Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-02 / 302. szám
10 üj Dunántúlt napló 1992. november 2., hétfő Asszonyok munkában Halász Rezső képeihez... Halála nagy veszteség A közelmúltban nagy veszteség érte Pécs és Baranya megye kulturális életét, elhunyt Halász Rezső fotóművész. Halász Rezső, a Mecseki Fotóklub alapító tagja haláláig a klub vezetőségitagja volt. A közösségért élő nagyszerű egyéniség távozott el személyében. 1959-ben lett a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja. Hosszú időn keresztül a szövetség vezetőségében is dolgozott. 1964-től a Nemzetközi Fotóművészek Szövetségének tagja. 1967-ben a Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége kiváló művésze lett. A fiatalok nevelése mindig kiemelkedő helyet foglalt el munkásságában. Dolgozott mint titkár, volt ügyvezető elnöke és elnöke a Mecseki Fotóklubnak. 15 éven keresztül vezette a Pécsi Ifjúsági Ház fotóstúdióját és a diaporáma csoportot. Sok fiatallal szerettette meg a vizuális művészetet, sokunk eredményeit, sikereit neki is köszönhetjük. Munkásságáért, tevékenységéért számos hazai és nemzetközi kitüntetésben részesült. Képei tanúsítják magas szakmai képzettségét, bizonyítják kivételes művészi te- tetségét,feltárják egy igazi ember világát. Tám László a Mecseki Fotóklub elnöke Pincesor .Havasesí? Keresik Saint-Exupéry repülőgépét Egy francia cég megkezdte Antoine Saint-Exupéry francia írónak a második világháború idején eltűnt gépe roncsainak felkutatását. Egy radarral felszerelt hajó kutat át egy 100 négyzetkilométeres területet a Nizza melletti Angyalok öblében, ahol a feltevések szerint német harcigépek 1944. július 31-én lelőtték Saint-Exupéry P-38-as típusú gépét - jelentette a Reuter. Saint-Exupéry, akinek a Kis herceg című regényén nemzedékek nőttek fel, a szövetségesek oldalán harcolt, s önként vállalkozott a felderítő repülésre. Országos tanácskozás Pécsett Munkavédelem, munkaegészségügy ’93 Minden keresztény és királyi erénnyel áldott herceg Imre Szeptember elején rendezték Pécsett a „Munkahelyi egészség és piacgazdaság” országos tanácskozást, november 10-11-én az SZVT Baranya és a Menedzsment Tanácsadó Kft. szervezésében tartják a „Munkavédelem, munkaegészségügy ’93” országos konzultációt, melynek középpontjában ugyancsak a születőben lévő új munkavédelmi törvény áll. A novemberi tanácskozás célja a törvénytervezeteken keresztül bemutatni az országos és területi intézmények, a munkáltatók és munkavállalók feladatait jogait és kötelezettségeit, az egészséges és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi, szervezeti és finanszírozási feltételeit. Hogy a jelenlegivel szemben milyen változásokat hoz majd az új munkavédelmi törvény, s azokból mit lehet könnyűszerrel megvalósítani és számon is kérni? Mindezt egyelőre nehéz megjósolni. Az embrionális állapotban lévő vállalkozói társadalmunkban egyébként is nyitott ez a kérdés, mert egyrészt a vállalkozók, azaz a munkáltatók állami agyonadóztatása, másrészt a mind nagyobb munka- nélküliséggel az aktív dolgozóknak a munkakörülményeikkel és feltételeikkel való kényszerű megalkuvása jellemző Szó mi szó, messze vagyunk még attól, hogy a munkáltatónak is megérje kialakítani és/ vagy fenntartani a munkavédelem, a munkaegészségügy minden szempontból megkérdőjelezhetetlen feltételrendszerét. Mert mindez egyre költségesebb, s amúgy is csak a fejlesztésekre és a továbblépésre igen szűkösen kalkulálható esetleges hasznot viszi el: mert igencsak megdrágítja a termelést, emiatt esetleg a konkurenciával szemben marad alul az árversenyben, mert... S örülhet az, akinek van még munkahelye! Dehogy is áll neki kérdezősködni, reklamálni, netán hőzöngeni, hogy így meg úgy, miért nincs ez meg az. De ezeket a kérdéseket egymagában csak a vállalkozói-munkavállalói szféra, ha megfeszül se tudja megoldani. Mennyit akar, képes és tud mindebből vállalni, lenyelni és támogatni majd a társadalom- biztosítás, valamint az adó- és egyéb engedményekkel az állam? Ezt se tudni előre. Csak reménykedhetünk, talán decemberben a holnapot megcélzó, de a ma realitásaival is számoló, körültekintően és alaposan átgondolt, tehát végre is hajtható munkavédelmi törvény születik. M. L. Egy jobbára csak a tudományos könyv-világot érdeklő híradás jelent meg Brüsszelben 1910-ben: Albert Poncelet kiadta a Vatikáni Könyvtárban fellelhető „A szentek életét tárgyaló kódex” ismertetőjét. Rá tizenöt évre egyik neves tudósunk, Kari Lajos meglepetve olvassa