Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-05 / 4. szám

8 aj Dunántúli napló 1993. január 5., kedd Egy év után sincs igazgatója a szigetvári művelődési háznak Várják a jelentkezőket Kampányév lesz-e 1993? Az előév Közel egy év telt el azóta, hogy a szigetvári képviselőtes­tület felmentette beosztásából a Tinódi Művelődési Központ igazgatónőjét. Eddig kétszer tárgyalták a városatyák a té­mát, két alkalommal írtak ki pályázatot az állás betölté­sére, azonban a hét jelentkező közül egyet sem tudtak meg­választani igazgatónak. Mi­ért? Az intézmény megbízott igazgatója Erős Zsuzsa, aki a harmadik pályázat elbírálásáig tölti be ezt a munkakört.- Szakmai szempontból csak nagyon kevesen ismerik a mun­kánkat, kevesen tudják, hogy mivel foglalkozunk, mi a fel­adatunk, a képviselők többsége még a rendezvényeinket sem ismeri. Az első alkalommal - amikor a testület tárgyalta az igazgató kinevezését - hárman voltunk, akiknek megfelelő végzettsége és gyakorlata is volt. Lehet, hogy éppen ez osz­totta meg a képviselőket, egyik pályázó sem kapta meg a szük­séges kétharmados többséget. A második fordulóban pedig olyanok pályáztak, akiknek vagy a végzettsége, vagy a gya­korlati ideje hiányzott. Ugyan­akkor számomra egy kicsit a szakma elismertségét is jelenti, hogy jogszabályi szinten szak­irányú végzettséghez kötik az állás betöltését. * Dr. Fekete Mátyás MSZP-s képviselő szerint egyértelmű politikai tevékenység az, amit a városatyák végeznek.- Nekünk a város érdekeit fi­gyelembe véve kell döntenünk, s én nem érzem ezt a megegye­zési készséget a 18 fős testület­ben, különösen azóta nem, mi­óta megbomlott a polgármestert támogató koalíció egysége. Ez bizonytalansághoz vezetett, szűkült a döntéseket előkészítők száma, kevesebb szakértőt és tanácsadót vonnak be a bizott­ságok a munkájukba, ami hi­bákhoz vezethet. Alaposabb előkészítés, tárgyalás és egyez­tetés után talán jobb döntéseket hozhatna a testület, nem úgy mint a szennyvíztisztító bővíté­sénél, vagy a művelődési ház igazgatójának választásakor tör­tént. A nyár elején elfogadta a testület az intézmény igazgató­jának beszámolóját, majd két hónappal később kiírtak egy pá­lyázatot az igazgatói állásra. Az augusztusi testületi ülésen megfogalmazódott, hogy „a pá­lyázatok elbírálásánál több vé­leményt kell kikérni”, azonban ez nem valósult meg, mert csak szűk körben vitatta meg a kultu­rális bizottság a témát. Ugyan­akkor nem kaptunk magyaráza­tot arra, hogy miért nem fogad­ták el a képviselők a második fordulóban a pályázati kiírásnak megfelelő embert. Ha a kitűzött cél elérésének alternatíváit több szakemberrel együtt dolgoznák ki a bizottságok, abban benne lehetne a többség akarata, nem úgy mint jelenleg a legtöbb esetben, amikor partikuláris ér­dekek ütköznek a fontos dönté­seknél. *- Fáj, hogy még mindig nincs igazgatója a művelődési háznak - mondja Balogh János, kisgazda képviselő. - Szerintem rosszul kezdett hozzá a testület a témához, illetve nem értem, hogy a korábbi igazgatónak mi­ért nem szavaztak bizalmat, amikor elfogadták a beszámoló­ját. Nem tudom, hogy a jelen­legi megbízott igazgató miért nem vállalta el véglegesen ezt a feladatot. Talán az tartotta visz- sza, hogy nem támogatta egy­ségesen a testület a kinevezését, hiányzott a többi képviselő biz­tatása, szavazata. "L-Nehéz megtalálni a műve­lődési házhoz a megfelelő veze­tőt, azonban szerintem ez a tör­ténet inkább az önkormányzat­ról szól - vélekedik dr. Szabó Péter, MDF-es képviselő. - A döntés egy feladatot jelent, az önkormányzat azonban meg­próbálja elkerülni a feladat megoldását is és a döntés fele­lősségét is, ami jóval nagyobb annál, amit felvállal. Nem me­rik felvállalni a kompromisz- szumos döntéseket sem, ha a jó és a rossz között nem tudnak vá­lasztani. Azonban ebben az esetben, az adott jelentkezők közül kellett volna kiválaszta­niuk a lehető legkisebb rosszat, mert ez a döntésképtelenség már kihatással van az intéz­mény működésére is. Németh József képviselő, a művelődési és sport bizottság elnöke elmondta, amikor elfo­gadta a a testület az intézmény igazgatójának beszámolóját, ha­tározatlan időre nevezte ki a művelődési ház élére. Ezzel szemben minden más intéz­ménynél pályázatot írtak ki a vezetői állásra és 5 év időtar­tamra adtak megbízást. Ezért kellett pályázatot kiírni a műve­lődési ház vezetői posztjára is, ez szerencsétlen egybeesés volt, hogy éppen akkor fogadták el a beszámolóját.-Az első fordulóban meg­oszlott a testület bizalma a 3 pá­lyázó között, nem született kon­szenzus, illetve a bizottság sem tudott egyértelmű ajánlatot adni egyik pályázó támogatására sem. Akit támogattunk volna, az bérprobléma miatt visszalé­pett. A második fordulóban megvolt a konszenzus, azonban az ülés napján megjelent rende­let szakirányú végzettséghez kötötte az állás betöltését. Akit támogattak volna a képviselők, annak viszont magyar-ének szakos diplomája volt. így meghiúsult a második választás A bizottság elnöke elmondta, nem kötelező kikérniük szakér­tők véleményét minden egyes témánál. A bizottság tagjai ré­szesei a helyi közművelődés­nek, ha nem is rendelkeznek népművelő diplomával, de a fő­iskolai, egyetemi végzettségük, a szakmai gyakorlatuk, tapasz­talatuk és a helyismeretük meg­felelő alapul szolgál a döntés­hez. Darázsi Mátyás polgármes­ter, az elfogadható pályázok hi­ányával magyarázza, hogy ed­dig nem neveztek ki igazgatót a- művelődéi ház élére.- Akik eddig pályáztak, vagy nem feleltek meg a követelmé­nyeknek, vagy az elképzeléseik nem nyerték el a képviselők tá­mogatását. A második forduló­ban a testületi ülés napján meg­jelent rendelet alapján minősült alkalmatlannak az a pályázó, akit a bizottság is és a képvise­lők többsége is támogatott. A Művelődési és Közoktatási Mi­nisztériumhoz fordultunk, hogy határozzák meg: mi minősül szakmai végzettségnek, illetve van-e mód arra, hogy megfelelő felsőfokú végzettség mellett el­fogadjuk annak a pályázónak a jelentkezését, akinek az alkal­mazását szaktanfolyam elvég­zéséhez kötjük. Szigetváron várják a harma­dik pályázatra a jelentkezőket, előreláthatólag a testület már­ciusi ülésén döntenek az igaz­gatói állás betöltéséről. Hajdú Zsolt Egyre nyilvánvalóbb, hogy 1993 a választások jegyében te­lik majd. Elképzelhető, hogy a létminimum alattiak aláírás- gyűjtő kampánya nyomán egy népszavazás kimondja a jelen­legi Országgyűlés feloszlatá­sát. Ennek sok akadálya lehet, hiszen egy dolog 100 ezer alá­írást összegyűjteni, s egészen más egy népszavazáson a vá­lasztásra jogosultak legalább felét a szavazóumákhoz csalo­gatni. Ettől eltekintve legké­sőbb 94 nyarán meg kell tartani a választásokat, s a pártok, a po­litikusok cselekedeteit ez fogja meghatározni. Valójában a kampány már meg is kezdődött. Az SZDSZ novemberi küldöttértekezletén - alapszabályát módosítva - két évre választott elnököt, s ezzel Pető Ivánt gyakorlatilag a párt miniszterelnök-jelöltjévé tette. Pető és a régi-új szabaddemok­rata pártvezetés tavaszra rend­kívüli küldöttgyűlést tervez, hogy a meggyengült bázisú pár­tot szervezeti változtatásokkal tegyék alkalmasabbá a válasz­tási harc megvívására. Hasonló gondokkal küzd a Fidesz, amely pedig jó ideje minden közvéleménykutatási „szépségverseny” győztese, de amely képtelen volt az elmúlt két év időközi választásain akár egyetlen esélyes jelöltet is fel­mutatni. Bár a Fidesz csak ápri­lisban tartja kongresszusát, a fő kérdéseket a pártvezetés és - ezzel lényegében azonos - par­lamenti frakció eldöntötte. Or­bán Viktor az újonnan létreho­zandó pártelnöki tisztség birto­kosaként és hivatalos miniszter­elnök-jelöltként vezeti majd a választási kampányt. Minthogy eddig is ő volt a Fidesz fron­tembere, ennél lényegesebb vál­tozás, hogy megszüntetik a pár­tagság 35 éves felső korhatárát, s hogy komoly erőfeszítéseket tesznek a párt szervezeti kiépí­tésére, az országosan ismert két­tucat sztárpolitikus mellett helyi Fidesz-jelöltek „bevezetésére”. Ami pedig kampányuk tartalmi részét, a politikai programot il­leti, várhatóan töretlenül folyta­tódik az Orbán-vonal: „mi, ké­rem, nem tehetünk semmiről, nincs bűnös múltunk, s jelenünk sem.” A politikai pragmatizmus je­gyében Orbán a választások előtt időszerűtlennek, fölösle­gesnek és károsnak tart bármi­fajta szövetséget, koalíciót, de nem zárja ki, hogy a választá­sok után - az erőviszonyoktól függően és programmegállapo­dás alapján - bármelyik párttal együttműködjön. Addig is mindegyikről van egy-egy rossz szava. Tulajdonképpen a Fidesz ideológiai vitákon felülemel­kedő, pragmatikus politikai tak­tikáját követi két új jelentkező is, az Agrárszövetség, illetve Palotás János Köztársaság Pártja. A magyar belpolitika alaku­lása - és a választások - szem­pontjából kétségkívül döntő je­lentőségű lesz a Magyar De­mokrata Fórum január végi or­szágos gyűlése. Hacsak drámai fordulat nem történik Antall Jó­zsefet megerősítik pártelnöki tisztségében. Nem mindegy azonban, hogy milyen többség­gel? Kik kerülnek Antall mellett - helyettesként, utódjelöltként vagy éppen ellensúlyként - ve­zető pozícióba. A politikai elő­jelzések szerint az MDF vezeté­sében azok kerülnek majd túl­súlyba, akik nem valamely ide­ológiának, hanem a kormány­zásnak elkötelezettek, s jelenleg is a miniszterelnök-pártelnök legfőbb támaszai (például Bo­ros Péter, Katona Tamás, Kó­nya Imre, Szabó Tamás). Eze- setben viszont nem kizárt, hogy élesebbé válik a Csurka-számy különállása, s az év során akár a pártszakadás is bekövetkezhet. Nyilvánvaló az is, hogy Antall József csak akkor hagyja idáig elfajulni a dolgokat, ha biztos abban, hogy a kormány parla­menti többsége ezzel együtt is biztosítható (például úgy, hogy Csurkáék kevesen lesznek, vagy kívülről támogatják a kormányt), illetve ha már nem fontos a többség, mert kiírták a választásokat. Mindebből viszont az is kö­vetkezik, hogy 1993-ban szinte semmi lényeges lépés nem vár­ható már a kormányzattól és a parlamenttől. Aligha folytató­dik az államháztartás éppen csak megkezdett reformja, mert a választási taktikázás közepette nincs a világon kormány, amely hozzá merne nyúlni a szociális ellátásokhoz, a lakásügyhöz, az oktatásügyhöz. Az erre irányuló kísérletek jórészt már idén is megbuktak a szakszervezetek ellenállásán. Ennél is fontosabb, hogy megindul-e a gazdasági fellen­dülés, ahogy azt a kormány oly optimistán várja. Ha nem, akkor Kupa Mihály szakmai meggyő­ződésével szemben esetleg a po­litikai megfontolások kereked­nek felül, és az ország tekinté­lyes devizatartalékainak egy ré­sze felhasználható lesz egy kis - legalább rövidtávú - gazdaság- élénkítésre vagy - ami sokkal rosszabb - a szociális kiadások fedezésére. A választási meg­fontolásokból adódóan várható, hogy a parlamenti munkát a gazdaság helyett ismét a politi­kai propagandatémák fogják uralni - a múlt bűneinek felderí­tése, igazságtétel, „guruló dollá­rok” stb. Ezek alkalmasnak lát­szanak arra, hogy egyrészt elte­reljék a figyelmet a jelen gond­jairól, másrészt lejárassák az ismét veszélyes ellenfélnek lát­szó szocialistákat: Horn Gyulát, Szűrös Mátyást éppúgy, mint Németh Miklóst, akinek estle­ges hazatérésétől és politikai ringbe szállásától kormánypárti és ellenzéki oldalon 'egyaránt sokan tartanak. A sikeres választási kam­pányhoz természetesen a rádió és televízió is kell. A médiahá­borúban már létezik a kormány előnyösebb starthelyzete, amit gazdasági és technikai szem­pontból szinte változatlan ál­lami monopolvállalatok (lásd Antenna Hungária) valamint a közvetlen kormánybefolyásnak kitett - és ezért „megfelelő” célra szívesen adakozó - ban­kok, vállalatok jelentenek. Hajdú András Megvetették lábukat a külföldi bűnözők A sárkány hét feje Amikor a nyomozók megér­keztek Csepelre, a lakótelepi bérelt lakásban parfömökkel, italokkal, cigarettás kartonokkal voltak tele a szekrények, a mel­lékhelyiségek. Jutott a szajréból a gyermek­ágyba, a nagymama ágynemű­tartójába, a hűtőszekrénybe is. T.V.V. vietnámi állampolgár és felesége több mint 4,5 millió fo­rint értékű kurrens árut halmo­zott fel viszonylag szűk helyen. Régebben tagadták, ma már egyetlen hivatalos szerv sem csinál belőle titkot, hogy Ma­gyarországon is jelen van a szervezett bűnözés. Összefo­gott, módszereket változtatott, külföldi kapcsolatokat szerzett, megerősödött a magyar alvilág, de megvetették lábukat hazánk­ban a külföldi bűnözők is. Hoz­zánk elsősorban keletről jöttek, elvétve magányos farkasok, sokkal inkább azonban a szer­vezett bandák. A „kereskedők”, akik közé feltehetően T.V.V. is tartozik, a szeszcsempészek, az autótolvajok, a kokósok, a fegyverüzlet „szakértői”, a lánykereskedők. Tetszik vagy sem: a hazai al­világ élleni küzdelem mellett harcolni kell az ide települt kül­földi sárkányokkal is. A rendőrség, a vámhatóság egy-egy eredményesebb fogása már bizonyította jelenlétüket. Észre kellett venni például az orosz és äz ukrán stricik vonzó­dását Magyarország iránt. A ke- letről-nyugatra tartó leányke­reskedelem köztes állomása let­tünk. A nyugati országokban való „értékesítés” előtt a ma­gyar szállodákban és éjszakai szórakozóhelyeken tanulnak a messzi útra készülő „bárisnyák” öltözködni, viselkedni, idegen nyelven beszélni. Nap, mint nap tapasztalható a nemzetközi au­tótolvaj bandák jelenléte, s itt vannak az üzletembereknek ál­ís. cázott csempészek, az adócsa­lók, a kábítósok. Mindenre el­szánt hadsereg ez ... Térjünk vissza a csepeli eset­hez. Az ott talált készletet a leg­elegánsabb kozmetikai szaküz­let is megirigyelhette volna. A Salvador Dali, a Christian Dior, a Gabriella Sabatini, a Trezor vagy az Eternity márkaneveket viselő parfőmöket külföldön és itthon csak a legjobban keresők vásárolhatják meg maguknak. (Némelyikből 16 ezer forintba kerül egyetlen üvegecske!) A megtalált számlákból, a csoma­golásról hamar kiderült, hogy az áru a Konzumextől szárma­zik. Attól a cégtől, mely Ma­gyarországon a diplomáciai tes­tület ellátását végzi. Ez a cég - nemzetközi egyezmények és vi­szonyosság alapján - vám, ÁFA és egyéb költségek nélkül árusít a diplomáciai testület részére különféle cikkeket, azzal a megkötéssel, hogy az így be­szerzett árut nem lehet továb­badni, értékesíteni. A lakás bérlője, a vietnami házaspárí már hosszabb ideje Magyarországon él. Mint diá­kok érkeztek ide, elvégezték a műszaki egyetemet, tanulmá­nyaik elvégzése után azonban nem tértek ■ vissza Vietnamba. T.V.V. a csepeli szerzámgép- gyárban dolgozott, majd átszer­vezés miatt munkanélkülivé vált. Fixen fizető állásának megszűnése miatt mégsem kel­lett nélkülöznie, mert a „mér­nök úr” már régen nem a fizeté­séből tartotta el magát, hanem abból az illegális tevékenység­ből, melyet évek óta folytatott. Pénze bőven lehetett, hisz egy nála talált átvételi elismervény szerint 1,4 millió forintot csak úgy kölcsönadott valakinek. T.V.V. valamivel több mint két évvel ezelőtt került először a rendőrhatóság látókörébe. Ak­koriban a fővárosban, az Attila utcában felszámoltak egy csempészközpontot. Ennek ve­zetője egy feketebőrű külföldi fiatalember, bizonyos B.T. volt. Negyven személy, köztük T.V.V. ellen folyt eljárás igen nagy összegben elkövetett csempészet, devizabüncselek- mények miatt. Az Attila utcai „üzlet” bezárásával egy nem­zetközi bűnszövetkezet sárká­nyának egyik fejét sikerült csak levágni. Magát a sárkányt tör­vényes eszközökkel nem lehe­tett elpusztítani. B.T. üzlete megszűnt ugyan, de a külföl­diek szervezett illegális keres­kedelme folytatódik. És a jelek szerint - erre vall T.V.V. üzel- meinek leleplezése - a levágott fejek helyébe gyorsan újabbak nőttek. Halász Kálmán Az épülő szigetvári művelődési ház kupolacsarnoka Fotó: Proksza László

Next

/
Oldalképek
Tartalom