Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-09 / 8. szám

6 aj Dunántúli napló 1993. január 9., szombat Hová tűnt a béke osztaléka? A kis településeken is új utak, járdák készültek el az elmúlt évben Fotó: Szundi György Már csak 15-20 baranyai községben megoldatlan a vezetékes vízellátás Az utaktól a templomépítésig 110 000 m2 aszfaltburkolat egy év alatt A Moszkvában aláírt orosz-amerikai START-2. megállapodástól talán nyu­galmasabb hely lesz a földgo­lyó, de semmiképp sem gaz­dagabb. Az atomfegyverek további igen nagyarányú csökkentését a hidegháború megszűnte tette lehetővé. De amikor két évvel ezelőtt „ki­tört a béke” , az emberiség óriási megtakarításokat, új pénzforrásokat is várt a hideg­háború végétől. Hová lett a béke osztaléka? Az, amit a nemzetközi politikában köz­keletűen a béke osztalékának neveznek, elvileg három for­rásból származott volna. Csökkenő kiadások Az első: csökkennek az ál­lamok katonai kiadásai, tehát pénzek szabadulnak fel hasz­nosabb célokra. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Inté­zet (SIPRI) friss adatai mege­rősítik, hogy a hadikiadások tényleg csöldcentek: 1991-ben 1,26 százalékos volt a vissza­esés Európában, és pusztán a kezdeti irányzatból 1995-re 10 százalékos, 2000-re pedig ta­lán 25 százalékos csökkenés volt valószínűsíthető 1990-hez képest. De már a SIPRI szakértői sem bíznak tulajdon számítá­saikban. A katonai takarékos­kodást eleve lassította az Öböl-háború, és megfordít­hatja az irányzatot a NATO átalakítása: a nagy létszámú hadseregekből kisebbeket, de alkalmasint drágábbakat szer­veznek. A tavaly mehirdetett tervek szerint a NATO-hadse- regek 1,2 milliós személyi ál­lománya körülbelül 700 ezer főre csökken a gyorsreagálás új stratégiája értelmében. Ám ehhez a technikát igencsak korszerűsíteni kell. Mind több a békefenntartó és a rendőri feladatvállalás is: európai csa­patokat 1992-ben Jugoszláviá­tól Afrikáig, a Közel-Kelettől Ázsiáig sokfelé bevetettek ilyen célokra, és még nem tudni, mit hoz a jövő. Polgári termelés A béke osztalékának másik forrása az lett volna, hogy a hadiipar leépül, illetve, lega­lábbis részben, polgári terme­lésre áll át. Ez azonban részint lassú, részint fájdalmas fo­lyamat, s főként: nem biztos, hogy egyáltalán végbemegy. A SIPRI becslése szerint 1995-ig harmadával-felével csökkenhet a hadiiparban fog­lalkoztatottak száma Európá­ban. Az EK brüsszeli bizott­sága szerint ötven olyan kör­zet és 3 millió dolgozó - az összmunkaerő 2,4 százaléka - van a Közös Piac területén, amely és akik erősen függenek a katonai ipartól. Az emberek először is munkanélküli se­gélyre, másodsorban átkép­zésre, az érintett területek pe­dig fejlesztésre szorulnak, s ez elemészti a lehetséges megta­karítások nagyrészét. Az biztos, hogy az európai fegyverexport az utóbbi évek­ben csökkent, mert beszűkül­tek a piacok. A SIPRI szerint az európai NATO-országok fegyverkivitele az 1989-es 9,5 milliárd dollárról 5 milliárd dollárra csökkent. A legna­gyobb visszaesés Nagy-Bri- tanniában és Franciaország­ban volt: egyenként 2,5-2,5 milliárd dollárról 1-1 milli- árdra csökkent kivitelük. Ám az amerikai katonai export változatlan maradt, évi 12 mil­liárd dolláros szinten. Ez arra utal, hogy a közvetlen jövő ta­lán Európában sem a további érvágás lesz, hanem a zavar után megint ádáz küzdelem következik a piac visszahódí- tásáért, kevesebb munkaerő­vel, de fejlettebb, bonyolul­tabb, drágább új termékekkel. Nemzetközi segélyek A béke harmadik féle oszta­léka az lehetett volna, hogy növekednek a nemzetközi se­gélyek. Az ENSZ humánfej­lesztési jelentése 1991-ben még arról szólt, hogy a kato­nai kiadások 2-4 százalékos világméretű csökkenése évi 2-300 milliárd dollárt szaba­díthat fel nemzetközi támoga­tásokra. A segélyszervezetek szerint azonban ebből eddig semmi sem valósult meg. A nemzetközi gazdasági recesz- szió kellős közepén a hadikia­dások eddigi minimális csök­kenését a lehetséges donorok inkább tulajdon költségvetési hiányuk lefaragására, semmint nagylelkű többletkiadásokra fordítják. Még az olyan .jó­szívű” országok, mint Svédor­szág vagy Finnország is visz- szafogták az utóbbi időben külföldi segélyeiket. A jelek szerint nemcsak osztaléka nincs a békének, ha­nem béke sincs: ha a NATO-hadseregek feladatai úgy bővülnek tovább, mint az elmúlt két évben, akkor a hi­degháború utáni korszak talán még költségesebb lesz, mint az előző. (A The Independent alapján) Mészáros György Hamarosan kezdődnek azok a részközgyűlések, amelyeken a Baranya megyei Önkormányza­tok Társulásának Hivatala be­számol az 1992-ben végzett munkájáról. A részletek tagla­lása helyett egyelőre csak két, a pozitív végeredményt feltétle­nül alátámasztó tényt említünk. Ma már a társulásnak 213 ön- kormányzat a tagja. Másrészt: a hivatal hagyományos tevékeny­ségei közé sorolható útprogram során a baranyai településeken a múlt évben 110 000 négyzet- méter aszfaltburkolat készült el. Vízmű épül 92 községben Említhetünk azonban sokkal látványosabb eredményt is. Azt az unos-untalan emlegetett gondot, hogy a települések jó részében hiányzik az egészsé­ges ivóvíz, ideje lesz az utóbbi másfél év változásainak ismere­tében múlt időbe tenni. Jelenleg Baranyában 92 községben fo­lyamatban van a vízmű építése. Az 1990-es év végén 170 tele­pülésen hiányzott. A múlt év augusztusában újabb 23 önkor­mányzat adott be ilyen célú be­ruházás támogatása érdekében pályázatot. Mindennek eredmé­nyeként most már mindössze 15-20 községben megoldatlan a vezetékes vízellátás, s Wilhelm Ferenc, a társulás megyei hiva­talának vezetője szerint elkép­zelhető, hogy 1995-re 100 szá­zalékban megoldott lesz ez a ko­rábban szinte kilátástalanul el­húzódó gond. A megyei köz­gyűlés egyébként éppen a leg­utóbbi ülésén hozott olyan dön­tést, hogy ahol még nincsen ve­zetékes víz, a tervezési munkák költségének 50 százalékát fe­dezi. Említettük az útprogramot. Ehhez a megyei önkormányzat a múlt évben 43 millió forintos támogatást adott. Most is nyitott azonban a lehetőség utat, járdát és kerékpárutat építeni szándé­kozó önkormányzatok előtt pá­lyázatok beadására. Részint ezek benyújtásában, részint a munkák műszaki előkészítésé­ben, tervezésében a hivatal igen hatékony segítséget ad a társult önkormányzatoknak. Egyéb­ként - túl a már jelzett 110 000 négyzetméter aszfaltburkolaton -, 120 községben végeztek a hivatal közreműködésével olyan munkákat, amelyekhez műszaki segítség kellett a busz­váró építésétől a vízelvezető ár­kokig. Vannak különleges megbíza­tásai is a hivatalnak. Most pél­dául műszaki szakemberei egy- házaskozári felkérésre egy kato­likus templom tanulmánytervén dolgoznak. Ez a feladat - ahogy Wilhelm Ferenc fogalmazza - kilóg a sorból. Márpedig ilyet egyre nehezebb találni, mert a hivatal munkatársai eddig is fö­löttébb szerteágazó területeken segítették az önkormányzato­kat, s ez a skála a közeljövőtől várhatóan tovább szélesedhet. Csak példaként említjük azokat a továbbképzéseket, amelyeket a helyi önkormányzatok dolgo­zóinak az új számlarend meg­ismertetése érdekében hirdettek meg. Ezekre máris nyolcvanan jelentkeztek, az első foglalko­zások január elején kezdődtek. A részközgyűlésektől pedig az is várható, hogy az önkormány­zatok képviselői elmondják: mi­lyen újabb területeken számíta­nak a hivatal segítségére. Már­pedig szóba kerülhetnek akár a környezetvédelem, vagy pél­dául a műemlékekhez kapcso­lódó gondok. 40 forint lakosonként Mindezt a hivatalban tizen­négy szakember csinálja. A ter­vezés területén már most jóval az elvárható kapacitásuk felett dolgoznak. A múlt évben elvég­zett munkájuk értékét pénzben mérni nem lehet: nem számlák alapján dolgoznak. A működés költségeit kétharmad részben a megyei önkormányzat fedezi, a többi az önkormányzatok áljai lakosonként és évente befizetett 40 forintokból jön össze. Ami egyébként meglehet, hogy 1993-ban 50 forintra emelke­dik. Nem tűnik azonban ez megterhelőnek - s különösen nem aránytalannak a kapott el­lenszolgáltatások tükrében -, mert a múlt évben egyetlen ön- kormányzat sem lépett ki a tár­sulásból. Mindenesetre a sikeres működés újabb ismérveként könyvelhető el, hogy a baranyai az ország legnagyobb ilyen jel­legű együttműködése. Az eltelt másfél esztendő ta­pasztalatokat is szült. Az egyik legfontosabb: többoldalú szak­mai segítséget kell adni az ön- kormányzatoknak. Kérdés per­sze: ellátható-e ez tizennégy munkatárssal? Előre sejthető: nem. A megoldás: vagy külső szakemberek foglalkoztatása megbízások alapján, vagy az iroda létszámának bővítése. A jelenlegi álláspont: inkább ma­radjon a létszám ala­csony. M. A. új gyógyszer az alkoholizmus ellen Az a gyógyszer, amelyet eredményesen alkalmaznak a kábítószerelvonásnál, segít az alkoholistáknak is, hogy ne es­senek vissza káros szenvedé­lyük mámorító rabságába. Az egyesült államokbeli pennsyl- vániai egyetem vizsgálata sze­rint ugyanis a „Naltrexone” nevű szer, amely hatásosan csökkenti a kábítószer-függő­ségben lévők éhségét az „anyag” iránt, az alkoholistákra is hasonló hatást gyakorol. A szert eredményesen próbálták ki: a visszaesők részaránya az alkoholistáknál 54-ről 23 száza­lékra csökkent. Kühne-vetőgépek Kazahsztánnak Lesz munkája az első ne­gyedévben a mosonmagyar­óvári Kühne Mezőgazdasági Gépgyárnak. Kazahsztán és Oroszország ÍOO millió forin­tos nagyságrendben rendelt ku­koricavetőgépeket, amelyeket az IKR termelési rendszerekhez illesztve szállítanak a Szovjetu­nió utódállamaiba. Ausztria biztonsága Ausztriának, miután közvet­lenül határai mentén lehetséges háborús válsággócok alakulnak ki, nincs más választása, mint hogy belépjen az európai kol­lektív biztonsági rendszerbe - jelentette ki Werner Fasslabend védelmi miniszter. A Nyu­gat-európai Unió hivatott az eu­rópai biztonsági rendszer tenge­lyévé válni. Szerinte e célra sem a NATO, sem az ENSZ nem felel meg, mivel a világszerve­zeten belül Kína és Oroszország egyetértése nélkül semmi sem történik, az Észak-Atlanti Szö­vetség fölött pedig még mindig ott függ a Kelet-Nyugat közötti egykori szembenállás terhe. Nőtt a bevétel az idegen­forgalomból Október végéig már több volt az idegenforgalmi bevétel és az aktívum, mint 1991-ben 12 hó­nap alatt. Az MNB informáci­ója szerint 1992 első tíz hónap­jában 1 milliárd 49,7 millió dol­lár bevétele volt az idegenforga­lomnak, ami az előző évihez képest 20 százalékos növeke­dést jelent. Az 1992-es bevé­telnövekedésben jelentős szere­pet játszott, hogy megszűnt a konvertibilis valuták feketeárfo­lyama, így a külföldiek több­sége a hivatalos helyeken vál­totta át a pénzét. Szálkák Macska a mosógépben Csodával határos módon élte túl a nagymosást egy brit család kedvenc fekete cicája, mégpe­dig a mosógépben. Bishopék Priskin névre hallgató macská­jának másfél órás mosás, öblítés és percenként 1200-as fordulat- számú centrifugálás után még arra is volt ereje, hogy - igaz halk - nyávogással adja gazdái tudtára igencsak szorult helyze­tét. Priskin - azon túl, hogy bun­dáját egyszer alaposan kimos­ták, - csupán kisebb sérüléseket szenvedett fülein és karmai le­törtek. Gazdája beszámolója szerint mindössze három nappal a „baleset” után már vidáman hancúrozott. A mosás azonban leckének nem volt rossz: azóta nagy ívben kikerüli a mosógé­pet. Kártyák- Most aztán melyik számot másoljam ki? - fakad ki a szak­rendelő asszisztense, miután kézbe vette és alaposan átnézte a páciens betegbiztosítási kár­tyáját. Rövid konzílium után végre eldöntötték társaival, hogy a személyazonosító jel­ként feltüntetett személyi szá­mot írják be a betegnaplóba, bár így is tele vannak kétellyel. A kék színű kártyán ugyanis sok számoszlop szerepel. Egyik a beteg születési éve, hónapja, napja, a másik a személyazono­sító jele (lásd személyi szám), a harmadik a befizetési törzsz- szám, aztán van még a kiállítás időpontja évvel, hónappal, nap­pal, és végül a kódjel alatt is van egy tizenkét jegyű szám, nem beszélve az érvényesség korlá­tozása számsorról.- Az utóbbi harminc évben nem kaptunk egyértelmű utasí­tást - dohog az asszisztens. Eh­hez az orvos csak ennyit fűz hozzá: csoda, ha az adminiszt­ráció mellett jut időm a betegre. Nyugdíjban Több évtized után, végre egy buszra várva szót válthatok régi-régi iskolatársammal, aki­vel több éven át állami gondo­zottként együtt voltom az F.-i gyermekotthonban. Én még arra emlékeztem, hogy a pék szak­mát tanulta ki. — Hol van már a pékség? - néz rám csodálkozva. - Több évtized múltán az aknamélyí­tőktől mentem kényszerű nyug­díjba. Nekem jót hozott a rend­szerváltás. Velem egykorú, ötven éves, és már nyugdíjas? A buszon többet is megtudok: három gye­rek, két unoka, várja a beígért 14%-os nyugdíjemelést. Az egészsége a szilikózist és a vib­rációs ártalmakat leszámítva nagyjából rendben. Rengeteg a szabadideje. Dolgozna is bár­mit, ha megérné. De nem gon­dolhat ilyesmire, az adó miatt. Marad az időmilliomosság. így lassan, lassabban telnek ugyan az órák, a napok, de nem koc­káztathat. Várja a tavaszt, ami­kor majd gombászni járhat az erdőre, csigázni a mezőkre. Még megél a nyugdíjából, de a tétlenséget egyre nehezebben viseli. Irigyelhetném, mert többet visz haza nyugdíjasként, mint jómagam. Áztán meggyőzöm magam, hisz nekem még van munkahelyem, s van munkám, amit szeretek. A többi részlet- kérdés. Hol van még a nyugdíj? Ha egyáltalán megérem. Galambok Városi lakásban, harmadik emeleten élek, így gyakorta megvívom lánykáimmal a csa­tát, hogy tarthassanak kutyát, vagy macskát. Eddig még az én szavam volt erősebb: nem! Mert mindkét négylábúnak nagy a mozgásigénye, s hívei a szabad mozgásnak. Ha észérveim nem is, de apai hatalmi szavaim ed­dig még meggyőzték, legaláb­bis legyőzték őket. Hogy elejét vegyem a családi lázadásnak, a déli erkélyünkre eszkábáltam és felerősítettem egy madárodút, vásároltam hul­ladék napraforgó magvakat és a tél beköszöntével naponta meg­pakolom az odú etető fiókját. Mit mondjak? Igencsak falán­kok a galambok, verebek és a cinkék. Napjában többször is kimérhetném nekik ajtót tárva a napi adagjukat. Ajtót tárva eb­ben a hidegben? Még mit nem! Újabban a konyhaablak pár­kányán tálalok nekik kenyér- morzsát és magvakat. Hozzánk szoktak. Eleinte, ha meglátva valamelyikünket, hogy a kony­haablak felé megyünk, ijedten hagyták abba a lakmározást és elrepültek. Újabban már meg­szokták a köztünk lévő két ab- laktáblányi biztonságot, köze- ledtünkre szinte jóreggelt kö­szöntve bólintanak és csipeget­nek tovább. ősi félelmüket félretetette ve­lük az életösztön. Még néhány tél, és akár a tenyerünkből is el­fogadják az élelmet? Mi biztosan nem akarunk, nem is fogunk visszaélni a meg­szerzett bizalmukkal. Murányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom