Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-25 / 24. szám

8 aj Dunántúli napló 1993. január 25., hétfő K i.’il politika Szaddam atombombáj a? Az amerikai Kitty Hawk re- pülőgépanyahajóról felbocsáj- tott harminc Tomahawk cirkáló rakéta csapódott be Bagdad délkeleti szomszédságában, Sa- afaranában és földig rombolt vagy kéttucat épületet, amelyek épen maradtak az Öböl-háború­ban. A hivatalos iraki jelentés szerint egy öntőformákat előál­lító gépgyárat ért támadás. A Fehér Ház szóvivője a „sajátos objektum” sokat sejtető kifeje­zést használta a célponttal kap­csolatosan. David Kaye, az ENSZ korábban Irakban járt szakértője pedig úgy vélekedett, hogy Szaddam Husszein atom­programjának egyik fontos ré­szét érte találat, ahol elektro­mágneses és más szerkezeteket állítottak elő az urándusításhoz. A Saafaranai becsapódások nyomán mindenképpen újra fel­lángolt a vita, meddig juthatott el a bagdadi diktátor saját atombombájának elkészítésé­ben, mekkora valóságos ve­szélyt jelent ez a közvetlen kör­nyezetre és a világra? A hiteles válasz nem könnyű: Irakban vi­szonylag nagykiterjedésű és zárt területen együtt találhatók a katonai és polgári, a nukleáris és a hagyományos, a kisérleti il­letve a már gyártási szakasszal foglalkozó létesítmények s nem egyet igyekeznek teljesen elrej­teni a világ szeme elől. Elvben ENSZ-kötelezettség írja elő az ellenőrzés lehetőségét, de azt számtalanszor kijátszották. Nem titok, hogy Szaddam Husszein szinte hatalomra jut- sának kezdete óta atombombá­hoz szeretne jutni, és megszegi azokat a kötelezettségeket, ame­lyeket az atomsorompó egyez­ménnyel kapcsolatosan vállalt. 1981 nyarán az izraeliek le­bombázták az épülő francia Osirak reaktort, amely első lép­csőként szolgált az atombom­bához szükséges anyagok előál­lításához. Irak azonban folytatta és brit, német, sőt amerikai cé­gek közreműködésével kiját­szotta a sorozatos embargókat. Meg nem erősített hírek szólnak arról is, hogy a volt Szovjetunió területéről nukleáris szakembe­reket szerződtettek és együtt­működnek néhány más ország­gal, elsősorban Líbiával. Min­dennek alapján úgy vélik, hogy még az idén az atomprogram pilléreként működésbe léphet egy, állítólag Moszulban össze­állításra kerülő dúsító. Irak nem válhat valódi atom­hatalommá, de - a stratégiai fej­tegetések gyakori kitételét idézve - a „kicsi bomba” nagy veszélyekkel járhat. Katonai beavatkozás Boszniában? Ki dönt? Ki harcol? Három bosnyák férfi barátjuk, Muhammed Juzovics temeté­sén, aki január 21-én esett el a Szarajevó körüli harcokban Szabadkereskedelmi övezet Iránban Iráni adatok szerint az ország legnagyobb szabadkereske­delmi övezetében, a Queshm-szigeten a külföldi be­fektetések összege elérte a 10 milliárd dollárt - jelentette az ÍRNA hírügynökség. Mint az iráni-olasz kereskedelmi ka­mara vezetője elmondta, a Per­zsa-öböl legnagyobb szigetén kialakított zóna hatalmas gáz­készletei és infrastrukturális le­hetőségei mindenekelőtt japán vállalatokat csábítottak maguk­hoz. Az iráni vezetés a köny- nyebb megközelítés végett ta­valy kisebb gépek befogadására alkalmas repülőteret hozott létre Queshmen. A legközelebbi ter­vek között egy nagyfeszültségű elektromos hálózat létrehozása, illetve egy, a kontinensre vezető kétvágánypáros vasúti híd meg­építése szerepel - természetesen mindkettő külföldi befektetés­sel. Hasznos vírusok Új irányzatot képvisel­nek a hasznos -kompu­ter-vírusok az amerikai software-piacon. Megfe­lelő feltételek mellett egy sor tevékenységet el tud­nak végezni. Az ASP soft- ware-cég például már olyan business-vírust árul, amely a ki nem fizetett számlákon „csüng” és az adósnál - ha számítógé­pébe juttatják a vírust - mindaddig kinyomja a fi­gyelmeztetéseket, míg ki nem fizetik a számlát. Egy másik vírus egyszerűen ki­takarít: törli a felesleges dolgokat, szortírozza a programokat és megsem­misíti önmagát. Bosznia: legyen-e nemzet­közi katonai beavatkozás vagy sem - ez ma az európai politika talán elsőszámú dilemmája. Mindkét lépés, tehát a beavat­kozás, illetve annak elmulasz­tása is, kockázatokat és veszé­lyeket hordoz magában. Nem azon folyik a vita, melyik Ígér­kezik jónak, hanem arról, me­lyik lenne a kisebbik rossz. Változatlanul három kérdés- csoport vár válaszra: 1. milyen testület és mikor adhat utasítást egy esetleges katonai interven­cióra, 2. hol és hogyan történjen ez, 3. kik vegyenek benne részt, milyen erőkkel és eszközökkel? A békeközvetítés két szálon fut: a Biztonsági Tanács dönté­sei alapján, az ENSZ főtitkára Cyrus Vance volt amerikai kül­ügyminisztert, az Európai Kö­zösségnek a témával kapcsola­tos válságtanácskozása David Owen volt brit külügyminisztert kérte fel egy megállapodás elő­segítésére. A két külön kezde­ményezés egybekapcsolódott, a kijelölt közvetítők a hol felfüg­gesztett, hol újrakezdett genfi konferencia társelnökei lettek. A békefenntartás „infrastruktú­rájának” biztosítására hozták létre a Horvátországban és Boszniában állomásozó, kéksi­sakos UNPROFOR alakulato­kat 13 870 fővel. Az Európai Közösség megfigyelő csoport­okkal igyekszik részt venni a konfliktus elhárításában, vala­mint a Kis-Jugoszlávia ellen el­rendelt embargo ellenőrzésé­ben. Szegedi székhellyel ha­zánkban is tartózkodnak ilyen megfigyelők. A NATO, amely a valódi erőt képviseli kontinen­sünkön, nincs közvetlenül a helyszínen, de az Adrián cirkáló flotta, beleértve az amerikai Kennedy óriás repülőgéphordo­zót és a Jugoszláviához legkö­zelebb eső három, olaszországi támaszponton elrendelt állandó készültség jelezheti aktív fi­gyelmét. Bármilyen katonai akció tör- vényesítéséhez a Biztonsági Tanács döntésére (s ehhez orosz és kínai támogatásra) van szük­ség. A gyakorlati kivitelezés pedig az Európai Közösség po­litikai, gazdasági és erkölcsi támogatása mellett, minden va­lószínűség szerint a NATO-erőkre vár. Mikor válna végképp idősze­rűvé egy ilyen elhatározás? A sürgetők a tizenkilenc meghiú­sult ' tűzszünetre, a növekvő számú áldozatokra hivatkoznak, s attól tartanak, hogy az idő Szerbiának dolgozik. Legaláb­bis abban az értelemben, hogy a világ megszokja az új területi realitásokat, magyarán a hódí­tást. A másik oldalon azok áll­nak,akik bíznak a gazdasági ti­lalmak hosszú távú hatásában, a háborúba való belefáradásban, a tárgyalásokban. Ami egy lehetséges beavat­kozás terepét illeti, van aki csak a Bosznia feletti légtérre gon­dol, van, aki az 51 ezer négy­zetkilométeres Boszniára, s van, aki Kis-Jugoszlávia, sőt Hor­vátország egyes vidékeire is. Elképzelhető, hogy a bevet­hető csapatok kizárólag a légie­rőből állnának a légtér ellenőr­zése, a repülési tilalom megva­lósítása céljából (a szerbek fo­kozott légitevékenységgel el­lensúlyozták a másik fél szám­beli fölényét). Szükség lehet néhány kulcsfontosságú cso­mópont és a tengerpart nagy erőkkel történő ellenőrzésére is. A hegyes, bonyolult terepvi­szonyokkal rendelkező Bosznia elözönlése aligha valószínű, amint egyelőre inkább scifi jel­legűnek tűnik a benzinzsugo­rító, „repülőgépleragasztó” és más amerikai csodafegyverek alkalmazása. Január 20-án beiktatták az Egyesült Államok 42. elnökét, Bili Clintont. Az elnök és a First Lady, Hillary Clinton az eskütételt követő bálon Az AWACS-titok A repülőgéptervezők olykor hónapokon át vizsgálják, mikép lehetne a modelleket áramvona- lasítani, számyfelületeiket hoz- zásímitani a törzshöz, ideértve az antennák „kinövéseit” is. Végülis, mi is ez az AWACS, amely már nálunk sem ritka vendég, s amelyről már min­denki tudja, hogy nem „avacs”-nak kell ejteni. Volta­képp egy betűszóval van dol­gunk, amelynek értelme: AIR­BORNE WARNING AND CONTROL SYSTEM, ami ma­gyarul Gépfedélzeti Előriasztó és Ellenőrző Rendszert jelent. A repülőgép fel van szerelve mindazokkal a felderítő, érté kelő és parancstovábbító elekt­ronikus berendezésekkel, ame­lyeket mind ez idáig csak a Sziklás Hegység mélyébe rejtett parancsnoki bázis mondhatott magáénak. Ennek miniatürizált változatával szárnyal az AWACS, 360 fokos radart is magába foglaló, lassú forgású gomba-antennájával, mely nem csak szárazföldi, légi, űrbéli és tengeri célpontok után kutat, de szükség esetén - az adatok gyors feldolgozásával - azok leküzdését is irányítani tudja. Az AWACS rendelkezik a „barát-ellenség” felismerő rendszerrel, s a rádióelektroni­kai hadviselés legkülönfélébb eszközeivel is, ide számítva az ellenséges híradó rendszerek megzavarását is. A légtér szemmel - és füllel tartására mintegy 700 kilométeres kör­ben képes, amihez a 10 ezer mé­teres magasságban való repülés az ideális. Legnagyobb előnye, hogy nem kell belépnie idegen álla­mok légterébe, elég csupán azok határával párhuzamosan repülnie, így is belát a horizont mögé.Tudhat-láthat mindent a hajdani Jugoszlávia hadiobjek­tumairól is, mindössze Dél-Ma- gyarország fölött végezve por­tyámat. Tapogató, elektronikus érz­ékelőire mi sem jellemzőbb, minthogy egy négyzetdeciméte- res felületről ad precíz értéke­lést. Még a cirkáló rakéták kö­vetésére is képes, mialatt elekt­ronikus csápjai 300 különböző pontra tudnak figyelni. Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Anna nádorasszony Nagy-Britanniában? A brit királydráma most már szinte minden napra tartogat egy-egy fordulatot. A legújabb az, hogy a kormánytagokat is magába foglaló királyi titkösta- nács egyetértésre jutott: ha II. Erzsébet királynő elhalálozna, mielőtt Vilmos herceg koronáz­ható korba kerül, akkor arra az időre a királynő leányát, Anna hercegnőt kell kinevezni nádo­rasszonnyá. II. Erzsébet az idén 67 éves, Anna hercegnő, a királynő má­sodszülöttje 43 éves, Vilmos herceg pedig, Károly trónörö­kös nagyobbik fia, 11. életévébe lépett. A hír szerint a döntés oka, hogy Károly trónörökös és de­cember óta különélő felesége, Diana hercegnő helyzete mind bonyolultabb. Károly esélyeit tovább rontotta a minapi lelep­lezés folytatódó házasságtörő viszonyáról ifjúkori barátnőjé­vel, Camilla Parket-Bowles szál. Anna hercegnőt viszont nem érheti gáncs, épp decem­berben kötött tiszteletreméltó, szerelmi házasságot. Igaz, hogy már a másodikat, de nem is uralkodónak szánják, hanem régensnek. Úgy hírlett koráb­ban, hogy hasonló esetben And­rás herceg, II. Erzsébet második fia lenne a nádor. Csakhogy az ő családi élete sem javul, és az államügyeknél őt jobban érdekli a haditengerészet, ezért a ki­rálynőnek le kellett mondania az Andráshoz fűzött remények­ről. Közben a brit parlamentben erősödik a követelés, hogy ki kell vizsgálni a titkosszolgála­tok esetleges szerepét Károly és Diana 1989 végi, házassági hűt­lenségről tanúskodó állítólagos telefonbeszélgetései lehallgatá­sában és kiszivárogtatásában. A Today szerint a királyi csa­lád és Károly herceg maga is úgy véli immár, hogy ő „nem királyi anyag”, és Anna nádorrá választásához meglesz a trónö­rökös lemondó beleegyezése. A jelek arra vallanak, hogy a királyi családból távozóban Di­ana hercegnő magával rántja Károlyt is. A The Sun című lap folytatta Károly leleplezését, Dianára hivatkozva. Mintha nem lett volna elég Károly és Camilla sikamlós telefonbe­szélgetésének nyilvánosságra kerülése, most Diana barátai elmondták, hogy a hercegnő nemrég megtalálta Camilla két, Károlynak címzett szerelmes levelét is. A történet legszebb része, hogy a világszép her­cegnő állítólag véletlenül buk­kant a levelekre, miközben a Kensington-palotában takarí­tott, amint rendes háziasszony­hoz illik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom