Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-06 / 5. szám
8 üj Dunántúli napló 1993. január 6., szerda Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma Az ügynek semmilyen vonatkozásban nincs vége Nincs elég föld Mohácson Elöljáróban ki kell jelentenem, hogy az áldatlan mohácsi állapotot nem a kárpótlást várók idézték elő, az ügynek még semmilyen vonatkozásban sincs vége, és nem igaz, hogy a városi önkormányzat elvetette volna a tsz. törvénytelen földeladásai jogi tisztázásának, esetleges peres eljárás megindításának ügyét. De menjünk sorjába! Az I. törvény igényei A Baranya megyei Kárpótlási Hivatal 1992 tavaszán tulajdonképpen csak az első kárpótlási törvény végrehajtása érdekében irta elő az Új Barázda tsz-nek 51 890 AK.-nak megfelelő földalap elkülönítését. (Ez kb. 1400-1500 hektárnyi terület). Az elmúlt évtizedekben a tsz-hez több mint 3000 hektár föld került jogtalanul, és ezekre a földekre a volt tulajdonosok igényt tartanak, illetve mind a három kárpótlási törvény igény- jogosultjait ezekből kívánja kielégíteni az egységes kárpótlási törvény. Hogy mely földek kerültek jogtalanul a tsz-ek birtokába 1949-1987 évek között, azt egyértelműen felsorolja az 1991. évi XXV. tv. 2. sz. mellékelte. Ezt nem lehet vitatni Mohácson sem. Bár előttünk még konkrétan nem ismeretes a vagyoni kárt szenvedettek teljes köre és a kárpótlási jegy többi jogosultja, de elképzelhető a német származású lakosság és a szabadságuktól megfosztottak (jogtalanul bebörtönzöttek, deportáltak, internáltak stb.) nem kevés kárpótlási jegyhez fognak jutni! Feltételezem, hogy ez utóbbiak igénye messze meg fogja haladni az I. kptv. jogosultjainak igényét. Az Új Barázda tsz azért nem tett eleget a törvény által megszabott földkijelölési kötelezettségének, mert a már említett - korábban igazságtalanul birtokba vett - földekből 1990 tavaszán saját tagjainak eladott közel 3000 hektárt mintegy 300 főnek. A földek eladásának jogszerűsége körül változatlanul viták zajlanak a tsz, a fórum, az ön- kormányzat, az egyes hivatalok, jogászok, ügyvédek között. A vita e körben nem dőlt el, mert akik ezt kitalálták, előkészítették, formába öntötték és hivatalukban ráütötték a jóváhagyó pecsétet, azok mai pozíciójukban is védik a mundér becsületét. A végső döntés a bíróságra tartozik, amire lehet, hogy sokat kell vámunk. A földek 1990 tavaszán formailag olyan egyének tulajdonába kerültek, akiknek a Földtörvény ilyen jogot nem biztosított. De tulajdonképpen nekik nem is állt szándékukbn földet szerezni és főleg nem akarták azt megművelni. És ami a legfontosabb nem is kellett fizetniük érte egy fillért sem! (A vételár nagyjából egy éves bérleti díjnak felel meg, és ennek megfizetését tíz évi egyenlő részletben rögzíti a szerződés, amely köztudottan alacsonyabb, mint egy-egy év földjáradéka, amelyet viszont a tsz fizet a részaránytulajdonosoknak.). Az ilyen tulajdonszerzés a magyar polgári jog kitételeitől sé erkölcsiségétől teljesen idegen és abszurd! Ehhez hasonló eljárásról a megyénkben nincs tudomásunk, és országosan is csak 1-2 esetről suttog a „szakma”. Az Érdekegyeztető Fórum vallja, hogya tsz-ek közgyűlései 1990-ben csak olyan földeladás ügyében határozhattak volna jogszerűen, amely valóságos igények kielégítésére irányul, tehát akik azért akartak volna földet venni, hogy azt használatba vegyék és azon egyénileg termeljenek. Sajnos, ezt elengedte a füle mellett minden olyan hivatal, amelyeknek ebben felügyeleti jog gyakorlása volt a felatata! Ide vezettek az akkori hatalmi viszonyok! A szándék célt tévesztett, hisz nem teremtett kohéziót és a tsz-tagok foglalkoztatását sem volt képes megoldani ezáltal. Vagyoni hátrány Mindezzel szemben a kárpótlásra várók nagy és újabb vagyoni hátrányt lennének kénytelenek elszenvedni, ha nem áll vissza az eredeti állapot. így pl.:- Az árverésre kerülő kevés föld magas eladási árat eredményezhet,- az árverés céljára fel kell használni az összes állami tartalék területeket, melyek minősége messze alatta marad az ún. részaránytulajdonosi földeknek,- a tsz által árverésre szánt földek távol esnek a várostól és ez különösen hátrányosan érintené azokat, akik csak 1 -1 hold- nyi területet szeretnének szerezni egyéni fogyasztsára való termelés céljából,- az állami tartalék területek teljes elárverezése folytán a városi önkormányzat elesne több száz hektár földtől (ami valamikor volt neki) jóllehet, hogy ezzel a város súlyos munkaerő foglalkoztatási gondjain is képes lenne segíteni, vagy éppen pénzbevételi forráshoz jutna. Látható, hog a kusza helyzet miatt elhúzódó földárverések milyen hátrányt jelentenek úgymond az egész városnak Mohácson. Ősi jogon Végezetül ez úton is arra szeretném buzdítani a kárpótlásra váró társaimat, bizakodjanak és bizzanak a magyar igazságszolgáltatásban, hogy az végül is megszünteti ezt az áldatlan állapotot. Hisz az talán csak nem ismétlődik meg, hogy ismét azok kerüljenek hátrányba, akiknek ősi jogon és igazságosan szerzett tulajdonuk volt azokkal szemben, akik ingyenesen olyan vagyonra tettek szert, amekkorát apáink, nagyapáink egy élet munkájával is nehezen gürcöltek össze. Rádics József, károsult az Érdekegyeztető Fórum ügyv. elnöke A szövetkezetek 90 százaléka átalakult A szövetkezetek átalakulása a várakozásnak megfelelően decemberben felgyorsult. A Földművelésügyi Minisztériumból származó információ szerint november 20-áig az 1410 szövetkezetből 482-ben - 34,1 százalékban - tartották meg az átalakuló közgyűlést, míg december 22-éig ez az arány már 73,3 százalék volt, azaz 1033 átalakulás történt meg. A legfrissebb adatok szerint pedig a termelőszövetkezetek 90 százaléka alakult át december 31-éig. Fidesz kongresszus MSZDP-küldöttgyűIés A FIDESZ Országos Tanácsa (OT) 1992 december 19-20-án Budapesten kétnapos ülést tartott, amelynek napirendjén több, a FIDÉSZ számára jelentős változsát hozó előterjesztés is szerepelt. így az OT tudomásul vette azt, hogy a parlamenti frakció és az Országos Választmány egyhangúlag Orbán Viktort jelöli pártelnöknek, ha a párt alapszabályának módosítása ezt lehetővé teszi. Az OT 1993. április 16-18. közötti időre hívta össze a FIDESZ V. Kongresszusát, mely ismét vidéki nagyvárosban, Debrecenben lesz. Az Országos Tanács megerősítette a FIDESZ menekültügyi koncepcióját, melyet a parlamenti frakció és a választmány korábban elfogadott, és felhatalmazta a választmányt, hogy a részletes koncepciót terjessze a kormány elé, az idegen- rendészeti, a bevándorlási, a menekültügyi és az állampolgársági törvény mielőbbi meghozatala érdekében. A Fidesz álláspontja szerint a menekültügyi kérdések csak törvényes és ellenőrzött keretek között kezelhetőek. Az OT elfogadta a FIDESZ 1993. évi költségvetéséről szóló előterjesztést. Ez többek között annyiban is különbözik az állami költségvetéstől, hogy nem tervez hiányt. Szabó Tamás, az Országos Tanács Elnökségi tagja A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Pécs-Baranya Megyei Szervezete december 18-án küldöttgyűlést tartott. Mivel a megyei taglétszám tízszeresére emelkedett, a tényleges helyzetnek megfelelően új megyei vezetőség felállítása vált szükségessé. A megyei tagság egységét bizonyítja, hogy a megválasztott 51 megyei küldött közül 47 részt vett a küldöttgyűlésen. Jelen volt az országos vezetés részéről Müller Antal országos szervezési vezető; aki a Pécs-Baranya megyei szervezet munkáját példamutatóként értékelte. A küldöttgyűlés ismét hitet tett szociáldemokrácia alapértékei: az igazságosság, a szabadság és a szolidaritás mellett. Rámutatott, hogy a mai súlyos gazdasági helyzetben kiemelt figyelmet kell fordítani a bérből, fizetésből élő dolgozók és a nyugdíjasok szolidaritásának gyakorlati érvényesítésére. A megyei szervezet elnökévé ismét Simon Józsefet, alelnökké Gáspár Istvánt, titkárrá Magyar Józsefet, gazdasági vezetővé Szommer Bélánét, vezetőségi tagokká Csőre Lajost, Hegedűs Józsefet, Faludi Sándort, Mikii Jánost, Szabó Barnabást, Szabó Gábort és Vál Jánost választották meg. Az országos választmány küldötte lett Faragó Sándorod és Vál János. „Egy döntés margójára” Felületi kezelés December 21-én Pécs Megyei Város Közgyűlése hosz- szas húza-vona, többszöri szavazási procedura után elfogadta az új városi tömeg- közlekedési tarifákat, magyarul felemelte a buszjegyek árát Pécsett. A szocialista képviselők, így jómagam a tarifaemelés ellen szavaztunk azzal az általam kifejtett kiegészítéssel, hogy a buszjegyek árának kérdésére, pontos, részletes közgazdasági elemzés alapján legkésőbb 1993. március 31-ig térjen vissza a közgyűlés. Szavazatunkkal kapcsolatban elhangzott néhány megjegyzés a szociális demagógiáról, olcsó népszerűségről, s néhány sápadt arcot, szemrehányó tekintetet is láttam a Volán vállalat jelenlévő képviselői felől. Úgy vélem, feltétlenül ki kell fejtenem, mi motiválta cselekvésünket, szavazatunkat. Ne sokkolják az utasokat Előre bocsátom, az MSZP nem eleve áremelés-ellenes. Ha a közgazdasági szükség- szerűség rákényszeríti az ár- megállapítókat, valljuk, akkor igen is lépni kell, hiszen az időben elhatározott áremelés, melynek alapos indokai vannak, egy későbbi, esetleg jóval rosszabb következménytől óvja meg a lakosságot és a gyártó-szolgáltató vállalatot. Ézuttal azonban nem egészen erről van szó. Az önkormányzat szocialista képviselői immár több, mint két éve hangsúlyozzák, a város tömegközlekedésével komplex módon, folyamatosan kell foglalkozni, s nem elég akkor csupán, amikor kényszerű áremelést kell végrehajtani. Szorgalmaztuk, és most is sürgetjük, jöjjön létre önkormányzati többségi tulajdonnal egy olyan gazdasági társaság, mely hosszú távon megoldja a város tömegközlekedését, anyagi biztosítékot nyújt ahhoz, hogy az egész lakosságot érintő szolgáltatás jól működjön, az ott dolgozók is megtalálják számításukat, ne sokkolják folyamatos áremelések az utasokat, sőt a város még némi bevételhez is juthat. Sürgetésünk mindeddig nem járt teljes sikerrel, csak a szándék kinyilatkoztatásáig jutottunk. Bár tudomásom szerint a vállalat vezetése már végzett komoly gazdasági számításokat, letették javaslataikat, az önkormányzat illetékesei mindmáig nem jutottak el ennek alapos elemzéséig, a következtetések levonásáig, s a szükséges és immár halaszthatatlan lépések megtételéig. Helyette most, decemberben is az áremelés régen jól bevált eszközéhez nyúltunk. így történt meg, hogy ha uránvárosi vagy kertvárosi, bérlettel nem rendelkező négytagú család mondjuk vasárnap délelőttjét a Vidám Parkban szeretné eltölteni, csak a buszjegyekre kifizethet 432 forintot. így történik meg, hogy egyre nő a bliccelők száma, hiszen a nyugdíjasok, munkanélküliek zöme nem költ- heti bérletre, jegyre azt a kevés kis pénzt, az önkormányzat pedig, úgy tűnik, nem fogékony arra az ötletre, hogy adjanak ki a szociálisan rászorulóknak ingyen bérletet. Az irreálisan magas büntetést is egyre kevesebben fizetik ki, a fokozatosság elvének betartására irányult javaslat is süket fülekre talált. Anyagi, technikai szűkösség Ugyanakkor jól tudjuk, a másik oldalon ott áll a Pannon Volán Vállalat a lerobbant autóbuszparkjával, a füstokádó, rosszul, vagy sehogy sem fűtött járataival, melyek nem ritkán hősies helytállást kívánnak a nem túl jól fizetett gépkocsivezetőktől, szerelőktől egyaránt. Tudjuk, ezt a vállalatot is az anyagi és technikai szűkösség olyan helyzetbe hozta, hogy tartalékai csak néhány hétre elegendőek, ezek elfogy tával kénytelenek járatokat ritkítani, melyet meg- sinylene a lakosság, de könnyen elbocsájtásokat jelenthetne a vállalat dolgozói számára is. Éppen ezek miatt kellene lépéskényszert éreznie az önkormányzatnak, hiszen az áremelés - egyébként a korábbiak is - csak felületi kezelés, ideig-óráig jelenthet megoldást, elodázása a problémák hosszútávú és biztonságos rendezésének. Dr. Toller László „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” SZDSZnyilatkozat A mind terhesebb médiavitának csak a törvényről és a vezetőkről való megállapodás útján lehet véget vetni. Éppen ez a Szabad Demokraták Szövetségének a törekvése - szögezi le többek közt az a frakcióvezetőségi nyilatkozat. Ebben a képviselőcsoport vezetősége bejelenti: a januári parlamenti szünet végén a frakció megvitatja, hogyan lehetne önálló indítványként ismét az Országgyűlés asztalára helyezni a rádiózás-televíziózás most elutasított törvényjavaslatát. A mezőgazdasági érdekképviselet nagyon kemény dolog - Nyugat-Európában. Az utóbbi hetek párizsi eseményei, a parasztok tüntetései, tiltakozásai miatt nagyon megszívlelendő lenne itthon is átgondolni, hogy miért támadják meg a követségeket, a Coca-Cola üzemet a francia mezőgazdasági termelők, ugyanis ott nem arról van szó, hogy a parasztok tönkremennek, teljes kilátástalanságba kerülnek, ott a felháborodás azért van, mert kevesebb árú termelésére kényszerítenék őket, ami által csökkenne az életszínvonaluk. Az ottani gondok forrása nem csak franciaországi, hanem nemzetközi eredetű, ami a nyugat-európai határokon is túlmutat. A mezőgazdasági termelésből élők száma a nyugat-európai országokban a lakosság 6-10%-a, mégis az Európai Közösség költségvetésének kb. 3/4-ét a mezőgazdasági termékek támogatására fordított ösz- szeg teszi ki. Ez azért van, mert az 50-70 ha-on gazdálkodó tulajdonképpen - bármilyen furcsa - alacsony hatékonysággal termel (de összességében felesleget!), amit kénytelen az állam dotálni. De nemcsak a paraszt miatt dotál az állam, hanem egyrészt azért, mert a 6-10%-nyi mező- gazdasági termelő mellett a lakosság 35-40 százaléka közvetve (élelmiszeripar, feldolgozás, kereskedelem, szállítás, stb.) nagyon közel áll a mező- gazdasági termeléshez, másrészt meg keli őrizni a vidék lakosság megtartó, megőrző képességét. Az USA-ban a lakosság 4%-a állít elő mezőgazdasági terméket, de nagyobb egységekben és intenzívebben, mint az Európai Közösség országai, kevesebb támogatással. Tulajdonképpen innen származnak azok az ellentétek, amelyek során kirobbantak a francia parasztok megmozdulásai. Ezt a folyamatot kellene átgondolni nagyon alaposan azoknak, akik azt akarják elhitetni a magyar közvéleménnyel, hogy a mezőgazdasági termékeket szabadversenyes, szabályozatlan piacon kell értékesíteni, és akik azt hirdetik, hogy a mezőgazdasági termelők szövetkezése azonos a sztálini kolhozrendszerrel. Hogy néz ki a hazai gyakorlat például a tejtermeléssel? 1991-ben megállapítják, hogy feleslegesen sok a tej, és ezért bevezetik a 10 000 Ft/tehén támogatást abban az esetben, ha a termelő levágja a tehenét, aminek következtében a következő változás áll be: 1990. 2262 millió liter, 1991. 1910 millió liter, 1992. 1650 millió liter tejtermelés. Az érzékelhető tejhiánnyal kapcsolatban az illetékes kijelenti, hogy nincs tejhiány, de a kijelentéssel egyidőben a Budapestre szállító tejtermelőknek 5 Ft/liter „agrárpiaci támogatást” adnak a bázis feletti szállításért. Ha egyszer nincs hiány, akkor miért kell az ösztönzés? És miért csak Budapest vonatkozásában? Gyanítom azért, mert az egy városban élő 2 millió állampolgár élelmiszerellátási zavara nem agrárpiaci ügy, hanem belpolitikai kérdéssé válhat... A fentiekhez még egy adat hozzátartozik: a hazai tejtermelés államilag irányított csökkentése mellett 1992-ben eddig 16 millió dollár értékű tejterméket importáltunk! Élgondolni is borzasztó, mi lenne most Párizsban, ha ezt a francia paraszttal teszik meg. Buzássy Lajos Agrárszövetség
