Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-28 / 356. szám

1992. december 28., hétfő aj Dunántúli napló 15 Csak a világbajnoki cím hiányzik Marco Van Basten: aki már majdnem mindent megnyert A Kung-fu, amely nyers erő helyett ésszel dolgozik Wing-tsun - önvédelem nőknek is Párizsban ünnepélyes ke­retek között átadták az Aranylabdát, az idei év leg­jobb európai labdarúgójának, a holland Marco van Basten- nek. Az AC Milan csatára harmadik alkalommal - elő­zőleg 1988-ban és 1989-ben volt első - kapta meg a France Football című francia szaklap díját, és ezzel az örökranglistán utolérte a francia Michel Piatinit és „mesterét”, Johann Cruyjfot. Van Basten ezekkel a sza­vakkal vette át a kitüntetést:- Szeretném megköszönni ezt a trófeát elsősorban a Mi­lánnak, valamint Silvio Ber- lusconinak, aki nagyon sokat segített nekem. Való igaz, Marco eddig mindhárom győzelmét az olasz csapat színeiben érte el. A 28 éves csatár pályafutása során szinte mindent meg­nyert már, amit lehetett, a vi­lágbajnoki címet kivéve. Há­rom alkalommal volt holland bajnok az Ajax-szal és ugyanennyiszer végzett csa­patával az élen a holland ku­pában. Szintén az Ajax-szal 1987-ben KEK elsőséget szerzett. Egy évvel később a holland válogatottal az Eu- rópa-bajnokságon diadal­maskodott. A Milánnál két­szer nyert olasz bajnokságot, kétszer BEK-et és kétszer Vi­lág Kupát. Négyszeres hol­land és kétszeres olasz gólki­rály. A válogatottban eddig 58 mérkőzésen 24 gólt lőtt. Az idei rangsor érdekes­sége, hogy a tavalyi győztes Jean-Pierre Papin, jelenleg van Basten csapattársa, mindössze két ponttal a 16. helyen végzett. A 22 szava­zatot kapott labdarúgó között egyébként hét dán található, továbbá négy holland, kettő olasz, egy-egy bolgár, német, svájci, belga, svéd, francia, angol, norvég és osztrák név olvasható. Van Basten mögött a má­sodik helyen a Barcelona csatára Hriszto Sztojcskov, a harmadikon pedig a Marco utódjának kikiáltott honfi­társ, Dennis Bergkamp vég­zett. A holland sztárnak a díjá­tadás után, még múlt vasár­nap be kellett vonulnia egy klinikára, ahol a másnapi műtét után még hosszabb kényszerpihenő vár rá.- Már régóta fáj a bokám, valamit kellett vele csinálni, most érkezett el a műtét ideje. Remélem, február vé­gén elkezdhetem az edzéseket - mondta van Basten. Az 1956 óta létező Arany- labda-szavazás örökranglis­táját egyébként a hollandok uralják. Cruyff és van Basten három-három győzelme mel­lett, 1987-ben Gullit is az első helyen végzett. A néme­tek hat, a franciák pedig öt elsőséget tudhatnak a magu­kénak. Magyarország szá­mára az 1967-es év volt a legszebb, amikor Albert Fló­rián vehette át a legrango­sabb európai labdarúgó díjat. Az 1992-es Arany labda szavazás végeredménye: 1. Marco van Basten (holland, AC Milan) 98, 2. Hriszto Sztojcskov (bolgár, FC Bar­celona).80, 3. Dennis Berg­kamp (holland, Ajax Amsz­terdam) 53, 4. Thomas Häss- ler (német, AS Roma) 42, 5. Peter Schmeichel (dán, Man­chester United) 41, 6. Brian Laudrup (dán, Fiorentina) 32, 7. Michael Laudrup (dán, FC Barcelona) 22, 8. Ronald Koeman (holland, FC Barce­lona) 14, 9. Stephane Chapu- isat (svájci, Borussia Dort­mund) 10, 10. Frank Rijka- ard (holland, AC Milan) és Enzo Scifo (belga, Torino) 8-8 szavazattal. A legutolsó tíz év győzte­sei: 1982: Paolo Rossi (olasz, Juventus), 1983: Mi­chel Piatini (francia, Juven­tus), 1984: Michel Platini, 1985: Michel Platini, 1986: Igor Belanov (szovjet, Di­namo Kijev), 1987: Ruud Gullit (holland, AC Milan), 1988: Marco van Basten (holland, AC Milan), 1989: Marco van Basten, 1990: Lothar Matthäus (német, In- temazionale), 1991: Jean-Pierre Papin (francia, Olympique Marseille), 1992: Marco van Basten (holland, AC Milan). A Kung-fu, az évezredes kí­nai harcművészet a legtöbb sportolót mozgatja meg a küz­dősportok közül szerte a vi­lágon: 365 stílusát több millióan űzik. Ám többnyire férfiak, ki­mondottan a nők alkati sajátos­ságait figyelembe vévő stílus pedig mindössze egy van: a Wing-tsun (magyarul: -gyö­nyörű tavasz). Európában csak az ’50-és években kezdett terjedni a Wing-tsun, mivel addig csak apáról fiúra (anyáról lányára) szálltak a legendás Shaolin-ko- lostor ostroma után Ng Műi, az egyetlen Shaolin-apáca által ki­fejlesztett fogások, írásban nem maradtak fönt nyomai. Yip Man nagymester volt az, aki a világ­gal is megismertette, reformálta és rendszerezte a technikát. Ami már első pillantásra föl­tűnhet még az avatatlan szemlé­lőnek is, ha ezt és egy másik harcművészeti ág fogásait ösz- szehasonlítja, hogy itt az erővel szemben a puhaság, a távoli he­lyett a közelharc, a másutt 40-50 helyett mindössze 3 for­magyakorlat, a magas helyett mély rúgások, a széles hrozdu- latok helyett csak célratörő, rö­vid mozdulatok jellemzik - ahogyan azt Mádai Norbert a sportág hazai főinstruktora, és Szabó Ferenc baranyai instruk­tor egy rögtönzött bemutatón il­lusztrálta is. Tőlük tudtuk meg továbbá, hogy náluk nincsenek verse­nyek, az évente több alkalom­mal rendezett vizsgákon bizo­nyíthatják a tanulók, mennyire haladtak előre a sportág elsajátí­Karfeszítés befordulással hárítása Bemutatja Sztojka Ferenc (balról) és Garas Mihály tásában. Ahogy a két instruktor fogalmazott: a wing-tsun moz­dulatai nem szépek, de hatéko­nyak, a cél pedig nem a verse­nyeken való győzelem, hanem az önvédelem. Mindezek, és az, hogy a nyers fizikai erő helyett az ellenfél ésszel való legyőzé­sére épít, teszik alkalmassá arra, hogy ne csak férfiak, hanem a nők is eredménnyel alkalmaz­hassák. Magyarországon is egyre jobban terjed a Wing-tsun, Ba­ranyában Pécsen kívül már Mo­hácson, Siklóson, Szigetváron és Komlón is működnek szak­osztályai. Nemrégiben pedig létrejött az első olyan baranyai szakosztály, ahol csak nők ta­nulnak - és az edzőjük is egy hölgy. Végezetül egyet kémek még: mivel a küzdősportok oktatói között egyre több a sarlatán, engedéllyel, méginkább megfe­lelő képzettséggel nem rendel­kező áloktató, aki fölkeres egy klubot, ne röstelljen meggyő­ződni a „mester” valódi mester­ségéről. Ha az életét talán nem is, az egészségét ugyanis min­denképpen kockára teszi, ha e veszélyes művészeteket nem megfelelő kezekben tanulja. Szűcs Zsolt Menotti helyén Baron Meija Baron lett a mexikói labdarúgó-válogatott új szövet­ségi kapitánya. A szakember, aki az argentin Cesar Luis Me­notti helyét foglalja el, az 1986-os vb-döntőben pálya­edzőként segítette az akkori kapitányt, Bora Milutinovicot. Az utánpótlásnevelésre a csapat készen áll A megszállottaknak sokszor meg sem köszönik Hosszú levelet kapót la­punk sportrovata Csik Jenő­től, a Baranya Megyei Labda­rúgó Szövetség elnökségi tag­jától, melyben a labdarúgó utánpótlásnevelés fotnossá- gára hívja föl a figyelmet. Ezt közöljük most kivonatosan. „Hányszor, de hányszor han­goztatják különböző fórumo­kon, hogy a magyar labdarúgás kátyúban rekedt szekerét csak az utánpótlás tervszerű fejlesz­tése húzhatja ki onnan. E hang­súlyozott feladat megoldásában megyénk nem maradhat le, mi több, országos viszonylatban az élcsoportban kell végeznünk. A terület időszerű, közeli és távoli célkitűzéseinek megvalósítá­sára csapatom készen áll. Ren­delkezem megfelelő tájékozott­sággal az országos helyzetképet illetően. Van összehasonlítási alapom, hiszen mint az MLSZ baranyai instruktora, betekint­hetek más megyék ilyen irányú munkájába. A Baranya Megyei Labdarúgó Szövetség elnökségi tagjaként, továbbá a megyei Utánpótlási Bizottság vezetője­ként a megfelelő tájékozottság kötelességem is. Bizottságom tagjai megszál­lott, rátermett sportvezetők. Munkájukkal átfogják megyénk 5 városát és városkörzetét. Ne­vük ide kívánkozik. Szervezési feladatkörben, Pécsről: dr. Du­nai János, Papp József, Garami József, mint a PMSC utp. szak­ágvezetője. Mohácsról: Dárdai Ferenc, Komlóról: Bidai Fe­renc, Szigeti Lajos. Siklósról: Posta Lajos, Lovász János. Szi­getvárról: Golob István. Szak­mai területen: ifjúsági korosz­tály: Nagy Károly, Liszácz Mi­hály. Serdülő I.-II.: Bódi Zoltán, Horváth János. Ált. iskolai kor­csoportok: Csik Jenő. Áz utánpótlás területének át- fogása, feladatainak megvalósí­tása csak kiépített kapcsolatok­kal végezhető el. Ez egy folya­matos tevékenység. Alapjainak lerakása hosszú-hosszú évekre vezethető vissza. Az iskolákkal, sportegyesüle­tekkel, a szülői házzal tartandó kapcsolat az utánpótlás-nevelés igen jelentős feladata. Időigé­nyes tennivalók sora jelentke­zik. Az ország jelen gazdasági helyzetében mind kevesebb idő jut az úgynevezett társadalmi munkára. De a megszállottak mégis töretlenül végzik munká­jukat, pedig sokszor még a kö­szönet is elmarad. Talán nem is várják, hiszen kárpótolja őket a munkájuk eredményeként ki­bontakozó, testben és lélekben fejlődő emberpalánta. A végcél mégiscsak embert nevelni lab­darúgással. Szeretném felsorolni a teljes­ség igénye nélkül azon pedagó­gusokat, akik a sportág ok­tató-nevelő tevékenységében a legtöbbet teszik: Szalóki Dániel (Sellye), Vörös Zoltán (Szentlő- rinc), Golob István (Szent- lászló), Simon János (Magyar- bóly), Bocz Ferenc (Hosszúhe- tény), Füzes Gábor (Mágocs), András Géza (Szederkény), Hantos Gábor (Somberek), Nagy István (Sásd), Neducsin Miroszláv (Beremend), Szántó István (Hidas), Györkő Ernő (Bükkösd), Gehring Tibor (Lippó). Szomorúan írom le, de a valóság, hogy évek hosszú so­rán át részükre semminemű anyagi elismerés nem jutott. Megyei szövetségünk anyagi helyzete ismert. Örülünk, ha a rendezvények kiadásainak fe­dezetét biztosítják szűkre sza­bottan. Az MLSZ-ből továbbra is csak ígéreteket kapunk. Pedig lényegesen többet tudnánk tenni kellő anyagiak birtokában. Emelni kellene a rendezvények számát, edzőtáborokat szer­vezni, szakmai tanácskozáso­kat, továbbképzéseket tartani, mind megannyi előrelépést je­lentő feladatot vállalnánk, ha rendelkezésre állna a szükséges fedezet. Gondolok itt persze a személyes anyagi elismerésre is. Örömmel olvasom lapjuk­ban, hogy dicsérendő munkájuk elismeréseként pécsi pedagógu­sokat, edzőket, sportvezetőket jutalmaztak, tüntettek ki. Meg kell jegyeznem, hogy a városi sportfelügyelőségek megszűné­sével a vidék ilyen vonatkozás­ban hátrányba került. Vajon lesz-e valaki, aki erre hivatalból odafigyel? Befejeződött az idei szabad­téri foglalkoztatás. Korosztá­lyos megyei válogatottjaink be­tervezett edzőmérkőzései rend­ben folytak. A jövő tavasszal rendezendő országos ifjúsági és serdülő tornára készülő ifjúsági és serdülő válogatottjaink le­szűkített kerete kész. Részükre a holtszezon alatt teremtornákat szervezünk. Az általános iskolai korosz­tály téli foglalkoztatására ter­vünk készen áll. Hagyományos tornáink közül a „Falusi Iskolák Téli Teremtornája” - V-VI. oszt. korcsoport selejtezői- már beindultak, majd a körzetgyőz­tesek döntőjére január 2-án Pé­csett a Városi Sportcsarnokban kerül sor. Városi iskoláink vá­logatottjai részére - III-V. oszt. korcsoport - Pécsett és Sellyén rendezünk teremtornát. Meghí­vásos tornára kerül sor ifjúsági és serdülő klubcsapatok részére Szentlőrincen. A tervezett tor­nák anyagi fedezetét megyénk szövetsége finanszírozza. Kü­lön, hangsúlyozottan foglalko­zunk a legifjabbak szervezett foglalkoztatásával, a PMSC-Góliát hathatós segítsé­gével.” Csik Jenő Barcelona után máris érdektelenség? Elnapolt cselgáncs-közgyűlés Nem várt karácsonyi ajándé­kot kapott aranyvasárnap a Ma­gyar Judo Szövetség. A közgyű­lés délre határozatképtelenné vált, így nem' is folytathatta munkáját. Az elnökség ezért december 30-ára ülést hívott össze. Ennek céljáról dr. Szeg­vári Péter elnök tájékoztattott: -Az élet természetesen nem állhat meg a rosszul sikerült közgyűlés miatt. Őszintén szólva nem tudom, hogy a Bar­celonában kirobbanó sikert ara­tott sportágunk képviselői miért maradtak távol ilyen nagy számban a tanácskozástól. Most azonban nem ezen gondolko­dunk, hanem a további folyama­tos munkát szervezzük és újabb közgyűlést hívunk össze. Az el­nökség december 30-ai ülésén dönt az időpontról.- Valószínűleg január végén az egyik szombaton folytatjuk a vezetőségválasztó küldöttérte­kezletet. A válogatottak viszont a legnagyobb egyesületek edző­inek vezetésével már január 11-én Mátraházán elkezdik a felkészülést a tavaszi verse­nyekre és az április végi athéni Eb-re. A megválasztandó új el­nökség egyik első feladata lesz a pályázat kiírása a szövetségi kapitányi tisztség betöltésére. Előkelő helyen a PEAC férfi csapata Jó szezont zárt a PEAC férfi röplabda szakosztálya. Az őszi idény végén az NB II. nyugati csoportjának második helyén állnak az egyetemisták. Tizen­három pontjuk van, akárcsak a mögöttük harmadik Tabnak és negyedik Győri Széchenyi FSC-nek. Ezeket az együttese­ket jobb játszamaarányukkal előzik meg. A listavezető az NB I-ből legutóbb kiesett Kaposvári Építők ÉPBER 14 ponttal, ve­retlenül, mindössze egy játsz­mát veszítve. Ilyen előkelő helyen a megye jelenlegi egyetlen NB-s férfi röplabda csapata vagy nagyon régen, vagy még egyáltalán nem állt. Az 1971. évi bajnok­ságban végzett utoljára elől, ak­kor harmadik helyen a PEAC. A rendkívül lelkes együttes a szorgalmának, az edzésmunká­jának, fegyelmének, közösségi erejének köszönheti eddigi jó helyezését. Nincs kiemelkedő tudású játékosuk, erejük az egy­ségben, a kitűnő csapatszellem­ben van. A játékosok tudnak egymásért küzdeni. A kiegyensúlyozott mezőny­ből hat csapat is pályázhat eredményesen a kaposváriak mögötti két hely bármelyikére. Hogy a bajnokság végén há­nyadikként végez a PEAC, azt ma még nem lehet megjósolni. A véletlennek, a pillanatnyi formának nagy szerepe van, az sok mindent befolyásolhat. Egyet azonban nem: a PEAC-os fiúk lelkesedését, áldozatválla­lását, a sportág iránti tiszteletét. Szerezzék meg jövő májusban, a bajnokság végén bármelyik helyet is, a játékosaik azért majd elmondhatják magukról, hogy mindent megtettek a siker érdekében. Röplabda

Next

/
Oldalképek
Tartalom