Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1992-12-05 / 335. szám
10 üj Dunántúli napló 1992. december 5., szombat Megbecsülni a megmérhetetlent Óriások és csecsemők A nem vagyoni kártérítés több évtizedes szünet után nálunk is újra a személyiség védelmének általános polgárjogi eszköze A z igazgató úr ezúttal nem telefonál, nem pöröskö- dik, ölbeejtett kezekkel ül és hatályát veszett munkakönyvén mereng: alkalmas-e erre a sajátos, hazai menedzsment szerepre. A kilincselésre önkormányzat és tüzép, minisztérium és építőipari vállalat között. Nem vonul az utcára, már nem üvöltözik a diákjaival, hanem pályázatokat körmöl és lát el ideges, szálkás kézjegyével, ujjai is alig remegnek jobban, mint tavaly, ha időnként símit egyet homlokába hulló hajszálain. Sőt, frissen borotvált és csaknem öntudatos. Akár a készülő hazai közoktatási törvény, amely nyugat-európai mércével mérhető szegénységünk satujában vergődve igyekszik jólfé- sültnek és európainak mutatkozni. Igaz, csak bizonyos fundamentális fogalmak - az alapellátás bűvszavának tisztázása hiányzik, azzal együtt az alapellátás állami garantálása, csak a közszolgálati törvénnyel deklarált anyagi elismerés, az iskola és önkormányzat viszonya és a felügyelő „ROK” jövője tisztázatlanok. Csak az nem látszik, hogy a kormányzat az oktatást stratégiai ágazatként kezelné. Nagyon jól látszik viszont a túlórákkal növekedő kenyérharc, a szemfüleseknek alkalmat adó pályázati rendszer színe és fonákja, és egyre érzékelhetőbb az a háló is, melyet a rejtve-kimondva létező, a szegénységet eredeti állapotában újratermelő oktatási piac sző áldozatai köré. Egyébként is; ahány ház any- nyi szokás. A szegénység itt is, mint mindenütt, az élhetetlenek büntetése. Az a méltatlan körülmény, hogy az iskola az önmagát immáron szabadnak tudó társadalomnak csak ennyit ér, már hidegen hagyja. A gondolat is, hogy ez az iskolarendszer azt a létszámában is csökkenő „munkaerőt termeli majd ki”, amelynek majd a mai negyvenesek és a még népesebb Ratkó-nemzedék nyugdíjas éveit kell terelgetni a temető felé. Vért pumpálni egy már is gerontofd társadalomba. S miután tudja, a pusztába kiáltott szavak előbb-utóbb sápatag so- pánkodássá fakulnak - egyszerűen csak irigykedik. Irigy a tehetős iskolákra, ahol az igazgatónak kizárólag a szakmával, tanítványai előmenetelével, a „beosztott” pedagógusok felkészültségével kell foglalkoznia. Ahol a pedagógusok nem könyökölnek egymás gyomrába a túlórákért, a prémiumért, sőt, mivel fizetésük az illető országra jellemző átlagkereset töbszöröse, netán az értelmiségi „toplista” élén állnak, mint Japánban, nem is tudják, hogy a túlóra mi fán terem. Ahol az iskolák „szerkezetátalakítása”, „kreativitása” az intézmény- rendszer szerves fejlődéséből következik. Ahol az oktatás kulcskérdése végre maga gyerek és a tanár személyisége. Erről esik ugyanis a legkevesebb szó. A középiskolákban már heti harmincöt-negyven órával megpakolt gyerekről. A pályára alkalmas pedagógusok nem szűnő, ragályos kontraszelekciójáról, melyen a pedagógusmunkanélküliség sem segít. A felsőoktatási és a közoktatási törvénynek is a gyerek érdekében kellene ölelkeznie, hiszen a jövőépítés egyik kulcskérdése mindenekelőtt - túl az iskolafenntartáson, hatáskörökön - maga a pedagógus. Felhalmozott tudása, gondolkodása, lélektani motiváltsága, önátadó képessége, embersége, erkölcsi tartása. Az oktatás-nevelés tartalmát és célját sem ártana megfogalmazni és pontosítani időről-időre. Jó lenne, ha nem pusztán a divatos „piacorientált”, „teljesítményelvű munkaerő” ideológiájában gondolkodnánk, de elsősorban egészséges, életkedvvel, energiával teli, önmagukat formálni képes személyiségekben. A bérezési rendszer persze mára jókora nagytakarítást végzett, hogy az pályától - tisztelet számos kivételnek - éppen a legtehetségesebbek forduljanak el. Mára nemcsak a pénz apadt el, de megcsappant a társadalom bizalma is, ahogy a pedagógusok egy jó hányadából is gyakran hiányzik az az erkölcsi és tudásbeli tőke, amellyel ezt a bizalmat kiérdemelhetnék. L ehet, ábrándkergető idealizmus Apáczai Csere enciklopédia-készítő buzgalmát, s szép hasonlatainak egyikét idézni, aki egyhelyütt azt írja: „A csecsemő is, ha óriás vállára ül, többet láthat, mint maga az óriás.” Mert jóné- hány - a manapság láthatónál több - messzire tekintő, akaratos egyéniségre volna szükség oktatásügyben. De vannak-e, s lesznek elegendő számban óriásai a hazai oktatásügynek? S ha netán akadnak és majdan szaporodnak is, lesz-e idő és körülmény, amely megengedi, hogy a csecsemő a vállukra ülhessen? Bóka Róbert Az Alkotmánybíróság ez év június 1-i hatállyal megsemmisítette a Polgári Törvény- könyv, a Munka Törvény- könyv és egyéb jogszabályok a nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos rendelkezéseinek azon részét, amelyek 1977-től csak az élet és a társadalmi életben való részvétel tartós és súlyos elnehezülésére - a súlyosabb testi sérülésekre és egészségkárosodásokra - korlátozták a nem vagyoni kártérítés megítélhetőségét. Azt megelőzően 1953-tól még erre sem volt lehetőség. Az Alkotmánybíróság határozata folytán a jelenlegi törvényi szabályok „csak”annyit mondanak, hogy a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát is.- A változás alapvetően azt jelenti, hogy a nem vagyoni kártérítés intézményéből a személyiség védelmének általános polgárjogi eszköze lett - mondja erről dr. Lábady Tamás alkotmánybíró. -Minden személyiségsértés esetére használható szankció: a becsületsértéstől a rágalmazásig, az emberi méltóság megsértésétől a sajtó útján elkövetett becsület- és személyiségsértő megnyilvánulásokig a bíróság nem vagyoni ■kártérítést ítélhet meg. A másik nagy változás, hogy a testi sértések körében lehetőség nyílt az úgynevezett bagatell ügyek erkölcsi, nem vagyoni kártérítéssel való kompenzálására. Ez azt jelenti, hogy a nem vagyoni kártérítés alapja például akkor is megnyílik, ha a közlekedési vagy üzemi baleset csupán két napos táppénzzel jár. A témáról dr. Lábady Tamást most elsősorban nem azért kérdeztük, mert ő is tagja a változást előidéző bírói testületnek, hanem inkább azért, mert a közelmúltban jelent meg „A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata ” című könyve. Ez a legfőképpen a gyakorló jogászoknak - s mindenek előtt a bíráknak - kézikönyvként szánt munka nemcsak az Alkotmánybíróság e témára vonatkozó határozatait mutatja be, hanem a Legfelsőbb Bíróságnak az utóbbi években hozott ilyen témájú döntéseit is. Mindezeken túl a könyv több, mint 540, az ország egész területéről gyűjtött esetet, bírósági ítéletet tartalmaz szisztematikus rendszerbe foglalva az utóbbi öt év joggyakorlatát. Ezen kívül tíz ország jogalkalmazási gyakorlatának rövid felvázolásával ad nemzetközi kitekintést és ösz- szehasonlítást. A közel 100 oldalas bevezető tanulmány pedig azt a fejlődési folyamatot mutatja, amely mára ahhoz vezetett, hogy az erkölcsi, eszmei kártérítés a személyiség minden oldalú megnyilvánulásának polgárjogi védelmi eszközévé vált a fejlett jogrendszerű államokhoz hasonlóan immár és ismét nálunk is.- A szocialista jog évtizedekig azon az állásponton volt, hogy az erkölcsi kár pénzösz- szegben nem fejezhető ki.- A Legfelsőbb Bíróság 1953-ban alapvetően ideológiai megokolással tüntette el jogrendszerünkből a nem vagyoni kártérítést, amikor kimondta, hogy szocialista viszonyok között az emberi értékek nem áruk és nem mérhetők. Ez egyébként nem tipikusan szocialista indokolás, mert annak idején például a Bajor Polgári Törvény- könyv is azzal vetette el ezt a jogintézményt, hogy az emberi értékeket nem lehet pénzben kifejezni. A hetvenes években azonban társadalmi nyomás hatására nálunk sem volt tartható már ilyen mereven ez az álláspont, hiszen a polgári jog védte az embert vagyonát, de magát az embert nem. Kétség kívül a nem vagyoni kár egy fogalmi ellentmondás, hiszen a kár fogalmában a vagyon is benne van. A nem vagyoni kár tehát igazából nem más, mint személyiségi jogsértés.- Mennyire elterjedt ez a jog- intézmény?- A világ fejlett jogrendszerű országaiban mindenütt a polgári jog eszközeivel is védik a személyiségi jogokat, amelyek ma nagyon szoros összefüggést mutatnak az alkotmányos szabadságjogokkal. A szólásszabadságnak, a véleménynyilvánítás szabadságának és egyéb jogok hatékonyabb biztosításával párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerül a személyiség civiljogi védelme. S ennek különös jelentősége van a demokratikus sajtóval való összefüggésben, mert az ugyan jogosan igyekszik kielégíteni a társadalom kíváncsiságát, szenzációéhségét, másfelől viszont egyre inkább nő annak veszélye, hogy eközben megsérti a személyiséget.-Nem félő, hogy e jogintézmény lehetőségeivel való visz- szaélés eszköze lesz a sajtó kri- tikusságának, véleményének elfojtásához, beavatkozás a szerkesztés szuverenitásába? Ugyanakkor tőkeerős pletykalapoknak a példányszám emelkedésre spekulálva kártérítésekkel együtt is érdemes lesz kitalált szenzációkat tálalni?- A demokrácia szemérmetlen is. Nemzetközi példák sokasága bizonyítja, hogy ilyen üzleti kalkulációk vannak és lesznek is. A polgárjogi védelmen túl nem lehet mit tenni ellenük. Ami a többit illeti: nem a kritika, nem a hír az, ami ellen védelmet nyújt a nem vagyoni kártérítés. Ennek a jogintézménynek kétezer éves története bizonyítja, hogy soha nem a szubjektív becsületsértés volt a döntő: a bírák az individuális értékeket is mindig azok társadalmi elhelyezkedésében védik. A sajtószabadságba beletartozik a kritika, s az is, hogy a sajtó nem kíván mindent közölni például egy inteijú, egy vita, vagy előadás során elhangzottakból. Ez járhat ugyan az érintett személy érdeksérelmével, de erre alapozva nem lehet még kártérítést érvényesíteni. Ahhoz nem elég az érdeksérelem: az ember méltóságát, a jogi személy tisztességét, jóhírnevét kell a közleménynek megsértenie. Most folyik per a Kurír ellen, mert az egy országgyűlési képviselőnőről olyan fotómontázst közölt, amelyen a fejét meztelen keblű női felsőtesttel fényképezték össze. Ez már nem a sajtó szabadsága! Az sem az, ha valakiről valótlant állítanak, az sem - külföldi példa -, ha egy híres énekesnő fogsoráról készített fotóval protézist reklámoznak.- Van-e felső határa a megítélhető kárösszegnek?- A határ a csillagos ég. Amerika ebben is külön világ: ott sokmillió dolláros kártérítési összegeket is megítélnek. Az utóbbi évek német joggyakorlatában az tapasztalható, hogy súlyos testi sérülések esetén egy millió márka körül alakul a kártérítés összege, a személyiség megsértése esetén pedig 50 000 és 100 000 márka között. Kohl kancellárnak például 70 000 márkát ítéltek meg azért, mert, lehallgatott telefonbeszélgetését tette közzé egy sajtóorgánum.- A bírák mihez viszonyíthatnak?- A bírák számára mindenütt olyan ítélet-, jogesetgyűjtemények nyújtanak kapaszkodót, összevetési lehetőséget, mint az én könyvem. Hallatlanul nehéz megállapítaniuk a sérelemdíjat, hiszen a olyasmit kell megbecsülniük, ami megmérhetetlen, olyanért kell jóvátételt megítélniük, ami helyrehozhatatlan. Amíg egy vagyontárgy értékén pótolható, addig a súlyos becsületsértés, a magánszférának engedély nélkül sajtóban való közzététele visszafordíthatatlan. A magyar bírák a súlyos testi sérülések kártérítésének megítélésekor sem estek a nullák bűvöletébe. Biztos vagyok abban, hogy a személyiség jogvédelem sem fog társadalmi feszültséget előidézni. Egyébként valószínű, hogy az esetek túlnyomó hányada továbbra is a súlyosabb sérülésekből, egészségkárosodásokból fog kikerülni. Dunai Imre Fotó: Läufer László Habsburg Walburga A király kis asszony ruhája Az osztrák bulvársajtó legelszántabb riportereinek sem sikerült megtudniuk, hogy mit fog Walburga Habsburg viselni, amikor Archibald Douglas svéd herceg ma, december 5-én déli fél egykor a budapesti Mátyás templomban oltár elé vezeti. Habsburg Ottó leánya csak annyit árult el, hogy a ruhát Schwaiger asszony varrja Pöckingben. A többi meglepetés. A Mátyás templom igazán fontos szerepet játszik a család életében. Itt éljenezték meg a magyarok százhuszonöt évvel ezelőtt Walburga déd-nagynénijét, Erzsébetet, amikor megkoronázták - ez az éljen nagyon bevonult az osztrák történelembe, sőt a színpadon is jelen van: - a Sissi életéről készült nagysikerű musicalben estéről estére magyarul csendül fel a Theater an der Wien színpadán az „Éljen, éljen Erzsébet”. Ami azt illeti, érdeklődők tömegére most is számítanak, már csak azért is, mert Walburga Magyarország iránti érzelmei legendásak. Úgy tartják, éppen annyira kedveli a magyarokat, mint hajdan boldogtalan sorsú déd-nagynénje. Már iskolás korában tanult magyarul, s az első lehetőséget kihasználva apjával beutazta az országot, ő volt az, aki 1989 augusztusában Sopronnál a Paneurópa Pikniken átvágta a szögesdrótot jelképező szalagot, s ezzel gyakorlatilag utat engedett akkor még felmérhe- tetetlen változásoknak. Amikor az esküvőt tervezgetve vőlegénye felvetette: miért ne Magyarországon, ha az neked olyan fontos - Walburga boldogan fogadta az elgondolást. A 34 éves Habsburg-lány nem is olyan régen, ezév januátjában egy barátnője születés- napi vacsoráján ismerkedett meg az angolos nevű svéd gróffal. Asztalszomszédok voltak - és nemsokára jegyesek lettek. A 42 éves Archibald Douglas skót nemesi család leszármazottja: az ezer éves múltra visszatekintő família egyik ága a XVIII. században telepedett le Svédországban, ahol - Stockholm közelében - van földbirtokuk. A vőlegény a Yale és a Lundi egyetemen tanult agrárgazdaságot. Walburga jogászdoktor. Mindkettőjüket érdeklő témát már csak azért sem volt nehéz találni, mert Walburgát szinte minden érdekli. Elfoglaltsága tengernyi, és ebből a házasságkötés után sem enged. Korábban volt újságíró, dolgozott az Európa Parlamentben, most a nemzetközi Paneurópa Unió főtitkár- helyettese, és az omani szultanátus európai reklám menedzsere. A tevékenységre való hajlamot és a politikai érdeklődést volt kitől örökölnie: nagymamájától, az utolsó császárnétól, Zitától - vagy akár Habsburg Ottótól. Családi példaképe Mária Terézia: a politikusasszony, aki nő maradt, szerető hitves és anya, de egyúttal politikus is - mondja. Ami az esküvő részleteit illeti, a menyasszonybúcsúztató péntek este egy budapesti szállodában lesz - több mint háromszáz vendéggel, protokoll szerint. Másnap a templomban sokkal de sokkal többen lesznek - legalábbis a család erre számít. S ha az estélyi, illetve a menyasszonyi ruha titok is, annyi bizonyos: Walburga a családi kelléktárból édesanyja fátylát viseli majd, és a Douglas család esküvői ékszereit. Szászi Júlia Dr. Lábady Tamás Fotó: Proksza László
