Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-05 / 335. szám

6 uj Dunántúli napló 1992. december 5., szombat Európai szintű klinikai kémiai laboratórium Tovább emelik az útalapot Mire költötték a benzinből befolyt milliárdokat? Batthyány - Strattmann-díj Három esztendővel ezelőtt még a Németh-kormány költ­ségvetésében jelent meg először a benzin fogyasztói árába épített 2 forintnyi útalap, amelyet a törvény szerint az országos közúthálózat fejlesztésére il­letve fenntartására kell fordí­tani. Azóta háromszor emelték ezt az összeget: legutóbb ta­vasszal, amikor a benzin árában 5 forint 20 fillér, a gázolajéban 5 forint lett ez a tétel. Mire for­dítják az így befolyt mintegy 40 milliárdot? - kérdeztük Kálnoki Kiss Sándort, a közlekedési tárca helyettes államtitkárát.- Mindenekelőtt szeretnék eloszlatni egy félreértést. Az útalapba befolyt összegek 60 százalékát fenntartásra fordít­juk, ezekből fizetjük a burkolati jelek újrafestését, a táblacseré­ket, a szőnyegezést. Ez a pénz a forrása a mintegy 46 ezer kilo­méternyi árok és csatorna, 5816 híd, 30 500 áteresz javításának, karbantartásának. A téli síkos­ságmentesítés és hóeltakarítás mintegy 500 millió forintos költsége is ezt a számlát terheli. De hadd tegyem hozzá, hogy nemcsak az üzemanyag árában lévő forintok, hanem a súlyadó­ból befolyt forintok fele is ide kerül, igaz, az önkormányzatok dönteken arról, hol, mit építe­nek belőlük.- Mire fordították a miniszté­rium rendelkezésére álló milli­árdokat?- Elkészült az Ml-es autópá­lya Tatabánya és Győr között hiányzó fél oldala, átadtuk az új polgári Tisza-hidat, kiszélesítet­tük a bajai Duna-hidat és újat épötettünk a 42-es úton a Be­rettyó felett. Csaknem elkészült a szolnoki és a mezőkövesdi megkerülő út és megindult a forgalom az MO-ás első kilomé­A világ népességének több mint a fele városokban él majd 2000-ben - állapítja meg az Egészségügyi Világszervezet Genfben a hét végén közzétett jelentése. A statisztikai adatok szerint a világ kevésbé fejlett térségeiben a városlakók 2000-ben a lakos­ság 45, 2025-ben pedig 61 szá­zalékát teszik majd ki.'A fejlet­tebb térségekben viszont ez az arány 75, illetve 83 százalék lesz. 1990 közepén a világ népes­terein is. Kész az 51 -es Dunaha- rasztit megkerülő, a 82-es győri, a 67-es kaposvári bevezető sza­kasza, 1994-re szeretnénk át­adni a győri és az érdi megke­rülő utakat, jövőre pedig befe­jezni a szolnoki „kitérőt”.-Mi várható a jövő eszten­dőre?- Megkezdődik a soproni át­vezető út építése, rendezni sze­retnénk a határátkelők előtti út­szakaszokat, hogy a kamionok­nak ne kelljen lakott területen várakozniuk. Ez Tompán, Rá- bafüzesen, Röszkén a legsürge­tőbb. Albertirsánál szeretnénk összekötni a 4-es utat az M5-ös- sel, hogy tehermentesüljön Pi­lis, Vecsés, Monor lakott terü­lete és folytatódik az M5-ös mentén a nyomvonal kisajátí­tása. Ez önmagában csaknem 3 milliárd forintot leköt az úta­lapból. Szeretnénk, ha végre folyta­tódna - most már koncessziós formában - az Ml-es építése a határ irányába és megkezdődne a szekszárdi Duna-híd építése is.- Mindez azt jelenti, hogy a költségvetés teljes egészében az autósokra hárítja az útépítések, karbantartások terhét?-A költségvetésnek valóban nem lesz ilyen fejezete, de a kü­lönféle adókból - a súlyadóból, a tranzitdíjakból - származó bevételt a kormányzat várha­tóan már 1994-ben közútfejlesz­tési célokra fordítja. De addig is szükség van a bevételek értékállóságának megőrzésére, ezért már a par­lament előtt van a javaslat, hogy jövőre további egy forinttal - azaz 20 százalékkal - emeljék az üzemanyag árában lévő úta­lapot. Koós Tamás ségének 45 százaléka, 2,4 milli­árd ember volt városlakó. Ezeknek 33 százaléka egy mil­liós vagy annál népesebb váro­sokban élt, tíz százaléka pedig húsz, egyenként 8 millió vagy annál több lakosú metropolis­ban. 'Az előrejelzések szerint ezeknek a metropolisoknak a száma 2000-re eléri majd a hu­szonnyolcat. A EÜVSZ jelentéséből kide­rül végül, hogy a világ minden térségében növekszik az ími- olvasni tudó felnőttek száma. Két évvel ezelőtt az akadé­mia és az egyetemek kapcsola­táról beszélgettem dr. Jobst Kázmér egyetemi tanárral, a POTE klinikai kémiai intézeté­nek igazgatójával. Akkor ne­vezték ki az MTA orvosi osztá­lya elnökének, most pedig kéz­hez vette a Batthyány - Stratt- mann László-díjat, amely, úgymond, kicsit összegező díj is, egy életművet ismernek el adományozásával.- Életmű - díj? Mi az? Nagy megtiszteltetés, ám két gondom is van ezzel kapcsolatban. Az egyik: véleményem szerint an­nak, aki tisztességesen elvégzi a kötelességét, nem járna kitünte­tés. Pécsen volt egyszer egy ci­pész, a Belmond, mindenki is­merte és tudni lehetett, hogy az a lábbeli, amit ő készített, nem fog vízhólyagokat tömi a sar­kakra és el sem szakad egy-ket­tőre. Mindenkinek külön kapta­fát csinált, s mindenki a saját lábára igazított cipőt kapott. Belmond úr ezért nem kapott ki­tüntetést, bár ragaszkodó és szé­les vevőköre maga volt az elis­merés. A másik: szerintem a kitünte­téseknek akkor a legnagyobb a húzóerejük, amikor az illető al­kotó munkásságának teljében van. Én, aki június óta nyugdíj­ban vagyok emeritusként, a ki­futó pálya elejére álltam. Életmű elismerésként jó lenne például az egyetemi díszdoktori kinevezés - mondja Jobst pro­fesszor, és hozzáteszi, ha aka­rom meghallgatom amit mond, ha akarom, nem. ő ugyanis „örök másodosztályú állampol­gár”, mert mindig mindenkinek megmondta a véleményét, s ez, mint tudjuk, még sohasem volt elismert ténykedés.- Ön kémikusként kezdte a pályáját, utána ismerkedett az orvostudományokkal. Az egye­tem után kórboncnokként dol­gozott, majd, úgy huszonöt év­vel ezelőtt, elvállalta a klinikai kémiai intézet vezetését. Mire emlékszik szívesen az elmúlt év­tizedekből?- Amikor ráálltam a „klinikai kémiai intézet vezetésére”, még nem volt se intézet, se klinikai kémia. Én azt vállaltam, hogy kialakítok egy jól működő köz­ponti laboratóriumot, s ennek, azt hiszem, eleget is tudtam tenni. A laboratórium tevékeny­ségét európai szinten is elisme­rik. Ez volt a kötelességem. Ami nem volt a feladatom, de megcsináltam és büszke is va­gyok rá, az az, hogy kialakítot­tam a klinikai kémiát, és elér­tem, hogy ma már az oktatásban is féléves kötelező, tárgy lett. Korábban ugyanis nem oktat­ták, noha a diagnosztika első lépcsője. A vidéki orvosi egye­temek is átvették tőlünk ezt a gyakorlatot, és ők is tanítják ma már. Ez a szakma, attól függet­lenül, hogy nagy szükség van rá, frusztrált, nem kedvelt. S ennek az egyik legnagyobb oka, hogy míg a nyugat-európai or­szágokban a sebészek és az or­topéd szakorvosok után a labo- rosok keresnek a legjobban, ad­dig nálunk a lista végén kullog­nak.- Mivel lehet elérni, hogy mégis vonzó legyen ez a pálya?- Én azt akartam, hogy a la­boratóriumban a rutin vizsgála­tok kiváló ellátása mellett kuta­tással is lehessen foglalkozni, s ez jelentett is vonzerőt, bár a ku­tatásokhoz mindig kevés támo­gatást kaptunk. Nemzetközi tu­dományos kapcsolataimat arra is fordítottam, hogy eszközöket, felszereléseket szerezzek a la­boratóriumnak. 1964-ben Humboldt-ösztöndíjat kaptam, s ennek hatását ma is érzem.- Ön 1982-től a Magyar Tu­dományos Akadémia tagja. Mi­lyen témakör áll kutatásainak központjában ?-Kémikus szemmel néztem a biológiát is, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a sejtmag fehéréi­vel kezdtem foglalkozni. Fel­tűnt, hogy a nukleinsavval együtt egy histon nevű fehérje is található a sejtmagban. Ez a histon hozzátapad a nuklein- savhoz, ám mindenkit csak a nukleinsav érdekelt, s a histon- ról nem tudtunk semmit. El­kezdtem a histon hisztokémiáját kutatni. Tudományos munkám­ban viszont kis megtorpanást je­lentett az a nyolc év, amíg rek­torhelyettes voltam, mert az idő alatt a tudományra vajmi kevés energiám maradt. A histonok egyébként most élik reneszán­szukat, s már köztudott, hogy a génregulációban nagy szerepet játszanak. Arról is lehet gon­dolkozni, hogy a histonok és a glukóz kapcsolatát tanulmá­nyozzák, ami a diabetesben megváltozik, s esetleg szerepe lehet annak eldöntésében, a cu­korbetegség örökletes-e vagy sem.- Azt mondják, egy másik vizsgálatsorozatot fejezett be nemrégiben.. .- Munkatársaimmal azt vizs­gáltuk, hogyan, miként szívódik föl a' szervezetbe bejutó alumí­nium, illetve azt is megnéztük, miből származik a legtöbb szennyeződés. Csak néhány adatot mondanék: a magyar szódásszifonokból nagyon sok alumínium kioldódik a haszná­latakor, de a magyar dobozos gyümölcslevek alumíniumfó­liás burkolatából is kerül az ita­lokba. Oldódik ki alumínium a hagyományos kávéfőzőkből, és rengeteg az alumínium faze­kakból.- Nem említette munkája eredményeképpen a klinikai kémiai laboratórium automati­zálását, számítógépes rendsze­rét.-Pedig tizenhét éve szerve­zem, hogy a számítógépes rend­szer jelen legyen nálunk. Szok­tak a kollégáim csipkelődni is velem, mi az oka annak, hogy csakis fiatal lányokat szeretek felvenni? Ez az oka: könnyen, jól megtanulják a számítógépes rendszert, s ha el is mennek szü­lési szabadságra, visszajönnek és kiváló munkaerők. Ma a ru­tin vizsgálatok számítógépes adatbevitellel, tárolással, és a gépek részbeni automatikus mé­résével készülnek. Természete­sen éberen kell figyelni a mun­kát, amihez hozzásegít bennün­ket az is, hogy két külföldi kont­roll központtal együttműkö­dünk, s így állandó visszajelzést .kapunk a munkánkról.- Melyek azok a területek, amelyek hiányoznak a klinikai kémiai laboratórium profiljá­ból?- Az immunológiai laborató­riumi munka hiányzik. Sajnos, ezt nem sikerült megvalósíta­nom, pedig enélkül más klinikai tevékenységek bevezetése is meghiúsulhat. Gondolok pél­dául a szívsebészetre, de általá­ban a transzplantációkra. A ve­setranszplantáció például sok­kal jobb megoldás lenne a bete­gek számára, mint a dialízis. Mindezt hogyan lehet elkép­zelni immunológiai laboratóri­umi háttér nélkül? Elő kellene teremteni a megfelelő anyagi fedezetet.- Mivel tölti az idejét?-Sokat dolgozom a Magyar Tudományos Akadémián, s emeritusként is van meghatáro­zott teendőm. Ezek mellett el­vállaltam a siklósi kórház labo­ratóriumának vezetését. Már szereztem a számukra külön­böző eszközöket s örülök, hogy újra létrehozhatok, reményeim szerint, egy jól működő, kor­szerű laboratóriumot. De én ve­zetem az egyetem tudományos szakosztályát is. Ismét nincsen sok szabadidőm, de nem bánom túlzottan! Barlahidai A. Az emberiség fele városlakó Jönnek a feltörni sem érdemes készülékek Kártyás telefonok Tavaly jelent meg az utcákon az első háromszáz olyan tele­fonkészülék, amelybe nem kell pénzt dobni, mert előre megvál­tott telefonkártyával működnek. Ezeknek a készülékeknek a gyomrában nincs pénz, nem ér­demes feltörni őket. Az idén ezer kártyás készülé­ket vett a Magyar Posta, ezek közül hatszázat a fővárosban, a többit a pécsi és a soproni igaz­gatóság területén szerelték fel. Néhány napja jóváhagyták az újabb kártyásítási programot, amelynek értelmében már ezekben a napokban újabb 500, majd ezt követően minden hó­napban több ezer készüléket importálnak, hogy a nyári ide­genforgalmi szezon kezdetére mintegy 12 ezerre növekedhes­sen az utcai kártyás telefonfül­kék száma. A posta szakemberei felmér­ték az utcai telefonfülkék álla­potát, s úgy találták, hogy a je­lenleg üzemben lévő 21 ezer készülék többsége megérett a cserére. Vagy a nagy igénybe­vétel, vagy a sok rongálás miatt nem kellően üzembiztosak. A jövőre felszerelendő új készülé­kekkel együtt mintegy 28 ezerre növekszik majd az utcai telefonállomások száma, s te­kintettel arra, hogy ezeknek a készülékeknek a többsége már visszahívható, minőségi javulás következik be a hazai telefon­helyzetben. Mint az illetékesektől meg­tudtuk, a kártyás telefonokon kívül úgynevezett „vandál-biz­tos” készülékeket is importál­nak Dél-Amerikából, velük váltják ki a sérülékeny, ám ha­zai gyártású sárga, piros telefo­nokat. Kétféle kártya forgalmazását tervezik: az egyik ötvenszer öt, a másik százhúszszor ötperces egységet tartalmaz, ám ez nem jelenti azt, hogy csak ötperces beszélgetésekre használhatóak a kártyák: a készülék automati­kusan törli a tarifának megfe­lelő „fogyasztást”. Amíg a készülékek tantusszal működtek, addig a kis rézérmék számítottak hiánycikknek, és csak trafikokban árulták őket. Most a MATAV rendelte meg a 12 millió kártyát a gyártótól, ám a Magyar Postával kell egyez­kedniük, hogy az ország vala­mennyi postahivatalában kap­hatóak legyenek. Jelenleg Budapesten mind­össze 80 trafikban és kisebb árudában foglalkoznak az árusí­tással, de tervezik a vidéki há­lózat kiépítését is. Megtudtuk, hogy a kártyás készülékeket kizárólag ikerfül­kékben helyezik el, ahol az egyik készülék hagyományos, pénzbedobós marad. A tervek szerint a kisebb fal­vakba, vidéki városokba is el­jutnak az új utcai telefonok, de természetesen csak oda, ahol már távhívás és pénzbedobós készülék is van. Statisztikai önarckép — nyugdíjasokról Elöregedő társadalom? Gyakran sajátos hazai, jelen idejű problémaként emlegetik a tényt, hogy a társadalom egé­szén belül folyamatosan nő az idősebb generációk száma és részaránya. A demográfiai ada­tok ezt meg is erősítik - ám a népesség elöregedése nem ma­gyar „specialitás”, hanem világ- tendencia. Kivált azokban az országokban -érvényesül, ahol folyamatosan emelkedik az át­lagéletkor. Nálunk a statisztikák azt ígé­rik, hogy a nők 74, a férfiak 65 éves korukig élnek. (Ezzel az európai mezőnyben a sereghaj­tók között vagyunk.) A nők egyébként mindenütt hosszabb élettartamra számíthatnak, mint a férfiak, de nem annyival (9 év!), mint nálunk. Ausztriában például 7 év (79-72) a különb­ség, s ugyanez a helyzet az NSZK-ban is. Az öregedéssel természete­sen együtt jár a nyugdíjasok számának növekedése - a nyugdíjkorhatár függvényében. A hazai 60-55 éves korhatár Eu­rópában a legalacsonyabbak közé tartozik, s mivel az átlagos életkor is alacsony, nyugdíjasa­ink arányát illetően az európai középmezőnybe tartozunk. Ez év elején a nyugdíjasok és járadékosok száma 2 680 000 volt, 526 000-rel (25 százalék­kal) több, mint 1980-ban. Az „obsitosok” között a többség, 59,4 százalék saját jogú öreg­ségi nyugdíjas. A rokkantsági nyugdíjasok száma meghaladja az 575 000-et, ami világvi­szonylatban is igen magas arány, s a lakosság rossz egész­ségi állapotára utaló figyelmez­tető adat. A nyugdíjasok közül minden tizedik kap özvegyi nyugdíjat, ami viszont nemzetközi össze­hasonlításban nem sok. Az el­múlt évtizedekben ugyanis jel­lemzően a házaspárok mindkét tagja dolgozott, tehát saját jo­gon szerzett nyugdíjat. A saját jogú öregségi nyugdí­jasok nemek szerinti megosz­lása 57:43 a nők javára. Ebben nemcsak a 9 évvel hosszabb élettartam játszik közre, hanem az is, hogy a nők 5 évvel koráb­ban mehetnek nyugdíjba - s nagy részük él is a lehetőséggel. S még egy statisztikai adalék a szenior-korosztályok társa­dalmi súlyáról: mivel a népes­ség az elmúlt években folyama­tosan csökkent, a nyugdíjasok és járadékosok említett 2 680 000-es tábora ma már a lakosság egészének 26 százalé­kát jelenti. A demográfusok szerint az ezredfordulóig ez az arány várhatóan tovább emel­kedik - még a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése esetén is. Azzal számolnak ugyanis, hogy mind életmódunkban, mind egészségi állapotunkban foko­zatosan kedvezőbb tendenciák érvényesülnek, s így az idősebb nemzedékek életútja is meg­hosszabbodik. Ny. V. Dr. Jobst Kázmér

Next

/
Oldalképek
Tartalom