Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-08 / 38. szám

1993. február 8., hétfő nj Dunántúlt rtopiO 15 Nyugdíjban a sikeres nevelöedzö Tárgyalás majd márciusban Törvénysértés nem történt, de ... Újabb egy hónappal elhalasz­tották Katrin Krabbe ügyének fellebbviteli tárgyalását. A Né­met Atlétikai Szövetség (DLV) ugyanis a doppingolás vádjával négy évre felfüggesztett sprin­temé) esetével kapcsolatban még három írásos jelentés beér­kezését vátja. A DLV szerint március közepe előtt nem ke­rülhet sor a tárgyalásra, holott azt eredetileg január végére, majd február 20-ra tervezték. 25 fős a keret Egyelőre 25 játékos kapott helyet a férfi kézilabda váloga­tott keretben, amelynek névso­rát nyilvánosságra hozta Kovács László szövetségi kapitány. A meghívottak között négy ide­genlégiós - Bíró, Szathmári, Gyurka és Borsos - található, az ötödik kiszemelt, a Németor­szágban szereplő Marosi még nem közölte, hogy a szakvezető számíthat-e rá. A válogatottak február 8-án Tatán kezdik meg közvetlen felkészülésüket a svédországi világbajnokságra, amelyen 16 együttes méri össze tudását. A névsor: Bíró (Guadalajara, spanyol), Szathmári (Vallado­lid, spanyol), Fekete (Tisza Vo­lán), Perger (Fotex VSE) - ka­pusok. Sótonyi, Éles, Csoknyai, Török, Zsigmond (mind Fotex), Kertész, Györffy, Németh Z., Pásztor, Horváth A. (mind Elektromos), Mezei, Bartók (mindkettő Tisza Volán), Mo­hácsi, Pocsai (mindkettő Bé­késcsaba), Fenyő, Polgár (mindkettő Győri ETO), Gyurka (Hameln, német), Bor­sos (St. Brice, francia), Kotor- mán (Szolnoki Olajbányász), Horváth Z. (PMSC), Béres (PEMÜ-Honvéd). Negyvenegy évi pedagógus­munka után nyugdíjba vonult Solti József. Tanári pályafutá­sának zömét, 30 évet a pécsi Bánki Donát utcai általános is­kolában töltötte, nagyobbrészt testnevelőként. Az utóbbi évti­zedben az iskola gazdasági igazgatóhelyettese volt, emel­lett földrajzot tanított. Hosszú éveken át a PVSK kosárlabdá­zóinak edzőjeként dolgozott, a ’80-as évek elején az NB. I-es felnőtt férficsapatot is irányí­totta. Neve mégis elsősorban mint utánpótlásedzőé maradt meg a köztudatban, hiszen számos ne­ves játékos nála ismerkedett meg a sportág alapjaival. Az ő tanítványa volt a válogatott Heinrich Róbert, a PVSK le­gendás kezdőötöséből Tóth Géza, Vojtek, Darázs, a hölgyek közül Pozsgai, Kálmán, Bun- dászné. Irányítása alatt a bánkisok négyszer nyertek úttörőolimpiát (a csúcsidőszak 1967 és 1974 közé tehető ), valamint számos egyéb értékes helyezést, díjat is szereztek (többször megnyerték a Pajtás Kupát). Nem véletlenül kapta meg a megye legjobb ne­velőedzőjének járó kitüntetést, a PVSK ebben az időben zöm­mel Solti- tanítványokból állt. Edzői pályájának a csúcsára is olyan gárdával jutott, amelynek Az FTC labdarúgó szakosztá­lya megtárgyalta Wukovics László ügyét az álarcos ijesztge­téssel kapcsolatban (a labda­rúgó „tréfából” a sötétség leple alatt álarcban, gázspray-vel fel­Solti József nagy része az ő keze alatt nőtt fel. Mégis, két év után elköszönt a pécsi élvonalbeli csapattól és gyakorlatilag eltűnt a helyi ko­sárlabdaéletből. Fáradt volt és csalódott, mert nem sikerült terveit maradéktalanul megva­lósítania, bár sokszor nem rajta múlott a dolog. Az edzősködést végig a tanítás mellett csinálta, szinte jelképes összegért. Ez­után minden energiáját hivatá­sának szentelte, s egy sajnálatos esemény - egy kollégájának a halála - folytán új, nagyobb szerepet kapott munkahelyén. szerelkezve riogatta a népligeti edzőtáborban a ferencvárosi kézilabdázónőket). A meggon­dolatlan és tettét azóta megbánó játékost 50 ezer forint prémi­ummegvonással büntették. Eredeti, könyvelői képzettségét is kamatoztatva az utóbbi évti­zedben közmegelégedésre irá­nyította iskolája gazdasági éle­tét. Alighogy betöltötte 60. éle­tévét, két nappal születésnapja után megkapta a felmondását. Nagy generációs váltás volt is­kolájukban, de kor- és sorstársai közül jónéhánynak megadatott, hogy nyugdíjas óraadóként to­vább dolgozhasson. Őt nem hív­ták, hiába ajánlotta fel, hogy négyórás adminisztrátorként besegít ott, ahol oly sok éven át tevékenykedett. Bántja, hogy az új iskolave­zetés - dacára annak, hogy igazgatóhelyettes volt - az ő megkerülésével hozta meg személyi döntéseit, többek kö­zött az ő további sorsáról is. Bár törvénysértés nem történt, mondja, méltányosabban bán­hattak volna vele, hiszen az el­múlt 30 év alatt tett egyet s mást a Bánkiért: Úgy érzi, összességében elé­gedett lehet eredményeivel és pályafutásával, de a befejezés másképp, jobban is sikerülhetett volna, hiszen aktív, tevékeny korban van. Ha valahol szükség lenne rá, még sokat tudna tenni az ifjúsá­gért, mert az ő világa a gyere­kek világa . . . Kosa Péter Tört-zúzott a „síkirály” Tómba ezt megúszta Wuki „tréfáját” pénztárcája bánja A játékvezetők is csak sejtik a megoldást Az ördögi körből nincs kiút? Négy baranyai az országos keretben Nemsokára újra indul a lab­darúgószezon. Ehhez pedig kell elsősorban megfelelő számú já­tékos, kellő mennyiségű pénz, jó sok néző sem árt, és nem utolsósorban szükség van játék­vezetőkre. Pénzből, szurkoló­ból, sőt jól képzett focistából sincs éppen túltermelési válság Baranyában, és mostanában a játékvezetői tiszt betöltése sem nevezhető a fiúgyermekek vá­gyálmai netovábbjának. Az ok? Sokféle. Lehet a nem túl magas honorárium, a társadalmi meg­becsülés hiánya, és más egyéb is. De inkább valljanak erről maguk az érintettek. Az orszá­gos keret négy pécsi játékveze­tőjét, Vavika Ferencet, Balajti Jánost, Kovács Nándort és Szőke Gábort kérdeztük erről, saját pályafutásukról, valamint arról, hogy szerintük miként is lehetne visszaszerezni az évek­kel ezelőtt még meglévő bírói tekintélyt. Talán az ő sikerük mégiscsak példa lehet arra, hogy jó bírók igenis kellenek, és, hogy ezt előbb-utóbb méltá­nyolja a közönség és a szakma egyaránt. Vavika Ferenc négyük közül a legidősebb (41) és ő az egyet­len aki már NB I-es mérkőzése­ket is tudhat maga mögött. Pá­lyája nagyon sok állomása egy­beesik Balajtiéval, együtt kezd­tek focizni a Postásban, együtt is iskolázták be őket a bírói tan­folyamra 81-ben. Akkor még minden megyei csapatból két játékost deklarál­tak ide az akkor divatos „önkén­tességi” alapon, rájuk esett a vá-' lasztás. Ám ma már határozot­tan állítják, (bár akkor nem hit­ték, hogy kapcsolatuk a síppal hosszú távú lesz), ma már csöp­pet sem bánják, hogy így ala­kult az életük. Aztán jött a szo­kásos szamárlétra, megye II., megye I., NB III., NB II., egyi­küknek az NB I. Szinte egymás gondolatait is ismerik, azonos a bíráskodásról alkotott véleményük is:- Régen kétségtelenül jobb volt vezetni. Barátságosabb légkör uralkodott a pályán, de a bírói karon belül is. Aztán a né­zők sem mocskolódtak mindig így, az edzőkről nem is beszélve. Végül is ez utóbbi a kellemetle­nebb, mert az üvöltő, károm­kodó nézőről legalább tudom, hogy nem a meccs érdekli, csak azért fizetett, hogy kiadhassa magából a felgyülemlett indula­tait, de azért az edzők némelyi­kétől mást várna az ember. A já­tékvezetők legnagyobb része le­galábbis igyekszik mindent a legjobban csinálni, a baj csak az, hogy az emberek a kirívó hi­bákra tovább emlékeznek, és ebből általánosítanak. Szőke Gábor 34 évével a leg­fiatalabb a négyesből. 12 éve kezdett vezetni, amolyan csa­ládi hagyományt folytatva, hi­szen apja NB I-es játékvezető volt. Megszámolta, 1126. mér­kőzésénél tart. 1987-ben lett az NB Ill-as partjelzői, 89-ben a bírói keret tagja. Három éve az NB I. utánpótlás keretéhez ke­rült, itt volt rangelső is, de ab­ban az évben a lista 4. helyén ál­lót sorolták magasabb osz­tályba. Példaképei, apja, Mi- seta, Futó, Kovács Imre neve mellett olyanokat említ azok között akiktől sokat tanult, mint Vavika és Balajti. Kovács Nándor jubileumi, 15. événél tart a bírói pályán. 20 évesen vizsgázott, a Műegye­tem sportfelelőseként ő szer­vezte a bíróutánpótlást a fővá­rosi JT-nek, és a sors iróniája, hogy magát is beszervezve vé­gül ő tartott ki legtovább a pá­lyán. Soha nem volt igazolt lab­darúgó, de azért, ahogy mondja, „megtanultam egy egyenesei be­lerúgni a labdába". Két éve tagja az országos keretnek. Si­keres vállalkozóként őt szeren­csére nem nagyon érinti, hogy emelik-e a bírói tiszteletdíjakat vagy sem, nála a játékvezetés amolyan szerelem: „a foci az életem egy kis darabkája, nem tudnék meglenni nélküle. Aztán a sok ülőmunka mellett igazán jólesik a vele járó mozgás is. Amióta meccseket vezetek, na­gyon sokat durvult a világ, és nem csak a pályán. Eleinte sok­kal kevesebbszer éreztem, hogy mindenért bennünk látják a hi­bát. Ördögi kör ez, mert amíg a foci nem változik, az élet nem lesz jobb és nyugodtabb, addig a bírók sem, viszont amíg a bíró nem lesz jobb . . . Meg kell sze­rettetni a fiatalokkal a játékve­zetést, be kellene vonni például Pécsett az egyetemistákat, ak­kor az alacsonyabb osztályok­ban mindig lenne kellő utánpót­lás, és közülük néhányon bizto­san többre is vihetnék." Talán az sem elhanyagolható szempont - modják, hogy an­nak idején, mivel több bíró volt, nem volt akkora a hajsza. Rit­kábban jutott az ember a sípjá­hoz, egy hétvégén nem kellett két meccset vezetniük. Aztán mivel többen voltak, lehetett vá­logatni is a jelentkezők közül. Mert abban ők is egyetértenek, hogy akad közöttük, aki nem oda való. Szóval, hogy is van ez? Jobb bírók kellenek, hogy a nézők is jobb képet fessenek róluk, vagy jobb légkör kell a pályákon, hogy többen jelentkezzenek bí­rónak, vagy többet kell nekik fizetni, hogy jobban odafigyel­jenek, vagy majd ha jobban odafigyelnek.. . Sziics Zsolt Tómba, a „síkirály” A jelek szerint Alberto Tómba kevéssel megússza azt az esetet, amelynek során he­ves, olaszos temperamentumá­nak köszönhetően elragadtatta magát. A háromszoros olimpiai baj­nok síelő a svájci Veysonnaz- ban egy alpesi Világ Kupa előtti pályabejáráson tört-zúzott, és inzultált egy kabinost, amiért a kezelőszemélyzet szóban forgó tagja - Tómba nézete szerint - nem nyitotta ki eléggé gyorsan a sífelvonó fülke ajtaját a „síki­rály” kiszállásakor. Tómba bot­rányos viselkedését a helyiek je­lentették a Nemzetközi Sí Szö­vetségnek (FIS), amely reagált a történtekre. Habár a vizsgálat még tart, tehát döntés sincs az ügyben, a FIS főtitkára, Gianfranco Kas­per közölte, hogy szó sincs a vi­lágklasszis eltiltásáról, vagy ki­zárásáról a közeledő világbaj­nokságon. Kasper kijelentette, amennyiben a vád igaznak bi­zonyul, Alberto Tómba figyel­meztetést, vagy megrovást kap a FIS-től, amely ezzel elinté- zettnek tekinti az ügyet. Ennek szellemében cselek­szik Tómba nemzeti „felügye­leti szerve”, a téli sportágak olasz szövetsége is. Közölték, hogy panasszal élnek a feljelen­tés ellen, mivel „az esettel kap­csolatban nem minden körül­mény világos”. Cseppet sem meglepő módon az alpesi válo­gatott leghíresebb tagját gon­dolkodás nélkül benevezték (22 társával együtt) a február 3-a óta tartó moriokai (Japán) vi­lágbajnokságra. A Rali II-ben is jó év volt a tavalyi Pécsi autós reménységek Versenyben a Kozma Tibor - Nesz Tibor kettős A közelmúltban Budapesten, a Kongresszusi Központban rendezték meg az 1992-es rali­bajnokság évadzáróját, és egy­ben a Hungária Biztosító Kupa díjkiosztó ünnepségét. Mint is­meretes, a Rali I. és a Rali II. győztese is pécsi páros volt. A Ranga László - Büki Ernő duó a Rali I. győzteseként, míg Kiss Ferenc és Géczi Attila a Rali II. éllovasaként állhatott a dobogó legfelső fokára. A sikerekhez hozzátartozik, hogy a Rali II. N 1500-as kate­góriában is voltak pécsi díjazot­tak. Ebben a kategóriában ugyanis egy 1500-as Ladával a Kozma Tibor-Nesz Tibor páros (képünkön) szerezte meg a 3. helyet. Eredményük jelentősé­gét növeli, hogy igen szerény anyagi háttérrel autózták végig a bajnokságot. Tulajdonképpen a 2. helyen végzett Toyota Co- rollával azonos pontszámot ér­tek el, s csak azért szorultak a 3. helyre, mert riválisaik az egyik futamban győztesként értek célba. A kisbéri futamot pedig anyagi okok miatt ki kellett hagyniuk a pécsi fiúknak. Rangáék már régóta a csúcson vannak. A Rali II. A kategóriájában eddig Ladával versenyző Kissék győzelmük­nek köszönhetően valószínűleg ugyancsak révbe érnek. Hogy tovább léphet-e a Kozma-Nesz páros, az leginkább attól függ, hogy kapnak-e elégséges támo­gatást egy jobb autó megvásár­lásához. A Ladájukkal ugyan maguk mögé szorítottak egy Peugeot GTI-t és egy Alfa Ro- meo-t is, ám az előrébb jutásra valójában csak egy nyugati ko­csiba átülve bízhatnának.- Eddig a Bosch-szerviztől, a Szabadság úti Integrál autós­bolttól, a Tutti Itáliától, és az égervölgyi fagyizótól kaptunk némi támogatást, de ehhez a sporthoz egyre több pénz kell, s úgy érezzük, csak komolyabb támogatások elnyerése esetén vehetjük föl a versenyt a kate­góriagyőzelemért - mérlegeli az esélyeket Kozma Tibor, akinek talán legnagyobb szponzora az édesapja. 0 ugyanis autósze­relő. A kis csapathoz hozzátar­tozik még Gayer Péter és Ka­tona Zoltán is, akik a versenyek idején a szervizcsapatot alkot­ják. Egyedül csak a barátnők nem örülnek a versenyzésnek, hisz a futamokat többnapos tré­ning előzi meg, a veszélyről már nem is szólva, amit a szá­guldás jelent. Balog N. Uj szövetségi kapitányok Juhász István mesteredző lett a férfi súlyemelők új szövetségi kapitánya. A diósgyőri szakem­ber a sikertelen barcelonai olimpia után lemondott Hanzlik Jánosi váltja a poszton. Eddig e tisztséget megbízottként a fiata­lok szakvezetője, Polgári Imre látta el, aki a továbbiakban a korosztályos (junior, serdülő) válogatottakat irányítja. A Magyar Ökölvívó Szövet­ség értékelte a szövetségi kapi­tányi posztra kiírt pályázatokat. A három jelentkező közül min­den szempontból ifi. Szántó Imre elgondolásait találták a legkedvezőbbnek, így az atlan­tai olimpiáig ő a magyar ököl­vívó válogatott szövetségi kapi­tánya a nyugalomba vonuló Papp László utódjaként. Apartman, Mercedes, ingyen étkezés jár így fizetik az edzőket a Bundesligában A Sport Bild kimutatása szerint Udo Lattek a német labdarúgó-edzői karnak nem­csak a legnevesebb, hanem a legjobban kereső tagja is. A Bundesliga első osztályában dolgozó tizennyolc szakem­ber mindegyikének éves össz­jövedelme meghaladja a 200 000 márkát. Ezzel a „szerény” összeg­gel azonban csak a legfiata­labb, kezdő edzőknek kell be­érniük, rangosabb kollégáik mind jóval félmillió fölött ke­resnek. A jövedelmek alapfi­zetést, pontpénzt, extra pré­miumokat és a futballhoz közvetlenül kötődő egyéb be­vételeket, például szponzori pénzeket tartalmaznak. A listavezető a már említett Lattek, a Schalke 04 mestere, ő az egyetlen, aki az egymil­liós határt (1 millió 134 000 márka) is átlépheti. Lattek után Erich Ribbeck (Bayern München, 952 000 márka), a nemrégiben Budapesten járt Christoph Daum (VfB Stutt­gart, 830 000) és Otto Rehha­gel (Werder Bremen, 822 000) következik. A legmagasabb havi alap­fizetés, 60 000 márka Rib- becké, a legnagyobb bajnoki pontpénz, 8000 márka Lat- teké. Utóbbi jövedelme egyébként úgy áll össze, hogy alapfizetésén és a pontpénze­ken túl a téli holtidényre 100 000 márkát kap klubjától, két szponzortól további 300 000 ezret. Extraprémium jár a bajnoki címért, kupagyőze­lemért, nemzetközi kupaindu­lásért, sőt azért is, ha a Schalke a tabellán megelőzi a Dortmurdot. Latteknak mindezek mel­lett a klubja bérel egy apart­mant, ingyen furikázhat egy Mercedes 300 SE-n, s Charly Neumann étteremláncának vendéglőiben bármikor in­gyen étkezhet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom