Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1992-12-24 / 354. szám
1992. december 24., csütörtök üj Dunántúli napló 3 Békés, nyílt város Beszélgetés dr. Krippl Zoltánnal, Pécs polgármesterével- Polgármester úr! Két esztendeje tölti be felelősségteljes munkakörét. A város irányítására, a munkára felkészülni két napnyi ideje sem volt Milyen érzéssel ült azon az első önkormányzati ülésen a képviselők, a város polgárai előtt? Most egy részleges számvetést kell csinálnunk: elégedettség, elégedetlenség, további felelősségtudat az uralkodó érzés, amely betölti a polgármestert?-Azon az első napon nyilvánvalóan a megtiszteltetés érzésével ültem ott. Igazából csak arra gondoltam, hogyan kell levezetni az első ülést. Úgy vélem, hogy nem csak két év után, hanem egy év után már lehetett érezni, mi az, ami a városban történt. A következő év pedig arról szólt, hogy megpróbáltunk rájönni, mit kell csinálni. Ami igazán gond, hogy a feltételrendszer, amelyben dolgoznunk kell, az nagyon kialakulatlan. Folyamatosan alkotják a törvényeket, hatásköröket kapunk, hatásköröket vesznek el, pénzt nem annyira adnak, mint inkább elvesznek. A feltétel- rendszer tehát állandóan változik. Az ember olyan színdarab szereplője, amit nem értékel senki. Bár egyet el kell ismernünk, rendkívül érdekes. Sikerek és kudarcok-Próbáljuk az elmúlt két esztendőt egy kicsit részletesebben elemezni. Milyen gondot jelent az, hogy főleg a városokban az ellenzéki pártok képviselői tartják a kormány- rudat?- Én azt gondolom, hogy jól igyekszünk együttműködni a kormányzattal, és nemcsak azért, mert tisztességesek vagyunk, hanem azért is, mert másféle lehetőségünk nincs. Nekik sincs más Iehetőségükr mint hogy megkísérelnek velünk együttműködni. Én bízom abban, hogy a választások közeledtével nem fog megromlani ez a viszony, a szakmai, államigazgatási kapcsolatrendszerekben nem a politikai érdek lesz uralkodó.-A pécsi polgárokat manapság nem érdekli túlzottan, ki milyen pártot, képvisel, azzal törődnek, milyen körülmények között élnek. Nem szeretnék 170 ezernyi Tiborc képviselője lenni, de néhány gondot mégis felvetnék. Pécsett az elmúlt két évben a munkanélküliség, a közüzemi díjak emelése, a lakásgazdálkodás körüli gondok, az egészségügyi ellátás, az oktatás, a tömegközlekedési problémák voltak a lakosságot leginkább foglalkoztató témák ...- Aki ma otthon ül, s szeretne nem otthon ülni, hanem dolgozni, annak nem jelent vigaszt, de azért igaz: Pécsett az országoshoz viszonyítva alacsony a munkanéliek szintje, 7 % alatt van, a megyében 11 % és országosan is 11 % körüli. Pécsett a munkanélküliség a környezetben lévő munkanélküliségnek a fele. A pécsiek talán munkaké- szebbek, tettre készebbek, mint máshol. Elsősorban a lakóknak köszönhető, hogy itt kisebb a munkanélküliség. Másrészt pedig annak, hogy a város mindent megpróbál tenni annak érdekében, hogy ide vállalkozók jöjjenek, s ne menjenek el a vállalkozók. Jó hír: az Antarex januárban megint megduplázza az itt lévő munkahelyek számát. A közüzemi díjak. Szerintem jobban nőnek, mint amennyire az infláció megkívánja. De a közüzemi díjak egy része a várostól teljesen függetlenül keletkezik. A villanyszámla, gázszámla egy része formálisan a város határozataitól, a közgyűlés határozataitól függ, de azok a cégek, amelyekben ezek a költségek, keletkeznek, nem a város érdekkörében voltak. A PÉTÁV, Pannon Volán nem a mi tulajdonunkban lévő cégek, csak azt a hálátlan feladatot kaptuk meg, hogy az ármegállapítás a mi felelősségünk. Egy olyan cégnek állapítjuk meg a buszjegy-, vagy bérletköltségét, amely nem a miénk. Nem nálunk képződik az ár. Mi csak zsarolva vagyunk ebben az esetben: ha nem állapítunk meg magasabbat, kimaradnak a járatok, romlik a tömegközlekedés. A közüzemi díjak négy évvel ezelőtt abszolút nevetségesen voltak megállapítva, tehát nem piaci díjak voltak. Most piacosodnak. A piacosodás pedig azt is jelenti, hogy nem mindig növekednek az árak. Két évvel ezelőtt a banán kilója 150 Ft volt, most meg 60. A lakásgazdálkodás fele siker, fele kudarc. Az siker, hogy több mint 10 000 családot tettünk tulajdonossá. Nagyon kedvező feltételekkel jutottak az árhoz képest nagyértékű ingatlan birtokába, s tulajdonába is. De azzal, hogy tulajdonosok lettek, egy másfajta szemlélet kell hogy kialakuljon. Más olyanban lakni, ami az enyém, annak a felelősségét is viselni, mint valaki máséban, és azt felelősség nélkül kezelni. És ami nem sikeres: ma semmivel sem köny- nyebb Magyarországon lakáshoz jutni, mint két évvel ezelőtt. Ebben túl sokat egy város nem tud tenni. Valamit mégis: azok a 400 ezer forintos hitelek, amit a város kiosztott többszáz polgárnak, kamatnélküliek. Azt ma nem lehet egy önkormányzattól anyagilag elvárni, hogy lakások százait építse fel és aztán ezeket adja bérbe olyan bérleti díjért, amely az új lakás fenntartását sem fedezi. Ezt csak a többi adózó polgár zsebére lehetne megtenni.- Mi lesz a magasház sorsa?- Érdeklődők mindig vannak, most is kettő-három. Az egyik az egyetem. Én örülnék, ha az egyetem tulajdonba tudná kapni a magasházat, felújítaná és kollégiumként használná, Nem az a célunk, hogy keressünk rajta, hanem az, hogy megoldódjék ennek az építészeti és városképi feladata. A másik, hogy olyan célra hasz- nosittassék, ami az egész városnak előnyös. Pécs egyetemi város, az egyetemisták létszáma nő, ez tehát egy olyan cél, amelyikjó. Ide vonzani a vállalkozókat- Ha már az Universitas szóba került - Pécs regionális oktatási központ. Alig hiszem, hogy a város jövőjét ne bi- zonvtalanítaná el, ha bizonytalan helyzetbe kerülne az oktatás ügye...- Két része van a dolognak. Az egyik az, hogy ezek az intézmények pénzbe kerülnek. Ugyanakkor tavaly 7 milliárd 400 millióról indult a tervezett költségvetés, idén pedig 6 milliárd 600 millióról. Olyan ez, mintha minden pécsi polgár fizetése 15 százalékkal csökkenne, s az árak ettől függetlenül nőnének. Idáig nem kellett intézményt megszüntetni, lehet hogy ezután kell! A másik része, az a bizonyos intézmények átadása. Annyi intézményt kell és lehet átadni, amennyinek a működtetése az átvevő részéről biztosított, a közösség igényli, és énszerin- tem be kell vinni a harmadik elemet is: a város ellenszolgáltatást kap érte. Nem azért, mert nyerészkedni óhajt, hanem azért, mert nagyon sokszor ez költségeket vet fel.- A közlekedés?...- A közlekedés, a forgalom- csillapítás is pénzbe kerül, a forgalom-korszerűsítés pedig horribilis összegbe. Megint megemlítem, a Pannon Volán nem a miénk, az egy miniszteriális tulajdonú vállalat, amelyik január 1-jétől részvénytársasággá alakul át. Egyszemélyes részvényese a minisztérium lesz, s nem a város. Tőlünk, mint várostól elvárják a közlekedés biztosítását, de az a vállalat, amelyik működik, az nem a miénk. Olyan helyzetet kell létrehozni, amelyben ez az ellentmondás feloldódik. Másrészt szükség van arra, hogy a közlekedésbe, a tömegközlekedés eszközeibe invesztálhasson valaki. Tehát invesztort kell találnunk. Ha a részvénytársaság föláll, akkor valószínűleg megpróbálunk olyan formációkat alkotni, amivel ez megoldható. Nem kevésbé olcsó az úthálózat. Egyetlen egy tételt fogok mondani. Egy olyan kormányzati intézkedés, mint a közalkalmazottak 13. havi bérének az általunk történt kifizettetése kb. akkora összeg, kétszerese annak, amit egy évben útfelújításokra tudunk fordítani. Pedig nagyon jó lenne pl. az Ágoston téri trombózist kiküszöbölni a jövő évben, hogy meg lehessen csinálni az óváros körüli forgalmat, és akkor tehermentesíteni vagy könnyíteni lehetne a Széchenyi tér forgalmát. Ami környezetvédelmi szempontból sem utolsó, itt erőlködnek fel a buszok, naponta 302 járat...- A fejlesztés lehetőségei? ...- Meggyőződésem, leszünk annyira vonzóak, hogy még több vállalkozó, még több bank, még több étterem és még több intézmény jön ide. Általában pénzzel jönnek. A belváros az utóbbi években megszépült, részben a város költségén, közpénzen. Most már nagyrészt azon a költségen szépül, amit ide bankok hoznak, különböző vállalkozók. Bevallom, nekem teljesen mindegy, hogy reklámiroda céljára újítanak fel régi épületet vagypedig a mi költségünkre, mint pl. a Széchenyi István Gimnáziumot és Szakközépiskolát. Az a lényeg, hogy a belváros felújíttassák. Mi akkor működűnk jól, hogyha egyre többen jönnek ide, értékeket találnak, jól érzik magukat, üzletet találnak, fizetőképes keresletet. A mi dolgunk az, hogy megpróbáljunk egy prosperáló várost vezetni, nem az, hogy mi ruházzunk be, hogy mi építsünk, hogy mi húzzunk fel új középületeket és mi csináljunk új színházat, új városházát. Az a dolgunk, hogy elég csábítóak legyünk, és idejöjjenek mindezeket megépíteni. Ennek ellenére nem lenne rossz, ha néhány dolgot meg tudnánk csinálni. Többek között egy városi konferenciaterembe be tudnánk szállni anyagilag, a közlekedésbe mondjuk be tudnánk szállni legalább 100 millióval. Ami a mi felelősségünk, az pl. az úthálózatnak a javítása, ami a városon belül van, ebbe nem lehet vállakozókat belevonni.- Ön, az önkormányzati hivatal, a bizottságok, a közgyűlés között néha nem a legjobban működik a kormányzati mechanizmus.- Vegyük először a közgyűlés és az én viszonyomat. Miután a közgyűlések kétharmadát, háromnegyed részét én vezetem, az utóbbi egy évben a 80-90 %-át, ma már úgy érzékelem, hogy sokkal könnyebb. Annál meg mi sem természetesebb, hogy nem értünk egyet. Borzasztóbbat a városra nézve el sem tudnék képzelni, minthogy ötvenen egyetértsenek. Hála Istennek, a városban és a polgárok között a legkülönfélébb érdekek jelennek meg, és ezeket jeleníti meg a képviselő- testület. Teljesen normális dolog, hogy itt érdek- és véleményösszeütközések vannak. A hivatal és a bizottságok közötti csatorna már zavarosabb. Ennek egy borzasztó egyszerű oka van: a hivatal 200-300 emberből áll, a bizottságok 40-50 emberből. Ennek a többszáz embernek kellene megtanulnia együttműködni, bár a képviselőtestület olyan bizottsági tagokból áll, akik életükben még nem végeztek önkormányzati munkát, az apparátus pedig olyan emberekből, akik még életükben nem dolgoztak együtt ilyen szakbizottságokkal. Az ötödik ciklus után, majd 20 év múlva, ha a képviselők fele olyan lesz, aki már 10 évet dolgozott önkormányzati testületekben, az apparátusnak pedig a 100 %-a bizottságokban dolgozik, simább lesz az együttműködés. Fellbachtól a Csendes óceánig- Pécs békés, vendégszerető, nyitott, a külvilág iránt érdeklődő város volt mindig. Most?-Igen, Pécs mindig működőképes és viszonylag derűs város volt. Úgy szoktuk leírni, hogy egy mediterrán város, és ez valamennyire a lakók életére is rányomja a bélyegét. Pécs eddig, legalábbis a két év alatt nem adott teret a szélsőségeknek. Ez az egyik dolog, amire büszke vagyok. Itt nincs táptalaja az útszéli politizálásnak, és én bízom benne, hogy nem is lesz.- Ebben azért némi érdeme a sajtónak is van.-Igen. Nyilvánvaló, hogy a sajtónak is része van. Sőt! Kénytelen vagyok azt mondani, - ami nem örömérzés, hogy egy városban egy lap van, de - Önök az újság. Én nem úgy osztom fel a sajtót, hogy kormány- párti, önkormányzat párti, vagy ellenzéki, az egyiket, vagy a másikat képviseli, hanem vagy felelősségteljes, vagy nem. Tudja, amit leír, annak következménye van. Márpedig az ÚDN ebben a közegben na- gyon-nagyon hat. Ez nyílt város, hogy háborús kifejezést használjak. Pécs mindig is egy vegyes nemzetiségű város volt horvátokkal, németekkel és még sok mással. Ez az egyik alapja a nyíltságnak, hogy mindig is sokszínű volt. Másrészt - egyetemi város. Befogadó bármi újszerű dologra. S az egyetemisták ezrével vannak itt, s sokfelől. Ez kiváló alap. Aztán regionális központ is a város. Ez a három tényező szinte kényszerint arra, hogy kapcsolatai legyenek a városnak Fellbachtól a Csendes óceánig. Ez nagyon fontos. Nagyon fontos, hogy egymásnál jelenjenek meg az emberek. Ne csak toleráljuk a sokféleséget, a sokféle kultúrát, hanem tanuljuk meg élvezni is, hogy a másik másfajta. Pl. a Pécsi Napokon ez már jól kijött idén is. Bízom abban, hogy jövőre még jobban ki fog domborodni. Arizonától Törökországig mindenhonnét szakácstól zenészig meghívunk embereket, és a pécsi utcákon és tereken mutassák meg azt a kultúrát, amivel mi szándékaink szerint kapcsolatban vagyunk. A kultúra a nemzetközi kapcsolatok egyik része, a másik az a gazdaság. Az elődeimet is dicsérem, van itt egy FEMA, az nem lett volna, ha nincs a fell- bachi kapcsolat. S számtalan olyan üzlet van, ami ezeken a kapcsolatokon keresztül jött létre. Nekem rendkívül komoly siker volt, amikor a Munkaügyi Minisztériumból jött egy osztályvezető és mondta: azzal jöttek hozzá amerikaiak, hogy megnéznek egy-két vidéki várost is. Az illető elővett egy papírt, föl volt neki írva Pécs, hogy azt kell megnézni. Ez egy nagyon fontos dolog. Tudják, hogy létezik ez a város, eleve úgy érkeznek Magyarországra, hogy ezt tudják. New Yorkból felhív egy újságíró és névszerint tudja, kit keressen. Fontos, hogy tudjanak rólunk, mert majd csak akkor akar idejönni, ha legalább tudja, hogy vagyunk.- Népi kapcsolatokról beszélt, talán nem veszi tiszteletlenségnek: Mexikóban él egy népi mondás, amely szerint a polgármesternek forró bilin ülve kell kormányoznia. Pécsett az elmúlt évben a polgármesteri szék hasonlóan kellemetlen ülőalkalmatosság volt. A következő két évben alakulhatnak úgy a körülmények, hogy békés, reményteli karácsonyt, új esztendőt kívánjunk a város lakóinak?- Én azt gondolom, hogy egy évtizedig, de talán soha nem száll le a polgármester a forró biliről. Az a dolga, hogy megkísérelje megvalósítani a köz akaratát. Minimálisan 180 ezer felé húzza 180 ezer féle érdek. Már ebből fakadóan sem lehet egy nyugodt állás. Én abban biztos vagyok, hogy a jövő év legalább olyan békés lesz, mint az idei. Hogy anyagilag milyen lesz az egyes polgároknak, az nagyobb részt rajtuk múlik. Mi azt a feltételrendszert szeretnénk megteremteni, amelyben az életrevaló, a rámenős, az okos, az energikus polgár jobban él. És azt a lehetőséget, ami morális kötelezettség, hogy azt a polgárt, aki nem rámenős, nem életrevaló, azt azért a többi segítse, hogy a többinek az adójából a városon keresztül lehessen megsegíteni. Meggyőződésem, hogy a városról kialakul egy olyan kép, hogy az itt lakók jól érzik magukat, s aki vendégként jön ide, az is jól fogja érezni magát. Nem volna rossz a városról egy ilyen képet kialakítani. Lombosi Jenő A betlehemi Születés-kápolnában meggyújtott szeretet-láng tegnap Pécsre is eljutott, és a Bazilika altemplomában adták tovább a hárommegyés Pécsi Cserkészkerület csapat-küldötteinek. A békességet is hirdető láng hozzánk Bécs, Budapest érintésével érkezett az Osztrák Cserkészszövetség szervezésében.
