Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-18 / 318. szám
8 uj Dunántúlt napló 1992. november 18., szerda Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma Részletek Tőkéczki László könyvéből Mit jelent ma nálunk a liberalizmus? Egy tanár és kórustag tűnődései Nevelők! Haza! Az eredeti liberalizmus politika emancipációs, jogegyenlő- ségi mozgalom és eszmerendszer volt, amely a feudális közösségi kényszerekkel (állam, vallás, rend) az egyén szabadságjogait szegezte szembe. A liberális politikai és gazdasági rend óriási energiákat szabadított fel és hatalmas civilizációs sikereket ért el. A liberális gondolat mindent átható győzelmébe belebuktak a liberális pártok. Amikor mindenki elfogadta, a liberális pártok elveszítették létalapjukat (=program). Törpepártokká lettek. A bukás véső soron a szociális és közösségi kérdések kezelése miatt történ. A liberalizmust mind szocialista, mind konzervatív (keresztyén értékelvi) szempontból háttérbe lehetett szorítani anélkül, hogy a liberális alapjogokat kétségbe vonták volna. Ma a nyugati liberalizmus - mint pártprogram - kétféle forrásból él. Egyrészt a fennálló rendszer és gazdaság hibáinak általában vett kritikusaként. Másrészt a jóléti társadalmak peremcsoportjainak (bevándorlók, deviánsok, drogosok, bűnözők, feministák, szekták stb.) jogainak védelméből. Jelző nélkül A liberális jogállam elvei nálunk viszonylag gyorsan, szépen megvalósultak. A parlamenti demokrácia intézmény- rendszerei - a szükséges és elkerülhetetlen tanulópénzek megfizetésével - működnek. A szellemi és politikai életben pluralizmus uralkodik, s ha van veszély, akkor az a türelmetlen szabadgondolkodó „liberalizmus” diktátumának gyakori kibontakozása. A felbomló kommunizmus médiokráciájának többsége jó érzékkel csatlakozott az ún. liberalizmushoz, hiszen ők megbízóban - tiszelet a nem ilyen kivételnek - „liberálisok” voltak már a régi gazdák idején is. . . . Hamar megtanulták a médiumok világában, hogy a jelzőt- len liberalizmus a legszámukra- valóbb ideológia. Az általában vett szabadság szolgálata számukra a legmegfelelőbb eszmekor. Ezzel, mint nyugaton, hatalmi ággá lehet lenni ismétlődő választási megméretés nélkül, és minden kritikát mint a társadalom szabadságát veszélyeztetőt lehet lesöpörni. Megszületett hát Magyarországon a „liberalizmus” társadalmi bázisa, amely rendíthetetlen, önérdeken nyugvó stabil bázis. Ez a bázis persze nem létezhetne az 1990-es választásokon létrejött fából vaskarika „liberális tömegpárt” nélkül. Ez a párt a populista antikommunizmus mesterien használt jelszavaival tudott a nyugatiak által megcsodált méretűvé nőni. De még ez sem volt elegendő a hatalom megszerzéséhez. így nem a „liberális” párt vezetésével épült ki a liberális jogállamiság. S ebből a helyzetből megszületett a semmi nem elég jó című „liberális” politikai kritika, amelynek hordozói - miközben nemzeti küldetéstudattal vádolták ellenfeleiket valamiféle liberális normává, ezen eszme GráHovagjaivá stilizálták magukat. A mi szabadgondolkodó „liberálisaink” nehezen vagy sehogysem tűrik a mások önként vállalt vagy spontán természetes kötődéseit. Ha ők így szabadok, másnak sem illik rabnak lenni. A liberális propaganda általában is a félelemre apellál, és úgymond addig kiabál, amíg még lehet. Jelentős antiliberális erő nincs nálunk. Az ellenük folyó túlméretezett propagandaharc csupán önigazolást és jelentős financiális előnyöket biztosító pozícióknak a „modernség” jegyében történő megőrzését szolgálja. A közös parlamenti értékrendet hiteltelenítő módszerek („többségi diktatúra”, „szavazógép” stb.) részei egy a hatalomért folyó harcnak, s a liberalizmushoz semmi közük. Ami a nagy tömegek számára is fontos a liberalizmusból, az nem egy vagy két párthoz, hanem a konszenzusos jogállamhoz kötődik. Ma Magyarországon A kommunista diktatóúra legsúlyosabb következménye a társadalom közösségi veszélyte- lenítése, az atomizálás volt. Az egyéni túlélési stratégiákkal együtt járt az erkölcsiségnek a távlatnak, a szolidaritásnak, ízlésnek, örökségnek részbeni feladása is. A magyar nép széles rétegei relativizáltak hit és távlat nélküliek. Azonban egy nemzet többsége nem lehet folyamatosan kételkedő, mindent kritizáló, végletesen individualista, mert akkor megszűnik a létalapja. Az emberi lét megszüntethe- tetlen része a kötöttségek jelenléte. A szabadság-eszme torzulása az, ha valaki a kötelmek nélküliséget vagy a racionális üzletszerűséget véli a szabad ember kritériumainak. Nem lehet egy társadalmat magas szintre emelni és Hatékonnyá tenni önfegyelem, rend, hagyományok és önbecsülés nélkül. A liberalizmus lehet politikai divat, lehet kulturális sikk, de agresszív formájában nem lehet integrálója egy nagykorú társadalomnak. (A szerző holnap - csütörtökön - este 6-kor az MDF-Aka- démia vendége a Leőwey Gimnáziumban.) Staub Ernő, az MDF-Akadémia szervezője A1 Capone köztudottan adócsalás miatt került rács mögé. Életfogytiglanra. Ebből sokmindenre következtethetünk. Többek között: A1 Capone elsőrangú gengszter volt, de sokad- rangú könyvelő. Amerika egyforma szigorral üldözte az adócsalást és a gyilkosságot, mert tudta, hogy az adócsalás a gyilkosság egy neme. Mindezek fölött testületi ülésünkön merengtem, miközben a kétkul(a)csos ÁFA elfogadása avagy el nem fogadása forgott a „szőnyegen”. Úgy tűnt a hangzavarban, hogy ellene többen vagyunk, mint mellette. A mellette érvelők (fő érv: eszi- tek-nem eszitek, úgyis meglesz . ..) egyik aduja a kompenzáció, - de mintha a juttatás mértékében inkább azok bíznának, akiknek nincs szükségük rá. .. Az Új Dunántúli Napló 1992. november 5-i számában feltűnő helyen foglalkozott az aznapi pécsi önkormányzati ülés tervezett napirendi pontjaival; köztük második helyen kiemelték a Nevelők Háza megalapításával?) kapcsolatosan várható szavazást. Másnap meglepve láttam az újságban, hogy - nyilván valamilyen okból elmaradt ez a napirendi pont - a csütörtöki ülés határozataiban ez a vita ill. szavazás nem szerepelt. Ennél márcsak akkor lepődtem meg jobban, amikor megtudtam, hogy a kérdés mégis napirendre került, de - noha csak néhány szavazattal - a városatyák nem szavazták meg a Nevelők Háza másodszori megalapítását (másodszorit írok, hiszen ha nem is a Város alapította meg, közel négy évtizedig meglehetősen jól működött), s így ez az országos, sőt európai szinten is ismert intézmény ez év végére az utcára kerül. Példaértékű Amennyiben a még - eszerint hivatalosan csak - ezév végéig működő intézmény „megalapítása” elmarad, az országos viszonylatban is példaértékű, sok hasznos szociális, oktatási és kultúrális (horribile dictu művészeti) tevékenységet végő ill. támogató Ház a pécsi rendszer- változás eredményeként a veszteséglistára került. Nyilván többen már elfelejtették (ha netán akkor még az óvodás kort sem érték meg, ez megbocsájtható), hogy ez az intézmény adott helyet már az ötvenes évektől német-óvodának, rendszeres tanító-tanár összejöveteleknek, pedagógus kluboknak és más társaságoknak (mint például a Finn-Magyar Baráti Társaság). A Nevelők Háza akkori vezetése vonzott Pécsre olyan személyiségeket, mint Bárdos Lajos, dr. Németh Antal, Barlay Ödön Szabolcs, Andrásfalvy Bertalan, Pogány Ödön, hogy csak néhány nevet említsek. Itt lelt otthonra egy olyan kórus, amely gyakorlatilag egész Európába vitte el hazánk művészetének jó hírét és látott vendégül több tucat énekkart (sajnos főként csak a kontinens nyugti feléről, mivel például orosz, baltikumi vagy erdélyi magyar ill. román énekkar idejövetele „nem volt megszervezhető”). Ugyanezen énekkar már 1958-ban - országunkban elsők Ebben a testületben még győzni tudott a gyengék ereje (lásd: Biblia), a le(meg)győzöt- tek utolsó sóhaja volt: de ne csak tiltakozzatok, ajánljatok helyette... Itt kacsintott aztán rám A1 Capone és az APEH - habár a kettő szigorúan megkülönbözte- tendő! Ködösen még hallottam néhány számadatot, hogy milyen elenyésző tétel a két- kul(a)csos ÁFA ide - mármint a gyengék kopasztásához - sorolható kihatása a költségvetésre. (Arról most szó se essék, hogy a gyengékre milyen a kihatása). S így a tiltakozás mellé mi gyengék most, itt, nem ajánlunk semmit. A Kereszténydemokrata Néppárt soraiban alsóbb és felsőbb szinteken megannyi elsőrangú pénzügyi szakember található. Az ő feladatuk a források feltárása, hozamuk fölméközött - tudott és mert „nyugati” kórusműveket (azaz olasz és angol madrigálokat), sőt igen korán igényes egyházzenét is magas fokon előadni és a 35 éves fennállás ideje alatti mintegy 1200 fellépése során okos diplomáciával és álhatatosság- gal el tudta kerülni azt, hogy az igazi kóruséneklés fogalmától idegen szocreál hang- és szö- vegszömyek ■ „előadásával” lejáratta és eladta volna magát. Az ország egyik legrangosabb kórusfesztiválját, a Kamarakó- rusfesztivált is a Nevelők Háza szervezi (szevezte?) rendszeresen a Pedagógus Szakszervezet és a város segítségével kétévenként a 60-as évek közepe óta. Arra bizonnyal már a legfiatalabb önkormányzati képviselők is emlékezhetnek, hogy mit jelentett a városnak és a régiónak (hogy az ország kóruskultúráját ne is említsem), amikor 1988-ban Kelet-Közép Európában napjainkig egyetlenként nagyrészt a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusának a nemzetközi rangját elismerve rendezhette meg a Város az Europa Cantat fesztivált, amely - remélhetőleg megbocsájtható szubjektívizmusom szerint - talán az „Auf- tak”-ja volt az új Pécs (mert fel is újították erre az alkalomra a város jelentős részét) rendszer- változásának. Az említett ülésen jelenlévő pécsi önkormányzati képviselők több mint egyharmadának e kérdésben mutatott elmarasztaló vagy határozatlanságot bizonyító tartózkodó álláspontja előtt teljesen tanácstalanul álltam. A tartózkodás - amiből a jelen üggyel kapcsolatos szavazáskor sok akadt ezúttal is — mint az önkifejezés eszköze alig tartozhat egy felelős testület fegyvertárába, hiszen aki gyakran így szavaz, az vagy nem eléggé informált, vagy általában döntésképtelen; mindkét eset - szerintem - megkérdőjelezi a felelősségteljes tevékenységét egy ilyen fontos testületben. Szempontok Jól ismerve a Nevelők Háza Kamarakórusának történetét valamint a jelenlegi Pécsi Önkormányzati Testület összetételét, néhány napi töprengés után végül találtam több olyan, elsőrése, a kutak-vezetékek kiépítése, hogy legyen elegendő víz az államháztartás szomjához, nyugdíjasok és egyéb szegény- legények, szóval a gyenge' fonnyadt kis citromkák facsar- gatásából kinyugott-nyögött cseppek ugyan mire, meddig elegendők, Szenátor Uraim! Forduljanak bizalommal az ugrásra kész szakemberekhez (meg a lelkiismeretükhöz)! Választáskor a sok reménykedő kisember a KDNP-ra adott szavazatokhoz nem mellékelt műanyag citromfacsarót. Túllépve a gyenge kisember „cit- rom”-humorán (még nem akasztófa!): Mi a KDNP Pécs-Baranyai szervezetei azt kívánjuk, hogy parlamenti frakciónk NE szavazza meg az ún. kétkulcsos ÁFA törvényjavaslatát. Liszkay Teréz sorban politikai szempontot, amely a Nevelők Házával és kórusával kapcsolatos, negatívisz- tikus álláspontot magyarázhatja. Legyen szabad egy csokrot ezekből itt közreadni (a továbbiakban az általam kiagyalt, a kórus eddigi működésével kapcsolatos negatív szempontokat dőlt betűvel szedetettem, míg a valós elemek normál szedéssel szerepelnek): O A Nevelők Háza Kamarakórusa (igaz hogy akkor még mint a Háztól független együttes) talán az 56-os forradalom megtorlása részjelenségeként (nóta bene, 1957-58-ban!) lett „megalapítva” és a kórus alapító karnagyai talán így akarták kiugratni a bokorból az oda esetleg befurakodott ellenséget és a klerikálisán elkötelezett elemeket (lásd egy korábbi ezzel kapcsolatos megjegyzésemet). @ A kórus alapítóinak álnokságát mi sem bizonyítaná jobban, mint az a tény, hogy az épületet a katolikus egyház most jogosan visszakapja (amit egyesek már akkor előre sejthettek), tehát szándékosan akartak volna rosszat az együttesnek, s ezért az alapító karnagynak is bűnhődnie kellene. © A kórus, felhasználva 1967-től kezdődően a nyugati országokból kórus-cserelátoga- tások során idelátogató baloldali kórustagok tapasztalatait és fellazító munkáját telepítette volna az épület földszintjére az MSZMP két alapszervezetét, s így hozzájárult volna a régi rendszer 1989-ig való fennmaradásához. © Az énekkar mintegy 40 nyugati utazása során soha, egyetlen kórustag sem emigrált (bocsánat: disszidált), ami csakis azt jelenthetné, hogy túlzottan meg voltak elégedve a kádári rendszerrel sőt azt nyugaton még propagálták is. © Az énekkar túlzó (időt, energiát és lelkesedést nem nélkülöző) művészeti tevékenységével, amely Európa-szerte nyomot hagyott, eltorzította volna a Városról alkotott képet, amelyre az elmúlt 35 évben egyáltalán nem volt jellemző az, hogy polgárai túlnyomó többsége ilyen önző, pénzt nem hozó passzióval töltötték e hosszú időt. Ilymódon tulajdonképpen felelősség terhelné őket azért, hogy a város jelenleg költségvetési problémákkal küzd és a Nyugat is a vártnál kevesebb tőkét ruház be a régióban. © Tekintettel arra, hogy az állagában rendkívül leromlott volt Úttörő Házata Nevelők Háza zsarolása következtében újították fel a közelmúltban (mintegy 3 millió forint értékben), a kórus a következő 35 év alatt köteles lenne ezt az összeget a Városnak visszautalni. A próbák megtartása céljából (egyéb épület hiányában) viszont rendelkezésre bocsátanák a 25 emeletes ház lépcsőházát, amely ezen idő alatt ilymódon hasznosul és egyébként is valószínűleg igen jó akusztikával bír. Különben egy lépcsőház általában kiválóan alkalmas énekkar elhelyezésére, mivel a Pécsi Kamarakórus (még a volt Nevelők Házába való befurakodás előtti időben) már hozzászokott lépcsőházban való próbákhoz, ahol egyébként - a 25-emeleteshez hasonló módon - ugyancsak hiányzott a fűtés mellett a világítás is (lásd Hallama Erzsébet cikkét az egykori Pécsi Esti Naplóban). Ma a helyzet persze annyival jobb, hogy sokkal nagyobb gyertyaválasztékból lehet a megfelelőt megvásárolni. Félő. . . A fent felsorolt és rossz látomásként megjelenő alternatív magyarázatcsokor természetesen csak akkor lenne érvényes, ha az Önkormányzat e kérdésben tartózkodó és ellenszavazattal élő tagjai nem revideálnák véleményüket. Noha a Város egésze szempontjából kicsiny ügyről van szó, félő hogy más hasonló jellegű, talán nem kellően átgondolt döntések sorozata olyan valódi értékektől fosztaná meg szűkebb pátriánkat, mely hibák korrigálása az ezen döntésekből fakadó „meg- takarítások”-nál lényegesen nagyobb anyagi és emberi ráfordításokkal és jelentős időbeli késéssel lenne csak megoldható. Azt a szempontot pedig szinte fölösleges megemlítenem, hogy egy nem kellőképpen átgondolt döntés a lelkekben és a rendszerváltozásba vetett eddig még meglévő hitben milyen kárt okozhat. Dr. Szelényi Zoltán Polgári tagozat az FKgP-ben Az FKgP Baranya Megyei Szevezete kibővített vezetőségi ülést tartott, ahol elsőként az újonnan alakult szervezetekről számolt be a megyei elnök. Új alapszervezetek Kóróson és Kökényben alakultak 72 taggal. A vezetőség reményét fejezte ki, hogy a Legfelsőbb Bírósági ítélet után azok számára is világos lesz, hogy ki képviseli a Független Kisgazdapártot, akik fabrikálták ezt az ügyet. A párt vezetősége országos nagygyűlést és nagyválasztmányt hív össze november 21-re és november 28-29-re, ahol egyebek mellett a pártalkotmány módosításáról, a Nemzeti Kisgazdapárt visszatéréséről, az országgyűlési képviselők a párthoz, illetve frakcióhoz való csatlakozásáról fogunk dönteni. A megyei vezetőség határozott a Polgári Tagozat megalakításáról, melynek elnökéül dr. Kádár Gézát választották meg. A tagozaton belül működni fog pedagógus, orvosi, mező- gazdasági bizottság, és célul tűzik ki a vidék és a város pol- l gári, értelmiségi köreinek politikai érdekképviseletét. Az FKgP megyei vezetősége együttműködési szándéknyilatkozatot írt alá az 56-os Szövetséggel, a Nemzetőr Körrel, a Szociáldemokrata Párttal és a MAGOSZ megyei Szervezetével. Az FKgP megyei vezetősége elítéli a Kisgazdapárt el- , len irányuló tudatos félrevez- téseket és a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt tekintélyének csorbítására való törekvésnek minősíti. Az FKgP Baranya Megyei Szervezetének Vezetősége Ne szavazzák meg a kétkulcsos áfát! Forduljanak a szakemberekhez!
