Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1992-12-31 / 359. szám
1992. december 31., csütörtök uj Dunántúli napló ll A 2. magyar hadsereg tragédiája a Donnál (1.) Kétszázezer magyar katona az orosz fronton A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozata A magzati élet védelméről Ötven évvel ezelőtt a 2. magyar hadsereg katasztrofális vereséget szenvedett a Don menti harcokban. A szovjet ellentámadás 1943. január 12-én 9 óra 45 perckor kezdődött háromnegyed órás fergeteges tüzérségi előkészítés után. A heves tűz váratlanul érte a magyar állásokban lévő alegységeket. A katonák elgémberedettek a kegyetlen hidegben, szinte semmit sem láttak a sűrű ködben. A szovjet harckocsik alig száz méterre dübörögtek a magyar állásoktól, amikor észrevették őket. A vereség szinte elkerülhetetlenné vált. De mi is történt valójában? Nézzük az eseményeket kronologikus sorrendben! Jány Gusztáv Hitlernél Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnoka 1942. április 5-én részt vett azon az eligazításon, amelyet Hitler tartott a Wehrmacht 1942. évi nyári hadjáratáról s amelyben kijelölte a 2. magyar hadsereg általános feladatait is. Hitler az alábbiakat fejtette ki: A keleti hadjárat eredeti általános céljának érvénybe hagyása mellett a fő teendő az, hogy a középső arcvonalon fenntartva a helyzetet, északon elfoglaljuk Leningrádot és szárazföldi ösz- szeköttetést teremtsünk a finnekkel, az arcvonal déli szárnyán pedig kikényszerítsük az áttörést a Kaukázus térségébe. Ez a feladat csak szakaszosan oldható meg. Ezért mindenekelőtt az összes előteremthető erőket a déli arcvonalszakaszon végrehajtandó hadműveletekhez kell összpontosítani azzal a céllal, hogy az ellenséget a Don előtt megsemmisítsük, majd elfoglaljuk a Kaukázus térségének olajvidékeit és biztosítsuk az átkelést magán a Kaukázuson. E feladatot a „Dél” német hadseregcsoport hajtotta végre, amelyet július 9-én „A” és „B” csoportba osztottak. A 2. magyar hadsereg a „B” csoport irányítása alá került, mint ahogyan az olasz 8. és a román 3. és 4. hadsereg is. Óriási erők küzdelme A „B” hadseregcsoport 1942 nyarán 900 000 katonából, több mint 1200 harckocsiból és rohamlövegből, 17 000 löveg- ből és aknavetőből, 1640 repülőgépből állott. A vele szemben lévő szovjet haderőhöz 655 000 katona, 740 harckocsi 14 200 löveg és aknavető és 1000 repülőgép tartozott. (Zsukov adatai alapján a szovjet frontokon 6 100 000 katona harcolt.) A „B” hadseregcsoport fölénye tehát másfélszeres volt. A 2. magyar hadsereg létszáma - az 1942 október 1-i élelmezési adatok szerint 7160 tiszt és 197 000 katona, összesen tehát 204 160 ember volt. A hadsereg kötelékébe tartozott 50 000 zsidó munkaszolgálatos is. A „B” hadseregcsoport az 1942. évi nyári hadműveletek folyamán elérte a Don jobb partját és ott védelembe helyezkedett be. A 2. magyar hadsereg július végén Voronyezs és Pav- lovszk között 196 km széles arcvonalszakaszon rendezkedett be, tőle jobbra a 8. olasz, balra a 2. német hadsereg volt. A magyar hadsereg felszereltsége a hagyományos géppuskák, golyószórók, nehézpuskák, páncéltörő és gyalogsági ágyúk mellett légvédelmi gépágyúkból, 10,5 cm-es tábori ágyúkból, 15 cm-es közepes tarackokból állott. A nehézfegyverek nagy részét lovakkal vontatták s ez erősen csökkentette mozgékonyságukat. Igen gyenge volt a 2. hadsereg műszaki és vonatszolgálata. A műszaki egységek mfiködőképtelenségét főleg a rossz üzemanyagellátás okozta. A páncéloshadosztály 16 Toldi, 96 T 38-as, 22 P IV. harckocsiból, 21 Nimród páncél vadászból és 18 Csaba páncélgépkocsiból állt. Mindegyik vékony páncélzatú volt és gyenge tüzelőerővel rendelkezett. A repülődandárba 100 különböző típusú és rendeltetésű repülőgép tartozott. Amíg a 2. magyar hadsereg kiért a Donhoz, többször érte váratlan partizántámadás, majd augusztus elején az urivi hídfőnél a 7. könnyű hadosztályt szovjet ellentámadás érte, amelynek következtében 800 halottat vesztett, 2700 sebesültje lett, 500 katonája eltűnt, 28 lövegéből 17 maradt. Téli védelem Mivel a gyors doni átkelésnek a lehetősége meghiúsult, be kellett rendezkedni téli védelemre. Sem a „B” hadseregcsoport, sem a 2. magyar hadsereg nem számított ezen a frontszakaszon döntő szovjet ellentámadásra - hiszen a fő frontok Sztálingrád körül voltak -, feladatukat csupán folyammegfigyelésnek tekintették. Ezért nem is tettek meg minden lehetőt az állások megfelelő kiépítése érdekében. A műszaki munkát lebecsülték, főleg munkaszolgálatosokkal és a helyi lakossággal végeztették el, annak minőségét nem ellenőrizték. Szombathelyi vezérezredes, vezérkari főnök 1942 szeptember 11-én azt mondotta: a téli elhelyezés szempontjából nehézséget jelent, hogy a csapatok nem tudják, vajon abban a körzetben maradnak-e, ahol most vannak s ezért nem hajlandók elhelyezésük előkészítését megkezdeni. A tél közeledtével a hadsereg szállítási kapacitása a minimálisra csökkent. A gépkocsik üzemanyaghiánnyal küszködtek, az óriási távolságok és a rossz utak miatt üzemképtelenné váltak. A lóállomány 80 %-át a 100 km-re lévő „lóüdül- tető állomásokra” vissza kellett vonni. A használhatatlan kerékpáros zászlóaljakat és huszárszázadokat sízászlóaljakká szervezték át. A hó megjelenésével nagy gondot okozott az utak téli megjelölése és hómentesítése. A sűrű havazás reménytelenné tette a természettel folytatott küzdelmet. A kemény téli időjárásban a fegyverek nagy része is használhatatlanná vált. A puskák és gyalogsági nehézfegyverek zárszerkezete befagyott, fagyálló olaj alig volt. A tüzelőállásokban lévő lövegek kerekei befagytak a talajba, elmozdításukhoz hosszadalmas csákányozásra volt szükség. A lövegzár és folyadékfék szintén befagyott. Fehér István történész A Magyar Országgyűlés 1992. december 17-én a „magzati élet védelméről” törvényt alkotott. Bizalommal reméltük, hogy a Parlament erkölcsi felelőssége tudatában olyan törvényt hoz, amely az élethez való alapvető emberi jogot érvényesíti, és korlátozás nélkül kiteljed a magzati élet védelmére. A törvény tartalmaz pozitív rendelkezéseket, amelyek egészségügyi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermeket váró anyának, kitér az orvosok lelki- ismereti szabadságának a biztosítására. Mivel az emberi élet a fogamzással kezdődik, sajnálattal látjuk, hogy a törvény lehetővé teszi a magzat elpusztítását. Látszat szerint hoz bizonyos korlátozásokat, de az anya „válsághelyzetének” egyéni értelmezésével - még ha szépen hangzó magyarázatokat is lehet hozzáfűzni - gyakorlatilag minden korlátozás nélkül megengedi a magzati élet kioltását. Ezért a törvény nem „a magzati élet védelméről”, hanem a „magzati élet elpusztításáról” szól. Ebben a helyzetben kötelességünk felemelni szavunkat az egyetemes erkölcsi értékek és az alapvető emberi jogok érdekében. Megtévesztő indokolások, magyarázatok úgy mutatják be a törvényt, hogy humánus, az anya jogait érvényesíti, a fejlődés irányába mutat, a nemzetközi gyakorlattal megegyezik. A „ne ölj” erkölcsi parancsa az emberi természetből ered vallási és világnézeti meggyőződéstől függetlenül. Az emberi törvényhozásnak nincs joga az A szociális piacgazdaság elmélete egy ideális gazdasági rend megfogalmazására törekszik. Átfogó koncepciót keres a gazdaság és a társadalom különböző területein az intézmények harmonikus együttműködésére. A Németország fel- emelkedésében jelentős szerepet játszó szociális piacgazdaság gondolatának és gyakorlatának vizsgálata igen hasznos lehet a magyar rendszerváltás számára. A piacgazdaság ugyanis csaknem annyi változatban létezik, ahány országban működik, s nem közömbös, hogy mi melyik utón kívánunk haladni. A világháború után lerombolt Németországban óvatosan és fokozatosan tértek vissza a piacgazdaságra. Mindenekelőtt ki kellett egyenlíteni azokat a terheket, amelyeket a háború más és más mértékben rakott az egyes családok vállára. Müller-Armack kölni professzor ezt úgy fogalmazta meg: 'össze kell kötni egymással a piaci szabadság és a szociális kiegyenlítődés elveit”. Mind a nyersanyagok, mind a létfenntartási cikkek megmaradtak a kötött gazdálkodás, a jegyrendszer keretében, s csak olyan ütemben oldották fel ezeket a fékeket, ahogyan azt az újjáépítést követő gazdasági eredmények megengedték. De a módszernek van egy másik tanulsága is: úgy adagolták a társadalmi terheket, hogy azok mindenki számára elviselhetők maradjanak, és ne kerüljön veemberi természetből eredő erkölcsi törvény lerontására, az ártatlan élet kioltásának igazságtalan megengedésére. A vitában sokszor szerepelt az anya lelkiismeretére történő hivatkozás. Sajnálatos módon megmutatkozott, hogy a lelki- ismeret szó elvesztette eredeti értelmét, az erkölcsi jó és rossz megkülönböztetését, és helyébe a szabad egyéni vélekedés került. Az anya jogainak hangoztatása a születendő gyermek életének a kioltásával kapcsolatban a női méltóság és az anyai hivatás megcsúfolása. Az ártatlan emberi élet elpusztítására irányuló törvény sohasem lehet humánus, hanem minden esetben embertelen és életellenes, nem szolgálja a társadalmi fejlődést, még ha egyes országok példáját követi is. Az új törvény felveti a szexuális felvilágosítás kérdését. Erre szükség van. De megvan az a veszély, hogy a szexuális felvilágosítást biológiai kérdéssé egyszerűsítik le, ahol gyakorlati tanácsokat adnak, még nagyobb teret nyitva a szabadosságnak, ahelyett, hogy az egész embert készítenék fel a házasságra és a felelős családi életre. A törvény ugyan senkit sem kötelez a magzati élet elpusztítására, de büntetlenül megengedi. Ezért szavunkkal biztatást és bátorítást akarunk adni minden jószándékú anyának, hogy igaz lelkiismerete szavára hallgatva, a közvélemény ellenkező hatása ellenére is legyen bátorsága és ereje megőrizni női méltóságát és anyai hivatásuk szépségét. szélybe a társadalmi béke sem. Piacgazdaságról lévén szó meg kellett azonban teremteni a vállalkozói szabadságot is. Az első lépés az volt, hogy megszabadították a kis- és nagyvállalkozókat a nemzeti szocialista hadi- gazdaság béklyóitól és feloldották a versenykorlátokat. Az erre vonatkozó 1957-es törvényt a gazdaság alkotmányaként kezelték és kezelik mind a mai napig. Minden túlzás nélkül a német gazdaság Magna Chartájának tartja a közgazdász-világ. A gyakorlatban azonban kiderült, hogy könnyebb a gazdaság dinamikus erőit a vállalkozói szabadság révén aktivitásra késztetni, mint azoknak utólag rendezett mozgási pályát szabni. Erhard professzor - a szociális piacgazdaság elméletének egyik vezéralakja, későbbi gazdasági miniszter és kancellár - mindezt felismerve megpróbálta elérni, hogy ne csak a gazdaság, hanem az egész társadalom a korábbinál nagyobb szervezettséggel működjön. A „német gazdasági csoda” minden eredménye és sikere egyben újabb próbatételt szült, újabb kihívásokat teremtett. Az egyik legnagyobb próbatétel a világpiaci beilleszkedés volt: meg kellett birkózni a fellendüléssel járó inflációs nyomással, miközben a belső növekedés energiái elfogyóban voltak. De a német gazdaság választ talált a problémára. Bácskai Tamás Gondolatátvitel - családtagok között (is) Információhordozó hullámok? A kutatók állítják, hogy a telepátia nem ritka képesség; szinte mindannyian birtokoljuk - igaz, ki nagyobb, ki kisebb mértékben. Sokan úgy vélik, hogy valaha a gondolatátvitel az őskori emberek normális tulajdonsága volt. A közelmúlt amerikai és szovjet kísérletei azt is tanúsítják, hogy sokkal erősebb a telepatikus viszony a biológiai kapcsolattal rendelkező családtagok (szülő-gyermek, testvér-testvér), mint például az ismerősök között. Ennek egyik bizonyítékát éppen az ikerkutatások során szerezték. Az ikrek, ha huzamosabb ideig elválasztják őket egymástól, továbbra is „informálva vannak” a másik egészségi állapotáról, megérzik egymás betegségét, balesetét, esetleg halálát. Valamilyen - egyelőre megmagyarázhatatlan módon - szinte mindig tudják, hogy mi történik a másikkal. A volt Szovjetunió kutatói érdekes kísérletet végeztek nyulakkal. A szárazföldön hagyott anyanyúl agyában levő elektródák minden esetben elektromos elváltozásokat jeleztek, amikor tengeralattjárón levő kölykeiből egyet-egyet megöltek. Az amerikaiak - szintén tengeralattjáró beiktatásával - emberkísérleteket is végeztek. Azzal próbálkoztak, hogy ha megszakad minden kapcsolat a lemerült hajó és a szárazföldi bázis között, a telepatikus tulajdonságokkal rendelkező egyének mint „adók” és „vevők” helyettesítsék a rádióhullámokat. Egyelőre azonban még nem találtak olyanokat, akik mindig, minden helyzetben egyforma energiával tudnának telepatikus úton „adni” és „venni”. A pszichológiai kísérletek során néhány újszerű felismerés is született. Kétségtelen tényként állapították meg például, hogy a kevéssé fejlett szürkeállománnyal rendelkező emberek között több a telepatikus képességű, mint a kiművelt, iskolázott alanyok között. Ilyen szempontból alacsonyabb intellektuális szintet képviselnek egyébként a gyerekek is. A parapszichológiái kísérletek nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy a gyerekek azért nyújtanak sokszor meglepő „parateljesítmé- nyeket”, mert nekik még nem verték a fejükbe, hogy például az érintés nélküli kanálhajlítga- tás „lehetetlen”. Más szóval: a civilizáció fokról fokra kiöli az emberből ezt a képességet. Arra, hogy miféle bioáramok, milyen agyhullámok működnek a telepátia során - még nincs válasz. Nem ismeijük azt a közeget sem, amely az információkat az egyik agyból a másikba továbbítja. Kezdetben sok kutató úgy vélte, hogy valamilyen elektromágneses hullámról van szó, de bebizonyosodott, hogy tévedtek. Nem „hosszú hullámok” repülnek egyik ember agyából a másikba, van viszont olyan feltételezés, hogy létezik egyfajta információ-hordozó hullám, amelyet az agy állít elő, de amelyet korunk tudománya még nem ismer. Közvetlen módon ugyanis ezt nem sikerült felfedezni, kimutatni. Érdemes megjegyezni, hogy hazánkban ilyen jellegű kísérletekre - ismereteink szerint - mindmáig nem került sor; a telepátia létezését a magyar kutatók többsége nem ismeri el. Korábban ennek főleg ideológiai okai voltak - noha szakmai körökben ismeretes volt, hogy az akkori Szovjetunióban „honvédelmi” célokból, a KGB felügyelete alatt intenzív és eredményes parapszichológiái kutatások folytak. Az ilyen irányú hazai kutatómunka előtt az ideológiai gátak leomlottak ugyan, de kérdés, hogy megvan-e a nyitottság és a szándék e lehetőség kihasználására... Nemere István A „szociális piacgazdaság” A német Magna Charta Óvatosan és fokozatosan Nagy V ilmos honvédelmi miniszter a keleti hadszíntéren. Mögötte Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnoka. (1942. okt. 20.)
