Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-02 / 1. szám

1993. január 2., szombat üj Dunántúli napló 3 Az új esztendő küszöbén Miben hisz, mit remél? Tíz év bűnügyeinek társadalmi háttere A „Fehérgalléros bűnözők” Interjú Morvay Istvánnal, a Belügyminisztérium politikai államtitkárával Adatok a munkanélküliek tisztességéről Elkészült a Belügyminiszté­riumban az 1981-1992 közötti időszak bűnügyi statisztikájának elemzése. Morvay István, a Bel­ügyminisztérium kisgazdapárti politikai államtitkára hivatalba kerülésétől, vagyis két és fél éve kíséri figyelemmel, e kérdéskört.-Sokak szerint politikai ösz- szefliggésre utal, hogy a bűnö­zési hullám éppen 1990 májusá­ban, vagyis a rendszerváltás hi­vatalos kezdetekor érte el a leg­nagyobb méreteket!?-Nagy tévedés! - felelte az államtitkár. - Hiszen a statisz­tika, a nyomozás befejezésének időpontja alapján készült. A poli­tikai és gazdasági gyökerekkel pedig az elkövetési idő van ösz- szefüggésben. Az 1990 májusá­ban lezárt bűnügyeket jórészt 1989-ben, tehát általában egy évvel a hivatalos rendszerváltás előtt követték el. Sőt, a bűncse­lekmények növekedési üteme 1990 májusa óta nem nagyon, de egyenletes mértékben csökkent: 1990 első öt hónapjához képest 1991 első öt hónapjában 42, a következő egy év alatt, vagyis 1992 legelső öt hónapjáig vi­szont már csak hat százalékkal nőtt.- Ha politikai összefüggés nincs, gazdasági azért nyilván van, hiszen az alacsony életszín­vonal is serkenti a bűnözést.- Egy ország gazdasági erejé­nek növekedése, vagy csökke­nése a bűnügyi tudomány immár évszázados felismerése szerint nem áll mindig egyértelmű ösz- szefüggésben a bűnözés növeke­désével és csökkenésével. Ma­gyarországon a hatvanas és het­venes években nem nőtt jelentő­sebben a bűnözés, mint a nyolc­vanas esztendőkben, amikor egy alkalommal: 1986-ban viszony­lag már tetőzött. Holott mind a három évtizedet lényegében a tervgazdálkodáson alapuló szo­cialista gazdasági rendszer uralta. Vagyis a közösségellenes magatartást a gazdaság gyenge­sége mellett mindig egy általá­nos társadalmi-gazdasági bi­zonytalanság is fokozza, ami a nyolcvanas éveket, főleg azok végét már jellemezte. Ez már nemcsak szociológia vagy köz­gazdaságtudomány, hanem szociálpszichológia, vagyis tár­sadalomlélektan is: a nyolcvanas években a társadalmi közérzetbe beköltözött a válságtudat, ami a bűnözésnek is pszcihológiai me­legágya. A válság miatt csökken a társadalmi összetartó erő, és az erkölcsi normák visszatartó ha­tása, különösen a még nem érett személyiségű fiatalok körében. Aztán a nyolcvanas évek legvé­gén a rendőri szervek reagálóké­pessége is lelassult, a nyomozási eljárások elhúzódtak. A bűnül­dözés lépéshátrányba került a bűnözéssel szemben, s ezt a hát­rányt csak az elmúlt 1991-es év elejétől kezdve tudta csökken­teni.-Mégis, hol van az a pont, ahol egy ország gyengébb gaz­dasági állapota és a bűnözés nö­vekedése egyértelműen össze- ßgg?- Egyik ilyen a munkanélküli­ség. Több mint hatszorosára nö­vekedett a foglalkozás nélküli, il­letve alkalmi munkából élő bű­nelkövetők száma. Arányuk tíz év alatt tízről negyven százalékra emelkedett. Ezek 99 százaléka nem olyan ember , akinek önhi­báján kívül megszűnt a munka­helye, hanem életvitelszerűen lógós, legfeljebb most van képe elmenni munkanélküli segélyért.- Bűnöznek-e azok is, akik önhibájukon kívül munkanélkü­liek?