Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-12 / 11. szám

1993. január 12., kedd üi Dunántúlt napló 3 Negyven éves a Pécsi Rádió Hétfőre esett január 12-e negyven évvel ezelőtt. Azon a hétfőn is sorra aratta győzelmeit a Magyar Dolgozók Pártja, főleg, hogy a párt nevé­ben Egri Gyula átadta a megye dolgozóinak az új pécsi rádióál­lomást. A Dunántúli Napló ko­rabeli, kissé megsárgult száma így tudósít az ünnepről: Délután 2 órakor avatták fel ünnepélyes keretek között - az országban harmadiknak - a pécsi rádióál­lomást, amely külön prózai és külön zenei stúdiójából a leg­korszerűbb technikai felszerelé­sek segítségével naponta este fél hattól hétig sugározza műsorát. A start tehát másfél óra volt. Bár a megyei sajtómunka ré­vén ismerjük egymást, mégis jó volt néhány egykori és mai rá­dióst megkeresni, megkérdezni tőlük, kollégáktól, kinek mit je- lent-jelentett a mikrofon? Az ünnep jogán megállni egy pil­lanatra, kikapcsolni a magnót, leállítani a vágóasztalon forgó orsókat. Pálinkás György, kimondani is furcsa, 76 éves már. Ő volt a rádió tulajdonképpeni első ve­zetője 1953-tól 1956-ig, mivel­hogy 56 okán, nem önszántából, de megvált a vezetői poszttól. (Még sokan, köztünk élő kollé­gái, igen nagy tisztelettel és sze­retettel szólnak róla. Mondják: ember volt, a szó leg­igazibb értelmében.) — Szerettem csinálni - mondja, s érzem, megremeg a hangja. - Ma már bizonyos nosztalgiával emlékezhetem azokra az időkre, fiatalok vol­tunk, tele energiával, munka­kedvvel. S fantasztikusan szép volt rádiózni. Bár megesett, hogy a korabeli monstrumok­kal, harminckilós magnókkal, időnként szekérrel jártunk falu- ról-falura. Elő adásokat szer­vezni a legendás hírű technikus­sal, Lenk Gyuszival. . . Vagy műsort készíteni Tomanek Nán­dorral, Galambos Györggyel, Nádor Tamással, Borsay Pállal. László Lajos sok időt töltött a Pécsi Rádiónál. Nem sokkal, az avatás után 1953-ban érkezett, az irodalmi osztály lektoraként kezdte, s ma is itt főmunkatárs.- Számomra a rádió az élet, hiszen minden ideköt - vallja önmagáról. - Rádiós író va­gyok, témáim többségére mun­kám során akadtam. Egyik kol­légám mondta egyszer: téged nehéz volna kettévágni, mert nem tudjuk, meddig tart benned a rádiós, s meddig az író. S azt hiszem, igaza volt. László Lajos szekszárdi, könnyen Pécshez kötődött a két vidék hasonlósága, embereinek egyező mentalitása nyomán. Harminc esztendős írói pálya, 17 kötet - főleg szociográfiai töltetésű riportkönyvek - állnak mögötte. Nádor Tamás lelkemre köti: feltétlenül úgy fogalmazzam, hogy számára a zene iránti ér­deklődés és a hangrögzítés kez­detei, a gépi technika kezdeti korszerűsödése egybeesik. Ki ne tisztelné őt? (Kollégái szerint hangarchí­vumot, s benne óriási hang­anyagot állított össze, de ő maga ezt szerényen visszauta­sítja.) Rádiót csinált mindenütt, a pécsi rádió előtt és a pécsi rá­dión kívül is. Ars poetica-t így fogalmazott: — Fölvállaltam Pécs zenei életének közkinccsé tételét. Ami két dolgot jelent: az éter hullá­main közvetíteni azt. valamint megőrizni hangszalagon a jövő nemzedékének számára. Talán kevesen tudják, egykor az isko­lai rádión, még 45 előtt, már közvetítést szerveztem a Pécsi Nemzeti Színházból. . . Hidd el, az életben ritka találkozás: mindig azt csinálhattam, amit szerettem. Somogyvári Valéria hangja számomra régóta a Pécsi Rádió. A szerkesztő-riporter, tán nem illetlenség leírni ezt, több mint harminc esztendeje rádiózik. Az élet minden területét behozza, s tudom, azért végzett külön me­zőgazdasági szakot, hogy ha már mezőgazdasági anyagokat is készít, legalább konyítson va­lamit hozzá. ( Vali is a Dunán­túli Naplótól került át a rádió­hoz. S elárulja: eleinte jó né­hány évig nem is szerette ezt a munkát.)-Némi rádiós múlt után azt hiszem elmondhatom: kezébe csak az vegyen mikrofont aki láttatni tud, hangképet készítve, odavive a hallgatót a hely­színre. E mellé egy jó adag alá­zat kell, a szakmaszereteten kí­vül . . . Egyik sem könnyű, ugye? * Kászon József 1958 januárjá­tól 1971 decemberéig vezette a pécsi rádiót. (Sajtómunkáját a Dunántúli Naplónál kezdte és onnan is ment nyugdíjba.) Ő is a régiekre emlékezik, Láng Jó­zsefre, Avar Istvánra, Lenk Gyulára, Bereczky Gyulára. Hatvankettő után a nemzetiségi műsorok megerősítésére került a szerkesztőségbe Filákovity István, Kollár Szaniszló, Réger Antal, Szende Béla, Gráf Vil­mos, Kemer Lőrinc, akik tulaj­donképpen megteremtették a nemzetiségi rádiózást Magyar- országon . . .-Amikor a rádióhoz kerül­tem, öt használható hangleme­zünk volt. Aztán készített Nádor Tamás országosan is magas színvonalú zenei archívumot és hang archívumot. És ki emléke­zik már rá: akkoriban kezdtük az első szórakoztató műsorok beindítását, az országosan is első kívánságműsorok megszer­vezését, a már talán elfelejtett „Szív küldi”-két. Mit is mond­hatnék? Nagyon szerettem azt a munkát is. Kovács Imrét ki ne ismerné? Tulajdonképpen 1962 óta dol­gozik a rádióban, s szakmájá­nak szép állomásaira emlékez­hetünk. (Tudósított olimpiáról, labdarugó vb-ről.) Négy stúdió- vezetőt megélt már, s sportzsar­gonban mondja: „Kettő-kettőaz eredmény...” Számára sajátos, ám örömmel fölvállalt életmód a rádiózás, melynek sok szép te­rülete van - ugye a sport és a színház ? -, s időben talán leg­csodálatosabb része az éjszakai műsorvezetés, amire évente rit­kán, de azért adódik mód. Ami­kor szemtől-szemben ül a hall­gatókkal, hajdanvolt Pécsre em­lékezve.- Talán nem is hiszed - mondja,- hogy hány ember számára társ a rádió, az egye­düllétben, álmatlanságban, gondban, gyötrődésben. * Kemer Lőrinc a hazai nemze­tiségi rádiózás megteremtésé­nek résztvevője. Sokféle beosz­tásban dolgozott - 1989-től 1991-ig stúdióvezető volt -, s ma a Pannónia Rádió Kft. ügy­vezető igazgatója. így vall:-A múlt nagyon gazdag és szép volt. Gondold csak el, akik például annak idején a német nemzetiségi műsorban dolgoz­tak, ma mind komoly posztokon viszik tovább a nemzetiség ügyét. Mint Réger Antal, Ham­buch Géza, Leipold Péter, Wol­lart János, Szende Béla vagy Gráf Vilmos... A jövő bizo­nyára sok újabb változást hoz, s önállóbbak, technikailag job­ban felszereltek lesznek a stú­diók. De vallom: ehhez az önál­lósághoz valahol a közszolgá­lati és a kereskedelmi rádiózás­nak találkoznia kell. * Dán Tibor a pécsi rádió jelen­legi vezetője:-Ma 11 órás műsort adunk naponta a régió öt megyéje számára magyarul, németül, horvátul és szerbül. Gondolom, a jövő a helyi rádióké, s hiszek benne: a pécsi rádió sok min­denben korszerűsödni fog. Je­lenleg is komoly belső átalakí­tások folynak a falakon belül: a korábbi egy stúdió helyett hár­mat alakítunk ki, s várjuk egy új, korszerű, sztereó-keverőpult érkezését, amellyel - az üzem­behelyezés után - új időszámí­tást kezdhetünk el írni a Pécsi Rádiónál. Negyven év történelem. Ha messzi útról hazaérke­zem, esetleg többhetes távoliét után, ez a rádió mondja, ott a Petőfi helyén, hogy tényleg itt­hon vagyok. Ez az adás, amit a régióban bizonnyal oly szeretet­tel hallgatnak pécsiek, s Pécstől elszakadt somogyiak, zalaiak, tolnaiak. Nem igen tudva vagy nem törődve azzal, hogy ma pontosabban, a meglehetősen hosszú, Magyar Rádió Pécsi Körzeti, és Nemzetiségi Szer­kesztősége névvel tisztelhet­nénk. Nyilvánvaló, hogy a fönnál­lás negyven évében e hivatalos név többször is változott, de hát kit érdekel ez? Ismerjük szig­nálját, műsorait, riportereinek hangját. S ami döntő, legalábbis számomra fontos: a miénk. Kozma Ferenc Csátity Bi ankó, a szerb nemzetiségi szekció vezetője Filmbemutató a megyékben Sose halunk meg! A hatvanas évek elején egy középkorú férfi elindul az uno- kaöccsével Magyarországon vállfákat eladni. Játék, szere­lem, pénz, remény, boldogság - erről szól az az új magyar film, amelyet január 15-én mutatnak be a mozik. Évek óta nem volt példa arra, hogy egy új magyar filmet tu­catnyi megye az országos pre­mierrel egy időben kívánjon bemutatni. Koltai Róbert Sose halunk meg! című filmjét a me­gyei. igények miatt, háromszor annyi kópiában kellett legyár­tatni, mint amennyi mostanában szokás.- Mi a siker titka?- Siker lesz? Ezt majd csak akkor hiszem el, ha a közönség szeretni fogja a filmünket. Számomra fantasztikus dolog, hogy megcsinálhattam a baráta­immal és a kollégáimmal. Néha úgy érzem, hogy gyerekkorom óta erre a filmre készültem. Ez annyiban is igaz, hogy a film_ főszereplőjének mintája a nagybátyám volt - mondja Kol­tai Róbert. -Akkor logikus, hogy nem csak rendezte a fil­met, hanem a főszerepet is ön játssza.-Nem is olyan logikus. Én ugyanis egyáltalán nem akartam Gyuszi bácsi figuráját elját­szani. Több javaslatom is volt, jobbnál jobb magyar színészek, de a Hunnia Stúdió vezetője, Simó Sándor ragaszkodott ah-- hoz, hogy én legyek Tordai Gyula.-Nem lehetett könnyű első­filmesként rendezni is, játszani is.- Mi az, hogy „nem lehetett könnyű?” Néha kifejezetten be­lehaltam. Játszani valamit és közben kívülről látni magunkat meg a többieket - abszurd. Sze­rencsére voltak segítőtársaim: kezdetben Lukács Andor, Jor­dán Tamás, utána pedig a film gyártója, a Magic Media mun­katársai, illetve az operatőr Ha­lász Gábor.- Azt hiszem Koltai Róberttól minden magyar fergeteges ko­médiát vár.- Remélem azok sem fognak csalódni, akik nevetni akarnak, bár nem vagyok benne biztos, hogy néhány érzékenyebb né­zőnek, nem lesz néha könnyes a szeme. Pályám során szeren­csém volt, mert magam is játsz­hattam ilyen filmekben. Hogy csak néhányat említsek, ilyen volt a Pótfoci, az Indul a bak- terház, az Egészséges erotika, a Csók anyu! és legutóbb a Csapd le csacsi!- Tudomásom szerint a film­nek van egy „gazdasági külön­legessége” is: a forgatás költ­ségeinek nagy részét niaga a rendező szedte össze.- Nógrádi Gáborral közösen, akivel már évek óta írtuk a for­gatókönyvet, tervezgettük á filmet. Égy évvel ezelőtt meg­tudtuk, hogy vagy összeszedjük a költségek felét, vagy nem lesz film. - Film van, tehát sikerült összeszedni. Kiktől és hogyan? - A szponzoroktól és hat hónapi kemény, megfeszített munká­val. Négyszáz céget kerestünk meg és tizenhét adott támoga­tást. A többit az olvasók fantá­ziájára bízom.- Tudomásunk szerint hu­szonöt év után elhagyta a ka­posvári színházat. Ehhez a dön­téshez van valami köze a filmjé­nek?- Én negyed századig hűsé­ges voltam és - mint egy hosszú házasságban, amelyben van jó. is, rossz is - csak köszönetét mondhatok Kaposvárnak, hogy hűséges.lehettem. Várhalmi Gergely Kamarai törvény Nélküle nincs piacgazdaság Az elmúlt évek társadalmi­gazdasági változásai jelentős módosulásokat hoztak az ér­dekképviseletben és az érdek- védelemben. A regionális és szakmai kamarák mellett szá­mos, célkitűzéseiben részben hasonló szövetség, szervezet jött létre A különböző tömörü­lések egyetértenek abban, hogy szükség van az egységes rend­szert biztosító kamarai tör­vényre mint a jól működő piac- gazdaság egyik nélkülözhetet­len eszközére. A törvény részle­teit illetően azonban már jelen­tősen eltérnek az érdekek, a vé­lemények - amint azt Gyarma­tiné dr. Rácz Ágnes, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkára is hangsúlyozta. Vissza a kamarák vagyonát! A törvénytervezet szerint a kamara közjogi alapon, teljesen önállóan és politikailag függet­lenül működne. Az érdekvéde­lem mellett a kamarák aktív, cselekvő szerepet töltenek be a makrogazdaság fejlesztési kon­cepciójának, valamint a hozzá kapcsolódó törvényeknek a ki­dolgozásában, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok segíté­sében, alakításában. Magukra vállalnák a szakmunkásképzés irányítását, szervezését. Minthogy ezek az elképzelé­sek számos állami feladat átvál­lalását jelentik, meg kellene te­remteni a szükséges infrastruk­túrát és biztosítani a pénzügyi feltételeket. A kamarák vezetői ennek megoldását a korábbi kamarai vagyonok visszaadásá­ban (illetve azok ellentételezé­sében), valamint megfelelő pénzügyi eszközök (például szakképzési hozzájárulás, adók) átcsoportosításában látják. Számításuk szerint a visszaka­pott vagyon nonprofit működte­tésével hozzávetőlegesen annyi bevételhez jutnának, mint amennyihez tagdíj, vagy ahogy szívesebben nevezik, közbefize­tés útján. Az induláshoz termé­szetesen jelentősebb befekte­tésre lenne szükség. Ezért is hangsúlyozta nyomatékosan Keszthelyi Péter, a Budapesti Ipari és Kereskedelmi Kamara főtitkára: 1993 közepéig meg kell születnie a kamarai tör­vénynek, mert csak így képzel­hető el, hogy az 1994-es költ­ségvetés tervezésekor figye­lembe vegyék ezeket az igénye­ket. Kötelező a tagság? A kamarai tagság az érintett iparosok, vállalkozók számára kötelező lenne. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozó vagy a gazda­sági társulás működése meg­kezdésével automatikusan ka­marai taggá válik. A kamarák vezetői tisztában vannak azzal, hogy addig nagyon sokat kell tenniük a szakmai, jogi és anyagi kérdések megoldása ér­dekében. Emellett sürgetni kí­vánják a kapcsolódó törvények mielőbbi megalkotását. A. Gy. Elmúltegy év, újra kedd, miről ír most a Kishegyed? A2. szám tartalmából- A1 Pacino magánélete tabu- A jó kurva egyben családtag is- A könnyen zavarba hozható férfi- Bródy János 21 kérdésre válaszol- Kisfiút és tűt szült egy asszony- Ne meséljünk az álmainkról, mert aki ért hozzá, olvasni tud belőlük. És persze divat, pletykák és sztárok ma csak úgy, mint eddig minden kedden most is benne van a Kishegyedben. (95)

Next

/
Oldalképek
Tartalom