Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-14 / 344. szám

1992. december 14., hétfő aj Dunántúli napló 15 Labdarúgó Magyar Kupa PMSC - Rakamaz 1-0 (1-0) Újmecsekalja, 500 néző. V.: Tóth V. Pécsi MSC: Bogyay - Kónya, Balog, Bódog - Ul- veczki, Dárdai, Tallósi, Rózsa, Vókó - Magyar, Lengyel (Szabó 55. p.). Edző: Koller Nándor. Rakamazi Spartacus: Vitkai - Gyöngyösi, Losonczki, Csorna - Paróczkai, Kegye, Pásztor (Tilk 89. p.), Hidegh (Vonyigás 14. p.), Szekrényes ­A megkönnyebbülés volt rá­juk írva. Végre, vége - ez volt leolvasható róluk. így árulko­dott a pécsi játékosok arca az öl­tözőben, a lefújás után a Raka- maz elleni Magyar Kupa visz- szavágót követően. Továbbjutott a PMSC, ennek örülni kellene. Csakhogy az örömbe üröm is vegyül akkor, amikor rágondol az ember: de hogyan? Mert a pécsi 90 perc minden volt, csak nem élvezet az 500 szurkoló számára. Még a lelkes ramazaiak játéka hagy- ján, de a pécsieké? Nem csoda, hogy az a kevés néző, aki ki­ment az űjmecsekaljai pályára, inkább a vendégeket buzdította. Szabó Zsolt nem érti. A pi­ros-feketékhez csereként beállt futballista számára szinte fel­foghatatlan, hogy miért bántotta őket annyira a közönség, amely egyértelműen a PMSC ellen szurkolt. Holott nekik a csapat mellé kellene állniuk. De nem tetszettek a lelátói bekiabálások Magyar Zsoltnak sem, akit a né­zőtérről azzal is meggyanúsítot­tak. hogy visszamutogat. „Nem Ádámszki, Darai. Edző: Veigli Géza. 5. perc: Tallósi egy csel után 17 m-ről a kapu jobb oldalába lőtt. (1-0). Nagyon gyengén játszott a PMSC, az NB III-as Raka- maznak több egyenlítési lehe­tősége volt. Jók: Tallósi, ill. Vitkai, Csorna, Pásztor, Kegye. szoktam kimutogatni, most sem tettem” - mondta erről, amikor rákérdeztem. Szabónak igaza van, amikor ezt nyilatkozta: - Lelkes csapa­tot győztünk le, azt hittem, hogy a rakamaziak könnyebben meg­adják magukat. Ám ők nem adták olcsón a bőrüket. Lelkesek voltak, haj­tottak, nem ismertek elveszett labdát. Emiatt nem sok hiány­zott ahhoz, hogy a nagy mel­lénnyel futballozó pécsieket le­galább egy döntetlen erejéig megleckéztessék. Hogy nem így történt, abban nagy szerepe van Tallósi Zol­tánnak, aki az első csapatbeli első tétmérkőzésén mindjárt gólt lőtt.- Örülök, hogy játszhattam, és még jobban annak, hogy si­került gólt rúgnom. Kellemetlen stílusa volt az ellenfélnek, fog­gal-körömmel küzdött. A lényeg az,, hogy nyertünk és továbbju­tottunk. Tavasszal szeretnék be­kerülni a csapatba. A posztom védekező középpályás, talán ott veszik a legtöbb hasznomat. Koller Nándor: - A csapatom alábecsülte az ellenfelet, ezért csak nyögvenyelősen nyertünk. Igazán szebb őszi búcsúra szá­mítottam. Veigli Géza: - Megdicsérem a játékosaimat, mert az NB I-esek ellen nagyon jól játszot­tak, s ha jobban összpontosí­tunk, akkor talán még meglepe­tést is okozhattunk volna. Végre, vége! A hajrára már kínszenvedés volt nézni a PMSC erőlködését. Ezzel befe­jeződött az őszi idény, ami után a piros-feketék számára csak jobb, csak szebb tavasz követ­kezhet. Beszéltem Palaczkyval is, Braunnal is, mindketten azt ígérik: addigra rendbe jönnek, lehet számítani rájuk. Ennek el­lenére a PMSC-nek új játékoso­kat is kell igazolnia a téli szü­netben. Azért is, mert a mostani keret nem minden tagja üti meg az NB I. amúgy sem magas színvonalát, meg aztán például olyan hírek is keringenek, hogy például Kónya befejezi pályafu­tását, és inkább az üzleti életben ér el további sikereket. Nem tudni azt sem, mi lesz a szlovák Maiikkal? Szóval, erősíteni kell. Akár magyarokkal, akár ukránokkal, akár szlovákokkal. Már csak azért is, nehogy bárki is azt higgye, amiben most rin­gatja magát: igazi rivális híján biztos helye van az első csapat­ban. Most még hiheti. De hát ez meg is látszik ez a csapat őszi teljesítményén ... H. L. Egerszegi és Darnyi Owens-díjra vár Ha létezik jelentős sportki­tüntetés, akkor az egykori ame­rikai atlétakiválóságról, a Jesse Owensről elnevezett az. Öröm­teli a hír: két magyar klasszis, a két úszó-fenomén, Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás is a kitüntető díj várományosai kö­zött szerepel. Az Owens-elis- merést 1993 február 9-én adják át. Az 1980-ban alapított díj ta­valyi birtokosa az amerikai tá­volugró, Mike Powell. Egerszegi és Darnyi „sorsa” persze nehéznek ígérkezik ezen a különleges voksoláson, hiszen - ezt emelte ki a UPI - a legna­gyobb favorit kétségkívül az Egyesült Államok nyolcszoros olimpiai aranyérmese, a vág­tázó és távolugró Carl Lewis. A számos szuperklasszis, az Owens-jelöltek között szerepel például az algériai futónő, Has- siba Boulmerka, a kínai műugró Gao Min, a fehérorosz „tor­nászkirály” Vitalij Scserbo, és számos amerikai sportember, így Kevin Young vagy Kristi Yamaguchi. A brazil Sao Paulo nyerte a Világ Kupát Közép-európai idő szerint va­sárnapra virradóra játszották le a japán fővárosban, Tokióban 60 ezer néző előtt a labdarúgó klub­csapatok Világ (korábbi nevén Interkontinentális) Kupájáért azt a mérkőzést, amelyen a legjobb dél-amerikai együttes (a Liber- tadores Kupát őrzi), a brazil Sao Paulo és a BEK-győztes, tehát Európa legkiválóbbjának nevez­hető legénység, a spanyol FC Barcelona lépett gyepre. A Sao Paulo 2-1 (l-l)-re nyert, úgy, hogy Rai két gólt rúgott náluk, a spanyolok gólját Sztoicskov sze­rezte. Egyébként a vezetést a bolgár idegenlégiós szerezte meg a 12. percben. Az utóbbi három esztendő dél-amerikai fiaskóiért a brazil együttes revansot vett. A sokak által esélyesebbnek vélt katalán gárdát Rai mágikus játékával kétvállra fektette. A Sao Paulo előszrö jutott világelsőséghez, elnyerte a Toyota Kupát is egy­ben. Ez volt a sorozat történeté­nek 5. brazil diadala. Az elmúlt három esztendő­ben (1989 és 1990: AC Milan, 1991: Crvena Zvezda) csakis Európa gárdái diadalmaskodtak a japán fővárosban rendezett döntőkben. A brazil klubok kö­zül eddig a Santos (1962, 1963), továbbá a Flamengo (1981) és a Gremio Porto Alegre (1983) hódította el a Toyota Kupát. A mérkőzésről tudósító hí­rügynökségek megjegyzik, hogy mindössze 10 fokos volt a hőmérséklet, s az ennél jóval melegebbre számító spanyolok mintha fáztak volna. A vége már kínszenvedés volt Új játékosok kellenek a PMSC-be Szovjet hokisok rejtélyes halálsorozata Szovjet jégkorongozók rejté­lyes halálsorozatáról számol be a dpa német hírügynökség. Azok az adatok, amiket éveken át elhallgattak, a politikai válto­zásoknak köszönhetően most napvilágra kerültek az archívu­mokból. A mai napig magyará­zat nélkül álló esetek között szerepel repülőgépszerencsét­lenség, autóbaleset, öngyilkos­ság és gyilkosság, de még szív­bénulás is. A világbajnoki- és olimpiai baj­noki címek megszerzésével ki­vételes helyzetbe került hoki­soknál a pénz, a drogok, a gyors autók, a mérhetetlen alkoholfo­gyasztás mind-mind magyará­zata lehet a haláleseteknek. Az egyik legrejtélyesebb ügy Vszevolod Bobrové és Viktor Tyihonové, a későbbi hokikapi­tányé. Az 50-es évek két játé­kossztárja nem utazhatott el csapatával Szverdlovszkba egy bajnoki mérkőzésre, mivel Bob­rov sérült volt, Tyihonov pedig beteg. Furcsa módon éppen ez mentette meg az életüket. A csapat különgépe ugyanis lezu­hant és a fedélzeten tartózkodók közül mindenki életét vesztette, közöttük a világhírű edző, Ana- tolij Taraszov testvére. Az együttes vezetője Sztálin fia, Vaszilij volt, ő azonban nem a géppel utazott. A tragikus halállista meg­döbbentő hosszúságú. A dpa csak néhány konkrét példát em­lít: a Szpartak Moszkva 23 éves védője, Viktor Blinov edzés közben holtan esett össze (1968), a vonatkerekek alatt lelte halálát a Dinamo Moszkva csatára, Alekszandr Szakejev (1973), Vlagyiszlav Najgyeno­vot, a Szpartak 24 éves támadó­ját megfojtották (1979), a le- ningrádi válogatott Vjacseszlav Szoloduhin pedig öngyilkos lett. Ismertebb tény a Harla- mov-házaspár halála. A híres Mihajlov, Petrov, Harlamov csatártrió tagja éppen edzésre igyekezett feleségével, amikor gépkocsijuk frontálisan ütkö­zött egy teherautóval és mind­ketten szörnyethaltak. Még ebben az évben, 1986-ban a CSZKA 21 éves támadója, Vlagyimir Korsenkov edzésen súlyos fejsérülést szen­vedett és egy hónap múlva a kórházban meghalt. Ugyancsak 1986-ban vesz­tette életét a CSZKA Moszkva védője, Mihail Kovaljev, illetve Konsztantyin Klimov, aki Le- ningrádban játszott. Van magyarázat viszont egy másik esetre: a Fetyiszov-test- vérek kivilágítatlan autóval száguldoztak az országúton, mikor karamboloztak. A 20 éves Anatolij a kormánynál lelte halálát, Vjacseszlav, a vi­lághírű -jelenleg az észak-ame­rikai profi hokiligában szereplő - játékos életveszélyes sérülé­sekkel, de túlélte az ütközést. A halálesetek a 90-es évek­ben is folytatódtak. Valentyin Grigorjev edző egy vonat kere­kei alatt végezte. Á CSZKA két újonca, Kozlov és Taraszov egy busszal ütközött. Taraszov meghalt, Kozlov túlélte, ő azóta már, Fetyiszovhoz hasonlóan, az NHL sztárja. Az idei esz­tendő sem múlt el jégkoron- gozó-halál nélkül. Ufában a Szpartak Moszkva volt játéko­sát, Szergej Busmeljevel találták holtan, golyóval a szívében. Különleges autóverseny Ki győzi le az Orient Expresszt? A jövő év augusztusában kerül sor egy különleges au­tóversenyre European Exp­ress Trophy néven. Ennek a viadalnak a lé­nyege, hogy Londonból in­dulva a versenyzőknek másfél nap alatt kell Budapestre ér­kezniük úgy, hogy legyőzzék, azaz megelőzzék a hírneves Orient Expresszt, természete­sen anélkül, hogy megszeg­nék a közlekedési szabályo­kat. A szervezők, akik 80 autó és 40 motorkerékpár indulá­sával számolnak, kijelölték a pontos útvonalat is. A londoni Viktoria vasútállomásról star­tolna a mezőny 1993. augusz­tus 12-én és Párizson, Stras- bourgon, Stuttgarton, Mün­chenen és Bécsen keresztül augusztus 13-án érkezne a magyar fővárosba, ahol a cél a Nyugati pályaudvar. Min­den városban egy-egy ellen­őrző pontot kell majd érinte­niük a versenyzőknek. Erre a különleges autóversenyre magyarok, külföldiek, profik és amatőrök, valamint a szponzorok jelentkezését egyaránt várják, és szívesen látják akár a Trabanttal pró­bálkozókat is. A viadal nem csupán ön­célú szórakozás lesz, mivel a szervezők nagyobb összeget jótékony célra akarnak felkí­nálni. Akik indulni szeretnének a versenyen, 1993. március vé­géig kell, hogy befizessék a 3500 fontos nevezési díjat. Kockázatos vállalkozás A szélvihar nem kíméli a legjobbakat sem Változatos volt a Vendée Globe ’92-93 nonstop földkö­rüli szóló vitorlásverseny no­vember 22-én elrajtolt, az indu­láskor 14 hajóból álló mező­nyének eddigi sorsa. Rögtön a rajt után 100-120 km-es szélvi­har lepte meg a mezőnyt, nem kímélve az esélyesnek kikiáltott legjobbakat sem. Pár nappal ké­sőbb heten már az anyakikötő felé fordították a hajójukat. A versenyszabályok kimondják: a megálló nélküli földkörüli via­dalon egyetlen javítási lehető­ség a versenyzők részére: visz- szahajózni Les Sables d’Olonne-ba, a rajt színhelyére. Keserű dolog otthagyni a cél­irányba hajózó vetélytársakat, de közel Franciaországhoz in­kább ezt választották sokan, mint azt, hogy később végleg kiálljanak. Mert a vihar kímélet­len! Ebben a kockázatos vállalko­zásban ott van egy magyar hajó is, a Fa Nándor tervezte és épí­tette, egy földkörüli szólóver­senyt már teljesített 60 láb hosszú, 25 méter magas árbócu óceáni vitorlás. A K. és H. Bank-MATÁV a BOC Chal­lenge után átépített 11 tonnás hajó tervezője és versenyzője szerint csak előnyére változott. Tőkesúlyát mélyítette, ugyan­akkor fele olyan könnyű, míg az árbocot méterekkel megnövelte, hogy még nagyobb vitorlázattál hasítson a hullámok között, mint eddig. A mezőnyt a legutóbbi BOC Challenge második helyezettje, Alain Gautier vezeti, aki több Figaro, Trans-Atlantic és más óceáni vitorlásversenyek győz­tese. Egyébként a nagyapja ölé­ben tanult meg vitorlázni. Gau­tier vadonatúj 11 tonnás hajója, a Bagages Superior költségve­tése - beleértve a francia vitor­lás hároméves szponzori szer­ződését is - 12 millió francia frankra rúg. Második helyen vi­torlázik a szintén francia Bert­rand de Broc. Ő a korábbi rö­vidtávú óceáni versenyekről ismert, eredetileg a francia röp­labda-válogatott tagja. Hajója, a Groupe LG, egy francia takarító cég nevét viseli. Szolgálni a magyar sportot Vasárnapi MOB-matiné A szombati választást köve­tően vasárnap délelőtti rande­vúra hívták az újságírókat Bu­dapesten, a MOB székházába, ahol a Magyar Olimpiai Bizott­ság vezérkara mutatkozott be. Pontosabban nem volt szük­ség bemutatkozásra, hiszen az elnököt, dr. Schmitt Pált, és a főtitkárt, dr. Aján Tamást az egy nappal korábbi közgyűlésen közfelkiáltással erősítették meg újabb négy évre tisztében. Nem változott az első alelnök szemé­lye sem, aki (hivatalból) az OTSH állámtitkár-elnöke, Gal- lov Rezső. Elhangzott, hogy csak cse­kély mértékben változott a 17 tagú elnökség. Továbbra is tag a négy olimpiai bajnok, Schmitt Pálon kívül dr. Török Ferenc és Vaskuti István, s hozzájuk csat­lakozott most új tagként a Kár­páti György helyébe lépett dr. Hegedűs Csaba. Schmitt Pál szerint az új el­nökség összetételét illetően jobb felállást még egy komputer sem találhatott volna. Ezt il­lusztrálandó említette meg, hogy az olimpiai bajnokok mel­lett két újságíró is tagja a testü­letnek, amelyben képviselve vannak az egyesületek, a szö­vetségek, a tudomány, a sport- hivatal, az edzők, a vidék, és példának okáért két parlamenti képviselő is helyet kapott benne. A MOB elnöke az olim­piai bizottság marketingmunká­jának a fontosságát emelte ki, és a gazdálkodás további javítása érdekében egy konkrét tervről külön is szólt. Eszerint létre­hoznák a Hajós Alfréd Klubot, vagyis az első magyar olimpiai bajnokról elnevezett olyan exk­luzív tömörülést, amely a leg­főbb támogatókat fogná össze. A „Szponzorok Aranycsapatá­val” négy évre szóló szerződést kívánnak kötni, mégpedig oly módon, hogy a mintegy tíz partner, tehát a klub tagjai, egyenként és évente tízmillió forinttal segítenék a MOB-ot, amelynek ez által stabil alapra helyeződne a gazdálkodása, hi­szen a bevételek egy jelentős része tervezhető lenne. Aján Tamás a csapatmunka fontosságát hangsúlyozta, és le­szögezte, hogy a MOB legfőbb feladata: szolgálni a magyar sportot. Alapvetőnek mondta továbbá az egységet és a megfe­lelő anyagi háttér biztosítását. Utóbbival kapcsolatban megje­gyezte, hogy több hazai és kül­földi cég is jelentkezett, hogy szívesen beszállna a MOB mar­keting-programjának szervezé­sébe, irányításába. A kis Dárdai elveszik a csíkos mezes rakamaziak gyűrűjében Fotó: Szundi György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom