Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-29 / 329. szám
Bánkv József otthonában Fotó: Froksza László A muzsika mindenért kárpótol Bánky József zongorakoncertje eló'tt Néhány évig egy házban laktam Bánky Józsefiéi, a Pécsett élő zongoraművésszel, tanárral- és amit eddig én sem tudtam:- komponistával. Nyáron a nyitott ablakokon keresztül, télen inkább csak a falakon átszűrve hallatszott fel hozzánk is a zongoraszó, ahogy a művész fáradhatatlanul gyakorolt, délelőttről délelőttre. Pedig csak ritkán van alkalma közönség előtt is bemutatkozni: évente egy koncertet biztosít számára a Filharmónia. Jövő szerdán, a Liszt-teremben az ez évi fellépésre kerül sor.-Éppen harminchárom éve adtam első önálló estemet Pécsett - emlékszik vissza Bánky József. - Sajnos, igazi koncertező művész sose lett belőlem, nem tudtam magam kellőképp „menedzselni”, így csak ez az egy-egy alkalom van megmutatni, mit tudok. A repertoárom gazdagnak mondható, mindig olyasmit igyekszem kiválasztani, amit a pécsi közönség tőlem még nem hallott. Ezért kerül most műsorra egy Haydn-szonáta, Debussy „Képek” című sorozata és Muszorgszkij „Egy kiállítás képei”. Egy ilyen egyszeri alkalomra is lelkiismeretesen készülök, bár mindig rizikó, pont azon az egy estén ki tudom-e futni a formámat; utána már nincs több bizonyítási lehetőség.-Egy magát kicsit is komolyan vevő zongoristának mindent el kell tudni játszani. Vannak mégis egy művésznek is kedvencei?- Vannak, persze, méghozzá két szempontból is. Az első, és talán fontosabb, az alkati: melyik zeneszerzővel érez a zongorista lelki rokonságot; az ilyenekre jobban ráérez, köny- nyebben át tudja élni a művet. A másik szempont a technika, nevezetesen minden zenésznek van egy kéz-adottsága, aminek függvényében egyes műveket könnyebben, másokat nehezebben tanul meg, játszik. Nekem feltétlenül a romantikusok a kedvenceim, Chopin, Liszt, és természetesen Debussy, akit a képszerűségéért szeretek any- nyira.- Hogyan készül fel egy koncertre manapság, immár több évtizedes művészi pályával a háta mögött?- Ifjú koromban nagyon gyorsan tanultam, akár egy-két hetes határidővel is elvállaltam koncertdarabok betanulását. Ma már jobban elébe megyek a dolgoknak, hiszen gyakorolni sem gyakoriok annyit, fizikailag sem vagyok az az erős alkat, napi két órát játszom. Ezzel a mostani műsorral a nyáron kezdtem el foglalkozni. Persze, egy előadóművész sosem csak a kottát adja, mindig próbálja kicsit magát is beleszűrni a játékba, anélkül, hogy ez a mű rovására menne.- Létezik-e valamiféle „Ars Poetica”, amire eddigi élete során talált rá?- Talán az, hogy a művészet nem egy foglalkozás, hanem hivatás. Ha valaki megtalálja a hivatását, akkor semmi sem számít, mert egész életében csak szórakozik, játszik. Méhes Károly Nagy volt az érdeklődés a használt ruhák iránt Andrásnapi jótékonyság Karácsonyig hétvégi rendezvényekre várja a gyerekeket a segítő Kerek Világ és a Támasz Alapítvány Szafari-ruha kellene Dél-Dunántúl állatkertjének Már tíz éve vár a megvalósításra az elképzelés Konferencia Pécsett az Európa-gondolat elmélyítéséről Mintegy százan vettek részt azon a konferencián, amit tegnap délután rendezett Pécsett, az Ifjúsági Házban a Katolikus Ifjúsági Mozgalom, s melynek a programelőzetes szerint meghirdetett célja „az Európa-gondolat mélyítése” volt. Bár a meghívott előadók közül az osztrákok végül lemondták a részvételt, a konferencián megjelent, s - Ró- kusfalvy Pál professzor bevezetője után - referátumot tartott az észak-olaszországi Pezzetta professzor és Gug- lielmo Scoglio, Szlovéniából Gregor Petrovcic, Horvátországból Dr. Krizo Katimic, míg a magyarországi előadó dr. Puchard Zoltán volt. Puchard Zoltán 20 perces, német nyelvű - szinkron- tolmácsolás mellett elhangzott - előadásában a katolikus ifjúsági és értelmiségi mozgalmak lehetőségeiről és felelősségéről szólt. Referátumát követően, rövid szünet után a konferencia résztvevőinek hozzászólásai hangzottak el. A fórum után az előzetes program szerint a fővédnök, Mayer Mihály megyéspüspök mutatott be szentmisét a részvevőknek. P. Zs. Jótékony célú, Andrásnapi szeretetvásáron fogadta a rászorulókat tegnap a Kerek Világ Alapítvány a pécsi Támasz Alapítvány Sándor utcai épületében. Különböző szervezetek segélyadományaiból származó lábbeliket, ruhaneműket és játékokat kínáltak 10-20-30 forintos egységáron. így a vásár fölkeresői akár 100 forintért összeválogathatták a téli hónapokra szükséges meleg holmikat. A kezdeményezést az alapítvány képviseletében Maár Gyuláné, Judit nővér mutatta be:- Az őszi betakarítások végét mutató András nap egyben az egyházi év fordulópontját is jelzi. Mivel alapítványunk egy keresztény közösség formájában működik, amelynek többek között számos néprajzi kötődése is van, rendezvényeinket igyekszünk minden esetben valamilyen egyházi ünnepi alkalomhoz is kötni. Mostani szeretetvásá- runkon a rászorulók jelképes összegekért juthatnak hozzá ruhához, cipőhöz, gyerekeknek való játékokhoz. A bevételt az alapítvány által támogatott sérült gyermekek gondozására fordítjuk. A vásár első állomása volt egy, a karácsonyi ünnepekig tartó rendezvénysorozatnak. A két alapítvány képviselői ezentúl minden szombaton ajándékkészítő játszóházra várja a pécsi gyerekeket a Sándor utcai segítő központban. Ezek keretében nemcsak karácsonyra készülhetnek az óvodás és általános iskolás gyerekek, hanem népi játékokkal, szokásokkal, hagyományokkal is megismerkedhetnek. A tegnapi vásár kapcsán Fó- nai László, a Támasz Alapítvány titkára is beszámolt egy újdonságról. A jövő héten kedden vegyesboltot nyitnak a Sándor utcai épületben. A többek között élelmiszereket, háztartási felszereléseket, papírárukat kínáló kis üzlet nemcsak a környék ellátást szeretné biztosítani, alacsony árai miatt várja a távolabbról érkező kispénzű, rászoruló vásárlókat is. K. E. A szafariparkokba kirándulók nem puskát visznek magukkal, hanem csőre töltött fényképezőgépet, hogy szabadon tartott egzotikus vadállatokat kaphassanak lencsevégre viszonylag természetes körülmények között. Erre azonban magyar állampolgároknak csak külföldön nyílik lehetőség, hiszen szafaripark nem létezik Magyarországon! Viszont pont tíz éve született elképzelés ilyen jellegű park létesítésére éppen Pécsett, a dél-dúnántúli régió egyetlen állatkertjére alapozva. Azóta többször is felcsillant a remény, hogy lesz is belőle valami. A legutóbbi egy magyar- országi származású német üzletember ajánlatához fűződött, ám ő is visszalépett, mert föld- tulajdon viszonyok elhúzódó rendezetlensége elrettentette. A téma mostani aktualitása kettős: egyrészt újabb megalapozatlan helyszín-elképzelések merültek föl létesítéséhez - mint például Kozármisleny, Aranyosgadány, István-akna környéke -, másrészt két hete fogadta el a Magyar Állatkertek Szövetsége az etikai kódexét. Ez a dokumentum az állátok tartásának olyan alapkövetelményeit - például területigényüket - határozza meg, amelyek biztosítsa nélkül nem létesülhet és nem ildomos állatkertnek működnie a jövő évszázadban. Csakhogy a jelenlegi magyar állatkertek nagyobb hányada - köztük a 3,5 hektáros pécsi - épp a szükséges területet nem tudja biztosítani a humánus és a közönség számára is kellemes körülményeket nyújtó állattartáshoz. Kinőtték a-hajdan megszabott ruhájukat, s most már valami szafari-szerű „öltözék” kellene nekik.-Ez már 10 évvel ezelőtt is így volt, s ezért született meg az az elképzelés, hogy állatkertünk nagyobb hányadával megfelelőbb, tágasabb helyre települjön át - mondja erről dr. Fülöp István, a Mecseki Kultúrpark igazgatója. - Környezetvédelmi és egyéb szempontok szerint több területet vizsgáltattunk meg, s mindmáig Nagyárpád térsége lenne a legjobb. Ám e tíz év alatt még a terület kijelölése sem történt meg. Mintegy 150 hektár terület kellene, de a kezdetnek csak 30-40. A költségek viszont hatalmasak a lehetőségekhez képest: 200-250 millió forint. Tekintve, hogy a Mecseki Kultúrpark a szűkös költségvetésből gazdálkodó Pécsi Önkormányzat intézménye, a lehetőségeket akár nullaként is számíthatjuk. A pécsi állatkert azonban nemcsak egy városnak, hanem legalább 3-4 megyének nyújt sajátos és kedvelt szolgáltatást. Ha valóban létezne térségi szemlélet, régiós büszkeség és felelősségérzet, önkormányzatok közötti együttműködés, akkor mégiscsak Dél-Dunántúlon jöhetne létre az ország első és Kelet-Közép-Európa második szafariparkja. Talán már a világkiállítás idejére. D. I. Rádió mellett Nem vagyok kimondottan gyáva hapsi - bátor sem persze . .. -, de egyik éjjel felugrottam és kiosontam az előszobába, megnézzem, jól bezártam-e az ajtót, ' aztán gyorsan vissza az ágyba, nehogy valamiről lemaradjak, mert az éjszakai műsor ufókról meg halottlátókról szólt, meg boszorkányokról. Nem mintha ezektől tartani kellene, hiszen a közelmúltban láthattuk a tévében azt a fiatalembert, aki rendszeresen találkozott egy ufó-lánnyal, föl is csinálta, azóta semmi hír, pedig a kis ufóka - gondolom - megszületett, ha meg ikrekről van szó, bizonyára kétszemélyes mini-űrhajóban tologatják őket az őszi napsütéses tejúton. Hát én ezekben nem hiszek. Bár... A műsorban egy szakértő is szerepelt, kellemes hangú pszichológusnő, akinek épe- szűségében nincs okom kételkedni. Több mint félszáz ufó-látót vizsgált meg, harminc százalékuk gondolatvilágát nem találta kórosnak. Hozott egy magnószalagot, amelyre korábban egyik médium vallomását rögzítette. Kérdezte a hipnotikus álomban szendergő női médiumot, mit lát jelen pillanatban. „... Űrhajót. .. akkora, mint egy kis busz . . * Ovális, ködszerű és fényes. (A kisbuszok már ilyenek. A szerk.) Magas ablakai vannak. Lebeg .. . Engem valami most kihúz a lakásajtón. Mezítláb vagyok és hálóingben. Az űrhajóba lépek ... minden fehér ... balra műszerfal, villogó fények . . . műszerek ... pult.. . képernyő . . . sok fehér szekrény, a képernyőn betűk ...” A pszichológusnő elmondja, egyik paciensének karján apró tűszúrásos nyomokat találta, és ezek a nyomok nem „földi” eredetűek . .. A műsorvezetőt telefonon lehet hívni az adás alatt. Egy nő jelentkezik: „Rendszeresen találkozom elhalt ismerősökkel.. . Ehhez csak egy jó magnó kell. Éjjel bekapcsolom, a mikrofont úgy kell fordítanom az ablak felé, hogy a hold rásüssön. Aztán feszülten várakozom, körülbelül tizenöt-húsz percig, és egyszer csak hallom a neszezést... Olga, te vagy az? - kérdezem, és mondja, hogy ő az. Régi, meghalt rokonom. Mondta, a második életét éli... nagyon jól van. Én hiszek abban, hogy az embernek több élete van .. .’’Olginénirőltöbbetnem tudunk, mert a rokon letette a kagylót a riporter legnagyobb bánatára. Meg az enyémére. Hanem most jön a java ... Egy - nagyjából ismert - író meséli. Ötvenhatban részt vett a harcokban „... hat lövést kaptam, de már a negyediknél átkerültem a túlvilágra . . Láttammagamatahogy fekszem a földön . . . tehát mindenkinek van halhatatlan lelke, csak az emberek nem tudják, nem hiszik, mert negyven éven keresztül materialista nevelést kaptak ...” Most tessék figyelni, erre a költői fordulatra: „Mint egy hulla szájából a protézist, próbálják kimenteni a materializmust, pedig az nincs is, előbb eltűnt, mint a kommunizmus ...” Emlékszem erre az íróra, a tévében nyilatkozott, nem tudom hányadik könyvével kapcsolatosan, természetesen még az átkosban. Normálisnak tűnt. Erős a gyanúm, hogy én nem vagyok normális. Most már mindenkitől érdeklődöm: hiszel-e a túlvilági életben? Hiszel-e az ufókban? I. számú kolléganőm: „Azokban nem, de a parajelenségekben igen. A múltkor a kocsiban hagytam fél kiló fejtett babot, és reggelre eltűnt, pedig az autó zárai épek voltak ...” Mereven nézek rá, hátha sikerül hipnotikus álomba döntenem... II. számú kolleginám: „Képzeld, boszorkányok közé kerültem. Egy nő azt mondta álmában a hipnotizőrnek, hogy ő a harmincas években újságárus volt. . .Eigyelmeserhallgatom, majd mondom neki: „Gyanús vagy. Neked is volt egy előéleted úgy a harmincas években, te egy ló voltál, egy jó kiállású kanca, én meg . . . nem is tudom mi. Nem emlékszel rám . . .? A kolléganőm vihog, aztán elkomorodik: „Én egy ló voltam? Lehet...” - teszi hozzá. Megállapodok vele, hogy egy reggel fölkocog az utcánkba, aztán kilovagolunk. A világ megőrült. őrült világ 4vasárnapi
