Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-10 / 340. szám

1992. december 10., csütörtök üj Dunántúli napló 7 Lézer adattovábbítás az űrből Hogyan változnak, mit terveznek a megújuló áfészek? Más típusú vidéki bolthálózatot Meddig legyen kivihető az üzletrész Lézersugárral a Földről az űrbe küldött repülési adatokat fogott a Discovery amerikai űr­repülőgép személyzete vasár­nap. Ezzel bizonyítottá vált az űrbe történő lézeres adattováb­bítás lehetősége. Az adatokat továbbító zöld színű lézersuga­rak a légierő Palm Bay-i mű­szaki létesítményéről jutottak el a több mint 300 kilométeres magasságban keringő Disco- veryre. A legnehezebb próbaút Valószínűleg az olasz Fiat autógyár termékeinek kell a vi­lágon a legnehezebb próbautat kibírniuk, ugyanis Oroszország a teszt terület. A Fiat Croma, az Unó és a Tempra modelljei, amelyeket a cég különlegesen felkészített, eddig 90 ezer kilo­métert futottak Oroszország vá­rosainak, vidékeinek aszfalto­zott és földútjain az év legkü­lönbözőbb szakában.A szörnyű orosz utaknak a speciálisan fel­készített autók sem tudtak telje­sen ellent állni, s néhány módo­sításra rászorulnak. Otthon legjobb egyedül Minden második japán fele­ség szívesebben van otthon egyedül, mint férjével, mert így jobban tud lazítani. A Tokióban közzétett felmérés szerint a ja­pán férjek inkább igénylik hit­vesük társaságát, csak 21 száza­lékuk érzi jobban magát otthon felesége nélkül. A férjek 77 százaléka része­síti előnyben, hogy szabadidejét ne feleségével töltse és ezzel a feleségek 87,5 százaléka ért egyet. S minél régebb házasok, annál erősebb ez az óhaj - derül ki a szabadidőkutatási központ 200 tokiói és oszakai házaspár megkérdezésén alapuló felmé­réséből. Adósságcsökkentés a privatizációból Mexikó elsősorban az álla­madósság csökkentésére for­dítja azt 21,5 milliárd dollárnyi bevételét, amelyhez eddig jutott az állami vállalatok eladása ré­vén - hangoztatta Carlos Sali­nas de Gortari köztársasági el­nök Mexikóvárosban. Lépésváltásra készülnek az áfészek. A szövetkezeti mozga­lom december 10-11-én tartja kongresszusát Budapesten. A lehetséges változásokról, a kongresszusi előkészületekről beszélgettünk Zs. Szőke Zol­tánnal, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szö­vetségének (ÁFEOSZ) titkárá­val.-A mostani kongresszus le­zár egy időszakot, vagy megnyit egy újat?- Mindkettőt megteszi. Igaz, hogy az 1990. évi kongresszu­sunk már lezárta a korábbi időt, mégis át kell tekinteni az átme­neti hónapokat, nagyon nehéz szakaszát az életünknek, hiszen erős szándékok voltak arra, hogy a magyarországi szövet­kezeti mozgalmat fölszámolják. Nem sikerült.-Az úgynevezett legitimá­ciós folyamat június 30-ig lezaj­lott. A tagság egyértelmű ra­gaszkodását jelenti, hogy 280 áfész közül 35 helyen választot­tak csak új elnököt. 1 200 000 tagot tartunk nyilván, ezek 70-80 százaléka jelen volt a részközgyűléseken, illetve a jú­niusi küldöttgyűléseken. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez a kongresszus lesz a megnyitója a valóságos piac- gazdasági korszaknak.- Hogyan érintette, az áfé- szeket a gazdasági átalakulás, a korábbiaknál nehezebb műkö­dési feltételek?- Félévkor az áfészeknek mintegy a fele veszteséges volt, 10-15 nem is kerülhette el a csődeljárást, fizetésképtelenné vált. Néhány ellen a felszámo­lási eljárás is megindult.- Nyilván Önök elemezték az okokat is ahhoz, hogy a tovább­lépést körültekintően határoz­zák meg.. .- Az előzmények összetet­tek. Első helyen azonban a külső körülményeket kell emlí­teni, ezek többségét nem voltak képesek elhárítani. Utalhatok a KGST-, vagy lengyel piac néven jegyzett konkurenciára; ezek nem adózott, kétes eredetű portékáival a kis boltok nem versenyezhetnek. Tény az is, hogy a hivatalos működésű ma­gánkereskedők komoly ver­senytársat jelentenek. Az áfé­szek azonban fölveszik a ver­senyt. Továbbra is az élelmi- szer-napicikk kereskedelemben kívánnak dolgozni, ezért hozzá­fognak a profiltisztításhoz, le­mondanak a nyereséggel nem végezhető tevékenységről. A vendéglátás területéről például bizonyosan kivonulnak. A kis­településeken, tanyaközpontok­ban az üzletet magánkereske­dőknek bérbeadják az árukész­lettel, felszereléssel, épülettel együtt.- Milyen mértékben hat és fő­leg milyen következtetések levo­nására készteti az áfészeket az átalakuló mezőgazdaság, a kia­lakulatlan falusi gazdálkodó ré­teg, amelyet a korábbinál job­ban sújt a felvásárlás bizonyta­lansága?- Sajnos, komoly zavarok vannak a zöldség-, gyümölcs­ös élőállat-felvásárlásban. Pad­lón van a feldolgozóipar, a piac nem működik. Mindezek isme­retében arra az elhatározásra ju­tottunk, hogy az áfészek maguk hozzák létre a nagybani árube­szerző hálózatot. Nem lehet kö­zömbös, hogy a cukorgyárban egy áfész jelenik meg vevőként, vagy az ország 280 szövetke­zete. A tárgyalási pozíció nyil­ván meghatározza az árat, hi­szen nincs közbülső kereskede­lem. Ma ugyanis a nagykeres­kedő viszi el az élelmiszerek árának nagyobb hányadát. A rendszerrel a versenyképességet akarjuk erősíteni. De ez már nem is csak elhatározás kér­dése, minthogy néhány megyé­ben már működik a rendszer. Azt tapasztaltuk, hogy 10-15 százalékkal alacsonyabb árak­kal dolgoznak azok a boltjaink, amelyek e rendszerhez tartoz­nak. A kongresszus, várhatóan úgy fog határozni, hogy a me­gyékben kialakult nagybani be­szerző központokat országosan is integrálni kell. Ez úgy mű­ködne, hogy létrejön a kereske­delmi igazgatóság, amely koor­dinálja a nagybani beruházáso­kat. Es létrejön az a beszerzési hálózat, amelyre a kiskereske­delmi hálózat nyugodtan épít­het.-Az a mezőny, amely az új elvek, a megváltozott körülmé­nyek között teszi a dolgát, tisz­tában van azzal, hogy a korábbi privilégizált helyzet után mire vállalkozik?-Úgy látom, egyre több ve­zető rádöbbent már, hogy az élet változott és neki is változ­nia kell. Szerencsére számos jó példát ismer az Országos Szö­vetség és ezek továbbadhatók. Az egyik legjobban dolgozó áfész a kecskeméti Univer. Ki­tűnő a szegedi, a jászberényi, a debreceni is. A Dunántúlon a baranyai áfészek szinte veszte­ség nélküliek. Általában is jó körülmények között vannak a dunántúli szövetkezetek. Pest megyéből a gödöllői lehet a példa. K. E. Áfész-vegyesbolt Kacsótán Fotó: Proksza László Mérleg az alkonyfényben A z éj még ragaszkodik sötét­jéhez. Sűrű ködfüggönyt engedett a világra, feltartóztatni a fényt. Mégis: a zajok, a hulló levelek percegése, a szokások már jelzik, itt a küszöbön a nap­pal, hamarosan autókígyók te­keregnek a Kertvárosból a munkahelyek felé, sötét sziluet­tek várakoznak a hajnal magá­nyában a buszokra. Vajon hogyan ébrednek a ga­lambok? Né-Három év alatt az egész szőlőt megforgattuk - mondja M. bácsi. Az pedig nyolcvan centit jelent. Rettenetes munka. Egy ház, a garázs, a nyári konyha, a présház felépítése után. Mert ezt is meg kellett csinálni. Márpedig M. bácsi jó­szerével mindent maga csinált. Olyan most az udvara - a szé­pen felserdült tujákkal -, mint a patika.-Van ott hátul egy jókora di­ófa - mondja. - Annak pedig sok a levele. Nem szeretem, ha összegyűlik... Vagyis minden nap, lomb­hulláskor, korareggel már bon­gott a gereblye foka a fa alatt. Amikor, kicsit odébb, indultak az első buszok. M. bácsinak kitűnő szakmája van. Azt pedig olyan szinten műveli, hogy híre-rangja elju­tott a fővárosig is. Nem csak ott, persze, mert „nincsen olyan lakása a kertvárosnak, ahol ne dolgoztam volna.” Volt, amikor 20-25 embert irányított. Né M. bácsi két évvel van a nyugdíj után. Gazdag élete volt. Ebből a gazdagságból minden napra futott valamennyi: csi­petnyi, de gyakorta több a jól végzett munka öröméből. Az a fajta szakember - megritkult nagyon a számuk -, aki saját maga és a szakmája iránti meg­becsülésből nem ad ki a kezéből olyan munkát, ami nem tökéle­tes.- Könnyű neked, mondta egyszer nekem valaki, mert hát van házad, szőlőd, pincéd! Megkérdeztem tőle: tudod-e miből? Csak munkából! Svájcisapkában dolgozik, a Sopianae sűrűn ott a szája szög­letében. Elképedek azon, ahogy a szerszámot kezeli: mintha magától „működne” a kalapács, a véső. Ámikor gipszet kever, mindig pontosan annyi anyag kerül az edénybe, amennyi kell.- Borzasztó drágaság van - magyarázza. Most M. bácsi örül. Valami bonyolult szerelési problémát hagyott maga mögött az előző szakember, s M. bácsi egyből rálelt a megoldásra.-Ez tényleg egy sötét lyuk volt, de az biztos, ugyanaz a szerelő csinálta, aki után a má­sik házban is dolgoztam. Ponto­san ráismerni a kezére. így hát M. bácsi svájcisap­kája és ráncos homloka alatt most vidám a szeme. Pedig gyakorta ébred fel, az éj köze­pén mozdítja ki az álmából az előző nap fáradtsága. Akkor bekapcsolja a párnája alá dugott rádiót, hallgatja kicsit az éjsza­kai adást, s mint általában az elégedett emberek, hamarosan újból elalszik. De csak reggel öt óráig.- Minket így neveltek. A munkára. Nekem már a vérem­ben van, nem is tudom elkép­zelni, hogy valami feladatom arra a napra, ami aztán estétől reggelig el is tart, ne lenne. Soha nem éreztem tehernek, de mindig úgy voltam a vacsora­kor, hogy ami mára rendeltetett, az meglett. Né- Büszke vagyok arra, hogy mindig a legjobban fizetett sze­relők közé tartoztam. Én azért megdolgoztam. Sokszor volt, hogy éjfélig is maradni kellett. Mondtam a gyerekeknek: hát holnap reggel lesz a műszaki átadás, húzzuk meg egy kicsit, nehogy szégyenben maradjunk! Ebből lett a pénzem. Már abban az időben, ha olyan jött hoz­Újabb vita a tsz vagyon körül? A jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint a termelő- szövetkezetből való kilépés szándékát a vagyonmegosztó közgyűlést követően, a vagyon­nevesítéséről szóló határozat kézhezvételétől számított 60 napig tehet bejelenteni. Ez nem jogvesztő, hanem elévülési ha­táridő, ezért, ha valami ok miatt valaki ertnek nem tud eleget tenni, megfelelő igazolás mel­lett később is bejelentheti kivá­lási szándékát. Né A Szövetkezeti átalakulások bölcsessége címmel a Magyar Parasztszövetség Baranya Me­gyei Szervezetének elnöke és alelnöke is kifejtette vélemé­nyét erről a kérdésről. Szerin­tük az lenne az igazán jó, ha a vagyont, az üzletrészt bármikor ki lehetne vinni a termelőszö­vetkezetből, akár vagyontárgy­ban is. Valóban járható út ez, nem kerülnek esetleg lehetetlen helyzetbe a tsz-ek?-A kiválók és a bentmara- dók közötti tárgyiasult va­gyonmegosztás még sok helyen ma is rendezetlen - mondja Szentpáli László, az FM Bara­nya megyei Hivatalának ve­zető-helyettese. - A hatvan nap valóban kevés annak eldönté­sére, hogy valaki önállóan gaz­dálkodjon a jövőben vagy sem. A kívül állók - volt tagok és örökösök - helyzete külön ka­tegória. Ők nem kapták meg ez ideig a vagyon feletti teljeskörű jogosultságot. E körülmény sok esetben gazdasági nézőpontból káros. Például az aktív tag a felmenői vagyonával nem ren­delkezhet kiválás esetén. Tsz-szétváláskor a kívül állók szabad akaratú csatlakozási joga nincs biztosítva. Ha az ak­tív tag, szakember máshol kap munkát a vagyona a jelenlegi helyén marad, ha úgy dönt a közgyűlés. Talán ma még ez is merev törvényi rendelkezés. Tisztességtelen „játékok” in­dulhatnak el, hiszen mindenki­nek - aktív tag, nyugdíjas, ve­zető, kívül álló - más az érdeke. A tulajdonosi érzés és viselke­dési mód ma még igen gyenge. A résztvevőknek korrektül kell viselkedniük, ez vonatkozik a közös gazdaságban lévőkre és a kilépőkre egyaránt. Rossz volna, ha egymás kárára tör­ténne a tárgyiasult vagyon kivi­tele, a kettéválás. Helyes lenne, ha az új szövetkezetből is ki le­hetne lépni a vagyonnal együtt zám, kiben bízni lehetett, adtam neki kölcsönt, nem keveset. Tudták rólam: annak az ember­nek van pénze. Amikor építkez­tem, a környéken még alig volt három-négy ház. Elhagyott vi­déknek tűnt, de a jövőnek csi­náltam. Lám, már járdák van­nak előttünk, út, olyan az egész, mint egy városrész, s az én há­zam pontosan beleillik. Jöttek azután a gyerekeim: lakás kéne, autó is. Lett nekik, hála Isten­nek. Erre mondtam én annak az embernek: amikor reggel a Kati-néni meghúzta a temp­lomharang kötelét, akkor te a másik oldaladra fordultál. Én pedig már talpon voltam. Ennyi az egésznek a magyarázata, nem több! Né S okat dolgoztam nagyon ... Sokszor voltam persze fá­radt is. De higyje el, ez jól esett! Már csak azért is, mert az ilyen fáradtság után én mindig úgy ébredtem, mint a galam­bok. A galambok pedig békével ébrednek. Mészáros Attila annak, aki azt követően is me­zőgazdasági termelést akar vé­gezni. Nem lenne jó, ha bérmunkás maradna a közös gazdaságban dolgozó a jövőben, mert akkor végérvényesen esélytelenné válna a mezőgazdaság átalaku­lása, saját jövője. *- Most már letisztultak a ki­válások során felmerült prob­lémák - mondja Margittai Mik­lós, a TESZÓV Baranya Me­gyei Szövetségének titkára. - Azonban a világon sehol nincs olyan hely, ahol a társas vállal­kozás vagyonának egy részét mobillá lehetne tenni. A rész­vénytársaságnál is a papír ván­dorol. Ha megvalósulna, hogy a vagyont bármikor ki lehetne vinni a termelőszövetkezetből, akár vagyontárgyakban is, az teljes gazdasági összeomláshoz vezetne. Az üzletrészek kivitele az értékpapír szintjén történjen. Teljesen egyértelmű, hogy a farmgazdaságok nem tudják át­venni a termelést teljes egészé­ben. A nagyüzemben alkalma­zott az eszközök, gépek nem használhatók a kisgazdaságok­ban. Tudomásul kell venni, ha szétzilálják a tsz-eket, akkor élelmiszerhiány lesz. A szövet­kezeti törvényt hagyni kellene a saját öntörvényei szerint mű­ködni. Né Buzássy Lajos, az Agrárszö­vetség Baranya Megyei Irodá­jának vezetője a következőket mondta el:- Semmi más nem történik, mint az, hogy a koalíciós pártok rájöttek arra, hogy amit tör­vénybe iktattak, az rossz, és azért valakinek vállalnia kel­lene a felelősséget. Hiába igye­keztek, az emberek nem akar­nak kimenni a szövetkezetek­ből és nem akarnak magángaz­dálkodásba kezdeni, ezért most megpróbálnak egy másik utat: a kiválás lehetőségének a végte­lenségig való meghosszabbítá­sát. A magyar mezőgazdaság ke­zében pedig egy óriási törté­nelmi lehetőség volt, amivel nem élt. Létrejöhetett volna egy magántulajdonon alapuló szö­vetkezés, amelyik fel tudta volna venni a versenyt a mono­póliumokkal. Részt vehetett volna az élelmiszeripar privati­zációjában, sőt működtethette volna azt. Ezzel a privatizáció­val, kárpótlási és szövetkezeti törvénnyel a lehetőség megint elszállt. A rugalmatlannak és fejlődésképtelennek mondott szövetkezeti forma meg talpon maradt, alkalmazkodni tudott a jelenlegi helyzethez. A magyar parasztot most is a kényszer - a létbizonytalanság - tartotta bent a szövetkezet­ben, mint annak idején. A pa­raszt ember megfontolt, nem viszi ki a vagyonát, ha a szö­vetkezésben látja a nagyobb biztonságot. Annak a működő- képességét nem kockáztatja a vagyonának észnélküli kivite­lével. A kormány jelenlegi ag­rár-stratégiája viszont fokoza­tosan padlóra tesz mindenkit: a szövetkezetei, a magángazdát és az állami gazdaságot egy­aránt. Ha nem történik változás, akkor 1993. félévére a termelők 60 százaléka csődbe megy. Egyre nagyobb a valószínűsége annak is, hogy a mezőgazda­ságban dolgozó 700 000 em­bernek a fele munkanélküli lesz. Remélhetőleg 3-4 év múlva ismét bölcs lesz a pa­rasztság és a magántulajdonra alapozva szervezkedni kezd. Sz. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom