Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)
1993-02-10 / 40. szám
1993. február 10., szerda aj Dunántúli napló 3 Az eltűnt valuta (és valutakezelő) esete „Irén” másfél évig közmegelégedésre dolgozott A valuta befektetésének és forgatásának felettébb kockázatos módját választotta néhány mohácsi és Mohács környéki lakos akkor, amikor a Duna-parti város OTP-fiók- jának alkalmazottjával „koprodukcióban” próbálta gyarapítani pénzét. Az ifjú valutakezelő hölgy ugyanis január elején meglépett, a forgatásra átadott pénzt pedig azóta sem kapták meg azok, akiket megillet. Információink szerint - bár az OTP-ben azt mondják, a belső vizsgálat szerint a takarékpénztárban bizonyíthatóan elhelyezett valutát illetően a kár nem haladja meg a 2 milliót - jónéhány millió forintnyi valutáról van szó. Az alábbiakban egy károsult, majd az OTP megyei igazgatójának, dr. Horváth Lászlónak a nyilatkozatát közöljük. Mint azt az egyelőre magát megnevezni nem kívánó informátorunktól megtudtuk, a történtek lényege igen egyszerűen összefoglalható. Tudomása szerint az ifjú, dekoratív és városszerte ismert, az OTP-fiókban devizaszámlákkal foglalkozó hölgy jobbára kiterjedt baráti körének próbált segíteni azzal, hogy átvette valutájukat, s a mindenkori, legjobb kamatnak megfelelően konvertálta azt. (Konvertálni ebben az esetben azt jelenti: más valutára átváltani, a heti kamatfeltételeknek leginkább megfelelően. Ha márkáért fizetett több kamatot a pénzintézet, akkor márkában, ha dollárért, dollárban kötötte le főszereplőnk az ügyfelek (barátai) pénzét.) Egy vonzó ajánlat Ehhez persze, nem kellett volna OTP-alkalmazottnak lenni, hiszen akinek van ideje, s valutával is rendelkezik, maga is megteheti mindezt. Az ifjú hölgy ajánlata viszont azért volt olyannyira vonzó, mert baráti körében úgy tudták: az OTP-alkalmazottak deviza- számláján tartott pénz konverziójáért nem kell az egyébként minden állampolgár esetében érvényes díjat - 1 százalékot - megfizetni. S ez több ezer márka esetében például már nem elhanyagolható. (Dr. Horváth László, az OTP megyei igazgatója:-A takarékpénztári dolgozókat megillető kevés számú kedvezmény egyike a konverziós díjaknál jelentkezik. A lehetőség tehát adott - de kizárólag csak akkor, ha olyan országba utazik az alkalmazott, ahol a deviza- számláján tartott pénztől eltérő az érvényes fizetőeszköz. Ebben az esetben viszont az utazás előtt a fiókvezetőnek a tranzakciót engedélyeznie kell.) Ettől függetlenül: az „áldozatok” jobbára a fentiek miatt adták át Irénnek (nevezzük így a hölgyet) a pénzt, aki informátorunk szerint mindjárt alá is íratott velük egy valutakiviteli engedélyt - az illető tehát (papíron legalábbis) betette, s azonnal ki is vette a pénzét. Az ügylet az aláírástól számítva legálissá vált. Más kérdés, hogy a valutakiviteli engedély szignálását követően az ügyfelek Irénnek adták a pénzt, aki azt saját devizaszámláján helyezte el, s a megállapodásnak megfelelően a mindenkori kamatokat figyelembe véve forgatta azt. így tudta a delikvensek többsége, így tudja ma is. Mit mond a kárvallott? (Dr. Horváth László: -Az ügyben indított vizsgálat az ügyintéző devizaszámláját is érintette. Az azon történt konverziók szabályszerűnek látszanak. Az ügyintéző távollétében sajnos nem állapítható meg, hogy a számlán elhelyezett pénz teljes egészében saját tulajdonát képezte-e. A fiók vezetője az ügyletek engedélyezésekor a számla forgalmát mindenesetre nem tartotta túlzottnak, mert úgy tudta, az ügyintéző férje külföldön dolgozik, a számlán szereplő összegekkel tehát elvben rendelkezhetett.) Irén sokáig, vagy másfél évig közmegelégedésre dolgozott. Informátorunk szerint hol szívességből, hol jutalékért kezelte a valutát, mindenesetre rendkívül jószívű teremtésnek ismerték meg, hiszen, ha úgy alakult, akár több százezer forintot is kölcsönadott - papír nélkül! - egyeseknek. S tőle sem tagadta meg senki, ha kölcsönbe kért. Tán ezért történhetett meg, hogy január elején az ifjú hölgy - gyanútlan férjével, aki utóbb visszajött ä devizaszámlák kapcsán kapott pénzek s egyéb kölcsönökből származó összegek révén begyűjtött - állítólag közel tízmilliós - adóssága tudatában külföldre távozott. (A károsultak egyike: - Volt, akinek a lakásra félretett, volt, akinek a megnyitandó üzletére szánt pénzét vitte el. Szerintem nem ő akarta, hogy így alakuljanak a dolgok. Bár nagylábon élt, valószínűleg őt is átverték. Azt hiszem, a begyűjtött valutát külföldön próbálta befektetni, hiszen a számítógép sokszor még pénzmozgást sem rögzített azoknál, akik több ezer márkát adtak át neki. Szóval, valószínűleg külföldön próbálta kamatoztatni a pénzt, abban bízva, hogy nagyobb nyereségre tehet szert, mint az OTP-ben, s a különbséget megtarthatja magának. Szerintem erre játszott, csak valaki átverte őt is. Én nem hiszem, hogy rosszhiszemű lett volna, hisz' akkor nem hagyja itt a lakását, ami cirka kétmilliót ér. Plusz a berendezés, ami szintén nem semmi. Ha a szökésre játszik, azt is eladta volna, ez lenne logikus, nem? Egyébként, hogy mekkora összegről van szó, egyelőre nem lehet tudni. A hoppon maradtak többsége ugyanis eddig nem mert bejelentést tenni. De, hogy sokan lehetünk, az biztos. Egyik ismerősöm néhány napja majd egy percig sorolta a megkárosítottak nevét. Informátorunk tudomása szerint a lakás fedezetnek számít, igaz, a több, mint tízmilliósnak mondott adósság esetében ez csak a részbeni kárpótlásra lenne elegendő. Még akkor is, ha eddig csupán négyen mertek feljelentést tenni - tartva attól, hogy ők is bajba juthatnak a valuta illegális forgatása miatt. . . Hol lehet a főszereplő? Hát, eddig a történet. Úgy tudni egyébként, a főszereplő valahol Ulm környékén, egy barátnőjénél tartózkodik. A rendőrségi vizsgálat állásáról - bár többször megkíséreltük - nem sikerült információhoz jutnunk. (Dr. Horváth László: - Az általunk feltárt tények szerint a fiókvezető a szigorú ellenőrzési kötelezettség elmulasztásában, a valutapénztáros pedig a pénz- kezelési szabályok jóhiszemű de súlyos megsértésében vétkes. Ezért, bár munkájukkal eddig maradéktalanul elégedettek voltunk, ma már nincsenek takarékpénztárunk alkalmazásában. Itt szükséges megjegyezni, hogy a fiók az év végén valamennyi devizabetétes ügyfelének egyenleget küldött, ’ínelynek célja, hogy ha az ügyfél valamivel nem ért egyet, észrevételt tudjon tenni. Ennek nyomán mindössze a feljelentésünkben érintett négy ügyfél reklamált, további két ügyben pedig a számlák egyeztetését végezzük. Miután a reklamációs határidő lejárt, alaposan feltélezhető, hogy további, olyan károsult, aki az OTP-nél hivatalosan valutát helyezett el, nincs. A külföldön tartózkodó hölgyről nem tudunk semmit. Ezzel együtt is ígérem, ha a bíróság úgy ítélkezik, hogy volt alkalmazottunk a hivatali ügyintézés során bárkinek, bármilyen nagyságú anyagi kárt okozott, a megállapított összeget ügyfeleinknek maradéktalanul megtérítjük.) Pauska Zsolt Befejezéséhez közeledik az új belvárosi üzletsor építése Szigetváron, a Zárda utcában. Az esztétikusán kialakított, környezetbe illő kis üzletek eltakarva az autóparkolót rendezetté teszik a belvárosnak e hangulatos terét. Fotó: Proksza László Elmarad a Pécsi Közgyűlés ülése A Pécsi Közgyűlés elmúlt heti ülésére a képviselők olyan meghívót kaptak, amely azt jelezte, ha nem tudnák befejezni a tervezett napirendet, akkor azt e hét csütörtökjén a költségvetés megvitatása után folytatják. Tegnap viszont olyan értesítést kaptunk a Polgármesteri Hivataltól, hogy a február 11-éré jelzett előterjesztéseket későbbi időpontban tárgyalja a testület. A halasztás okaként feltételezhetnénk, hogy a költségvetés előkészítésének fogaskerekei közé került néhány homokszem. Csakhogy már az elmúlt heti közgyűlési ülés előtt bizonyossá vált: a Pénzügyi Iroda február 11-éré nem tudja elkészíteni a költségvetés tervezetét, hiszen a költségvetési bizottság nem jutott megegyezésre február 3-án. Ma reggel újra megpróbálkozik ezzel a bizottság, miután tegnap este a frakciók egyeztették álláspontjukat a költségvetésről. Mint dr. Krippl Zoltán polgármestertől, a költségvetési bizottság elnökétől megtudtuk, azért halasztották el e hétről a közgyűlés ülésének folytatását, mert viszonylag kevés és csekély súlyú napirendi pont maradt vissza, azokat pedig a költségvetési vitával egy napon - várhatóan február 18-án - megtárgyalhatja testület. A költség- vetési bizottságban egyébként már megegyezés született több, mint 7 milliárd forint sorsáról, most már csak mintegy 20 milliós tétel vitatott. D. I. Képernyő előtt Lám csak, mit tesz 2í munka Azt még nem nagyon érzékelni, mennyi munkánkba kerül, hogy például a kenyér ára tovább emelkedjék. Még nem tudni, miféle monetáris és bankpolitika az, amely máig nyereségadót kasszíroz olyan vállalatoktól, melyek már ré- gesrég nem nyereségesek, kik és hova adják el a magyar búzát és mennyiért hozatunk kenyérre valót máshonnan. Nem fogunk-e gyanút, és nem mond- juk-e kórusban azt - a bizalmi elv helyére a bizalmatlanság elvét ültetve -, hogy itt csak a jövedelemnek az a része biztos, ami láthatatlan? Hiszen a fogyasztás világában már régen nem az a lényeg, hogy a pénznek van-e munkában megtestesülő fedezete, hanem, hogy mi az eladhatóság egzisztenciája. Hiszen a piac világában nemcsak a munkával létrehozott termékért, de a munka látszatáért, sőt a legügyesebben eladott ígéretekért is pénz jár. Ma nálunk az egyik legbiztosabbb pénzforrás, ha a valaki a pénzét dolgoztatja. Persze, ez csak vélekedés, a dolgokat leegyszerűsítő „szép- tani” észjárás, a közgazdaság- tanhoz semmit sem értő, sértett széptanászok lotyogása. Valami racionalitása mégis van. Ugyanis a széptanászok egyet kell, hogy értsenek Wekler Ferenc ellenzéki képviselővel - pártállástól függetlenül - legalább abban, hogy jó lenne végre konkrétumokon vitatkozni. Például azon, hogy jó-e ha a sok, apró életképtelen törpebirtok létrehozásába belerokkan a paraszt, mit szolgál a mai költség- vetési politika, milyen munkahelyteremtő hiteleink vannak, amire jelzálogul nem kell fölajánlani kinek-kinek a saját alsóneműjét is, és így tovább. Erre lehetett volna számítani, ha már olyan felkészült, az ország dolgaiban tájékozott emberek ülnek a képernyő elé, mint Kupa Mihály, Katona Tamás, Tardos Márton és az említett képviselő. Igaz, mire valóságos ütésváltásra, érvek csatájára került volna sor - a műsorvezetőnek le kellett csöngetnie a menetet. Vajon mi értelme olyan tájékoztató politikai műsorokat szerkeszteni, melyek minden jószándék ellenére csak a ködösítést szolgálják, irányelveket öblögetnek régről belénk avasodó demagógiával, és csak arra jók, hogy a pártok közti szembenállást demonstrálják? Maradjon meg a hitünk mégis - mint a pénzügyminiszter ismételgette a kormányra vonatkoztatva - a munkában? És hinni a saját munkánkban, mint leendő pénzünk valóságos fedezetében? És hogy jönnek ide a széptanászok? Mert a széptanászoknak - micsoda csúsztatás - a sikert sikerre halmozó operaénekes portréja, Polgár László jut az eszükbe, ahogy szőke finn barátjával skálázik egy salzburgi hotelszobában. Szigorú, néha magányos műhelymunka, amit nemcsak a piaci eladhatóság motivál, hanem magában- való érték létrehozása. Jutalma önmagában, embermivoltunk lényegében van. És ahogy ebben a munkában hinni lehet, hinni akarunk az orvos munkájában, hogy nemcsak a pénzünkért gyógyít, hanem hogy egy kicsit még életben maradjunk; hinni az autószerelőnek, hogy a biztonságunkat is szolgálja, hinni a képernyőnek; nemcsak „letudtak” egy műsort, hanem a tájékoztatásunkat is szolgálták. Enélkül mi lesz? És mi lesz munka nélkül? Bóka Róbert Egy templom helyreállítása lakossági összefogással Szava, ez a 370 lelket számláló, apró baranyai falu, melynek neve már egy 1290-es oklevélben is szerepel, az elmúlt évtizedekben mindössze két komolyabb dolgot kapott a világtól: a szomszédban fekvő garéi veszélyeshulladék-tárolót és egy ravatalozót a temetőben. A régi iskolát eladták egy vállalkozónak, a református templomot és paplakot pedig kikezdte az enyészet. A nyolcvanas évek elején az akkori református esperes véleménye szerint le kellett volna bontani és eladni, mert úgysincs pénz a felújításra. A lakók azonban másként gondolták, gyűjtést kezdeményeztek, de az összegyűlt pénz, harmincnyolcezer forint, csak arra volt elegendő, hogy a toronysisak lefedéséhez szükséges horganylemezt megvegyék. Csak a felállványozásért százezret kért. egy pécsi kft. így aztán, ezúttal eredményesen, a jelenlegi espereshez, majd az Országos Műemléki Felügyelőség pécsi kirendeltségéhez fordultak segítségért, ahonnan először pénzt kaptak, majd sor került a műemléki kutatásra is, amelyet Sonkoly Károly művészettörténész végzett. Kiderült, hogy a hagyomány szerint a törökkorban épült épület magja valójában késő középkori eredetű. Az első, a református egyházközség meglétét bizonyító adat 1618-ból való. A 17. században, gr. Batthyány Ádám áttérése után, lerombolták a tetőzetet, a romos templomban sokáig barmok legeltek. Feltehető, hogy csak a 18. században állították helyre az épületet, amelyet a „Türelmi rendelet” következtében megerősödő egyházközség számára kelet felé megnagyobbítottak. A következő nagy átalakítás 1834-ben történt, amely után a több, mint százötven év szünet majdnem rommá változtatta a templomot. Amint a 74 éves Varga Istvántól, a felújítás egyik nagy szervezőjétől megtudtuk, a falu lakói felekezetre való tekintet nélkül, rendkívül sokat segítettek a helyreállításban. Részint úgy, hogy maguk is beálltak, részint úgy, hogy az ott dolgozó műemlékes szakmunkásokat nap-mint nap étkeztették. Az ugyancsak felújított papiakban jelenleg a volt Jugoszláviából menekült két család él. Mint „mellékesen” megtudtuk, a faluban'új óvoda és iskola is épült, ahol ebben az évben indult be a tanítás két Pécsről kijáró tanítóval. Felújították a kultúrházat is, a Polgármesteri Hivatal felújítása pedig folyamatban van. Cs. L. Döntő Kolozsváron Kiváló eredmények születtek a testvérváros vetélkedőn Tizennégy hétig kísérhették figyelemmel lapunkban és a pécsi rádióban is szülők és gyerekek a Szivárvány Gyermekház és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület „Testvérvárosunk Kolozsvár” elnevezésű vetélkedőjét. A hét fordulós versenyre 18 iskolából 160 diák küldte el a meglepően színvonalas megoldásokat. Bár pécsieknek hirdették meg a játékot, Nagypeterdről, Szentlőrincről, Sásdról és Bogádról is érkeztek nagyon jó válaszok. Mint a kérdések összeállítója, Varga Ferenc a Szivárvány Gyermekház igazgató helyettese elmondta, sokkal többet teljesítettek a gyerekek mint amennyi a feladat volt. A kiváló válaszok nagy munkába kerülhettek, hiszen annak ellenére, hogy Pécs testvérvárosa Kolozsvár, a könyvtárakban csak igen kevés anyag lelhető fel az erdélyi megyeszékhelyről. A válaszokat mégis gazdagon illusztrálták képekkel, idézetekkel, ami a pedagógusok munkáját is dicséri. A legjobb feleletek az Esztergár Lajos úti, a Jókai úti, a Fehérhegyi és a Mezőszél úti iskolából érkeztek. A pécsi selejtezővel egyidő- ben Kolozsváron hasonló játék indult, ott érthetően kevesebb résztvevővel. Az érdeklődés azonban szintén nagynak bizonyult. A hét forduló után mindkét helyszínen most az elődöntő kezdődik, ahova Pécsett 18 csapat jutott be. A 20.-án a Szivárvány Gyermekházban tartandó megmérettetést követően a legjobb 6 csapat márciusban Kolozsvárra utazik egy hétre, a döntőt ugyanis stílszerűen ott rendezik. A Kolozsváron döntőbe jutottak pedig majd a Pécsi Napok alatt érkeznek hozzánk, hogy ők is a játékban megismert testvérvárosban tartsák meg vetélkedőjük döntőjét. A tervek szerint Pécs testvér- városairól a jövőben folyamatosan rendeznek hasonló vetélkedőket. A következő, ősszel a steiermarki testvérváros, -Graz lesz. A gyerekek eredményes és igen értékes kolozsvári gyűjtőmunkájából pedig szponzorok segítségével zsebkönyvet szeretnének kiadni, ezzel is pótlandó a Pécsett még hiányzó kolozsvári útikönyveket, leírásokat. Pataki Y.
