Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-27 / 26. szám
10 új Dunántúlt napló 1993. január 27., szerda Az XJj Dunántúli Napló politikai vitafóruma Raffay, Elek, Roszik, Lezsák Négyen, négyféleképp Mélységes tisztelet az áldozatok emléke előtt Két idézet A Pécsi Extra legutóbbi számából értesültünk a Munkáspárt „Felhívás”-áról. Nem kell talán szót vesztegetnünk a fogalmazvány tartalmára. Az írás önmagát minősíti. Megítélheti, aki olvasta. Elég talán két idézet, ítéljen erről mindenki szíve jogán! 1. „Az Antall-kormány két és fél év alatt szinte teljesen tönkretette azt, amit mi tízmilliónyian, évtizedek alatt megteremtettünk” ... (?) 2. „E politika következtében Magyarország idegen érdekekért háborúba sodródhat szomszédaival” ...(?) A „Felhívás” szerzői semmit se tanultak, semmit se felejtettek . . . Gondolkozzatok, magyarok és ti se felejtsetek! A Magyar Demokrata Fórum Pécsi Szervezetének elnöksége Történelem fehér foltokkal Ha az ember megért már néhány évtizedet és rendelkezik valamennyi ismerettel, rájön, hogy hétköznapi dolgokat, közismert történeteket pontatlanul fogalmaznak meg és hiányosan ismertetik őket. Mostanában sokat szerepel Magyarország hadbalépése a Szovjetunió ellen, annak történelmi, politikai és egyéb indítékai. Kétségkívül összetett probléma és a felsorolt indokok alapvetően fontosak. Létezik azonban két nagyon számba jövő tényező, mit nem láttam ez ideig felsorakoztatni a nagyon nyomós indokok között. Az első a lengyel menekültek, hadifoglyok 39-ben való megjelenése. Ezeknek a katonáknak egy része az oroszok elől menekült el, az általuk megszállt területekről. Az általuk elmondottak, mint általában a menekültek beszámolói, szomorúak, lehangolok és részvétkeltők voltak. Ennél is hatalmasabb volt a felháborodás, amikor a Szovjetunió megtámadta Finnországot. A testvériség tudata igen erős volt és a rokonszenv rendkívül nagyfokú már akkor is. Az arány a hárommilliós Finnország és a százmilliós feletti Szovjetunió között a Dávid és Góliát harcát idézte és nemcsak a rokonszenvet, de egyenesen segítő készséget váltott ki Nyugaton is. Az intervenció kilátásba helyezése nagyban hozzájárult a fegyverszünethez. Mindezt azért szükséges elmondani, hogy nem a propaganda, vagy nemcsak az, hanem a felsorolt szomorú tények adták a zöld jelzést ahhoz, hogy ellenállás nélkül lépjen az ország a hadat viselők sorába. Mi a háború alatt katonák voltunk, de nem éreztünk ellenszenvet az oroszok iránt, ahogy most sem érzünk. A tényeket viszont akkor is és most is úgy nézzük, ahogy azok a valóságban léteznek és léteztek. Dr. Barla Szabó Sándor Habsburg Ottó az SZDSZ-nél Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke, Mécs Imrének, az SZDSZ ügyvivőjének társaságában hétfőn a párt székházában fogadta Habsburg Ottót - tartalmazza az SZDSZ-sajtóiroda által az MTI-hez eljuttatott közlemény. Az SZDSZ vezető politikusai tájékoztatták a vendéget a magyar pártpolitika legfontosabb kérdéseiről, az SZDSZ politikai terveiről. Vajon a vasárnap végétért VI. Országos Gyűlés után az MDF ugyanarra folytatja-e az útját, amerre 1988 óta 1993 január 22-éig tartott? Az 1994-es választásokra készülő párt mennyiben örököse a lakitelki hagyományoknak? Erről kérdeztünk négy ismert politikust. Raffay Ernő, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára:- Az MDF hangsúlyosan igyekszik képviselni azokat a nemzeti értékeket, amelyeket az elmúlt 40-45 év sajnos lefojtott. Nagyon kell vigyázni, hogy a felszabaduló érzések ne csapjanak át túlzásokba, hogy meg tudjunk maradni az egészséges középútnál. Ezen a mostani országos gyűlésen remélem lezárultak a nagy szélsőséges viták, indulatok. Bízom benne, hogy nemcsak a reményeim diktálják ezt a megfogalmazást. .. Mindenesetre az tény, hogy a MDF-et az új választások küszöbén kicsit harciasabbá kell tenni, de meg kell maradni a jogállamiság és a demokrácia keretei között. A régi szellemiségű, de a szélsőségektől mentes MDF sikerrel indulhat a következő választásokon. Ezután is szükség van belső vitákra, de nem kellenek a diktatórikus eszközökkel harcoló szélsőséges nézetek, amelyek ha másként nem, otromba támadásokkal, a másik lejáratásával próbálnak maguknak sikert kovácsolni. Nagyon remélem, hogy a következő másfél év ellentétek nélkül telik el, az eddig megszerzett kormányzati tapasztalatok birtokában a középutas antalli-politika sikerét hozza majd. Én magam is ezért dolgozom. Úgy van ez, mint a régi anekdotában: a gazda minden nap lehordja a juhászt, amikor jelenti, hogy hány birkát vitt el a vész. Mikor az utolsó is megdöglött, és a juhász jelenti, hogy „Gazduram! Megszűnt a birkavész!”, no akkor megdicsérte a gazdája. Akkor, amikor már egy birka sem maradt. Kicsit így vagyok már én is az agrárválsággal. Évek óta mondjuk, hogy nem jó irányban hatnak a változások, hogy ennek nem lehet más következménye, mint a totális csőd. De se a kormány, se a koalíció nem figyel rá, vagy úgy tesz, mintha nem figyelne. Talán most! Talán most azért, mert a Népszabadság január 15-i számában „AgrárpoliJ anuár 13-án a Falurádióban egy külkereskedő holland és dán húspiaci példára hivatkozva akarta indokolni, hogy Magyar- ország is importál, exportál húst. Ez az úr eltalálta szarva között a tőgyét! Éppen ő számolt be arról, hogy , jcét év alatt több, mint 20 kilogrammal csökkent a hazai húsfogyasztás (fejenként) és egyelőre nincs is kilátás arra, hogy 70 kg fölé emelkedjék” (mint volt). Ugyanis a magyarok átlagos keresete a holland, dán kereset-húsár arányának csak töredéke és ott nincs gazdasági válság, vagy ha van is, az nem a magyarországi szinten dúl, hazánkban a gazdasági túlélés minden eddigi terhét a mező- gazdaság viselte és a bérből élők szenvedték el. A külkereskedő nyilván érezte, hogy magabiztos indokolása sántít, mert megjegyezte: megbízásból szerzi be a húst ott, ahol olcsó. Vajon ki ad megbízást a beszerzésre? Vajon mit akar a Elek István, országgyűlési képviselő:- Nem mondok újat, ha azt állítom, hogy egy balközép politikai párt csírájától folyamatosan jobbra tart az MDF. A választást is egy jobbközép centrumpárt nyerte meg. Antall József politikai ideológiája, stílusa volt az, amelyet szívesen láttak a választók és amelyet én is, barátaim is el tudtunk fogadni. A Csurka István erőltette jobbratolódással viszont nem értünk egyet, mert az ő ambíciója egy jobboldali radikális párt létrehozása. Ezzé akarja át- gyúmi a Lakitelekről legfeljebb jobbközép felé induló MDF-et. A mostani elnökségbe az ő hívei az eddiginél nagyobb számban kerültek be, ami azt is jelenti, hogy a tagság körében fogadókész talajra találtak a gondolatai. Sajnos, két külön világot kellene együtt tartani egyetlen pártban, amit az elnökség mostani összetétele meg is kísérel. Ez a helyzet - szerintem - éles, kemény harcot, és persze a korábbinál tisztább politikai frontokat fog szülni a következő hónapok vitáiban. Ez a megosztottság sajnos csökkenti a párt választási esélyeit, ha egyáltalán együtt tud maradni 1994-ig a tűz és a víz... Roszik Gábor, országgyűlési képviselő:- Én úgy érzem Lakitelekről Lakitelek felé tartunk. A nemzeti gondolkodás, a nemzetben való gondolkodás ma is az MDF alapelve. Amikor népi-nemzeti, nemzeti-liberális és nemzeti-kereszténydemokrata elveket vallunk, akkor ezt az ideológiát hirdetjük. Ezzel egyedül állunk a mai magyar közéletben, s hiszem, ezt a latika: fordítva a lovon” című interjúban dr. Körösi Imre, az MDF országgyűlési képviselője mondja el a valós helyzetet. Az a dr. Körösi Imre, akinek nevét korábban is, s most is az agrártárca vezető posztjaival hozták és hozzák összefüggésbe. Ha ő is azt mondja, talán hihető. Nem csak az inteijút, de magát a tanulmányt is ismerem. Egyetlen sora nincs, amit mi, vagy személyesen én már ne mondtam volna el az utóbbi két évben. S egyetlen javaslata sincs, amit már ne javasoltunk volna riportban, cikkben, állás- foglalásban, vagy más formában. Még a Földművelésügyi Minisztérium működésével kapcsolatban is azonos a véleményünk, és az agrárértelmiség megbízó elérni a behozatallal? Az „olcsó” külföldi hús itthon éppoly drága, mint a hazai húsüzemeké, nem is jobb minőségű, akkor meg miért van rá szükség? Netán néhány eddigi, jól működő kapcsolat ápolásáért? Nem kerül ez túl sokba az itthoni termelőknek? Érdemes volt ezekért a kapcsolatokért kivágatni a disznó- és marhaállomány egy részét? Hogy a keresleti piac árfelhajtó szerepét hazudj uk a mesterséges húshiány előidézésével? Megannyi kérdés és csak a „bennfentesek” válaszolhatnának, ha mernének őszintén válaszolni. Ma általában előszeretettel hivatkoznak gazdasági tudósok és üzletemberek a verseny, a piaci törvények áldásos hatására. Csakhogy itt nincs igazi verseny és a piac is kevesek vadászterülete. Ezeknek a szakértőknek hivatkozási alapja a kosság döntő többsége is magáénak vallja. Csak ennek a szellemiségnek alapján alakulhat ki az olyannyira áhított nemzeti középosztály, ami az ország jövőjének egyedüli záloga lehet. Lezsák Sándor, az MDF országos elnökségének tagja:- Nagyon sokan arra gondoltak, hog az utóbbi hónapok vitája szétszakítja majd az MDF-et, de szerencsére ez nem következett be. Kétségtelenül lezárult egy nagyon jelentős korszak, hiszen meg kellett mérni magunkat, hogy az illegalitás után egy választási győzelemmel a birtokunkban hogyan voltunk képesek megfelelni a kormányzó koalíciós párt követelményeinek. A vizsga azt bizonyítja, hogy a kampány jobban megfelelt, mint az MDF maga. A kormányzat politikai jogosítványaival élve igyekezett végrehajtani az MDF programját, ugyanakkor a szervezetekben a tehetetlenség uralkodott. Sokszor nem értették a döntéssorozatokat, amelyek a programunk szellemében születtek, mert az egyéni életsorsokban tapasztalható változások lassabbak voltak, mint azt sokan szerették volna, ezért valamiféle ellentmondásra gyanakodtak. Ez a feszültség váltotta ki azt a drámai vitát, ami az országos gyűlés előtt kirobbant, és ami annyira megviselte a pártot magát is. Az utóbbi hónapok termékenyítő vitája ugyanakkor sok okos gondolatot is előhívott, ezért vagyok a magam részéről bizakodó, és ezért mondom, hogy az elkövetkező két évben nem szétszakadni, legfeljebb a munkában megszakadni fogúnk csak. Somfai Péter lejáratásával összefüggésben is többször szót emeltünk. Persze: ez a dolgunk. Dr. Körösi Imre azonban arról az oldalról szól, ahol tömegesen vétették a hibát a mező- gazdaság ellen, és ahol azok találhatók, akik ezzel többet ártottak a kormánynak és a koalíciós pártoknak, mint mások együtt, összesen. Csak fel kellett volna ezt ismerni, már korábban. Azt hiszem még időben szólt. Még nem döglöttek meg az utolsó birkák, de már nem sok van. Gazduramnak dönteni kellene! Buzássy Lajos Agrárszövetség NYUGAT (csupa nagybetűvel), csakhogy elhallgatják, hogy ott a mi nemzeti össztermelésünk többszöröse a gazdaság teljesítménye. Olyan magatartás ez a hasonlítgatás, mintha egy gyomorbetegnek toros káposztát ajánlanánk gyógyszerként, hiszen nekünk (egészségeseknek) az a kedvenc ételünk. Az önámítás veszélyes álmodozásba ringat. Ilyen önámítás például a szénbányák bezárásának indoklása is az angol mintára hivatkozva. Ott egy nagykiterjedésű, nagy termelést biztosító olajmező olcsóbb energiája pótolja a szenet. No, de nálunk? Ugyanezek a józan gondolkodók viszont nem hivatkoznak a német, lengyel és ukrán bányászat megtartó erejére, csak a pillanatnyi állapotot érzékelik, hogy a magyar erőművek nem hajlandók a „drága” magyar szenet felhasználni. Ötven évvel ezelőtt a 2. magyar hadsereg idegen érdekekért katasztrofális vereséget szenvedett hazánktól több ezer kilométerre, a Don-kanyarban. A magyar katonák, tisztek, munkaszolgálatosok és büntetőszázadokba besorolt honfitársaink tízezrei lelték halálukat a gyilkos ágyútűzben vagy szenvedtek fagyhalált. Hozzátartozók százezrei gyászolták apjukat, fiukat, testvérüket, férjüket. E súlyos katasztrófa 50. évfordulóján a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége szükségesnek tartja, hogy kifejezze mélységes tiszteletét az áldozatok emléke iránt, és osztozik az elesetteket azóta is gyászoló hozzátartozók fájdalmában. A megemlékezés megerősít bennünket abban, hogy határozottan szembeforduljunk minden olyan nézettel, amely gyűlölködést, háborús hangulatot szít. Elutasítjuk a történelem-hamisítást, a bűnös, nemzetellenes háborús politika utólagos igazolását, a felelősök felmentését az utókor előtt. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége azokat az ellenállókat tömöríti, akik a II. világháború éveiben, a magyar függetlenségi mozgalomhoz csatlakozva, szabadságuk és életük kockáztatásával küzdöt1993. január 16-án megjelent egy cikk, mely a bonus-malus rendszert próbálta megértetni. A második elolvasás után megakadt a szemem azon a fejezeten, mely azokról az autósokról szól, akik károkozás után cédula otthagyása nélkül eltűnnek azért, hogy a következő biztosítási időszakban ne kapjanak pótdíjat. A következő mondat késztetett arra, hogy megírjam véleményemet, melyet szó szerint idézek: „A biztosítók szerint ennek feloldása nem lehet az ő feladatuk”. Hát akkor kinek a feladata? - kérdezem én. Ezek szerint a biztosító nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy az emberek mindig úgy viselkednek lényükből fakadóan, ahogy a lehetőségek erre módot adnak. Más szóval olyan rendszert dolgozzon ki és vezessen be a biztosító, amely alapján nincs mód és lehetőség az említett szituációra. Jómagam is így jártam pár héttel ezelőtt. Mire kimentem a parkolóba rendesen végighúzták az autóm oldalát, és persze cédula sehol. Megcsináltathatom több ezer forintért, és az elkövető kapja a Valóban a piacgazdaság működik, működött az állami vagyon értékesítésekor is? Lehetséges, hiszen először a magyar ipar legéletképesebb részét, az élelmiszeripart sikerült eladni (a vevő elégedetten dörzsölheti a kezét) áron alul. A többi ág meg olyan kezekben maradt, melyek csak felfelé fordulnak, mint a koldusé. Valóban az a piacgazdaság, hogy ki-ki minél magasabb áron adhassa el magát a társadalomnak? És ennek a fajta piacnak kik a vesztesei? (Ha nyertesek vannak, veszteseknek is kell lenniük.) Ki hajlandó többet adni az élelmiszert megtermelő munkájáért és ki fizeti meg az alig élő ipar robotosait? Ők ugyan nem érnek rá árusítani magukat, nekik dolgozniuk kell (a mások hasznáért). Vagy ők a piacról is ki vannak lökve? Úgy látszik igen, hiszen a munkatek a háború ellen, a független, szabad, demokratikus Magyar- országért. Zászlaikra akkor a „Békét”, „Le a háborúval”, „Egy katonát se Hitlernek”, „Hozzák haza honvédeinket” jelszavakat írtuk. Szövetségünk tagsága megjárta a frontokat, a börtönöket és a haláltáborokat. Napjainkban újból kinyilvánítjuk: a nemzeti megbékélés hívei vagyunk, és küzdünk a demokratikus Magyarországért. A Donnál bekövetkezett nemzeti tragédiánkra emlékezve elhatároljuk magunkat azoktól az értékelésektől, amelyek szerint a magyar katonák gyáván megfutamodtak. Elfogadhatatlannak tartjuk Jány Gusztáv hadseregparancsnok és a német hadvezetés egykori ítéletét, amelyek a vereségért a magyar katonákra hárították a felelősséget. Ugyanígy elítéljük azt a magatartást, amely évtizedeken keresztül lehetetlenné tette az elesettek elsiratását, a róluk történő megemlékezést. Szövetségünk kezdeményezte és támogatja azt a törekvést, hogy az elesett katonák sírjait gondozzák, emléküket a távoli hadszíntereken és hazánkban is a holtak iránti kötelező tisztelet övezze. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége bonust akkor is, ha több ilyen ügyes tolatása lesz egy éven belül. A biztosító szerint csak az a kár, amikor közlekedés közben nekem jön valaki az autójával. Ha ügyes vagyok, akkor ő nem tud meglépni, tehát meg tudom szerezni az adatait. A mostani biztosítási rendszerben úgy tűnik csak ez van úgy-ahogy megoldva. A bonus-malus rendszer szerint egyre kevesebb balesetnek illene lenni, legalábbis egy bizonyos idő eltelte után. Ebből logikusan az következik, hogy a biztosítónak egyre kevesebbet kell kifizetni az okozott károk miatt, így a végeredmény az, hogy egy csomó pénz nála marad az autósok által befizetett nem csekély összegből. Valamennyi visszaáramlik a bonus miatt, amely az átlagos összeget véve alapul (éves díj kb. 10 200 Ft) 10 évre vetítve havi 42,50 ft-ot jelent. Örömmel lemondanék erről a nem túl nagynak mondható ösz- szegről, ha a fent említett károkra is fedezetet nyújtana az évről-évre emelkedő kötelező gépjármű-felelősség biztosítás. Porrogi István Pécs Petőfi u. 2. nélküliek zöme fizikai munkás, míg a vállalkozások vezető stábjai csaknem változatlan létszámmal „dolgoznak”. Sokszor hivatkoznak gazdasági vezetők pénzhiányra. Bizonyára igazuk is van, de a pénz nem old meg mindent, a fel- emelkedéshez hit is kell, hogy van értelme a jobb munkának, érdemes a siker, melyet elérhetünk a nagyobb erőfeszítéssel. Csakhogy ehhez az kellene, hogy a fizikai dolgozók azt lássák, a vezetők együtt boldogulnak, vagy hullnak alá velük. H a majd így lesz, hogy az eredménye minősít minden munkát és minden munka méltó megbecsülésben részesül, kezdhetjük el hinni, valóban piacgazdálkodás folyik, valóban a gazdasági törvények irányítják az életünket. Ha pedig ehhez megfelelő szociális törvények is járulnak, akkor nem kell hivatkozni Európára, Nyugatra, mert ezek nálunk lesznek. Addig? Székely Sándor Gazduram! Megszűnt a birkavész! A piac törvénye, vagy valami más? Bonus-malus
