Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)
1993-02-13 / 43. szám
1993. február 13., szombat oj Dunántúli napló 7 Készülnek a forgácsolt alkatrészek a CNC esztergagépen Fotó: Proksza László Tartozások nélkül, nyugodtan dolgozni Saját üzem és minőségi munka- Amíg a hitelek nyomasztanak, mindig mélyponton vagyok. A tavalyi és tavaly előtti évemet veszteséggel zártam, mert alig volt munkám. A tavalyi részleteket nem tudtam fizetni, még a kamatait sem. Szerencsére bíznak bennem. Most már sokkal nyugodtabb vagyok: van végre elég munkám, így februártól ütemezve és pontosan fizetem az adósságaimat - fogad régi ismerősként Bocskor Tibor szigetvári vállalkozó. Középüzemről álmodott 1990. novemberében találkoztunk először. Akkor sikeres vállalkozóként mutattam be, mint aki saját erőből jutott el a kecskelábú esztergától a négymillióért vásárolt CNC számítógép-vezérlésű esztergáig, mint aki kinőtte már a házában kialakított műhelyét, s akinek vállalkozásfejlesztési pályázaton négy évre kapott kilencmillió forintból már javában épült új üzeme a szigetvári tűzoltólaktanyával szemben. Mindig is korszerű gépekkel felszerelt, piacképes középüzemről álmodott, melyben a jól felkészült szakemberei keze alól nyugodt szívvel és határidőre adhatja ki a minőségileg kifogástalan munkát.- Üzem és minőség nélkül nincs piac, ezt tudomásul kell venni. Vacakot manapság nem vesz már meg senki - mondja.-Nem volt túl merész dolog belevágni ekkora beruházásba?- Kockázat nélkül sincs piac. Mégsem bántam meg, mert amit elkezdek, azt nem hagyom abba félúton. A régi műhelyemet már kinőttem, mindenképp lépnem kellett. Néha ugyan felmerül bennem, hogy megérte-e, de hamar legyőzöm kételyeimet. Igaz, nincs pénzem, csak adósságom, de idén már fellélegezhetek: a munkámmal mindent törleszteni tudok. A képlet igencsak egyszerű: ha van elég munka, megtalálja számítását és a továbblépés foglalkoztatja. Na de manapság mindenki örül a megrendelésnek, hogy dolgozhat. Neki csak annyi munkája nem volt, amennyi az esedékes törlesztőrészletek és kamatok visszafizetését is fedezte volna. Az üzemalapító kilencmilliós hitelből pedig jócskán van még vissza. Üzemében tizenheten alkatrészeket és készre gyártott termékeket is gyártanak. A nehéz időszakban is kitartottak mellette az emberei, egyiket se fenyegette az utcára kerülés réme.- Német partnerrel tárgyalok: az ő műszaki dokumentációi alapján szervezném meg és adnám ki dunántúli iparosoknak, mint alvállalkozóknak a munkát. Remélem sok-sok embernek tudok majd így segíteni. Át kell állnunk a három műszakos termelésre, hogy győzzük. Idén újabb öt embert veszek fel, már be is adtam a munkahelyteremtő pályázatot. Az új CNC gépem árának másik felét a pályázatból finanszírozom. Rend és tisztaság Körbejárjuk az üzemét, hogy láthassam a masináit: a két CNC esztergagépet, a marógépeket, a hagyományos és revolveresztergáit, az 1-10 modulos fogazó gépet és a legújabb szerzeményét, egy német céggel közösen üzemeltetett svájci Mikron típusú 0,3-2 modulos fogazót, aztán a többi gépét valamint a jól felszerelt lakatosipari üzemét. Mindenütt katonás rend és tisztaság.- Ha ezek a gépek nem lennének, nem is tudnék dolgozni. Nincs szégyenkezni valóm. Az embereimnek és gépeimnek köszönhetően van már nevem, és mind többen keresnek. Első találkozásunkkor még alapvetően német és osztrák exportban gondolkozott. Most viszont túlnyomórészt hazai partnereknek dolgozik. Az egyik nagymegrendelője újabb és újabb munkákkal látja el. Hogy melyik cég? Nem árulja el, mondván a konkurencia miatt jobb a titoktartás. Annyit azonban elmond róla, hogy iszonyúan megköveteli a minőséget és a határidőt. A Bocskor-vállalkozás lényege igen egyszerű: Tibor a mindenes, napi tizennégy órában. ő tárgyal, szervez, hajtja fel a munkát és az alapanyagot, mindenről maga gondoskodik. Harmincöt éves. Fáradt, de szerencsére nem belefáradt. Évek óta nem volt szabadságon.- Szeretnék már végre felvenni egy, a terhek zömét a vál- lamról levevő üzemvezetőt. Most már megtehetem. így nagyon elaprózom magam, s nem jut energiám, időm a töprengésre, az üzletre.-Hosszú távon is az alkatrészgyártás lesz a Bocskor-mű- vekfő profilja?- Ha lesz már elegendő tőkém, valami saját termékkel mindenképpen szeretnék kirukkolni. Jelenleg még a tartozások nyomasztanak. Bár, most van elég munkánk, remélem, a jövőben sem lesz másként, ez a tervem egyelőre még távolinak tűnik. Van még rá időm! Most épp a kft alapítás foglalkoztat. Murányi L. Túl a mélyponton a siklósi Tenkes Bútoripari Kft. Fejlesztések és munkásfelvétel Négyszáznegyven étkezőgarnitúra hetente Kárpitozott székeket állítanak össze Proksza László felvételei A szerencse forgandó. A korábban mindig eredményes siklósi Tenkes Bútoripari Vállalat egyéves mélypont után tavaly nyárig 60 milliós veszteséget hozott össze. A Tenkes most nyolcmilliós fejlesztést hajt végre, folyamatosan vesz fel embereket, s 22 pályakezdő munkaalkalom teremtésére pályázatot adott be. Az egyre nagyobb és szeszélyesebb a gazdasági kihívással szemben az első menetben alulmaradtak. 1991 nyarára a belföldi piacuk egyik pillanatról a másikra összeomlott, s úgy tűnt, hogy a fejük felett összecsapó hullámok végleg maguk alá temetik a gyárat. Kapkodva keresték a piacot, hogy megmenekülhessenek, áron alul is kínálták termékeiket, hogy megszabadulhassanak a korábbi biztos, ám egyik pillanatról a másikra fizetésképtelenné vált vevőiknek legyártott és nyakukon maradt készleteiktől. Egy év alatt 60 milliós veszteséget halmoztak fel. Az egy évig tartó mélypont alatt, a néha készpénznek is vehető ígéretek miatt lényeges létszámleépítést nem is hajtottak végre. A 300 dolgozóból mindössze tízet küldtek el, inkább belső átcsoportosításokkal igyekeztek átvészelni a vészhelyzetet. Tavaly január l-jével a privatizáció egyes csoportjába tartozó, eladásra szánt kétszemélyes kft-ként folytatták küzdelmüket a megmaradásért. A volt vállalat fő tulajdonosa az Állami Vagyonügynökség mellett társtulajdonos lett a Siklósi Ön- kormányzat a 3,3 millió forint értékű részesedésével. Kemény versenytárgyalásokat követően egy német cég mellettük döntött, s mivel garantáltnak vélték, hogy a siklósiak képesek eleget tenni a szigorú minőségi és határidő követelményeiknek, lekötötték a gyártókapacitásuk 90%-át. Idén már 5,4 millió márkás megrendelést teljesítenek. Ez azt jelenti, hogy a németekkel közösen kifejlesztett étkezőgarnitúrából havi átlagban 1700, hetente két vagonban 440-et kell kiszállítaniuk. Hogy ezt győzzék, fejleszteniük kell. Császár István igazgató sorolja, hogy a folyamatban lévő nyolcmilliós beruházással milyen és mennyi faipari gépet, szalagfűrészt, szárító berendezést, festékszórópisztoly berendezést, varrógépet, sablont kellett és kell még beállítaniuk. Tavaly 10, idén eddig már 17 dolgozót vettek fel. Várják a 22 pályakezdő munkába állítását eredményező pályázatuk kedvező elbírálását, hogy a kapott 4,4 millió forinttal befejezhessék a fejlesztéseket. A most januárban végrehajtott bérfejlesztéssel a korábbiaknál is jobban meg tudják végre fizetni a dolgozókat. A partner kér és fizet. Nem érdekli a hazai hátország semmiféle alapanyag-, festék beszerzési gondja. Számára az ár, a minőség, a határidő a mérvadó. Egyelőre még megbízható, biztos partner a Tenkes Bútoripari Kft. A privatizáció már csak a legnagyobb kérdőjel. A 60 milliós eladósodás (szerencsére csak a bankoknak tartoznak) miatt hiába is volt a kétszeri meghirdetés, vevő nem jelentkezett. A tavalyi második félévet a munkának köszönhetően végre már nyereséggel zárták. (1992-ben 20 millió forint kamatot kellett kifizetniük.) Vevő tehát nincs. Tárgyalnak az ÁVÜ-vel: a dolgozók egy része szeretné megvenni a gyárat. Ha lehetőséget kapnak, hogy 6-8 év alatt fizethessék ki az adósságot, akkor belevágnak. A kilátásaik eddig biztatóak. Munkájuk van, beruháznak és dolgozókat vesznek fel, helyzetük egyre biztosabb. Mellettük szól legerősebb érvük: a „sajátjukban” továbbra is munkát adnak 300 embernek. M. L. Az étkezőgarnitúrák német megrendelésre készülnek Új összefogás? Hans-Dietrich Genscher nyugalomba vonulása után is szüntelenül töpreng a világ jövőjéről. Most például az foglalkoztatja, milyen legyen a hatékony európai-amerikai együttműködés a megváltozott világban? A válasz gondolkodóba ejtheti mindazokat, akik járható utakat, a biztonságot erősítő szövetségeket és hasznos gazdasági partnereket keresnek a világban. Mi lehet a kapcsolatépítés fő iránya az európaiak számára? Az Éurópai Közösség, a NATO, az Egyesül Államok? A német politikus elképzelése: régi gondolat új tartalommal és új formában. A lényeg, hogy „az Atlanti-óceán nem válhat szélesebbé”. Ami politikai nyelven annyit tesz, hogy az új világ- helyzet, benne az európai együttműködés előrehaladása még szorosabb partneri viszonyt követel kontinensünk és Amerika között, olyat, amelyet a NATO önmagában nem képes létrehozni. Ezért - miközben nem csökken a nagymúltú katonai szövetség jelentősége, s a lehető legtöbbet kell kihozni a létező európai szervezetekből, így természetesen az ENSZ-ből is - Genscher szerint kínálkozik egy logikus megoldás Európa és az Egyesült Államok számára egyaránt. „A NATO-t is magába foglaló, az Atlanti-óceánon átnyúló szövetséget kell létrehozni -így Genscher -, amely épp úgy felelősséget tud viselni a globális problémákért - egyebek között a világméretű fejlődésért, az éhség és nyomorúság megszüntetéséért, az élet természetes alapjainak védelméért, a konfliktusok politikai, nem pedig katonai rendezéséért mint a „kelet-nyugati gazdasági aránytalanságok felszámolásáért”. Mindehhez megvan a gazdasági ereje, politikai súlya és elszántsága. Alig várom! Ellesett nyugdíjas-monológ:- Több mint negyvenegy évet dolgoztam a szakmámban, s tulajdonképpen nincs is okom panaszra, a nyugdíjam már majd tíz és félezer forint. Szerencsére egészséges vagyok, fizikailag, szellemileg is bírnám még a munkát, ha ... Vagy nem találok, vagy mások elől nem szeretném elvenni a kenyeret, vagy egész egyszerűen az adózás miatt nem éri meg. így aztán ellötyögöm a napjaimat, ebbe ez a napi pohár sör is beletartozik, még megengedhetem magamnak. Mit mondjak ’ Sehogy se találom a helyemet. Az éltet, hogy nemsokára utazhatok a külföldi rokonomhoz, s ott remélem leesik valami kis munka is. Alig várom! Dolgozhatok végre a szakmámban és egy kis pénzt is kereshetek. Kifogyott a söre. Ráérősen hazaballag, ma is ő főz a családnak. Végre, valami értelmes és hasznos elfoglaltság. Búcsúzóul megjegyzi: bár ez sem az igazi, mert nem szakácsként kereste korábban kenyerét. Göngyöleg Akár mesét is kezdhetnék így: ... és akkor elindult a legkisebb testvér is szerencsét próbálni, hogy visszaváltsa az üres sörösrekeszt. Elment az egyik, üveghegyen innen lévő ABC-be, ott megkérdezték a nevét és címét, s mivel egyik sem szerepelt a kiflis zacskóra felírtak között, közölték vele, hogy nem válthatják vissza, mert nem náluk vette. Nem adta fel, irány a következő, az Óperenciás-tenger előtti. Ott is a hasonló név és cím keresztkérdést követően járt pórul. A hetedhét országon túl lévő harmadikban se járt nagyobb szerencsével. Ereje kezdte cserbenhagyni, reménye is odaveszett, hogy visszaválthatja a már megüresedetten fölöslegessé vált sörösrekeszt. Már-már arra gondolt, hogy bedobja egy kukába, amikor az őt megcsapó jó és friss illatot bódultán követve betért a mesebeli ABC-be. Ott aztán nem volt se tudakolódás neve és címe után, zacskóról sem ellenőrizték, hogy tényleg ott vette-e a teli rekesz sört hajdanán, fogták és kezébe nyomták a rekesz betéti díját. Ennyi az igaz történet, mely mesének is beillik. Inkább olyan, mint egy rossz álom. Bekapcsolták? Olvasónk telefonon meséli el, miként járt:-Reggel nyolc órakor felhívtam a .. .-t, mert szükségem lett volna egy adatomra a számítógépes nyilvántartásukból. A hölgy udvariasan, ám sajnálkozva közölte, hogy még nincs a gép bekapcsolva. Ezen meglepődtem, hogy-hogy nincs, hiszen csak egy mozdulat az egész. A hölgy ismét udvariasan és sajnálkozva közölte: nem náluk, hanem az országos hálózatban nem kapcsolták be még a számítógépeket, így az övéket sem, de próbálja meg később. Majd egy óra múltán ismét hívtam őket, érdeklődve, hogy összekapcsoltak-e már a rendszert? Az udvarias hölgy megismerve hangomat mosolyogva közölte, hogy igen, s néhány másodperc elteltével megmondta az általam kért adatot. Már csak az nem megy a fejembe, ha a cég országos számítógépes adatbankhoz tartozik, a rendszert miért nem lehet már a hivatalos nyitással egy időben üzembe helyezni? Miért kell fölöslegesen telefonálni, netán személyesen érdeklődni? Az ügyfél idejét, pénzét már a számítógép is rabolja? Murányi László
