Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-02 / 1. szám
1993. január 2., szombat üj Dunántúli napló 11 A 2. magyar hadsereg tragédiája a Donnál (2.) A veszteség 150 000 katona Negyven milliárd hiánnyal indulnak Milyen évre számít a Társadalombiztosítás? A tél nemcsak a fegyverek számára volt kegyetlen, hanem embertelen körülményeket hozott a csapatok számára is. Mivel a védelmi állásokat nem rendezték be megfelelően, a bunkerek hőfoka 1-2 C fok volt, a szabadban -35-40 C fok. A fekhelyül szolgáló szalmát nem tudták cserélni, ruházatuk, lábbelijük erősen elhasználódott. A katonák jó részének nem volt fehérneműje. Téli felszerelés kis mennyiségben érkezett ugyan az első vonalba, a szükségleteket közelről sem elégítette ki. A kapott nemezcsizmák nagy részét a katonák nemtudták felhúzni, mert gyermekek számára készültek. Az ellátás nem javult A harcosok meleg ételt alig ettek az állásokban, mert a fogatok nagy részét kilőtték a túlsó partról, s ha a főtt étel oda is érkezett, a lassú, hosszadalmas szállítás következtében teljesen megfagyott. A hadsereg vezérkari főnöke 1942 decemberében az alábbiakban foglalta össze véleményét az ellátásról: A zubbonyok 25%-a, a lábbelik 40%-a, a nadrágok 50%-a, a fehérnemű 75%-a elhasználódott. Különösen válságos a hadsereg fehérnemű helyzete. A katonák zöme szakadozott, teljesen elhasznált, javíthatatlan fehérneműt hord, egy része pedig ing nélkül jár, mert e cikkekből a tényleges szükséglet 10%-át sem kapták meg ... A szalma és fűtőanyaghiány igen nagy. A katonák fűtetlen barakokban a földön kénytelenek hálni. Ugyanakkor a malária és a bélhurut is járvány szerűen fellépett a legénységnél, amely aztán nagymérvű végelgyengüléshez vezetett. A felderítőjelentések szerint 1943 első napjaiban az urivi hídfőből hamarosan támadás volt várható, de Kovács vezérőrnagy, a 2. magyar hadsereg vezérkari főnöke úgy vélte, hogy csupán kisebb erejű és korlátozott célú támadásra kell számítani. Zsukov visszaemlékezései alapján tudjuk, hogy a szovjet hadvezetés nagyon jól ismerte a magyar, az olasz és a román csapatok gyengéit: fegyverzetük az átlag alatti színvonalon állt, kevés volt harci tapasztalatuk, nem voltak elég harcképesek még védelemben sem. A szovjet csapatok a 2. magyar hadsereggel szemben másfél- szeres fölényben voltak a tüzérség és aknavetők, valamint a harckocsik és rohamlövegek tekintetében. Másrészt a szovjet csapatok friss, pihent erőket tudtak bevetni a harcba. A második magyar hadseregnek alig volt hadműveleti tartaléka és nagyon széles arcvonalszakaszon szétszórtan kellett védekeznie. Az ellentámadás megindulása Január 12-én 9.45-kor elkezdődött tehát az ellentámadás az urivi hídfőnél. Az eget, földet megrázó tüzérségi előkészület után megindult a szovjet gyalogság rohama a harckocsik fedezetében. Néhány óra eseményei feltárták a magyar védelem gyengeségeit: a zászlóaljkörzetek védelme nincs szorosan megszervezve, alig van közöttük együttműködés, összehangolt, előre megtervezett tűzte- vékenység nem volt, a beépített lövegek nem tudtak a peremvonal elé lőni, csak messzebbre. Óriási veszteségek voltak egy-két óra alatt. A reménytelen helyzeten Jány és Kovács tábornokok a német Cramer-hadtest bevetését kérték, de ezt Hitler nem engedélyezte. A szovjet csapatok észak és északnyugat felé törtek előre. A visszavonulás Január 13-án a 23. gyalogezred megkezdte a visszavonulást, másképp bekerítették volna az egész egységet. A beásott lövegek, a gyalogsági nehézfegyverek, a hírrendszer mind hátramaradt, elveszett. Másnap, január 14-én a scucsjei hídfőnél a VII. hadtest 12. könnyű hadosztályának 48. gyalogezrede volt kénytelen visszavonulni, nem bírta állni a szovjet rohamokat. Néhány óra leforgása alatt a gyalogezrednek 200 katonája maradt. Egy nap múlva a 12. könnyű hadosztály is teljesen felmorzsolódott. Megindult tehát a 2. magyar hadsereg szétesése, szervezetlen visszavonulása. Január 14-én este megérkezett a hadseregparancsnokságra a Cramer hadtest bevetését engedélyező döntés. De már ez sem segített. Jány vezérezredes a még harcoló magyar alakulatokat a 2. német hadseregnek rendelte alá s a menekülő magyar csapatoknak kiadta a parancsot: A legkíméletlenebb rendszabályokkal kell megakadályozni, hogy egy ember is hátra jöjjön. Csak meghalni lehet, de hátrálni nem! Egyes hadtestekben tiszti géppisztolyos rajokat szerveztek azzal a céllal, hogy a menekülőket visszafordítsák. Január 17-én a német hadsereg is megkezdte a visszavonulást, amely nem volt sokkal szervezettebb és rendezettebb, mint a ínagyaroké, de gyorsabb volt és kevesebb áldozattal járt. A németek vették igénybe a járható utakat, a használható járműveket és az éjszakai pihenésre, melegedésre a házakat. A magyar katonákat a méteres hóval borította terepre szorították, járműveiket erőszakkal elvették, a német utóvédek utóvédjeivé tették őket. A kimerültségtől, a fáradtságtól ezrek és ezrek estek össze s azon nyomban - mintegy kíméletből - belepte őket a hó. Január 24-én Jány Gusztáv kijelentette: „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét”. A veszteség Egy 1943 március 3-i összesített jelentés szerint a 2. magyar hadsereg megmaradt személyi állománya 2913 tiszt és 61 116 katona. Fegyverzete 32 284 puska, 885 géppisztoly, 375 golyószóró, 101 géppuska, 6 tábori tarack, 28 ködvető, 6 páncéltörő ágyú, 10 nehézgéppuska. Megmaradt 14 599 ló, 5989 fogatolt jármű és 1246 gépjármű. A 2. magyar hadsereg össz- vesztesége halottakban, sebesültekben, eltűntekben és hadifoglyokban 147 971 fő, ebből a foglyok száma mintegy 60 000-re tehető. Az 50 000 főnyi munkaszolgálatosból 6-7000 tért vissza. Az anyagi veszteség 80%-os volt. Jány Gusztáv vezérezredest a vaskereszt lovagkeresztjével tüntették ki és 1943 május 1-én a Keleti pályaudvaron ünnepélyesen fogadták. Fehér István történész Aligha van az országnak a Társadalombiztosítási Főigazgatóságon kívül olyan szervezete, amely valamennyi állampolgárral közvetlen kapcsolatban áll. Az intézet vezetőjét, dr. Botos József főigazgatót kérdeztük az elmúlt évről és a jövő terveiről.-Idén bevezettük a háziorvosi rendszert és az egészség- ügyi igazolványt, vagy „köznyelven” a betegkártyát. Erre bizony nagyon kevés idő állt rendelkezésre. Sokféle támadás ért bennünket a kártyák miatt is. Egyesek azt rótták fel nekünk, hogy sokba kerültek, mások pedig hogy miért nem időtállóbb anyagból állíttattuk elő. Meg kell szoknunk, hogy nem lehet mindenkinek eleget tenni!- Úgy gondolom ez csak a kisebbik része volt a gondoknak. A nagyobbikat a költségvetés okozta...- Valóban. Az a folyamat, ami megindult 1990-ben, hogy a költségvetés mint garancia kivonul a társadalombiztosítás mögül, sajnos felerősödött. Amikor nyár közepén beszámoltunk a Parlamentben az 1991. évi működésünkről, akkor olyan határozat született, hogy az előző évi 22 milliárd forintos hiányunkat a likviditási tartalékunk terhére kell kifizetnünk. Ezzel az év harmadik negyedére a tartalékaink el is fogytak.-A jövő évi költségvetésüket időben elkészítették?- Még szeptemberben, s azóta minden fórumot megjárt. Az Országgyűlés idei utolsó ülésére tűzték napirendre.- Tulajdonképpen hány emberről gondoskodnak Önök?- Lényegében mind a 10,3 millió magyar állampolgár részesül társadalombiztosításban, orvosi és gyógyszer ellátásban. Ebből 2,8 millió a nyugdíjas, de természetesen mi kezeljük az aktív korosztály nyugdíjbefizetéseit is. Mi intézzük az üzemi balesetek kártérítését, van 600 ezer baleseti rokkantunk, akiknek fele sajnos az aktív korosztályhoz tartozik.-Mennyire tehető napjainkban a nyugdíjak átlagösszege?- A nyugdíjak átlaga 9 300 forint körül mozog. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjasaink kétharmada 10 ezer forintnál kevesebb pénzt kap havonta. A legmagasabb nyugdíj összege 40 ezer forint körül van, de ezt alig 80-90 ember élvezi csak. A jelenlegi nyugdíjmegállapítás degresszivitása már megakadályozza a nagy kiugrásokat.-Az egészségügyi ellátás terén mi történt az idén ?- Erre a célra az idén 112 milliárd forintot költöttünk, jövőre ez az összeg 130 milliárd lesz. 1989-ben erre csak 43 milliárdjutott!- Azóta nőtt az infláció!- Ez igaz, de nem ilyen mértékben! Vegyük számításba, hogy egyetlen tárcának sem növekedett ilyen arányban a költségvetése. Egy sereg olyan gyógyászati eszközünk van ma már, ami három éve még ismeretlen volt idehaza. Komputertomográfok, vese és epekő zu- zóberendezések, veseállomások, lézersebészet, rákgyógyítási műszerek. Mind a jobb ellátást szolgálják.-Mi várható jövőre?- Változások lesznek a társadalombiztosítás szervezetében. Eddig kormányzati szervezet voltunk, most megalakul az Egészségbiztosítási Önkormányzat és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, amelynek lesznek városi, megyei szervezetei is. Ezzel mindkét biztosítási ág önállóvá válik. Mondanom sem kell, ez a változás nagy kihívás számunkra.- Úgy hallottuk, hogy emellett más változások is várhatóak, például az orvosok bérezésében is.-A második félévben áttérünk az intézményeknél és a szakorvosi rendelőkben a teljesítmény finanszírozásra. De erre több pénzt nem kapunk. Ez azt jelenti, hogy lesznek, akik teljesítményük alapján több bért fognak kapni, amit a kevesebbet teljesítők terhére fizetünk majd ki. Én belátom, hogy a költség- vetésnek nincs erre külön pénze, dehát ez keserves megoldásnak ígérkezik.-Mennyi az évi költségvetésük?- Kezdem a tervezett deficittel: 40 milliárd forint lesz 1993-ban. 580 milliárd bevételre számítunk, kiadásunk pedig 620 milliárd lesz. Ebből a nyugdíjágazatnak 360 milliárd jut, mert jövőre két lépcsőben 14 százalékkal kívánjuk emelni a nyugdíjakat. 260 milliárd jut az egészségügyi ágazatnak. Ennyivel kell beérnünk ... Koós Tamás Visszavonulás a Dontól: pihenő mínusz 30 fokos hidegben. (1943. jan.) Gosztonyi Péter gyűjteményéből. Nőtt a Videoton piaci értéke Vegyes vállalatok Oroszországban A Nemzetközi Vöröskereszt 1992-es mérlege Vegyes vállalatok alakítását tervezi Oroszországban a Videoton. Televíziógyártásra, olajipari berendezések, somyomta- tók, CD-lemezek és más, nem híradásipari termékek előállítására akarnak közös vállalatokat létrehozni. Az orosz partnerek részéről a legnagyobb érdeklődés a televíziógyártás iránt nyilvánul meg: hamarosan évi 200 ezer készüléket előállító összeszerelő üzem létrehozását tervezik A vegyes vállalatok alapításához a Videoton főként szakértői segítséggel, alaptechnológiával, alkatrészekkel járul hozzá. A televíziógyártáshoz például a nyomtatott áramkörök alkatrészeit gyártja, azok „beültetését”, vagyis szerelését vállalja, a kinti cégek pedig a televíziók többi alkatrészét, tartozékát készítik majd el, s elvégzik a teljes összeszerelést. A vegyes vállalatok alapításának szándéka nemcsak a Videoton stratégiájának változását, a keleti orientálódását jelzi, hanem azt is, hogy a tavaly még csődhelyzetben levő vállalatcsoport talpra állt. Mint Széles Gábor, a Videoton Holding Rt vezérigazgatója elmondta, a végrehajtott átalakítások, a bevezetett naprakész pénzügyi rendszer eredményeként a tagvállalatok együttesen már pozitív eredménnyel zárták az évet, s a 16 vállalat közül csupán egy-kettő van, amelyiknek még nem sikerült nyereségesen gazdálkodnia. A gyors talpraálláshoz hozzájárult az is, hogy a Videoton folyamatos hitelállománya rendkívül alacsony, alig 200 millió forint, de ugyanakkor a tagvállalatok csaknem 1 milliárd forint belső hitelt kaptak a holdingtól. A gazdálkodás jó eredményének köszönhető, hogy a Videotonban 12 ezer forintra emelték a minimálbért, s januárban átlagosan 15 százalékkal növelik a dolgozók munkabérét. A vállalatcsoport tulajdonosai a közelmúltban egy neves nemzetközi céggel elvégeztették a vállalatcsoport auditálását, magyarán könyveinek, mérlegeinek teljeskörű átvizsgálását. Több hónapos vizsgálat alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a cég piaci értéke a csődhelyzetből való kilábalását követően megnövekedett. Az auditálással egyébként éppen az volt a céljuk, hogy tiszta képet kapjanak a cég értékéről, s lehetőséget teremtsenek arra, hogy a további fejlődés érdekében stratégiai partnereket vonjanak be a termelésbe. A Nemzetközi Vöröskereszt genfi központjában megvonták 1992 mérlegét. A szervezet nehéz tizenkét hónapot tud maga mögött, mert „a világ kereke nem úgy forog, ahogyan kellene”. Uj válsággócok keletkeztek bolygónkon, illetve súlyosbodtak a konfliktusba keveredett népek nehézségei. A Vöröskereszt segélyakciói Szomáliától ex-Jugoszláviáig rendre megelőzték az ENSZ kéksisakosait és az Egyesült Államok hadiflottáját. Amikor Izrael négyszáz palesztinait Libanonba próbált deportálni, a Vöröskereszt sátrakkal, ivóvízzel és élelmiszerrel sietett a bajbajutottak megsegítésére. Az éhező Szomália hónapokon keresztül kizárólag a genfi székhelyű szervezet jótékonykodására számíthatott, és jó néhány jugoszláviai fogolytábor megszüntetése is neki köszönhető. Az alábbi felsorolás - a teljesség igénye nélkül - áttekintést ad a Vöröskereszt 1992-es segélyakcióinak színhelyeiről:- afganisztáni polgárháború,- mozambiki harcok,-kaukázusi és tadzsikisztáni etnikai konfliktusok,- libériái polgárháború,- kambodzsai újjáépítés,- Sri Lanka-i polgárháború,- fogolycsere Irán és Irak között,- harcok a perui kormány és a gerillák között. Szomáliában a Vöröskereszt tizenöt munkatársát ölték meg, és egyik képviselője Jugoszláviában is az életével fizetett segítőkészségéért. A nemzetközi szervezet ugyanakkor sokszor kénytelen eredménytelen szélmalomharcot is folytatni. Elnöke például már 1991 decemberében figyelmeztette az ENSZ Biztonsági Tanácsát a Szomáliát fenyegető katasztrófára, ám a világot csak az éhező gyerekekről készült képek hozták mozgásba. Az afrikai ország megsegítése ugyanakkor a Vöröskereszt történetében is példa nélküli. Összesen 260 millió svájci frankot, éves költségvetésük egyharmadát fordították Szomália támogatására: 150 ezer tonna élelmiszert szállítottak oda és 1500 munkatárs osztotta szét a 900 konyhában készült ételt két millió Szomáliáinak. A Nemzetközi Vöröskeresztet a legnagyobb összegekkel az Európai Közösség országai, valamint az Egyesült Államok, Svájc és Svédország támogatja. i
