Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-09 / 339. szám

10 aj Dunántúli napló 1992. december 9., szerda Spanyolország szemléletben régóta előttünk jár Tanulnivalók és tanulságok „ Ott a minisztérium nem csak kibice az oktatásnak ” Külön-külön foglakozik a szakember az autista gyerekekkel Fotó: Proksza László Autista gyermekek fejlesztő csoportja Pécsett Az Anikó utcai bölcsődében kaptak helyet Az elmúlt időszakban egyre többször adhattunk hírt a Phare-program keretében meg­valósuló tanulmányutakról. A Phare - „lengyel-magyar segély a gazdaság felerősítésére” - címet viselő, és e cím szerint ér­telmezendő program megkü­lönböztetettjelentőségű az okta­tásban: 1990-ben 100 milió ECU-t, 1991-ben 114 milliót fordított a szervezet az oktatásra - többek közt a szakoktatásra is. Az idén több kelet-európai or­szág között oszlottak meg az összegek, így is 100 millió ECU-ra pályázhattak mindazok, akik új módszerekkel, oktatás- technológiákkal kívántak meg­ismerkedni és szakmai ambí­cióik szerint valamely Nyu- gat-Európában elsajátítható ön­képzésben szerettek volna részt venni. Népes csoport Baranyából- A hozzávetőleg 200 helyre közel 120 angol nyelvű hazai pályázat érkezett - mondja Re- gényi Béla, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa, aki az angol nyelvű gé­pész-szakcsoport pályázójaként vett részt s tett körutat Francia- országban és Olaszországban. - Mivel az „angolosok” nem a kí­vánt létszámban pályáztak, ezért egy újabb kiírás a francia és német nyelven értők számára is lehetővé tette a jelentkezést. Baranyából népes csapat járt külföldön az elmúlt hetekben. A gépész-szakcsoport, az elektro­nika, a humán tudományok vagy a környezetvédelem iránt érdeklődők külön csoportokat alkottak. Kivételesen nagy si­kerrel pályáztak a Zipemovszky Károly Szakközépiskola peda­gógusai. Beszélgetésünk résztvevői, Szenner Károly, a szakközépis­kola igazgatóhelyettese például az elektronika oktatásába, al­kalmazásának gazdasági feltéte­leibe nyerhetett bepillantást Franciaországban és Spanyol- országban. Wartmanné Szavai Ilona, a pécsi Berek utcai Általános Is­kola biológia-technika szakos tanára a környezetvédelem Hol­landiában és Németországban honos oktatásával ismerkedhe­tett, míg Gyarmati Gyuláné, a pécsi Janus Pannonius Gimná­zium és Szakközépiskola egész­ségügyi szaktanára Olaszor­A Kacsa utóda Itt az új szuper-mini autó, az egyszerű, kicsi, olcsó városi tömegautó,*a Twingo. Szokatlan már a formája is: a motorházfedél és a szélvédő üvege egyetlen síkot alkot, a kocsi teteje hátrafelé gyengén lejt. Nagy ajtók (csak háromaj­tós változatot fognak gyártani) teszi kényelmessé a beszállást és ezek a kocsi hosszának (3,43 méter) majdnem a felét teszik ki. Menetteljesítménye megkö­zelíti a Golfét: az 55 lóerős 1100 köbcentiméteres motor 150 km/órás utazási sebességet biztosít. A belső tere is tágasabb, mint mondjuk a BMW 3-as soroza­táé. A lehajtható és előretolható hátsó ülések eredeti műszaki megoldást jelentenek. A nyitható vászontető széria­tartozék. Az érdekes külsőhöz csakis friss színek illenek. Az autó ára meglehetősen ol­csó lesz, a nyugati piacon 16 000 német márkának megfe­lelő összegért kínálják majd. szágban és Spanyolországban járt. Nincs kunyerálás a pénzekért- Ha csak Spanyolország példájánál maradunk - mondja Szenner Károly — , azonnal szembeötlik, hogy a tárgyi felté­telek korántsem jobbak, mint nálunk, sőt, ami a szaktanárok, az oktatói gárda képzettségét il­leti, abban sem lehet szégyen­keznivalónk. A mi hazai mér­nöktanáraink általában pedagó­gusi ismereteiket tekintve is képzettebbek és föltehetően többet tudnak a gyerekeink is. A döntő különbség abban rejlik, hogy az oktatásért felelős tárca ott nem kívülállóként, nem ki- bicként viselkedik, nincs pá- lyázgatás, nincs kunyerálás a pénzekért, hanem a miniszté­rium mindenkori kötelességé­nek érzi az oktatás feltételeinek, teljes technikai ellátottságnak a biztosítását! Nem szólva arról, hogy ott a pedagógus az ottani átlagkereset 5-8-szorosát keresi, ami azt jelenti, hogy a tanár az értelmiségiek közt presztízse szerint is az első harmadban foglal helyet.- Hasonlóan látom az egész­ségügyi képzést Spanyolor­szágban - mondja Gyarmati Gyuláné. - A szaktanári képzés hiányaiból is fakad, hogy a taní­tás középfokon is gyakran az egyetemi előadásokhoz hason­lít. Adódik ez abból is, hogy nagyobb felelősség hárul a di­ákra, másrészt pedig egy-egy képzés jobban, koncentráltab­ban szűkül le egy-egy részterü­letre, hogy a piachoz alkalmaz­kodjon. Ez sokkal rugalmasabb rendszert jelent, bár az, hogy egyik napról a másikra szűnhet­nek meg iskolák átmenetileg vagy végleg, s hogy ez a képzés gyakran túlspecializált - ez nem minden esetben szerencsés. Persze azt is említeni kell, hogy az oktatás sokkal kisebb gye­rekcsoportokban folyik! Továbbképzés fizetésemeléssel-És nem azért, mert sokkal több pedagógusuk lenne, hanem főként azért, mert nincsenek felesleges órák és tantárgyak - veszi vissza a szót Szenner Ká­roly. - Nem nyomasztja a diá­kot heti majd negyven óra, mint nálunk! Az a legszomorúbb, A téma legalább olyan külö­nös volt, mint a fenti cím: híre jött, hogy a pécsi Kodály Zoltán gimnáziumban újabb bemuta­tóra készül a Tabarin színpad. Ettől még nem kell hanyattesni, az azonban már nem minden­napi, hogy egy középiskolás színjátszó kör rendszeresen és következetesen abszurdokkal, groteszkekkel lepje meg a kö­zönségét. Erről a színpadról csak egy-egy nyúlfarknyi kis hír tu­dósított, s mondta el sikereiket, szerepléseiket. A lista pedig nem rossz. Ötödik éve működ­nek, akkor jött az iskolába a csoportot vezető tanár, Pavlo- vics Attila. 1989-ben az orszá­gos diáknapokon megyei ezüs­töt szereztek, s 1990-ben a di­ákszínjátszók megyei verse­nyén csak azért nem kaptak többet elismerő kritikánál, mert a későn derült fény egy neve­hogy a sok szempontból új uta­kat kereső, a tanárképzésben most még mögöttünk álló Spa­nyolországban három évenként 200 órás továbbképzési keretet biztosítanak a pedagógusoknak - a kurzus elvégzése után 5 szá­zalékos fizetésemeléssel -, ad­dig mi egyre inkább visszafelé haladunk! Az elektronika hazai oktatásában különösen aggasztó helyzet, hiszen itt egyetlen kie­sett év az iparban már öt évnyi, tovább halmozódó hátrányt je­lent!- Az elektronikához, számí­tógéphez fűződő viszonyuk is sokkal magától értetődöbb, mint nálunk - teszi hozzá Gyarmatiné - ; ebből adódik az a különös ellentmondás, hogy a viszonylag alacsonyabb szintű nővérképzés ellenére az ott dol­gozók mégis teljesebben, maga­sabb szinten tudják ellátni kór­házi feladataikat. A tanterv rugalmas Beszélgetésünk során többen is szóba hozták - Wartmanné Szavai Ilona a holland példán il­lusztrálta és részletezte is -, mi­lyen sok gondot fordítanak arra, hogy a gyerek ne kudarcként élje meg sikertelen osztályvizs­gáit. Hollandiában például a „bukott” diák háromszori alka­lommal írásbeli majd szóbeli lehetőséget kap a javításra, majd ezután egy másik, szá­mára „testhezállóbb” osztály­ban folytathassa tovább. A frusztráció elkerülésének a „He­lyesen fogalmazd meg céljaidat és jön a siker!”-féle elv a fun­damentuma, de ehhez szüksé­ges az iskolák sokat emlegetett, sokhelyütt valóban működő „át­járhatósága” is. A szellemi tőke védelme nyilvánul meg abban is, hogy ahol csak lehet, a merev tantervi alapvetést rugalmasan kezel­hető, a „megrendelők” - mun­kaadók, önkormányzat - köz­reműködésével kidolgozott, pi­acérzékeny projekt-rendszer váltja fel. Pedagógusnak és el­sők között az igazgatónak nem az iskola költségvetési gondjai­val - fűtéssel, eszközbeszerzés­sel - kell foglalkoznia, hanem kizárólag és mindenekelőtt szakmai kérdésekkel: azzal, hogy tanítványaik megfelel­nek-e a társadalom-követelte kihívásoknak szellemi, emberi felkészültségük alapján. B. R. zésbeli félreértésre. Tavaly már a honvéd kollégisták kulturális napján elsők lettek, idén pedig továbbjutottak a csurgói orszá­gos diákszínjátszó találkozóra. Jelenleg Ionesco A kopasz énekesnő című darabját próbál­ják. Pontosabban: ismerkednek vele, olvassák, megbeszélik a szereposztást. Amit megmutat­nak, az még az előző produkció, a Babik egy részlete, a gro­teszknek egy komolyabb válto­zata. Nem könnyű színre vinni, hiszen Örkény Babikja nem dráma. Nézem a játszókat. Ka­maszkorú fiatalok, nem gyere­kek már, és nem is felnőttek. Birkóznak egy szokatlan fel­adattal, mely azonban mégis összecseng a kamasz világával, ironikus felhangjaival, kritikus, néha kegyetlen szemléletével, más kifigurázására mindig kap­ható lényével.- A számomra a legnehezebb Az imént még békésen játszó Tamás felpattan, kitálja a szek­rény ajtaját, s mindent kisöpör belőle, ami a keze ügyébe akad. Kiszalad a folyosóra, ahol sé­tára vált, s a legnagyobb nyuga­lommal rója azt utat egyik faltól a másikig. A pedagógusok már ismerik, egyikük a nyomába ered és vele tart, amíg rá tudja bírni, hogy jöjjön vissza a fog­lalkoztató terembe. A „rossz magatartás”, a „lázadás” itt nem ügy, sőt, az lenne a furcsa, ha a gyerekek másként viselkedné­nek. A pécsi Anikó utcai bölcsőde épületének egy részében a kö­zelmúlttól autista gyerekeket nevelnek, tanítanak.- Az autizmus az agyi műkö­dés súlyos, egész életen át tartó fogyatékossága és zavara, amit valószínűleg örökletes, illetve az agyat ért károsító hatások, ártalmak okoznak- mondja Bá­nyai Klára gyógypedagógus, a Papnövelde utcai Általános Is­kola és Diákotthon (a volt Kise­gítő Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon) speciális fej­lesztő csoportjának vezetője. - Az érintett gyermekek a szociá­lis kapcsolatteremtés, a beszéd és a fantázia fogyatékosságával küszködnek. Az autizmus sajnos gyakran együttjár értelmi vagy egyéb fogyatékossággal, beteg­séggel. A súlyosan érintettekre jellemző, hogy teljesen közöm­bösek mások iránt, hogy nem a darabválasztás - vallotta be a színpad vezetője, a népműve­lés-magyar szakon végzett fiatal tanár. - Meg kell találni a ha­tárt, melyen belül az alkotásnak nem csak a színvonala megfe­lelő, de a gyerekek számára is érthető mondanivalót hordoz. Az első foglalkozásokat általá­ban gyakorlatokkal kezdjük, majd egy-egy részletet kiveszek a lehetséges darabokból. Meg­nézem, hogyan tudják megvaló­sítani a feladatot, s ha túl ko­moly, vagy nem érdekli őket a probléma, a művet eltesszük, választunk helyette másikat. Nemcsak a Babik volt a re­pertoáron. Játszották Schwajda Csodáját is, illetve James Saun­ders A falon túl című darabját. Az iskola bemutatkozásain, he­lyi programok keretében elő is adták ezeket a darabokat. A ko­pasz énekesnőben kettős sze­reposztás lesz, nemcsak a tí­tudnak alkalmazkodni, nincs fantáziájuk például a játékhoz, szakadatlanul ugyanarról a té­máról beszélnek, indokolatlanul nevetnek, vagy sírnak, minden változás ellen tiltakoznak. Kül­földi adatok alapján számolva, hozzávetőlegesen 16 000 autista él hazánkban, s közülük 2 000, tíz éven aluli. A gyerekek a leg­súlyosabb tüneteket 2-5 év kö­zött mutatják. A közvetlen kör­nyezetükhöz való kapcsolatuk, alkalmazkodásuk ezután általá­ban javul, de az alapprobléma nem változik. Minden 100 au­tista gyerekből 5-10 válik önálló felnőtté, 25-30 jelentős fejlődést mutat, de támaszra, el­lenőrzésre szorul, a többiek sajnos súlyosan fogyatékosak maradnak és tartós ellátásra szorulnak. Pécsett másfél évvel ezelőtt kezdődött az a szívós munka, amelynek eredményeként létre­jött az Autisztikus Gyermeke­kért alapítvány, aztán az autista gyermekek speciális fejlesztő csoportja. A csoport a Papnö­velde utcai iskolához tartozik, de szakmailag teljesen önálló. A fővárosi autizmus-kutató csoport irányításával dolgoz­nak. Jelenleg hét gyermek jár ide. Öten már beíratottként, ket­ten vizsgálatra várnak, de he­tente bejárnak. Az első vizsgá­lat Pécsett, a Gyermekideggon­dozóban történik. Az ideggon­dozó kezdettől támogatta a fej­zegynéhány fős csapatot kell foglalkoztatni, hanem az után­pótlást is. A színpad magját a harmadikosok adják, de elsőstől negyedikesig vannak itt lányok és fiúk. Utóbbiak kevesebben, de hát ez már csak így szokott lenni. Angolszász hatás alatt álló te­rületeken nem szokatlan, hogy az iskolások kipróbálják magu­kat színjátszóként is, sőt az ez­zel összefüggő feladatokból is kiveszik a részüket, akár dísz­letfestésről, akár színpadsöprés­ről van szó. A színház azonban mindig több egyszerű játéknál. Ezek a diákok általa a világról tudnak meg többet, látnak más­ként, és változnak kissé. Pavlo- vics Attila úgy fogalmazta ezt meg:- Csodákra képesek ezek a srácok! Nehezen beilleszkedő, deviáns gyerek óriási teljesít­ményt nyújt a színpadon! De az ellentéte is. Az a csöndes, visz- szahúzódó lány, aki csak ül az órán, meg se moccan, itt kinyí­lik, megmutatkozik, ki tudja fe­jezni magát. Pozitív visszajel­zést kaphat, s érezheti, hogy lesztő csoport létrehozását, s azóta is szorosan együttműköd­nek. A következő vizsgálat Bu­dapesten, az autizmus-kutató csoportnál zajlik, s ezt követően kerülnek a gyermekek a fej­lesztő csoportba, ahol egyénileg foglalkoznak velük. Minden gyermekre hatvan oldalas teszt és fejlesztési terv készül. Csak így érhető el, hogy a hátrányok mérséklődjenek, hogy viszony­lag önállóvá váljanak a gyere­kek. A speciális fejlesztő csoport­ban minden gyermeknek külön jele, s kártyája van. A tépőzáras kártyák tulajdonképpen „útleve­let” jelentenek a tevékenység- váltáshoz, az egyik helyiségből a másikba menéshez. így rög­ződnek a gyerekekben a külön­böző lehetőségek, ismeretek, s így tudnak mindig, mindenkit szemmel tartani a pedagógusok. A fejlesztő csoport létrehozá­sát a Pécsi Önkormányzat tette lehetővé. A közgyűlés három millió forintot szavazott meg erre az esztendőre, amelynek je­lentős részét a kisebb átalakí­tásra, a berendezésre és az esz­közök, könyvek vásárlására fordították. A gyermekek étkez­tetését a bölcsőde konyhájáról oldják meg. Idővel szeretnének régiós központ lenni. A szom­széd megyékből már most ér­deklődnek, illetve Bonyhádról három hetenként jár hozzájuk egy kisgyermek. T. E szükség van rá. A hatás aztán terjed, mint a kór, az osztály­ban, később talán máshol is. Kiderül, hogy ebben a világban lehet olyan közösséget terem­teni, ahol vannak barátaink, ahol számítanak ránk, de vál­lalnunk kell a kötelezettségein­ket is. Egy ilyen műhely az em­ber életszemléletéhez ad vala­mit hozzá, amit esetleg most még ő nem is érez, csak később látja igazi hasznát. Hogy bízni kell, megtanul­ható. Ä színpadosok sok időt töltenek el egymás megismeré­sével, sőt, végeznek „bizalom­fejlesztő gyakorlatot” is. Valaki becsukott szemmel áll, s hirte­len elzuhan. Mindig van, aki el­kapja. Mert fontos az, hogy megérezzék: nincsenek egye­dül. A színpadon sem. És ha épp nem látnak maguk mögött senkit, akkor sem történhet baj. Egy segítő kéz ki fog nyúlni utánuk. Hányán éreztük már ugyan­ezt? És hányán nem érezhetik soha? Hodnik I. Gy. Egy sikeres pécsi diákszínpad: a Tabarin Ugye elkaptok majd ... ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom