Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-09 / 8. szám

1993. január 9., szombat uj Dunán túli napló 11 Belső gazdagodásra vár ma az emberiség Minden évben Assisi Korunk nagy gondolata, hogy állandóan fejlődésben va­gyunk. A mai embernek többfé­leképpen adatott meg, hogy ki­fejezésre juttassa előmeneteli szándékát. Ezt átvitt értelemben kreativitásként értelmezzük. A kreativitás találékonysá­got, újrateremtést, újrafogalma­zást jelent. Új világnézet felé mutató irányokat, új valóság­szemléletet, amelyben a lényeg az, hogy központi, centrikus gondolatok köré csoportosítunk más gondolatokat és ezek elő­remutatók, előbbrevivők a töb­bihez viszonyítva. A szeretet az, ami felszabadít A kreativitás szellemében fo­gantak évenként az assisi nagy békeösszejövetelek. Az elmúlt évi összejövetelen 58 nemzet vagy közösség volt jelen. A fő­imát a koptok főpapja adta elő. Voltaképpen nem mondott mást, mint Szent Pál szeretet- himnuszát. „Szóljak bár az em­berek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáié tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tu­dományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Osszam el bár egész va­gyonomat a szegényeknek, s vessem oda testemet, hogy elé­gessenek, ha szeretet nincs ben­nem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jó­ságos,a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, min­dent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás megszűnik, a nyelvek elhallgat­nak, a tudomány elenyészik. Most megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet. Törekedjetek a szeretetre.” Belső gazdagodásra vár ma az emberiség. Hazánkban is a pápa ittléte óta ezek a gondola­tok centrálisán mozognak esz­mei terveinkben és elképzelése­inkben. Az első az, hogy meg kell bocsájtani egymásnak. Fáj­lalnunk kell, hogy egymást megsértettük, megbántottuk. A megbocsájtás ma a legalapve­tőbb építőelem a társadalom egészében. Bűnt követtünk el egymás ellen. A megbocsájtás feledteti majd, ami fájt, ami se­beket ejtett, a szeretet az, ami felszabadít. Szabadság­teremtő erő A kreativitás második nagy gondolata a más keresése. A kreativitásban benne van a te­remtés. Újjáteremteni, a valóság adottságait termékenyen más­képp rendezni, eredményesen egymás mellé tenni, főleg az el­lentéteket. Az ellentmondások egymást kizárják, az ellentétek egymást kiegészítik, egymást emelik. Az ellentétek korszaká­ban élünk, és ezért is lett komnk nagy filozófusa Hegel, aki a té- zis-szintézis-antitézis hármas dinamikájában állította fel az egész valóságot. Ezért volt ké­pes a szabadságról beszélni és a vallásról is. A vallásról, mint ilyenről, kevesen szóltak oly mélységgel, mert a vallásban szabadságteremtő erőt látott. A kreativitást tehát joggal és ille­tékesen hozzuk össze a terem­téssel. A teremtés alapfogalma valaminek a semmiből való lét­rehozása. A kreativitásban va­lami hasonlóság van, hogy ami nem volt, azt újjá kell élni, meg­teremtődik, valósággá lesz. Korunk nagy feladata, hogy új eszmeiséget teremtsünk, mé­lyebb, emberibb valóság felé meneteljünk. Az emberiesség­nek a kihangsúlyozásával új emberré varázsolni egymást, - ez a kreativításmai küldetése. Az ember nincs egyedül És van a kreativitásnak egy harmadik alapgondolata is, amit