Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-22 / 21. szám

1993. január 22., péntek aj Dunántúlt napló 3 Az MDF országos gyűlése előtt Az MSZMP 1989-es meg- szűnése-átalakulása óta pártta­nácskozást nem előzött meg olyan figyelem, mint a Magyar Demokrata Fórum pénteken kezdődő országos gyűlését. Az MDF persze nem azonos az egykori állampárttal, mint ahogy a mai Magyarország is messzire került a három és fél évvel ezelőttitől. A tét azonban most is az, hogy milyen utat vá­laszt a maga számára az ország vezető pártja, ami persze nagy­ban meghatározza magának az országnak is a (közeljövőjét. A másik párhuzam 1989 őszével pedig az, hogy akkor is, most is a párttagság lázadásának va­gyunk tanúi a „tömegektől el­szakadt” pártvezetéssel szem­ben. Az Antall-féle pártvezetés­nek hadat üzenő Csurka István a csalódott tömegekre hivatkozik, s úgy tűnik, a mai MDF - töme­geit tekintve - ma szinte azonos Csurka híveivel, ők maradtak az olvadó tagságú és támoga­tottságú párt helyi szervezetei­ben. A parlamenti frakciót, a kormányt és a hét végéig még hivatalban lévő pártelnökséget még egy korábbi - mérsékel­tebb, pragmatikusabb, a libera­lizmust is magába fogadó - MDF adja. Antall József tehát csak úgy maradhat a párt élén, ha az országos gyűlés napjaira elfeledteti ezt a különbséget, így biztosíthatja a küldöttek szavazatait, mégpedig nemcsak önmaga, hanem munkatársai és politikája számára is. Antall vagy Csurka - ettől a megkerülhetetlennek tűnő vá­lasztási kényszertől hangos he­tek óta a közélet, holott a (majdnem bizonyos) választ: Antall és Csurka. Az MDF-nek e pillanatban aligha van más lehetősége, minthogy minden (nyugodt) erővel elkerülje a választást a két vezető politi­kus által jelzett irányzat között, s ezzel elkerülje a pártszaka­dást. Bár Csurka István Magyar Fórumának legújabb számában a vezércikkíró határozottan le­szögezi, hogy „Antall és Csurka nem lesz képes tovább egy csó­nakban evezni”, a helyzet nem ilyen drámai, mert még nincs itt a szakítás ideje. Ez nem érdeke egyik félnek sem. (Sőt a harma­diknak, a margóra szorult MDF liberálisoknak sem, hiszen szá­mukra sincs saját politikai hát­tér az MDF-en kívül.) Maga Csurka István is az MDF egy­sége mellett tett hitet, a keddi sajtóértekezletén azt hangoz­tatta, hogy nem kíván nyílt tá­madást intézni Antall József el­len. Erre egyébként már nyil­vánvalóan nincs is szükség, hi­szen az ütközőpontok nyár óta ismertek, az erőfelmérés az el­múlt hetekben-hónapokban megtörtént. Most az a feladat, hogy ennek ellenére együtt tart­sák a kormányzópártot, úgy persze, hogy közben önmaguk számára minél nagyobb pozíci­ókat biztosítsanak annak irányí­tásában. Egységes pártra van szüksége az MDF-nek, ha lega­lább az 1994-es választásokig hatalmon akar maradni. Antall József természetesen nem azonos Csurka Istvánnal, a miniszterelnök által képviselt, úri konzervatívizmus igencsak távol van Csurka populista mozgalmárságától. Mégis, az MDF országos gyűlése előtt nagy szolgálatot tett Antall Jó­zsefnek minden ellenzéki poli­tikus és újságíró, aki azt igye­kezett bizonyítani, hogy nincs lényegi különbség a két politi­kus között. Ez az állítás minde­nekelőtt az MDF nép-nemzeti köreinek közelmúltban tartott tanácskozása után vált általá­nossá, ahol a miniszterel­nök-pártelnök - és kormány­ának több tagja - lényegében Csurka hívei között jelent meg, s tett meg mindent azért, hogy közülük valónak tűnjék. A mé­diaügy, az igazságtétel, a Hóm és Szűrös elleni kampány vagy éppen a „magyarabb” privatizá­ciót célzó elképzelések a Csurka-program egy-egy ele­mének az átvételét - kisajátítá­sát - jelentik, s függetlenül at­tól, hogy végül is mi valósul meg, ma alkalmasak arra, hogy biztosítsák a támogatást Antall József számára. A lényeg az, hogy a pártkongresszus küldöt­tei számára ne derülhessenek ki a különbségek. Ezért igyekezett a pártelnökség olyan napirendet kierőszakolni, ahol a pártelnök és a vezető szervek választása megelőzi a politikai vitát - így csak az Antall József melletti bizalmi szavazásról lehet szó, ennek eredménye pedig nem kétséges. Ha pedig már meg­vannak a vezetők, bármi elhan­gozhat, nem fenyeget az a ve­szély, hogy az Antalinál több klasszissal jobb szónok - és semmiféle politikai felelősség által nem korlátozott - Csurka esetleg megnyeri a többséget. A választás után pedig az „önmar- cangolás” helyett már a jövőre, az Antall-kormány mögött szükséges összefogásra lehet koncentrálni. Miután világossá tette külön­állását, létrehozta saját plat­formját, Csurka Istvánnak is ér­deke az MDF egységének a megőrzése: Antallék - a kor­mány - esetleges kudarca után mégiscsak egy szervezetileg kész párttal indulhatnak majd el a „magyar úton”. Hajdú András Egy ígéretes cseredarab a Pécsi Nemzeti Színházban Félidőben a Csodálatos vagy, Júlia Jelenleg a felénél tart az a próbafolyamat, melynek során a Pécsi Nemzeti Színházban a Csodálatos vagy, Júlia! című, Sommerset Maugham könyvé­ből készült darabot állítják színre. Tegnap részpróbák zaj­lottak, és a rendező, Seregi Zol­tán szerint elég idő áll a rendel­kezésükre annak ellenére, hogy a színház más produkció bemu­tatását tervezte.-Nem az utolsó pillanatban dőlt el, mit játszunk - mondta el a rendező. - A dramaturggal még dolgozhattunk is az anya­gon, kissé átalakítva a Vere­bes-féle zenés változatot. Várat­lanul jött a felkérés, de meg tu­dunk felelni a kihívásnak. Na­gyon reméljük, hogy ez a klasz- szikus bulvárdarab siker lesz. A téma jó, egy izgalmas emberi történet a színház kulisszák mö­götti különös világába helyezve. Az abszolút főszereplő Vári Éva, ő alakítja a háromszögtör­ténet fő alakját, a színésznő Jú­liát. Seregi Zoltán egyébként nem ismeretlen a pécsi közönség előtt, ő rendezte az ősszel be­mutatott Üvegfigurákat is. Seregi Zoltán a darab rendezője instrukciókat ad Palásti Gabriellának Fotó: Proksza László- Minden színházi szervező rémálma, ha elmarad egy-egy bemutató - állította Bomemisz- sza Géza, a színház produkciós irodájának vezetője. - Itt azon­ban a közbejött események csak késleltetik a bemutatót, a szín­ház erről a darabról nem mond le, a tervek szerint a következő évadban látható lesz. Most csak egy cseréről van szó, a közön­ség egy másik remek játékot kap, parádés szereposztással. A Három testőr előkészületei során már eddig is anyagi és szellemi erők mozdultak meg, A munkaszolgálatosok kárpótlásáról A közelmúltban kis riportban számoltunk be arról, hogy a volt munkaszolgálatosok kárpótlási ügyeinek rendezése körül, eny­hén szólva, áldatlan állapotok uralkodnak. Ezért felkerestük Dancsházy Gusztáv ezredest, a Megyei Hadkiegészítő Pa­rancsnokság parancsnokát, aki­től részletes és megnyugtató vá­laszt kaptunk a tennivalókról. Elmondta, hogy a rendelet alapján csak azokat illeti kárpót­lás, akik 1951. és 1956. közötti időszakban politikai okokból hátrányos megkülönböztetéssel járó katonai munkaszolgálatot teljesítettek. A járandóságot az érintett személy vagy hozzátar­tozó kérelmére az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hi­vatal állapítja meg. A kárpótlás igényléséhez szükséges adatkérő lapot térí­tésmentesen, a szükséges kitöl­tési tájékoztatóval és tértive- vénnyel együtt be lehet sze­rezni: a Megyei Kárrendezési Hivatalnál (Baranyában Pécsett, a Bajcsy Zsilinszky út 14. alatt), a Megyei Hadkiegészítő Pa­rancsnokságon (Pécs, Perczel M. u. 20.), az OKKH ügyfél- szolgálati irodájában (Budapest, Kecskeméti út 10-12.), valamint az MDF és POFOSZ pécsi szervezeteinél. Az OKKH által kiadott tájé­koztatás alapján az igényléshez nem feltétlenül szükséges az igazolást megkérni, elegendő az adatlap kitöltése, és az OKKH-hoz történő eljuttatása (1368. Budapest, Pf. 1000). A szükséges igazolást az OKKH a Magyar Honvédségtől közvet­len együttműködés keretében beszerzi. Amennyiben az adatkérő lap kitöltéséhez a szolgálati időre vonatkozó pontos adatok nem állnak az igénylő rendelkezé­sére, a hadkiegészítő parancs­nokság a Kormányrendelet 3.§ 121 bekezdése alapján az érintett kérelmére a teljesített munka- szolgálatról igazolást ad ki. Ez esetben az ügyintézés ideje az igazoláshoz szükséges adatok beszerzése miatt meghosszab­bodik. Dancsházy Gusztáv mind­ezek figyelembe vételével azt tanácsolja az érintetteknek, hogy először is keressék fel az említett intézmények valame­lyikét, és szerezzék be az adat­kérő lapot. Természetesen, a Baranya Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság levélben jelzett igényre a mozgásukban korlá­tozottak számára postafordultá­val megküldi. A kitöltött adat­közlő lapokat közvetlenül küld­jék meg az Országos Kárrende­zési és Kárpótlási Hivatal cí­mére. Ezzel az ügyintézés ide­jét rövidítik le, mivel az igazo­lás beszerzését az OKKH fogja elvégezni. Végül a parancsnok úr fel­hívja a figyelmet arra, hogy az eddig kezdeményezett ügyinté­zések közül a Baranya Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság csak azok ügyének további foly­tatását intézi, akik ügyfélirodá­jánál személyesen vagy levél­ben-megjelentek, illetve jelent­keztek, s akiket - a nyomtatvá­nyok hiánya miatt - további ügyintézésre nyilvántartásba vettek. Bármilyen más alapon kezdeményezett vagy ígért eljá­rásért felelősséget nem vállal­nak. Cs. L. ezeket sem hagyják kárba ve­szni. A csere miatt a bérletek is változtak, de ez nem jelentett különösebb problémát, nem pa­naszkodott senki sem, a közön­ség megértő, hiszen az élet hozta kényszerhelyzetekkel szemben sok mindent nem lehet tenni. A nézőt tehát ne éri kár, mondták a produkció létreho­zói, s ezt a februári premieren ki-ki maga ellenőrizheti majd. Hodnik L Gy. A magyar kultúra napja A magyar kultúra napja van ma. Petőfi, Bartók, Apáczai Csere János, Madách, Kós Ká­roly, Csontváry, Bolyai, Szentgyörgyi Albert napja. És azoké a millióké, akik István király óta ebben a hadak dúlta Kárpát-medencében éltek és dolgoztak: házat építettek, szőttek, fontak, faragtak, ver­set írtak, énekeltek és táncol­tak; szépségre, emberségre, tudományra oktattak. Akik olyan - anyagi és szellemi - kultúrát teremtettek, amely túlélt törököt, tatárt, világhá­borúkat és diktatúrákat, tartást és reményt adott a nehéz időkben, erőt a túléléshez, le­hetőséget az újrakezdéshez. Hiszen gyakran csupán a nyelv, a szellemiség volt az, amelybe mint az identitás le­hetőségébe és biztosítékába kapaszkodhatott az ember. Patrióta túlzással mondjuk gyakran: Magyarország „kul­turális nagyhatalom”. Sorol­hatjuk, hogy számarányához képest milyen sok kiváló tu­dóst, művészt adtunk a világ­nak; hogy zenénk, kórusiro­dalmunk évtizedek óta is­mertté tesz bennünket a világ­ban, filmművészetünket tanít­ják Európa főiskoláin, mate­matikusaink, fizikusaink, szo­ciológusaink hány külföldi egyetemen, kutatóintézetben dolgoznak. Olimpiai sikere­inkre is okkal hivatkozunk. Elmondjuk: ha irodalmunkat a nyelv nem szorítaná ilyen kis körbe, mennyivel ismertebbek lennénk e területen is! Mindez igaz, s méltán lehe­tünk büszkék. Még akkor is, ha itthon a parlagi műveletlen- ség, az önkínzó kisebbrendű­ségi érzés vagy a pénzügyi szűklátókörűség és a sunyi po­litizálás, külföldön pedig a tá­jékozatlanság vagy nemzeti gőg ezt gyakran kétségbe vonja. Mert ne felejtsük: azokban az években, amikor el voltunk zárva a világ nagy részétől, a magyar tudomány, kultúra, művészet oda is utat talált, ahova a politika nem akart belépni, azokban az or­szágokban is hírt adott rólunk, amelyeket szögesdróttal és út­levéllel zártak el előlünk. A magyar zene, a magyar film, a néptánc és kórusművészet ak­kor is szívesen látott vendég volt, akkor is építgette a népek közötti kapcsolatot, amikor arra a politika nem vagy csak szavakban törekedett. A magyar kultúrát ma két veszély fenyegeti. Egyrészt az, hogy egy szabad piacgaz­daság eszméjének jegyében minden termékét a kereslet - kínálat ítéletére akar bízni a kormányzat: veszni hagyva olyan eredményeket, amelye­ket az elmúlt évtizedek két­arcú - preferáló és cenzúrázó - kultúrpolitikájában mégis csak kikínlódott magának a kulturális szféra, és erősítette a maga társadalmi rangját. A másik veszély: a kultúra, a művészet alighogy kiszaba­dult a ráosztott propagandisz- tikus szerepből, egyesek ismét a politika kiszolgálójává akar­ják tenni. Ha azt nézzük, miként talál­ták meg a kultúra egyes ágaza­tai máris a túlélés lehetőségét; hogy tehetséges művészek egész sora hogyan alkalmaz­kodott az új viszonyokhoz önmaga feladása nélkül; hogy okos és áldozatkész művészek közgazdász segítőtársaikkal mekkora erőfeszítéseket tesz­nek az értékek megszületésé­ért és megmentéséért; hogy a kultúra munkásai - önmaguk feladása nélkül - milyen talá­lékonyan és tisztességesen tudnak helytállni kisszerű há­borúskodásokban - akkor nem vagyok borúlátó. Akkor biztos vagyok abban, hogy a magyar kultúra jobbik részét nem sike­rül mégegyszer lezülleszteni a napi politika agitátorának színvonalára. Ami persze, nem jelenti azt, hogy költőink, tudósaink, pe­dagógusaink és népművelőink műveikkel, munkájukkal ne vállalnának részt a nemzet jö­vőjének építésében. G. T. Űj bevásárlóközpont-hálózat Az ország legnagyobb ilyen jellegű vállalkozása Megalakult a Co-Nexus Rt. és a Co-Nexus Holding Vagyon­kezelő Kft. szervezésében a Port tőkecsoport, amely az ország legnagyobb bevásárlóköz­pont-hálózatát alakítja ki a kö­vetkező években. Mindezt László András, a Co-Nexus Rt. fő tulajdonosa jelentette be csü­törtöki sajtótájékoztatóján. Elmondta, hogy az Állami Vagyonügynökséggel a Co-Ne- xus vagyonkezelési szerződést kötött már korábban. Ennek ke­retében 8 privatizálásra váró cé­get bíztak a Co-Nexusrá, tulaj­donosként kezelje vagyonát, ké­szítse elő a magántulajdonba adást. A cégek között megtalál­ható a Royal Rt., a Délker Rt., a Pécsi Agroker. Az említett cégek részvételével hozta létre a Co-Nexus a Port csoportot, amelynek része még a három Triál Rt. is. Alaptőkéjük egymil- liárd forint, közvetlen tőkeereje az év végére eléri a 2,5 milliár- dot. A résztvevő vállalatok meg­őrzik önállóságukat, a csoport a tevékenységüket koordinálja. Forgalmuk az idén 16 milliárd forint körül alakul, de várhatóan a következő három esztendő so­rán megháromszorozódik. Megrendelőlap Megrendelem az Új Dunántúli Naplót...............................példányban. A példányonkénti lapvásárláshoz képest havonta 3 lapszámot, éves előfizetésnél 60-at ingyen kap! Előfizetési díj 1 hónap 319 Ft, negyedév 957 Ft, 1 év 3388 Ft EGYÉNI ELŐFIZETŐ ESETÉN KÖZÜLETI ELŐFIZETŐ ESETÉN Név:.. Cím:. Cég neve:. Címe:. Az előfizetési díjat a nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem ki. Az előfizetési díjat a...................................számú banki betétszámláról egyenlítem ki. cégszerű aláírás aláírás az Új Dunántúli Napló előfizetésére Új előfizetőink között értékes ajándékokat sorsolunk ki. Nem kell mást tenni, mint előfizetni és a hónap 25-ig beküldeni' a hírlapkézbesítőtől kapott nyugtakönyvi hírlapnyugtát vagy másolatát. Cím: Axel Springer-Magyarország Kft. Pécs 7601 Pf.: 134.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom