Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-09 / 339. szám

1992. december 9., szerda uj Dunántúli napiö 7 Munka kellene, sok munka! Fél évre van rendelés Csődeljárás után a Sopiana Gépgyárban A hollandoknak többszáz mezőgazdasági gépet gyártanak Fel évszázad után 1943. január 12-ről 1 QQO január 12-én lesz J. yyD, 50. éve annak, hogy a magyar 2. hadsereg arcvonalán nagy anyagi és élőerő-fölénnyel megindult a szovjet csapatok támadása, amelyben a döntő fölény a magyar katona küzdeni aka­rása és bátorsága ellenére is érvényesült. Ennek következ­ménye lett az a katasztrófa, amely nemcsak a katonákat, de az egész nemzetet is súj­totta. Magyar családok ezreire mérhetetlen gyászt és évtize­dekre kiható megpróbáltatást hozott. Alig volt olyan család, akinek katona, vagy munka­szolgálatos hozzátartozója ne maradt volna ott a jeges hóme­zőkön, vagy ne szerzett volna életre szólóan kiható sebeket. A Mátyás-templomban erre a tragédiára emlékezünk ak­kor, amikor 1993. január 9-én megtartásra kerülő ökumeni­kus istentiszteleten és az azo­kat követő hősi emlékmű ko­szorúzáson lerójuk kegyele­tünket a hősi halottaink és ál­dozataink emléke előtt. Tisztelt önkormányzatok, egyházak, társadalmi szerve­zetek! A Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Doni Bajtársak Szövetsége, a Magyar Front­harcos Szövetség felkéri Önö­ket és Önökön keresztül az egész magyar népet az emlé­kezésre. Az 50. évforduló al­kalmával tisztelettel gondol­junk azokra a bajtársakra, akik a legtöbbet - az életüket - ál­dozták fel egy példátlan mé­retű, és a sorsunk által reánk mért háborúban. Az utókor kötelessége az, hogy emlékezzen, vállalja a nemzet sorsát és egyben fi­gyelmeztessen a népirtó hábo­rúk céltalanságára, amelyek csakis szenvedést okozhatnak az egész emberiségnek. Soha többé háborút, soha többé elnyomást! Mi, egykori magyar kato­nák, akik bátran fogadtuk és viseltük sorsunkat, kétjük az egész magyar népet az emlé­kezésre, a hősök és áldozatok emlékének tiszteletére. Kéri Kálmán Honvéd Hagyományőrző Egyesület Magyar Frontharcos Szövetség, Doni Bajtársak Szövetsége K evesen akadnak, - ha van­nak egyáltalán - hazánk állampolgárai között, akiknek sorsára ne hatottak volna az 50 év előtti tragikus események, vagy azok következményei. Bár újabb nemzedékek jelen­tek meg, sőt részben távoztak is azóta az élet forgatagából, a történelem megrázkódtatásai eltörölhetetlen nyomot hagy­tak társadalmunkon. Még él­nek szülők, özvegyek, testvé­rek és leginkább leszármazot­tak, akiknek hozzátartozóiról csak napjainkban olvashatunk hosszú veszteséglistákat, vagy akár névtelenül hozták a legd­rágább áldozatot: adták életü­ket hazáért, hazánkért. A há­borút követő évtizedek álsága ettől a tisztességüktől is meg­fosztotta volna őket, gyászuk­ban sem engedett teret. Csak 1990. óta emlékezhetünk róluk szabadon. A fél évszázados fordulónap közeledtével városunk, vár­megyénk társadalmát is sze­retnénk megszólítani, mert tisztelet és megbecsülés illeti a 2. magyar hadsereg katonáit, altisztjeit és tisztjeit, akik az oroszországi harcokat távol a hazától, Hitler háborújában mostoha körülmények között vívták meg. Alul maradtak ugyan az egyenlőtlen harcban, de becsületükön és jó hírnevü­kön csorba nem esett. Kegye­lettel tartozunk azoknak, akik a 2. világháború harcaiban, ezek során a doni téli csatában hősi halált szenvedtek, vagy megfagytak a hómezőkön, ab­ban a tudatban, hogy a magyar haza jobb jövőjéért hozzák ezt az áldozatot. Kérünk mindenkit, akikben a haza és nemzet fogalmai ér­zelmeket váltanak ki: vegye­nek részt a pécsi bazilikában 1993. január 9-én szombaton 9.30 órakor kezdődő ökume­nikus áldáson, majd azt köve­tően a Széchenyi téren 10.30 órakor a katonai tiszteletadás mellett történő megemlékezé­sen, - továbbá támogassák azt a törekvésünket, hogy - az el­sőktől ugyancsak lemaradva - városunkban is legyen emlék­művük azoknak, akikre most emlékezni kívánunk. Fejezzük ki ezzel a létesítendő emlék­művel tiszteletünket a XX. év­század történelmi megrázkód­tatásainak minden hőse, áldo­zata iránt, és legyen az em­lékmű minden időkben az em­ber felelősségére utaló jel. Kovácsy Zoltán, Honvéd Hagyományőrző Egyesület Jelentem, érettségiztem! Háromezer új rendőrt keresnek Miért nincs mikrobusz? Gondban a környezetvédelem Bérelt busszal érkezik az elnök Bili Clinton, az Egyesült Ál­lamok új elnöke várhatóan bé­relt busszal érkezik majd Ar- kansasból Washingtonba, janu­ári beiktatatására. Clinton vá­lasztási kampányának egyik legsikeresebb ötlete volt, hogy buszon járta az országot, így naponta a választók tízezreivel tudott találkozni, s eljutott kis településekre, amelyek repülőn nem megközelíthetők. Recesszió itt, recesszió ott... A Volvo kereken 100 000 kocsival többet állít elő a kelle­ténél, s most egyes üzemrészek bezárását tervezi. A Honda no­vemberben és decemberben 4-4 napra leállítja a termelést, de­cembertől megszűnik az éjsza­kai műszak. Ugyanezt teszi a Nissan is. A brit autóiparban is munkahelyeket szüntetnek meg. A Fordtól 1487, a Rolls Royce-tól 950 dolgozót külde­nek el. A Porsche-nél a májusi 850 fős elbocsájtás után ismét 1000 főnek mondanak fel. Az ok mindenütt ugyanaz: megren­deléshiány. Jugoszláv hegedűművész csodagyerek sikere Milanóban a „Bravo bravis­simo” nemzetközi vetélkedőn, amelyen európai csodagyerekek mérhették össze képességeiket a muzsika területén, a 11 éves ju­goszláv hegedűművész, Ilija Marinkovics nyerte el az első díjat. A vetélkedőn hét és tizenegy év közötti ifjú muzsikusok ve­hettek részt Európa minden or­szágából. Az első helyezett Marinko­vics jövő tavasszal New Orle- ansban részt vesz a vetélkedő világdöntőjében. A jugoszláv csodagyerek Pa­ganini és Kreisler műveket adott elő Milanóban. A legdrágább csecsemőfénykép Stéphanie monacói hercegnő a német Bild magazin szerint egy párizsi ügynökségnek adta el múlt héten született gyer­meke fényképét 3 millió fran­kért. A hamburgi újság szerint ez az eddigi legdrágább cse­csemőfénykép a világon. Kevés a rendőr, rossz a köz- biztonság. Az Országos Rend­őrfőkapitányság vezetői a ter­vek szerint még az idén háro­mezer fiatalembert szeretnének mundérba bújtatni és mielőbb iskolapadba ültetni, hogy meg­szerezhessék a szolgálathoz el­engedhetetlenül szükséges szakmai ismereteket. A rendőrtoborzás újdonsága, hogy ezúttal nem érik be a meg­felelő életkorral, a leszolgált ka­tonaévekkel, hanem a jelentke­zőktől érettségi bizonyítványt is kémek. Új arculatú, műveltebb, kulturáltabb rendőrség kialakí­tását tervezik a kilencvenes év­tized második felére. Mint azt az ORFK-án meg­tudtuk, a „rendőrtanulók” tan­menete alaposan megváltozik a közeljövőben. Továbbra is megmaradnak a hagyományos Sovány kutyának szegény a gazdája. Ne törődjön vele - nyugtat meg a Sopiana Gépgyár udva­rán a munkásmhában közeledő férfi - nem bánt a blöki, csak éhes. A valaha jobb napokat megért ebnek bizony kevesebb maradék jut manapság a mun­kások által behozott ételekből, így azután szegény pára minden arrajárótól farokcsóválva ku- nyerál. Azért az itt dolgozók még nem jutottak koldusbotra, fize­tést kapnak, ebben az évben munkájuk is akad. A jövő vi­szont már bizonytalan. A kö­vetkező év első félévére szóló megrendelések valószinűsitik a gyár fennmaradását, de hogy utána mi lesz, arra jószerével senki sem tud válaszolni.-Azok az idők már rég el­múltak - magyarázza Szabó András szerkezeti lakatos -, amikor a termelési tanácskozá­sokon évekre előre meg tudták mondani, mit fogunk csinálni. Mondjon nekem egy olyan vál­lalatot, amelyikben az igazgató januárban biztosan tudja, lesz-e decemberben termelés. Mi itt csak azt ismerjük, van a követ­kező évre áthúzódó munkánk, pár hónapig csak eltengődünk. Munka kellene - sóhajt fel -, sok munka, hogy legyen fizeté­sünk. Persze nem mindenki lelke­sedik annyira a munkáért, mint Szabó András. Azért a még itt dolgozók között is találhatók olyanok, kiktől legszívesebben megszabadulnának, mert in­kább csak a hátramozdítók sorát szaporítják. Dénes László fő­művezető elmondja: a megvaló­szaktárgyak, de a korábbinál fontosabb szerepet kap a kikép­zésben például a lövészet. Igaz, az elmúlt években sem lehetett ezt a tárgyat elbliccelni, de a rengeteg szolgálati teendő mel­lett kisebb figyelmet fordítottak rá a kelleténél. Amióta havonta egyszer szigorúan számonkérik mindenkin a lőlapot, sokat ja­vult a fegyverhasználat bizton­sága az „öreg rendőröknél” is. Nagyobb jelentőséget tulaj­donítanak majd a közelharcra való felkészítésnek is, mert a közbiztonság romlásával egy- időben bátrabbá váltak a bűnö­zők, sokszor csoportosan tá­madnak az intézkedő rendőrre. A közelmúltban szerencsétlenül végződött esztergomi eset a példa, hogy a közelharc isme­rete megmenthette volna a rendőr életét. sított létszámcsökkentés során általában nem azok kapták ke­zükbe a felmondó levelet, akik­nek hiánya fel sem tűnt volna.- Stabil, összetartó a mostani kollektíva, de ez nem azért ala­kult így, mert az emberek életü­ket és vérüket adnák a vállala­tért. Egyszerűen nincs más vá­lasztásuk. A gépipar tönkre ment, szerkezeti lakatost, gép­lakatost, legyen az kiváló szak­ember, az álláshirdetők általá­ban nem keresnek. Sok jó szak­emberünk csak azért kérte, hogy mondjon fel a vállalat, mert csak ebben az esetben kaphatta meg a végkielégítést, amiből önálló vállalkozásba kezdhetett. A legtöbben azért várnak, mert mit lehet tudni, hátha lesz még a vállalatból valami. A bi­zonytalan. kilátástalan helyzet Sajátos helyzettel kénytelen szembenézni - egyelőre - a Dél-dunántúli Környezetvé­delmi Felügyelőség: miközben „alfától ómegáig” feladata el­lenőrizni a környezetet veszé­lyeztető tevékenységeket, ár­talmas anyagokat kibocsátó for­rásokat, számos műszere hiány­zik részint a teljes értékű mun­kához, részint ahhoz, hogy az adatközlésre kötelezettek mé­rési eredményeit ellenőrizhesse. Egy példa erre: miközben az uránbányánál rendelkeznek egy bizonyos műszerrel - a gam­maspektrum mérésére alkalmas -, ez a regionális feladatkört el­látó felügyelőség laboratóriu­mából hiányzik. Nem is oly rég úgy tűnt, sike­rül gyorsan pótolni ezt a lema­radást. A felügyelőség igazga­tónője, Szathmáry Magdolna viszont feszültté teszi a hangu­latot, a kiszolgáltatottság tehe­tetlensége eluralkodott a laka­tosműhelyben dolgozókon.-Ráadásul az érdekvédelem sem működik - mondja Hauber István géplakatos. - A tavasszal beígért 30 százalékos béreme­lést is csak úgy tudtuk kivere­kedni, hogy a sztrájkot is kilá­tásba helyzetük. Igaz, közben változott a vezetőség, a mosta­niak meg csak szeptembertől láttak lehetőséget a béreme­lésre. Van ugyan szakszervezet, meg munkástanács, de azok in­kább egymással vannak elfog­lalva, mintsem az érdekeinket védjék. Zsótér Ferenc igazgató gond­terheltségét is meg lehet érteni. Végigcsinálta a csődeljárás meglehetősen fárasztó procedú­ráját, míg végül sikerült meg­egyeznie a hitelezőkkel. A vál­lalat ugyan megmenekült a fel­számolástól, a megállapodás szerinti adósság visszafizetése­ket, ha nagy kínnal-keservvel is, de eddig teljesíteni tudták.-Azért nem olyan kilátásta­lan a helyzetünk - válaszol az igazgató arra kérdésre: mi lesz a jövője a vállalatnak. - A mai gazdasági körülmények között már az is nagy eredmény, ha egy vállalatnak fél évre van megrendelése. És nekünk van: a hollandok mezőgazdasági gé­pekből több százas szériát lekö­töttek, a németeknek pedig gyártjuk a Pécsi Dohánygyár jövő évre áthúzódó rekonstruk­ciójához a gépeket. Az sem ti­tok, hogy nagy reményeket fű­zünk az élelmiszeripari gép­gyártáshoz, sokáig nem tarthat a recesszió, egyszer csak beindul a piac. Békéssy Gábor Svájcban járt, az egyik kanton parlamentjének meghívására. (A kanton környezetvédelmi miniszterasszonyának egyéb­ként magyar származású a félje, s őt is a „támogató tényezők” közé lehetett sorolni.) Ä kan­tonban ugyanis ígéretet tettek arra, hogy segítik a Dél-dunán­túli felügyelőség munkáját, töb­bek között műszerekkel is. A miniszterasszony javaslatára konkrét megállapodás is szóba került az együttműködésre, s ebbe beletartozni vélték például a szakemberek képzésének segí­tését is. Időközben azonban a kan­tonban választás volt, s a mi­niszterasszony nem került be a parlamentbe. Utódja a pécsiek által oly reményteljesnek ígér­kező kapcsolatot nem kívána­tosnak tartja. Röviden: kútba esett a szakember-képzés, mű­szerparkostól, mindenestől. .. Ezzel együtt is azonban kö­rülményeik javulásában bíznak a felügyelőség munkatársai. Fo­lyamatosan „bombázták” a ha­zai szaktárcát, érveik között pe­dig a legsúlyosabb: Dél-dunán- túl e területe egyike az ország­ban a legszennyezettebbeknek. Ezzel a feladattal szembenézni, mi több: megbirkózni a jelen­legi műszerparkkal nem tudnak. Erre az évre már ígéretet kap­tak - gyakorlatilag teljesült is - arra, hogy a felügyelőség meg­kap egy, a munkájához nélkü­lözhetetlen gázkromatográfot. Ez a levegőben és a vízben egy­aránt mérni tudja a mikroszeny- nyeződéseket. Ugyanakkor a helyi szakemberek előtt az is ismertté vált, hogy a FÁK-prog- ram keretében eddig három vá­ros - Budapest, Miskolc és Székesfehérvár - kapott egy-egy, korszerűd műszerekkel jól felszerelt Mercedes mikro- buszt. Sőt: azt is tudni vélik, hogy a következő kettő sem Pécsnek jut. Márpedig ha Pécs az ország harmadik legszennye­zettebb levegőjű városa, nyíl­ván itt van a legnagyobb szük­ség a mikrobuszra. A szaktár­cához írt levelében a Dél-du­nántúli Környezetvédelmi Fel­ügyelőség adatok halmazával bizonyította a város levegőjé­nek mérhetetlen szennyezettsé­gét. A válasz egyelőre egy ígéret, bár nagyon bíztatónak tűnik: nem kizárt, hogy a jövő évben Pécs is hozzájuthat a Mercedes mikrobuszhoz. Ha a korszerűen felszerelt mérőkocsi megérke­zik, illetve a „gamma-műszer” is meglesz, akkor - véli Szath­máry Magdolna - a felügyelő­ségen a környezetvédelemhez, illetve a hatósági munkához szükséges méréseket már el tud­ják végezni. Mészáros A. Munka egy dohánygyártó gépsoron Proksza László felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom