Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-23 / 323. szám
8 uj Dunántúli napló 1992. november 23., hétfő Kft Ipol > i > I inka Mindent meg kell tennünk a kontinens gyors egyesítéséért Nyolcvan éves Habsburg Ottó November 20-án töltötte be 80. életévét Habsburg Ottó: az utolsó magyar király, IV. Károly legidősebb fia, (neve hivatalosan Otto Franz Joseph von Habsburg-Lotharingien). Az ismert Európa-politikus születésnapi nyilatkozatában is hű önmagához: a kontinens legfontosabb problémáiról fejti ki a véleményét. I .Nacionalizmus Ha helyes politikát folytatunk, akkor végetvethetünk a nacionalizmusnak. Ne felejtsük el: a diktatúrák azok, amelyek soha sem oldották meg a problémákat, csak eltüntették, a szőnyeg alá söpörték azokat, ahogyan ez a nacionalizmussal is történt. A Nyugat hibájának tartom, hogy nem készítette el már 15 éve a népcsoportok statútumát, amely tartalmazná azok jogait. Ennek megléte ma lehetővé tenné számunkra, hogy a nemzeti problémákat gyorsan megoldjuk. Egy ilyen egyezmény elfogadása előfeltétele lenne az Európai Közösségbe való belépésnek. 2. Az Európai Közösség kibővítése Ne feledjük: az Európai Közösségben létezik egy kemény front, amely védekezik a szervezet bármiféle kibővítése ellen. Ez olyan erőkből áll, amelyek gazdasági okokból félnek a bővítéstől. Ezek az emberek az EK-t voltaképpen a jelenlegi 12 tagra akarják korlátozni. Azt mondják: „Azok voltak mégis csak a szép idők, amikor állt a fal, és nem tudtak zavarni bennünket a Keletről jövő szelek.” Azt kell sajnos mondanom, hogy még a Közös Piac bizottságában is vannak egyesek, akik nem elégedettek a mostani fejleményekkel. Közülük az első helyen magát Jacques De- lorst emlegetném, aki újra és újra megpróbál fékezni. * 3. Oroszország Aggódom Oroszországért. Ebben az országban még létezik a csontkemény kommunista struktúra. Elég csak látni Jelcin kapitulációit Ruckoj és Hazbu- latov követelései előtt. Jelcin kijelentése arról, hogy felhívással fordulunk az ENSZ-hez a balti államokban lévő oroszok miatt, vakmerőség, de meggyőződésem, hogy az nem az ő badarsága. Erősödő belső nyomás alatt áll. Igenis számolnunk kell egy „vissza-szovjetizálás” bekövetkeztének lehetőségével. Landbergis (vezető .litván politikus - szerk. megj.) hívta fel a figyelmemet arra, hogy sose felejtsük el, az oroszok első ízben kényszerültek a Nagy Péter által megteremtett határok mögé. Az orosz tábornokok szélsőséges nacionalisták, akik ezt hosszabb távra tekintve sohasem tűrnék el. 4. Magyarországi antiszemitizmus Annakidején a magyarok mentették meg a legtöbb zsidót a haláltól. Viszont gyakran elfelejtik, a szerbi kormány jelentett elsőként Hitlernek, hogy Szerbia „zsidómentes”. A jelenlegi „etnikai tisztogatásnak” van bizonyos hagyománya. Magyar- országon elhangzott néhány buta kijelentés, amelyeket felfújtak. A közvélemény azonban biztosan nem antiszemita. A magyar országgyűlés elnöke zsidó, mégpedig hivő zsidó. Sok zsidó van a parlamentben. Ha ez antiszemita ország, akkor Kreisky Ausztriája is antiszemita volt. 5. Szélsőségek Minden alkalommal, amikor a felelős pártok meggyengítik önmagukat, a széleiken különböző jelenségek támadnak. Ez történt már a Weimari Köztársságban is. Ha annakidején az államot kormányzó nagy pártok nem lettek volna annyira gyengék, Hitler soha sem került volna hatalomra. Ettől eltekintve Hitler soha sem futott volna fel, ha Weimar-ban más lett volna a választási jog. A személyekhez kötött választási rendszer a legjobb biztosíték a szélsőségek ellen. A listás választási rendnél ugyanis az ember nem mindig látja, kit is választ. 6. A tekintélyuralom veszélye A mi térségünkben - sem Magyarország, sem a cseheknél, sem pedig a lengyeleknél - nem fenyeget tekintélyuralmi rendszer létrejöttének veszélye. A balti államokban sem. * Azon a véleményen vagyok, hogy mindent meg kell tennünk a kontinens gyors egyesítésére. Mit üzent Clinton? Miért küldte „kódolt” üzenetekkel többek között Magyarországra Tom Lantos kongresz- szusi képviselőt Bili Clinton? Nem titkoltan azért, hogy tudomásunkra hozza: az új amerikai kormányzat nagyobb súlyt helyez a külpolitikára, abban Európára, s benne a kontinens keleti felére, mint ahogyan azt a választási kampány belpolitikai túlsúlya alapján a világ gondolja. Még megfejtésre várnak azonban az olyan tömör megfogalmazások, mint az, hogy a Clinton-adminisztráció sokkal aktívabb lesz a korábbinál, mivel a Nyugat két kulcskérdésben (az új Marshall-terv iránti igény a mi térségünkben és a „boldogult” Jugoszlávia ügye ) „kudarcot vallott”; hogy az elnök a hatalomba való bevonulása után általában „rendkívüli érdeklődést mutat majd Kö- zép-Kelet-Európa iránt”,-s ennek részeként nagyobb határozottságra számíthat a világ, ha január 20-ig nem stabilizálódik a helyzet déli szomszédságunkban. Kik örülnek és kik nem Lantos mostani útjának? Azok nyilván örülnek, akik legalább tisztábban szeretnének látni. Azok talán kevésbé, akik most már tudják, hogy Clinton küldötte például - ő maga mondta, már Budapesten - Szlovákiában, Romániában és Szerbiában fel fogja emelni a szavát a magyar kisebbség jogaiért; s Pozsonyban azt is közli, meg kell érteniük, hogy a nyugati világ nem fogja elfogadni az egyoldalú lépéseket, amikor egy nemzetközi folyó eltereléséről van szó. Miért éppen Tom Lantos Clinton küldötte? Alighanem az új elnök egyik legfontosabb üzenete - s nem utolsósorban ide, Magyarországra - az, hogy azt a magyar származású politikust küldte ide, aki ismételten s emlékezetes módokon a demokrácia védelmezésével, s mindenfajta nemzeti, faji megkülönböztetés elleni fellépéseivel vívott ki magának méltán világhírt. Örüljön, aki akar, de értsen belőle mindenki. Kocsis Tamás Iszlám fanatikusok Újabb merényletet követtek el Felső-Egyiptomban turisták ellen: hat német - négy nő és két férfi -, továbbá két egyiptomi sebesült meg Kena város központjában, amikor az őket szállító autóbuszra adtak le lövéseket ismeretlenek - közölték rendőri forrásból. A tettesekről nem szólt az első bejelentés, de aligha fér kétség ahhoz, hogy iszlám fanatikusok támadtak. A sebesültek egyike, egy német nő súlyos állapotban van. Az egyiptomi sérültek a busz sofőrje, illetve egy, a közelben elhaladó taxi vezetője. A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) bonni rendkívüli kongresszusán többségi támogatást kapott a pártvezetés előterjesztése, hogy Németországban szabályozzák újra a menekültek befogadásának gyakorlatát. Biztonsági vákum Miért tűnik a magyar miniszterelnök által emlegetett európai biztonsági vákum mind veszélyeztetettebb pontjának az egykori Jugoszlávia környezete? Például azért, mert hiába állapodtak meg nemrég nemzetközi közreműködéssel a háborúzó felek Bosznia-Hercegovina igazgatási rendjéről, ma már tudjuk, az egyezmény ösz- szeomlott anélkül, hogy egyetlen lépést tettek volna a végrehajtására. S azért is, mert hiába lépett életbe a múlt héten a legújabb tűzszünet, ez is csak néhány órát élt meg. Mintha tőlünk délre minden fordítva sikeredne, mint ahogyan a világ, s talán a harcokban résztvevők egy része is reméli. Ez újra és újra csak véletlen volna? Ma már talán a világ sem hiszi, hogy mindent csak jól csinál. Azon még Brüsszelben is meglepődtek, hogy amikor a NATÖ-ban bejelentették, csökkentik az ENSZ-szankciók betartását ellenőrző hajók számát az Adrián, mert a küldetés „nem sok eredménnyel járt”, a Nyugat-Európai Unió főtitkára ezzel egyidőben lehetségesnek mondotta, „elrendelik az Adria teljes blokádját”. Jobb kéz, bal kéz szindróma? A fő baj, ha az ilyen nemzetközi lépéseket azok sem értik, akiket azok közvetlenül érintenek. akik pedig tudatosan a tűzvésszel játszanak, mindent kihasználnak, az ilyen eseteket is. Szaporodnak a jelek, hogy vannak, akik immár napirendre tűzték Koszovo és Macedónia be- rángatását is a fegyveres konfliktusokba. A Bujku című pris- tinai lap a hét végén már arra figyelmeztetett, hogy ha „a szikra lángra kaphat” e két helyen is, akkor még kevésbé érezheti magát biztonságban a Balkán, sőt egész Európa. Lehet ezt a veszélyt nem komolyan venni mindazok alapján, ami eddig történt ex-Jugoszláviában? Van biztonsági vákum? A világnak tudnia kell, hogy csak olyan békés megoldást ajánlhat, amit minden résztvevő hajlandó elfogadni, mert a legyőzött szerepét senki sem hajlandó vállalni. Ilyen érdemi javaslatok még mindig nincsenek, a veszély pedig tovább súlyosbodik.AíerM/g súlyosbodhat még? Világnyelv lesz a japán? Amikor Kaifu Tosiki volt miniszterelnök megérkezett a találkozóra 12 külország Japánban akkreditált nagyköveteivel, meglepetéssel, de ugyanakkor nagy megelégedéssel állapította meg, hogy valamennyien folyékonyan beszélnek japánul. A Heiszei Társaság alakuló ütésén történt mindez. Legújabb statisztikai adatok szerint világszerte csaknem egy millió ember tanul japánul, míg 1979-ben ez a szám alig haladta meg a százezret. Hiány mutatkozik jól kvalifikált nyelvtanárokban, különösen a Japánon kívüli országokban. Ez az irányzat különösen azoknak a külföldi cégeknek kedvez, amer lyek exportálni akarnak Japánba, s amelyek számára a nyelv már hosszú ideje láthatatlan sorompó a kereskedelem útjában. Miután Japán megnyitotta kapuit a külvilág előtt 1868— ban, a külföldiek közül csak néhány diplomata, tudós és misz- szionárius tanul japánul, továbbá tajvaniak, kínaiak vagy koreaiak, akik önszántukból vagy kényszer hatására Japán-' ban telepedtek le. Az 1945 után bekövetkezett amerikai megszállás következtében katonákból, üzletemberekből és misszionáriusokból álló nagyszámú amerikai közösség létesült a szigetországban. Ezek közül szinte senki nem beszélte a japán nyelvet. Nem volt rá szükségük, mert szaktudásukat hozták magukkal az Egyesült Államokból. Ezzel szemben a japán kereskedelmi és ipari vállalatok nagy erőfeszítéseket tettek, hogy alkalmazottaikat idegen nyelvekre, főleg angolra tanítsák. A japán nyelv iránti rohamos érdeklődés csak a nyolcvanas években kezdődött, amikor külföldiek lehetőséget láttak, hogy a szigetországban dolgozzanak, áruikat japán piacokon adják el, külföldön japán cégeknek dolgozzanak, japán turistákkal foglalkozzanak. A Heiszei Társaság (a Társaság Akihito császár uralkodásának megjelöléséről kapta nevét, amely a „Béke Megvalósítását” jelenti) tagja Rácz István, a Magyar Köztársaság tokiói nagykövete is, aki a nagyhírű Vaszeda tokiói egyetemen szerzett elektronfizikai doktorátust. Amerikai tanulmány: Totális balkáni háború? Egy amerikai tanulmány szerint 1993. augusztus 15-én általános háború robbanhat ki a Balkánon, amelybe Szerbia, Albánia, Görögország, Törökország, Románia, Ciprus, Szíria és Irak is belekeveredhet. A tanulmányt az Etnosz című görög lap ismertette október 31-i számában. A tanulmányt Pfaltzgraff professzor vezetésével a washingtoni Hadászati Tanulmányok Intézetéhez tartozó diplomata továbbképzőben készítették. A szerzők szerint a jelenlegi konfliktushelyzetek lehetséges alakulását figyelembe véve ez az előrejelzés tekinthető a „legrosszabb feltételezhető” változatnak. Az amerikai tanulmány három szakaszra osztotta az események várható menetét. Az első lépcső feltételezi, hogy Boszniában nem sikerül fegyvernyugvást elérni, a harcok miatt 1993. nyarára már 700 ezer menekültre lehet számítani, fokozódik a muzulmán kisebbséggel szembeni elnyomás, a feszültség olyannyira átterjed Koszovóra, hogy a jövő év augusztusának közepén a szerb csapatok általános offenzívát indítanak Koszovó ellen. A koszovói albánok segítségért folyamodnak Tiranához, miközben Macedóniában, ahol a lakosság körülbelül 22-25 százaléka albán, az albán kisebbség autonóm albán terület kialakítását követeli majd a hatóságoktól. A helyzetet kihasználva Görögország - amelyet a tanulmány Szerbia szövetségesének nevez - csapatokat vezényel Albániába és Macedóniába. (Athén nem ismeri el a Macedón Köztársaságot, területi igények állítólagos megfogalmazásával vádolja a skopjei vezetést.) A tanulmány szerint Szerbia és Görögország számára elfogadható megoldást jelentene Macedónia egymás közötti felosztása. A görög fellépést nem nézné jószemmel Ankara, amely katonai fellépéssel fenyegetné meg Athént, ha nem vonja vissza csapatait Albániából és Macedóniából. Az elemzés készítői szerint Törökország hasonló lépéssel fenyegetné meg Szerbiát, ha nem vonná ki csapatait Koszovóból. Románia állítólag Szerbia oldalán lépne fel, nem zárva ki a fegyveres segítségnyújtás- lehetőségét. A tanulmány emlékeztet arra, hogy Románia és Szerbia is pravoszláv állapi. Az amerikai tanulmány szerint a második szakaszt jelentené, hogy Ankara tiltakozó jegyzékben szólítaná fel Görögországot, 1993. szeptember 5-ig vonja vissza csapatait határai mögé. A NATO, az EK és az ENSZ Biztonsági Tanácsa is elítélné a szerb-görög fellépést, megszüntetnék Görögország EK-tagságát, az ENSZ általános embargót hirdetne ellene. Az Egyesült Államok bejelentené, hogy kiegészítő katonai erőt vezényel a Balkánra. Az elemzés szerint 1993. ok-, tóber 1-jén kezdődne a „legrosszabb változat” harmadik szakasza. Athén nem engedne a török fellépésnek, ráadásul megbukna a Konsztantin Mico- takisz vezette kormány (amely egyetlen szavazat parlamenti többséggel kormányoz), helyét nacionalistább vezetés foglalná el, amely egy tapodtat sem engedne a kivívott pozíciókból. A görög csapatok Albániában és Macedóniában maradnának. Ankara megszállná Ciprus déli részét is, katonai erővel elfoglalná Rodosz. szigetét, és bejelentené, mindez csak „előjátéka” a komolyabb katonai lépéseknek, azaz a Görögország és Törökország közötti közvetlen katonai összecsapásnak. Az amerikai elemzők szerint ezek után egyre világosabban körvonalazódna a Törökország és Szíria szerepe. A „játékba” azután beszállna a Közel-Kelet, az összecsapások szélesednének . . . Szófiai megfigyelők emlékeztetnek rá, senki nem vitathatja, hogy valóban ez a „lehető legrosszabb változat” a balkáni konfliktusok elképzelhető alakulásában. Csak remélni lehet, hogy az amerikai tanulmány készítői tévedtek, háborús forgatókönyvük fel nem használt forgatókönyv marad.
