Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-17 / 16. szám

Tanulás Pécsett, vizsga Budapesten A turizmus tantárgy az egyetemen Fotó: Läufer László Síkos ügyek A- síelés az utóbbi években egyre inkább divatba jött nálunk is, annak ellenére, hogy a Dél-Dunántúlon, sajnos, ritkán lehet havat látni. Éppen ezért inkább csak akkor lehet síelni, ha az ember év közben kuporgat és elindul a világ valamelyik ég­tája irányába hegyet, havat lelni. A síeléshez viszont több minden kell, s ma már egy új, márkás, színeiben is harmoni­záló sífelszerelés negyven-öt­venezer forintba is kerülhet. S mivel január eleje óta plusz hu­szonötszázalék is terheli a sportcikkeket, az árak nem ép­pen csökkenő irányt vettek. A nagyobb pécsi áruházak­ban lehetett és még most is lehet lesikló léceket, 'síbakancspkaL találni, csakúgy, mint az egyes magánkereskedőknél. Pécsen például a Boltívközben, a hasz­nált cikkekkel foglalkozó kert­városi HOl-MI boltban és a leg­ismertebb üzletben, a Misina sportboltban és sportszervízben lehet új és használt felszerelé­seket találni. A kínálat jónak mondható a lesikló lécek vonat­kozásában, viszont szinte telje­sen hiányoznak a túrasíelés és a sífutás lécei, kellékei. A keres­kedők szerint elenyésző ezek iránt az igény, és ezt a hazai hó­hiánnyal magyarázzák. Pedig a túrasíelés és a sífutás mozgatja meg igazán az elpu- hult tagokat, és ami nem mellé­kes, nem kell hozzá méregdrága síbérlet, s az egyszerűbb lécek, kötések, olcsóbbak is. A sífu­tásnak, a túrasíelésnek a ha­gyományai a környező orszá­gokban is nagyok, s minden jobb síközpontban, a lesikló pá­lyák mellett szemet, lelket gyö­nyörködtető, hosszú, lankás sí­futó pályák kínálják magukat, tegyük hozzá, nem hiába, mert az ízületeket is jobban kímélő síelés fajták minden korosztály körében kedveltek. Nagy elő­nye, hogy már néhány centimé­teres havon is lehet csúszkálni idősnek, ifjúnak, gyereknek egyaránt. Hogy nálunk van-e kereslet vagy sem e felszerelések iránt, valószínűleg a kereskedők job­ban tudják, bár én is fel tudok sorakoztatni ismeretségi kö­römből többeket, akik szívesen kipróbálnák, ha kapnának hozzá cipőket, léceket. A kis- és nagy kereskedők azt mondják, min­den további nélkül tudnának behozni sífutó és túraléceket is, a leendő síelők pedig úgy véle­kednek, ha módjukban sincs va­lamit elkezdeni, nem is tudják, szeretnék-e csinálni vagy sem. Lehet, hogy ez is egy eset a ve­vők és a kereskedelem egy­másra nem találásának hosszó sorából, ám az is elképzelhető, hogy a tömegsportokat felkaro- lóknak kellene foglalkozni vele, de mindenesetre, kockázat ide, rizikó oda, gondolni kéne a népszerűsítésére, s ennek egyik útja talán az is lehetne, hogy az emberek a boltokban ezekkel a felszerelésekkel is találkozhas­sanak. Dr. Aubert Antal, a pécsi JPTE adjunktusa A turizmus, „C” szak címmel egyetemi Nehéz is, könnyű is ma könyvkiadással foglalkozni Magyarországon. Nehéz, mert nem egyszerű tőkét találni, ke­vés pénz marad a reklámra, a marketingre, nagy a verseny- helyzet. Könnyű , mert a jogi feltételek nem teljesíthetetle­nek, és éppen a versenyhelyzet miatt jobban kialakítják a kia­dók sajátos arculatukat, amit a könyvbarátok hamar megis­mernek és keresik kiadványai­kat. Viszont elég nehéz a vidéki könyvkiadóknak, akik minden­fajta „tűztől” messze állnak. Abaligeten három évvel ezelőtt mégis megalakult egy kiadó, amely azóta is fenn. tudott ma­radni. A Lámpás Kiadó veze­tője dr. Cziglányi Zsolt teológiai tanár, abaligeti plébános, aki többek között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyete­men is oktat adjunktusként:- A Lámpás katolikus könyvkiadó. Eredetileg csak a kéthavonta megjelenő Taizéi Levél kiadására szerveztük, de azután nagyon megszerettük ezt a munkát és elhatároztuk, hogy megpróbálkozunk könyvek megjelentetésével is. Ma már a Taizéi Levéllel nem mi foglal­kozunk, mert a szerkesztése vi­dékről nehézkes volt, de évente három-négy könyvvel elő tu­dunk lépni. A kiadó egyébként tőke nélkül jött. létre, az első években kölcsönökből dolgoz­tunk, az egyik könyvért bejött összegből adtuk ki a követke­zőt. Most, talán, már jobb lesz a helyzet. Kiadónkat kicsit fej­leszthettük is, tudtunk számító­gépet vásárolni, mindazonáltal a legnagyobb takarékossággal dolgozunk.- Milyen típusú könyveket je­lentetnek meg?- Elsősorban értékes ismeret- teijesztő keresztény irodalmat, amelynek hiányát gyakran ta­pasztalom. Ilyen volt például jegyzet megírására kapott ösz­töndíjat a Pedagógus szakma megújításáért nevű projekt páL Jean Vanier könyvsorozata, amely főleg a peremre szorul­takhoz szól. Az igazi kereszté­nyi erkölcs megismertetését is fontosnak tartom. Ha ritkábban is, de szeretnénk egy-kér teoló­giai művet is kiadni, gondolok például Várnagy Antal liturgiá­ról szóló kéziratára. Idén jelenik meg többek között, a minden valószínűség szerint nagy vitát kavaró, izgalmas New Age. A könyvben Gál Péter mutatja be, elemzi és bírálja ezt a széles közvélemény szemében egyre népszerűbbé váló vonulatot. A Lámpás könyvek 3-10 000 példányban látnak napvilágot. Küzdenek a könyvforgalmazás nehézségeivel, de kiadványaik megtalálhatók az • egykori Könyvterjesztő Vállalat egyes üzleteiben, a katolikus boltok­ban és a kiadótól közvetlenül is megrendelhetők. A nagyobb té­lyázatán. Az adjunktus úr elő­ször azt ecsetelte, miért haszno­sak a földrajz szakos hallgatók számára a turizmussal kapcsola­tos ismeretek. A tavaly beveze­tett pontrendszer következtében ugyanis a hallgatók több mint fele egyszakos, ami később megnehezítheti elhelyezkedé­süket. Az egyetemen ezért ke­rült szóba a turizmus, mint a földrajzhoz kapcsolódó specia- lizáció lehetősége. A tantárggyal már a múlt év őszétől 22 hallgató ismerkedik a JPTE-en. Aubert tanár úr ugyanis tavaly is sikeresen pá­lyázott, és ez lehetővé tette,” hogy kidolgozzák a tantervet és telben vásárlóknak kis kedvez­ményt is tudnak nyújtani. Nagy érdeklődés kísérte a közelmúltban megjelentetett „Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában” című Hetényi Varga Károly könyv első kötetét, és érdekes világról tudósít André Barthelemy „Ci­gányország útjain” című könyve, melyben a francia pap élményszerűen és minden szépí­tés nélkül számol be a cigányok között töltött éveinek tapaszta­latiról, a cigányság szokásairól, hitvilágáról, kultúrájáról.- Az a célunk, hogy maximá­lisan korrektek legyünk minden kérdésben. Ez vezérel a kézira­tok elbírálásánál és a fordítások kiválasztásánál is. Kéziratokat küldenek is nekünk, de fel is ké­rünk szerzőket. Könyveinkkel a társadalom különböző rétegei­hez szeretnénk szólni. B. A. az egyes tárgyak tematikáját. Ebben nagyon sokat segített munkatársa dr. László Mária. Jó nevű előadókat is sikerült meg­nyerniük, köztük dr. Lengyel Márton professzor urat, aki ezt a szakirányú képzést a Budapesti Közgazdaság Tudományi Egye­temen létrehozta. Mellette a JPTE oktatóit, a dél-dunántúli regionális központ kutatóit hallgathatják az egyetemisták, a gyakorlati képzésben pedig a helyi idegenforgalmi irodák és bankok nyújtanak segítséget. A pécsi egyetemen is - kö­vetve a nyugat-európai példát - kutatási programként szerepel a területi tervezés. Emellett a Egy szaklapból értesültem a hírről, hogy több televíziós tár­saság tervezi, ez év tavaszától kódolja a műholdas csatornákon érkező műsoraik egyikét, mási­kát. Az újság szerint ez érinti valószínűleg a népszerű hírmű­sort, a Sky News adását, a Sky One illetve a Music Television nézhetőségét. Gyorsan felhív­tam több kábeltelevíziós társa­ságot Dél-Dunántúlon, mit tud­nak a lehetőségekről, mert amennyiben ezek a csatornák eltűnnek hazai műholdas televí­ziózásunk egéről, hoppon ma­radnak mindazok, akik meg­kedvelték, ezek kedvéért is fi­zettek elő a kábeltelevíziók szolgáltatásaira, illetve az angol nyelv gyakorlására, tanulására is hasznosították. Körkérdésem után úgy ta­pasztaltam, teljes a bizonytalan­ság, de információimat szívesen átadom. A Kábelkom pécsi marketing igazgatója, Salamon József úgy tájékoztatott, c.égük központja tárgyalni fog az érin­tett társaságokkal, és ha követe­léseik kielégíthetőknek látsza­nak, vagyis a kódok árai megfi­zethetők lesznek, bizonyára megvásárolják azokat, és a költ­ségeket elosztják az előfizetőik között. Amennyiben a kért ösz- szegek igen borsosak lesznek, legnagyobb sajnálatukra elte­kintenek a sugárzásuktól, és hi­ányukat majd valamilyen más műholdas adásokkal próbálják feledtetni. A Konzum Telekábel cégvezetője, Pétermann László azt nyilatkozta, ők még nem kaptak a várható kódolásokról értesítést, de az elkövetkezendő megbeszéléseket, tárgyalásokat csakis úgy tudja elképzelni, hogy a magyar kábeltelevízió­sok közösen próbálják érdekei­ket érvényesítem. Kaposváron, az önkormányzat szolgáltató képzés két és fél éve alatt meg­ismerkednek a hallgatók a tu­rizmus elméletével, a néprajzzal és a marketing munkával. Sajnos, a szakvizsgát a jelen­legi rendelkezések értelmében csak az Idegenforgalmi és Bel­kereskedelmi Továbbképző Kft. szakemberei előtt lehet letenni. A diploma azonban turizmus manager képesítést nyújt felső­fokon. Hamarosan a már dip­lomások számára is indul tanfo­lyam, önköltséges alapon. Dr. Aubert Antal arra törek­szik, hogy a hallgatók is be tud­janak kapcsolódni a kistérségek fejlesztési programjába. Porth E. részvénytársaságának ügyve­zető igazgatója, Komáromi At­tila halvány reményét fejezte ki a kódok megvásárlásának lehe­tőségét illetően és a Kábeltele­vízióshálózatok Szövetsége fel­lépésében bízik. A szekszárdi Tar Kft. vezetője, Tar János is azt mondta, addig ragaszkodnak majd ezekhez a műsorokhoz, amíg azt az előfizetők és ők ki tudják fizetni. Eddig még sem­milyen »értesítést, árajánlatot nem kaptak. Felhívtam a három évvel ez­előtt megalakult Kábeltelevízi­óshálózatok Szövetségének el­nökét, Nagy Pál Endrét, miként látja az új helyzetet. Válaszából azt szűrtem le, hogy mint sok minden- más, a kábeltelevízió­zás is üzlet, s mint ilyennel kell vele foglalkozni. Hogy mennyi lesz az említett műsorok kódja­inak ára, nem tudja, a társasá­gok még nem nyújtották be ár­ajánlataikat, niég semmilyen tárgyalás sem zajlott. Nagyon hiányolta ugyanakkor, hogy nincsen'Magyarországon kábel- televíziós törvény, mert ugyan­csak szükség lenne rá sokféle szempontból. S hogy mi lesz az egyedi mű­holdvevő berendezéssel ellátot­takkal? Ráüss Károly, a pécsi FONOVID gmk műszaki veze­tője elmondta, dekódereket akár Pécsen is lehet venni, a Sky Movie ára például évi negyve­nezer forintba került eddig is. A nagy társaságok adhatnak eset­leg kedvezményt, de a tavaszi kódolások részletei még telje­sen homályosak. Ha a tárgyalásokra és majd a döntésre sor kerül, jó lenne azért, ha valamilyen úton, mó­don az előfizetőket is megkér­deznék a hazai kábeltelevízió­sok, mire hajlandók fizetni és mire nem. B. A. ✓ Értékes ismeretterjesztést Katolikus könyvkiadó Abaligeten A Lámpás könyveket Abaligeten szerkesztik Felhők az égi csatornákon Búcsút mondhatunk kedvelt műsorainknak? Rádió mellett. Már azt hittem, fegyverke­zünk, utcán, kocsmában, busz­megállóban, esztéká-folyosón meg a baráti sarokasztaloknál a jólértesültek tárgyalják, hogy az amerikaiaktól vásárolunk fegy- vereket,mások úgy tudják, hogy a svédektől, de ez nem igaz, in­kább az oroszoktól. Állítólag. Meg inkább. De aztán hivat­koznak a miniszterelnökre, aki már akár a tüdejét is kibeszélve megnyugtathatja a közvéle­ményt: az oroszoktól - tartozá­suk fejében és vagy nyolcszáz millió (forint?) értékben - régi szovjet fegyverekhez való alkat­részeket hozunk majd, a hadse­reg szintentartása jegyében. Mert modernizációra dohány nincs. Egykedvűen hallgatom a vitát, s közbeszólok: „Ne is le­gyen ...” Nekem legalábbis nem kell, se puska, se tank, se repülő, ezekből a halálos játék­szerekből éppen eleget láthat az ember a tévében sugárzott egé­szen közeli és távoli háborúkról szóló tudósításokban. A képze­letem persze, merészebb a való­ságnál. Tényleg: mi lenne, ha leszerelnénk a hadsereget (a rendőrséget egyelőre nem!) és azt mondaná a katonai minisz­ter: „Tábornok urak, őrmesterek és katonák, adják le a cuccot a zúzdának és húzzanak el haza, Isten önökkel!” A kulcsokat pe­dig ő adná le a miniszterelnök­ségi hivatalnál és visszaülne a jó öreg - történészi - íróasztalá­hoz, esetleg hozzákezdene hon­védelmi miniszteri emlékiratai­nak összeállításához, mire nyugdíjba megy, el is készül vele. Miért? Annyira elképzelhe­tetlen, hogy van egy ország, amelynek nincs hadserege? Legfeljebb fél Európa azon de­rülne .. na ezek a magyarok már megint marhulnak, mit ki nem találnak ...?!”, de aztán összerándulna a szemöldök: „És ha netán jön az ellenség? Akkor mi lesz?!” Erre nem is gondol­tam. De hát a mi külpolitikánk úgy erőfeszít, hogy senki - itt körülöttünk - ne lépjen haragba velünk, inkább barátkozzunk. Ez sokkal egészségesebb, arról nem is beszélve, hogy ha hinni lehet jövőbeni nagy terveknek, megalakul majd az Egyesült Európa, ahol már nem lesz sem határ, sem úüevél, széphazánk pedig - mondjuk -, olyan sze­repet tölt be, mint odaát Kali­fornia, sok szép szőke meg fe­kete színésznőkkel, emeletes hamburgerekkel, ingyen nézve a Dallas háromezemyolcszázti- zenharmadik folytatását. De azért nem árt óvatosnak lenni. Soha nem lehet tudni... hogy mondjuk, egy szép napon kap­juk a hűt: ellenség a határon! Ott állnának a mesgyén, szőrös, behemót - vad kinézésű - mar- talócok (ismeretes, hogy az el­lenség mindig így néz ki) vállon átvetve a töltényheveder és pus­kájukat rázva ordítoznák „Meg lesztek támadva!” De ha nincs hadsereg-, ugyan kit támadná­nak? Legföljebb egy-két határ­menti civilt fölpofoznának, ám ha nincs ellenállás, fölhagyná­nak ezzel is. A világ közvéle­mény azonnal ellenük fordulna: „Na hát, ezeket a derék, jóra- való magyarokat támadják, amikor vissza sem lőnek, nem ártanak ezek senkinek, csak meglegyen nekik a napi kaja, pia meg egy kis parlamenti cécó a tévében, végeredményben sze­líd emberek, na, de majd adunk mi a martalócoknak!” Összeülne az ENSZ, déli szomszédunkból átvezényelnék hozzánk a kéksisakosokat, akik azonnal harcra készen beásnák magukat a határ mentén és lö­vésre tartanák megszokott fegy­verüket, a gyalogsági ásót. Fo­gadjunk, hogy a martalócok - akikben azért úgy a bensőjük­ben emberi szív dobog, miután senki sem születik gyilkosnak - elpirulnának, megkapnák a „Megállj '.’’-parancsot, lehever­nének ebéd előtt a gyöpre, és, hogy valahogy agyonüssék az időt, a tábori elemes tévékészü­lékeken megnéznék a Frideri- kusz-show ismétlését vagy a kettesen a parlamenti ülést, ahol a képviselők - immár magyar szokás szerint - egymást ölelge­tik és puszilkoznak. Ha jól belegondolok, akár visszamondhatnák az oroszok­tól várható alkatrészeket is. Mi­nek? Kinek kell? Puszit a képviselőknek... 4vasárnapi Aubert Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom