Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-11 / 10. szám
1993. január 11., hétfő aj Dunántúli napló 3 A megenyhült idő ellenére is tartja magát a jégpáncél a malomvölgyi tavon. T egnap is sokan választották ezt a helyet kikapcsolódásra a téli sportok kedvelői. Fotó: Proksza László Még megélünk, de ki tudja meddig . . . Felülbélyegzik a rendszámokat, kicserélik a forgalmikat Az Országos Rendőr-főkapitányságon tervezik a gépkocsirendszámok és -forgalmi engedélyek megújítását. Erre azért lenne szükség, mert az elmúlt időszak tapasztalatai szerint a bűnüldözés önmagában már nem tudja megoldani a gépkocsilopások számának jelentős visszaszorítását, illetve a forgalmi engedélyek hamisításának megakadályozását. Túrós András vezérőrnagy, az ORFK közbiztonsági főigazgatója az MTI-nek elmondta, hogy egyelőre csak tervekről van szó, amelyek megvalósításához még több hónap szükséges. Kidolgozás alatt áll egy olyan új forgalmi engedély, amelyet már nem lehet hamisítani. Újdonságként bevezetnék az úgynevezett tulajdonosi lapot, amely kétséget kizáróan bizonyítaná a jármű tulajdonjogát. Foglalkoznak azzal a gondolattal is, hogy a meglévő új rendszámokat úgynevezett érvényesítő-hitelesítő címkével látnák el, azaz lényegében felülbélyegeznék. A rendőr tábornok elmondta: hosszabb távon viszont nem kizárt, hogy a gépkocsik jobb azonosítása érdekében a rendszámokat 1-től 20-ig teijedő számmal látnák el, amely utalna arra a megyére, ahol a tulajdonos lakik. Túrós András nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az említettek egyelőre csak tervek, s minden bizonnyal ezek közül is csak néhány valósul meg. Diszkont a hatos mellett Bevásárló központot nyitott Dunaújváros határában, a 6-os út mentén a Dunaferr Dunai Vasmű. A diszkont jellegű, légkondicionált áruházban élelmiszereket, vegyi- és háztartási árukat kínálnak. A termékeket közvetlenül a termelőktől szerzik be, s igyekeznek kihasználni a barter kereskedelemben rejlő lehetőségeket is. A nagyvállalat Kereskedőház Kft.-je úgy tervezi, hogy a későbbiekben tartós fogyasztási cikkekkel - gázkazánokkal, konverterekkel, hűtőszekrényekkel, híradásipari árukkal, s a Dunaferr néhány termékével - bővítik a választékot. Az emberek lassan beletörődnek sorsukba, az állandó pénzszűkébe, az egyik napról a másikra élésbe. Tehetetlenül veszik tudomásul az egyre emelkedő árakat, a szolgáltatások díjának növekedését. Pécsett a kertvárosban a legtöbb lakás távfűtéses, főzni meg villannyal, gázzal lehet. A lehető legnagyobb takarékosság mellett is magasak lesznek a számlák. Élni, meg lakni valahol mégis kell. Mire telik, és mire nem? Mennyi marad a mindennapokra, erre kerestünk választ. Béla és Kati évekkel ezelőtt nagyon boldog volt, amikor jelenlegi lakásukat megvették. A négytagú család kényelmesen elfért a két és fél szobában. Az elmúlt évben kifizették az OTP-kölcsönüket, akkor még úgy gondolták egy kicsit fellélegezhetnek. Azonban nem így történt. Béla egyik napról a másikra elvesztette az állását, munkanélküli lett. Most bizonytalan a helyzete, állást hiába keres, megfelelőt eddig még nem talált. A havi összjövedelmük családi pótlékkal együtt 30 000 forint. Énnek eddig a felét vitték el az állandó kiadások: a lakásrezsi, a bérletek, a biztosítások, a kicsi menzája, ami 800 forint. A nagyobb egyetemista egy vidéki városban, ez havonta 8000 forint. A fennmaradó ösz- szegből gazdálkodhattak. Hogy ezentúl mennyi marad, még nem tudják pontosan. A villanyszámla már havonta érkezik és az összege megegyezik az eddig két hónapi fogyasztásért fizetettével. A távfűtés díja is jelentősen megemelkedett, a vízdíjra már gondolni sem mernek, pedig amennyire lehet takarékoskodnak.- Az elmúlt egy évben a fűtés 1800 forintról 2489 forintra emelkedett - jegyzi meg keserűen Béla. - A villanyért még októberben két hónapra 825 forintot kellett fizetnünk, míg novemberben az egy havi számla 725 forint volt. Zsóka és Tibor fiatal házasok, két kicsi gyerekük van. Mind a ketten dolgoznak.- Ma még nem gond, egy nagyobb szelet csokoládé, ha megkívánják a gyerekek - mondja Zsóka. - Egyelőre még nagyon nem is számolgatom a kiadásainkat. Az átutalási számlánkra minden hónapban egy meghatározott összeget teszünk, eddig elég volt. Még mindig tudtunk ezt-azt venni is. A nyaralásra is összejött a pénz. Hogy mit hoz a holnap? Nem tudom ... Megfogadtam, hogy nem foglalkozom vele, valahogy majdcsak megélünk.- Félretenni pénzt nem tudunk, mindig nullára futunk - veszi át a szót Tibor. - Jó lenne egy kicsit nagyobb lakás, de olyan adósságba keverednénk akkor, hogy valóban csak zsíros kenyérre futná, annyit meg nem ér meg. Igyekszünk talpon maradni. Nagy társasági életet nem élünk. Luxusra nem telik. Már nem ennyire kedvező a helyzete annak az elvált asz- szonynak, aki egyedül neveli két gyerekét, vagy annak az egyedülálló nőnek, aki özvegyi nyugdíjából tartja fenn önkormányzati lakását és dolgozni kénytelen, hogy havonta, mire kifizeti a villanyszámlát, a gázt, a vízdíjat ne 200, hanem legalább 2000 forintja maradjon a megélhetésre. Magára már szinte semmit sem költ. Főzni is csak hétvégéken szokott. Már nem egy esetben érezte úgy, nincs tovább, feladja ezt a reménytelen küzdelmet. A benzin 5 forinttal, a biztosítások is több tíz százalékkal emelkedtek. Egy háromtagú család havi bérlete a helyi járatú buszokra 1590 forintba kerül. Várhatóan több lesz a gyermekintézményekben a térítési díj is. A hátralékok a szolgáltató vállalatoknál egyre nőnek. Mind több helyen kapcsolják ki az áramot. Lassan megkezdődnek a kilakoltatások is. Az OTP is elárverezheti a házat, a lakást, ha nem fizetik a törlesztést. A távfűtő is lekapcsolhatja a fűtést. Megannyi veszély leselkedik a nehéz helyzetben lévőkre. Kérdés azonban, valóban csak egyedül ők a hibásak, ha fizetésképtelenné válnak? Sz. K. Aki megcsömörlött a mai világunkban honos politikai újságírástól Viktor a Szerencsekeréknél Amerikai liszensz. Marwin Griffith, az öreg showman szabadalma immár világhódító útján nálunk is pörög. Megismertük a SAT 7-en, mint Glücks- rad-ot, de így Szerencsekerékre megmagyarítva is bizonnyal jópofa műsor lesz. Igaz, nem márkában vagy dollárban, sem nem, mint Moszkvában, rubelben fizet. Á jó magyar forintért lehet pörgetni, betűket mondani, szavakat kitalálni, s a nyereményt a palettáról fölvásárolni. A magyar TV 1 műsorában hetente néhányszor. A bemutatkozó hét műsorvezetője Klausmann Viktor volt, egykori pécsi újságíró. Kollégánk az Universitas-nál, a Dunántúli Naplónál és a Helyzetnél. A tv Ablak műsorában láthattunk aztán viszont. Sikeres ember. Huszonhat éves, nőtlen. A hölgyek szerint jóképű. ' -Hogy vagy?- Köszönöm jól. Bár a műsor még akadozik, időnként fölöslegesen beszélek, de majd csak belejövök. Hasonlóképpen, mint váltótársam, Gajdos Tamás, aki 35 éves, nős és két gyermek apja.- Hogy kerültél a kerék mellé?- Még magam is csodálkozom ezen. A produkció készítői próbafelvételt hirdettek meg, melyre rengetegen jelentkeztek, köztük hivatásos, neves kabarészínészek is. Ne kérdezd a nevüket, úgy sem árulom el. Végül kettőnket szerződtettek.- Kik?- Egy kft.- Ezzel bekerültél egy skatulyába, amiből nehéz lesz kimászni. Pedig te annak idején a politikai újságírással kacérkodtál.- Némi nosztalgia: ott voltam Temesváron, Prágában, Berlinben, a legkeményebb időkben. Azóta sok minden megváltozott, s kissé megcsömörlöttem a politikai újságírástól. Nem ez a keserű, egymást őrlő világ az én világom. Szeretek jókedvű lenni, nevetni, játszani. S míg dolgozhatom a Szerencsekerék mellett az Ablakban is, márpedig ezt a szerkesztő, Gombár János megígérte, addig újságíró maradhatok. S nekem momentán ennyi elég.-A Szerencsekerékben csak Viktor vagy.- Mi tagadás, ez egy amerikai stílusú műsor, ahol keresztnéven szólítják az embert, s ahol általában mindenki jókedvű. Viktor vagyok tehát és kellőképpen megfizetnek ezért.- Fizetett a tapsoló-nevető közönség is?- Akadt néhány statiszta az első adásokban, de már nincs szükség erre. A hangulat alapjában jó. Bár az is igaz, hogy az efféle nevetős műsorok a magyar tv-ben még szokatlanok. Amikor az első néhányat készítettük, a produkció vezetője minket is felkért, hogy felejtsük el a korábbi televíziós szokásainkat. Élvezzük is azt, amit csinálunk. Felszabadulva, felejtve a mindennapok gondjait. Kozma Ferenc A Duna Televízió és a közakarat Csete György építész a bere- mendi Megbékélés kápolnája tervezője az alapkőletételre érkezett megyénkbe. Ez alkalommal, mint a Közakarat Egyesület elnökével beszélgettünk vele.-Az elmúlt években számo- latlanul alakultak pártok, társadalmi, politikai csoportosulások, melyek mindegyike úgy véli, hogy a közakaratot képviseli. Miért volt szükség tehát a Közakarat Egyesületre?- Túlságosan jó a névválasztás. De maga a tevékenységi kör, amellyel az egyesület tagjai foglalkoznak, az szükebb spektruma a magyarországi közéletnek. A tagság kizárólag a sajtó, a rádió, a televízió ügyeivel foglalkozik, olyan értelemben, hogy a sajtótisztességet, igazságot kéri számon azon sajtómegnyilvánulásoktól, amelyek esetleg nem ezt teszik, hanem torzítják vagy ferdítik a valóságot. Nyilvánvaló, hogy a többiek is a maguk módján a közakaratot testesítik meg.- Decemberben az egyesület felszólította a tv-előfizetőket, hogy januártól az előfizetési díjat inkább a Duna Tv javára fizessék. Mi a probléma a Magyar Televízióval?- Az NDK-ban, a német egyesülés után, a keletnémet televíziótól 4400 dolgozót azonnali hatállyal elbocsátottak. Nem vagyok abban biztos, hogy annak a 3600 embernek, akik az MTV-nél vannak, ott is kell maradni. Mert bárhogyan is nézzük a dolgokat, vannak jónéhá- nyan, akik súlyosan kompromittálódtak az elmúlt évtizedek alatt, és még mindig ott vannak. Kérdés, hogy ugyanazt mondják-e, amit akkor mondtak, vagy most már mást mondanak, de holnapután megint mást fognak mondani.- Visszatérve a német példára, ott azért gyökeresen más a helyzet, hiszen Németországban, feltételezem, van kikre lecserélni a szakembereket. Nálunk, nem hiszem, hogy lehetne találni egy másik stábot.- Ez föl sem merül. Én eddig két televíziós filmet csináltam. Az utolsót, amelyet még nem mutattak be, egy sorozat részeként készítettem, negyedma- gammal. Én voltam a rendező, a szerkesztő és a riporter, volt egy kitűnő operatőröm, egy hangosító, és a negyedik a világosító, aki a gépkocsivezető szerepét is ellátta. Pontosan ilyen huszonöt perces filmet úgynevezett normális esetben tizenöten csinálnak meg. Állítom, hogy körülbelül az egyharmada annak a személyzetnek, amely a Magyar Televízió ügyeit ma viszi, bőven elegendő lenne.- Miben lesz más a Duna Televízió?- Azt hiszem, hogy országszerte a televíziónézőknek elfogyott a türelme a Magyar Televízió körüli csatározások láttán. Mert különböző csoportok és emberek vívják a harcukat tízmillió ember szeme láttára. Erre senki nem kíváncsi. Már a múlt évben is látható volt, hogy a kulturális bizottságban és a parlamentben ez a médiaügy nem jut dűlőre. Ezért szükségesnek tartottuk azt, hogy az új, műholdas Duna Televízióra fizessen, aki a mi felszólításunkat elfogadja, mert az még nem kompromittálta magát. Azért tartom nagy jelentőségűnek a felszólításnak ezt a részét, mert nem mi, tízmillióan vagyunk veszélyben, hanem a határon kívül élő magyarok. Tehát ha a Duna Televíziónak fizetjük be a díjakat, akkor elsősorban rajtuk segítünk. Mi pedig itthon, ha nem tetszik, egyszerűen lekapcsoljuk készülékeinket. Cs. L. Olvasni tanulok Az Olvasni tanulok az általános iskolák 1. osztálya számára írott tankönyv, amely 1978 óta van forgalomban, immár a 15. kiadását megérve. A kisiskolások egy része ebben a könyvben találkozik életében először ol- •vasnivalóval. Úgy gondolhatnánk, hogy egy tankönyv, amely megérte tizenötödik kiadását, bizonyára kifogástalan, s ebben a feltevésben megerősíteni látszik bennünket az a tény, hogy igen nagy létszámú stáb készítette és gondozta, hiszen két tanító és egy pszichológus írta, öt főből álló bizottság bírálta, ráadásul még az Országos Pedagógiai Intézet is közreműködött létrejöttében, és a Tankönyvkiadó igazgatója is jóváhagyta. A könyvet egyébként egy felnőtt átlagolvasó egy óra alatt kényelmesen végigolvashatja, s ha kicsit odafigyel, számos hibát talál benne. Pontatlanok a Weöres versek, amelyekben például vesszőt tesznek oda, ahol eredetileg nincs, vagy pontot tesznek tagmondatok közé, ahol eredetileg vessző van, vagy egy j-t tesznek oda, ahol Weöres szándéka szerint kettő van. Mert igaz az, hogy a legutóbbi Helyesírási tanácsadó szótár szerint némely dolgot másképpen kell írni, mint ahogy Weöres tette, de tiszteletben kellene tartani az eredeti írásmódot, vagy ha erre nem hajlandók a könyv szerzői, talán más, „problémamentes” verset kellene választaniuk. Az Ence, Bence című népi mondókát eképpen közli a tankönyv: „Ence-Bence, / kis kemence, / kis medence, / a Velence / ne búsuljunk / semmit, Vince, / tele van az / icce, pince ...” Ilyen központozással a versike meglehetősen értelmetlen, s bár ez szájról-szájra járt, eredeti írásmódja nincs, de azért jelent meg már értelmes változatban is: „Ence, Bence, kis kemence, / kis medence a Velence; / ne búsúljunk semmit, Vince, / tele van az icce, pince.” Érdekes az alábbi, a Jutalom című, hét mondatból álló kis remekmű végkifejlete: „Apu vállára ültette.- Ma te leszel a lovas.- Én leszek a póni ló.” ■ Több probléma is adódik itt, ugyanis nem világos, hogy a fiú, az apja vállán ülve, miért mondja azt, hogy ebben a helyzetben ő lesz a ló. Feltehető, hogy szellemileg kissé visszamaradott, de valószínűbb, hogy mindkét mondatot az apa mondja, akkor viszont nem ilyen formában kellene leírni. A másik gond a póniló maga, amely viszont egybe írandó. Tanulságos a következő mondóka is: „Az ipafai papnak fapipája van, / ezért az ipafai fapipa papi fapipa.” Ebből kiderül, hogy a népes szerzőgárdából egyetlen egy sem származik Baranyából, ellenkező esetben tudnák, hogy az Ipafa nevű helység a Valóságban Ibafa. Ä következő tanévre már íródnak az új könyvek. Reménykedjünk, hogy kevesebb hibával, gondosabban készülnek, s nem kell búsulnunk semmit. Bár akkor még mindig ott van búfelejtőnek az icce, amely mindig tele van. Cs. L.
