Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-30 / 330. szám
1992. november 30., hétfő aj Dunántúli napló 3 Különleges taxiszolgálat a sorstársaknak Speciális autók a tolókocsi szállítására Igen jó hírt hallottunk Szabó Jánostól, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége főtitkárától: olyan országos szállító szolgálat kiépítését tervezik, amely azoknak a sorstársaknak eddig nem élvezett lehetőség, akik a tolókocsival, csak igen szűk körben közlekedhettek. Többnyire ők azok, akiknek kevés esélyük van a saját, speciális gépkocsi megszerzésére is. A MEOSZ a napokban jegyeztette be a Humán Trans Alapítványt, amely az országos - tulajdonképpen a taxi és a mentő előnyeit egyesítő - szolgálatot működteti. A különlegesen átalakított mikrobuszokat és kombi személygépkocsikat rádiós rendszer köti ösz- sze a szövetség helyi egyesületeiben dolgozó diszpécser központtal. Azt már eldöntötték, hogy nem tudják ingyenesen nyújtani a rászorulóknak ezt a szolgáltatást, de az árakat igen méltányosan alakítják, sőt van olyan elképzelés is, hogy differenciálják az orvoshoz, vagy a kirándulásra kért autó tarifáját. Az Országos Munkaügyi Központ partner abban, hogy a járművek vezetőinek egy része a polgári szolgálatra jelentkező katonák közül kerüljön ki, jó a tapasztalata a szövetségnek, több fiatalember megbízható munkatársa ilymódon. A tervek igen konkrétak: már januárban szeretnék az első külföldön készített személygépkocsikat elsőként Budapesten, és három vidéki - Kaposvár, Veszprém és Nyíregyháza - városban szolgálatba állítani, majd márciusban a mikrobuszokat is beszerezni, és természetesen, ahogy a pénzek engedik az egész országban kiépíteni a szolgálatot. Kedvező, írásos nyilatkozatuk van a Pénzügyminisztériumból - Kupa Mihály pénzügyminiszter egy parlamenti interpelláció nyomán intézkedett -, arról, hogy nem kell vámot fizetniük a behozott, egyébként igen értékes járművek után, ami nagy előny, ám a rendszer kiépítése több tízmillió forint. Szabó János úgy tudja, hogy a Népjóléti Minisztériumban már elkülönített számlán van 37 millió forint, amit a tárca e szép program megvalósítására 'szán. Ezt az információt sajnos csak részben erősítette meg Szegedi Tamásné, a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetője, aki elmondta, rendkívüli erőfeszítéseket tesznek, hogy pénzzel is segítsék ezt az általuk is támogatott elhatározást, de ezekben a hetekben-napok- ban szinte óráról-órára vonnak el pénzeket a tárcától, rendkívüli a nyomás és hajszolt az egyeztetés a költségvetési hiány miatt. Nem mondtak le az alapítvány támogatásáról, keresik a forrásokat, pénzeket csoportosítanak át. G. M. A Baranya Megyei Kórházban szombaton adták át az idei „Dr. Steinmetz Endre Emlékérem és Jutalom” kitüntetéseket. Képünkön (balról jobbra) Steinmetz Eszter, az alapítvány létrehozója és a kitüntetettek: dr. Papp Zsuzsanna, Enyezdi Lászlóné és Tüttő Jánosné. Proksza László felvétele Hiányoznak a jogi alapok Miniszteri biztos irányítja majd a szénbányák és az erőmű egyesítését Egy épület viszontagságos élete Késő barokk polgárházzal gazdagodott Pécs Pécsett, a Király utca és a Mór utca sarkán álló műemlék jellegű ház külső helyreállítása a műemlékvédelem nehezedő feltételei mellett is eredménynek könyvelhető el, még akkor is, ha a belső felújítás ezúttal, anyagi okok miatt, sajnos elmaradt, tudtuk meg Sonkoly Károly művészettörténésztől, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal munkatársától. A háznak érdekes a története. Bár a homlokzatkutatások során nem kerültek elő közép- vagy törökkori falak, feltehető, hogy a város legfontosabb utcája már akkor is beépített lehetett. A közelben több törökkori építmény is állt, amelyek közt ma már csak Ferhád pasa dzsámijának romjai láthatók a Kazinczy u. 4.sz. házban. A Mór utca túlsó sarkán lévő lévő Ferhád pasa fürdőt és a jelenlegi 15.sz. ingatlanon álló kis mecsetet a 18. században bontották le. A város 1695-ös összeírásában a telken két ház, egy földszintes és egy emeletes szerepel, amelyek feltételezhetően az utcavonalon állhatták, tulajdonosuk a Bécsújhelyen született pécsi polgár, Melbis Pál volt. A két épület valószínűleg a 18. század elején a rácdúlás vagy a kuruc háborúk következtében elpusztult. Az 1722-es telekkönyvi összeírásban két önálló részre osztott ingatlanként szerepel rajtuk egy-egy ház. A nyugati, kisebb épület tulajdonosai a 18. század nagy részében seborvosok voltak. A sarki, nagyobb épület Stipanovics György horvát kalmáré volt, akinek halála után a feleség férjhez ment Pichler József kereskedőhöz, aki később szenátor lett. Pichler bővítette a házat nyugati irányban egy kaputengellyel, ekkor jött létre a zártsorú beépítés. Később, az 1780-as években egy ismeretlen, helyi építőmester által történő átalakítás során jött létre egy jó átlagos színvonalú, későbarokk stílusú polgárház. 1845-ben az épület keleti, földszintes szárnyában működött Blauhom Mihály gyufagyára. A múlt században a főhomlokzat földszinti ablakait ajtókká alakították át, a mögöttük kialakított különféle üzletek számára. A századfordulón a főhomlokzat földszinti része elé egy-egy szakaszon, kirakatok kialakítása céljából fa portálokat építettek, később, ezt elbontva az egész déli szárny földszintjét az emeleti ablakokig eltakaró fa portálsor készült. A kőkeretes kapu ezáltal elveszítette bejárati funkcióját. Az 1960-as évek elején a Kossuth Lajos utca sortatarozása alkalmával lebontották ugyan a fa portálokat, de nem került sor a főhomlokzat rekonstrukciójára. A földszinten a 19. századi üzletajtók helyett új, nagy nyílásokat vágtak a falba, a kőkeretes kaput is kirakattá alakították át. A „helyreállítás” során eredeti formájából szinte teljesen ki- vetkőztetett ház csak 1965-ben kapott műemléki védettséget. Sonkoly Károly elmondta, hogy a mostani felújítás sem teljes értékű, mert a belsőkre nem került sor, nem sikerült az ösz- szes, udvari toldalékot lebontani. Mindennek ellenére eredmény, hogy a műemlék kutatás alapján megtörténhetett az utcai homlokzatok 18. század végi állapotának rekonstrukciója, közel 100 év után a kapu és kapualj újra visszakapta eredeti funkcióját, és Pécs főutcája szép, késő barokk polgárházzal lett gazdagabb. Cs. L. Szabó Iván ipari miniszter szerint három hazai szénbányát- közöttük a felszámolás alatt álló Mecseki Szénbányákat is - energiatermelő erőművekkel kell összevonni a gazdaságoságuk érdekében. A miniszter az összevonás határidejét az év végében adta meg, ám az ügyben nem sok érdemleges dolog történt az elmúlt hónapokban. A szénbányák képviselői szerint a fúziókat a Magyar Villamos Művek Rt. lassító politikája gátolja, a másik fél ugyanakkor a kellő előkészületeket hiányolja. A műveletek lébonyolításával miniszteri biztost bíztak meg. Holló Vilmos, az MVM Rt. gazdasági igazgatóhelyettese így nyilatkozott lapunknak a feladatról:- Az MVM Rt., illetve a Pécsi Erőmű Rt. részéről milyen gazdasági, gazdaságossági és szervezeti feltételei vannak a bányavállalattal való összevonásnak?- Az összevont szervezetnek önállóan, támogatások nélkül kell működnie. Ez a feltétel magába foglalja az új cég tartós jövedelemtermelő és önfinanszírozó képességének biztosítását. A közelmúltban az IKM megbízásából a PHARE program keretében nemzetközi szakértő cég vizsgálta a kérdést. A szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy az említett feltételek csak abban az esetben teljesülnek, ha az összevont vállalat a Pécsi Erőmű Rt.-t (a komlói hőszolgáltató részleg nélkül) és a Mecseki Szénbányák Külfejtési üzemét tartalmazza. Hasonlóképpen vélekedik az MVM Rt. vezetése is, hiszen a teljes bányavállalat és az erőmű összevonása esetén az új cég gazdasági stabilitása nem lenne biztosított, rövid idő alatt az egyesített szervezet is csődhelyzetbe kerülne.- Vagyis állami támogatás nélkül elképzelhetetlen a teljes bányavállalat bevonása?- A mélyművelésű Mecseki Szénbányák magas önköltségét- mely a külszíni bánya önköltségének közel háromszorosa - sem Pécs város hőfogyasztói, sem pedig a villamosenergia fogyasztók nem tudják átvállalni. A kormány a mecseki mélyművelésű bányászat visz- szafejlesztését határozta el, aminek üteme a társadalmi közteherviselés mértékétől függ. Az összevonás javasolt megoldási módja nem zárja ki azt, hogy az erőmű a visszafejlesztés ideje alatt termelt mélyművelésű szenet átvegye, ha azt - a fogyasztók által elviselhető - versenyképes áron kínálják. Ez természetesen állami támogatást igényel.- Milyen formában, szervezeti felépítésben működik tovább az összevont két vállalat, és milyen felügyelet alatt áll majd az új cég?- Az összevont vállalat tulajdonosi irányítása és kialakítandó szervezete - az előzőekből is következően - még nem eldöntött kérdés. Az egyesítés jogi feltétele is hiányzik, hiszen a Mecseki Szénbányák felszámolás alatt áll, míg az erőmű már részvénytársaságként dolgozik. Az összevonásra alkalmas bányavállalat-részt a felszámolás lezárásának folyamatában társasággá kell alakítani, a két forma akkor válik alkalmassá az átalakulási törvény szerinti egyesülésre. E folyamat átmeneti pontja a tulajdonosi összevonás, amely a műveletre alkalmas bányatársaság hitelezőit illető üzletrészeinek olyan átadási formáját jelenti, amelynek eredményeként az erőmű és bányatársaságnak közös tulajdonosa lesz.- Előreláthatóan milyen funkciót tölt majd be az összevont vállalat a hazai energiaiparban?- Az új vállalat terméke a hő és villamos energia lesz, a termelés nagysága pedig a társaság versenyképességétől és a hőigények mindenkori alakulásától függ majd.- Milyen távlatokra tekint az összevonással új értelmezést kapott együttműködés, és mi lesz ennek a tartalma ?- Az összevont cég működési távlatait (a fejlesztés, vagy visz- szafejlesztés lehetőségeit) teljes egészében az energiapiac várható alakulása, és a cég versenyképessége szabja meg. Más elv nem érvényesülhet.- Kedvezőtlenül érinti-e az összevonás a két cég munkahelyeit?- Ha az összevont szervezet meg akarja tartani a már említett versenyképességet az energiapiacon, akkor természetesen észszerűsítenie kell a belső foglalkoztatást is. Ez viszont korántsem okoz majd olyan mértékű munkahelyvesztést, mint ami az összevonáson kívül eső - nem az egyesülés következményeként keletkező - mélyművelésű bányák kormány által is elhatározott visszafejlesztése miatt válik szükségessé.- Mikor kezdődik az összevonás?- Az egyesítés egy folyamat, aminek ma még sajnos hiányoznak a jogi alapfeltételei is. Az első lépést akkor lehet megtenni, ha a bányavállalat felszámolás lezárult és az összevonásra alkalmas bányarész társasággá alakult. Kaszás Endre Raktárban marad Mohácson a gyűjtemény? Amikor hagyatékon több örökös osztozkodik, majdnem biztos, hogy sértődés, harag lesz a dologból, sőt nemritkán pereskedés útján igyekeznek jogosnak vélt jussukhoz hozzájutni a megajándékozottak. Mohácson ezek a sorsdiktálta állomások 1975 óta többször ismétlődtek egy gyűjtemény miatt, és az érdekek még mindig nem egyeznek. Horváth János korsós és fazekas a népművészet mestere 1975-ben hunyt el. Több mint 300 darabból álló gyűjteményét három családtagja örökölte. A neves mohácsi feketekerámiák készítésének elismert szakembere a hagyományos edények formáit örökítette át a ma már főleg lakásdísznek használt korsók, bendisek, tálak, vázák korongozásakor és a számára legkedvesebb darabokat hagyta emlékül. Halála után a gyűjteményt a helyi Kanizsai Dorottya Múzeum vette át megőrzésre, amelynek kétharmad részét még annak idején a mester két fia a városi tanács részére átadta, azaz a városnak ajándékozta. A harmadik örökös, mint súlyos beteg ember gondnokság alatt állt, akinek a jogi képviselője több alkalommal is kezdeményezett bírósági eljárást az örökség rendezése címén. De a gondnokolt az idén elhunyt, s a kerámiák egyhar- mada tovább öröklődött. Az új tulajdonos felajánlotta az ön- kormányzatnak megvételre, amelyért a képviselőtestület a legutóbbi ülésén meg is szavazta a kért 150 000 forintot. Vagyis ezentúl a teljes Horváth János gyűjtemény Mohács tulajdona. A fekete edényekből - más mesterek munkái mellett - néhány látható is február végéig a múzeum Városház utcai épületében időszakos tárlaton - viszont a teljes gyűjtemény állandó kiállítására a múzeum nem vállalkozik. Azt mondja dr. Sarosácz György igazgató, hogy a kerámiákat még csak nem is őrzi tovább, hiszen nem a múzeum tulajdonáról van szó. Ő többször indítványozta, legutóbb egy augusztus közepén "Kelt levélben kérte adja át az önkormányzat az ajándékba kapott tárgyakat az intézménynek, egyúttal jelezte, a 150 000 forintot az egyharmad részért ők is kifizetnék az örökösnek. Azóta választ sem kapott. Kuti István polgármester viszont önálló helytörténeti múzeum létrehozását szorgalmazza. Mint mondja, Mohácsnak az államosításig mindig is volt ilyen célra saját épülete, s amint az a középtávú fejlesztési tervben szerepel ismét megvalósíthatóvá válik, ha a Kisfaludy utcában álló, az 1792-ben épült úgynevezett „Cincár”-házban lévő hat lakót máshová tudják költöztetni. A Horváth-hagya- tékot az elképzelései szerint itt kell majd kiállítani, ezért nem tartja jó megoldásnak azt, hogy a Kanizsai Dorottya Múzeum tulajdonába kerüljön a gyűjtemény. Az eredeti három örökös helyébe az egész város lakossága lépett, de úgy tűnik még egy darabig nem láthatják mit örököltek. B. M.