Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-13 / 12. szám
6 új Dunántúli napló 1993. január 13., szerda K i 1.1 n o ü ti ka „Európa-kormány” új felállásban Elképesztő gazdasági növekedés Kelet-Ázsiában Boldog ó- és újesztendő Újjáalakult az Európai Közösség Bizottsága, amelyet a tizenkét közös piaci ország „kormányaként” is emlegetnek. A tizenhét tagú testületben (a franciák, britek, németek, olaszok és spanyolok két-két, a többiek egy-egy képviselővel vesznek benne részt) hét új név szerepel és több helycsere történt. A megváltozott összetételű „Európa-kabinetre” kétségkívül új és nagy feladatok várnak. Egyrészt az egységes, belső piac kialakítása, a maastrichti szerződések végrehajtása, amely jócskán bonyolódott a nemleges dániai népszavazás, valamint más tagállamok fenntartásai következtében. Másrészt az integrációs szervezet további bővítéssel kapcsolatos tárgyalások: Ausztria, Svédország, Finnország és Norvégia ott van már a kapuk előtt s Európa felé tartanak a visegrádi Kínai oltóanyag májgyulladás ellen Új oltóanyagokat fejlesztettek ki génsebészeti eljárással a májgyulladás A és B vírusa ellen Kínában, a sanghaji biokémiai kutatóintézetben - jelentette a kínai sajtó. Az új vakcinák az oltás után két-három nap alatt kitermelik a szervezetben a májgyulladás vírusainak ellenanyagait, s állítólag sokkal hatékonyabbak az eddig használt oltóanyagoknál. Mussolini kapitulációs ajánlata Olasz sajtójelentések szerint XII. Pius pápa 1945 áprilisában Benito Mussolini kapitulációs ajánlatát továbbította a szövetségesekhez. Igaz, a Vatikánnak már eleve az volt a meggyőződése, hogy az ajánlatot a szövetségesek el fogják utasítani. A Szentszék eddig nyilvánosságra nem hozott dokumentumaira hivatkozva számoltak be a pápa diplomáciai kezdeményezéséről az olasz lapok. Az okmányok tanúsága szerint Vittorio Mussolini, a „Duce” fia 1945. március 5-én tudtára adta Schuster milánói bíboros érseknek, hogy apja kész megadni magát. A fasiszták utolsó olaszországi bástyájának, a „Salói Köztársaságnak” kapitulációja fejében Mussolini szabad elvonulást kért hívei számára. Felajánlotta továbbá, hogy a szövetségesek megérkezéséig gondosködik a rend és a nyugalom fenntartásáról. XII. Pius pápa 1945. április 5-én tájékoztatta Mussolini ajánnlatáról Myron Taylort, az Egyesült Államok vatikáni képviselőjét. Franklin D. Roosevelt elnök még ugyanaznap este a Vatikán tudomására hozta az ajánlat elutasítását. Japán-Európa tárgyalások A japán kormány több miniszterével képviselteti magát a brüsszeli japán-EK értekezleten, amelyen a fő téma az idei pénzügyi évben várhatóan rekordot döntő, 30 millárd dollárt is meghaladó japán kereskedelmi többlet megvitatása lesz. Vatanabe Micsio külügyminiszter és Mori Josiro, a nemzetközi kereskeldemi és ipari minisztérium vezetője több európai fővárosban is tárgyal. Móri Josiro a japán kormány decemberben kinevezett új, befolyásos minisztere Magyarországra is ellátogat. négyek, köztükMagyarország is. A változások során három közösségi vezetőről esett a legtöbb szó. Arról, aki maradt, arról, aki helyet cserélt s arról, aki újonnan jött. A viharokban is talpon maradt a francia Jacques Delors, a Bizottság elnöke, az EK ,,kormányfője”. Az Egyesült Államokkal kirobbant őszi kereskedelmi csatározások kapcsán sok bírálat érte a francia érdekek túlzott képviselete miatt. Már lemondásáról keringtek a hírek, de megmaradt tisztében. Úgy tűnik, ha csak váratlan esemény nem történik, két év múlva lehet váltásra számítani, mert Delors esélyes rá, hogy szocialista színekben, Miter- rand utódja legyen a francia köztársasági elnöki székben. Az EK-hoz társult országokat s a belépni szándékozókat természetesen különösképen érdekli: kik lesznek közvetlen A világ leghosszabb autó- alagútját tervezik létrehozni Norvégia nyugati, hegyvidékes részén. Hossza 17 és 24 kilométer közötti lesz attól függően, hogy milyen mélységben végzik el majd az út építését. Ám a legrövidebb változat esetén is világcsúcs születik, ugyanis az eddigi leghosszabb alagút - a svájci Alpokban húzódó Szent Gotthárd-alagút - mindössze 16,3 kilométeres. A tervezési munkálatokat a következő két évben befejezik. tárgyaló partnereik? Eddig a holland Hans Andriessen töltötte be az egyfajta „szuperkülügyminiszter” szerepét. Most távozik, az indoklás szerint megfáradt, de akik közelebbről ismerik, azon a nézeten vannak, hogy nem akarta elfogadni eddigi hatáskörének korlátozását. Működési területét ugyanis gyakorlatilag kettéosztották. A brit Leon Brittan, aki korábban a versenykérdések felelőse volt, ezt a megbízatást átadta a belga Karel Van Miert-nek, s ezentúl a külgazdasági és külkereskedelmi kapcsolatokkal foglalkozik majd az Egyesült Államok, Japán, Kína, a FÁK, Közép- és Kelet-Európa viszonylatában. (A fejlődő világ, beleértve La- tin-Amerikát s a Közel-Keletet is, a spanyol Manuel Marin-hoz tartozik majd.) A közvetlen kül- és biztonságpolitikával, illetve a közösA vezető tervezőmérnök elmondta, hogy még egy sor megoldandó probléma van. így meg kell még oldani az autó- alagút biztonságának kérdését, és nem kisebb gondot jelent a hatalmas földalatti út szellőztetése. Utóbbi probléma áthidalására kétféle elképzelésük van a norvég tervezőknek: vagy építenek egy szellőztető járatot, amelyen keresztül folyamatosan tiszta levegőt áramoltatnának az alagútba, vagy pedig közvetlenül a ség bővítését szolgáló tárgyalásokkal Hans Van Den Broek eddigi holland külügyminiszter törődik a jövőben. Az 54 éves jogász-politikusnak, aki menedzserként állt több nagyvállalat élén, nem lesz nehéz az európai ügyek intézése. Párizsban született, Londonban nőtt fel, Utrechtben végezte az egyetemet, tökéletesen beszél angolul, franciául és németül. A mérsékelten konzervatív, kereszténydemokrata elkötelezettségű államférfi 1981 óta tagja a holland kormánynak és Genscher visszavonulása óta ő a földrész legrégebbi, rangidős külügyminisztere. Következetes híve az európai egységnek, a NATO-nak, érdeklődéssel figyelte a közép- és kelet-európai folyamatokat s többször aggodalmát nyilvánította a túlságos széttagolódás következményeinek láttán. föld alatt légtisztitó berendezéseket helyeznének el. A svájci Szent Gott- hárd-alagútat négy .szellőztető járattal látták el, de az Alpok alatt vezető földalatti utat jóval több gépjármű használja, mint a most tervezett norvégjait valaha is fogja. A svájci alagúton ugyanis naponta megközelítőleg 10 000 gépjármű halad át, míg norvégjai párján az autó- forgalom mértéke aligha fogja meghaladni a napi ezres határértéket. Kelet-Ázsia^ jó évet zárt 1992-ben: az Ázsiai Fejlesztési Bank adatai szerint a térség országaiban átlagosan 6,9 százalékos volt a bruttó hazai termék (GDP) növekedése, miközben a világ más régióit recesszió sújtotta. A legnagyobb sikert Kína könyvelhette el: a kelet-ázsiai óriásbirodalom, piacgazdasági reformjait felgyorsítva, 12 százalékos gazdasági növekedést produkált. A térség más országainak nem sikerült ugyan kétszámjegyű növekedési ütemet felmutatniuk, de még így is messze meghaladta a nemzetközi átlagot Malajzia, Indonézia, Szingapúr és Vietnam gazdasági növekedése. (5 és 8,7 százalék között.) Elszakadt a köldökzsinór Érthető módon a legnagyobb növekedési ütemet az elmaradottabb országok érték el, hiszen azokban tág tere van még az extenzív fejlesztésnek. Mindazonáltal a térség számos fejlett országának és területének (Szingapúrnak, Hongkongnak és Tajvannak például) szintén sikerült nemzetközi összehasonlításban irigylésreméltó növekedési ütemet felmutatnia. Dél-Korea tavalyi 3,1 százalékos gazdasági növekedése a legvérszegényebb volt ugyan az utóbbi 11 évben, de nemzetközi összehasonlításban az sem rossz eredmény. Kifejezetten lassúnak csak a térség legfejlettebb országában, Japánban volt mondható a növekedési ütem (1,6 százalék). A gyors növekedés adatai egyértelműen jelzik, hogy immár végleg elszakadt a köldök- zsinór a kelet-ázsiai és a fejlett nyugati gazdaságok között. A világgazdaság általános egészségi állapota ma már láthatólag alig befolyásolja Kelet-Ázsia gazdasági fejlődésének ütemét. A kelet-ázsiai növekedés most már döntően a térség belső erőforrásaiból fakad. Szemléletesen mutatja ezt az is, hogy míg 1986-ban a régió országai ösz- szes exportjuk 34 százalékát irányították az Egyesült Államokba, addig az elmúlt évben az amerikai részesedés már csak 23 százalék volt. Fékek hosszú távon Előrejelzések szerint az idei esztendő még jobbnak ígérkezik Kelet-Ázsiában. Az Ázsiai Fejlesztési Bank például 7,3 százalékos átlagos GDP-növekedési rátát jósol a térség számára. (Eközben - a Salomon Brothers amerikai beruházási bank becslése szerint - az Egyesült Államokban legfeljebb 2,5, a nyugat-európai országokban kevesebb, mint 1 százalékos növekedés várható, sőt Németországban 0,2 százalékos csökkenés.) Számos gazdaságelemző szerint viszont nem lehetetlen, hogy 1993 után jelentősen lelassul a kelet-ázsiai térség gazdasági növekedése. Ennek indoklásában utalnak egyebek között a leggyorsabban növekvő gazdaságok súlyos szerkezeti aránytalanságaira és inf- rastruktúrális hátterének szembeszökő gyengeségére. A térség több országában, köztük a leggyorsabban fejlődő Kínában, politikai bizonytalanság is felhőzi a gazdaság fejlődésének horizontját. Kínában a politikai hatalom öröklése a fő bizonytalansági tényező. Teljes bizonyossággal aligha jósolható meg, hogy milyen irányt vesz a kínai politika. További politikai bizonytalansági tényezővé vált a térségben Hongkong sorsa, a terület, átadásának feltételeiről és körülményeiről kirobbant kínai-brit vita nyomán. (A hongkongi tőzsdén jelentősen csökkent a forgalom az év utolsó harmadában, miután Peking bejelentette, hogy 1997 után nem fog elismerni egyetlen olyan üzleti, pénzügyi szerződést sem, amelyet a terület jelenlegi brit kormánya Kína jóváhagyása nélkül kötött.) A vita kiéleződése alapjaiban rendítheti meg a nemzetközi üzleti körök bizalmát Hongkong iránt. Hongkong hanyatlása láncreakciót idézne elő: megingatná a vele szorosan összefonódó tajvani és dél-koreai gazdaságot. Izmosodó középosztály Minden bizonytalanság és potenciális veszély ellenére Ke- let-Ázsia egyelőre a világ legy- gyorsabban fejlődő és egyik legstabilabb térsége. Ráadásul a rohamos gazdasági fejlődés nyomán kialakuló, illetve megizmosodó középosztály egyre több kelet-ázsiai országban és területen képes leszámolni a tekintélyuralmi rendszerek évezredes örökségével. (Thaiföldön a középosztály forradalma megdöntötte tavaly a katonai önkényuralmi rendszert, Tajvanon megrendezték a sziget történetének első általános parlamenti választásait.) Barta György Bosznia: a térképek csatája A genfi Bosznia-konferencia résztvevői a kartográfiai intézetek szakembereit is megszégyenítő buzgósággal tanulmányozták a különböző térképvázlatokat. A tárgyalási alapul szolgáló első javaslatot a két közvetítő exminiszter, az amerikai Cyrus Vance és a brit David Owen terjesztette elő, de máris az asztalra került Alija Izetbegovic bosnyák elnök ellenterve, miközben a szerbeknek és horvá- toknak is megvannak a maguk térképei. A véres fegyveres összecsapásokkal párhuzamosan megkezdődött a térképek csatája... Az elképzelések szerint az 51 ezer négyzetkilométer kiterjedésű, mintegy négy és félmillió lakosságú országot tíz katonra tagolnák. A Svájcból eredő fogalom átvétele a tartományok széleskörű jogaira és együttműködésére utal, legalábbis ez lenne az áhított cél. Miután Boszniában nincs többségi nemzet, három-három bosnyák, szerb illetve horvát kantont hoznának létre és a békeidőben négyszázezer lakosú Szarejevo nyílt városként lenne a tizedik. Nem törekednének olyan tartományok kialakítására, ahol csupán egy nemzetiségűek élnek, hiszen ez magában hordozhatná az újabb etnikai tisztogatások veszélyét: szigorúan önkéntes alapokon azonban lehetséges lenne a lakosságcsere. A tartomány-hármasok nem képeznének egységes tömböt, ezért öt közlekedő folyosón bonyolódhatnának az utazások és áruszállítások, ezeket az UNPROFOR, a volt Jugoszláviában állomásozó ENSz békefenntartó alakulatok katonái szavatolnák. Atekintetben egyébként most nincs vita (bár változhatnak az álláspontok), hogy Bosznia változatlan külső határokkal egységes állam maradjon, s a tartományokat földrajzi, történelmi, gazdasági és etnikai meggondolások alapján alakítsák ki. Annál jelentősebb szakadék mutatkozik a részleteket' illetően, márpedig a közmondás szerint az ördög mindig a részletekben búvik meg. Az első, nem jelentéktelen „részlet”: hogyan alakítsák ki a kantonok határait. Nép- számlálás jó tíz éve nem volt, a háború még inkább bonyolította az etnikai ösz- szetételt, gondolunk csak az elüzöttekre, a menekültekre, a beletelepítettekre. A bosnyák elnök ezért szállt máris síkra azért, hogy a tervezett tuzlai, cazini, Száva-menti kantonok jóval nagyobb te- rületűek legyenek. A szerbek és horvá- tok ezt ellenzik, viszont úgy akarják a belső határokat megszabni, hogy tartományaik között valamilyen összeköttetés legyen és minél nagyobb területen közvetlenül érintkezhessenek Szerbiával illetve Horvátországgal. Tisztázatlan lehet Szarajevó nyílt váró státusza is. A kommentárok a hajdani jeruzsálemi és berlini, valamint a jelenlegi nicosiai ket- téosztottságot emlegetik. A másik ütközőpont, hogy miként épüljön fel a jövő Boszniája. Izetbegovic a „tartományi autonómiát” (nem fejtette ki, hogy ez mit jelentene) megfelelő központi hatalommal kívánja párosítani. Az ENSz közvetítők decentralizált államot javasolnak, a kantonok erős önkormányzatával és lényegében csak a kül- ügyeket és védelmet hagynák meg a konföderatív, laza szövetségi állam kezében, igaz a hadügyek központosítása nem engedné külön hadseregek felállítását. A Radovan Karadzic vezette boszniai szerbek önálló törvényhozó és végrehajtó hatalmat igényelnek a tartományoknak s csupán Bosznia nemzetközi képviseletét hagynák meg a központ kezében. Az indítványok szerint a három nemzet három-három tagot küldene a kollektív államelnökségszerű vezető testületbe, de a döntésekhez szükséges többségről, valamint az esetleges vétójogról nem hangzott el nyilatkozat. A mohamedán bosnyákok attól tartanak, hogy egy szerb-horvát összefogás kisebbségbe kényszeríthetné őket, állandóan leszavaznák jogos kívánságaikat. Genfben hosszú és elkeseredett viták várhatók, nem kis hullámzásokkal. Csak remélni lehet, hogy közben több lesz majd a szócsata a tárgyalóasztaloknál és kevesebb ütközet a hófödte hegyekben. Réti Ervin Két B-2-es lopakodó bombázó egy tartálygéppel találkozik a kaliforniai Edwards légitámaszpont közelében, hogy repülés közben töltsék fel üzemanyaggal. A légierő szakértői szerint a B-2-esek álló- és ellenálló képességi vizsgája a legsikeresebb volt a légierő történetében egy újonnan kifejlesztett nagytávolságú gép kipróbálása során. MTI TELEFOTÓ A világ leghosszabb autóalagútja