a jegyzék egyik „A festett ábrákkal díszes szentek élete” című részében, hogy magyar szentek, Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Gellért, Szent Márton legendáinak egyes jelenetei is szerepelnek a Legendáriumban. Aztán újra elmúlt több mint ötven év és a Magyar Tudományos Akadémia 1941-ben Rómában tartózkodó ösztöndíjasa, Levárdy Ferenc nekifogott a legendárium feldolgozásának, és megállapította, hogy a kódexet Károly Róbert királyunk (1308-1342) és felesége rendelte meg gyermekeik, Lajos és Endre okulására. Levárdynak sikerült azt is kiderítenie, hogy a mű illuminá- tora „hertul mester, a király úr festője”, aki szolgálata, ha tetszik munkadíja fejében a Fertő tó melletti Meggyesen birtokot kapott az uralkodótól. Mindezekről azért beszélünk most, mert november 5-e Imre napja, első szent királyunk fiának névünnepe. A kódexben nyolc kép szerepel életéből. Téglalap alakú, jobbára arany alapra felhordott színes ábrázolások adják a témát. Az elsőn Szent István királyt látjuk, ahogy észrevétlen tanúja Imre herceg éjszakai magányos imádkozásának. A második kép - az Érdy kódexben is szereplő leírás szerint, - azt láttatja, amikor Imre még gyermekként atyjával a szentmártonhegyi, (pannonhalmi) bencés monostort keresi fel és a szerzetesek közül némelyeket egy, másokat három csókkal köszönt, míg Maurus- nak hét csókot ad. Arról a Mórról van itt szó, akit az egyház később ugyancsak szentté avatott, és aki 1036-tól Pécs püspöke volt. A szerzetesek megkülönböztetéséről egyébként midőn István király kérdezi fiát, az csak annyit mond: „Tisztasá- gos erényességük okán.” A harmadik jelenetben ugyancsak ima közben látjuk Imre herceget, mialatt a szentegyház falai közt szokatlan nagy fényesség árad szét, ragyogásba vonva a templom egész belsejét. A negyedik ábrázolás a herceg temetése, - az ötödik illuminációban Szent Özséb körmenet közben égi jelenést lát: az angyalok égbe viszik Imre lelkét. A következő kép főalakja egy Corardus nevű, Rómában a pápa előtt nagy bűnéért térde- nállva bocsánatért esdő zarándok. VII. Gergely pápa ítéletet mond rá: a bűnösnek addig kell zarándokúját járnia a szent helyek felkeresésével, míg a bilincsek le nem hullanak maguktól róla, s bűneivel teleírt írástekercsen a betűk el nem tűnnek a bocsánat jeleként. így jut el Corardus egyszer Székesfehérvárra is, ahol a hetedik ábrázolatban álmot lát: Szent István azt tanácsolja neki, hogy Imréhez könyörögjön. Felébredve Imre sírja elé borulva mondja el bánatimáját, s ime - a nyolcadik képen, - a bilincsek leszakadoznak róla, bűnlajstorma meg már nem olvasható. Ugyancsak Imrére vonatkozó eseményekkel foglalkozik a lengyelek neves krónikása Jan Dugloss is. Elmondja, hogy Imre herceg a Kielce körüli erdőkben szarvas-vadászat közben ősi romok közé jut, s felvetődik benne a gondolat, hogy atyafiát Boleszlávot (patruum et affinem) itt egy monostor építtetésére biztassa. Boleszláv enged a kérésnek, mire Imre a létesítendő bencés monostornak adományoz egy kettős keresztet, melynek ezüst középrészébe Krisztus keresztfájából egy ereklyedarabka van belefoglalva. Az ereklyét atyja Konstantinápolyból II. Ba§zileosztól. kapta, midőn István király segítette a császárt a bolgárok elleni küzdelmében. Dlugoss, aki krakkói kanonok volt a XV. században, az egyházmegye javait tartalmazó leltár-inventári- umban részletesen megírja az előbbieket, s azt is elmondja, hogy a keresztfa-ereklyét személyesen látta, csakúgy, mint az ereklye-cédulát, mely szerves tartozéka volt a keresztnek. Imre herceg tisztelete gyorsan terjedt hazánkban. Jól látható ez középkori számyasol- táraink táblaképein, utal rá tíz olyan helységnevünk, melyben „Imre” szerepel, s patriciniuma- inak száma is száznál több templomnál megtalálható. Nevét viselte a székesfehérvári koronázási bazilika Szent Imre kápolnája, - egyik leggazdagabb életrajzát pedig 1680-ban Bécsben adta ki a jezsuita Tar- nóczy István Esterházy Pálnak szóló ajánlásával. Ha 1031-ben hercegségében, dukátusságában a Nagyvárad környéki Igfon erdőben történt vadászat során nem veszti oly fiatalon életét, jelleme alapján, - hisz mái' a Szent László udvarához tartozó, a Ják nemzetséghez közel álló gesta-író minden keresztény és királyi erénnyel, igazsággal, bátorsággal, mérséklettel, bölcseséggel, szelídséggel, irgalommal, jósággal, bőkezűséggel, megértéssel, türelemmel áldott hercegnek mondja, - minden bizonnyal kiváló uralkodója lehetett volna népünknél^. Rozsnyói,György w -* j \ í