sohasem szabad kihagynunk és ez az emberi szabadság. A sza­badság - mint emberi tényező, mint a szellemnek a megnyilat­kozása - eleve termékeny, eleve újjáteremtésre van hivatva. Benne mindig benne foglaltatik a lehetőségeknek az összessége. A kreativitásnak be kell mu­tatni ellenkezőit is: az emberi egyedülvalóságot és a történe­lem mozgásának való kiszolgál­tatottságot. Az ember azáltal lesz kreatív, hogy nincs egyedül, sőt mások­kal kapcsolatba kell legyen és­pedig úgy, hogy az egyik ember kiegészítője, folytatója, befeje­zője a másiknak. Jean Paul Sartre, korunk legnagyobb eg­zisztencialistája azt állítja, hogy nincs szükség Istenre, mert az ember önmagának való és ön­magának is elég. Voltaire azt mondta, ha nem lenne Isten, ki kellene találni még akkor is, ha nem is hiszünk benne, de kell egy ilyen fogalom, amely a va­lósággal szemben áll, azt létre­hozta vagy kiegészítette. De nincs szükség Istenre, mert az ember önmagának és a valóság továbbvivéséhez, megteremté­séhez, értelmezéséhez és tökéle­tesítéséhez elegendő. Mindig akadtak emberek, akiknek nem volt szükségük Istenre, akik az Istent tagadták, de méginkább voltak emberek, akik az Istent igényelték, az Istent keresték és igent mondtak rá. Hegel mint a mai kornak legtöbbet mondó fi­lozófus, eme fajta embernek bölcselője, habár nem volt hivő, mégis sokat mondott, hogy a valóságot nem ellentmondásos­nak fogta fel, hanem ellentétek­ben képzelte el a tézis-antitézis és szintézis alakjában. Az ellen­tétek összekapcsolódnak és mindig az ellentétekből új való­ság is keletkezik. Ez a kreativi­tásnak alapelve, erre csak az ember képes. Az Isten úgy te­remtette meg a valóságot, hogy ellentétekből és nem ellent­mondásokból tevődik össze: mindennek megvan az alapja, megvan a háttere és megvan a célja. Ebben a dinamikában él az ember is, aki kreatív abban a pillanatban lesz, amikor e di­namikát, ezt az evolutiv fejlő­dőképes ellentétességet felis­meri és eszerint alkotja meg a világról való elképzeléseit és hozzálát a világ átalakításához. Ezt kell ma újból megkeres­nünk, megtalálnunk és átad­nunk az emberiségnek. Érdemes volna az általában elismert nagy költőknél ezt az ellentétesség-párhuzamot meg­keresni, kibogozni. Akkor rá­jönnénk arra, hogy miért volt Ady vagy József Attila stb. kre­atív, vagyis mások számára mi­ért tudtak elvi, eszmei eligazító irányvonalakat adni. Ha nincs kreativitás, az ember egyedül van, nincs emberi közösség, de nincs is emberi előrehaladás és felemelkedés. Ezért is keressük ma annyira az emberi közösség valóságát és új létalapjait. Rátalálni a másikra Hazánkban a bekövetkezett nagy változás is a közösség felé tereli a figyelmet: el kell hagyni saját magunkat, hogy rátalál­junk egészen a másik emberre és csak ez a „másság” mentheti meg az egészet. Csak az egyéni, nem egyedülálló, de egyéni ember képes arra, hogy vissza­rendeződjék a teljes magyar va­lóság, amelyből új kreativitással új emberek, a mai feladatokra hivatott közösségi ember szü- lethetik majd meg. Jöjjön el a Te országod! Ez mindig az igazság, az igazsá­gosság és a béke országa. Ezért imádkozunk ma, ezért fá­radozunk. Ezt nem lehet más­képp elképzelni, csak kereszté­nyi alapon. Ezért van minden évben Assisi és mindig többen járnak Assisibe. Szent Ferenc - aki nekünk hagyta a béke, a sze­retet himnuszát - mint inspiráló az újrateremtés, az újrakezdés mai prófétája körünkben. Csak most jövünk rá arra, hogy a ma­terializmus, a kommunizmus mennyire szabadságtagadók voltak, mert tagadták a szabad­ság hátterét és alaperejét, a szel­lemet. Mindent mechanikussá tettek, kényszerré; alattuk csi­korogtak az élet kerekei. Irgalom és megbocsájtás, e két fogalom köré kell csopor­tosítani ma az elvi teendőket, az egyház teendőit is. Irgalmas­ságot gyakorolni egymás felé, egymás körül, irgalommal lenni a szegények, a szenvedők iránt. Felkarolni mindent, ami elve­szett vagy elveszni indul. Cserháti József ny. püspök Újból az egyházé a debreceni Kölcsey Ferenc Főiskola Református szellemiségű tanítóképzés A Magyarországi Reformá­tus Egyház január 1-jei hatállyal visszakapta a debreceni Köl­csey Ferenc Tanítóképző Főis­kola, az 1. számú Gyakorló Is­kola és a Maróthi György Kol­légium és Könyvtár tulajdonjo­gát. A Magyarországi Reformá­tus Egyház vállalja, hogy az épületek tulajdonjogával együtt a főiskolát is átveszi, abban ta­nítóképzést folytat. Ezzel nem csak a református szellemiségű tanítók képzésének lehetőségét kívánja megteremteni, hanem az állam és mások által fenntar­tott iskolák számára is képez ta­nítókat. A megállapodás szerint a református egyház a főiskola teljes személyzetét, beleértve az oktatókat is, átveszi és jelenlegi munkakörükben foglalkoztatja. A már beiratkozott hallgatók megkezdett tanulmányaikat vál­tozatlan tanterv szerint fejezhe­tik be. A megegyezés rögzíti azt is, hogy az egyház, a tanítókép­zőbe felvételiző hallgatók kö­zött, a hitoktató és a kántor szakra jelentkezők kivételével, semmiféle világnézeti vagy val­lási megkülönböztetést nem tesz. Andrásfalvy Bertalan mi­niszter, valamint Kocsis Ele­mér, a Tiszántúli Református Egyházkerüelt püspöke az alá­írást követő sajtótájékoztatón egyaránt hangsúlyozták: első­sorban a magyar társadalom, a hívők gyülekezete, nem pedig az egyházi vezetők igénylik, hogy az egyház visszakapja in­tézményeit. Ezt igazolja az is, hogy az egyházi iskolákban 3-5-szörös a túljelentkezés. Magyarul magyarán Koordinál vagy kordinál? Ejtsük ki hangosan a követ­kező közismert szavainkat: be­enged, kiindul, alááll, atlétaal­kat! Mindenki furcsállaná, ha valaki így mondaná őket: ben- ged, kindul, aláll, atlétalkat. Az összefüggő szövegből kiemelve csaknem érthetetlenek, vagy tel­jesen azok. Mi okozza ezt a tor­zulást? Két azonos magán­hangzó találkozását úgy oldot­tuk meg a kiejtésben, hogy az egyiket elhagytuk. A magyar kiejtés rendjében megfigyelhető az egyszerűsí­tésre való törekvés. Ennek egyik módja a két azonos vagy hasonló hang közül az egyiknek a kivetése. Legismertebb pél­dája a gazdaaszony helyett a gazdasszony, a gazdauram he­lyett a gazduram ejtése. Ennek az az oka, hogy a magyar anya­nyelvűek nehezen, erőltetetten tudják megoldani az egymás mellé került két azonos vagy hasonló hang kiejtését. A be­szédhangok szakemberei, a fo­netikusok szerint ugyanis ilyen helyzetben hangűr keletkezik. Naponta tapasztalhatjuk ezt, ha például a következő szavakat mondjuk: dió, fiam. írásban i és ó, illetve i és a áll egymás mel­lett. Akinek magyar az anya­nyelve, az aligha ejti e szavakat írás szerint, vagyis így di-ó, fi-am, hanem szabályszerűen /-vei: dijó, fijam. Tapasztalhatjuk persze a hangűr kitöltésének eltúlzását is, főként a tájszólásokban. Ki ne hallotta volna népdalszöveg­ben: „Alájállok, kedves édes­anyám ...” Ezek szerint - mondhatja joggal bárki - mégiscsak meg­oldható a két azonos vagy rokon hang egymás melletti ejtése. Igen, de egy icipici szünetet kell tartani a kettő képzés között. A magyarul beszélőben azonban ez nem tudatosodik. Mégse ha­nyagolható el, mert vannak ese­tek, amikor a szöveg félreérthe- tővé válik. Mindezt azért-mond­tam el,'hogy egy sokszor hallott kiejtési hiba érthetővé váljon. Gyakran találkozunk írásban és szóban egy sikeresen működő utazási irodánk nevével. Ez a Koopturiszt. Nos, ebben is két o kerül egymás mellé. Bizony le.- galább annyiszor ejtik rövid o-val, mint helyesen két o-val. Nem kell idegen nyelvi, ez esetben latin nyelvi tájékozott­ság ahhoz, hogy e névben fe­lismerjük a kooperál, koope­ráció ugyancsak gyakran hasz­nált idegen szavakat. Ha pedig a Kopturiszt ejtést fogadnánk el helyesnek, akkor a családjába tartozók is megváltoznak imi­gyen: koperál, koperáció, kope- ratív. - Messzebbre menve: a kooptálból koptál, a koordinál- ból kordinál és a koordinátából kordináta válik. Amennyire szokatlan és ért­hetetlen az alááll helyett az aláll, tartalmi és formai szem­pontból legalább ennyire sántít a Koopturiszt helyett a Koptu­riszt. Takarékoskodjunk a han­gokkal, betűkkel is, ahol kell és lehet, de a Koopturisztból ne sinkófáljuk el azt az egyetlen o hangot. Rónai Béla Afrika éhezni fog A Szomáliái éhínség ugyan némileg enyhült az ENSZ-segé- lyakciójának köszönhetően, de további 19 afrikai országnak rendkívüli élelmiszerhiánnyal kell majd szembenéznie az idén. Edouard Saouma, az ENSZ Élelmezési és Mezőgaz­dasági Szervezetének (FAO) fő­igazgatója szerint a nemzetközi közösségnek 1993-ban ki kell terjesztenie segélyhálózatát a polgárháborútól és aszálytól leginkább sújtott afrikai orszá­gokra. Szudánban, Libériában, Kenyában és Etiópiában a leg­súlyosabb a helyzet, ahol jelen­leg mintegy 10 millióan várnak segítségre - adta hírül kedden az AP. Hölgy a hadügyminiszter Kanadában Kim Campbell személyében Kanada történetében első ízben irányítja hölgy a védelmi mi­nisztériumot. Brian Mulroney kanadai miniszterelnök hétfőn szervezte újjá kormányát - hí­rügynökségi jelentések szerint elsősorban azért, hogy az idén esedékes választásokra tekintet­tel valamelyest megpróbáljon javítani a konzervatív kormány­zat az utóbbi időben cseppet sem kedvező népszerűségi mu­tatóin. A most 45 esztendős Kim Campbell jogász, korábban igazságügyminiszter volt, és egyes megfigyelők Mulroney lehetséges utódjaként emlegetik a konzervatív párt élén is. Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés január 18-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A december 24-i lapban közölt rejtvény meg­fejtése: „... mindig akkor ájul el, amikor ki kel­lene mondania az igent.” Utalványt nyertek: Kuba Attila, Szigetvár, Kerecsényi u. 11., Jó- zsa Dénes Piroska, Pécs, Petőfi u. 56., Sára László, Pécs, Lehel u. 10/1., Sipos János, Sellye, Ormánság u. L, Szabó László, Pécs, Széchenyi tér 2. Az utalványokat postán küldjük el. * r *

Next

/
Oldalképek
Tartalom