze, hogy annak nyolcvan százaléka bér- és tár­sadalombiztosítási költség, húsz százaléka pedig a fenntartásra kell. Az előbbit nyilván nem csökkenthetem, marad tehát a fenntartásra jutó keret. A Zipernovszky példájánál maradva: a múlt évi költségve­tés 73 millió forint volt, ebből 57 millió bérre és társadalom- biztosításra, 16 millió pedig fenntartásra kellett. Ha az ez évi 7,3 milliós elvonás csak az utóbbi keretet érintheti, a tava­lyi 16 millió helyett idén 8,7 milliós fenntartási kiadással tervezhetnek, ami gyakorlatilag 45 százalékos elvonást jelent. S akkor az inflációról még emlí­tést sem tettünk. A pályázaton persze, a 7,3 milliónál akár többet is szerez­hetnek a zipernovszkysok, de mi erre-a biztosíték? - kérdi Szederkényi József.- Ez a pénz az év közepére el­fogy, s akkor se krétára, se tele­fonra nem jut - mondja. - De ha jut is, mikor? Mert, ha megkap­nánk a majdani pályázaton az ehhez szükséges összeget, az je­lenleg, ugye, nem tervezhető. Ki mer úgy oktatási eszközöket, esetünkben például csavarokat, vagy szerszámokat vásárolni, hogy nem tudjuk, lesz-e rá fede­zet? A kérdések - legalábbis egy igazgató szempontjait alapul véve - mindenképpen jogosnak tetszenek. A válaszokkal azon­ban a város költségvetésének el­fogadásáig várni kell. Egyelőre ugyanis a fent írtak - félelmek csupán. Azok is maradnak, re­mélhetőleg. Pauska Az új taxiengedély ékről Új taxisengedélyhez és a hozzátartozó sárga színű rend­számtáblához február elsejétől, hétfőtől juthatnak a személy- szállító vállalkozók, az illetékes közlekedési felügyeletnél. Már­cius elseje után pedig, a törvény értelmében, csak sárga rend- számtáblájú járművel lehet majd taxizni. Tóth István, a Közlekedési Főfelügyelet igaz­gatója az MTI kérdésére el­mondta: a fővárosban jelenleg 14 ezer a regisztrált taxisok száma. A törvény szerint, a most engedéllyel rendelkező személyszállítók közül min­denki hozzájuthat - amennyi­ben megfelel a műszaki és egyéb előírásoknak - az új en­gedélyhez. Ehhez azonban a járműveknek egy szigorított műszaki vizsgán is meg kell felelnie. A felügyeletnél több vizsgázóra számítottak. Az el­múlt hét elejéig ugyanis csak 4,5 ezren vizsgáztatták le autói­kat, és további ezer jelentkezett február elsejéig a vizsgára. Várhatóan az érdeklődés majd a március elsejei határidő köze­ledtével fokozódik. A rohamra azonban felkészültek: ha kell hét végén is vizsgáztatnak. Új vállakozói engedélyeket a főfelügyelet egyelőre nem bo­csát ki. Előbb a Fővárosi Ön- kormányzatnak kell eldöntenie, hogy mennyi személytaxit tart kívánatosnak a jövőben. A fel­ügyelet csak annyi engedélyt ad ki ezentúl, hogy a taxisok száma ne haladja meg ezt a ha­tárértéket. Az önkormányzati döntés a kívánatos létszámról a közeljövőben várható. Az elmúlt két év feszített törvényelőkészítési munkájá­nak eredményeként idén több, nagy jelentőségű szakmai tör­vénytervezetet kíván a Parla­ment elé terjeszteni a Földmű­velésügyi Minisztérium. A tárca agrárpolitikájának megfe­lelően a jogszabályok rendel­kezései a piac, á természet- és környezetvédelem, valamint a minőség elsőbbrendűségét és feltételeit teremtik meg - is­mertette Mikó Zoltán, a Föl­dművelésügyi Minisztérium jogi főosztályának vezetője. A már elfogadott, a Földmű­velésügyi Alapokról és a várha­tóan a héten szavazásra kerülő, az Agrárpiaci Rendtartásról szóló törvények megfogal ma­rásánál is figyelembe vették az élelmiszerről, takarmányokról, állattenyésztésről és az állat- egészségügyről rendelkező, előkészületben levő törvénye­ket. Ezt a szakmailag szorosan Agrárjogszabályok összetartozó jogszabálycsoma­got, a tervek szerint még az első félévben az Országgyűlés elé terjesztik. Az erdőtörvény szövegezési munkája, továbbá a vadászati törvény körül kiala­kult koncepcionális vita is a be­fejezéséhez közeledik. Ez utóbbival kapcsolatban a tárca előterjesztéssel fordul a kor­mányhoz, amelyben a vadá­szati jogról egyértelmű kor­mányzati állásfoglalást kér. Az első félévben nyújtják be a ter­vek szerint a hegyközségi tör­vény tervezetét is, mely a szőlő és a bor eredetvédelmét hiva­tott szolgálni a minőségi ter­mesztés preferálásával. Várha­tóan a héten szavaz az Ország- gyűlés az agrárpiaci rendtar­tásról, mely tisztázza az ágazati feladatköröket és felelősséget, továbbá irányt mutat a Termék- tanácsok megalakulásához, a készülő köztestületi jogszabá­lyok rendelkezéseinek figye­lembe vételével. Még ebben az évben meg­születhet egy, az agrártámoga­tásról szóló törvény is. A még csak szakértői szinten tárgyalt tervezet lenne a harmadik jog­szabály, mely a támogatásokat szabályozza. A Földművelés- ügyi Alapok, melyek közel 8 milliárd forinthoz juttatják az ágazatot, szakmai célokat fi- nanszöroznak. Az Agrárpiaci Rendtartás a piaci változásokra reagálva segíti a gazdálkodó­kat. Szükség van egy önálló ag­rártámogatási törvényre is, mely az elmúlt év tapasztalatai alapján a termeléshez nyújtana támogatást, például a gáz­olaj-felhasználás költségeinek mérséklésére. E három jogsza­bállyal potenciálisan nőhet a támogatottak köre és tisztábbá válik a felhasználhatóság felté­telrendszere, ami jelentős vál­tás a korábbi irányítási és sza­bályozó rendszerhez képest. A kormánynak várhatóan vissza kell vonnia a földtörvény módosítására benyújtott indít­ványát. Ez ugyanis még az egy évvel ezelőtti állapotokat tük­rözi. A második negyedév ele­jére azonban elkészülhet egy új földtörvénytervezet, ami töb­bek között a birtoknagyságok felső korlátáiról és a haszon- bérletről rendelkezik. A jelzálog intézményének működéséről Mikó Zoltán fő­osztályvezető kifejtette: ehhez a jogi rendszer kiépítése is szükséges. Rendezni kell szá­mos tulajdoni kérdést, és a földhitelnek is működővé kell válnia. A földtulajdon rendezé­sével összefüggésban az in­gatlannyilvántartási joganyagot is el kell készítenie a tárcának. Az anyag gyakorlatilag ugyan elkészült, Parlament elé azon­ban várhatóan a földtörvénnyel együtt terjesztik majd. A tárca tervei között szerepel a halá­szati, valamint a vetőmag és szaporítóanyagokról rendel­kező törvény tervezetének meg­alkotása. A minisztériumi szemlélet- váltást követően változnak az államigazgatási módszerek is. Példa a Földművelésügyi Ala­pokról szóló törvény. Az ala­pok pénzösszegeinek igénylé­sére nyílt pályázatot írnak ki, odaítélésüknél pedig nagyobb jogosítványt kapnak az érdek- képviseletek és a szakmai szer­vezetek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom