Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-13 / 43. szám

1993. február 13., szombat oj Dunántúli napló 7 Készülnek a forgácsolt alkatrészek a CNC esztergagépen Fotó: Proksza László Tartozások nélkül, nyugodtan dolgozni Saját üzem és minőségi munka- Amíg a hitelek nyomaszta­nak, mindig mélyponton va­gyok. A tavalyi és tavaly előtti évemet veszteséggel zártam, mert alig volt munkám. A tavalyi részleteket nem tudtam fizetni, még a kamatait sem. Szerencsére bíznak bennem. Most már sok­kal nyugodtabb vagyok: van végre elég munkám, így február­tól ütemezve és pontosan fize­tem az adósságaimat - fogad régi ismerősként Bocskor Tibor szigetvári vállalkozó. Középüzemről álmodott 1990. novemberében találkoz­tunk először. Akkor sikeres vál­lalkozóként mutattam be, mint aki saját erőből jutott el a kecske­lábú esztergától a négymillióért vásárolt CNC számítógép-vezér­lésű esztergáig, mint aki kinőtte már a házában kialakított műhe­lyét, s akinek vállalkozásfejlesz­tési pályázaton négy évre kapott kilencmillió forintból már javá­ban épült új üzeme a szigetvári tűzoltólaktanyával szemben. Mindig is korszerű gépekkel felszerelt, piacképes közép­üzemről álmodott, melyben a jól felkészült szakemberei keze alól nyugodt szívvel és határidőre adhatja ki a minőségileg kifogás­talan munkát.- Üzem és minőség nélkül nincs piac, ezt tudomásul kell venni. Vacakot manapság nem vesz már meg senki - mondja.-Nem volt túl merész dolog belevágni ekkora beruházásba?- Kockázat nélkül sincs piac. Mégsem bántam meg, mert amit elkezdek, azt nem hagyom abba félúton. A régi műhelyemet már kinőttem, mindenképp lépnem kellett. Néha ugyan felmerül bennem, hogy megérte-e, de hamar legyőzöm kételyeimet. Igaz, nincs pénzem, csak adós­ságom, de idén már fellélegezhe­tek: a munkámmal mindent tör­leszteni tudok. A képlet igencsak egyszerű: ha van elég munka, megtalálja számítását és a továbblépés fog­lalkoztatja. Na de manapság mindenki örül a megrendelés­nek, hogy dolgozhat. Neki csak annyi munkája nem volt, amennyi az esedékes törlesztő­részletek és kamatok visszafize­tését is fedezte volna. Az üzem­alapító kilencmilliós hitelből pedig jócskán van még vissza. Üzemében tizenheten alkatré­szeket és készre gyártott termé­keket is gyártanak. A nehéz idő­szakban is kitartottak mellette az emberei, egyiket se fenyegette az utcára kerülés réme.- Német partnerrel tárgyalok: az ő műszaki dokumentációi alapján szervezném meg és ad­nám ki dunántúli iparosoknak, mint alvállalkozóknak a munkát. Remélem sok-sok embernek tu­dok majd így segíteni. Át kell állnunk a három műszakos ter­melésre, hogy győzzük. Idén újabb öt embert veszek fel, már be is adtam a munkahelyteremtő pályázatot. Az új CNC gépem árának másik felét a pályázatból finanszírozom. Rend és tisztaság Körbejárjuk az üzemét, hogy láthassam a masináit: a két CNC esztergagépet, a marógépeket, a hagyományos és revolvereszter­gáit, az 1-10 modulos fogazó gé­pet és a legújabb szerzeményét, egy német céggel közösen üze­meltetett svájci Mikron típusú 0,3-2 modulos fogazót, aztán a többi gépét valamint a jól felsze­relt lakatosipari üzemét. Minde­nütt katonás rend és tisztaság.- Ha ezek a gépek nem lenné­nek, nem is tudnék dolgozni. Nincs szégyenkezni valóm. Az embereimnek és gépeimnek kö­szönhetően van már nevem, és mind többen keresnek. Első találkozásunkkor még alapvetően német és osztrák ex­portban gondolkozott. Most vi­szont túlnyomórészt hazai part­nereknek dolgozik. Az egyik nagymegrendelője újabb és újabb munkákkal látja el. Hogy melyik cég? Nem árulja el, mondván a konkurencia miatt jobb a titoktartás. Annyit azon­ban elmond róla, hogy iszonyúan megköveteli a minőséget és a ha­táridőt. A Bocskor-vállalkozás lé­nyege igen egyszerű: Tibor a mindenes, napi tizennégy órá­ban. ő tárgyal, szervez, hajtja fel a munkát és az alapanyagot, mindenről maga gondoskodik. Harmincöt éves. Fáradt, de sze­rencsére nem belefáradt. Évek óta nem volt szabadságon.- Szeretnék már végre fel­venni egy, a terhek zömét a vál- lamról levevő üzemvezetőt. Most már megtehetem. így na­gyon elaprózom magam, s nem jut energiám, időm a töpren­gésre, az üzletre.-Hosszú távon is az alkat­részgyártás lesz a Bocskor-mű- vekfő profilja?- Ha lesz már elegendő tő­kém, valami saját termékkel mindenképpen szeretnék kiruk­kolni. Jelenleg még a tartozások nyomasztanak. Bár, most van elég munkánk, remélem, a jövő­ben sem lesz másként, ez a ter­vem egyelőre még távolinak tű­nik. Van még rá időm! Most épp a kft alapítás foglalkoztat. Murányi L. Túl a mélyponton a siklósi Tenkes Bútoripari Kft. Fejlesztések és munkásfelvétel Négyszáznegyven étkezőgarnitúra hetente Kárpitozott székeket állítanak össze Proksza László felvételei A szerencse forgandó. A korábban mindig eredmé­nyes siklósi Tenkes Bútoripari Vállalat egyéves mélypont után tavaly nyárig 60 milliós veszte­séget hozott össze. A Tenkes most nyolcmilliós fejlesztést hajt végre, folyamatosan vesz fel embereket, s 22 pályakezdő munkaalkalom teremtésére pá­lyázatot adott be. Az egyre nagyobb és szeszé­lyesebb a gazdasági kihívással szemben az első menetben alulmaradtak. 1991 nyarára a belföldi piacuk egyik pillanatról a másikra összeomlott, s úgy tűnt, hogy a fejük felett össze­csapó hullámok végleg maguk alá temetik a gyárat. Kapkodva keresték a piacot, hogy megme­nekülhessenek, áron alul is kí­nálták termékeiket, hogy meg­szabadulhassanak a korábbi biz­tos, ám egyik pillanatról a má­sikra fizetésképtelenné vált ve­vőiknek legyártott és nyakukon maradt készleteiktől. Egy év alatt 60 milliós vesz­teséget halmoztak fel. Az egy évig tartó mélypont alatt, a néha készpénznek is ve­hető ígéretek miatt lényeges lét­számleépítést nem is hajtottak végre. A 300 dolgozóból mind­össze tízet küldtek el, inkább belső átcsoportosításokkal igyekeztek átvészelni a vész­helyzetet. Tavaly január l-jével a priva­tizáció egyes csoportjába tar­tozó, eladásra szánt kétszemé­lyes kft-ként folytatták küzdel­müket a megmaradásért. A volt vállalat fő tulajdonosa az Ál­lami Vagyonügynökség mellett társtulajdonos lett a Siklósi Ön- kormányzat a 3,3 millió forint értékű részesedésével. Kemény versenytárgyaláso­kat követően egy német cég mellettük döntött, s mivel ga­rantáltnak vélték, hogy a sikló­siak képesek eleget tenni a szi­gorú minőségi és határidő köve­telményeiknek, lekötötték a gyártókapacitásuk 90%-át. Idén már 5,4 millió márkás megren­delést teljesítenek. Ez azt je­lenti, hogy a németekkel közö­sen kifejlesztett étkezőgarnitú­rából havi átlagban 1700, he­tente két vagonban 440-et kell kiszállítaniuk. Hogy ezt győzzék, fejleszte­niük kell. Császár István igaz­gató sorolja, hogy a folyamat­ban lévő nyolcmilliós beruhá­zással milyen és mennyi faipari gépet, szalagfűrészt, szárító be­rendezést, festékszórópisztoly berendezést, varrógépet, sab­lont kellett és kell még beállíta­niuk. Tavaly 10, idén eddig már 17 dolgozót vettek fel. Várják a 22 pályakezdő munkába állítá­sát eredményező pályázatuk kedvező elbírálását, hogy a ka­pott 4,4 millió forinttal befejez­hessék a fejlesztéseket. A most januárban végrehaj­tott bérfejlesztéssel a korábbi­aknál is jobban meg tudják végre fizetni a dolgozókat. A partner kér és fizet. Nem érdekli a hazai hátország sem­miféle alapanyag-, festék be­szerzési gondja. Számára az ár, a minőség, a határidő a mérv­adó. Egyelőre még megbízható, biztos partner a Tenkes Bútori­pari Kft. A privatizáció már csak a legnagyobb kérdőjel. A 60 mil­liós eladósodás (szerencsére csak a bankoknak tartoznak) miatt hiába is volt a kétszeri meghirdetés, vevő nem jelent­kezett. A tavalyi második félévet a munkának köszönhetően végre már nyereséggel zárták. (1992-ben 20 millió forint ka­matot kellett kifizetniük.) Vevő tehát nincs. Tárgyalnak az ÁVÜ-vel: a dolgozók egy ré­sze szeretné megvenni a gyárat. Ha lehetőséget kapnak, hogy 6-8 év alatt fizethessék ki az adósságot, akkor belevágnak. A kilátásaik eddig biztatóak. Munkájuk van, beruháznak és dolgozókat vesznek fel, helyze­tük egyre biztosabb. Mellettük szól legerősebb érvük: a „saját­jukban” továbbra is munkát ad­nak 300 embernek. M. L. Az étkezőgarnitúrák német megrendelésre készülnek Új összefogás? Hans-Dietrich Genscher nyugalomba vonulása után is szüntelenül töpreng a világ jö­vőjéről. Most például az foglal­koztatja, milyen legyen a haté­kony európai-amerikai együtt­működés a megváltozott világ­ban? A válasz gondolkodóba ejtheti mindazokat, akik járható utakat, a biztonságot erősítő szövetségeket és hasznos gaz­dasági partnereket keresnek a világban. Mi lehet a kapcsolatépítés fő iránya az európaiak számára? Az Éurópai Közösség, a NATO, az Egyesül Államok? A német politikus elképzelése: régi gon­dolat új tartalommal és új for­mában. A lényeg, hogy „az At­lanti-óceán nem válhat széle­sebbé”. Ami politikai nyelven annyit tesz, hogy az új világ- helyzet, benne az európai együttműködés előrehaladása még szorosabb partneri vi­szonyt követel kontinensünk és Amerika között, olyat, amelyet a NATO önmagában nem képes létrehozni. Ezért - miközben nem csökken a nagymúltú kato­nai szövetség jelentősége, s a lehető legtöbbet kell kihozni a létező európai szervezetekből, így természetesen az ENSZ-ből is - Genscher szerint kínálkozik egy logikus megoldás Európa és az Egyesült Államok számára egyaránt. „A NATO-t is magába fog­laló, az Atlanti-óceánon átnyúló szövetséget kell létrehozni -így Genscher -, amely épp úgy fe­lelősséget tud viselni a globá­lis problémákért - egyebek kö­zött a világméretű fejlődésért, az éhség és nyomorúság meg­szüntetéséért, az élet természe­tes alapjainak védelméért, a konfliktusok politikai, nem pe­dig katonai rendezéséért mint a „kelet-nyugati gazdasági aránytalanságok felszámolásá­ért”. Mindehhez megvan a gaz­dasági ereje, politikai súlya és elszántsága. Alig várom! Ellesett nyugdíjas-monológ:- Több mint negyvenegy évet dolgoztam a szakmámban, s tulajdonképpen nincs is okom panaszra, a nyugdíjam már majd tíz és félezer forint. Sze­rencsére egészséges vagyok, fi­zikailag, szellemileg is bírnám még a munkát, ha ... Vagy nem találok, vagy mások elől nem szeretném elvenni a ke­nyeret, vagy egész egyszerűen az adózás miatt nem éri meg. így aztán ellötyögöm a napjai­mat, ebbe ez a napi pohár sör is beletartozik, még megengedhe­tem magamnak. Mit mondjak ’ Sehogy se találom a helyemet. Az éltet, hogy nemsokára utaz­hatok a külföldi rokonomhoz, s ott remélem leesik valami kis munka is. Alig várom! Dolgoz­hatok végre a szakmámban és egy kis pénzt is kereshetek. Kifogyott a söre. Ráérősen hazaballag, ma is ő főz a csa­ládnak. Végre, valami értelmes és hasznos elfoglaltság. Búcsú­zóul megjegyzi: bár ez sem az igazi, mert nem szakácsként kereste korábban kenyerét. Göngyöleg Akár mesét is kezdhetnék így: ... és akkor elindult a legkisebb testvér is szerencsét próbálni, hogy visszaváltsa az üres sörösrekeszt. Elment az egyik, üveghegyen innen lévő ABC-be, ott megkérdezték a nevét és címét, s mivel egyik sem szerepelt a kiflis zacskóra felírtak között, közölték vele, hogy nem válthatják vissza, mert nem náluk vette. Nem adta fel, irány a következő, az Óperenciás-tenger előtti. Ott is a hasonló név és cím kereszt­kérdést követően járt pórul. A hetedhét országon túl lévő harmadikban se járt nagyobb szerencsével. Ereje kezdte cserbenhagyni, reménye is odaveszett, hogy visszavált­hatja a már megüresedetten fö­löslegessé vált sörösrekeszt. Már-már arra gondolt, hogy bedobja egy kukába, amikor az őt megcsapó jó és friss illatot bódultán követve betért a me­sebeli ABC-be. Ott aztán nem volt se tudakolódás neve és címe után, zacskóról sem el­lenőrizték, hogy tényleg ott vette-e a teli rekesz sört hajda­nán, fogták és kezébe nyomták a rekesz betéti díját. Ennyi az igaz történet, mely mesének is beillik. Inkább olyan, mint egy rossz álom. Bekapcsolták? Olvasónk telefonon meséli el, miként járt:-Reggel nyolc órakor fel­hívtam a .. .-t, mert szüksé­gem lett volna egy adatomra a számítógépes nyilvántartásuk­ból. A hölgy udvariasan, ám sajnálkozva közölte, hogy még nincs a gép bekapcsolva. Ezen meglepődtem, hogy-hogy nincs, hiszen csak egy mozdu­lat az egész. A hölgy ismét ud­variasan és sajnálkozva kö­zölte: nem náluk, hanem az or­szágos hálózatban nem kap­csolták be még a számítógépe­ket, így az övéket sem, de pró­bálja meg később. Majd egy óra múltán ismét hívtam őket, érdeklődve, hogy összekapcsol­tak-e már a rendszert? Az udva­rias hölgy megismerve hango­mat mosolyogva közölte, hogy igen, s néhány másodperc eltel­tével megmondta az általam kért adatot. Már csak az nem megy a fejembe, ha a cég or­szágos számítógépes adatbank­hoz tartozik, a rendszert miért nem lehet már a hivatalos nyi­tással egy időben üzembe he­lyezni? Miért kell fölöslegesen telefonálni, netán személyesen érdeklődni? Az ügyfél idejét, pénzét már a számítógép is ra­bolja? Murányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom