Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-23 / 22. szám
10 üj Dunántúli napló 1993. január 23., szombat Alpok-Duna-Adria Magazin Idén novemberben lesz 15 éve, hogy Velencében két olasz és három osztrák tartomány, valamint Horvátország és Szlovénia létrehozta az Alpok-Adria Munkaközösséget. A tagok száma azóta tizennyolcra emelkedett és a Munkaközösség összterülete 284 400 négyzetkilométerre nőtt. 38,5 millió állampolgárt képvisel a közösség, mely bizonyos értelemben az egységesülő Európa kicsinyített modelljének is tekinthető. Az idei évtől Somogy megye viseli az elnöki tisztet. Az Alpok-Adria Munkaközösség ma már Baranya, Győr-Mo- son-Sopron, Somogy, Vas és Zala megyék életének szerves részét jelentik. Mai összeállításunk is az Alpok-Adria Munkaközösség nemzetközi televíziós magazinja alapján készült, melyet hazánkban a Pécsi Körzeti Stúdió sugároz, immár havonta kétszer. Szerzőink: Giuglio Martini (RAI Milánó), Maria Serena Tait (RAI Treto), Tito Mallaguerra (TV Lugáno), Békés Sándor (MTV Pécs), Arnulf Rasch (ORF Karintia), Branko Lentic (Horvát Televízió), Christian Dröse (Bayerischer Rundfunk). Rovatszerkesztő: Békés Sándor Vonat-karrier Közel ezer ember ünnepelte a közelmúltban Varennában, a Como-tó partján a lecco-bella- noi vasútvonal századik születésnapját. A mozdonyok, vasúti kocsik és modellek igazi parádéja volt ez. Amikor 100 évvel ezelőtt a vasútvonal megépítése mellett döntöttek, még erősek voltak a „gőzpártiak” hadállásai. De a „villanypártiaknak” is voltak már érvei, hisz a közeli Svájcban már eredményesen dolgoztak a villanymozdonyok. Ez a pálya tele van erősen emelkedő szakaszokkal, alagútakkal - így végül is a villanypártiak győztek, mert az új technika nagyobb erő kifejtésére volt képes. Az új vasútvonal hosszú kilométereken keresztül alag- útakban halad, mérnökileg tökéletes a mű, mely ugyanakkor az utasok számára is élményt jelent. A villanyvontatású vonatok - a kezdeti nehézségek ellenére - hamar kiszorították a Lario-n közlekedő csónakokat, fát és követ szállító vitorlásokat, sőt még azokat a gőzhajókat is, melyek nem sokkal a vasút megépülte előtt jelentek meg az itteni vizeken. A lombardiai utazóknak nem kellett többé vízreszállniuk. A nehézkes kompok sorsa megpecsételődött. Vonaton utazni - sikk lett. A Como-tó keleti partja mentén húzódó lecco-colicoi vasútvonal párhuzamosan halad az osztrákok által kijelölt régi katonai úttal, és oly gyorsan fejlődött, hogy rövid idő alatt a világ első, teljes egészében villamosított vasútvonala lett. A lombardiai magánvállalkozók hozták létre annak idején, majd állami ellenőrzés alá került. Es ma ismét napirenden van a privatizálása. Repüléstörténeti Múzeum A kicsi, ám tökéletesen helyreállított, műhelyben még ott van a fűrészpor is! A falra akasztott, fából készült, propellerek mintha csak arra várnának, hogy repülőkre szereljék őket, hogy aztán a léghajózás korábbi úttörőivel meghódítsák az eget. Ezek közé az úttörők közé tartozott Gianni Caproni is, Ta- iedo hercege, akiről a Trento- ban nemrég megnyílt szupermodem repüléstörténeti múzeumot elnvezték. Gianni Caproni mérnök Tren- toból származott, és 1907-ben szerzett diplomát a müncheni egyetemen. Nemcsak zseniális feltaláló és bátor kísérletező volt, de vállalkozóként sem volt utolsó. Repülőgépgyárai a két világháború között 45 ezer embert foglalkoztattak. A mérnök - a repülés és a technika haladás szerelmese - közel állt a futurista körökhöz is. Olyan művészek barátja és mecénása volt, mint Depero, Ambrosi, Bonazza, Marinetti és Gabriela D'Annunzio. Az ő számára agyalta ki a következő mottót. „Összeütközés nélkül rombolok.” A múzeum létrehozásának gondolatát is Caproni vetette fel még 1929-ben. A tárlókban rengeteg anyag halmozódott fel. Családi emlékek, dokumentumok, fotók és ritka értékes repülési tartozékok mesélnek a levegő meghódításának történetéről. De ugyanígy a repülés háborús alkalmazásáról és az ipar fejlődéséről is. A kiállítás legérdekesebb része az a nagy szalon, ahol 17 repülőt állítottak ki. Köztük nem egy a világon egyedülálló, és többségüket a Caproni-műhe- lyekben tervezték és építették 1911-től kezdve. De a „saját gépek” mellett szinte minden érdekesebb olasz és külföldi repülőtípus is képviselve van: a Fokker, a Macchi, a Breda, az Avia és egy igen költséges darab, ami szintén Caproni műhelyének alkotása: Leonardo repülőgépének rekonstrukciója. Az álomkönnyű szárnyak, a szikrázó, színes repülőgéptörzsek gondos restaurálás után nyerték vissza eredeti szépségüket. De megérte! Ez a csodás kiállítás minden másnál többet mond el nekünk a repülésekről, sikerekről, kudarcokról, rekordokról, úttörő vállalkozásokról, no és persze a háborúról. A gyógyulás faluja A hegyek között, az eldugott völgyben - melyet kettészel az olasz-svájci határ - gyakran láthatók elhagyott házcsoportok. Ősi falvak ezek, amelyeket lassan benő az erdő. Az épületek a túlélésért folytatott küzdelem századairól tanúskodnak azon a földön, ahol a természet nem osztotta bőkezűen kincseit, megélni csupán embert próbáló munkával lehetett. így aztán, aki tehette, el is vándorolt. Egy svájci alapítványnak eszébe jutott, hogy ezeken a mindentől távol eső helyeken terápiás központokat lehetne létrehozni beilleszkedési zavarokkal küzdő fiatalok számára. A gondolatot tett követte, hisz az utóbbi időben egyre több az olyan kábítószerélvező, aki szeretne droggfüggőségétől megszabadulni. A terápia egyszerű, de hatásos. Felajánlják a fiataloknak, hogy részt vehetnek a falu helyreállításában. Éreztetik velük, hogy szükség van rájuk. Megszerveztetik velük a mezőgazdaságot, a kertészkedést, mert minden ilyen közösség önellátó. De a fő feladatuk az, hogy a falu házait helyreállítják! Hosz- szú évek munkájával az első elhagyott hegyi falu már szinte teljes mértékben újjászületett. Pedig nem kis erőfeszítésbe tellett, amíg újjáépítették a régi parasztházak gránitfalait, és a súlyos sziklatetőket, melyek a falusi építészet remekei! Olyan munka ez, amely visszaadja a fiataloknak az önmaguk erejébe vetett hitet, és ugyanakkor felbecsülhetetlen értékeket ment meg. A völgyekben minden kis településnek megvolt a maga kis kápolnája, sőt néha igazi temploma is, a jellegzetes római harangtoronnyal. A „Gyógyulás falujának” is megvolt a maga temploma. A fiatalok azt is elárvultán, félig romokban találták. A növényzet teljesen beborította. Az alapítvány egy svájci bank segítségével ezeknek a restaurálását is elvégeztette. A munkálatok nemrég befejeződtek, a templomot a napokban átadták a közönségnek. Vályogház, nádtető Pécs zöldövezetében, a Mecsek hegység déli oldalában, ott, ahol a város, a szőlők és az erdők találkoznak, ma már több nádtetős ház is áll. Ezek a szerény, ám mégis mindenkit megállásra késztető, épületek visz- szatérést jelentenek az ősi építési módokhoz. A nádtető azonban több, mint nosztalgia. Elődeink verejtékes munkával épített házai nem csak olcsóbbak voltak, mint a mai betoncsodák, de melegebbek, gazdaságosabbak és egészségesebbek is. Fél évszázaddal ezelőtt még a szegénység bizonyítéka volt a földből, vagy vályogból emelt épület. Most rangos építészek próbálják meggyőzni az embereket: az úgynevezett modem építőanyagok, - a műfák, a festékek, lakkok és ragasztók - jelentős része káros az egészségre. A vályogtégla többnyire az építkezés helyszínén készült. Az emberek többsége képes volt ezt a munkát családi keretek között elvégezni. Természetesen, ma már gépek készítik a vályog és stabilizált földtéglának nevezik. A nádtető harmonikusan illeszkedik a tájba, és különleges egyéniséget ad a háznak. Természetesen, már sohasem válhatnak általánossá. Mégsem mondhatjuk azt, hogy különcködő emberek hóbortjáról van szó. A tájba illő és nyugalmat árasztó házak az ezredvég emberének azt a vágyát fejezik ki, hogy ne gyűrjön mindent és mindenkit maga alá a technikai civilizáció. Karintia őslovai A nórikusok hidegvérű lovak. Nyugodt temperamentumuk és atletikus testfelépítésük miatt kiválóan alkalmasak vontatása, vagy nehéz terhek cipe- lésére. A hidegvérű fajok csoportjában a nórikusok mégis inkább a könnyedebb, mozgékonyabb típust testesítik meg. Ez a lófaj Nóricum, római provinciáról kapta a nevét, mely a mai osztrák szövetségi tartományok közül Karintiát, Salzburgot és Felső-Ausztria egyes részeit foglalta magába. Égy római dombormű a Maria Saal-i dóm oldalán egy olyan lovat ábrázol, amely talán a nórikus ősi változata lehetett. A rómaiak főként harci szekereik húzására használták ezeket a lovakat. A karintiai Gurk-völgyben Edward Müller portáján ma ugyancsak igáslovakat képeznek a nórikusokból. Régen a kocsi volt az egyetlen közlekedési és szállítóeszköz a parasztok számára. Az idők folyamán persze sok minden megváltozott. Ma már alig van kocsi, az a néhány, ami megmaradt, múze- ális értéket képvisel. De ezzel együtt is különleges érték a ló. A gurki Ettinger-portán tartják az egyik állami tulajdonban lévő tenyészcsődört, Mária Terézia császámő uralkodása óta ugyanis a csődörök felnevelése és tartása az állam fennhatósága alá tartozik. Karintiában jelenleg körülbelül 900 tenyészkanca van, Ausztria egész területén pedig számuk eléri a háromezret. A lovaglás során az ember és a ló egységet alkot. A modem embernek szüksége van erre az élményre. A nórikusok iránt is egyre nő az érdeklődés, mert kitartóak, és a nehéz terepen is biztosan járnak. Sokhelyütt alakultak már speciális lovascsoportok, melyek tudatosan őrzik a hagyományokat. A nórikus Karintia őslova. A Limi csatorna Ez a 9 kilométer hosszú öböl oly mélyen vágódik Isztria földjébe Rovinj és Porec között, hogy hozzá nem értők fjordnak is nevezik. Szakértők és laikusok azonban egyben egyetértenek: a Limi-öböl párját ritkító természeti kincs, és nemcsak a látvány, hanem a benne hullámzó tenger gazdasága miatt is. A múltban, akárcsak a szántókat és legelőket, az ehhez hasonló öblöket sem hagyták „parlagon” heverni: mindig is intenzív gazdálkodás folyt rajtuk, illetve bennük. A tulajdonosok folyton változtak ugyan, de gazdátlan az öböl sohasem maradt. Kincseivel kereskedtek, de a vadászterületeket szigorú felügyelet alatt tartották. A közelmúltban a turizmus megjelenése árnyékot vetett erre az édenkertre. E páratlan ökoszisztéma érzékeny világa összeütközésbe került a technikai civilizációval. Szerencsére az értelem győzött. Ma a Limi-csatorna védett természeti oázis, mellyel ugyanakkor sikeriilt összeférhe- tővé tenni a modem tengerfe- néki gazdálkodás módszereit. A kagylók, halak és rákok „betakarítási” eredményeit itt ugyan nem lehet ezer tonnákban kifejezni, de a nyugat-európai, ezen belül pedig mindenekelőtt az olasz piacon egyre nő a kereslet az efféle „tiszta” élelmiszerek iránt. A turizmus által felvetett problémák többségét is megoldották. Szabadon látogatható a térség, és a turisták tanúi lehetnek annak, miképpen lehet túliparosodott világunkban is egy különleges értékű természeti egységet megmenteni és ugyanakkor hasznosítani is. A Limi-öböl zöldeskék vizét nemsokára elektromotoros hajók szántják majd. A házigazdák, illetve vendéglátók semmilyen tiltást, vagy akadályt nem gördítenek az idelátogatók elé - mindenki kedvére élvezheti a gyönyörű vidék szépségeit. Etikett 2000 Jó 200 év elteltével von Kingge báró „Viselkedj!” című ABC-s könyvét természeteen alaposan belepte a por. Ám manapság ismét előtérbe kerül a korszerű etikett. Azt mondják ugyanis, hogy csakis az számíthat sikerekre embertársai körében, aki helyesen tud viselkedni. Egy szolid külsejű tanácskozóteremben Helfried Geißler tanfolyamvezető éppen ezért nagyon tudatosan azon fáradozik, hogy Kingge bárót napjainkban is aktuálissá tegye. Első és legfontosabb jelmondata így hangzik: „Mosolyogj jobban, mint a többiek!” A jómodor megnyilvánulásai már a köszönéssel kezdődnek. Először a hölgyek üdvözlik egymást, majd a hölgy és az ismeretlen úr, végül pedig az urak ráznak kezet. Miután a résztvevők ezt a lépést elsajátították, jöhet a kézcsók. Hogy kik tanulják mindezt? Mendzserek, újságírók, közalkalmazottak, tehetősebb háztartásbeliek találkoznak az előkelő szállodákban megrendezésre kerülő szemináriumokon. Az egynapos szeminárium összköltsége, mely egy díszvacsorát is tartalmaz, 600 márka. A kiadós menü elfogyasztásához, természetesen, hozzátartozik az evőeszközök helyes használata is. Fontos, hogy a csigacsipeszt biztos kézzel használja a vendég. Geißler úr apró szójátékok segítségével igyekszik a poharak helyes megválasztását tanítványai emlékezetébe vésni. Jól jegyezd meg: a borospohár mindig gömbölyű, mert „Burgund ist rund”. Az ülésrend kérdésben gázoltak legtöbben egymás leikébe. Az elhamarkodottan helyet foglaló uraknak azonnal fel kellett állniuk, mert itt is érvényes a szabály: „Ladys first!”. Alapszabály, hogy az úr saját part- nemője az úr balján, az általa az asztalhoz vezetett hölgy pedig a jobbján foglal helyet. A következő gyakorlat színhelye a tanfolyamvezető által kibérelt bankett-terem. Ez a menü alacsony nehézségi fokozatokkal tűzdelt. Nem, nem, az articsókához nem nyúlunk az evőeszközzel! Ennek a finom növénynek puha kezecskékben a helye. A fő fogás a pisztráng ... A tanfolyamvezető részletes használati utasítása ellenére is akadnak, akiknek bizony problémát jelent a filézés. De ha nem megy most, majd sikerül máskor. Erre is vonatkozik a nagy igazság, miszerint a gyakorlati teszi a mestert. A következő gyakorlat egészen életközeli: utazás a liftben. Ki ne ismerné a kínos hallgatást, a még kínosabb ruhaigazgatást, vagy a pásztázó tekinteteket .. ? A problémát a távolságtartás hiánya okozza: ahhoz, hogy az ember jól érezze magát, legalább 70 centiméternyi helyre van szüksége. Ám Geißler úrnak erre is van orvossága: barátságosan köszön, szemeivel kontaktust keres, és ami a legfontosabb: mosolyog... Békés Sándor Melegszenek a telek „Az ember okozta klímaváltozás már folyamatban van.” Ezt állapítja meg kutatásai alapján Christian-Dietrich-Schön- wiese frankfurti meteorológus: a nyarak egyre rövidebbek lesznek, a telek egyre nedvesebbek. Északkelet-Németországban például manapság augusztusban kereken 40 százalékkal kevesebb eső esik, mint 30 évvel ezelőtt. Svájci kollégája, Christian Pfister is kiértékelte a közép-európai időjárás történéseit. Ezek feltűnő eltéréseket mutatnak a jelenhez képest. E szerint a századforduló óta melegebbek a telek, s ez az irányzat 1965 után jelentősen' erősödött. Kö- zép-Európa déli részén például a hideg évszak az elmúlt évszázad középértékeihez hasonlítva 1,3 fokkal melegebb és 25 százalékkal nedvesebb volt. Nem lehetett korábbi példát találni az 1987/88-tól 1989/90-ig tapasztalt három meleg és hószegény télre. A klimatológusok az összehasonlítási értékeket a sarkvidéki jégmagfúrásokból vagy fa- gyürű-analizisekből nyerik. Pfister ezenkívül archívumokban keresgél régi naplók és városkrónikák után. Ézekben a feljegyzések készítői szokatlan eseményeket taglalnak, mint szökőár, időjárás okozta éhínség vagy akár az 1684 februárjában a La Manche-csatornán felbukkant zajló jég. A korábbi és mai klímaértékeket azonban sajnos nem lehet egyszerűen összehasonlítani. Számos természetes tényező, mint például vulkánok tevékenysége vagy a ciklikusan variálódó napfoltok befolyásolják a földrészek, az óceánok, a földi atmoszféra és a világűr komplikált cserefolyamatait. Ezért vitatott, hogy valóban emberi beavatkozások okozták-e a Földnek fél fokkal történt felmelegedését 1900 óta. Esztergomi ásatások A király lovagterme A pénzszűke ellenére is folytatják első királyaink székhelye, az esztergomi Várhegy rekonstrukcióját. A Bazilika alatt, a hegy oldalában földmunkagépekkel eltávolítják a várfalakra az évszázadok alatt rárakódott vastag földrétegeket. Ez a földtömeg még akkor került oda, amikor a Bazilikát alapozták. Ä földelhordás elsődleges célja a hegy eredeti, középkori formájának helyreállítása, valamint a mélyben rejtőző értékes építészeti-régészeti emlékek feltárása. Az eddigi kutatások során ugyanis fény derült arra, hogy az egykori királyi, később érseki palota maradványai mintegy kétharmad részben még ma is megvannak, de a török kori és XVIII. századi építkezések ezeket elfedték, eltakarták. A hegyoldal letisztítása után lehetőség nyílik a palota jelentős részének feltárására, helyreállítására. Ebben az esetben egy hatalmas, a prágai vár Ulászló terméhez hasonló méretű színház-, fogadó, illetve előadóteremmel gazdagodna Esztergom városa, hiszen a királyi palota emeleti lovagterme eredetileg 47 méter hosszú, és 18 méter széles volt. Feltárják a palota egyéb tartozékait is, a konyhákat, a gőzfürdőket, a lakószobákat. A régészek elképzelése szerint legkésőbb az ezredfordulóig végeznek a nagyszabású munkával. Akkor kettős millenniumot ünnepel a város: Szent István Esztergomban történt koronázásának és az esztergomi érsekség alapításának ezredik évfordulóját. A Garda tó egyik gyöngyszeme: Sirmione