- Csak elenyésző arányban: a jóval több mint negyed millió munkanélküli között eddig 1300 bűnelkövető akadt. Végül is a munkanélküliségnél sokkalta több kárt okoznak a magán- és a közvagyonban az úgynevezett „fehérgalléros bűnözők”. Ez a réteg igen veszélyes és már a pártállamban kialakult. Élős­ködő, korrupt, csaló gazdasági emberek, közöttük van néhány szakember is. Az átmeneti jogi szabályozatlanságot kihasználó csalók növelik ma ezt a réteget, például a hamis csődbejelentés bűvészei. A bűnözés tehát nem a szegénység egyenes következ­ménye. Az önhibán kivül mun­kanélküliek tisztességes embe­rek. Az egyik legnagyobb bűn­forrás a még kialakulatlan, il­letve negyven éve kiirtott üzleti erkölcs hiánya.-Milyen adatok jelzik a ja­vuló közbiztonságot?- Végül is a nyomozási ered­ményességi mutató az évek első öt hónapjában számolva - csak így számolhatunk, ugyanis az idei statisztikánkat csak júniusig teijedően elemeztük - nos, a ta­valyi 39,5 helyett idén 49,5 szá­zalékot mutat.-Nem csökken viszont a la­kosságban a veszélyeztetettség érzése.-Igen, mert aránylag sok a közterületen elkövetett bűncse­lekmény. Ennek részaránya ré­gen nem haladta meg az összbű- nözés egyharmadát. A pártállam végén felerősödött válságérzettel együtt, 1987-től azonban növe­kedett és elérte a 44 százalékot.- Hogyan alakul tehát a szá­mok elemzésének mérlege?- Az egyik serpenyőben van­nak az igények: a rendőrség mo­dernizálásának befejezése, a szi­lárd magántulajdonvédő, de szo­ciálisan érzékeny „közép-pol­gári” értékrend, a munkanélküli­ség s az illegális külföldi mun­kavállalók visszaszorítása, csa­lád és iskola erkölcsi nevelésben megmutatkozó egysége, aztán a rendőrségi törvény meghozatala, s a rendőri intézkedések korláta­inak rendezése. A másik serpe­nyőben? A statisztikák szerint a hazai bűnözés mértéke lassan ál­landósul, mégpedig európai ösz- szehasonlításban nem magas szinten. Nehéz pontosan össze­hasonlítani, mert sok helyütt, például Németországban a köz­lekedési bűncselekmények nem szerepelnek a bűnügyi statiszti­kában. Ha ezt levonjuk, akkor a jelenlegi hazai bűnözés száza­lékaránya több nyugati ország arányánál jobb, mégpedig kétje­gyű számokkal mérhető módon. Borsi József A „Hit, remény, szeretet” hármas jelszava igen régi és vélhetően elévülhetetlen ma­rad a jövőben is. Az új esz­tendő küszöbén a parlamenti pártok vezetőit kértük föl arra, hogy röviden határoz­zák meg: számukra mi e hár­mas jelszó aktuális tartalma. Öt válasz érkezett be, - ezeket adjuk közre a pártok szerinti csoportosításban. Kérdéseink a következők voltak: 1. Miben hisz? 2. Mit remél a jövőtől? 3. Mit tart fontosnak elmondani a szeretetről? KÓNYA IMRE, a Magyar Demokrata Fórum országgyű­lési képviselőcsoportjának ve­zetője: Élni tudunk a lehetőséggel 1. Hiszek abban, hogy a ma­gyarság élni fog azzal a törté­nelmi eséllyel, amelyet az el­múlt három év változásai kínál­nak számára. A nemzet vissza­szerezte függetlenségét, a pol­gárok szabadságukat, az állam pedig alkotmányos jogrendjét. Az egyedülálló történelmi lehe­tőség egyben óriási felelősséget is ró a magyar társadalomra. Nem hivatkozhatunk külső kényszerekre sem belső erő­szakra. Csak rajtunk múlik, hogy megteremtjük-e az új ma­gyar társadalmat, amelyben minden egyes embernek meg­adatik a lehetőség az emberhez méltó életre, valahogy úgy, ahogy a nálunk szerencsésebb országokban hosszú évtizedek fejlődése nyomán már kialakult. Ebben hiszek, hogy ez sikerül a magyarságnak, hiszen semmi­vel nem vagyunk tehetségtele­nebbek, mint a tőlünk nyuga­tabbra élő szerencsésebb nem­zetek fiai. 2. Azt remélem, hogy ez alatt a négy év alatt, amíg a nemzeti kereszténydemokrata polgári és népi értékeket valló politikai erők irányítják az ország átala­kulását, a társadalmi béke és a működőképesség fenntartása mellett sikerül az átalakulásban olyan messzire jutni, hogy semmiféle politikai változás ne tudja a megindult folyamatot visszafordítani. Persze tisztában vagyok vele, hogy négy év nem elegendő egy egész társadalom demokratikus és törvényes át­alakítására, ezért abban is re­ménykedem, hogy 1994-ben le­hetőséget kapnak ugyanezek a politikai erők a megindult át­alakulás folytatására, illetőleg megszilárdítására. 3. Amikor a társadalom leveti magáról a kollektivizmus bék­lyóit és az egyéni érdekek érvé­nyesülése kerül előtérbe, talán természetes, ha a hamis „közös­ségi érzés”-től szabadulván mintha átmenetileg megfeled­keznénk arról is, hogy a szeretet az emberi társadalmat együtt-tartó természetes érzés. Valóban keservesen tapasztal­juk napjainkban a szeretet hiá­nyát, de bízom abban, hogy ez az átmeneti egyensúlyzavar hamar helyrebillen. Ebben so­kat segíthet a kereszténység ér­tékeinek érvényesülése a társa­dalom minden területén, hiszen a kétezer esztendős keresztény­ség alapvető tanítása a szeretet. PETŐ IVÁN, a Szabad De­mokraták Szövetségének el­nöke: Tanuljuk meg elviselni egymást 1. Mint közéleti szereplő, ab­ban szeretnék hinni, hogy az or­szág és a benne élők sorsa mie­lőbb jobbra fordul. Ehhez azon­ban mindenek előtt arra van szükség, hogy végre magunk mögött tudjuk hagyni az olyan politikai vitákat, melyeknek a hangneme olykor a gyűlölkö­déshez közelít, s amelyek ma - sajnos - eléggé meghatározzák a magyar közéletet. 2. Ez egyben reménykedésem egyik célja is és ezt a reményt nem tartom megalapozatlannak. A mostani jeles napok - azaz a karácsonyi és szilveszteri ünne­pek - hangulata az emberek egymás közötti érintkezését ak­kor is áthathatná, amikor hét­köznapokat élünk. Ebben is bí­zom, hiszen egyébként a leg­több emberi cselekvés, így a po­litizálás is jórészt értelmét ve­szíthetné. 3. A szeretet még az előző kettőnél is meghittebb érzés, fogalom. És nemcsak az intim magánéleti szférában, hanem társadalmi szinten is. A politi­kusok számára persze nem ír­ható elő, hogy egymást kivétel nélkül szeressék, s talán nem is volna ez lehetséges. Az azon­ban mindenképpen elvárható, hogy megtanulják elviselni egymást és tudjanak együtt élni a köztük húzódó, szükségszerű ellentmondásokkal. E téren optimista vagyok, mert számos jelét látom annak, hogy mindinkább erősödik ez a törekvés. Társadalmi szinten hasonló­képpen fedezhetők föl az egy­más iránti szeretet és az össze­tartozás, a szolidaritás jelei, amelyet talán még erősít az is, hogy az országban mind többen kénytelenek számukra fontos dolgokról - remélhetőleg átme­netileg - lemondani és gyakran a nélkülözést is vállalni. Persze, a szélsőségek megje­lenése és erősödése is tagadha­tatlan, de én a másik pólus ere­jét sokkal többre tartom. SURJÁN LÁSZLÓ, a Ke­reszténydemokrata Néppárt el­nöke: Kezünkben van egy nagy lehetőség 1. Erre a kérdésre egyetlen, de úgy vélem, mindent kife­jező szóval válaszolhatok: Is­tenben. 2. Legfőbb reményem, hogy Magyarország lakossága végre fölismeri, hogy már 1990 tava­szától, de legkésőbb 1991. jú­nius végétől - amióta nincse­nek hazánkban idegen katonák - maga dönthet saját sorsáról. 3. A szeretetről azt tartom fontosnak megjegyezni, hogy ezt a gyönyörű fogalmat sokkal inkább elhasználtuk, mint amennyire felhasználtuk. Vagyis, kezünkben van egy nagy lehetőség, amiről nem annyira beszélnünk, mint in­kább azt gyakorolnunk kellene. SZEKERES IMRE, a Ma­gyar Szocialista Párt ügyve­zető alelnöke: Egyenlő teherviselést Az év végi ünnepeken a ma­gány jobban fáj. A kiszolgálta­tottak még jobban félnek. Az emberek jobban vágynak az együttlétre és a szeretetre, mint máskor. Most sokan voltak, akik nem tudtak ajándékot vá­sárolni, ünnepivé varázsolni a szentestét. Akik - miközben a karácsonyfát díszítették és az elmúlt évre gondoltak, arra éb­redtek rá, hogy valami nagyon fontosat elveszítettek: a biz­tonságérzetet. Egyre többen vannak, akik nem tudják mit hoz a jövő: lesz-e munkahelyük, ki tud­ják-e fizetni a villanyszámlát, tudnak-e játékot is venni a gye­rekeknek, elmehetnek-e nya­ralni 1993 nyarán. Egyre több ember számára vész el a re­mény is. Az, hogy holnap vagy holnapután jobb lesz, hogy is­mét elindítható a kocsi, hogy ismét eljut színházba is, és a gyerek különórára is járhat. Az a kis jólét és béke, ami a 80-as évek végére kialakult Magyar- országon, csak álom volt tán, amely soha nem tér már visz- sza? Minél tekintélyelvűbb egy hatalom, annál jobban össze­kovácsolja a neki alárendelte­ket. A rendszerváltás két és fél éve alatt az emberek megta­nulhatták, hogy soha ekkora szükségük nem volt - a legki­sebb közösségtől a legnagyob- big, a társadalomig - a szolida­ritásra. Sokan megértették, hogy ezekben a nagyon is em­bert próbáló időkben mennyire fontos a másik emberre való figyelés, az összetartás. Két és fél év elegendő volt ahhoz, hogy mind többen ráébredje­nek: az elmúlt rendszer akkor szólamnak tekintett elvei mennyire hiányoznak mai mindennapjainkból. Mindez reményt ad a szocialistáknak, akik alapvető eszményükként vallják a szolidaritást. GYIMÓTHY GÉZA, a Füg­getlen Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt országos főtit­kára: Felvállalni milliók érdekeit 1. Távol lévő elnökünk, Tor- gyán József nevében is mond­hatom: a hit áthatja minden­napjainkat. Őt családi gyökerei a görögkatolikus valláshoz kö­tik, hitben nőtt fel és ma is hívő katolikus. Nekünk, kisgazdák­nak a kereszténység nemcsak jelszó, mi meg is éljük. Egyéb­ként jómagam is gprögkatoli- kus vagyok, s lelkész, tehát a hit hivatásommal szorosan összefonódik. 2. Abban reménykedünk, hogy az a folyamatos politikai küzdelem, amiről jól tudjuk, sokszor népszerűtlen jelensé­gekkel is társul, végül mégis meghozza a gyümölcsét, hi­szen a céllal nemcsak egy-egy szűkebb csoport ért egyet, ha­nem a kisgazdák és a velünk rokonszenvezők széles tábora: a politikai rendszerváltásnak végbe kell mennie! Miközben nem akarunk egy percre sem elfeledkezni azokról, akikért az egésznek történnie kell. Azok­ról a milliókról, akik ebben a nehéz időszakban még csak a terheit érzik-e folyamatnak. Mert az ő hitükről is szó van, amikor a rendszerváltás tempó­ját már-már elviselhetetlennek érzik! Mint pártpolitikus, azt is remélem, hogy megtévesztett tagjaink is megértik, miért tör­tént annyi kényszerű oldallé­pés a politikai harcunkban és nem engedik, hogy megtörtén­jék a kisgazdapárttal újra az, ami a Rákosi-érában, amikor a pártot fölszabdalták és így ve­szítette el erejét, bázisát. 3. A szeretetről lényegében már az előbbi pontban szóltam, amikor a milliók érdekeinek fölvállalását, az értük érzett felelősséget említettem. Az ősi kisgazdajelszóval teljesen egyetértve - Isten, haza és a család teljes egységében gon­dolkodunk. A családot, mint mikrokö­zösséget a szeretet legfőbb, elemi egységének tekintjük és politikusként is a családból ho­zott érzelmeinkkel szeretnénk hatni az emberekre. Keresztény fiatalok találkozója Bécsben Európa reménysugara Az ökumenikus gondolat je­gyében Roger Atya, a Ta- izé-Közösség vezetőjének hívá­sára, több mint százezer fiú és lány - főként 16 és 25 év közöt­tiek - jött össze a császárváros­ban közös imára, elmélkedésre és egymás megismerésének cél­jából. A magyarok ugyanannyian vannak, mint a lengyelek (4000-en), azonos számban jöt­tek el a balti állambeliek, a cse­hek és a szlovákok még egy csoportot képeztek, bőven ér­keztek románok, horvátok és szlovének, persze olaszok és más nyugati állambeliek, sőt jó néhányan tengerentúlról is. Vol­tak, akik még az 1989-es pécsi Taizé-találkozóra emlékeztek. Akkor dr. Cserháti József püs­pök patronátusa alatt és Baranya megye jó érzelmű lakosságának hála, a „vasfüggöny” ellenére is, közel 15 000 fiatal talált családi és keresztény szellemű hajlékra, fogadtatásra, Bécsnek ezekben a napokban 106 000 fiatalról kel­lett gondoskodnia. A Vasút 34 különszerel vényt helyezett forgalomba és hozzá­vetőlegesen 45 legmodernebb gyorsvonati kocsit. A 81-es vil­lamos, a metrók és a buszok gyarapították járataikat és a „Ta- izések” számára megnyíltak az egyébként szigorúbban ellenőr­zött osztrák határok. 500 román fiatalnak várakoznia kellett, mert buszaik kocsipapujai nem feleltek meg az előírásoknak. Végülis mind a 106 000 fiatal kapott helyet, ellátást és ingyen­jegyeket az összes közlekedési eszközre. A vendéglátók csúcs­teljesítményt nyújtottak Auszt­ria, de-egyúttal Európa legna­gyobb ifjúsági találkozója al­kalmából. Ünnepi fényárban úszott a város szíve, a Szent Ist­ván bazilika környéke. Ugyan­így az ide torkolló sugárutak is, tele dísszel, csillogó kirakatok­kal, ajándékokkal... A Bécsi Vásár (Meesegelände) terüle­tére kiterjedő találkozó hat csar­nokban és a megfelelő nyelvek szerinti elosztásban zajlott le. Jókívánságait fejezte ki az ENSZ-főtitkár Boutros Ghali. Ausztria elnöke, Thomas Klestil szerint „Európa reménysugarát képezi ez az összejövetel az emberszeretet és a békés együttélés jegyében. Szemben a borúlátással és az önzéssel őszintén együtt kell működniük a jó akaratú embereknek. Nyílt szívek és anyagi segítőkészség nélkül nem lehetséges az újjáé­pítés. Csak egyesült erővel lö­szünk képesek teljesíteni a má­sodik évezred feladatait”. - Mél­tán beszélt így a keresztény szel­lemű osztrák államfő a jugo­szláviai vérfürdő áldozatainak nyújtott segítség sorrendjében u.i. élenjár Ausztria, utána kö­vetkezik az ENSZ és Németor­szág. Ez a megtisztelő statisz­tika vonatkozik éppenúgy a közkézre mint a magánkézre is. A médiák tanúsága szerint a bécsiek csodájára járnak a Tai- zések fegyelmezett viselkedé­sének, kedvességének, udvari­asságának. Mivel többségük a volt szovjet gyarmatbirodalom­ból jött, jó példát mutattak a helybélieknek és arról tanúskod­tak, hogy mégsem csak az erő­szak, az ármány és a kapzsiság uralják „azt a világot”, mellyel előbb utóbb közös nevezőt kell találnunk. A mostani bécsi ta­lálkozó szelleménél jobb, haté­konyabb erkölcs-politikai recep­tet még senki sem talált ki. J. F. Balvany - Becs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom